2013. január 28., hétfő

Rachel Ward: Számok - A káosz

Fülszöveg:

Adam „számokat” lát – amikor az emberek szemébe néz, meglátja a haláluk dátumát, ahogyan az anyja, Jem is látta. 
Adam nehezen birkózik meg ezzel a rettentő képességgel, és amikor ráébred, hogy a környezetében mindenkinek ugyanaz a szám rendeltetett, rettegni kezd attól, mi vár rájuk majd 2027-ben. 
Hogy ráleljen a megoldásra, Adam kétségbeesett kutatásba kezd. 
Mi történhet: háború, atomkatasztrófa, pusztító vírusok? Az világos, hogy valami nagy dolog közeleg.. 
De mi? És mit tehet ő ellene?



A könyvről:
1-2 évvel ezelőtt a kezembe akadt egy könyv, ami aztán később igen ellentétes kritikákat váltott ki az olvasóközönségből. Volt, aki lehordta a sárga földig, trágárnak és hanyagnak nevezte, és volt, aki ennél jóval többet látott benne. 
Én leginkább ez utóbbihoz tartozom. Mert lehet, hogy a könyv nem volt tökéletes, minden téren akadtak hibái, mégis a maga nemében egyedülálló volt és rendhagyó, az a fajta könyv, ami beeszi magát a gondolataid közé, és évek elmúltával sem tűnik el onnan. Emlékszel minden egyes kicsi részletére, a karakterek felejthetetlenül beivódnak az emlékeid közé, a történet és az általa keltett érzések a tieiddé válnak. Mert több ez, jóval több, mint ami a felszínen látszódik...

Valami ilyesmi volt Rachel Ward Számok című trilógiájának első kötete, A menekülés.

Ráadásul a könyv úgy ért véget, hogy egyértelmű volt: folytatás következik. Aztán a folytatás nem jött - legalábbis nálunk. Évek teltek el. Most pedig a Főnix Könyvműhely váratlan bejelentést tett: 

január 30-án 
megjelenik végre nálunk is a következő kötet, 
Rachel Ward: Számok - A káosz!

Számomra ez egyértelműen örömhír, izgatottan vártam  a folytatást. És aztán úgy adódott, hogy a kiadó jóvoltából már a megjelenés előtt, az elsők között elolvashattam a könyvet.

Azt le kell szögeznünk, hogy a könyv - bár egy sorozat második része - nem kötődik szorosan az első részhez. Vannak ugyan kapcsolódási pontjai (Adam, a főszereplő az első részben megismert Jem fia, a Dédi szerepel természetesen az első kötetben is stb.), mégis önálló, teljes regény.

A főszerepben Adam, Jem fia áll, aki örökölve anyja képességeit, maga is látja az emberek szemében azok halálozási dátumát. Adam 16 éves, tehát valamikor a nem túl távoli jövőben járunk, a világ nem sokat változott a mostanihoz képest, csupán az ésszerűség keretein belül: a tenger szintje megnövekedett, a partközeli városok közül néhány víz alá került; gyakori az áramkimaradás, a világban háborúk dúlnak, chippel kezdik megjelölni az embereket.

Adam és apjának nagyanyja, Dédi Londonba költöznek a tenger elől, vissza a család régi otthonába. Itt találkozik Adam Sarah-val, aki különös módon retteg a fiútól, hiszen évek óta minden éjjel a rémálmaiban szerepel. Ráadásul Sarah igen szorult helyzetben van: menekülnie kell a családja elől. Adam látja Sarah szemében a számát és tudja, hogy sorsuk összefonódik. Keresni kezdi a lányt, miközben nyomozást indít annak érdekében is, hogy megtudja: mi az összefüggés a lány rémálmai és az emberek többségének szemében látott azonos dátum között. Vajon milyen katasztrófa fenyeget, ami ennyi ember halálát okozza majd. És vajon lehet-e változtatni a számokon...

Sokat gondolkodtam rajta, miért annyira más, annyival több ez a könyv, mint egy átlagos YA vagy ifjúsági regény. És azt hiszem, rájöttem: azért, mert egy látszólag izgalmas és misztikus történetbe félelmetesen bátran ágyaz be egy szívettépően realista világot szívettépően fájdalmas problémákkal és helyzetekkel. Nem pusztán egy jövőbeli regény ez természetfeletti képességekkel megáldott fiatalokkal és közelgő világvégével, sokkal inkább valóságos, mélyebb jelentéstartalmú  realista könyv ez, a YA irodalomtól eltérően igen komoly mondanivalóval.

Az írónő egészen bátran és merészen nyúl olyan kényes kérdésekhez, mint családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás, drogkérdések, a társadalmi rendszer hibái, szociális problémák, rendőrségi és kormányzati túlkapások stb. 
És mégis: ezek a felvetett kemény kérdések csupán villanások, csupán egy-egy feltűnő képkocka egy problémákkal teli világban. Nem ítelkezik, nem mond véleményt felettük senki, mindenki számára megadja a lehetőséget arra, hogy továbbvigye magában, továbbgondolja, véleményt formáljon és kordában tartsa azt az érzelmi vihart, ami hatásukra a bensőjében tombolni fog... 

Ám e realitások mellett van egy igen érdekes és izgalmas "fedősztorink" is. Adam esete a számokkal már önmagában is rejtélyes, de azzal a ténnyel együtt, hogy a londoni lakosság  többségének szemében ugyanazt a számot látja, még tovább fokozza a feszültséget és növeli a titokzatosságot. Tudjuk, ez csak egyet jelenthet: valami súlyos, egetrengető katasztrófát. 
Hogy mi ez, és miért történik? Ez egyszerű és logikus - legalábbis aszerint a magyarázat szerint, amit kapunk rá. És nekem ez bőven elég és elfogadható volt. Minden további okfejtést feleslegesnek és túlzónak találtam volna.

