Az olvasás 7 hetéből ez a negyedik (már!!!) és hát eddig úgy néz ki, ez tényleg az olvasás hete lesz, mert annyira vacak, őszi idő van, hogy mi mást is csinálna az ember??? 

Lássuk a témákat!

Témák: 

Védőbeszéd a szépirodalom mellett 

Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett 

Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)? 

A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése

Védőbeszédek.... Valahogy nem érzem magaménak ezt a szót...Én nem tudom megvédeni az egyiket a másikkal szemben, és nem is akarom. És ráadásul nem is érzem úgy, hogy meg kellene...Miért is kéne? Mindenki tudja, hogy ő melyiket szereti, melyiket részesíti előnyben (ha egyáltalán részesíti...) vagy melyikre van szüksége. Nekem egészen biztosan mindkettőre! 

Attól, hogy csak szépirodalmat olvas valaki, még nem feltétlenül válik okosabb, értelmesebb vagy értékesebb emberré - bár ismerek néhány olyen embert, aki ezt gondolja magáról, és alantasnak gondol minden egyéb könyvet... Róluk azt gondolom, hogy egyszerűen: sznobok.

Én olvasok ilyen és olyan könyvet is...

Többnyire annyire lefáradok estére - mármint értelmileg -, hogy csak arra van energiám, hogy valami könnyen olvasható, pörgős, laza nyelvezetű könyvet olvasgassak. Lehetőleg olyat, ami teljesen kikapcsol, amibe bele tudom élni magam, elvarázsol, kirepít a hétköznapok gondjaiból és egy másik világba kalauzol. Azt hiszem, ezért olvasok annyi fantasztikus irodalmat - na az egy tényleg más világba visz! 

Ugyanakkor szükségem van néha arra is, hogy feltöltődjek, megtöltsem az agyam tartalommal, a lelkem szép szavakkal, mély gondolatokkal. Ilyenkor olvasom a ún. szépirodalmat. Na, ezek a könyvek aztán többnyire nem könnyűen, nem lehet átrohanni rajtuk , az olvasásukhoz idő kell, a megértésükhöz az, hogy leüllepedjen bennünk. Ehhez energia kell, ehhez odafigyelés kell, ehhez koncentrálni kell...Szóval ezért olvasok mostanában kevesebb szépirodalmat és több szórakoztatót....

Egyébként pedig az a véleményem, hogy nem biztos, hogy nagyon éles határt lehet szabni a szépirodalom és a szórakoztató irodalom között...Lehet egy könyv úgy szép, hogy szórakoztat, és szórakoztathat úgy, hogy közben szép ... Nincs éles határ! Bármelyik kategóriát is nézzük, biztosan mindkettőben találunk magunknak olyan könyvet, ami tetszik és olyat is, ami nem! Nekem az a véleményem, hogy mindegy, mit olvasunk, amíg úgy érezzük, boldoggá tesz minket az olvasás! Olvassunk hát! Mindegy, mit!

Jó lenne, ha tudnék valamit mondani a kedvenc írókról, meg az interjúkról is, de azt hiszem, nem vagyok egy riporter alkat... :-( Kedvenc íróm persze van, pl.: Gárdonyi, Dennis Lehane, Suzanne Collins, Merle... és még sorolhatnám. De mit is kérdezhetnék tőlük - már ha lehetne? Milyen újat, amit már nem kérdezett meg tőlük más, ezer meg ezer riporter, újságíró stb... Az az igazság, hogy valami nagyon új, nagyon frabbáns kérdés kéne, de egyetlen sem jut eszembe... nekem most elég az is, ha írnak. Ha sokat írnak és én sokat tudok tőlük olvasni...Ez a dolguk. Ők írók. És én beérem tőlük ennyivel is... Pocsék egy riporter lennék, mi??? :-)))

Moly....Ennél a pontnál biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan lesznek, akik  jót és jól szólnak majd a Molyról. Azok, akik tősgyökeres tagok, részt vesznek a molyos életben évek/hónapok óta és ismernek minden trükköt, hozzászólást és blogot rajta...Nos, én még csak most csatlakoztam, alig néhány hete, így abszolút kezdőnek és amatőrnek számítok, most tanulom, mit hova, hogyan, merre és meddig.... Szóval nem tudok egyelőre túl sokat mondani. 

CSak annyit tudok elmondani, hogy csatlakoztam. És ennek persze oka volt: 

1. a társaság - végre olyan emberek társasága, akikkel könyvekről lehet beszélni, megosztani egymással az élményeinket és a véleményünket! Olvasó, értő, értelmes emberek társasága! 

