2014. március 31., hétfő

J. R. Johansson: Álmatlanság (Insomnia)

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalak száma:
Megjelenés: 2014. április 24.

Fülszöveg:

A lány szemei megmentették az életét. 
A lány álmai szabadjára engedték a sötétségét.

Négyévnyi teljes alvásmegvonás után a gimnazista Parker Chipp úgy érzi, már nem bírja sokáig. Éjjelente alvás helyett belép azon személy álmaiba, akivel aznap utoljára teremtett szemkontaktust. Parker tudja: ha nem sikerül záros határidőn belül aludnia, meg fog halni.
Azután találkozik Miával, akinek békés, csodásan egyszerű álmai végre lehetővé teszik számára a nyugodt pihenést. Ám ami véletlenszerű, megváltó találkozásnak indult, rövidesen megszállottsággá fajul: Parker tomboló vágya az után, hogy mindennap sikerüljön Mia szemébe néznie, egyre szélsőségesebb és bizarrabb tettekre sarkalja. Az iskolában mindenki azt hiszi róla, hogy teljesen bekattant, még a legjobb barátai is. Amikor pedig Miát fenyegetni kezdi egy igazi perverz kukkoló, mindenki meg van róla győződve, hogy Parker az, ráadásul különös emlékezetkiesései miatt már ő maga is kezdi komolyan megkérdőjelezni a saját ártatlanságát…

A könyvről:
Álmok.... Mindenkinek vannak álmai. Valakinek jók, valakinek rosszak, vannak olyanok, amik a legtitkosabb vágyainkat jelenítik meg, megint mások pedig a legnagyobb félelmeinket.
Van, amelyikre sokáig visszaemlékezünk ébredés után, és van, amit azon nyomban elfeledünk.
Legalábbis eddig így tudtuk.... Ám mi van akkor, ha valaki egyáltalán nem álmodik? Nem álmodik, mert éjszaka alvás helyett más álmaiban mászkál. Átéli azok minden félelmét, szépségét, békéjét, vágyát és reménységét. És aztán reggel felébred, és fáradtabb, mint mikor lehajtotta a fejét...

Szörnyűséges elképzelés, olyan sors, melyet nem kívánok senkinek. Így aztán nem csoda, ha hatalmas empátiát éreztem Parker Chipp iránt, aki J. R. Johansson könyvében ezt az életet kapta az írónőtől....

Parker Chipp ugyanis 4 éve nem képes kipihenni magát, mert lefekvés után a saját álmai helyett annak az álmába nyer betekintést, akivel aznap az utolsó szemkontaktust felvette. Alszik ugyan, ám nem pihen, inkább olyan, mintha folyton valami adást nézne a tévében végeláthatatlanul. Így aztán egyre levertebb, egyre legyengültebb, és tudja, ha ez még sokáig így megy tovább, teste és agya felmondja a szolgálatot és hamarosan meghal.
Ám egy véletlen folytán váratlan reménység mutatkozik a jövőjét illetően - Mia személyében. A lány álmai ugyanis valamiért mások: békések, nyugodtak, csendesek, s Parker ebben a békés, kiegyensúlyozott állapotban végre képes igazán elaludni és pihenni. Ezért pedig bármire képes, hiszen ez az egyetlen kiút a problémából. Az egyetlen esély az életben maradásra.
Bármit megtesz, hogy Mia a nap végeztével a szemébe nézzen, ám Miát ez megijeszti és menekülni kezd a fiú elől, s végül már Parker sem tudja biztosan, hogy valóban zaklatja-e, valóban hihet-e még lelassult és zavarodott elméjének.
S mikor Mia már zaklató e-mailek tömkelegét kapja, és álmai is rémálmokká válnak, a fiú barátai segítségével nyomozni kezd a zaklató után.

Jenn Johansson természetfeletti elemekkel átszőtt pszichológiai thrillere igazi egynapos, gyorsan "kivégezhető" olvasmány. Na nem azért, mintha túl vékony lenne, vagy kevés lenne a terjedelme! Egyáltalán nem! Sokkal inkább azért, mert annyira gyors iramú, annyira lendületes és érdekfeszítő, hogy muszáj egyszerre végigolvasni és megtudni, mi lesz a következő lépés, ki lesz a rosszfiú! Egyszerűen muszáj a végére érned, nem számít, hogy már mennyi az idő, vagy hogy korog a gyomrod az éhségtől!

A regény egy igen erős és férfias rántással húz bele Parker kemény és kíméletlen világába, és aztán nem is nagyon enged ennek szorításából. Esemény eseményt követ, a cselekmény szép, egyenletes ívben halad felfelé, párhuzamosan a fiú elméjének, pszichológiai és mentális képességeinek változásaival. 

Minden fejezet saját feladatot, saját célt kap, még a látszólag legeseménytelenebb részlet is jelentőséggel bír, hiszen így együtt, fokról fokra járulnak hozzá az események kibontásához, a végkifejlet eléréséhez. 

