Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 444 oldal
Borító:PUHATÁBLÁS
Súly: 460 gr
ISBN: 9789632454771
Kiadás éve: 2015
Fordító: Komáromy Zsófia
Fülszöveg:
Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már nem is lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet. Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem. Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még még szerelmes. Nagyon téved.
A könyvről:
Az ifjúsági könyvek gyakorta nyúlnak olyan témákhoz vagy tragikus eseményekhez, amelyek feldolgozásában egy még tapasztalatlan, bizonytalan fiatal iránymutatásra, támogatásra, megértésre szorul. Úgy nyújtanak segítséget, hogy közben a célközönség életébe a lehető leghitelesebb módon beilleszkedjenek, környezetük, hangulatuk ismerős legyen, ugyanakkor a lehető legérdekfeszítőbb módon szórakoztassák az olvasót.
Legalábbis ezt tűzik ki célul...
Némelyiküknek sikerül, némelyiküknek kevésbé...
Úgy vélem, Michelle Hodkin is ezt a célt tűzte ki magának Mara Dyer eszmélése című paranormális románcának megírásakor, s hogy elérte-e ezt a célt vagy sem? Nos, nézzük!
Mara Dyer középiskolás. Nem ez az igazi neve, de mindegy is talán, hogy minek nevezzük. Marát szörnyű sokk érte: legjobb barátaival egy kihalt épületben tartózkodott, amikor az teljesen összeomlott, és a gyerekeket maga alá temette. Mara - bár életben marad -, amnéziás lesz, és meg kell küzdenie a szörnyű sokkal: a barátai közül senki sem élte túl a tragédiát.
Azért, hogy könnyebb legyen feldolgozni a történteket, Mara családjával elköltözik és új helyen kezdi újra az életét. Új suli, új barátok, új szerelem...és közben a folyton kísértő múlt, a barátok kísértetei, és a szörnyű balsejtelem a tudata mélyén: talán mindez miatta történt...
Nos, a visszajelzések alapján úgy tűnik, Mara Dyer története igen szélsőséges érzelmeket váltott ki az olvasók körében: vagy nagyon szereti valaki, rajong érte és azonnal a kedvencei közé sorolja, vagy teljesen elutasítja, és "klisés tiniregénynek" titulálja. Én nem tudom megtenni ezek közül egyiket sem.
Valóban voltak benne ugyanis jól fellelhető sztereotípiák és tipizált karakterek/jelenetek/hangulatok, mégis: imádtam olvasni! Teljesen kikapcsolt, szerettem a karaktereit, érdekesnek találtam az alapötletet.
Így aztán nehéz dűlőre jutni ezzel a könyvvel. Számos hibáját fel lehetne sorolni, de legalább ugyanennyi pozitívumát is. Lássuk!
Ami nem tetszett:
- bár a könyv paranormális ifjúsági regényként lett besorolva, a szerelmi szál olyan erőteljes és nyomatékos a történet során, hogy teljesen elnyomja ezt a szálat és háttérbe szorítja azt. Így aztán elveszti a paranormálisra jellemző titokzatosságot és misztikumot, jobban figyel az olvasó Mara és Noah konfliktusaira és botladozásaira, mint arra a momentumra, hogy lényegében itt valami megfoghatatlan és rejtélyes dolog történt, vagy van készülőben.
- Ebből fakadóan azt a rengeteg potenciált, amelyet az alapötlet nyújtana, nem tudja kellőképpen kihasználni az írónő, és sok minden ellaposodik, vagy egyszerűen feledésbe merül. Hiába várunk a sok-sok rettegésre és borzongásra, elindul ugyan egyfajta feszült várakozás bennünk, ez a folyamat nem fokozódik, hanem újra és újra visszakanyarodik a kiinduló nyugalmi állapotba, és az olvasó nem jut el a csúcspontra, a lúdbőrös borzongás állapotába, ha úgy vesszük: elégedetlenül fejezi be az olvasást.
- Az elégedetlenséget még egy dolog fokozza, amelyre többnyire - úgy veszem észre - a legtöbb olvasó panaszkodik, mégpedig a sok helyen észrevehető sablonosság és sztereotípia.
Az a sok tinikönyvben fellelhető momentum, miszerint a lelkileg sérült lány új iskolába kerül, megtetszik a zűrös, jóképű srácnak, és persze egymásba szeretnek, hiszen a srác nem is olyan zűrös, és a hétköznapi lány pedig nem is olyan hétköznapi, mint azt ő magáról gondolja, stb. Engem ennél jobban zavart a felvonultatott karakterek tipizálása, mint a fekete meleg jóbarát, az utálatos, ám népszerű menő csaj az iskolából, a mindenben tökéletes bátyj szerepe, és a kíváncsi, szerethető kisöccs.
