2014. január 31., péntek

Dan Krokos: Hamis valóság


A Főnix Könyvműhely jóvoltából január 29-én jelenik meg Dan Krokos: Hamis valóság című könyve. A Blogturné Klub, 6 blogger segítségével, január 27 és február 1 között mutatja be nektek Miranda, Peter és a többiek lélegzetelállítóan izgalmas új kalandjait, értékelések, extrák segítségével és a már megszokott nyereményjátékkal összekötve. Kövesd az állomásokat napról-napra, ismerkedj meg ezzel a különleges történettel és legyen a tied a hamarosan megjelenő könyv egyike!


Dan Krokos: Hamis valóság

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalak száma: 236 oldal
Fordította: dr. Sámi László
Goodreads: 3,81
Besorolás: YA, fantasy, disztópia, sci-fi

Fülszöveg:
Miranda semmi másra nem vágyik, csak normális életre. Eltökélte, hogy túllép származása szörnyű valóságán, miszerint ő csak egy klón, és megpróbálja felhőtlenül élvezni a közösen töltött időt barátjával, Peterrel és a többi társával az iskolában. Ám hamarosan kénytelen ráébredni: "normális" élet nem létezik - legalábbis nem egy olyan lány számára, akit arra teremtettek, hogy eleven fegyver legyen. Amikor egyik csapattársa renegáttá lesz, az esemény olyan háborút indít el, amely az egész világot veszélybe sodorja, Miranda pedig a végső áldozat meghozatalára kényszerül, hogy megmenthesse a bolygó jövőjét.

A könyvről:
A világ tele van hazugsággal, rosszindulattal, hatalomvággyal és gonoszsággal, és időről időre felbukkan valaki (vagy valami), aki szebb, nagyobb, hatalmasabb, erősebb akar lenni bárki másnál.
És persze ilyenkor szükség van valakire, aki megállítja őket és megmenti a világot a pusztulástól és a haláltól, szebb jövő reményével kecsegtetve az emberiséget. 

Ekkor jönnek a szuperhősök. Akik nagyok, erősek, természetfelettiek, egyszerűen: szuperek!


Ám mi van akkor, hogy nincsenek szuperhősök? Ha csupán néhány éretlen, zavarodott, kissé sérült kamasz van? Ők mit tudnak kezdeni egy ilyen helyzetben, tudva, hogy ők az egyetlenek, akik ismerik a gonoszt, ők az egyetlenek, akik tehetnének valamit - mármint ha szuperhősök lennének... ?

Akkor jön Dan Krokos, és elmeséli nekünk, milyen kegyetlen és igazságtalan a sors...


A Hamis emlékekben megismert kis csapat a hatalmas utcai "zavargások" után igyekszik elvegyülni és nyugodt, mindennapi életet élni a középiskolában, ahol nem tudják az igazi nevüket, a történetüket és azt, milyen célra is "teremtettek". Egyszerűen csak fiatalok akarnak lenni és barátok, szerelmesek és normálisak. 

Ám egy balul sikerült iskolai bál teljesen világossá teszi: számukra ez lehetetlen. Mert akit katonának neveltek, akit harcolni szántak, annak katonaként is kell viselkednie. Annak harcolni kell, küzdeni és túlélni minden egyes napot és percet, annak nem lehet saját élete, érzései, vágyai, talán még jövője sem...
Miranda, Peter, Noah és R megkezdi élethalál harcát az ellenséggel, a nagy gonosszal szemben, közben hihetetlen dolgokat felfedve, ősrégi titkokat és hatalmakat leleplezve küzdenek a világ - és saját maguk - túléléséért..

Nos, aki elolvasta Dan Krokos sorozatának első részét, és azt gondolja, hogy ez valami hasonló lesz -, az felejtse is el, amit eddig gondolt vagy kiötlött! A Hamis valóság ugyanis teljesen más, mint amit várnál - mind hangulatában, mind történetében, de meg merem kockáztatni: még műfajában is eltér attól, amibe a Hamis emlékek olvasása közben belecsöppentünk.


Egy nyugodt, érzékletes rövid bevezetés után egy hirtelen rántással beránt minket az író a kör közepébe, és aztán mint valami őrült szédületes, fék nélküli táncba kezd velünk, csak pörget, pörget, megállás nélkül, nem figyelve, hogy Te már szédülsz és összemosódnak a képek, míg végül, nagy sokára, rengeteg vágtázó fordulat után a sarokba rogysz és a gyomrodra tapasztod a kezed kábán, kimerülve, próbálván rájönni, hogy mit is érezz az egésszel kapcsolatban...

Ilyesfajtán meglepő, sodró és dinamikus a teljes cselekményvezetés, olyan hihetetlen és fantasztikus elemekkel tarkítva, amit egyáltalán nem gondoltam volna az első kötet olvasása közben. Az a fajta könyv, amit ha olvasol, valóban leesik az állad - nem egy, de sok ízben. Néha el sem hittem, hogy ez a könyv, annak a könyvnek a második része!