S bár ezt a feszített tempót néha megszakítja némi felületes romantika, mégsem válik belőle az a tipikus iskolai románc, amitől az elején tartottam. Sőt, ez a szerelmi szál még bonyolultabbá, még feszültebbé teszi a fő cselekményszálat, mely mindvégig a hangsúlyos marad a történések során.


A könyv közepétől a tempó még inkább fokozódik, Parkerrel együtt már mi magunk sem tudjuk, hogy kiben bízzunk, hogy mi igaz és mi az, ami csupán a kimerült narrátorunk képzeletének szüleménye. Szimpátia és gyanakvás őrült iramban váltja egymást, hol szánjuk, hogy megvetjük szegény fiút, akinek pszichéje furcsa játékot játszik vele - és velünk! A tetőpont igen erős és félelmetes érzéseket tartogat, valódi thrillerbe fordul a sztori, szinte elfelejtünk lélegezni az őrült hajtásban, míg végül egy nagy becsapódással alább hagy, és egy kicsit hagyományosabb, kézenfekvőbb módon ér a végéhez. Mire megtudjuk, hogy mégis ki volt a rosszfiú, számomra a sokkhatás már elmúlt, túl voltam rajta, és szinte patetikus nyugalommal vettem tudomásul a kilétét, mondhatni: meg sem lepődtem. Parker végső ön-elfogadása, megnyugvása már teljes nyugalomban zajlott, csupán egyetlen dolog vert éket e békés lecsillapodás közé: a teljes háttértörténet hiánya, melynek mibenlétére csupán egy nyúlfarknyi ígéretet kapunk a következő rész megjelenésével és a megmaradó őrjítő várakozással!

Karakterek:
Johansson karakterei jól megírt, átgondolt, összetett egyéniségek, különös tekintettel Parkerre, aki ugye a történet narrátora, főhőse, az események teljes elszenvedője. Anélkül, hogy az írónő a szánkba rágná, tudjuk, hogy a fiú sportos, megnyerő, az iskola vezető egyéniségei közé tartozik. Éppen ezért szembetűnő és megrázó az a belső leépülés és hanyatlás, ami Mia megjelenésével eléri őt. Zavarodottsága, időleges kivetkőzése önmagából tökéletesen érhető és nyomon követhető, ám tudjuk, önzetlen, figyelmes és erkölcsös személyisége előbb-utóbb felülkerekedik sötét énjén - még ha nem is lehetünk biztosak benne. 

Ugyanilyen tökéletes árnyaltsággal jellemezhető Mia személyisége is. Ez a sérült, ám nagyon is öntudatos lány, igazából őrlődik ösztönei és félelmei között, s igyekszik rájönni Parker motivációira, a megfejteni személyiségének titkát, ám az a nagyfokú rémület és fóbia, ami gyermekkori tragédiája óta benne él, meggátolja ebben. 

Félelme, riadalma és bizalmatlansága érhető és természetes, a könyv végi hűvös elfogadása és lassú megnyílása igazán szívet melengető.

A legmeghatóbb és legpéldásabb karakterek azonban egyértelműen Finn és Addie, akik olyan megkapó és megkérdőjelezhetetlen módon állnak Parker mellett, ami igazán irigylésre méltó! Ki ne akarna ilyen barátokat? Ki ne élne-halna ilyen barátokért??!! Hűségük, kitartásuk, állandó jelenlétük megható és  szívbemarkoló!
Tökéletes mintái az igaz barátnak!

Borító:
A külföldi borító éppen annyira rémisztő és izgalmakat, borzongást ígérő, amennyire a könyv azt megköveteli. A képen szereplő fiú - bár számomra nem Parker tökéletes megtestesítője - tekintete tökéletesen elmondja azt a fáradságot és kimerültséget, amit a karaktere esetén végig érezni lehet. Engem megnyert magának, nagyszerű lett!
Reméljük, a hazai kiadás borítóképe is hasonlóan jól mutat majd!

 

Érdekességek:
Az írónő, J. R. Johansson PR és marketing szakterületen diplomázott. Az Insomnia, mely 2013-ban került a boltok polcaira, az első, debütáló regénye. 
Jelenleg egy csodálatos, hegyek által körbevett völgyben lakik, egy tó partján, ahol rengeteges süt a nap. Imád olvasni, társasjátékozni és pezsgőfürdőzni - szeretné egyszer megtalálni a módját annak, hogy miként tudná egyszerre csinálni mindhármat. 
Férje és két fia mellett csupán Cleo nevű macskája nőnemű, így néha úgy érzi, megfullad a tesztoszterontól. Ám saját bevallása szerint mindezzel együtt rendkívül boldog és tartalmas életet élnek.

Az első regény folytatása, a Paranoia ebben az évben jelenik meg hazájában. 

A regény trailerét itt nézhetitek meg!