Nem értettem ennek a karakterformálásnak a jelentőségét, azt, hogy miért volt erre szükség, miért nem lehettek a szereplők egyediek, szokatlanok, kevésbé általánosak, hiszen a történet nem követelte meg a szokványos karaktereket, a klasszikus iskolai alakok felfestését.
Ám mindezek ellenére a könyv számos pozitívumot is tartalmaz, amelyek nagyrészt ellensúlyozzák a hibákat és igazán szerethető, könnyed, szórakoztató könyvvé teszik Mara Dyer történetét. Letehetetlenné és olvasmányossá. Olyan könyvvé, amit másodszor is le fogunk venni a polcról és elolvassuk újra.
- Először is a történet kezdő fejezete(i) zseniálisak! Borzongatók, misztikusak, érdekfeszítők, pontosan olyanok, amelyek egy paranormális regény kezdő momentumának lennie kell! Odacsalogatják, odakötik az olvasót a könyv mellé, és azonnal tudni akarja, mi történt itt, mi lesz még itt... kár, hogy a lehetőségek tárháza később kissé megcsappant...
- A cselekmény lendületes, sodró, talán csak a szerelmi szál kialakulása során lassulnak be egy kicsit az események, de nem akkora mértékben, hogy kiessünk a történet ritmusából.
Egyes jelenetei igazán izgalmasak és erőteljesek (lásd: mocsár-jelenet), körömrágásig feszültek.
- Az erőteljes szerelmi szál - bár valóban elnyomja a történet többi részét - mindennek ellenére igen kedves, bájos, szívet melengető, nagyon jóleső olvasni róla. Mara és Noah amennyire nem passzolnak megismerkedésük elején, csodaszépen egymáshoz csiszolódnak és kiegészítik egymást a könyv végére, már-már tündérmesébe illően. A konfliktusok pedig csak még inkább összekovácsolják őket.
- A Marában zajló lelki folyamatok, a trauma után átélt zavarodottsága, bűntudata nagyon okosan ábrázolt, átgondolt és képszerű.
- Dialógusai, monológjai viccesek, humorosak, stílusa fiatalos, könnyen olvasható.
- Karakterei bár tipizáltak, mégis nagyon szerethetők. Főként Noah karaktere válik igazán a szívünk csücskévé, ahogyan egy merő gúnyból és felsőbbrendűségtől terhes személyiségből hirtelenjében egy sebzett, jólelkű, törődő fiatalemberré változik át a szemünk előtt.
- Borítója csodaszép, beszédes és elegáns, az a fajta, amelyikbe rögtön beleszeret az ember.
- A végkifejlet, a nagy csavar pedig egyszerűen zseniális, megköveteli, hogy sajgó kíváncsisággal várjuk a következő részt!
Így aztán, összességében azt mondanám, bár a Mara Dyer eszmélése korántsem hibátlan könyv, mégis kiváló olvasmány lehet a nyári szünidőre annak, aki egy kicsit izgalmas, kicsit paranormális, kicsit fájó szerelmi történetre vágyik.
Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már nem is lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet. Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem. Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még még szerelmes. Nagyon téved.
A könyvről:
Az ifjúsági könyvek gyakorta nyúlnak olyan témákhoz vagy tragikus eseményekhez, amelyek feldolgozásában egy még tapasztalatlan, bizonytalan fiatal iránymutatásra, támogatásra, megértésre szorul. Úgy nyújtanak segítséget, hogy közben a célközönség életébe a lehető leghitelesebb módon beilleszkedjenek, környezetük, hangulatuk ismerős legyen, ugyanakkor a lehető legérdekfeszítőbb módon szórakoztassák az olvasót.
Legalábbis ezt tűzik ki célul...
Némelyiküknek sikerül, némelyiküknek kevésbé...
Úgy vélem, Michelle Hodkin is ezt a célt tűzte ki magának Mara Dyer eszmélése című paranormális románcának megírásakor, s hogy elérte-e ezt a célt vagy sem? Nos, nézzük!Mara Dyer középiskolás. Nem ez az igazi neve, de mindegy is talán, hogy minek nevezzük. Marát szörnyű sokk érte: legjobb barátaival egy kihalt épületben tartózkodott, amikor az teljesen összeomlott, és a gyerekeket maga alá temette. Mara - bár életben marad -, amnéziás lesz, és meg kell küzdenie a szörnyű sokkal: a barátai közül senki sem élte túl a tragédiát.
Azért, hogy könnyebb legyen feldolgozni a történteket, Mara családjával elköltözik és új helyen kezdi újra az életét. Új suli, új barátok, új szerelem...és közben a folyton kísértő múlt, a barátok kísértetei, és a szörnyű balsejtelem a tudata mélyén: talán mindez miatta történt...
Nos, a visszajelzések alapján úgy tűnik, Mara Dyer története igen szélsőséges érzelmeket váltott ki az olvasók körében: vagy nagyon szereti valaki, rajong érte és azonnal a kedvencei közé sorolja, vagy teljesen elutasítja, és "klisés tiniregénynek" titulálja. Én nem tudom megtenni ezek közül egyiket sem.