2. a könyvek - itt megtalálok minden könyvet, amiről valaha is hallottam és azt is, amiről nem hallottam. Elolvashatom róluk a véleményeket, az értékeléseket, olvashatok belőlük idézeteket, stb. válogathatok kedvemre, hogy mit szeretnék még elolvasni, mit nem

3. a polcok - imádom! nem csak listát tudok csinálni, hogy milyen könyv érdekel, vagy mit olvastam már, vagy mit szeretnék mondjuk megvenni, de látom is a könyveket : a borítót, azt, ahogy kinéz. Egy kattintással elérem az infokat róla. Szuper!

4. a "piac" - bárki láthatja, milyen könyveim vannak, amitől megszabadulnék, így cserélhetek vagy eladhatok könyveket! Mekkora ötlet!

Egyelőre nekem ezek jelentik a legfontosabbat, a legnagyobb előnyöket. Aztán ahogy jobban megismerem, több időt töltök itt, valószínűleg a lista is bővül majd, amiért jó volt csatlakozni. REmélem, így lesz...

Az én "nagy" kislányomnak holnap lesz a szülinapja... Ilyenkor az ember mindig elszomorodik egy picit, hogy lám, milyen gyorsan kirepül az idő a kezeink közül! Hátrahagy minket, mi meg csak nézünk ott megtorpanva és nem értjük, hogy miért nem bírunk a nyomában maradni... Csak igyekszünk utána, de minél idősebb az ember, annál kevésbé bírja a tempót...
Most is így vagyok én ezzel, és szomorú vagyok a gondolattól, hogy egyszer csak azt veszem észre, hogy kirepültek...Zakkant vagyok, nem? Hiszen még olyan picik, tényleg! Tengernyi időnk van még, mire ők felnőnek! MÉgis....letaglóz a gondolat...


Mindegy! Boldog születésnapot pici Lányom!!!!

Fülszöveg: Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.

A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús,

soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…

Cselekmény: Annyi pozitív bejegyzést, annyi jó kritikát olvastam erről a könyvről, hogy el kellett hinnem, hogy ez egy szuper könyv és meg is szereztem a Bookline jóvoltából. És igen, jó könyv, izgalmas, sőt horrorisztikus, a karakterek szuperül kidolgozottak, a történet eredeti - és mégsem bővült el annyira, hogy azt mondjam: a kedvenceim közé kerülhet. Azt hiszem, a legtöbb dologgal így vagyunk: ha túl nagy az elvárás, csalódás lesz a vége...Miért is?

Mert én nem igazán szeretem a horrort... Nem szeretem a feltámadó halottakat: sem a zombikat, sem a szellemeket, sem a kísérteteket vagy lidérceket... Amikor az Átok c. filmet néztük anno a párommal, annyira féltem rajta, hogy sírva könyörögtem neki, hogy ne menjen ki pisilni, vagy ha kimegy, engem is vigyen magával! Nevetséges, ugye? De komolyan! Annyira tudok félni (nem tudom miért és mitől), hogy az már tényleg vicces! Utólag nekem is, de akkor....! És ez a könyv engem nagyon emlékeztetett az Átok c. filmre....(anélkül, hogy elárulnék bármit is: nem ugyanaz a történet, nem szellemek vannak benne - legalábbis nem úgy, de mégis..)

Szóval a történet: Chloé emlékszik rá halványan, hogy egész pici korában szellemeket látott és diskurált velük. De elköltöztek, az édesanyja meghalt és elfeledte ezt a képességét, már csak álmaiban jön elő a réges-régi emlék. Aztán egy napon lát egy fiút, aki nyomtalanul felszívódik. Később a sötét étkezőben sírást hall, és egy árnyat vél látni. Aztán az iskolai folyosón megszólítja őt egy megégett arcú ember, követi és akkor már tudja: a szellemek visszatértek. Ám rajta kívül más nem hallja, nem látja az embert, Chloé őrjöngve menekül, mire mindenki azt gondolja, Chloé idegösszeomlást kapott és mentő szállítja el. Végül orvos nagynénje elviszi őt a Lyle-házba, ahol zavart fiatalokat kezelnek. 