A világfelépítésre ugyanezt tudom elmondani: se nem túl sok, se nem túl kevés. A világ éppen olyan,  amilyen lehetne néhány év múlva, hihető és végiggondolt. A leírások részletgazdagok, de nem túlzók, az akciójelenetek forrongók, pörgők, izgalmasak.
Ami számomra az egyik legfájdalmasabb momentuma a könyvnek, ami egyre-másra mást sem tesz, csak marcangolja a szívemet, az Adam és Sarah kapcsolata. Mert igen, egymásra lelnek benne, de annyira fájó ez a szerelem! Két elveszett, sérült, magányos lélek találkozása, nem is társai ők egymásnak, inkább kapaszkodói, mentsvárai, az esély a jobb, boldogabb életre. Nem a teljességet adják ők egymásnak, csupán a reményt. A reményt arra, hogy akár még szebb is lehet. És ez a remény annyira erős bennük! Erősebb minden félelemnél, minden gyűlöletnél, mindennél, amit valaha is éreztek és akartak. Egymás mellé sodorja őket, egymás karjába kapaszkodva igyekeznek átbotladozni London és addigi életük romjain... És én remélem, sikerül nekik...

Még egy dolgot fontos megjegyezni: a könyv nyelvezetét. Az első kötetet ugyanis rengeteg bírálat érte amiatt, hogy az írónő végtelenül szlengesen, trágárságot trágárságra halmozva  írta meg a könyvet.  Mindenki tudja rólam, hogy én ellene vagyok minden „csúnya beszédnek” , nálunk ez alapszabály, amit mindenki próbál betartani. De! Az első könyvben utcagyerekekről van szó. Olyanokról, akik az egész világot ellenségnek gondolják, akik beletörődtek s sorsukba és teljesen el vannak keseredve. Önmaguk megtartása az egyetlen céljuk és úgy védekeznek, ahogy tudnak… Az ő életükhöz hozzá tartozik ez a beszédstílus. Ez az egyetlen fegyverük, az egyetlen eszköz a kezükben, amivel kifejezni tudják a lázadásukat, a nemtetszésüket. Szükséges és elhagyhatatlan volt a könyv és a karakterek hitelességének szempontjából. 
Ez a könyv egy picit más. Ebben is elhangzik ugyan egy-két nem odaillő kifejezés, de jóval visszafogottabban, jóval elenyészőbben, az első kötethez képest - más az élethelyzet, más a szereplők háttere. És itt is, mint ott, úgy gondolom, hogy legtöbbször szükségszerűek voltak ezek és helytállóak. Néha-néha éreztem csupán azt, hogy "na, ez most ide nem kellett volna"...

A fordítás pedig: gratulálok a fordító kiváló és igényes munkájához, teljesen elsőrangú és élvezetes magyarítást kaptunk, tökéletes munka!

Karakterek:
Nos, a könyv tartópillérei ők. Mármint a karakterek. 
Két sérült, hátrányos helyzetű angol kamasz, akik nem vágynak semmi másra, csak normális, elfogadható, nyugodt életre. Az ő menekülésük, az ő vágyuk az, ami viszi egyre csak előrébb és előrébb a történetet, teszi teljessé, kerekké, kiforrottá.

Nem tökéletesek ők, nem hibátlanok, nem szuperhősök - mégis az a feladatuk, hogy megakadályozzák több ezer ember halálát, ha úgy tetszik: megmentsék a világot (vagy legalábbis egy csöppnyi részét). Nagy feladat ez két tizenéves, sőt, két zaklatott és érzelmileg zavart gyerek számára. Meg is viseli őket: néha összetörnek, néha elbotlanak és földre rogynak. De felállnak újra és újra, a tenni vágyásuk, az akaratuk felülmúlja minden gyengeségüket. Bámulatos erő és hatalmas szépség ez: számomra a legdicséretesebb dolog, ami emberi jellemvonásként megjelenhet.

A segítő karakterek egytől egyig belopják magukat a szívünkbe a hitükkel, a szeretetükkel, az éleslátásukkal. 
Vinny, a lecsúszott drogdíler a hatalmas szívével, Nelson a józan, önzetlen tudásával, és Dédi, a megkérdőjelezhetetlen, feltétel nélküli szeretetével és támogatásával. Olyan kapcsolat az övék, ami hihetetlenül erős alapokon nyugszik, nem ingathatja meg sem Adam dühös utálatossága, sem a természet erőinek tombolása, de még csak a halál sem...Kitartó, állhatatos, minden próbatétellel egyre erősebb és erősebb... Megható és csodaszép.     
   
Azt kívánom, bár mindenkinek volna egy ilyen Dédije...               


Borító:
A könyv borítója nagyjából követi az eredeti borító elképzeléseit: egy hatalmas szem számokkal körülvéve. Ráadásul mindez az első kötet konstrukciájához is alkalmazkodik, színeiben és alakjában más csupán ez a második kötet - és ez jó. Hiszen sorozatról van szó.. S bár történt a részek között kiadóváltás, dicséretes, hogy a Főnix mégis képes volt alkalmazkodni és továbbvinni az eredeti elgondolást, s megtartani a sorozat egységességének, folyamatosságának látszatát.

Vannak egyébként ettől az elgondolástól egészen eltérő borítóképek is, a legjobban talán a kínai (?) tetszik...Kicsit olyan, mint maga a könyv: összetett, részletes, látomásszerű...






Érdekességek:
Rachel Ward fiatal felnőtteknek és gyermekeknek ír könyvet. Első próbálkozásait valamennyi kiadó és ügynök elutasította, a Számok első kötete volt az első megjelent regénye (2009-ben), amit aztán egyből díjakkal is jutalmaztak.

