2013. november 23., szombat

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok (blogturné)


Ruta Sepetys Árnyalatnyi remény c. könyvével egyszer már megmutatta nekünk, hogy milyen csodálatosan tudja felidézni és közel hozni számunkra a történelem elmúlt pillanatait, milyen hihetetlenül eleven képet tud festeni egy letűnt korszak eseményeiről és helyszíneiről.

A Maxim Kiadó jóvoltából az utazás a múltba tovább folytatódik, hiszen december 15-én megjelenik az írónő második regénye, a Kalitkába zárt álmok, melynek lapjain ezúttal az '50-es évek New Orleans-ába kalauzol minket az írónő.

A Blogturné Klub november 23-án induló turnéja is ezt az úticélt tűzte ki magának, így hat napon keresztül velünk együtt bolyonghattok New Orleans utcáin, olvashattok a korabeli divatról, megtudhattok érdekességeket a könyv születéséről. Tartsatok velünk a Kalitkába zárt álmok blogturnéján!

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 352 oldal
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
ISBN: 9789632613390
Megjelenés: 2013. november 29.

Fülszöveg:
1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.
Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják.

A könyvről:
Néha az ember sorsa kilátástalannak tűnik, reménytelennek, eleve elrendeltetettnek. Néha úgy tűnik, falak vesznek körül, kizárják a világot az életünkből és nincs remény a menekvésre, a jobbra, a változásra. Mintha ketrecbe kerültünk volna...

Ám az ember nem arra hivatott, hogy beletörődjön a sorsába! Az ember törekvő lény , a boldogság elérését tűzte ki célul, ennek feltétele pedig a küzdelem, a kitartás, az állandó megmérettetés. Ezért aztán küzdünk, folyamatos csatákat vívunk önmagunkkal, másokkal és a világgal, megmérkőzünk minden akadállyal, hogy előrébb jussunk. 
Máskülönben nem lenne értelme...

Így vélekedik Josie Moraine is, aki az 1950-es évek New Orleansának francia negyedében él a munkahelyéül szolgáló könyvesbolt emeleti szobájában, távol az önző, prostituáltként élő anyjától, aki a város bordélyházában, Willie Woodley-nál dolgozik. Josie életére súlyos teherként nehezedik anyja balsorsa, megbélyegzi egész életét, jövőjét. Ám Josie jobb, szebb, értékesebb életről álmodozik. A bordély takarításából és a könyvesbolti munkájából származó minden pénzét félrerakja, hogy egy napon főiskolára mehessen és kitörhessen börtönéből, a szabad és független, ám nagyon is bűnös New Orleansból, és teljesen új lapokkal kezdhessen új életet. Ám az álmok elérése nem mindig könnyű. Számos akadály gördül az útjába, különös gyilkosság ügyében kezd el tudakozódni, anyja egyik bajból a másikba keveri, meggyűlik a baja a maffiával és a szerelmi élete is válaszúthoz érkezik. S hogy végül kilábal-e mindebből, létezik-e a kiút, van-e remény  átvergődni egy eleve megbélyegzett életből - nos, ezt tudhatja meg az a szerencsés, aki elolvassa ezt a könyvet.


Ruta Sepetys az Árnyalatnyi reménnyel férkőzött be először a szívembe, de ezzel a könyvvel vált igazán a kedvenc íróim egyikévé. Írásaiból ugyanis olyan nagyfokú nyugodtság, olyan megfontolt és átgondolt tudatosság sugárzik, amely önkéntelenül is egyfajta békés melankóliát, átszellemült megnyugvást idéz elő nálam. Történeteibe belemerülni valódi élményt jelent, teljes átélést.

A Kalitkába zárt álmok is egyfajta nyugodt, kiegyensúlyozott regény, pedig igen mély és komoly problémákat érint. Reális, intenzív és átgondolt, tökéletesen megírt történelmi fikció.

A cselekmény lassan mozgó, nem túl pörgős, ám mégis a legutolsó mozzanatig érdekes és lenyűgöző. Ruta Sepetys mindent reális szemmel néz, mintegy kívülállóként, majdnem narrátorként mutat be, mi magunk mégis a történet teljes részesének érezzük magunkat.

Josie sorsa és életének apró mozzanatai olyanok, akár egy-egy megragadott fénykép valahonnan a múltból, ami köré önkéntelenül is egy történetet sző az ember. Ahogy az írónő is tette, ám az ő szavaival ez a történet valósággá válik és tökéletesen megelevenedik.
Kemény és szívszorító mese ez egy lányról, aki megpróbálta valóra váltani az álmait, megpróbálta megváltoztatni a sorsát - akkor is, ha mindez tökéletesen lehetetlennek tűnt. S ha mégis sikerült neki, azt egyetlen dolognak köszönheti: annak a sok remek és támogató embernek, aki hitt benne, aki segítette és végigkísérte az útján. A szeretetnek, aminek - tudjuk - az ereje hegyeket mozgat meg és a reménynek, ami minden ember lelkének legerősebb mozgatórugója.