Happy Monday - Okok és okozatok


Azt mondják, minden okkal történik....
Ám néha igencsak nehéz rájönnünk arra, hogy mit akarhatott tőlünk a Sors egy bizonyos tettével, mi volt vele a célja, mit akart nálunk elérni vele. Jó volna, ha ilyenkor tudnánk a választ, ha valaki segítene rájönnünk erre. 
Ám néha, amikor előadjuk nagy dilemmánkat és filozófiai teóriáinkat a dologgal kapcsolatban valamely közeli hozzátartozónknak, meglepően egyszerű és lényegre törő bölcsességet kapunk válaszul.

Akárcsak Peter Grant nyomozó az apjától Ben Aaronovitch nagysikerű urban-fantasyjében (elnézést a vulgaritásért, szó szerinti idézet következik a könyvből):

"Lehetett volna bárki a helyemben, vagy ez volt megírva? Amikor csak ezen töprengek, mindig segít, ha felidézem magamban apám bölcs tanítását, amely így szól: „Ki tudhatja, mi a faszért történik bármi is?”

(Ben Aaronovitch: London folyói)




2014. március 27., csütörtök

Together Thor'sday: Jessica Park - Flat-out Love

Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányosan végzett tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.


De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?



Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.

Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!

Ma egy karácsonykor olvasott könyvet hoztunk Nektek, egy igazán mély tartalmú, megdöbbentő, megrázó, már-már lélektani hatású regényt, melynek segítségével megtanultuk a karácsonyfa illatos és zegzugos ágain át szemlélni a világot, s közben könnyesre sírtuk és nevettük magunkat egyszerre.


Ez a könyv nem más, mint Jessica Park: Flat-out Love, azaz Szeretni bolondulásig című kötete, mondhatni a szívünk csücske, közös élményeket és nagy beszélgetéseket magába foglaló egyik kedvenc regényünk.

A könyv egyik főhőse Matt, egy okos és gondoskodó, hatalmas felelősségérzettel és szeretettel bíró egyetemista fiú, aki minden jó tulajdonsága ellenére bizony egy kicsit kockafej: bújja a számítógépet, ki sem mozdul otthonról, és betéve tudja a periódusos rendszer minden elemének elemszámát. De a legfőbb jellegzetessége a szekrényében meglapuló "gyík" pólók tömkelege, amely számos ugratás és heccelés témája közte és Julie, a könyv hősnője között.

A mai Together Thor'sday rovatban mindhárman kiválasztottuk Matt egy-egy pólóját és a hozzá tartozó mókás, jókedvű idézetet a könyvből.

Ti melyik pólót hordanátok?

Matt "Kockafej" pólója 



"- Matt?
– Igen? – kérdezte a fiú szórakozottan.
– Beszélgessünk a ma estére választott öltözékedről!
Matt párszor kattintott az egérrel.
– Komolyan? Mely szempontból szeretnéd megvitatni?
– Beszélgessünk arról, hogy milyen gáz.
– Ez nem hangzik úgy, mint egy beszélgetés nyitánya. Úgy hangzik, mintha már rég eldöntötted volna, mi a véleményed, vagyis nem igazán értem, mi mást vitathatnánk meg.
Julie az oldalára gördült.
– Kíváncsi lennék arra, mi játszódott le a fejedben, amikor vásárláskor erre a pólóra esett a választásod. Nézzünk szembe a ténnyel: rengeteg lehetőség közül választhatsz az öltözködés terén, ám a számos elegáns, számodra előnyös ing egyike helyett te e mellett a póló mellett döntöttél. Úgyhogy szeretném hallani, miért épp ezt vetted meg. Kész vagy? Rajta!
Matt hátrább tolta a forgószéket az íróasztaltól, és Julie felé fordult, tenyerét a térdén nyugtatva.
– A pólómon az áll: Kockafej. Mit kell ezen magyarázni?
Julie ismét a póló feliratára nézett, és felnyögött.
– A színe szép kék. Ezt hajlandó vagyok elismerni. De amúgy nem hinném, hogy jó üzenetet közvetít rólad.
– Jól közvetíti, hogy kockafej vagyok.
– Haha. Nagyon vicces.
– Neked talán nem tetszik ez a megjelölés, de lehetne rosszabb is. Legalább nem vagyok betűbolond."














2014. március 22., szombat

Ben Aaronovitch: London folyói


Mit szólnál, ha éjjel, a sötét utcán egyszer csak eléd lépne egy szellem, és tanúskodna egy gyilkosság ügyében? Ha önként vállalná az informátor szerepét?

Meglepődnél, ugye? És ezzel még nincs is vége!

A Blogturné Klub március 22. és 26. között bemutatja nektek Ben Aaronovitch London folyói című urban fantasy-jét, mely a Gabo Kiadó jóvoltából hamarosan a könyvesboltok polcaira kerül.

Nyomozz velünk, ismerd meg Aaronovitch varázslattal, folyóistenekkel teli városát és egy kedves, kicsit esetlen zöldfülű rendőrnyomozót, Peter Grant-et! 