Chloé szobatársa Liz lesz, akinek heves dühkitörései vannak. Megismeri Rae-t, a piromániást, Torit, aki szintén valamiféle érzelemzavarral küzd, Dereket, a mogorva és barátságtalan hatalmas fiút - szintén agresszív hajlamokkal és Simont, akinek - úgy tűnik -, az égvilágon semmi problémája sincsen. A szellemek ismét jelentkeznek, Liz eltűnik - különös módon, és minden lakóról kiderül valami furcsaság. A ház pincéje pedig szörnyű titkokat rejt. Vajon mi köti össze a fiatalokat, akiket ide szállítottak? Hova tűnnek azok, akiket elszállítanak? Mi van a pincében? Mit keres a házban Simon? Ezernyi kérdés.... 

A könyv tele van titokkal, rejtéllyel, amiből igen kevésre kapunk választ a könyvben. Ez engem rettenetesen zavart. Szerettem volna megtudni kicsit többet, de csak még több kérdés halmozódott fel bennem... Olyan ez az első kötet, mint egy bevezető, kellene a második rész is - minél előbb -, hogy kiteljesedjen. 

A felépítése brilliáns: történik valami fontos, izgalmas, vagy megoldódik egy kisebb rejtély, aztán - hogy leülepedjen bennünk és megemésszük -Chloé összefoglalja magában az eseményeket, kérdéseket tesz fel magának,  és levonja a következtetéseket - az jut róla eszembe, mint amikor az ember lefekvés előtt összegzi magában a nap történéseit. Megnyugtat és lecsillapít, hogy aztán másnap újult erővel legyen úrrá rajtunk a meglepetés és a félelem.

A könyv tele van rejtéllyel és titokkal. A többség kiszámítható és lehet rájuk számítani, mások pedig tényleg meglepőek, olyanok, amire nem is gondolsz. Számomra ilyen Derek "titka" - valami egészen mást vártam tőle, annak ellenére, hogy minden jel rámutatott, hogy mi is a helyzet valójában. A vége is meglepő, tetszett.


A legfélelmetesebb és legijesztőbb rész kétségkívül a pince-jelenet, számomra mégis a könyv csúcsa a menekülés a végén. Izgalmas, igazi üldözős, vizuális élmény!


Ja és még egy dolog: aki a Ya-nál már megszokott love storyban reménykedik, csalódni fog. Ebben a könyvben nincsen romantika. Illetve csak nagyon finoman, nagyon árnyaltan, mondhatni úgy is, hogy a romantika ígérete van benne, ami valószínűleg majd a második vagy a harmadik kötetben teljesedik ki. Hogy ki között? Nos, Simon már itt értésünkre adja, hogy tetszik neki Chloé, és a lány sem közömbös iránta. Elvégre Simon csinos, megnyerő modorú, kedves - egyszóval tökéletes társ lehetne. De én mégis inkább Derekben látom a  lehetőséget: igaz, hogy mogorva, bárdolatlan és nem sok kedvesség szorult belé, de van valami vibrálás közte és Chloé között. Aztán az, hogy Chloé ott van vele, mikor szüksége van rá: na az tényleg pont az i-n, én biztos vagyok benne, hogy lesz még köztük valami....


Karakterek: A karakterek - mint már mondtam - jól kidolgozottak, szerethetők, sok lehetőséget látok bennük a további részeket tekintve. Chloé igazi főhős: nem az a sipítozó, ostoba tinilány, akit megszokhattunk már a legtöbb YA-ban. Meglepően reálisan látja a dolgokat, vág az esze, meg bírja védeni magát, nem siránkozik folyton. 
Simonról már szóltam és Derekről - ez utóbbi nagy kedvencem a könyvben! Úgy tűnik, bírom az ilyen arrogáns, undok pasikat...:-))
Rae-ben kicsit bizonytalan vagyok. Látszólag minden rendben van vele, de valamiért mégsem kedvelem, nem bízom benne...Hogy a sejtésem beigazolódik-e, az majd kiderül a következő kötetekből....


Hangulata: hátborzongató, igazi lidérces hangulata van, úgy érzem mintha minden sarkon (lapon) lesne rám valami ijesztő, valami félelmetes. Brrrr!


Borító: Nagyon szép. Bár Chloé-t nem így képzeltem el, mint amilyen a lány a borítón, de mégis tetszik. Imádom a medál csillogását és kiemelkedését! 


A további kötetek:

Hú, ez ismét izgalmas téma és nekem való! Imádom a filmadaptációkat és az ehhez kapcsolódó könyveket! De csak így párban, egyik a másik nélkül értelmét veszti és nem jelent teljes egészet. Azért adaptáció, hogy tudjuk, van valahol egy párja - és én személy szerint, úgy szeretem, ha egy könyvhöz látom a belőle készült filmet és ha egy filmhez olvastam az eredeti könyvet. 