S miközben a dolgok őrjítő sebességgel vágtáznak, kapunk egy teljesen újszerű és sötét hangulatú világkidolgozást, nem is egy, hanem egyszerre több gonosz karaktert, rengeteg idegtépő akciójelenetet, menekülést, támadást, természetfeletti lényeket... S ez az egész jelenség - így kompletten - annyira újszerű és eredeti, amit még hasonló formában sem igazán olvastam sehol. 

Nem is tudom, mindezek mellett hogy marad idő és hely arra, hogy belevigyünk a történet alakulásába egy rendhagyó szerelmi háromszöget és megannyi más érzelmet - még ha burkolt, tárgyilagos formában is... Mert bizony, akikről beszélünk kamaszok, és természetes, hogy megküzdjenek a korosztályukat érintő legfontosabb témákkal: szerelemmel, barátsággal, hűséggel, igyekezzenek elhelyezni saját magukat a világ és a társadalom keretében. Ugyanakkor ők katonák: harcra, érzelemmentes életre teremtettek, így aztán ne csodálkozzunk, ha néha hidegnek, érzéketlennek tűnnek, tökélyre fejlesztették már magukban az érzések elrejtését és tényként való figyelembevételét. És pont ezért, éppen emiatt annyira fájdalmas belelátni a fejükbe és észrevenni a néha-néha előtörő embert a katona mögött, a férfit/nőt a klón mögött...

Peter és Miranda kapcsolata több tényező miatt is kicsit háttérbe szorul, egyfajta fájdalmas, létezhetetlen viszonnyá válik, és rendkívül frusztráló a vonzás kettejük között, tudván, hogy majdnem lehetetlen...
Teljesen újszerű és felvillanyozó azonban az a kapocs, ami Miranda és Noah között létesül. Barátság és annál több, civakodás és szeretet, támogatás és gátlás - egyfajta ellentmondásos kötelék, ami a regény leghumorosabb, legkönnyedebb részévé alakul lassan...

A könyv vége pedig - egy nézőpontváltást alkalmazva - az egyik legcsodásabb és legborzasztóbb befejezés, amit el tudok képzelni...


Összességében véve Dan Krokos sorozatának második kötete az egyik legmeglepőbb és legdinamikusabb regény, amit valaha olvastam. Végig szorításában tartja a gyomrod, a földre pottyantja az állad, könnyeket csal a szemedbe, körmöket váj a bőrödbe! Teljes valódban felemészt, és - elhiheted - még utána sem enged el, hogy leejtetted a kezedből!


Karakterek:
A főszerepben lévő karakterek, a csapat tagjai számára Dan mindenképpen elérte azt, hogy mindannyian szerethető karakterek legyenek. Annyit kínozza, gyötri és tépi őket, hogy lehetetlenség szánalom és együttérzés nélkül elmenni mellettük. 
Miranda a maga keménységével, a normálisra való törekvésével, ami sosem valósulhat meg, Peter az örök gyötrődésével vezető és szerető férfi között, Noah a Miranda iránti vonzódásával és elvesztésének fájdalmával kivívják valamennyi olvasó szimpátiáját.


A negatív karakterekre pedig éppen ezért gondolunk végtelen gyűlölettel, hiszen ők díszelegnek a kínzó szerepében, ráadásul olyan ellenszenves motivációkkal, amit egy normál  gondolkodású ember csakis rossz szájízzel nézhet. Utáltam az eredeti Mirandát és Petert, nem értettem Olive-ot, taszított Noah...

Rhys és apjának karaktere friss és üde színfoltként lépett fel a könyvben, csakúgy, mint a romok között tengődő lányé. Közte és a fiú között kezdődő romantikát sejtek, és remélem, sejtésem beigazolódik, mert a következő résszel szükségünk lesz egy kis finom gyengédségre ezután a száguldás után!

Borító:
Az első kötet kissé félresikerült borítóképe után a második kötet egy merően más design-t kapott Sántha Kíra keze által, mely kicsit fututisztikus, kicsit sötét, kicsit baljós - csakúgy, mint maga a könyv. A megjelenő lányalak Mirandát formázza - egyáltalán nem rosszul. A legjobb és legtalálóbb a tekintete: mennyi minden árulkodik róla...

Az eredeti borítók is ezt a színkombinációt vették alapul: sötét világ, tüzes, áramforrásokkal tarkított változatossággal. Egy picit "szovjet" hatást kelt ugyan az áramkör közepén kirajzolódó kép (mint egy sas, bár biztos nem az), és az első borító betűtípusa is, de az alul szaladó alakokkal feldobott kép igazán elsőosztályú!



 Álomcast 
avagy kit látnál szívesen egyes szereplők bőrébe bújva?