Ugyanakkor a regény egy történelmi fikció, s mint történelmi regénynek, az egyik fő aspektusa a helyszín és a kor összehangolt bemutatása. 
A könyv színtere New Orleans, a Big Easy, vagyis a könnyelműség, a lazaság, a szabadság városa. Ahol mindenki jókedvű, mindenki mulat és ünnepel, ahol mindenki boldog... Látszólag... Ám a könyv felfedi, hogy sok minden van, amit mi nem ismerünk, amiről a történelem nem sokat beszél. Arról, hogy mi van a színfalak mögött, a valóságban, ott, ahová a turistaszem már nem lát el. A város emberi oldalán,  New Orleans bensőjében, a sötét valóságban. Ahol a Big Easy nagyon is Big Hard, hiszen az élet kemény és viszontagságos, mindenki félelemben él a maffia rémuralma alatt, nehezen jut tisztességes munkához, hiszen a bűnözés mindennapos. 
Ráadásul ez a kettősség az emberekre is igaz, hiszen mindenki álarcot visel, maszkot húz, hogy megfeleljen a rá kiszabott szerepeknek. 

Ennek a kegyetlen és kőkemény világnak  a ránk nehezedő élét - zseniális írói megmozdulással - sikeresen tompítják az intelligens és szórakoztató párbeszédek, a száraz és szarkasztikus humor, de legfőképpen a tökéletesen kidolgozott és egyedülálló karakterek. 
Valamint az a finom és leheletkönnyű romantika,  ami szinte elfátyolozza a borzalmakat és elmélyíti a remény, a jövőbe vetett hit és a szeretet szikráit.

Karakterek:
A könyvben felvonultatott szereplőgárda olyannyira sokszínű és szokatlan, hogy leginkább az eklektikus jelzőt tudnám rájuk alkalmazni, mégis a könyv alapját, a hangulat és a történet magját képezik. Mondhatnám úgy is: a könyv erősen karakter-központú.
Jane Russel - akire Josie hasonlít
A megjelenített szereplők egytől egyig minőségi, tökéletesen megformált jellemek, egyedülállók a maguk nemében.
Josie számomra az 50-es évekbeli elegáns, finom nő megtestesítője - annak ellenére, hogy ő magát a legkevésbé sem tartja elegánsnak és finomnak. Ám a viselkedéséből, a lényéből áradó nőies báj, az őt körülvevő atmoszféra, leleményessége, sebezhetősége mégis azzá teszi. 

Nála jóval karakánabb és erősebb jellem a bordély mádámja, Willie, aki szarkasztikus humorával, keménységével, folyamatosan leplezett szeretetével hamar megkedveltette magát, Josie anyjának megtestesítőjévé vált. 

Az apaszerep, vagy legalábbis annak pótléka Willie fekete sofőrjének, Kokósnak jutott, akinek nagylelkűségétől, őszinte és semérmes mackószeretetétől egyenesen elolvadok.

Mellettük szinte szót sem érdemel az önzőségében és hiúságában fürdőző anya, aki saját gyermekét árulja el újra és újra, használja ki és fel minden és mindenki ellen. A legvégsőkig elítélem és megvetem az ő alakját és teljes személyiségét, s voltak olyan momentumai a könyvnek, amikor Josie-val együtt olyan mértékben átéltem az ő árulását és hátbadöfését, hogy rendesen fizikai rosszullét tört rám...

És végül Jesse...Jesse Thierry... A fiú, aki olyan, mint a neve: különleges, dallamos, ígéretes... A maga egyszerűségével, nyíltságával és éleslátásával tökéletes párja lehetne Josie-nak, ráadásul felfedi a legelső farmerek "betörésének" titkát is: addig ülj a kád forró vízben, magadon a farmerrel, amíg össze nem megy annyira, hogy ráfeszüljön a testedre. Utána pedig hagyd magadon, amíg rád nem szárad. Onnantól kezdve úgy fog állni rajtad, ahogy kell: simulékonyan és feszesen. :) Tudtátok?

Borító:
A borító és az egész történetet tökéletesen szimbolizáló kép első osztályú munka. Szépen kidolgozott, harmonikus színvilágú, megindítú. Az a fajta kép, amely mellett nem mész el anélkül, hogy alaposabban szemügyre ne vennéd. S mi más lehetne egy könyvborítónak az elsődleges célja, ha nem ez.





New Orleans, a "Big Easy" 
avagy miért lett New Orleans a Nagy Könnyű városa?


Azt hiszem, mindenki ismeri New Orleanst, Luisiana Mississipi mentén elterülő nagyvárosát. Ha másról nem, hát a jazzről, a maffiáról vagy a vámpírokról. 
A várost a könyvek, a filmek, a köztudat leggyakran csak a "Big Easy"-nek, vagyis a Nagy Könnyűnek nevezi, ám ennek az elnevezésnek az eredete kissé homályos. Több elmélet is létezik arra nézve, hogy vajon honnan kapta ezt a becenevet.

Nagy valószínűség szerint az elnevezés összefüggésben lehet New Orleans gazdag zenei örökségével, hiszen a város régóta nyújt menedéket a jazz és a blues művelőinek. A számos lokálnak, mulatónak és egyéb vendéglátóipari egységnek köszönhetően ez volt az a város, ahol egy zenész játszi könnyedséggel találhatott magának munkát, és közben a tapasztaltabb, ügyesebb zenésztársaitól tovább is fejleszthette zenei tudását.