Ismerd meg velünk London folyóit, tekintsd meg a könyv trailerét és álomszereplőit, nyerd meg a könyv három példányának egyikét! Gyerünk hát, nyomozásra fel!





Ben Aaronovitch: London folyói


Kiadó: Gabo Kiadó
Oldalszám: 376 oldal
Fordította: Pék Zoltán
ISBN: 9789636897338
Várható megjelenés: 2014.03.14

Fülszöveg: 
A Londoni Rendőrség kötelékébe tartozó Peter Grant közrendőr alapvetően két célt szeretne megvalósítani: el akarja kerülni az áthelyezést a papírmunkáért felelős Ügyfeldolgozó egységhez, és le akarja venni a lábáról hetyke kolléganőjét, Lesleyt. Aztán, amikor nyomozást folytat egy gyilkosság ügyében, találkozik egy szemtanúval, aki már halott, ennek ellenére igen közlékeny. Így ismerkedik össze Nightingale detektív főfelügyelővel, Anglia utolsó varázslójával. A mágustanoncnak szegődő Grant az ő irányítása alatt folytatja az egyre különösebbé váló gyilkosságsorozat felgöngyölítését, amelynek során többek között azt is megtudja, hogy a Temzének van istene és istennője is, akik egyáltalán nincsenek jóban egymással.
Ben Aaronovitch urban fantasybe oltott krimije szellemes stílusával és ötletgazdag történetével hatalmas sikert aratott Angliában.

A könyvről:
Vannak könyvek, amelyekről már néhány mondat elolvasása után lerí, hogy ezt bizony férfi írta. A stílusa, a nyelvezete, a könnyedsége többnyire teljesen más, mint egy női író esetén, legyen az bármilyen férfias és kemény stílusú, bármilyen nyers is.
Talán az eltérő gondolkodásmód, talán a különböző látásmód az oka, mindenesetre én nagylelkesedéssel olvasom ezeket a könyveket. 

Így aztán nem meglepő, hogy a London folyóit is nagy élvezettel olvastam, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a jó stílushoz társult némi mágikus világ, sok-sok nyomozás és szerethető karakterek.


Ben Aaronovitch könyvének főszereplője Peter Grant, egy zöldfülű, kezdő rendőrtanonc, aki éppen az elhelyezése előtt áll. Szeretne valami igazán fontosat és motiválót csinálni, de úgy tűnik, a feljebbvalói leginkább irodai munkára találják alkalmasnak. Egészen addig, míg egy gyilkossági helyszín biztosítása közben fel nem tűnik előtte egy régimódi, beszédes szellemalak és informálja őt arról, miként is történt a gyilkosság. Petert Nightingale felügyelő veszi a szárnyai alá és lassacskán feltárul előtte: az általa eddig megismert világon túl létezik egy mágiával teli, varázslatos London is, ahol a folyók isteneinek hatalmi harca és a különböző természetfeletti bűnözők elleni csatározás foglalja le a varázsló-nyomozók minden idejét. Vagyis Nightingale-ét és most már Peterét. 
Megkezdődik Peter kiképzése és a nyomozás egy különleges és titokzatos sorozatgyilkos után, aki úgy tűnik szellemalakját felhasználva gyilkolászik London lakói között.

Ben Aaronovitch könyve szellemes, fanyar, mitikus történet leírása egy földhözragadt, a mágiával még csak most ismerkedő rendőrújonc szemén keresztül. A világ - jobban mondva London - felépítése, természetfeletti  voltának feltárása eredeti, ötletes, melynek során olyan könnyed természetességgel keveredik a fantázia és a valóság, múlt és jelen, hogy ettől teljesen hitelessé és hihetővé válik minden momentuma.


A krimiszál logikus, jól felépített, lépésről lépésre haladunk a megoldás, a gyilkos kilétének és motivációinak feltárása felé. Szerkezetének felépítése nagyjából a klasszikus krimivonalat követi, ám kerül minden közhelyességet és sablonosságot. A gyilkos kiléte és motivációja egészen egyedi és eredeti, ragyogó megoldása ismét a múlt és jelen észrevétlen elegyítésének. 

Ugyanakkor a nyomozáson kívül Peternek van egy másik nagy feladata is: kibékíteni London folyóinak "apját" és "anyját", s nyugalmat hozni a folyók urainak hatalmi harcába. S bár néha ez a szál számomra kissé kuszának hatott - elsősorban a felvonultatott nagyszámú szereplő miatt - újszerűsége, eredetisége vitathatatlan!

A történet egészét átlengi egyfajta száraz, angol humor, gyakran átszőve a modern, mai kultúrából vett utalásokkal, mely könnyed, hétköznapi felhangot kölcsönöz a cselekménynek. Nyelvezete friss, fiatalos, a rendőri szlenget követi - hála Pék Zoltán egyedi és szofisztikált fordításának. 
S bár a magyar szövegezésből ez természetesen nem tükröződhet, mégis fontos megemlíteni, hogy az eredeti, angol szöveg is ehhez idomul: vagyis hűen követi a brit akcentust és a közrendőrök mindennapi beszédstílusát, mely egyediséget, stílusosságot ad a könyv egészének.