Miranda

Peter
Noah
Nyereményjáték

Ahhoz, hogy esélyed legyen megnyerni Dan Krokos könyvének egy példányát, kérlek, töltsd ki a rafflecopter dobozt és válaszolj helyesen a kérdésekre! (A helyes válaszokat a Hamis emlékek c. könyv előzetes blogbejegyzéseiben találod meg a részt vevő blogok valamelyikén!)

Megtetszett a könyv? 
Rendeld elő kedvezményesen!!!




Ugyanis 2014. január 31-ig a könyvet most 1 000 Ft kedvezménnyel lehet előrendelni, így 

2 980 helyett 1 980 forintért szerezhetitek be a Hamis emlékek folytatását. 
Ezen idő alatt lehetőség van a sorozat első két részét együtt is megrendelni 1+1 akció keretében, 2 980 forintért. 
Postaköltség egyik esetben sincsen! 
Ha szeretnétek élni a lehetőséggel, írjatok a fonixkonyv@fonixkonyv.hu e-mail címre.


A blogturné állomásai:

Január 27 - Kelly Lupi olvas
Január 30 - MFKata gondolatai
Január 31 - Roni olvas
Február 1 - Függővég

2014. január 27., hétfő

Happy Monday - Ha egy ló szerelmes...

A szerelem kifejeződésének sokféle módja van, sokan sokféleképpen szavakba öntötték már gondolataikat, érzéseiket. 
Viszonylag ritka azonban az a megfogalmazás, amelyben az érintett fél átvetíti érzéseit egy más élőlényre, különösen, ha az a másik élőlény egy állat, nevezetesen egy ló...
Mert mit is csinál egy ló, ha szerelmes? 
Claire Beauchamp (Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen) így vall színt magában :

"Nem csoda, hogy annyira szeretik a lovak, gondoltam zavarosan, miközben ujjai gyengéden vakarásztak a fülem mögött, és a megnyugtató, érthetetlen szavait hallgattam. Ha ló lennék, bárhová elvinném."

(Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen - 95. oldal)


2014. január 22., szerda

Karakter Szerda - Claire Beauchamp Fraser (Outlander)


Teljes név:                        Claire Elizabeth Beauchamp Randall Fraser
Született:                         1918. október 20.
Foglalkozása:                 orvos
Klán:                                  Fraser (házasság révén)
Könyv:                               Diana Gabaldon: Outlander
                                             - Az idegen

Családtagok:                 Henry Beauchamp (apa) †
                                             Julia Moriston (anya) † 
                                             Quentin Lambert
                                             Beauchamp (nagybácsi) † 
                                             Jamie Fraser (férj) 
                                             Frank Randall ( férj) 
                                             Jenny Murray (sógornője) 
                                             Ian Murray (sógora) 

Fizikai megjelenés:    barna haj
                                             barna szem, 
                                             közepes testmagasság
                                             rakoncátlan, göndör tincsek

Röviden:
Claire Beauchamp Fraser nővér, majd orvos, egyúttal egyfajta időutazó, aki  mind a 20. században (Frank Randall feleségeként), mind a 18. század (Jamie Fraser feleségeként ) élt.
Claire, az elsődleges elbeszélője Diana Gabaldon Outlander sorozatának, melyben éles nyelvű, szenvedélyes, igazán humoros főszereplőnőt alakít. Kedvenc felkiáltása: "Jézus H. Roosevelt Krisztus!" - ez a 8 könyvben több mint ötvenszer elhangzik!
A sorozat végén Claire 1778-ban él Philadelphiában, hatszoros nagymamaként és orvosként.

Claire élete:
Claire Beauchamp Henry Beauchamp és Julia Moriston lányaként született 1918. október 20-án. A szülei meghaltak egy autóbalesetben, amikor ő még csak öt éves volt, és Claire-t nagybátyja fogadta magához. Quentin Lambert Beauchamp régész és történész volt, így munkája során a világ minden táját bejárták. 


Claire az első csókját Egyiptomban kapta kilencévesen egy dragomán fiától. Egyik útjuk során találkozott a fiatal, történész Frank Wolverton Randall-lal, aki nagybátyját kereste fel munkaügyben. Hamarosan összeházasodtak, és egy rövid, kétnapos nászút után a skót felföldön  - hazatértek. Ám a második világháború következtében nem sokat tölthettek együtt, Henry katonának állt, Claire nővérként dolgozott, s így 8 évre elszakadtak egymástól. Csak a háború után, 1946-ban találkoztak ismét, s második nászútra indultak Inverness-be, szintén a skót felföldre. 

Ám a nászutat és az együttlétet most sem élvezhették sokáig, köszönhetően a mágikus kőkörnek, amely segítségével Claire hirtelen és váratlanul egyszer csak 1943-ban találta magát....