Egy másik elmélet szerint a Big Easy becenevet egész egyszerűen azért kapta a város, mert igen lazán állt (és áll) hozzá az alkoholfogyasztás kérdéséhez. A nagy amerikai alkoholtilalom idején is aktív éjszakai élet folyt a város valamennyi szórakozóhelyén, hozzá lehetett jutni akár a legfinomabb borokhoz is - így aztán a kikapcsolódni vágyók a legnagyobb nyugalomban, alkohollal lazulva élvezhették az éjszakát.

Ugyanakkor az is igaz, hogy New Orleansban - sok amerikai nagyvároshoz képest - viszonylag alacsonyak voltak a megélhetés költségei. Könnyű volt munkához jutni, a lakhatás megfizethető volt, jutott bőven étel és ital. Egy viszonylag szerényebb fizetés is kényelmes életszínvonalat tett lehetővé.

Bármi is legyen a becenév eredete, az kétségtelen, hogy ha New Orleansra gondolunk, ez ugrik be elsőként. Hiszen tudjuk, New Orleans egyenlő a laza életvitellel, az éjjel-nappal szóló zenével, az állandó szórakozással. A Big Easy Amerika nemzeti szókincsévé vált, s tökéletesen jelzi a város könnyedségét, fesztelenségét, a Nagy Lazaságot.


Nyereményjáték

Természetesen nincs blogturné nyereményjáték nélkül, így aztán a feltételeket teljesítők közül három szerencsés most is  gazdagabb lehet a Kalitkába zárt álmok egy-egy példányával a Maxim Kiadó jóvoltából. 
Íme hát a nyereménydoboz - tudod, mi a dolgod...:) Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway


Részt vevő blogok listája

Nov. 23. - Roni Olvas - kritika + A Big Easy jelenség
Nov. 24. - Book Heaven - kritika + a könyv születése (videó)
Nov. 25. - MF Kata gondolatai - kritika
Nov. 26. - Kristina blogja - kritia + a könyv helyszínei
Nov. 27. - Deszy Könyvesblog - kritika + a korabeli divatról
Nov. 28. - Kelly Lupi Olvas - kritika


Megtetszett? Rendeld hát elő 30% kedvezménnyel!

2013. november 19., kedd

Emma Garcia: Szerelem első kattintásra (blogturné)



Még csak most kezdődött, de máris elegetek van ebből az esős, nyirkos időből? Kezd a hangulatotok is borongóssá válni, a kinti világgal együtt a kedvetek is elsötétülni? 
Ne hagyjátok! 
Gyertek velünk egy vidám, jókedvű kalandozásra Vivienne Summers-szel, aki tudja, mi a gyógyír a szívügyekre, hogy mitől lesz jobb a kedved és igazán derűs a kikapcsolódásod! A Szerelem első kattintásra című chick-lit történet blogturnéja során vidám perceket tölthetsz velünk, megismerheted a Maxim Kiadó legújabb könyvének történetét, olvashatsz érdekességeket a könyvről, és hogy a kedved garantáltan megjavuljon, természetesen játszhatsz is a könyv egy-egy példányáért!

Kattintgass hát velünk!

Emma Garcia: Szerelem első kattintásra 

Kiadó: Maxim Könyvkiadó 
Oldalak száma: 368 oldal
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
ISBN: 9789632613314

Fülszöveg:
Miután Rob, Viv volt vőlegénye háromszor is lefújta az esküvőt, a lány tudja, hogy csak segítséggel állhat talpra. S miközben összetört szívek történeteit kutatja az interneten, kipattan az agyából az isteni szikra – saját weboldalt létesít! Ahol az összetört szívűek mindent egy helyen találhatnak meg. Csakhogy az útmutatás, amelyhez a weboldal révén jut, mintha nemigen segítené Rob visszaszerzésében. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy legjobb barátja és tettestársa, Max irányába vezeti. De hát hol marad Max, amikor Vivnek leginkább szüksége lenne rá? És Rob belátja valaha a tévedését? Egyébként pedig létezik olyan hatékony böngésző, amely képes megakadályozni, hogy összetörjük saját szívünket… vagy másokét?

A könyvről : 
Azt hiszem, mindenki esett már át szakításon, így mindenki tudja, hogy mindegy, hogy Téged dobtak vagy Te döntöttél úgy, hogy más utakon folytatod tovább az életed, mindenképpen hatalmas erőfeszítésre lesz szükséged ahhoz, hogy túltedd magad a kudarcon és kibírd valahogy párod hiányát. 
Talán elfogadni a legnehezebb. Tudomásul venni, hogy vége szakadt. Talán nem is megy egyből, talán próbálkozol még, beleadsz mindent, stratégiákat dolgozol ki, várod, hogy történjen valami csoda. De a csoda általában csak nem jön, s ha mégis sikerül elérned azt, amit akartál, hamarosan rájössz, hogy hiba volt: ami egyszer nem működött, az nem fog hirtelen megjavulni...