Összességében véve azt mondanám, hogy Aarononvitch könyve jófajta, szórakoztató olvasmányt nyújt mindazoknak, akik szeretik a logikára épülő nyomozásokat, a mágikus fantáziát és varázslatot, meg persze a könnyed, kissé nyers angol humort.

Karakterek:
Ben Aaronovitch azt hiszem, nem hazudtolta meg önmagát a karakterrajzok kialakításában sem, hiszen igazán fanyar, szellemes és eleven szereplőgárdát vonultatott fel könyvében. 
Peter Grant alakja pontosan azon oknál fogva válik számunkra annyira hitelessé és kedvessé, mert nélkülöz minden főhősnek járó alaptulajdonságot: Peter nem hős, nem szuperbátor, nem kiválóság a szakmájában, még csak nem is a nők bálványa! Peter egy zöldfülű újonc a rendőrségnél, aki nagyon is tisztában van a saját középszerűségével, de igyekszik ebből kitörni és előrébb jutni. Bizonytalan még saját magában, talán még etnikai hovatartozásában is, de olyan nagyfokú tenni és bizonyítani akarás lengi körül, ami mindenképpen dicséretes tulajdonság. Peter igyekszik mindenre racionális és tudományos magyarázatot adni, folyamatosan keresi a válaszokat, s mindent a logika útján közelít meg a mágia meglétét is folyamatosan - s még mindig kissé kétkedően - figyelembe véve. S bár szexuális érettsége nem haladja meg egy  tizenéves szintjét, ez humorossá, kissé esetlenné, egyszóval igen szórakoztató főszereplővé teszi!

Saját, személyes kedvencem Nightingale felügyelő, az utolsó varázsló Londonban, aki régimódi stílusával, távolságtartásával egy igazi klasszikus nyomozóalakot mintáz, megfűszerezve némi magától értetődő, zsigeri természetfeletti mágiával, eleganciával. 
Peter hozzá fűződő viszonyi igazi tiszti hűségről, kimondatlan megértésről tanúskodik, a kettejük között lassan, lépésről lépésre kialakuló kötelék példáértékű.

Ugyanakkor a folyók urainak megjelenő alakja szintén ezt a vonalat képviseli: úgy parancsolnak maguknak tiszteletet, hogy közben humorral és mítikus tartalommal töltik meg karakterüket, s ez azt hiszem, alapvetően ez valamennyi Aaronovitch-féle karakterre igaz.

Borító:
A Gabo Kiadó nagyjából átvette az eredeti, angol kiadás borítóterveit, melynek folyót imitáló tipográfiája eredeti és ötletes, vörös vízábrázolása a vérre, gyilkosságra utal. Igazán figyelemfelhívó és hiteles, nekem nagyon tetszik - végre nem egy sablonos megoldás! Egyébként azt észrevettétek, hogy a térképrészlet mind a német, mind a magyar borítón eltér az eredetitől?
A USA-ban megjelent kiadást sem bírom szó nélkül hagyni... a hatásvadász, pisztolyos és tűzgömbös alak, és a megváltoztatott cím számomra igen ellenszenves megoldás, és mérhetetlenül örülök, hogy nálunk az eredeti verzióban kerül a boltok polcaira!





London folyóiról


A Temze Nagy-Britannia legnagyobb folyója, London legnépszerűbb turisztikai látványosságainak egyike. A 2000 éves folyami kikötők London történelmének szerves részei, folyamatos ihletforrásként szolgálnak a művészeknek, zenészeknek és íróknak. 



A Temze ún. árapály folyó, szintkülönbsége akár 8 méter is lehet. Bár 1858-ban a "Nagy bűz" forrása volt, mára a Temze Európa legtisztább folyóinak egyike, köszönhetően a rengeteg környezetvédelmi kampánynak és mozgalomnak.



A londoni Temzének a legnagyobb mellékfolyója a Lea, ezen kívül számos csatorna tarkítja.