Miért szeretjük? Személyiségjegyek:
Őszintén szólva a legtöbb könyvben nem igazán szeretem a női karaktereket és egy idő után még a nevük is feledésbe merül. Meglehetősen kevés olyan olvasmányom volt eddig, ahol a hősnő képes volt megkedveltetni magát velem, akit valamiért megszerettem és a szívembe zártam. Így aztán roppantmód örülök, ha végre egy olyan könyvet olvashatok, ahol nemcsak a férfi szereplő, hanem a női  is maradandó élményt nyújt!

Nos, Claire alakja az Outlanderből kétségkívül ilyen (S bármennyire is Jamie az, akiről legszívesebben ódákat zengenék, legyőztem ezt a késztetést, mert vele kapcsolatban ezt már sokan megtették előttem, Claire alakjáról megfeledkezve - pedig megérdemli, hogy róla is szót ejtsünk!)

Claire egy hihetetlenül kemény, határozott egyéniség, igen erős öntudattal. Nemcsak okos és intelligens, de emellett roppantul szenvedélyes és kitartó, igazi túlélő típus, aki igyekszik legyőzni minden akadályt és megbirkózni minden helyzettel. 
Jó volna azt mondani, hogy Claire teljesen olyan, mint én - de azt hiszem, helyesebb lenne azt mondanom, hogy Claire teljesen olyan, amilyennek én képzelem magam, vagy inkább amilyen én szeretnék lenni - vagy éppenséggel bárki más. (Bár erős a gyanúm, hogy a bátorságom messze elmarad az övétől...)

Ám az igazi bámulatot és tiszteletet mégsem ezzel érdemelte ki nálam, hanem azzal a múlhatatlan életigenléssel, humorérzékkel és pozitív szemlélettel, ami példaértékű és követendő bárki számára. Szeretem azt, ahogy a legborzasztóbb helyzetben is képes nevetni, ahogy a legnyomasztóbb dolgokban is képes meglátni a jót és az iróniát. Szeretem a csipkelődő élcelődését, azt a vehemenciát, ahogy bárkinek képes kapásból visszavágni, ahogy senki előtt nem hajlandó megalázkodni és megalkudni. Ahogy bármilyen körülmények között képes megőrizni önmagát és ezt tudatni is - mindenkivel!
Számomra Claire a NŐ, az EMBER. Bámulatos a karaktere!

Kedvenc jelenetem vele: 
Sok van, de amikor igazán a szívembe zártam, az az a rész volt, amikor Jamie-vel egy árnyas ligetbe térnek le a velük együtt menetelő társaiktól egy "kis kitérőre" és megtámadja őket két dezertőr. S miután elhárítják a veszélyt, s Dougal utánuk vágtat őket megdorgálni, Claire hihetetlen nevetőgörcsöt kap - igen, itt vált belőle számomra kedvenc női karakter.

Egyéb:
A könyvfolyamból készülő filmsorozat szereplőválogatásán Claire szerepét Caitriona Balfe színésznő és modell kapta meg - úgy gondolom, nem véletlenül. Első ránézésre tökéletes választás!!! 








2014. január 20., hétfő

Happy Monday - A szerelem elmúltáról

Ma, amikor munkába igyekezvén körbenéztem magam körül a buszon, a sok bőrig ázott, álmos tekintetű emberen, majd beérve az irodába a harmadik embertől hallottam azt, hogy : "már megint hétfő", "már megint egy új hét", "de utálom ezt a napot!" - akkor az jutott eszembe, hogy miért? Miért kell ennek így lennie? A hétfő azért utálatos nap számunkra, mert mi magunk tesszük azzá! Ha esetleg nem ezekkel az érzésekkel állnánk hozzá, hanem vidámabban, bizakodóbban, pozitívabban, akkor talán a hétfő nem is lenne annyira szörnyű nap, sőt! 

Így aztán, arra az elhatározásra jutottam, hogy a hétfőn lökni kell egy nagyot, színessé, vidámmá tenni! S egy könyvolvasó ember mivel is tehetné meg ezt, ha nem egy vicces, humoros kis idézettel az aktuális vagy majdnem aktuális könyvéből? 
Így született meg az új rovat, a Happy Monday ötlete... 
És íme, az első idézet Rachel Hawkins könyvéből:

" ...a becsapódás után valami kemény és nehéz - gondolom, a térde - a szegycsontomnak nyomódott, csak hogy az az utolsó korty levegő is kipréselődjön a mellkasomból. A karó hegye sikeresen felszántotta az állam alatti érzékeny bőrt. Zihálva néztem Archer arcába...
Archer iránt érzett szerelmem értelemszerűen nyomtalanul elpárolgott. Ha egy srác a mellkasodba rúg, akkor ott minden romantikus érzésnek lőttek."


(Hex Hall - Tizenegyedik fejezet)




Vidám, szép napot Nektek!!!

