2012. szeptember 30., vasárnap

Klasszikusok új köntösben - kampány az írástudatlanság ellen

Nemrégiben egy belga grafikai stúdió egyedülálló és fergeteges projektbe kezdett bele: összegyűjtötte 28 ország 100 legjobb grafikusát és felkérte őket, hogy készítsenek új borítót az Observer által Minden idők 100 legjobb regényének kikiáltott könyvekhez.
Mindezzel igen magasröptű céljuk volt: felhívni a világ figyelmét az írástudatlanság problematikájára.

A kezdeményezés csodálatos eredménnyel zárult: plakát méretű új borítók születtek a könyvekhez, melyek ötvözik a modern technológia és kortárs művészeti tendenciák sok-sok elemét, teljesen új és más szemszögből közelítve meg a regények tartalmát és témáját.

A gyűjtemény hivatalosan 2012. szeptember 8-án jelent meg egy antwerpeni galériában és óriási sikert aratott. Nem hiába! A poszterek valóban csodálatosak, vannak egészen meredek ötletek, egészen különlegesek és olyanok is, melyek valóban elgondolkodtatnak. 

A kezdeményezés maga pedig valóban egyedülálló és dicséretes, hiszen valóban igen nagy problémát jelent világunkban az írástudatlanság problémája. Mi, aki a kényelmes, modern életünket éljük, talán nem is sejtjük, mennyire....

Szóval, ha Nektek is tetszik a kezdeményezés és a plakátok, ha Ti is támogatnátok valamiképpen a Doedemee-t, like-oljátok a Facebookon

A plakátok megtekinthetők a Doedemee online galériájában, nézzétek meg, várom a véleményeket, Nektek melyik tetszik a legjobban, melyik a legkülönlegesebb stb. Számomra - bevallom - igen nehéz a választás...

Íme egy kis ízelítő:







2012. szeptember 29., szombat

Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Fülszöveg:
Azóta, hogy Gemma Doyle belépett a baljós Spence Akadémia falai közé, az élete egy év alatt fenekestől felfordult. Meggyilkolták az anyját, az apja az ópium rabja lett. Gemma soha nem sejtett erőt fedez fel magában, amelynek segítségével szembeszáll a csípős nyelvű és rosszindulatú iskolatársnőivel, és hűséges barátnőt farag belőlük. E közben megnyílik előtte egy elvarázsolt világ, a birodalmak, amelyben elszabadult a fekete mágia. Gemma a fenyegető veszélyek ellenére uralma alá hajtja a varázserőt, és hihetetlenül izgalmas kalandok során szokatlan szövetséget köt az akaratos Felicityvel és a félénk Ann-nel, valamint Kartikkal, az egzotikus indiai fiatalemberrel, egy titkos társaság tagjával, akit mind a szigorú illemszabályok szerint működő viktoriánus társadalom, mind a körülmények eltiltanak tőle, de akihez mégis gyengéd szálak fűzik. Gemma kettős élete most ér a fordulópontjához: egyszerre készül elhagyni a Spence Akadémiát, hogy első londoni báli szezonja alkalmával bevezessék a társaságba és férjet keressen, ugyanakkor rendet kell teremtenie a birodalmakban, ahol szövetségük negyedik tagja, a gyönyörű Pippa élőhalottként megrekedt, és ahol titokzatos erők támadása fenyeget. Gemma veszélyekkel dacolva, két ellentétes világ határmezsgyéjén egyensúlyozva próbálja a maga és barátnői életét megmenteni és a boldogság útjára terelni.



A könyvről:
Annak ellenére, hogy a sorozat előző két kötetét is nagyon szerettem, ez a befejező, záró kötet hihetetlenül sokat csücsült olvasatlanul a polcomon és csak várta, várta, hogy a kezembe vegyem... Én pedig csak húztam, toltam, halasztgattam az olvasását, mindig újabb és újabb kötetek tolakodtak elé. Aztán az utóbbi időben kezdett egyre inkább kitűnni a sorból, integetett, kacsintgatott felém, egyre többször átszivárgott belőle az a sajátos, varázslatos hangulat, ami körülveszi és körbelengi, míg végül nem tudtam tovább kiűzni a fejemből és nekikezdtem...És amikor becsuktam a könyvet - a feladatot teljesítve - könnyeimet nyelve egyből eszembe jutott, hogy miért is halogattam úgy az olvasását...hát ezért...hát azért, mert tudtam, hogy mi lesz a vége. És nem magamtól találtam ki...sajnos belefutottam egy nagyon csúnyán spoileres értékelésbe a könyv megjelenésekor, ami olyannyira mellbevágott, hogy azon nyomban félretettem a kötetet...azóta nem olvasok értékeléseket, csak miután én is elolvastam. Maximum a csillagozásokat/pontozásokat nézem meg egy könyvről...
Hogy mi is történik ebben a részben?