Csak meglehetősen sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy végül erre rájöjjön az ember...

Vivienne Summers vőlegénye közvetlenül az esküvőjük előtt gondolja meg magát és lép vissza a házasságtól - immár harmadszor. Úgy érzi ugyanis, hogy ő még nem kész arra, hogy elkötelezze magát, túlságosan sok lenne ez neki. Viv pedig - abban bízva, hogy a távolság jót tesz a kapcsolatuknak - elköltözik, és az Interneten, hasonló sorsú nők elbeszéléseiből próbál erőt meríteni a szívfájdalom túléléséhez és a szeretett férfi visszaszerzéséhez. Terveket sző, weboldalt hoz létre, és barátjára, Maxre támaszkodva próbálja újra meghódítani Robot. Ám egy kudarcba fulladt baráti esküvő és egy balul elsült baráti vacsora után Vivnek be kell látnia: a kapcsolatuknak végleg befellegzett. S mikor az élete megmásíthatatlanul összeomlani látszik, váratlan helyről érkezik a régen várt boldogság reménye: Max barátből férfivé válik Viv szemében, és minden hibája ellenére csodálatos megnyugvással tölti el a lányt...egészen addig, mígnem Rob egy este be nem állít egy hatalmas virágcsokorral....

Emma Garcia debütáló regénye a chick-lit könyvek műfajába tartozik, s így aztán magán viseli ennek minden pozitív tulajdonságát és jellemvonását: szórakoztató, humoros és kellőképpen nőies, éppen olyan mértékben, hogy az élvezetes és jóleső maradjon.

A történet nem tartalmaz túl sok meglepő fordulatot, nincsenek hatalmas meglepetések benne, lendületessége, könnyed humora és szerethető karakterei miatt mégis nagyszerű és igazán szórakoztató olvasmány.

Bámulatosan jó érzékkel találja meg az egyensúlyt Viv magánélete, munkája és karrierje, valamint a barátaival és a családjával való kapcsolata között. Azzal együtt, hogy a regényt elejétől a végéig átszövi a humor egy sajátos, önirónikus formája, számos elgondolkodtató, megkapó üzenetet is közvetít felénk a családi értékekről, a baráti kapcsolatokról, önmagunk megtalálásáról és elfogadásáról.

A Viv által létrehozott weboldalra történő, fejezetek előtti bepillantások szellemesek és életszagúak, sajátos és egyedülálló megoldásai egy kényes és többnyire fájdalmas téma könnyed feldolgozásának.

A könyv végi lezárás számomra kicsit gyorsnak, hirtelennek tűnt, vártam volna még egy nagy, mindent elsöprő sablonos jelenetet, ami teljes egészében eltöltött volna a megelégedés jóleső telítettségével - ez elmaradt, kicsit elnagyoltra sikeredett.

Mégis azt kell mondjam, nagyon jólesett olvasni ezt a könyvet, kedves volt, vidám, könnyed - az a fajta könyv, amit bármikor elő lehet szedni elolvasni.
Karakterek:
A könyv karaktereinek legnagyobb erénye, hogy amellett tudnak szellemesek, szórakoztatók és szerethetők lenni, hogy nevetségessé vagy szánalmassá válnának. Ezek a karakterek - Vivvel az élen  - ugyanis nem buták, hanem éles eszű, eltökélt, céltudatos személyiségek, akik ugyan néha komikus helyzetekbe sodorják magukat, de csupán csak a hétköznapiság mértékéig, éppen annyira, hogy ezáltal valós és élő személyekké válhassanak.

Szerettem Viv kitartását és ötletességét, a tényt, hogy képes hibát hibára halmozni, ám mindebből tanulni és fejlődni.

Rob már-már beteges tökéletessége röhejesnek és álszentnek tűnik emellett a hétköznapiság mellett, önteltté, fellengzőssé teszi, felszínessége és képmutatása pedig egyenesen ellenszenvessé.

Max természetessége és gondatlansága ehhez képest üdítő és szívhez szóló, minden hibája ellenére is belopja magát valamennyi Olvasó szívébe. Azt hiszem, egy újabb book-boyfriendet avathatunk személyében.

Borító: 
Azt gondolom, a borító  a maga egyszerűsége és látszólagos dísztelensége ellenére sem nevezhető visszafogottnak vagy szolidnak, hiszen a betűtípus mozgalmassága és vidámsága, a vonalak kacskaringós játéka rendkívül élettelivé és derűssé teszi a borítót, sokat elárulva ezzel a könyv hangulatáról és stílusáról. 
Személy szerint azt gondolom, sokkal találóbb, mint bármelyik másik külföldi kiadás borítóképe.






Álomcast - vagyis a főbb szerepekben pedig...


Bevallom, nem volt túl könnyű dolgom, amikor a szereplők kiválogatását tűztem ki célul, mégis viszonylag elég könnyen megtaláltam a számomra ideálisnak vélt karaktereket.