Saját bevallása szerint a könyv ötlete egy kora reggeli kutyasétáltatás alkalmával született meg benne, s aztán 6 hónap alatt megírta a könyvet és újabb hat hónap telt el a szerkesztésével. Így kb. egy év alatt a könyv már a könyvesboltok polcain volt.
Azóta megjelent a sorozat harmadik, befejező része is Angliában, 2013-ban pedig megjelenik az új, természetfeletti thrillere - The Drowning címmel.
Rachel Ward jelenleg Bath-ban , az Egyesült Királyságban él férjével és két tizenéves gyermekével.

És ami eszembe jut a Számokról: Nickelback: Savin me. A zene önmagában is jó, és kifejező. Nade a klipp az, ami teljes mértékben a könyv történetén alapul: a szereplő ugyanis látja az emberek halálának dátumát. Nem a szemükben ugyan, de a hasonlóság elgondolkodtató.... Nézzétek, hallgassátok!



A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek - nagyszerű volt! 

2013. január 22., kedd

Új év - új könyvmegjelenések

Nemrég olvastam egy roppant találó kis idézetet Müller Péter tollából, ami nagyon megtetszett, s bár semmi köze nincsen a friss könyvmegjelenésekhez, szeretném megosztani Veletek...

Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.

Milyen igaz, nem? És milyen szép gondolat...Tökéletes magyarázata annak, hogy miért is olvas az ember. Hogy miért is szeretünk olvasni mi, és mit veszít az, aki nem olvas: egész világokat, egész valóságokat enged ki a kezéből...

Persze most nem is erről szerettem volna írni. Hanem arról, hogy az új év kezdetén ismét várhatunk néhány könyvet, amelynek segítségével világokat teremthetünk magunknak/magunkban...
Lássuk:

Rachel Ward: Számok - A káosz

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalak száma: 280 oldal
Borító: puhatáblás
ISBN: 9789637051432
Nyelv: MAGYAR
Megjelenés: 2013. január 32.
Sorozat: A Számok trilógia második kötete


Fülszöveg:
Adam „számokat” lát – amikor az emberek szemébe néz, meglátja a haláluk dátumát, ahogyan az anyja, Jem is látta. 
Adam nehezen birkózik meg ezzel a rettentő képességgel, és amikor ráébred, hogy a környezetében mindenkinek ugyanaz a szám rendeltetett, rettegni kezd attól, mi vár rájuk majd 2027-ben. Hogy ráleljen a megoldásra, Adam kétségbeesett kutatásba kezd. 
Mi történhet: háború, atomkatasztrófa, pusztító vírusok? Az világos, hogy valami nagy dolog közeleg.. 
De mi? És mit tehet ő ellene?

Saját megjegyzés:
Amikor az első részt olvastam, faltam a sorokat. Nagyon szerettem a könyv realitását, fanyar stílusát, még a nyelvezetét is helyénvalónak és szükségesnek éreztem - annak ellenére, hogy nagyon sok bírálatot és negatív kritikát kapott az olvasóktól. A történet is mindenképpen érdekes volt és hátborzongató a befejezése. 
Adam sztorija szintén nagyon biztatóan hangzik, sok izgalmat, sok érdekfeszítő rejtélyt ígér. Én egészen biztosan olvasni fogom! 


Amanda Stevens: Örök kísértés

Kiadó: ATHENAEUM Kiadó
Oldalak száma: 352 oldal
Borító: Füles, kartonált
Súly: 200 gr
ISBN: 9789632932415
Megjelenés: 2013. február 28.
Sorozat: A Sírkertek királynője trilógia első kötete

Fülszöveg:
A Sírkertek Királynője trilógia első darabja. A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a halottak szellemét. Az élősködő kísértetek azonban soha nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete veszélybe kerülhet. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak. John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya. A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, miközben látja azt is, ahogy a kísértetek parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között. 

Saját megjegyzés:
Egy új sorozat az Athanaeum Kiadó jóvoltából kísértetekkel, temetőkkel, gyilkosságokkal...Igen biztatóan hangzik és nagyon kíváncsivá tesz. Azon, hogy ismét egy trilógia - már meg sem lepődünk.


Thomas Steinbeck: Ezüst lótusz

Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalak száma: ? oldal
Borító: 
ISBN: 9789630971836
Megjelenés: 2013. 
Sorozat: Önálló kötet

Fülszöveg:
Hammond hajóskapitány távolkeleti útja során beleszeret egy gazdag kínai kereskedő lányába. A lány, Ezüst Lótusz, amellett, hogy csodaszép, kitűnő tehetséget mutat mindenhez, akármibe is fog; legyen az idegen nyelvek tanulása, matematika, orvostudomány, hajózás vagy bármi más. A fiatalok között eltérő kultúrájuk, neveltetésük és szokásaik ellenére mindent elsöprő szerelem születik. A megindító történet a Kelet egzotikumáról, a rohamosan iparosodó Nyugat kapitalista fejlődéséről, valamint e két világ egymásra gyakorolt hatásáról mesél. „Csodálatosan megírt történelmi regény, a népmesék józanságával és kedvességével" – T.C. Boyle „A Nobel-díjas John Steinbeck legidősebb fia izgalmas romantikus történelmi regényt írt… Hiteles történelmi keret, látványos leírások, erőteljes szereplők és igazi érzelmi mélység jellemzi az Ezüst Lótuszt" – Publishers Weekly

Saját megjegyzés:
Nos, a sok disztópia, fantasy és ifjúsági könyv után néha jólesik valami más. Mondjuk egy kis történelmi romantikus...És hát - be kell valljam -, roppantul kíváncsivá tett az a tény is, hogy a könyvet nem más írta, mint John Steinbeck, az Édentől keletre írójának legidősebb fia. Tudom, nem szabadna egyből elvárásokkal a fejemben nekikezdeni, de ezt nagyon nehéz kikerülni... A lényeg: kíváncsi vagyok, mit örökölt ez a "fiú" az apjától...:)