  • Bow Back Rvers 
  • Grand Union Canal  - Nagy-Britannia legnagyobb csatornája, a Grand Union London és Birmingham között helyezkedik el.
  • Hertford Union-csatorna - Ez a csatorna köti össze a Grand Union-csatornát a Lee Navigation-nal.
  • Lee Navigation - 45 km hosszú, szerepe főként a közlekedésben, a hulladékkezelésben, az árvízvédelemben van, de szívesen használják sétahajózásra is. A Queen Elizabeth Olympic Park közelében folyik.
  • Limehouse Cut  - egyenes, 3 km hosszú csatorna london  ipari negyedében.
  • London Docklands - Eredetileg a Kutyák szigete köré épült, hogy kiszolgálja a gyorsan bővülő hajózás. Docklands most nyüzsgő, forgalmas helyszíne Londonüzleti és szabadidős negyedének.
  • Regent csatorna  - a Temze köti össze Paddingtonnal.  14km hosszan kígyózik a  gazdag városi táj körül, beleértve a Little Venice-t is.
  • Roding - a Temze mellékfolyója Kelet-Londonban, hajózható.
  • Welsh Harp (Brent) víztározó - főleg a vízisportok kedvelőinek szeretett helyszíne.
A Temze északi partjának víz alatti folyói
    File:Effra vauxhall 2.jpg
  • Walbrook
  • Fleet (ez a legnagyobb)
  • A Tyburn
  • Tyburn Brook
  • Hackney Brook
  • Moselle 
  • Muswell-patak 
  • Westbourne
  • Számláló Creek
  • Stamford Brook
  • Brent (részben a föld alatt)
  • Rom (részben a föld alatt)
A Temze déli parjának víz alatti folyói:
  • Earl zsilip
  • Peck
  • Neckinger
  • Effra
  • Falconbrook
  • Graveney folyó
  • Quaggy
  • Beverley Brook (részben földalatti)
  • Sudbrook



Nyereményjáték:



Ahhoz, hogy megnyerd a London folyói című könyv egyikét a három közül, nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és kitalálnod, hogy a főhősnek milyen nyelven kell tanulnia.  

A válasz egyszerű - mármint annak, aki ki tudja nyomozni! Minden egyes állomáson találsz egy kérdést. A válaszok első betűjét összegyűjtve megkapod a választ a kérdésünkre, s így esélyes lehetsz a nyereményre!


Az első kérdés, melynek első betűjét meg kell jegyezned, a következő:

Mi London legnagyobb folyója?



A Kiadó csak Magyarország területére postáz!



Peterrel együtt nyomoztak:

03/22 Roni Olvas - London folyóiról 
03/26 MFKata gondolatai - a könyv trailere

2014. március 21., péntek

John Steinbeck: Lement a hold

A Blogturné Klub ezúttal egy híres-neves amerikai íróra szeretné felhívni a figyelmeteket, aki nálunk kevésbé emlegetett író, viszont Amerikában nagyon sokszor hivatkoznak a munkásságára.  John Steinbeck 112 éve február 27-én született, hogy ezt „megünnepeljük”, bemutatjuk nektek a Könyvmolyképző Kiadónál hamarosan megjelenő Lement a hold című művét. A turné minden állomásán február 27. és március 3. között találkozhattok még egyéb érdekességekkel is a szokásos vélemények után. Tarts velünk!







John Steinbeck: Lement a hold


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kötéstípus: keménytáblás védőborítóval
Fordító: Vas István
ISBN: 9789632457260
Várható megjelenés: 2014. ?

Fülszöveg: 

„A hold akkor megy le, amikor a hajnali derengés még nem látható, de már közeleg megállíthatatlanul, mint a végzet.”

Steinbeck lement a Hold című kisregénye a norvégiai fasizmus éjét rajzolja meg, balladisztikus tömörséggel. Az 1942-ben kiadott kis remekművet a háború alatt titokban terjesztették, kézről kézre adták a terror legsötétebb óráiban.


A könyvről:
"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, 
Ember lenni mindég, minden körülményben."

- ugranak be Arany János szavai most, hogy a végére értem Steinbeck háborús kisregényének, s egyik gondolat a másik után kergeti egymást a fejemben.
Nem ez Steinbeck legnagyobb szabású és legtökéletesebb műve - ez kétségtelen, mégis talán az egyik legemberibb, legbizakodóbb, legtöbb gondolatot sugallóbb.

A kisregény egy tengerparti kisváros mikrokozmoszában játszódik - valahol, valamikor, nem nevezi meg az író konkrétan. Talán nem is fontos a hely és idő...
 A várost pillanatok alatt megszállja az ellenséges alakulat néhány katonája és a polgármester házát teszik meg főhadiszállásukká. A lakosság az első döbbenet után  csupán akkor tér magához, mikor gyilkosság miatt kivégzik egyik tagjukat. S míg a megszálló katonák messzi otthonukról és a hazatérésről álmodonak, ők megkezdik csendes, ám annál kitartóbb és elszántabb küzdelmüket az otthonukért, a szabadságért.

Steinbeck története balladai tömörséggel megírt elbeszélő mű, ami dramatizált ugyan, mégsem dráma. 

Eleinte furcsálltam ezt, nem értettem, miért nem öntötte mégsem színdarab formájába az író a művét, miért ragaszkodott az elbeszélés formaiságaihoz, a körítéshez. De most, végigolvasva a könyvet azt mondom: célja volt ennek. A természet, a környezet megformálása teszi ugyanis teljessé a képet, eszközül szolgál a falu hangulatának, a benne dúló érzelmeknek a szemléltetésében. Nemcsak csodás képek ezek, hanem felgyülemlett érzések, vibráló feszültség, rideg ellenségeskedés. A szemléltetés eszközei, a lelkiállapotok megfestői.