Amikor Vivienne-re gondoltam, tudtam, hogy egy mosolygós arcú, csinos, modern lányt kell találnom a szerepre, akit el tudok képzelni szomorúan, megtörten, el tudok képzelni csetlő -botló, spicces diszkókirálylányként és el tudok képzelni kócosan, másnaposan, teljesen összezavarodottan is. 
Így találtam rá Sophia Bush-ra, akinek kedves, derűs arca, hétköznapi megjelenése tökéletesen megfelel a szerepre.

Aztán következett Rob, a sármos, elegáns, úriaskodó ex-vőlegény, aki jóképű, mégis leginkább ellenszenves alak, kellően öntelt és pökhendi, kissé piperkőc és lekezelő.
Azt hiszem, Vele volt a legnehezebb dolgom, ám azt hiszem, mégis sikerült rábukkanni a megfelelő személyre, méghozzá Matthew Crawley személyében.

És akkor személyes - és gondolom mindenki más - kedvenc karaktere következik, méghozzá a művészi értékekkel rendelkező, sármosan zabolátlan, lezser, bőrkabátos jóbarát, Max Kelly. 

Egy kissé bohém, komolytalannak tűnő, mindenképpen borostás képű sármőrre volt szükségem, akit el tudnék képzelni motoron száguldani, szájában az ecsettel elmélyülten festeni, vagy az ágyból álmosan, kócosan kimászni. Így akadtam rá Armie Hammerre, aki így, ahogy ezen a képen van: borostásan, kócosan, mosollyal az arcán az a Max lehetne, akiért én is világméretű kampányt indítanék...

És végül ott van Lucy, Viv kissé szexmániás, buja, ám mindenképpen szerethető és karakán barátnője, aki mindenféle vad dolgokat művel latin barátjával és kellőképpen határozott és keménykezű Vivvel. Erős és célratörő nő, összeszedett, magabiztos és asszertív. Számomra Lucy megtestesítője így aztán  Jen Lilley lett.  



Nyereményjáték

Viv élete egy csapásra megváltozik, amikor vőlegénye elhagyja. Természetesen nehezen viseli a szakítást, és a nehéz napokra egy dallistát állított össze. A lejátszási listának a Búbánat címet adta, és ahogy majd láthatjátok is, igazi sírós-szakítós zenéket válogatott össze.

A ti feladatotok, hogy a blogturné négy állomásának segítségével összeállítsátok ezt a bizonyos listát! Minden állomáson megtaláljátok az egyik dal címét, amelyet Viv hallgat. Az előadók nevére viszont nektek kell rájönnötök. Ha sikerült, már nincs is más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megadott sorába, és persze ha kedvetek van, Vivvel együtt hallgathatjátok majd a dalokat olvasás közben.

a Rafflecopter giveaway


Kattintottak még...

nov. 18. - Nem harap a... - vélemény
nov. 19. - Roni Olvas - vélemény + fancast
nov. 20. - Kelly & Lupi Olvas - vélemény + borítómustra
nov. 21. - Deszy Könyvesblog - vélemény + az írónő bemutatása




2013. november 18., hétfő

Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala (blogturné)


A Blogturné Klub ezúttal igen nagy fába vágta a fejszéjét: a Kolibri Kiadó Magasfeszültség emblémával ellátott legelső könyvét készülünk Nektek bemutatni, méghozzá Sally Gardner több díjjal is kitüntetett A Hold legsötétebb oldala című regényét.

S hogy miért Magasfeszültség? Mert ezek a könyvek „húsba vágó”, olykor kegyetlen vagy épp szívfacsaró történeteket tárnak ifjabb olvasóink elé.
Olyan irodalmi alkotásokra kerülnek rá a speciális, kolibris Magasfeszültség emblémák, melyek kényes témákat járnak körül, izgalmas, újszerű nyelven íródtak, vagy épp a nézőpontjuk tér el a megszokottól. Ezek a könyvek úgy hatnak, akár a valóságbeli magasfeszültség, melyet a transzformátorok – jelen esetben az olvasmányélmények – kisebb feszültséggé alakítanak. Feldolgozzák, de legalább is továbbgondolásra ösztönözik az adott problémát.

A Magasfeszültség emblémával ellátott könyvek nyitott, befogadó olvasóknak szólnak, olyanoknak, akik engedik, hogy húsukba vágjon az irodalom.

Te mennyire vagy befogadó? Gyere, tégy egy próbát! Kerülj velünk a Hold legsötétebb oldalára, engedd szárnyalni a képzeleted, olvass extrákat és nyerd meg a turné során kisorsolásra kerülő könyv öt (igen 5!!!) példányának egyikét!!! A turné minden állomásán nyerhetsz!


Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Kiadó: KOLIBRI KIADÓ 
Oldalak száma: 282 oldal
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
ISBN: 9786155234576
Fordító: Pék Zoltán
Megjelenés: 2013. november 22.