Rachel Vincent: Lélekmentők

Kiadó: JAFFA KIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. 
Oldalak száma: 300 oldal
Borító: KARTONÁLT
Súly: 350 gr
ISBN: 9786155235443
Megjelenés: 2013. február 15.
Sorozat: Sikoltók sorozat második része

Fülszöveg:
"Az Alkonyat-rajongók imádni fogják!" - (Kirkus Reviews). "Csodálatosan kidolgozott karakterek, letehetetlen könyv" - (TeensReadToo.com) - Kaylee Cavanaugh megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni - a Lélektolvajok óta tudjuk, hogy ilyenkor egy láthatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, akár egy lidérc. Amikor azonban a mindenki által irigyelt popsztár, Eden összeesik a színpadon, és Kaylee nem sikít, már biztosra vehető: ennek nyomós oka van. A lányt nem hagyja nyugodni az eset - lóg az iskolából, édesapja szobafogságra ítéli, és még a pasija hűsége is megkérdőjeleződik. No de mi bolygatta így fel a mindennapokat? A válasz egyszerű: a mit sem sejtő fiatalok hírnévért-pénzért cserébe eladják a lelküket az Alvilágnak, ám a következményekkel nem számolnak. Kaylee minden erejével azon van, hogy megmentse a lelkeket, de azt maga sem gondolta volna, hogy eközben a saját lelkét teszi kockára. "Nem lenne jó, ha a lelked nélkül halnál meg. Ezt hidd el nekem. - Addy lélegzetvétele kapkodóvá vált. Ütőere kiemelkedett a nyakából, és vadul verdesett a félelemtől és az értetlenségtől. Akadozva suttogta el a kérdést: - És erről honnan tudtok, srácok? - Ugyanonnan, ahonnan arról, hogy Eden meghalt. - Tod magához húzta Addyt, és szinte közvetlenül a fülébe beszélt, csendes, a félelemtől érdes hangon. - Addison, ha meghalsz úgy, hogy a lelked annál a pokolfajzatnál van, ő alakot ad neked majd az alvilágban, és te örökre a tulajdonában maradsz. Örökre, Addy. A fájdalmadból fog táplálkozni. Felhasít téged, és hagyja, hogy kivérezz." 

Saját megjegyzés:
Nos, aki olvasta a Sikoltók első részét, a Lélektolvajokat, annak nem is kérdéses, hogy miért is akarja valaki a második részt is...Mert izgalmas (Tod...), különleges (Tod..), újszerű (Tod...) és romantikus...(Tod...) :)


Jane Johnson: A szultán felesége

Kiadó: ATHENAEUM KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 464 oldal
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 300 gr
ISBN: 9789632932293
Megjelenés: 201 3. február 15.
Sorozat: Önálló könyv

Fülszöveg:
1677-et írunk. A két szolgálóleányával London felé, jövendőbelijéhez tartó szőke és kék szemű angol lány, Alice hajóját kalózok támadják meg. A kalózok a szép szüzet a szultánnak szánják, s nagy haszonnal el is adják a meknesi háremébe. A Versailles-i kastélyt felülmúlni vágyó, nagy lendülettel épülő meknesi szultáni palota legtöbb lakójának sorsát és mindennapjait a szultán kegyetlensége, és első felesége, Zidana intrikái határozzák meg. Egy nap Nus-Nus, a szultán írnoka, egy szudáni fekete törzsfőnök elrabolt fia a méregkeverőnél hagyja a Zidana által rendelt szerek listáját, és amikor visszatér a boltba, a kereskedőt holtan találja. A hirtelen megjelenő katonák az írnokot fogják le. Alice-hez hasonlóan, Nus-Nusra is szörnyű sors vár. Szorult helyzetükben egymásnál keresnek támogatást és menedéket, végül együtt szőnek terveket a hárem és a palota elhagyására, s a fekete fiú és a fehér angol lány egymásba szeretnek. Vajon sikerül elkerülniük balsorsukat és megmenekülni a biztos halálból? Milyen élet vár rájuk a fehér Európában?

Saját megjegyzés:
Úgy tűnik, mostanában picit túlteng bennem a romantika és a történelem iránti vágyam, mert előszeretettel lapozgatom ezeket a témájú könyveket és vágyom őket olvasni...Ezzel valamiért különösen így vagyok: talán a kultúrák keveredése, a hányattatott sors miatt, de mindenképpen érdekel és szeretném elolvasni. Hamarosan sort is keríthetünk rá...



Nalini Sign: Angyalárny

Kiadó: Egmont Dark
Oldalak száma: 400 oldal
Borító: Puhatáblás
Súly: 1400 gr
ISBN: 9789633433706
Kiadás éve: 2013. január 30.
Sorozat: Angyali vadász 5.


Fülszöveg:
Az éjfélszín szárnyú Jason az árnyak között érzi otthon magát. De amikor India arkangyalának, Nehának férjét holtan találják a palotájában, a kémmester kénytelen kilépni a fénybe. Egy arkangyal őrült haragja ugyanis szörnyű pusztítást végezhet a világban, Jasonnek pedig meg kell találnia a gyilkost, hogy ezt megelőzze. De Neha bizalmának ára van: a kémmesternek az arkangyal vérvonalához kell kötnie magát, véresküt kell tennie Mahiya hercegnőnek. A lánynak, aki szörnyű titkokat hordoz a szívében, és már senkiben sem bízik meg. Legfőképpen nem egy ellenséges kémmesterben. A gyilkos után kutatva Jason és Mahiya egy évszázados rémálom közepébe cseppen. A váratlan szenvedély feltámadó, fekete vihara pedig mindkettejüket magával ragadja könnyen lehet, hogy a halálba. - Nalini Singh írónő a paranormális romantikus regények ünnepelt és elismert szerzője. Írásaiban mindig lenyűgöző világokat, különleges hősöket, izgalmas kalandokat és csodálatos szerelmeket teremt.