"A sötét, tiszta éjszakában a fehér félhold kicsi fényt adott. Száraz szél énekelt a hó fölött, nyugodt szél, kitartóan fújt már az Északi-sark leghidegebb pontjától kezdve. A földet a hó vastagon és szárazon borította, mint a homok. A házak belesimultak a felhalmozódott hóba, ablakaik sötétek voltak, a zsalukat becsukták a hideg ellen, csak kicsi füst szállt fel a kéményekből.
A városban a gyalogösvények keményre fagytak, keményre taposták őket. És az utcák is csöndesek voltak, kivéve, ha a nyomorult, fagyos őrjárat vonult el rajtuk. A házak sötéten váltak ki az éjszakából, egy kis bujkáló meleg egész reggelig megmaradt a házakban. A bánya bejáratánál az őrség az eget figyelte, látcsöveiket az ég felé fordították, hallgatószerszámaikat is az ég felé fordították, mert tiszta éjszaka volt a bombázásra. Ilyen éjszakákon szállnak le sziszegve a tollas acélorsók, és hörögve szakadnak szilánkokra. Ezen az éjszakán a föld látható lesz az égből, bár úgy látszik, hogy a hold csak kicsi fényt áraszt."

A csodálatos leírások és komor hangulat mellé egy igencsak elgondolkodtató történetet kapunk arról, milyen hatással van egy katonai megszállás a lakosságra, és egészen szokatlan módon megközelítve: magukra az elnyomókra. 

Steinbeck a háború, a harc emberi oldalát igyekszik feltárni, személyes kapcsolatok szemléltetésével kifejezni azt, amit egyébként is tudunk, de nem árt emlékezni rá: a háborúban nincsenek győztesek, csak áldozatok vannak. A megszállók maguk is emberek, megküzdenek a magánnyal, honvággyal, a velük szemben támasztott gyűlölettel, a szabadságuk elvesztésével. És a bizonytalansággal, amely kínozza őket folyamatosan, hogy jól cselekednek-e, elfogadhatók-e az indokaik, követhetik-e megkérdőjelezés nélkül a parancsot?

A küzdelem nemcsak az ellenállók részéről mutatkozik meg tehát, itt mindenki harcol: egymással és saját magával szemben is. Van, aki veszít és feladja, míg más győzedelmeskedve vonul a halálba egy közösséggel és egy eszmével a háta mögött. 

Steinbeck nem finomkodik, nem beszél mellé, keményen az arcunkba vágja a tényeket és történéseket, mindenféle érzelgősség nélkül - ránk bízva, miként reagálunk rájuk, s miképp dolgozzuk azokat fel. Ezekkel a tettekkel finoman árnyalttá teszi a könyv egészét, kerülve azt, hogy a szánkba rágja mindazt, amit mondani, kifejezni akar velük.

S bár a nyelvezet - ennek ellenére - olykor kissé didaktikus hangvételű, a tanulság levonása, a mondanivaló leszűrése már a mi dolgunk.

A Lement a Hold Steinbeck korábban általam megismert történeteitől eltérően megtört emberek helyett ezúttal az emberi kitartásról, a megtörhetetlen lélekről szól, arról, hogyan válik valaki sziklaszilárd, tántoríthatatlan jellemmé, követendő példaképpé, egy eszme mindenen átgázoló, mindent legyőző hajtóerővé. 

Azon felül, hogy tökéletes propagandamű, kiváló példázat is az ember természetéről és átalakulásáról.

Karakterek:
Úgy vélem, Steinbeck karakterei kissé színpadiasak, ám épp ezzel a tulajdonságukkal érik el azt a drámai hatást, melyet az író szerepül szán nekik.
Az ellenállók konok és hallgatag kitartása, a megszállók lelki gyötrődése és lassú reményvesztése csodaszép ábrázolásmódja a háború emberi pszichére gyakorolt hatásának.
A katonák emberi színben való feltüntetése természetesen a propaganda eredeti célját hivatott elérni, ám ezzel együtt - vagy éppen ezért - igen közel hozza az olvasókhoz a szereplőket. 

Borító:
A könyvet 1942 óta természetesen sok országban, rengetegféle borítóval kiadták már, az illusztrálttól kezdve a korabeli fotók egész hadát felvonultatva.

A Könyvmolyképző Kiadó által megjelentetett példány az Aranytoll kategóriában lát majd napvilágot egy egészen újfajta borítóképet alkalmazva, ami számomra sokkal megnyerőbb és elegánsabb képet kölcsönöz a könyvnek, mint a korábbi kötetek bármelyike. 
A sötét, téli tájban megjelenő lámpás fénye és melege egyfajta iránymutatást sugároz, megerősítve a könyv mondanivalóját, hangulatát, klasszikusságát. 