Fülszöveg:
Sally Gardner megdöbbentő regénye egy kegyetlen világban játszódik. Standish Treadwell - akinek különböző színűek a szemei, és diszlexiája miatt nem tud írni-olvasni sem - egyetlen barátjával, Hectorral átmászik a várost körülvevő fal túloldalára, és rájönnek, mit rejteget előlük az Anyaföld. Attól a pillanattól kezdve, hogy a két kamasz rájön egy óriási titokra, ami kapcsolatban van a Holdra szállással, az életük veszélybe kerül.
Száz nagyon rövid fejezet, tökéletesen egyedi elbeszélésmódban, mely szinte végighajszolja az olvasót a történeten, mert egyszerre izgalmas és sötét humorú, lakatlan és borzongtató, gyöngéd és elragadó. A Hold legsötétebb oldala eredeti és megindító történet, melyben a barátság és a bizalom az igazi fegyver.

Sally Gardner Londonban nőtt fel, ma is ott él. Gyerekként maga is megküzdött a diszlexiával, egészen 14 éves koráig nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ikrei születése után kezdett regényeket publikálni, melyek a mágikus és történelmi realizmus egyedi keverékei, stílusuk és témájuk kihívás az olvasóknak, akiket beszippant az általa teremtett világ. Sally szenvedélyesen hiszi, hogy a fiatal olvasókat inspirálni és szórakoztatni kell a könyvekkel, mint ahogy azt A Hold legsötétebb oldala is bizonyítja, melyet számos díjjal tüntettek ki. 

A könyvről:
Világéletemben, mindig is szerettem a történelmet. Főként az emberi oldalát: hogyan éltek az emberek, milyen volt az életük, mi vezette, mi motiválta őket egyes cselekedeteikben. És mivé tudtak néha válni, milyen szörnyeteggé tudtak álalakulni egy-egy esemény vagy éppen csak a hatalom birtoklásának hatására....


jelenet az 1984-ből...nem véletlenül
Azt hiszem, mindenki tudna erre példákat mondani... Ha csak a legkézenfekvőbbre gondolunk, máris beugrik a második világháború iszonyú, embertelen eszméje, mely milliókból csinált áldozatokat, és sok ezer emberből átformált, újraprogramozott gépezetet...
És ha erre gondolok, minden alkalommal felötlik bennem egy horrorisztikus rémálom: mi lett volna ha...ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy alakultak? Ha nem hiúsul meg egy-egy gyilkossági kísérlet? Ha valaki valahol rossz döntést hoz? Ha várnak még egy napot egy partraszállással? Ha másfelé téved a tekintet egy térképen? Ha a világháborúnak nem úgy van vége, ahogy... ha soha nem is lesz vége??

Valószínűleg Sally Gardner is sokat gondolkodott ezen a szörnyű lehetőségen, hiszen ez a rémkép ihlette több díjjal is kitüntetett regényének megírását.


Standish Treadwell ugyanis a '60-as évek Angliájában él nagyapjával a szörnyű hetedik zónában, ahol a háború mindent elpusztított, ahol korlátozva van az áramfogyasztás, ahol a gyerekek a kinőtt nadráguk szárát levágva rövidnadrágosan járnak iskolába, ahol a reménytelenségről senki nem beszél. Nem beszélnek, mert félnek. Félnek a bőrkabátos Kullancsoktól, az árulóktól, akik a szófogadatlanokat átnevelő táborokba küldik, az őket körülvevő faltól és a jövőtől, ami sosem volt számukra.
Standish  ebben a rettegéssel teli világban éli életét, s próbál meg boldogulni. Ez itt senkinek sem könnyű, ám neki, akinek a szemei felemás színűek, ráadásul sem írni, sem olvasni nem tud, szinte egyenlő a lehetetlennel. Állandó céltáblája a társai piszkálódásának, elveszti nemcsak a szüleit, hanem a legjobb barátját is, tanúja lesz a rendszer kegyetlen agymosásának, és egy váratlan látogató hatására hamarosan rájön: valahol, a falakon túl, a bőrkabátosok nagy titkot rejtegetnek, és a hatalmukat csupán egyetlen módon lehet letörni: ha leleplezik azt.

Sally Gardner regénye egészen különleges keveréke az ifjúsági irodalomnak, a történelmi regénynek, a fantasynek és a sci-finek... Az a fajta könyv, ami összetör belülről, darabokra szaggat, aztán szép lassan, lépésről lépésre haladva újra összerak. S mire elkészül a nagy mű - vagyis Te magad - addigra egészen másként látsz dolgokat, másként értelmezel, de legfőképpen máshogy értékelsz. Átformál és jobbá tesz. Ahogy egy igazán jó és értékes könyvhöz illik. 


A történet velejét, a kiindulópontot maga a helyzet, a színhely,  az alternatív valóság adja. Egyfajta különös keveréke a náci és sztálinista társadalomnak, egy párhuzamos világban - nem is olyan messze a miénktől. Ahol az emberi kegyetlenség, az árulás, a félelem, a nyomor mindennapos, ahol az emberek csupán bábjai az uralkodó hatalomnak, s a propaganda igyekszik elvakítani és átmosni valamennyi alattvaló tudatát. S ahol a Kormány azzal igyekszik bizonyítani az Anyaföld egyértelmű és vitathatatlan hatalmát, hogy elsőként leszáll a Holdra, és ráteszi a kezét a világűrre is. 