A legfontosabb kérdés az: először olvassuk el utána nézzük, vagy fordítva. Kíváncsi vagyok, Ti hogyan gondoljátok. Nálam többnyire az a jó, ha először olvasom és utána látom. Tudniillik szeretem a szereplőket, a helyszíneket, a hangulatot én magam elképzelni, saját magamban megalkotni róla a saját kisfilmemet, amit az én kis rendezőm - mármint az agyam - rendez, vág és hangszerel...:Ha előbb a filmet láttam, akkor a könyv minden részlete ahhoz idomul, a szereplők átveszik a színészek vonásait, a helyszínek átalakulnak a film díszleteivé stb. Elveszíti a könyv a lényegét és már nem is tetszik annyira....

Ha először a könyvet olvasom el, és utána látom a belőle készült filmet, akkor az vagy tetszik (mert a rendező és a színészek játéka nagyon hasonlít az általam elképzelthez, a saját "kisfilmemhez"), vagy nagyon nem tetszik (mert az enyémtől nagyon távol van a mások által elképzelt és filmvászonra vitt képsor). El kell mondanom, hogy többnyire ez utóbbi van többségben...

Ez alapján 

az általam legjobbnak vélt filmadaptációk

- P. S. I love you (a film jobb a könyvnél)

- Dennis Lehane könyvei (Viharsziget, Titokzatos folyó - egyformán jók)

- Büszkeség és Balítélet (a 6 részes sorozat - éppen ilyennek képzelem Darcyt és Lizzie-t!)

- Forrest Gump

- Micimackó (ez éri? nem film ugyan, de mi úgy szeretjük!)

Az általam legrosszabbnak vélt filmadaptációk:

- Alkonyat széria

- Harry Potter széria

- Angyalok és démonok-( a legnagyobb csalódás a kedvenc Dan Brown könyvemből)

- A parfüm (eleve nem is értem, hogy lehetett ebből a könyvből filmet csinálni. Hogyan lehet képen visszaadni az illatokat és szagokat?)

- Vágy és vezeklés 

Elérkeztünk a 3. héthez - mármint abban a témasorozatban, amit Andiamo oly ötletesen elénk tárt. Hogy tetszik Nektek eddig a "játék"? Én személy szerint imádom! Be kell valljam, hogy úgy érzem, hétről hétre nehezebben találok választ a kérdésekre, alaposan el kell gondolkodnom minden leírt gondolat előtt... De ez így van jól! Nagyon élvezem, hogy az egész napos gyereknyelv, ill. gyerek szintre történő leereszkedés után törhetem a fejemet, gondolkozhatok végre más dolgokon is. 

Lássuk hát a hét témáit:

III. hét (júl. 18 – júl. 24.)

Mi alapján értékel egy könyvet? Mi alapján választja ki a következő olvasmányát? Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció 

Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei? 

Számomra ezek a kérdések igazából két témát jelölnek:

1. Könyves blogok és azok hatása a könyvolvasási szokásokra

2. Filmadaptációk

Mint a suliban az esszékérdések, nem? :-))

Könyves blogokat gyakorlatilag azóta olvasok, hogy megvettem az e-book olvasómat. Azelőtt is szerettem persze olvasni, de sokkal kevesebbet olvastam, mint most. Sikerült felhalmoznom egy jókora mennyiségű e-book könyvtárat, amiből válogathatok, mégis mindig keresem és kutatom, hogy mik a jó könyvek, mik az újdonságok, mik a régi kihagyhatatlanok. És erre mi lenne alkalmasabb, mint meghallgatni mások véleményét is? Elvégre mi más célja lenne egy könyves blognak, mint hogy megosszuk másokkal a tapasztalatainkat, elmondjuk, hogy nekünk miért tetszett vagy nem tetszett egy könyv? Ezért írjuk a blogokat és ezért olvassuk mások blogját... Nem igaz? Információ megosztás - információ gyűjtés..