2014. január 17., péntek

Jennifer L. Armentrout: Ónix

Jennifer L. Armentrout: Ónix


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 470 oldal
Borító: Kartonált
Súly: 560 gr
ISBN: 9789633736319
Sorozat: Lux széria
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:
Daemon Blackhez hozzáláncolva lenni szívás.
Daemon eltökélte, hogy földönkívüli vonzerejével bebizonyítja, amit irántam érez, az több, mint bizarr kapcsolatunk puszta terméke. Így hát megesküdtem, hogy lemondok róla, bár mostanában jobban nyomul, mint valaha. De nagyobb problémáink is vannak.
Felbukkant valami, ami még az Arumnál is rosszabb.
A Védelmi Osztály kiszállt. Ha rájönnek arra, mire képes Daemon. És arra, hogy össze vagyunk láncolva, akkor nekem végem. És neki is. Ezen kívül itt van ez az új fiú az iskolában, akinek szintén megvan a maga titka. Tudja, mi történt velem, és tud segíteni, de nekem ezért hazudnom kell Daemonnek és távol kell tartanom magamat tőle. Mintha ez lehetséges volna. Minden józan észérv ellenére kezdek belezúgni Daemonbe. Meredeken. 
De aztán minden megváltozik.
Megláttam valakit, akinek nem lenne szabad életben lennie. És ezt el kell mondanom Daemonnek, annak ellenére, hogy tudom, addig nem fogja abbahagyni a kutatást, amíg el nem jut az igazsághoz. Mi történt a bátyjával? Ki árulta el? És mit akar tőlük a VO? És mit akar tőlem? 
Senki sem az, akinek látszik. És nem mindenki fogja túlélni a hazugságokat.

A könyvről:
Mielőtt bármit is mondanék a könyvről előre leszögezem: az Obszidiánt megvásároltam, olvastam, de annyira kettős érzésem volt vele kapcsolatban, hogy nem született aztán róla bejegyzés. 


Mert akárhogy is finomítjuk, az Obszidián bizony nem más, mint egy jól és hatásosan megírt fanfic. Twilight fanfic. Ami nem lenne baj, mert lehet egy fanficet is eredetien és újszerűen megírni, de a jelenetek, a karakterek, a teljes történet annyira egyezett vele, hogy egy idő után roppantmód elkezdett idegesíteni és bosszantani, annak ellenére, hogy a könyv stílusa jó, a karakterek pedig éppen olyan mértékben tipizáltak, amire vulgárisan csak annyit tudnék mondani: Jennifer L. Armentrout aztán tudja, mitől döglik a légy! Vagyis, minden bosszantó egyezése és hamis cselekménye mellett is élvezetes és szórakoztató olvasmány, és egy bizonyos idő eltelte után vágytam már a folytatást...

Bizony, a pozitív csalódás döbbenete igen jóleső érzés!
Mert az Ónix túllépett az Obszidiánon, és önálló, egyedi, teljesjogú regénnyé vált!!! 

A történet nagyjából ugyanott folytatódik, ahol az első rész befejeződött:  Kathy - bár őrült módon vonzódik Daemonhoz - igyekszik kikerülni a szomszéd srác minden közeledését, ami - mondhatni - nem egyszerű dolog, hiszen mindig mindenhol ott van, és nem hagyja, hogy lerázzák. Kathynek ugyanis meggyőződése, hogy Daemon csupán a köztük kialakult kapcsolat, a kötődés miatt érzi úgy, hogy tetszik neki, az érzés nem valódi. S bár mindennél jobban szeretne Daemon karjai közt lenni, ő valódi érzéseket, valódi vonzódást akar. 
A kettejük között állandósulni látszó csipkelődés és csatározások mellett a Védelmi Osztály is újabb gondot jelent, ami igazi fenyegetés mind a földönkívüli lakók, mint Kathyre nézve. Ugyanis különös dolgok történnek a lánnyal újabban, elmozdít dolgokat az akaratával, felrobbannak égők a jelenlétében. Mintha átvette volna Daemon néhány képességét. 
Kathy azonban normális akar lenni! Így aztán találkozgatni kezd új osztálytársával - Daemon minden tiltakozása és féltékenysége ellenére -, s hamarosan elég sok mindenkiről kiderül, hogy nem teljesen az, akinek eddig hittük....

Nos, az Ónix - bár az Obszidiánhoz hasonlóan egy a fiú-lány közötti folyamatos csipkelődő játéknak indul, a közepétől kezdve - amellett, hogy ez megmarad - egészen új irányt vált, amitől  különleges és egyedülálló lesz a történet egésze! 

Nem tudom, mire számítottam, mire vártam az első rész után, annyi bizonyos: arra, ami kisült az Ónixból, arra egyáltalán nem! A már-már kissé idegesítő huzavona a két fiatal között izgalmas, fordulatos, rejtélyekkel teli misztikus történetté vált, a cselekményvezetés lendületes, a  párbeszédek humorosak, az megálmodott ötlet eredeti és egészen más megvilágításba helyezi a korábban kialakuló képet mind az idegenekről, mind a történet mivoltáról!