Az elgondolás, a világ megrajzolása egészen lenyűgöző és ötletes, minden kegyetlenségével, brutalitásával és igazán megrázó katarzisával együtt. Nincs szükség túl hosszú és részletes leírásokra, hiszen az emberek cselekedetein, a karakterek megjelenítésén keresztül érezzük a sivárság és a félelem mindent betöltő hatalmát, a rettegéssel teli, titokzatos hangulatot.

A gyermeki látószögből, a naivitás burkán át lassan kibontakozó valóság, az információk fokozatos feltárása, a folyamatos feszültségfenntartás mesteri, a történelem valóságtartalmának, és a kamaszok minden korban, minden helyzetben megjelenő dilemmáinak megjelenítése és ötvözése igazán profi munka.

Az elbeszélés a diszlexiával küzdő Standish nyelvén keresztül finom, közvetlen és egyértelmű. Nélkülöz minden felesleges sallangot, itt nincs helye a lírai hangvételnek, sem a felesleges szócséplésnek. Tiszta és köznyelvi. A rövid fejezetek, a megfelelő nagyságú betűméret gyorsabb és könnyebb olvasást eredményez, igazán megkönnyítve minden ifjú olvasó számára az olvasást. 
És ha már a nyelvezet: külön bejegyzést igényelne Pék Zoltán csodálatos fordítása, aki olyan természetes és magától értetődő módon alkotta meg a könyv magyar szövegét, hogy szinte újjáteremtette, új életre keltette a történetet. Talán nem véletlen, hogy nemrégiben megkapta a legjobb magyar sci-fi fordítónak járó Treton Judit-emlékgyűrűt. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ezúton is gratuláljak Neki a bravúros és rendkívül igényes munkájához!

Összességében azt mondanám: ez egy minden bizonnyal egyedülálló könyv. Felejthetetlen és egy kicsit megfejthetetlen is. Minél többet gondolsz rá, annál több minden eszedbe jut általa. Újabb és újabb mondanivalókat vélsz felfedezni benne, újabb és újabb elgondolkodtató kérdést látsz megfogalmazódni általa. 
Egy olyan történet, amely arra sarkall, hogy soha ne felejtsd el a múltat, s ennek tudatában tervezd a jövődet. 
Egy olyan történet, amit mindenképpen olvasnod kell. S egy olyan történet, amelyről mindenképpen beszélned kell.

Karakterek:
Azt hiszem, Standishről sok mindent elmondhatunk, ám azt semmiképpen sem, hogy egy átlagos hős lenne. Ő csupán egy tiszta szívű, egyszerű, de eszes, ám gyermekségében még ártatlan és a jóban hinni akaró kisfiú, aki meglepő éleslátással veszi tudomásul a körülötte zajló dolgokat, és minden kegyetlenség ellenére töretlenül hisz a változásban, a gyógyulásban, a javulásban. Egyszerűen az emberekben. 
S hitének ereje, reménytelisége sorra megfertőz másokat, átragad a hite a könyv egészére, s könnyekig meghatóan eljut végül hozzánk, Olvasókhoz is.


Csodálatra méltó és bámulatos a nagypapa ereje és kitartása, az a nagyfokú szeretet, ahogy az unokájával bánik, s az az elszántság, ahogy próbálja megőrizni saját maga és szerettei identitását. 

Hector barátsága és támogatása, védelmezőkészsége már-már testvéries, Standish és a közte kialakuló kapcsolat a legtisztább érzelem, amiről valaha is olvastam. 

Borító:
 A Kolibri Kiadó szerencsére meghagyta a könyvet az eredeti, ifjúsági kiadásának borítójában díszelegni, s ezzel közvetíteni minden olvasó felé annak furcsa, különleges hangulatát. Az illusztrációk, a rajzokkal díszített belsők természetesen az ifjabb korosztályt hivatott még közelebb csalogatni, ám mégis úgy érzem, hogy mindennek más szerepe is van: kifejeződni, elfogadtatni, lágyítani. Mindenképpen van mit...





A Holdraszállás és a valódiságát érintő kételyek

1969. július 20-án az Eagle (Sas) névre keresztelt holdkomp fedélzeti ajtaján Neil Armstrong - az emberek közül elsőként - a Hold felszínére lépett. S bár az eseményt milliók figyelték lélegzetvisszafojtva szerte a világon, mégis hamar megjelentek a kétkedők és az összeesküvés-elméletet gyártók, akik szerint a Holdaszállás nem más volt, mint az amerikaiak világméretű konspirációja, és a felvételeket egy stúdióban, felépített díszletek között vették fel.

S bár a felhozott kételyeket sorra, egymás után megcáfolják a tudósok és a különböző bizonyítékok, a témával kapcsolatos viták mégis újra és újra fellángolnak, folyton-folyvást újabb ellenérvek, tanúk és feltételezések előkerülése által.

De vajon kinek van igaza? Lássuk a kételyeket és a cáfolatukat:

-    1. kétely – a képeken az amerikai zászló lobog, pedig tudvalévő, hogy a Holdon nincs légkör
-    1. cáfolat – A maga nagyságára mindig is igen büszke Amerika egyszerűen nem engedhette meg, hogy egy kókadozó zászló képviselje az Egyesült Államok nagyszerű tettét, ezért egy vízszintes merevítő rúddal biztosították a zászló megfelelő "állását", valamint a zászló szövetébe is merevítő szálakat szőttek.a zászló csak addig "lobog", ameddig az űrhajós a rudat beleszúrja a holdtalajba. Ezután  a gyűrődés miatt látszik úgy, mintha mozogna.