Először is: Gemma és a lányok visszatérnek a Spence-be, de nem tudnak belépni a Birodalmakba, hiába kötötte Gemma magához a varázslatot.. A keleti szárny építési munkálatai folynak, Kartik eltűnt, Simon pedig Londonban éli tovább az életét. Viszont Gemmát ismét látomások gyötrik: egy különös nő, különös üzeneteket ad át Gemmának, amit - akárhogy is igyekszik - nem tud megfejteni. Aztán színre lép ismét a Raksana, előkerül egy titokzatos ajtó, és úgy tűnik most már minden és mindenki a varázslatot akarja megszerezni Gemmától. De mihez kezdjen? Kiben bízzon meg? És főleg: hogyan nyerjen egyedül a világ ellen? Egyáltalán egyedül van? 

A könyv első fele azt hiszem, indokolatlanul elnyújtott. Hosszú, lényegtelen események sokasága, amit sokkal gyorsabban és rövidebben is le lehetett volna bonyolítani...Mégis azt kell mondanom, hogy szerettem: amolyan előkészítője volt ez a továbbiaknak, megalapozta a hangulatot, átvezérelt minket egy másik világba, másik társadalomba, másik életbe. Aztán a könyv kb. felétől felgyorsultak az események, helyre került néhány dolog, megkérdőjeleződött másik néhány, volt min törnünk a fejünket, izgalmas, érdekes, fordulatos lett a regény, igazán élvezetes.
Hogy aztán kapjon egy igazán nagyszabású, izgalmakban, érzelmekben gazdag végső csatát, egy könnyfakasztó befejezést.

Életemben azt hiszem, nem sírtam még így könyvön, mint most...Egyszerűen nem bírtam abbahagyni, nyeltem a könnyeimet, mert jólesett, mert tudtam, hogy másképp nem lehetett volna lezárni, mert tudtam, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Hogy így kellett lennie. És ezért nem tudom eldönteni, hogy végül is kinek is volt igaza: Gemmának, aki a szabad akaratban hitt, vagy Kartiknak, aki a Sorsban... 
Azt hiszem, összességében elmondhatom, hogy csodaszép lezárása volt ez egy mágikus, varázslatos történetnek, még akkor is, ha úgy éreztem néha, hogy feleslegesen hosszúra van nyújtva - főként az elején -, és lényegtelen apróságokkal és felesleges áldozatokkal teli. Mert a vége, a végső csata tökéletes volt: izgalmas, meglepő, feszültséggel és félelemmel teli, fájdalmas és katartikus végkifejlettel, aminek a levezetése a könyv legvégéig elhúzódott és elkísért, hogy ott aztán egy hajszálnyi reményt ültessen a szívünkbe...hátha mégis...


Karakterek:

Azt hiszem, ez volt az a kötet, ahol igazán megszerettem Gemma alakját. Bár sokszor úgy éreztem: nem látja a fától az erdőt, és eszetlenül, megalapozatlanul viselkedik, mégis ezek a hibák tették őt szerethetővé, valóságossá és élettel telivé. S ha néha kicsit önző és meggondolatlan volt is, mégis a szívemhez nőtt......

Viszont Felicity és Ann még jobban kivívták az ellenszenvemet. Most komolyan: hogyan nevezhetünk barátnak valakit, aki napokig nem áll szóba velünk, mert nem csináljuk azt, amit ő akar? Aki csak akkor szeret és ölel meg, ha adunk neki valamit? A barátság nem erről szól! A barátság nem ismeri azt a szót, hogy önzés...

És Ann? ennyire kishitű és reményvesztett hogy lehet valaki? Annyira idegesített, legszívesebben felpofoztam volna!
A kedvenc karakterem továbbra is a Gorgó: bölcsességével, nyugalmával és éleslátásával azt hiszem, az egyik legtiszteletreméltóbb karaktere a könyvnek.  Akit nagyon , nagyon hiányoltam az Simon volt. Azt hittem, itt majd ismét hangsúlyos szerep jut neki, ismét nehéz lesz választani, ismét lehengerlő lesz és megnyerő. Ehelyett egy egészen váratlan és meglepő szerep jutott neki, és a végén már nem is bántam, hogy a háttérben maradt....

Borító:
A borítót továbbra is elegánsnak, visszafogottnak és ízlésesnek találom, éppen olyan, mint a kor, amelyben játszódik - és éppen annyi titkot és tiltott dolgot is ígér...