Természetesen a szerelmi szál megjelenése elmaradhatatlan itt is, ám igazából már az elején sejtjük, tudjuk, hogy megjelenésére csupán a bonyodalmak fokozása miatt van szükség, hiszen ki is tudna labdába rúgni a bosszantó, ám annál csábítóbb és szexibb Daemon mellett, aki ráadásul egészen új oldalát is megvillantja felénk ezúttal (könyveket kommentál? na ne!? Ide vele! ) Az új fiú bár kedves és illedelmes - talán éppen ezért irtó unalmasnak tűnik a pimasz szomszédfiú mellett...

Kathy és Daemon kapcsolata az első rész vonalát követve egyfajta vicces, majd egy idő után kissé bosszantó macska-egér játékhoz hasonlatos, de a kettejük között húzódó erőteljes vonzalom és vibrálás egészen felfokozott méreteket ölt, és minden kettesben töltött percüknél azt vártam, hogy mikor esnek már egymásnak!? A köztük zajló kémia az egyik legerőteljesebb vonzódás, amit az elmúlt időszakban olvastam.


A történet alakulásáról nehéz lenne úgy beszélni, hogy ne rántanám le a leplet a legnagyobb meglepetésekről, mindenesetre annyit elmondanék, hogy korántsem földönkívüliekről és az idegenekkel való küzdelemről szól már a fáma... Tudtuk mindig is: az ember legnagyobb ellensége önmaga, vagyis maga az ember.... 

Összességében nagyon szerettem az új kötetet, annak minden fordulatos cselekményével, váratlan fordulatával és újraépített karakterével egyetemben. És most már bizony én is rendkívül várom a folytatást!

Karakterek:
Az első részben bemutatott karakterek twilight-szerűsége után egészen üdítő volt azt észrevenni, hogy végre mindenki önálló életre kel és újjáteremti önmagát. Kathy elkezd önállóan gondolkodni - bár néha olyan hihetetlen logikátlanul érvelve, s minden elővigyázatossága ellenére sokszor olyan naivín, hogy az már tényleg bosszantó volt-, határozottá, erőssé, bátorrá válik.

Daemon ugyan - hál istennek - nem vetkőzi le a maga mivoltát, de a karaktere kiteljesedik és a pimaszságon felül megmutatkozik intelligenciája, elkötelezettsége és felelősségtudata is.

Az új szereplők közül igazából a doktort szerettem legjobban - tökéletes alakítás az ő szerepe - minden szempontból! Rég láttam már ennyire jól megformált, rejtett személyiséget. Ügyes!

És még egy dolog, amit feltétlenül megemlítenék, és az Matthew, vagyis Mr. Garrison alakja, aki az első részhez képest jóval többet mutatott meg magából és amit mutatott, az végtelenül szimpatikussá tette számomra és hatalmasra nőtt a szememben. A legjobb támogató karakter idén..

Borító:
Még mindig szeretem Sztella és Pepe párosát: tökéletes választás volt a sorozat borítóihoz. Az Obszidiánon zölden csillogó Daemon-szemeket imádtam, és ugyan ennél nincs ilyen feltűnő jelenség, de a sötét, misztikus háttér, az előtérbe helyezett páros testtartása, egymáshoz való viszonyulása szívdobogtató és a történet szempontjából is igen ígéretes!




2014. január 14., kedd

Lissa Price: Leszámolás - A testbérlők 2.

Lissa Price: Testbérlők - Leszámolás


Kiadó: AGAVE Kiadó

Oldalak száma: 272 oldal

Borító: Puhatáblás

Súly: 260 gr

ISBN: 9786155272479

Megjelenés: 2013. november
Fordító: Török Krisztina

Fülszöveg:
Callie Woodland rendkívüli lány: nem elég, hogy tökéletes szépség, de a fejében egyedülálló chip lapul. Ő az egyetlen Több FelHasználós Donor, vagyis egyszerre többen is belekerülhetnek a testébe, és irányíthatják őt. De még így sem olyan egyszerű Callie Woodlandet irányítani, mert aki valami gonoszságra akarja kényszeríteni, az előbb-utóbb rajtaveszt. Legyen bármilyen ravasz vagy bármilyen kegyetlen.
Callie Woodland rendkívüli lány: szép, okos és talpraesett, aki nem hagyja, hogy a gyengéket kihasználják, és nem lankad addig, amíg a szerettei biztonságba nem kerülnek ebben a spóraháborúk, ínség és egyenlőtlenségek sújtotta új világban.
Callie Woodland rendkívüli lány, akinek talán sikerül visszaszereznie még a saját testét is.

A könyvről:
Amikor összeomlik körülötted a világ, elveszítesz mindent és majdnem mindenkit, akit szeretsz, ha nem marad semmid, csak néhány barátod és Te, saját magad, akkor mindent megteszel azért, hogy legalább ennyi megmaradjon, hogy legalább ezeket ne veszítsd el. Történjen bármi, foggal-körömmel harcolsz értük.