A regény és ami mögötte van,
avagy a regény történelmi háttere

Mielőtt az Amerikai Egyesült Államok belépett volna a második világháborúba, az országban már javában zajlott a háborús propaganda. John Steinbeck is egyre nagyobb késztetést érzett arra, hogy harcba szálljon a fasizmus és a német világuralmi törekvések ellen, így csakhamar bekapcsolódott a hírszerzés munkájába. 1941 telén elhatározta, hogy a maga módján veszi fel a harcot, és tanulmányt ír ( fikció formájában)  a náci megszállás emberekre gyakorolt pszichológiai hatásairól. A Lement a Hold című kisregény ezt a célt hivatott hát szolgálni - szép eredménnyel.

S bár rendkívül sok kritika érte mindenfelől, mégis az egyik legolvasottabb és leghíresebb propaganda-mű lett világszerte. A nácik ugyan betiltották és halálbüntetéssel sújtották mindazokat, akiknél megtalálták a kötetet - bármilyen formában, mégis számos országban lefordították, és az ellenállás egyik legismertebb hírnöke lett, mely reményt és inspirációt adott a szabadságukért küzdő embereknek. 

S bár a szövetségesek sem voltak maradéktalanul elégedettek vele, mondván, hogy demoralizálja a szövetséges erőket, más megvilágításba helyezte számukra az ellenséges arcvonalakat, feltárva egy lehetséges módját a győzelemnek, a sikeres küzdelemnek.

Steinbeck művében soha nem nevezte meg azt, hogy a mű mely korban, vagy mely nációban játszódik. Mind a kor, mind a helyszín univerzális, bárhol, bármikor történhetne. Mégis a legtöbben úgy gondolják, hogy a megszállt tengerparti falucska egy norvég bányaváros lehet, természetesen a náci erők általi megszállás idején.

Németország 1940. április 9-én támadta meg Norvégiát, és a megszállás csak 1945. május 8-án ért véget. Alig 10.000 német katona vett részt a támadásban, ami később 25.000-re bővült, és alig több mint 2 hónap alatt elfoglalták az országot. A hadművelet a Weserübung elnevezést kapta, valószínűleg azért, mert főleg Bréma és Wilhelmshaven térségéből indultak útnak az inváziós erők Norvégia felé, ami a Weser torkolati szakaszát jelentette.

Norvégia két ok miatt volt fontos Németország számára: egyrészt haditengerészeti bázisként szolgált, többek között az észak-atlanti szövetséges hajózást nyugtalanító tengeralattjárók számára, másrészt pedig, hogy biztosítsa a svéd vasérc Narvik norvég kikötőn keresztüli hazajuttatását. A hosszú és tagolt partszakasz ideális támaszpontul szolgált az U-Bootok számára, hogy az atlanti vizekre kimerészkedve hajtóvadászatot intézzenek a brit kereskedelmi flotta egységei ellen, míg a svéd vasércet illetően Németország joggal aggódhatott, hogy a szövetségesek megkísérlik ellehetetleníteni a vasércszállítmányok bonyolítását, melynek 90%-a Narvikon keresztül zajlott.

A német megszállással egy időben megszületett az ellenállás is, amit később MILORG-nak neveztek el, bár az ellenállás igen széleskörű volt a passzív ellenállástól a civil engedetlenségen keresztül a fegyveres ellenállásig és szabotázsakciókig. Kis szabotőrcsapatként indultak, de egy teljes értékű haderőként fejezték be a háborút, 40.000 taggal. A norvég spotter-ek (megfigyelők) segítettek elsüllyeszteni a Bismarck-ot és a Tirpitz-et, de ők maguk is jó néhány hajót süllyesztettek el vagy rongáltak meg – ezek közül a leghíresebb talán Roy Nielsen (MILORG) és Max Manus (Kompani Linge) akciója, az SS Donau és egy másik hajó leamortizálása 1945. január 16-án.

Norvégia ellenőrizhetetlen határait kihasználva megszámlálhatatlan embert csempésztek ki- és be, főleg Svédország és a Shetland-szigetek (Shetland Bus) voltak a két fő célpont, de a SzU is jelentős „forgalmat bonyolított”. Svédország csak a '80-as évek közepén hozta nyilvánosságra, hogy a határ mentén több „rendőrségi kiképző táborban” is képeztek norvég szabotőröket, összesen vagy 8000-et.

(Forrás: katpol.blog.hu, Wikipedia.hu)

Nyereményjáték

Ahhoz, hogy megnyerd a hamarosan megjelenő Lement a hold című könyv egyikét a három közül, nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és megválaszolni a kérdést.

Ki volt Steinbeck Egerek és emberek című művében a "nehézfejű óriás"?

A válaszok egyes betűjét megtalálod az állomások bejegyzéseiben elrejtve.

A Kiadó csak Magyarország területére postáz!

a Rafflecopter giveaway


A turné állomásai:


03/21 Roni olvas

Template by:
Free Blog Templates