Érdekességek:

Az írónő, Libba Bray igen humoros és szórakoztató személyiség. Számos interjút olvashattok róla, tőle a neten - nem fogtok közben unatkozni. :) Annyit elárult, hogy sokat gondolkodott a történet befejezésén: nem akarta, hogy így érjen véget, ezért számtalan verziót kitalált rá, de mindig visszatért az eredeti elképzeléséhez, mert tudta, csak így lehet vége. De hogy mégse zárjon le csak úgy minden szálat, a végén hagyott egy kiskaput, amelyet bármikor kinyithat, ha úgy gondolja, és megírhatja akár a negyedik részt is :) 

A könyv filmesítési jogait még az eredeti, amerikai megjelenésének évében, 2006-ban megvette Mel Gibson filmstúdiója, az Icon Production, de később lemondott a jogokról és egy új filmstúdió vette azt át. Azóta nem sokat hallani arról, hogy mi történik majd a filmmel, de 2015-re a mozivászonra ígérték... Meglátjuk...

2012. szeptember 20., csütörtök

Újabb filmes hír - Beautiful Creatures trailer

Úgy tűnik, ez a hét a filmek hete. Legalábbis a filmes hírek és kiadott trailerek hete..:) Újabb 2013-ban megjelenő film előzetesét mutatták be ugyanis a napokban, ami - mily meglepő - ismét csak egy könyv adaptációja, méghozzá Kami Garcia: Lenyűgöző teremtmények című regényének filmfeldolgozása.

Bevallom, én még nem olvastam a könyvet, de a várólistámon lapul egy ideje, és azt kell mondanom,hogy a trailer után előrébb került és a napokban el is kezdem elolvasni. Mert az előzetes határozottan jó! Izgalmakat, romantikát, misztikumot ígér - és ez nálam jó kombináció! Ráadásul olyan neves színészeket vonultat fel, mint Emma Thompson, Jeremy Irons és az az Emmy Rossum, aki az Operaház fantomjának Christine-jét játszotta anno Gerard Butler oldalán! Hát nem ígéretes? 



A filmet egyébként 2013. február 13-án mutatják be az USÁban, reméljük, hozzánk sem ér el túlságosan későn! Nagyon várom! :) 

És íme, néhány filmkocka kedvcsinálónak:


Ethan szerepében Alden Ehrenreich, Lenát pedig Alice Englert játsza

(Alden nem kimondottan számít jóképűnek. Viszont mégis azt kell mondanom, van benne valami határozottság, férfiasság és erő, ami miatt vonzónak mondanám és határozottan tetszik a szerepre... Ez a képe pedig egyenesen James Deant juttatja az eszembe...Haragban a világgal, nem igaz? :))










Emma Rossum Ridley-t alakítja





2012. szeptember 19., szerda

Filmes hírek - Rubinvörös trailer!!!

És íme, elérkezett a várva várt nap! Végre láthatjuk a Rubinvörös trailerét! Bár túl sok mindent nem mutat meg a filmből, mindenképpen ígéretesnek és izgalmasnak ígérkezik! 
Jajj, nagyon várom már ! :) És Ti???

Rubinvörös trailer tehát megtekinthető itt.

2012. szeptember 18., kedd

Cyn Balog: Tündérszerelem

Fülszöveg:
Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és ó, igen teljesen odavannak egymásért. De egy héttel közös tizenhatodik születésnapi banzájuk előtt minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip beköltözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgan le van sújtva, mikor úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó - egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam egy tündér. Nem, komolyan. Egy tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra el kell döntenie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy tökéletes szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját.


A könyvről:
Őszintén szólva ez a könyv kezdetben szinte egyáltalán nem vonzott. Talán a borító, talán a fülszöveg miatt, de az is lehet, hogy a cím bizonytalanított el... Aztán később mégis kíváncsi lettem rá, így amikor kölcsönkaptam, szívesen vettem a kezembe. És mindent összevetve - nem bántam meg, mert könnyed, szórakoztató olvasmány volt!

A fülszöveg nagyjából elmeséli a történet lényegét, talán többet is, mint kellene - hiszen egyértelmű utalás látszik benne a könyv végkifejletére. 
Bár azt hiszem, nagyjából mindenki sejti, hogy miként is fejeződhet be egy ilyen történet...

Mégis: minden kiszámíthatósága, sablonossága és színpadiassága ellenére, öröm olvasni a könyvet. Annyi humor, irónia és könnyed báj lengi át ugyanis, olyan remek stílusban íródott, hogy muszáj szeretni. 
A párbeszédek eredetiek és viccesek, a helyzetek átlátszóak ugyan, de törvényszerűen szükségesek, és a könyv végi nagyjelenet pedig - akárhogy is - könnyeket csalt az arcomra..
Igazi könnyed, egyestés, szórakoztató lányregény, és aranyos kis tündérmese....