Ahogy azt Callie is teszi a Testbérlők második részében, a Leszámolásban.

Callie az első kötetben történtek után úgy gondolja, kicsit megnyugodhat, békés, nyugodt életet élhet az öccsével és Michaellel, bár továbbra sem adja fel Emma keresését, ahogy azt korábban megígérte Helennek. Ám amikor az Öreg hangja ismét felbukkan a fejében, és a szeme láttára robbantja fel egy régi barátját, tudja: nincs menekvés, a chip a fejében örökké sebezhetővé teszi őt, és vele együtt mindazt, aki fontos számára. Már-már azon gondolkodik, hogy feladja magát és teljesíti az Öreg minden kérését, amikor egy titokzatos fiú foglyul ejti őt és meglepő dolgokat mesél neki. Megkezdődik a szervezkedés, a hajsza a túlélésért, a menekvésért, az életért.

Senki előtt sem titok, hogy bizony én nagyon is szerettem az első kötetet. Imádtam a világ lerombolásának folyamatát, ahogy az írónő elképzelte és megálmodta, szerettem a kialakuló csoportok, a kamaszok és az aggok leírását, a történetet, a beépített kis csavarokat, a váratlan fordulatokat. Nagyon szerettem a karaktereket, Blake-et, az Öreget, Callie-t. Különböző elméleteket szőttem annak kidolgozására, hogy vajon kit is rejt az Öreg, mi miért történik. 
Nagyon nagy dolgokat vártam a második résztől...és talán éppen itt hibáztam. 

Mert nem rossz ez a második kötet, egyáltalán nem rossz. De lehetett volna még jobb!!! Ezernyi ötlet és lehetőség volt benne, és egy picit most úgy érzem, ennek csak egy töredékét aknázta ki az írónő.

Lassan, komótosan indul a történet, mintha időt hagyna nekünk Lissa Price, hogy hozzászokjunk, visszaszokjunk az első kötet után a sztoriba, visszarázódjunk Callie világába. Ez a visszarázódás elég sokáig tart, azt hiszem, talán az új szereplő, Hyden megérkezéséig. Az ő felbukkanása az egyik legnagyobb, legdöbbenetesebb fordulat a könyvben, igazi meghökkentő, váratlan dolgok ígéretével, amiből csupán néhány valósul meg. Vagy talán csak én akartam volna, hogy az ő karakteréből többet, mindent hozzunk ki? Nem tudom... 

Mindenesetre a sztori lendülete innentől kezdve új irányt vesz, pergőssé, akciódússá, az első részben már megszokott tempójúvá válik, szép sorjában következnek egymás után az események. Őszintén szólva vannak olyan részek, amelyek megjelenését, illetve annak logikáját még így, a kötet végeztével sem teljesen értek, de olvasás közben ez nem tűnt fel, hiszen elég sok mindent homály fed, még akkor is, ha jó sok mindent pedig előre ki tudunk következtetni. 

A szerelmi szál itt csupán egy villanásnyi, a korábbi háromszög szinte teljesen ellaposodik - legalábbis nagyon minimálisan érzékelhetőek a csúcsai, mintha eltűntek volna a korábbi szereplői.

Egy ponton úgy éreztem, a történet egy kis irányt vált, és kezd átcsapni egy másik műfajba - disztópiából egyfajta Touchhoz, Ónixhoz hasonló történetté válik, ahol a cél a szuperkatona, a szuperfegyver kifejlesztése és az abból való meggazdagodás lehetősége. Ami nem is meglepő, hiszen számtalanszor bebizonyosodott már: a pénz hajt mindent, mindennek és mindenkinek az a mozgatórugója. Miért lenne ez itt másképp?

A regény végén lévő csattanó - maga a bemutató - igen megrázónak és kegyetlennek sikerült, óriási mértékben korbácsolja fel az Olvasó indulatait és felháborodását, legszívesebben üvöltöttem volna, hogy : "Abbahagyni!!!! " A könyvben végigvonuló látszólagos érzéketlenség és hidegség itt egy csapásra összesűrűsödik és bámulatos erővel tör felszínre, hogy igazi, mértéktelen katarzist okozzon.

És hogy a végére miért is kell még egy kicsi, rövidke epilógus? Nos, talán a későbbi, majdani folytatások lehetőségéért??? Ki tudja?

Még egyetlen észrevétel, ami a regény stílusára vonatkozik: nem tudom ugyan, hogy az eredeti szöveg milyen minőségben, milyen szlenget használva íródott, de magyarul mindenképpen szörnyen hangzik és borzalmasan nehéz volt hozzászokni ehhez a látszólagos lazasághoz, haverezéshez, rendkívül stílustalannak és modortalannak hatott. Nem tetszett.