Saját megjegyzés:
Nos, ez az a sorozat, ami eddig engem még nem fogott meg, nem kapott el, annak ellenére, hogy tudom, hogy mennyien szeretik és rajonganak érte.... Nem mondhatom azt, hogy nem tetszik - hiszen még csak az első részt sem olvastam el. De olvastam már más Nalini Sigh könyvet és az nem igazán volt az én stílusom... Pontosabban: a karakterek nem voltak a kedvemre valók.
Persze, lehet, hogy ez más. Lehet, hogy ennél a sorozatnál egészen más típusúak a főszereplők, és más oldalról közelíti meg őket az írónő...Elképzelhető. Lehet, hogy adok neki majd egy esélyt...


Karen Chance: A hajnal átka

Kiadó: Cor Leonis 
Oldalak száma: 460 oldal
Borító: puhakötés
Súly: 1400 gr
ISBN: 9789633433706
Megjelenés: 2013. január 30.
Sorozat: Cassandra Palmer 4.

Fülszöveg:
Noha Cassandra Palmer nagy hatalommal bíró Pythiává vált, ez egyáltalán nem készteti visszavonulásra azokat, akik a halálát kívánják. A természetfeletti lények világában kevesen örülnének annak, ha az önfejű Cassie foglalná el a legfőbb jövőbelátó posztját – és minden tőlük telhetőt el is követnek, hogy mielőbb eltegyék láb alól. 
A vámpírok Szenátusa támogatja ugyan Cassie-t új tisztségében, ám az általuk biztosított védelemnek ára van: szövetségre kell lépnie a szexi vámpír nagymesterrel, Mirceával, aki saját tulajdonaként tekint a lányra. 
Ám még a vámpíroknak is komoly gondot okozhat Cassie életének megóvása, hiszen Apollo, az önjelölt istenség, a Pythia hatalmának forrása az ellenfelük. Hogy megmentse saját életét – és mellesleg a világot – Cassie-nek szembe kell néznie teremtőjével…
„Karen Chance elfoglalta helyét Laurell K. Hamilton, Charlaine Harris, Mary Janice Davidson és J. D. Robb mellett.” (SF Revu)

Saját megjegyzés:
Szintén egy sorozat, amit még nem kezdtem el, mégis hosszú idő óta a várólistámon tartózkodik...Talán most már nem sokáig...



2013. január 17., csütörtök

Jamie Mcguire: Gyönyörű sorscsapás

Fülszöveg:

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.

Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.

Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?




A könyvről:
Vannak könyvek, amik talán nem hibátlanok, mégis amint a kezedbe veszed őket, beszippantanak. Elnyelnek a saját maguk kis képzeletvilágába, kitöltik a mindennapjaidat és nem engedik, hogy lerakd őket a kezedből vagy kizárd a történeteiket a fejedből. 
Nos, ez is egy ilyen könyv volt.

A történet főhősnője Abby Abernathy, aki egy bűnös, zűrös-zavaros élet elől menekült el 18 évesen az otthonától távoli egyetemre, hogy végre minden bélyegétől megszabadulva új életet kezdhessen. Szerencsére ebben nem kell egyedül osztoznia, hiszen vele van legjobb barátnője és legfőbb támogatója, America is.

Minden a tervek szerint is alakul, ám America egy napon elviszi barátjnőjét a barátja lakótársának a bokszmeccsére, és innentől kezdve Abby élete ismét a feje tetejére áll. Travis ugyanis a tipikus rosszfiú: tetovált, bunyós, a suli nagymenője, akiért bomlanak a lányok és ő ezt tudatosan ki is használja. Pont az, aki elől Abby menekül...és mégis...Valami ismeretlen kötelék szövődik közöttük, s lassan elválaszthatatlan barátok lesznek. VAgy mégsem?

Számomra egy picit időutazás volt ez a könyv. Visszavitt egy pillanatra a főiskolás évekbe, az önfeledt mókázás, bulizás, szabadság időszakába, amikor minden könnyednek és egyszerűnek látszott, mi magunk pedig légneműként lebegtünk át az élet ezen időszakán. Nem tévedett, aki azt mondta, hogy életünk legszebb, legmozgalmasabb periódusa ez - csak ezt inkább utólag tudjuk meg, nem pedig akkor, a jelenben...
De amikor ilyen könyveket olvasok, egy kis időre ismét ott vagyok, akkor - és ez meglehetősen jóleső érzés...

A történet egy modern szerelmi dráma, annak minden szépségével, fájdalmával és bonyodalmával. Abby és Travis kapcsolatának alakulása nem meglepő, azt hiszem, még csak nem is újszerű. De éppen ezért jó olvasni, éppen ezért bújunk ki a bőrünkből, hogy olvashassuk már tovább, gördítsük már tovább a szálakat. A könyv első felét nem lehetett nem egyszerre elolvasni, vonzotta, elnyelte az embert, nem lehetett abbahagyni.

S hogy mit gondolok mégis erről az édes-bús kapcsolatról? Azt gondolom, bizony gyönyörű sorscsapás ez: amikor két lobbanékony, ezer lánggal égő ember egymásra talál, s nem lehet tudni, vajon kioltják-e egymás lángjait, vagy erdőtűzzé nagyítják azt... És nem tudom, melyik a jó megoldás? Egyáltalán van-e?


A könyv szerint van, hiszen a végkifejlet látszólag megoldja ezt a problémát. Én azt gondolom, azért ez egy kicsit tejszínhabos: a való világban nem így működnek a dolgok. Talán később, mikor már érettebb mindkét szereplő. Amikor már benőtt a fejük lágya - ahogy mondani szokás. Én egyelőre csak a gyermekséget, a zavart és a kora felnőttkorra jellemző bizonytalanságot látom bennük, és nem hiszem, hogy ahogy döntöttek, az bármire is válasz vagy megoldás lehet. Sőt, talán tovább bonyolítja a szálakat.