Karakterek:
Bár Morgan a főszereplőnk és a narrátorunk, talán nem meglepő, hogy mégsem ő lett a kedvenc szereplőm - mindannak ellenére, hogy nincs vele túl sok baj, viszonylag keveset nyavalyog, jó a humora és végre úgy reagál a természetfeletti dolgokra, ahogy az egy normál embertől elvárható (lásd: mikor Cam elárulja neki az igazságot ...) 

Mégis: sokkal izgalmasabbnak és összetettebbnek találtam a két fiú, Cam és Pip személyiségét. 

Könnyű lenne ráfognom, hogy persze, Pipet jobban bírtam, de azt gondolom, igazságtalan lenne Cam-mel szemben. Hiszen Camet eleve úgy ismerjük meg, hogy átváltozóban van, zavarodottan viselkedik, keveset van Morgannel - így a rivaldafényben is, nagyon keveset tudunk meg róla. Ráadásul azzal, hogy átváltozik, kicsit röhejessé is válik mint férfi: Morgan fejéig sem ér, le kell hajolni hozzá egy csókért, stb...Teljesen kifigurázzák őt ... én sajnáltam...
Pip viszont furcsa módon mindig ott van, ha kell, ő jelenik meg véletlenül az udvaron éjszaka, ő kíséri mindenhova Morgant, sőt, igazi álomférfivé válik. Nem is kérdéses, kié lesz a lány szíve... 
Én mégis azt kell, hogy mondjam, akkor kedveltem meg Pipet igazán, amikor béna volt, esetlen, csoszogott és nem bírt kinyögni egy épkézláb mondatot :) Végre egy eredeti, humoros, magáért beszélő karakter! :)

Borító:
A Könyvmolyképző kiadó a külföldi mintát követve pillangós borítóval adta ki a könyvet, amivel nem is lenne semmi baj, csakhogy: nekem erről a pillangóról a Tiszták papírpillangói jutnak eszembe..Az eredeti borítón szereplő pillangó valahogy sokkal inkább jelent varázslatot, csillogást, sőt igazából nem is pillangót, sokkal inkább szárnyakat formáz... Valóban egy tündér jut róla eszembe...


Érdekességek:
Cyn Balog  teljesen normális, hétköznapi jersey-i lánynak vallja magát, aki mindig elhitte azt, hogy - amikor legkevésbé számítunk rá - varázslatos dolgok történhetnek velünk.
Talán ezért is lett YA szerző...
Tündérszerelem című regénye 2009-ben jelent meg, azt követte a Sleepless 2010-ben, és még két regényt készül kiadni hamarosan, a közeljövőben... Jelenleg Allentownban (Pennsylvaniában ) él férjével és lányaival.

2012. szeptember 17., hétfő

Filmes hírek - A burok, Csontváros

Régen adtam már hírt a közelgő és várva várt filmadaptációkról, pedig mind a Rubinvörös, mind A burok, mind a Csontváros esetén javában folyik a forgatás, illetve az utómunkálatok, és most már csak azt kell kivárnunk, hogy a film végre valahára mozikba kerüljön... 

A burok az, amit én személy szerint a legesleginkább várok: egyrészt azért, mert a könyv az egyik kedvencem, másrészt pedig azért, mert ennél a filmnél vagyok a leginkább megelégedve a szereplőválogatással és nagy reményeket fűzök hozzá...Március 29-én minden kiderül...

Néhány filmkockát már megmutattam Nektek korábban is, most is hoztam néhányat, íme:


Saoirse Ronan mint Melanie/Wanda                               Max Irons mint Jared




Ian szerepében - Jake Abel 
Jared és Jeb

 Doki szerepében Scott Lawrence

Kyle O'Shea - Boyd Holbrook


William Hurt játsza majd Jeb bácsit

forgatás

forgatási kép 2.


Közben javában forgatják a City of Bones, avagy a Csontváros adaptációját is, és most már napvilágra került néhány forgatási kép is, melyek mindenképpen érdekesek - én továbbra sem vagyok kibékülve a Jace-t alakító Jamie-vel, de még nem mondok le róla, hogy esetleg remek Jace-t alakítson...:)
Valentine szerepében Johnathan Rhys Meyers

A szereplők - együtt

Az Intézet botanikus kertje, ahol először elcsattan az a nevezetes csók :)

Clary és Simon

Árnyvadászok teljes harci díszben


Clary és Jace árnyvadász ruhában
Forgatási képek
Nos, ez egy érdekes kép ... szerintetek melyik jelenet lehet?

Clary és Jace - ezt a képet szeretem, na, itt nagyon aranyosak együtt :)

Template by:
Free Blog Templates