Más nevében nem szeretnék és nem tudok nyilatkozni, de el kell, hogy mondjam, hogy sosem szabad készpénznek venni egy leírt vagy elolvasott véleményt. Azért mert:

1. Annyira mások vagyunk, mindannyiunknak mást jelent egy-egy elolvasott könyv: lehet, hogy olyan személyes tapasztalatokat idéz meg, amik már régen feledésbe merültek, lehet, hogy olyan hangulatot ad, amit egyszer, valahol már éreztünk, lehet, hogy olyan személyeket juttat eszünkbe, akik egykor részesei voltak a saját életünknek. És persze lehet, hogy nem mond nekünk semmit, mert nem tudjuk a magunkénak tekinteni - mert egyetlen szálával sem idézi a mostani, vagy valaha volt életünket....A könyvek világa varázsvilág: éppen ezért. Lehet, hogy minket elvarázsol, mert megtalálja a hozzánk tartozó varázsigét, másokat pedig hidegen hagy, mert nem ugyanaz az ige tartozik hozzá...

Éppen ezért úgy gondolom, hogy egy-egy vélemény jó kiindulópont egy könyvhöz, hiszen nagy a valószínűsége, hogyha a többségnek tetszett, akkor nekünk is fog -és fordítva. De sosem lehet tudni! (Láss engem: az Üvöltő szeleket pl. mindenki szereti, én pedig egyszerűen  nem tudom a kezembe venni! Elolvastam, mert kötelező volt, de számtalanszor próbáltam azóta újrakezdeni és nem bírom végigolvasni!!!! Mit szeret ebben más??? )

2. A másik dolog pedig az, hogy nem vagyunk - többségében, ugye? - irodalmi kritikusok. Tanultam irodalmat, szigorlatoztam és kollokváltam belőle. Azt hiszem, minden könyvet tudnék elemezgetni, boncolgatni irodalmi szempontból, kivesézgetni a pozitívumait és a gyengeségeit - nyelvezetét, stílusát, szerkezetét - és tudja isten még mi mást . De kit érdekel?

Én elsősorban olvasó vagyok. Azért olvasok, hogy kikapcsolódjak, leengedjek, szórakozzak - hogy az olvasás idejére itthagyjam ezt a világot azért, hogy részese legyek egy teljesen másnak, egy földtől elragadottnak, féljek, izguljak, gondolkodjak, szerelmes legyek újra és újra, sírjak, nevessek, beleéljem magam. Így nézek minden könyvet. Mennyire adta meg nekem mindezt. Mit nyújtott nekem - mint olvasónak (és kizárólag mint olvasónak!) Minden vélemény a saját véleményem: szubjektív, és mellőz minden hozzáértést. Azért, mert nekem valami nem tetszik, az nem jelenti azt, hogy másnak se kell, hogy tessék. Attól még lehet irodalmilag értékes és jó könyv. Ki vagyok én, hogy megmondjam, mi a jó? Én csak azt tudom megmondani, hogy mi a jó Nekem!

Más blogot vezető olvasók nem tudom, hogy vannak ezzel... Biztosan vannak nálam sokkal inkább hozzáértők. Én mindenkinek a véleményét meghallgatom - és elolvasom. Természetesen vannak kedvenc bloggereim: vagy azért, mert nagyon hasonló az ízlésünk és többnyire ugyanolyan könyvek tetszenek nekik, mint nekem, ezért sokat adok a véleményükre. Vagy pedig azért, mert olyan jól írják meg a véleményüket egy-egy könyvről, hogy muszáj elolvasni- remek a humoruk, a stílusuk, ismeretlenül is szimpatikusak... Persze ők nem tudnak rólam, én többnyire az a csendben olvasós fajta vagyok, aki a háttérből követi a fejleményeket, aki meghúzódik, csendben marad, de azért lát és hall mindent...:-)) Talán hallatni kéne magamról... talán egyszer majd kibújok a csigaházamból....

Fülszöveg: Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni.

A fiatal írónő első regénye nagy sikert aratott hazájában, Írországban, majd bestseller lett több európai országban és az USA-ban is. A regényből jelenleg filmet forgatnak, olyan hollywoodi sztárok szereplésével, mint Hilary Swank, Kathy Bates és Lisa Kudrow.

Cselekmény: Nemrég egy barátnőmnél jártam, mikor is felfedeztem a polcán ezt a könyvet és azonnal lecsaptam rá. Tudniillik az ebből a könyvből készült filmet imádom! Tudom, ez főként Gerard Butlernek köszönhető, de akkor is...kíváncsi voltam, milyen lehet könyvben. 

Ez már magában is furcsa felállás, mert többnyire először olvasok egy könyvet, utána nézem meg a belőle készült filmet, és az esetek nagy részében a film nagy csalódást jelent. Fordítva ritkán csinálom, és nincs tapasztalatom az "eredményeket" tekintve.... 