Valóban voltak benne ugyanis jól fellelhető sztereotípiák és tipizált karakterek/jelenetek/hangulatok, mégis: imádtam olvasni! Teljesen kikapcsolt, szerettem a karaktereit, érdekesnek találtam az alapötletet.
Így aztán nehéz dűlőre jutni ezzel a könyvvel. Számos hibáját fel lehetne sorolni, de legalább ugyanennyi pozitívumát is. Lássuk!
Ami nem tetszett:
- bár a könyv paranormális ifjúsági regényként lett besorolva, a szerelmi szál olyan erőteljes és nyomatékos a történet során, hogy teljesen elnyomja ezt a szálat és háttérbe szorítja azt. Így aztán elveszti a paranormálisra jellemző titokzatosságot és misztikumot, jobban figyel az olvasó Mara és Noah konfliktusaira és botladozásaira, mint arra a momentumra, hogy lényegében itt valami megfoghatatlan és rejtélyes dolog történt, vagy van készülőben.
- Az elégedetlenséget még egy dolog fokozza, amelyre többnyire - úgy veszem észre - a legtöbb olvasó panaszkodik, mégpedig a sok helyen észrevehető sablonosság és sztereotípia.
Az a sok tinikönyvben fellelhető momentum, miszerint a lelkileg sérült lány új iskolába kerül, megtetszik a zűrös, jóképű srácnak, és persze egymásba szeretnek, hiszen a srác nem is olyan zűrös, és a hétköznapi lány pedig nem is olyan hétköznapi, mint azt ő magáról gondolja, stb. Engem ennél jobban zavart a felvonultatott karakterek tipizálása, mint a fekete meleg jóbarát, az utálatos, ám népszerű menő csaj az iskolából, a mindenben tökéletes bátyj szerepe, és a kíváncsi, szerethető kisöccs.Nem értettem ennek a karakterformálásnak a jelentőségét, azt, hogy miért volt erre szükség, miért nem lehettek a szereplők egyediek, szokatlanok, kevésbé általánosak, hiszen a történet nem követelte meg a szokványos karaktereket, a klasszikus iskolai alakok felfestését.
Ám mindezek ellenére a könyv számos pozitívumot is tartalmaz, amelyek nagyrészt ellensúlyozzák a hibákat és igazán szerethető, könnyed, szórakoztató könyvvé teszik Mara Dyer történetét. Letehetetlenné és olvasmányossá. Olyan könyvvé, amit másodszor is le fogunk venni a polcról és elolvassuk újra.
- Először is a történet kezdő fejezete(i) zseniálisak! Borzongatók, misztikusak, érdekfeszítők, pontosan olyanok, amelyek egy paranormális regény kezdő momentumának lennie kell! Odacsalogatják, odakötik az olvasót a könyv mellé, és azonnal tudni akarja, mi történt itt, mi lesz még itt... kár, hogy a lehetőségek tárháza később kissé megcsappant...
- A cselekmény lendületes, sodró, talán csak a szerelmi szál kialakulása során lassulnak be egy kicsit az események, de nem akkora mértékben, hogy kiessünk a történet ritmusából.
Egyes jelenetei igazán izgalmasak és erőteljesek (lásd: mocsár-jelenet), körömrágásig feszültek.
- Az erőteljes szerelmi szál - bár valóban elnyomja a történet többi részét - mindennek ellenére igen kedves, bájos, szívet melengető, nagyon jóleső olvasni róla. Mara és Noah amennyire nem passzolnak megismerkedésük elején, csodaszépen egymáshoz csiszolódnak és kiegészítik egymást a könyv végére, már-már tündérmesébe illően. A konfliktusok pedig csak még inkább összekovácsolják őket.
- A Marában zajló lelki folyamatok, a trauma után átélt zavarodottsága, bűntudata nagyon okosan ábrázolt, átgondolt és képszerű.
- Dialógusai, monológjai viccesek, humorosak, stílusa fiatalos, könnyen olvasható.
- Karakterei bár tipizáltak, mégis nagyon szerethetők. Főként Noah karaktere válik igazán a szívünk csücskévé, ahogyan egy merő gúnyból és felsőbbrendűségtől terhes személyiségből hirtelenjében egy sebzett, jólelkű, törődő fiatalemberré változik át a szemünk előtt.
- Borítója csodaszép, beszédes és elegáns, az a fajta, amelyikbe rögtön beleszeret az ember.
- A végkifejlet, a nagy csavar pedig egyszerűen zseniális, megköveteli, hogy sajgó kíváncsisággal várjuk a következő részt!
Így aztán, összességében azt mondanám, bár a Mara Dyer eszmélése korántsem hibátlan könyv, mégis kiváló olvasmány lehet a nyári szünidőre annak, aki egy kicsit izgalmas, kicsit paranormális, kicsit fájó szerelmi történetre vágyik.