Összességéban azt mondanám, hogy a Leszámolás - főként a második fele - egy érdekes, izgalmas ifjúsági regény, amelyben a sci-fi és a fantasy szálai szépen keverednek és egy egészen sokrétű történetet rajzolnak meg. Ám mégis kicsit úgy érzem, hogy az első rész nyújtotta lehetőségek közül többet ki lehetett volna aknázni és -csakúgy, mint ott - sokszor megcsavarni az események fonalát.

Karakterek:
Callie alakja az első kötetben is meglehetősen kemény és távolságtartó volt, ám ebben a részben teljesen magába zárkózott, s még a hozzá közel állóknak is alig-alig bontakozott ki. Ez bizonyos szempontból érthető, más szempontból viszont hidegséget tükröz, amit kompenzálni kell, ám ehhez a felvillantott röpke szerelmi szál számomra kevésnek bizonyult. Mondhatni úgy is, Callie egy picit vesztett a varázsából.


Michael továbbra is a szükséges harmadik, de mellőzött jóbarát szerepében tetszeleg, Hyden pedig számomra  túl keveset mutatott magából ahhoz, hogy a szívembe zárjam. 

A régi kedvenc gonoszkarakterem - az Öreg -, lelepleződése után már kevésbé tűnt érdekesnek, inkább csak pusztán gonosznak és kegyetlennek. Ugyanakkor azt kell mondjam, még ezek után is kedvelem az ő személyiségének felvázolását, csupán más megvilágításból nézek már rá. Emberként, élőként, nem pedig egy titokzatos legendaként. 

Borító: 
Igazából nem értem ezt a borítót. Az első résznél kiderült, hogy Michael rajza adta a borítóképet, magyarán: pontosan az a kép az, amit a könyvben a fiú rajzol Callie-ről. Ennél még nem hallottam ilyet - ami nem jelenti ugye azt, hogy nincs -, de örülnék, ha kiderülne valami hasonló, mert addig nem tudom hová tenni Callie rövid haját, félig eltátott száját, a felemás szemét... Számomra mindenképpen magyarázatra szorul...
Lássuk, külföldön milyen borítók láttak napvilágot:




2014. január 13., hétfő

A "2014" projekt...

Miután elbúcsúztattuk 2013-at, és számba vettük annak minden eredményét, eredménytelenségét és hozamát, ideje előrefele tekinteni és nagy lendülettel belevetni magunkat 2014 sokat ígérő hónapjaiba...
Legalábbis én ezt próbálom tenni, megújult erővel és energiával, meg persze nagyra törő tervekkel - amiből általában örülök, ha néhány megvalósul és nem löki félre az útból egy új, idő közben kialakuló friss idea...

Nos, idén számos tervem van a könyvek terén is: rég  olvasásra váró kötetek elolvasása, félbehagyott sorozatok befejezése, felzárkózás, megújulás, a lehető legtöbb új megjelenés - persze csakis azokból a kötetekből, ami valamiért roppant érdekes. És aztán - és talán ezzel kellett volna kezdeni! - könyvespolc, könyvespolc, könyvespolc...

Természetesen számos könyvem van, amit mindenféleképpen, haladéktalanul meg kellett vásárolnom, és aztán - a birtoklás biztos és megnyugtató tudatában - elfelejtődött és háttérbe szorult a még újabb mögött... Ezek közül a legsürgetőbb vágyat a következő kötetek elolvasására érzem idén - és igyekszem mielőbb eleget is tenni ennek:



Hasonló a helyzet a megkezdett sorozatokkal is, aminek időközben már megjelent a következő része, vagy akár a teljes könyvfolyam és hiába érdekelt, egyszerűen nem jutottam el a végéig - ezt most szívesen pótolnám!







Aztán persze vannak azok a sorozatok, amiket szép lassan összegyűjtögettem, és most itt az összes rész, és lehetne olvasni, vagyis a teljes, nem elkezdett sorozatok:



Idén, a Magyar Könyvek Viadala kapcsán jöttem rá, hogy bizony nem olvasok elegendő magyar szerzőtől származó könyvet - sa"hibámat" idén megpróbálom orvosolni és többet foglalkozni a magyarokkal is. Így aztán, ami tervben van: 




Ám, hogy őszinte legyek, a legsürgetőbb érzést mégis leginkább azok a könyvek keltik bennem, amelyeknek a nyakunkon a filmadaptációja - illetve annak premierje, és én a film megtekintése előtt mindenképpen inkább papíralapon ismerném meg a történetet. Nos, ebből is akad jócskán, és hamarosan ők lesznek az elsők, amelyek sorra kerülnek. Könyvek, hamarosan a moziban: 



Nagyjából ennyi lenne - új megjelenések nélkül. Hogy mennyit sikerül ebből majd megvalósítani? Hát, ez a jövő zenéje...

Nektek milyen nagyszabású terveitek vannak???











Template by:
Free Blog Templates