A könyv mint a film: vagyis Holly 30 éves korára már özvegy. Férje, az imádott és nélkülözhetetlen Gerry agydaganatban meghalt, Holly életes szétesett, és nem tudja, hogyan tovább...aztán egyszer csak kap egy nagy borítékot, benne 10 picit és egy levelet Gerrytől. Minden hónapra jut egy levél, benne egy-egy teljesítendő feladat, amit Gerry Hollynak hagyott hátra. Hollyt ezentúl ezek a levelek éltetik, ezek irányítják az életét. Lassan kezd újra összeállni minden, új barátokra lel, új munkát talál, rendbehozza az életét... de mi lesz, ha véget érnek a levelek? Hogyan tud majd önállóan lábra állni? 

A könyv jó, szerettem olvasni, bár a vége felé azt éreztem, feleslegesen túl hosszúra nyúlt. Végig - akaratlanul is - hasonlítgattam a filmhez, és a végeredmény az lett, hogy a film továbbra is a kedvencem, a könyv kevésbé... Miért?

1. A filmben sokkal valóságosabb volt Gerry alakja azzal, hogy sokszor megjelent, sok volt a visszaemlékezés, kirajzolódott róla egy teljes ember jelleme. Úgy érezhettük, hogy ismerjük Gerryt, így nem csak sajnáltuk Hollyt a gyásza miatt, hanem magunkénak tekintettük azt, mi is sirattuk és elveszítettük Gerryt. Ezért sokkal valóságosabb és fájdalmasabb volt a veszteség. A könyv alig említi őt, nem ismerjük meg, nem látjuk, milyen ember volt, csak Holly veszteségét érzékeljük. És sírtam ugyan rajta, de nem Gerry, hanem Holly miatt. Csupán sajnáltam, hogy szenved....

2. Gyakorlatilag az előző feltevés érvényes Danielre is.

3. Újra a visszaemlékezések ...Nagyon hiányoltam a könyvből Holly és Gerry közös életének részleteit. Alig-alig tér ki rá az írónő, én szerettem volna erről olvasni.

Viszont pozitívum a filmhez képest a munkaadó alakja! Nagyon-nagyon szimpatikus, őt szerettem.

Szóval: tanulság: először olvassuk el a könyvet és utána nézzük a filmet! 

Ezentúl betartom.

A könyv maga 4 pontot ér.

Fülszöveg:Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.

Cselekmény: Először is el kell mondanom, hogy mikor először hallottam erről a könyvről, azt gondoltam, hogy ez ugyanaz a történet, mint a 3 részes filmsorozat Paul Wesley főszereplésével. Tudniillik az is a Fallen címet viseli és bukott angyalokról szól. Aztán megláttam a borítót, és akkor már tudtam, ez nem lehet ugyanaz!

Ennek a történetnek a főszereplője ugyanis egy lány (mily meglepő! De jó lenne már olvasni egy olyan YA könyvet, ahol fiú a fő karakter!), Lucinda Price, azaz Luce. Luce-t kislány kora óta furcsa képzetek gyötrik: sötét árnyak követik őt, lebegnek felette, körbeveszik. Aztán egyik nyáron, élete első randiján, élete első csókja közben valami különös dolog történik: az árnyak megjelennek, a fiú, akit csókolt meggyullad és elég. Mindenki azt gondolja, Luce tehet a haláláról, valamilyen módon ő a gyújtogató, ezért bekerül a Sword & Cross javítóintézetbe (vagy pszichiátriai intézetbe? valahol a kettő között talán). Luce az új lány, ismerkedik a többiekkel. Megismeri Cameron Brielt, a jóképű és csábító fiút, akinek szemmel láthatóan tetszik Luce és a titokzatos, ám igen undok (sőt az első megnyilvánulásában igazi BUNKÓ - így nagy betűvel!) Daniel Grigorit, akit valamiért nagyon ismerősnek talál.

Igen, nem titok, hiszen már a prológusból megtudjuk, hogy valamiféle reinkarnációs szerelemről van itt szó, azaz Luce és Daniel sok-sok életen át egymásba szeretnek, ám amint elcsattan az első csók, vagy amint kimondják egymásnak a bűvös "szeretlek" szót, Luce összeomlik és meghal. Ezért olyan undok Daniel, ezért kerüli Luce-t - próbálja távol tartani magától. Mindeközben Cam is egyre inkább nyomul, hol finoman, hol erőszakosan  - és közben apró utalásokból sejtjük, hogy ő sem egészen az, akinek mondja magát. Daniel féltékenységében mégis szóba áll Luce-szal, és kialakul a bűvös szerelmi háromszög. Lassan kirajzolódik,  hogy ez a mostani egymásratalálás kicsit más, nem olyan, mint lenni szokott, valami megváltozott...De mi, és miért??