-      2. kétely - Árnyékok: Az űrhajósoknak több árnyékuk is megfigyelhető, pedig a Holdon csak egy fényforrás van: a Nap. Az egyes tereptárgyak árnyékai más irányban állnak, ami szintén nem lehetséges egyetlen fényforrással.
-      2. cáfolat – a kétkedők nem vesznek figyelembe olyan tényeket, mint a légkör hiánya, amely a fénysugarak beesési szögét módosítja, illetve a holdkomp borítását, amely fényvisszaverő anyagból készült, s így ez is módosíthatta a fények játékát. 

-       3. kétely -  A felvételeken nem látszanak csillagok, pedig mivel nincs légkör, még élesebben kéne látszaniuk.
-        3. cáfolat - a Holdra szállás idején a nap sütött, és ilyenkor szabad szemmel is alig lehetett látni azokat. Egy kamera pedi, amely rövid exponálási idő alatt készítette a képet még kevésbé volt képes érzékelni a halvány fényű távoli égitesteket. Ezért nem látszanak a fotón a csillagok.

-      4. kétely -. A felvételeken erős por látható, melyben az űrhajósok lábnyoma meglátszik. A leszálláskor a kompnak leszállási krátert kellett volna hagynia és felvernie a port. Ám a komp makulátlanul ott áll és kicsit sem poros, mintha oda lenne rakva
-        4. cáfolat - Egyrészt a hajtóművek sugara a Holdon éppen a vákuum, vagyis a légkör hiánya miatt nem lefelé irányul, mint a Földön, hanem minden irányba szétszóródik, mintegy "szétrobban". Továbbá a Hold felszínén mindössze tíz centiméternyi a porréteg, amit  a holdkomp elfújt, s így nem keletkezhetett mélyebb kráter.

-   5. kétely- 1972-ig még kilencszer ismétlődött meg a Holdraszállás, de utána 40 évig semmi, nem fejlődött az űrtechnika, amikor minden más technika igen
-       5. cáfolat – ugyanaz, ami a kétely. mi értelme lett volna egy átverést többször egymás után megismételni, ugyanazt eljátszani újra és újra? Ez hihetetlen pénz, idő és személyi ráfordítást jelentett volna. Ráadásul a szakember becslései szerint csak az Apollo programban több mint négyszázezer ember vett részt. Valószínűtlennek tűnik, hogy ennyi emberből – a leleplezéssel járó hatalmas bevételek lehetőségét is figyelembe véve - senki sem leplezte volna le az esetleges konspirációt.
     
Ami mellette szól még:
- Az elhelyezett tükrök, amivel megmérték a pontos távolságot a Föld és a Hold között – a mai napig látszanak
- Rádióbeszélgetések és kőzetminták sokasága
- a versenytárs Szovjetúnió soha, egyetlen egy alkalommal sem kérdőjelezte meg a Holdraszállás valódiságát.

S hogy mi történt valójában? Nos, azt döntse el mindenki saját maga!



Nyereményjáték


“a legdrágább kincsünk a képzeletünk.” 
- mondja Hector Standishnek, mikor a valóság minden szörnyűsége elől a Juniper bolygóra készülnek felszállni a kartonból épített űrhajójukkal. Elképzelnek maguknak egy álom-bolygót, ahol mindaz a borzalom, ami a Földön veszi körül őket, nem létezik. 

Tartsunk Velük, menjünk mi is a Juniperre, építsünk egy űrhajót és szálljunk le a bolygóra! Vegyük birtokba, mint annak idején Armstrong a Holdat! 
S hogy mire van szükségünk egy ilyen utazáshoz? A turné minden állomásán elrejtettünk egy-egy “hozzávalót”, melyet a bejegyzésben más színnel kiemelt betűkből lell összeraknotok.


Minden megtalált kellék egy-egy újabb nyerési esély, ugyanis minden állomáson kisorsolunk egy Szerencsést, aki megnyerheti a könyv egy példányát. Sőt, a turné végén azok között, akik minden állomáson játszottak - vagyis valamennyi összetevőt megtalálták és kitöltötték a nyereménydobozt - kisorsolunk egy ötödik Nyertest is! 

Tehát, játékra fel, legyél Te a szerencsések egyike!

a Rafflecopter giveaway

Akik szintén jártak a Hold legsötétebb oldalán:

nov. 17. - Nem harap a… - vélemény + kedvcsináló idézetek
nov. 18. - Roni Olvas - vélemény + a Holdraszállás és a kételyek
nov. 19. - Kelly Olvas - vélemény + gyere velem a Juniperre!
nov. 20. - Deszy könyvesblog - vélemény + a felemás szemszín okai



Megtetszett a könyv? Rendeld elő most 20 % kedvezménnyel!

Template by:
Free Blog Templates