A történet maga egyébként élvezetes, fordulatos, a vége fele picit már kezdtem úgy érezni, mintha túl sok lenne a bonyodalom, de mégis olvasni akarod, egyszerűen muszáj tovább és tovább lapozni, ameddig csak bírod egy szusszal.
A stílusa könnyed, mai, fiatalos, humoros, mégis választékos és igényes, egyáltalán nem fordul át ócska szlengbe vagy lazaságba.

Az pedig külön jópont, hogy ha jobban belegondolunk, és nem csak a fordulatok sokaságán és az érzelmek viharain próbálunk  hol könnyes szemmel, hol mosolyogva átlavírozni, a felszín alatt mélyebb tartalom, komoly mondanivaló is lapul: mennyit kell hozzáadnunk egy kapcsolat sikeréhez, miről kell lemondanunk a másikért, s mennyivel leszünk többek mégis általa? Mi az, amit még megéri feladnunk, és mi az a pont, amikor már több a fájdalom, mint a szép pillanat, s nemet kell mondanunk? Megéri-e? Kell-e? És hogyan? 

Fájdalmas és nagyon nehéz kérdések ezek, amiket felvetett bennem ez a könyv. Mert a látszólagos könnyedsége mögött azért nem olyan egyszerű téma ez. Megindító és elgondolkodtató..

Karakterek:
Abby számomra az a női karakter, aki teljes mértékben megfelel annak a személynek, akit elképzelek az ő szerepkörében. A reakciói és a tettei logikusak, elfogadhatóak, nem nyavalyog, nem panaszkodik, a félelmei racionálisak és érthetőek. Törékeny, igazi nőies nő, mégis nagyon talpraesett és találékony, aki nem hagyja megfélemlíteni magát. Az, hogy néha bizonytalan és határozatlan, mind indokolt - ismerve az előéletében tapasztalt problémáit. Hatalmas dilemma lehet neki Travis, aki visszaviszi picit régi énjéhez, ugyanakkor ő az, aki segít neki az lenni, aki ő ténylegesen. Ördögi körforgás ez, amiből nem hiszem, hogy lenne kiút....

A Travisszel kapcsolatos érzéseim már sokkal összetettebbek ennél. Ha egy szóval akárnám őt jellemezni, azt mondanám: veszélyes. És ennek a szónak - minden értelemben - megvan a maga rossz és jó oldala is. 

A jó oldal persze sokkal egyszerűbb: Travis veszélyes, hiszen erős, izmos, védelmező, tekintélye van az egész suli előtt, motorral száguldozik, pénzért verekszik és végzetes vonzerővel bír. Ki ne akarna egy ilyen igazi rosszfiút? Akivel mindenki az lehetne, ami csak álmában: vakmerő, őrült, szenvedélyes, vadító... Akár bevallja, akár nem, valahol minden nő vágyik erre...
De! 
Travis VESZÉLYES!: komoly dühkitörései alkalmával szétveri a fél lakást, péppé ver srácokat csak azért, mert véletlenül hozzáértek a barátnőjéhez, kihasznál lányokat és mindez számára teljességgel elfogadható, sőt logikus, birtoklási vágya határtalan. Valljuk be, azért ez egy picit ijesztő viselkedés. Nem normális, nem egészséges. Sajnos komoly viselkedésproblémákkal küzd, és ez nem hiszem, hogy egycsapásra megoldódna. 
Szimpatikus, vonzó, végtelenül szeretnivaló, de egészen biztosan nem egészséges...
A keményfiú szerepéből pedig nálam akkor esett ki leginkább, amikor térden állva, zokogva könyörgött Abbynek a bocsánatért. Nem! Ilyet egy férfi - főleg egy kemény férfi! - ne csináljon. Akármennyire fáj is, ne csússzon-másszon bocsánatért egy nő előtt. Legyen tartása, büszkesége, küzdjön másképp! Férfiasan! Ezt a részt egy az egyben kihagytam volna és akkor talán nem tűnik fel a többi hiányossága sem...

A mellékszereplőkre viszont azt kell mondanom: egytől egyig bámulatosak! Igazi példaképek ők, tökéletes megtestesítői a képviselt szerepeknek. Shepleynél és Americánál jobb és hűségesebb barátokat elképzelni sem tudnék, mint ahogy Parkernél idegesítőbb és elitebb jófiút sem. Abby szülei a tipikus elzüllött, lecsúszott párt jelenítik meg - hozzáteszem: tökéletesen, hiszen pillanatok alatt elérik a viselkedésükkel és tetteikkel azt, hogy egycsapásra meggyűlöljük és megvessük őket.


De az igazi kedvencem a Maddox család. Ez a csupa-csupa fiúból/férfiból álló kis család látszólag duzzad az erőtől, vadságtól, nyersességtől, valójában azonban ritkán látni náluk összetartóbb, szeretetteljesebb, ragaszkodóbb közösséget. Minden egymásra irányuló nyers tréfájukból árad az egymás iránt érzett végtelen szeretet és odaadás, a büszkeség egymás iránt, az együvé tartozás, a bajtársiasság. Abby helyében én rögtön első alkalommal csatlakoztam volna hozzájuk. Amikor pedig elfogadásuk jeleként Hugiként kezdték szólítani....na, ott dobtam volna be a törölközőt - így stilszerűen :) Nagyon szerettem őket! 


Borító:
Nagyon-nagyon szeretem, hogy a Maxim Kiadó valamennyi köteténél megőrizte az eredeti borítókat. 
Az üvegbúrában rekedt pillangó képe gyönyörű szép és gondolatébresztő. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon mit is jelképezhet, mit is jelenthet ez a kép...és arra jöttem rá, hogy elég sokféle magyarázat létezik. Értelmezhetjük így is, úgy is. 
Bár Jamie Mcguire szerint a magyarázat egyszerű: a pillangó a szépséget jelképezi, amint éppen  kilátástalan helyzetbe került, ami elől nincs menekülés. Travis maga a pillangó... szereti ugyan a szárnyait csattogtatni, de nem kerülheti el a sorsát...