Luce barátokra talál Arriane és Penn személyében (ez utóbbinak hihetetlenül őrült és eszetlen neve van! Borzalom, hogy tudott ilyet kitalálni az írónő!), akik segítik a lányt a beilleszkedésben és a Daniel utáni nyomozásban. 

Aztán beindulnak az események: könyvtári tűzeset, zavaros temetői jelenetek, verekedés a fiúk között, bulik, kilógás az intézetből, lubickolás a tóban....stb. És végül a nagy jelenet a temetőben az első titkok lelepleződésével, aztán további meglepetések, hogy aztán a könyv végi epilógusban leessen az állunk, és joggal kérdezzük: Miért? Most akkor mi van?

Külön szót érdemel a helyszín: zárt, sivár javítóintézet, drótok, rácsok, kerítések. Mindez megspékelve mocsaras, lápos területekkel, erdővel és erdő széli elhagyatott, gondozatlan temetővel. Na, milyen? Érzitek a borzongást??? Szerintem ez a könyv legeslegnagyobb erőssége! Hihetetlenül hátborzongató, sötét és rémisztő ez a helyszín, amit körbevesznek a titkok és az érnyak, amik mindenfelé követik Luce-t. Nekem nagyon tetszett ez a hangulat, ettől vált a könyv letehetetlenné. A történet maga közepes: olvastunk már reinkarnációs szerelemről (lásd: Evermore - ami számomra a  legeslegrosszabb YA volt, amit valaha olvastam), bukott angyalokról (most a Csitt, csitt jut eszembe), bezárt fiatalokról... Mégis... tud újat nyújtani ez a könyv is!

Egyébként szeretem az angyalos történeteket - rájöttem. Valamiért számomra nagyon vonzóak ezek a karakterek. Talán azért, mert annyira méltóságteljesek, annyira tiszteletet parancsolók, annyira felsőbbrendűek ők. Éppen ezért olyan vonzóak és félelmetesek. Szerettem Patch karakterét is, és most Danielét...

Karakterek: És ezzel itt is volnánk a karaktereknél. Szóval szerettem Danielt mint angyalt, de meg kell mondjam, hogy Patch az arrogáns viselkedésével messze lekörözi. Camet pedig azért bírtam, mert az ártatlan és bájos külső mögött végig látni véltem valami alattomosat, valami sunyit. Ő volt az egyik kedvenc karakterem, tökéletes kidolgozás és finom, árnyalatni érzések övezik őt.

Luce mint főszereplő ismét nem varázsolt el. Valahogy olyan érthetetlen, úgy kellett sokszor a szájába rágni dolgokat, legszívesebben fenékbe billentettem volna. És egyébként is: annyira középszerűnek látom őt, hogy igazából én sem értem, hogy mit is eszik benne Daniel.....????

A másik kedvencem Arriane! Na ő tipikusan az a lány, aki a Sword & Crossba való. Harsány, nagyszájú, igazi őrült! De az a szeretnivaló őrült, dilis, de jóindulatú és szenvedélyes! Remélem, a következő részekben is megjelenik majd!

Összességében: Letehetetlen, izgalmas, érdekfeszítő könyv, kicsit kevesebb meglepetéssel, mint várnánk, de mindezért kárpótol minket a hátborzongató helyszín és a sötét hangulat! Tetszett!

Borító: Tökéletes! Félelmet keltő, titokzatos, szeretnéd látni a lány arcát, amit a tenyerébe temet és megtudni a titkot: hogy miért? mi történt vele? Szuper! Eddig talán a legjobb Könyvmolyképzős borító!

5 pontot adok rá!

Még két kötet várható, ezek:

2011. szeptember

Dennis Lehane: Hideg nyomon
Jeff Lindsay: Dexter Is Delicious

2011. november

Suzanne Collins: Mockingjay (igen, igen, igen!!!)

2012., első félév

Neil Gaiman: Amerikai istenek

2012. ősz

Jeff Lindsay: Double Dexter
Dan Simmons: Endymion

Máris a 2. heténél tartunk Az olvasás 7 hetének. Ez a hét az én hetem, legalábbis, ami a témákat illeti! :-) órákig tudnék beszélni róla - persze, ha lenne sok-sok időm a lányok mellett....