Érdekességek:
Nem titok immár, hogy a Warner Bros megnyerte a könyv megfilmesítéséért vívott harcot.  Már megvan a leendő film producere (Donald de Line) és a forgatókönyvírója is (Julia Hart), így hamarosan kezdődhetnek a munkálatok.
Arról, hogy kik játsszák majd a főszerepeket, természetesen még semmit sem tudni… Találgatások vannak, hatalmas castingra lehet számítani, annyi bizonyos, Jamie McGuire, a könyv írónője határozott elképzeléssel rendelkezik a karaktereket illetően. Arra ugyan nincs ötlete, hogy ki játssza el Abbyt, de szeretné, ha Travis Chris Hemsworth lenne, Shepley bőrébe Cam Gigandet-t, America szerepébe pedig Britney Snow-t szeretné látni… 


Jamie Mcguire egyébként Tulsában született, majd édesanyja, Brenda Blackwellben nevelte fel. Jamienek radiológiából van diplomája.
Jelenleg férjével és három gyermekével Enidben él mintegy 30 hektáron, hiszen férje, Jeff vérbeli cowboy: lovakat tart, kutyát, macskát és kakast. Igen - kakast :)


Jamie eddig megjelent könyvei között van a Providence - trilógia (Providence, Requiem, Eden - gyönyörű borítóval és igen érdekesnek ígérkező sztorival! Mellesleg Jamie honlapján minden részhez külön playlistet találtok! ) és a New York Times bestseller listáját vezető Gyönyörű sorscsapás is. Amikor éppen nem ír, Jamie a családjának szenteli mindennapjait.

A Gyönyörű sorscsapás második kötete egyébként Walking disaster címen hamarosan a polcokra kerül. Nem más ez, mint Abby története Travis megközelítéséből - vagyis a fiú szemével. Érdekesen hangzik :)
És természetesen ha már volt szó a playlistekről: a Gyönyörű sorscsapás dallistáját Jamie oldalán szintén meghallgathatjátok.



Egy jól sikerült fanmade trailer :)

2013. január 15., kedd

Marissa Meyer: Cinder

Fülszöveg:

126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.



A könyvről: 
Azt hiszem, Hamupipőke meséje nem volt kifejezetten a kedvencem gyermekkoromban. Már csak azért sem, mert már akkor olyan nagyfokú igazságérzet munkált bennem, hogy minden alkalommal, amikor a szüleim ezt olvasták nekem, sírva fakadtam: nem bírtam elviselni, hogy szegény Hamupipőkének ilyen könyörtelen sors jut igazságtalanul! Miért neki? Miért tőlük? Miért így?...Azt hiszem, ez volt az első találkozásom az emberi kegyetlenséggel. Az első szembesítés azzal, hogy az emberek nem mind szeretetteljesek, segítőkészek és könyörületesek... nem is tudom...talán ez fájt annyira. Így aztán a könyv hamarosan felkerült a könyvespolc legtetejére - több más kötettel együtt... Apukám egy idő után megtiltotta, hogy ebből olvassanak nekem :D

Szerencse, hogy nem látta, hogy ezúttal mégis mit tartottam a kezemben: Marissa Meyer Cinder című könyvét! :)

Bizony-bizony, a könyv nem más ugyanis, mint a Hamupipőke egy futurisztikus, fantasztikus átdolgozása, a mese legfőbb elemeinek keresztezése egy elképesztően megálmodott és kidolgozott jövőbeli világgal. 
A főhősünk Cinder, egy 16 éves kiborg lány, akinek számos testrészét és sejtjét mesterségesen pótolták egy múltbéli balesete miatt, így az egyik kezét és lábát is. Az agyi működését parányi mikorchip ellenőrzi (a retinája belső részén lévő kijelző például zölden villog, ha hazugságot észlel.. ) és arról híres, hogy ő Új-Peking legjobb műszerésze. Bizony, hiszen Cinder gépeket javít, kiborgokat szerel azért, hogy mostohaanyjának és testvéreinek megkeresse a mindennapi betevőjüket. Mindezért cserébe csak gyűlölködést és rossz bánásmódot kap, egyedül Iko, a robotja és kishúga, Peony nyújt ebben némi vigaszt. 
 Mikor  azonban  Cinder műszerészbódéjába maga Kai herceg tér be és viszi be az androidját javíttatni, Cinder élete megváltozik: Peony elkapja a lakosságot sújtó halálos kórt, Cindert mostohaanyja eladja, ráadásul ő, a kis lenézett és kiközösített kiborglány beleszeret a leendő császárba... Ráadásul hamarosan kiderül: ő maga sem egészen az, akinek korábban hitte...
Bevallom, első hallásra nekem is elég meredeknek tűnt ez a történet: kiborgok, holdlakók, Peking...ráadásul mindez Hamupipőke sztorijával??? 

És mégis: egy csodálatosan szórakoztató, érdekes, lebilincselő könyvet kaptam, aminek minden egyes sorát szerettem és még napokkal a befejezése után is többször beugrik róla egy-egy kép. 
Az írónő által megálmodott világ egészen elképesztő: eredeti, részletgazdag, és nagyon is van valóságalapja. Negyedik világháború? Sajnos elképzelhető. A távol-kelet mint új nagyhatalom?  Hát persze, hogy lehetséges. 

Kezdetben - bevallom - teljesen meglepett, hogy a történet helyszíne Peking, és a keleti kultúra a könyv egész társadalmának és államfelépítésének az alapja. De aztán rádöbbentem: ha máshol játszódna, nem is tetszene a könyv. Ez a helyszín adta meg ugyanis a regény teljes hangulatát, kiszínezte, élettel, hangokkal töltötte meg, egzotikussá tette az egész történetet. 
A cselekményeket tekintve a könyv fordulatos, lendületes, bár nem mondhatni, hogy tele lenne meglepetéssel: a könyv elején nagyjából lehet tudni, hogy ki is Cinder és mi lesz a kötet vége, de azt gondolom, hogy itt nem is ez a lényeg! Nem a min, hanem a hogyanon van a hangsúly. Hiszen ismerjük a mese végét is, mégis szeretjük újra és újra hallani és elolvasni. Itt sincs ez másképp.
A dialógusok könnyedek, természetesek, sok az izgalom, a feszültség, van benne sok humoros rész és egy leheletfinom, cseppnyi kis szerelem, ami inkább gondolati síkon zajlik, mint ténylegesen. 
És a könyv utolsó oldalához érve észre sem veszed, hogy vége lett...
persze, mert nem lett vége! Folytatása következik!

Karakterek:
Ez az a könyv, ahol a karakterek mind-mind úgy tökéletesen megalkotottak, ahogy vannak. Képviselnek minden szükséges jellemvonást, minden nélkülözhetetlen tulajdonságot ahhoz, hogy azt szimbolizálják és jelenítsék meg, amire szerepük szerint hivatottak.

Cinder a szegény, elesett lány, aki minden sérelme ellenére talpraesett, bátor és találékony, aki gondolkodás nélkül helyez másokat önmaga elé.           
                                                                                                                        
Kai az igazi mesebeli herceg megtestesítője - nyílt szívű, természetes, könnyed, aki tökéletesen alárendeli magát az alattvalói jólétének, aki képviseli és védelmezi az elesetteket és beleszeret abba a lányba, aki a legkevésbé nekivaló . Vagy mégis?

A mostohák egy pillanatra sem estek ki a szerepükből! Igazi bántó, sértő, kegyetlen zsarnokok ők, minden gonoszság, felsőbbrendűség, hiúság és álnokság képviselői. 

És Dr. Erland - a jótündér keresztanya... :) Picit viccesen hangzik így, de számomra ő az, valóban. Van benne egy icipici varázslat, egy icipici cserfesség és egy jó nagy adag jóindulat, segítőkészség, támogatás és szeretet. Nagyon szerettem őt,mindezért és a természetességéért. Azért, hogy nem műttette meg a szemét és azért, mert kopaszodik ...
Bár Iko és Nainsi nem tartozik szorosan véve ide, hadd szóljak róluk is pár szót - imádtam őket! Ikot különösen. Ez a személyiségzavaros robot, akit elvileg rosszul programoztak, lehetetlenül eredeti egyéniséggé vált - minden eltévesztett áramköre és rossz helyre tett chipje ellenére! vagy pont azért! Humoros, vicces, már-már nevetséges, de imádnivaló!
És ha megnézitek a két kis képet, ami alapján az írónő megálmodta őket...cukik!



Borító:
Aki ismer, tudja, mennyire nagyon elkötelezettje vagyok a minőségi könyvkiadásnak és az esztétikus borítóknak. Nos, azt kell mondanom, az Alexandra Kiadó által megjelentetett Cinder tökéletesen megfelel minden elvárásomnak! Csodaszép kötet! 
Keménytáblás, védőborítós, a történethez remekül idomuló betűk stílusa elbűvölő, az offszet nyomda adta lehetőségeknek köszönhetően csodaszép! Maga a könyv a nagyobb méretűek közé sorolható, de még kényelmes kézben tartani. 
A minőségről pedig annyit: a könyvet kölcsön kaptam. Előttem ketten olvasták és a fél országot bejárta a postának köszönhetően. Ennek ellenére a könyvön nyoma sincs a korábbi olvasásoknak! Tökéletes, tartós, az a fajta könyv, amit a belbecs és a külcsín miatt egyaránt a polcunkon kell tudnunk!
Nekem mindenképpen!




és íme néhány külföldi kiadás...

 Érdekességek:
 Marissa Meyer, a Cinder írónője 1983-ban született. 14 éves korában a legjobb barátja révén ismerkedett meg az animével és a fanfiction-nel - így lett hatalmas Sailor Moon rajongó és sok-sok fanfiction írója -Alicia Blade írói álnéven.

Egyetemi diplomát Kreatív írás és Gyermekirodalom szakon szerzett a Pacific Lutheran University-n. A diploma megszerzése után egy ideig Seattle-ben dolgozott lektorként - természetesen könyvkiadóknál. 

Aztán egy nap gondolt egyet, és főállású íróvá lépett elő :). A Cinder az első regénye, de saját bevallása szerint halmokban hevernek nála otthon a befejezetlen történetek.

Jelenleg férjével és három cicával él együtt.

A Cinder folytatása február 5-én jelenik meg az USÁban és a Scarlet címet kapta. Nem véletlenül - természetesen. Hiszen a Holdbéli Krónikák második könyve ezúttal a Piroska és a farkas történetét dolgozza fel kicsit másképp, kicsit futurisztikusabban, kicsit fantasztikusabban...És hogy Piroska és Hamupipőke életének szálai hogyan kapcsolódnak össze? Nos, ezt hivatott bemutatni a második rész...Reméljük még idén olvashatjuk mi is!


 A könyvhöz ezúttal is tartozik egy playlist, vagyis néhány olyan dal, amiről elmondható, hogy a Holdbéli Krónikákat ihletője, hangulatadója. Marissa Meyer youtube oldalán megtekinthetők. És aki esetleg még többet szeretne tudni a Marissa által felépített világról, a háttérről, az elolvashatja az írónő honlapján a Holdbéli Krónikák világának felépítését és lakóinak életmódját.


A császár új ruhája :-)










Template by:
Free Blog Templates