A témák: 

Könyvtár vagy könyvvásárlás? 

E-book vagy könyv? 

Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat? 

Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

E-book vagy könyv? Ez a téma azért hoz engem annyira lázba, mert nagy dilemma ez sokunknak azt hiszem. 

Biztos vagyok benne, hogy az, akinek nincs e-book olvasója, amellett fog kardoskodni többnyire, hogy : könyv. Azért gondolom ezt így, mert én is ezt tettem, egészen addig, amíg meg nem vettem az olvasómat. Ne értsetek félre, nem "irigységből", hanem egyszerűen azért, mert nincs viszonyítási alap addig, amíg mindkettőt ki nem próbáltuk. Hiába látjuk képeken, meg olvasunk róla sokat, addig, amíg nem kezdjük el használni, nem olvasunk el rajta legalább egy könyvet, addig nem tudhatjuk! 

Én viszolyogtam az e-book olvasótól eleinte. Mert nehogy már legyen mégegy kütyü, ami most még az imádott könyveket is kiszorítja a piacról! Mi marad meg nekünk akkor ebben a technikai vívmányokkal teli világban??? Mi lesz azzal, hogy a könyv érték????

Aztán a józan észérvekre hallgatva beadtam a derekamat és lelkiismeret-furdalástól gyötörve megrendeltem magamnak a nagy Amerikából a Kindle-t. Lelkiismeret-furdalásom volt, mert feladtam az elveimet, mert - bár az e-inkes kategóriában a legolcsóbb, azért mégis - viszonylag sok pénz, és mert sajnáltam a még meg-nem-vásárolt könyveimet :-) Vicces, nem? De mégis így éreztem. 

De gondoljuk csak át! Ti mennyit olvastok mondjuk egy hónapban? Hány könyvet? Hol szerzitek azt be? Mennyi pénzért? És hol tároljátok? 

Hát, én rengeteget olvasok! Akár 10 könyvet is egy hónapban, és mivel a városunkban megszűnt a könyvtár (és ez máris egy válasz az első felvetett témára, azaz könytár vagy könyvvásárlás), ha mindezt meg kellene vennem, az 20.000 - 30.000 Ft lenne! Mindez egy hónapban!!!!

És hogy hol tárolnám? Nem tudom.... A könyvesszekrényem betelt, most fűzöm a páromat, hogy csináljon nekem egy könyvespolcot is még, de ha ez így menne tovább, megvennék minden könyvet, ami érdekel, akkor könyvtárat nyithatnék, vagy egyszerűen bekebeleznének minket a könyvek...

Szóval megvettem az e-book olvasót. Ezen akár 3000 könyv is elfér! Értitek: 3000!!! Hány évig elegendő olvasnivaló ez??? Belegondolok és szédülni kezdek a boldogságtól! :-) És ráadásul ezeket a könyveket csoportosíthatom, kategorizálhatom kedvem szerint. És attól függően, hogy mihez van kedvem, kiválasztok egy krimit  a sok közül, vagy egy fantasztikusat, stb. 

Bárhol vagyok - olvashatok! Nyaralás alatt, fogorvosi rendelőben várakozva, vagy utazás közben. A vékony és könnyű kis szerkezet elfér a táskámban, és nem kell félnem, hogy olvasás közben lemerül az akksija, az akár 3-4 hétig is bírja a feltöltés után. 

Olvashatok az ágyban késő éjjelig, nem zavarok vele senkit. Van ugyanis az e-book olvasóhoz vásárolt tokomhoz egy kis ledes lámpa, ami szuperül bevilágítja a lapot, de semmi más ezen kívül. Nem világít a párom arcába, tökéletesen tud aludni, anélkül, hogy morgolódni kezdene azért, hogy "lesül az arca!" vagy "kiég a szeme" vagy "fénycsóvákat látna a fejecskéjében! :-)) Ez azért nagy szó, nem igaz?!

Ráadásul olyan szép, designos tokokat és borítókat lehet kapni már hozzá, hogy alig bírok választani! Jövő hónapban megint veszek hozzá egyet! Olyan szép, lehetetlen lemondani róla! :-)

Jó, elismerem, a kezelése - bár végtelenül egyszerű - azért megkíván némi tudást... Nálunk ugyanis még alig-alig lehet e-bookot kapni, igen szegényes a piac - már ami a választékot illeti, így a könyvek nagy részét konvertálgatni kell. Ehhez vannak remek programok, én a Calibre nevű könyvtárkezelő progit használom, sztem csodálatos, én imádom rendezgetni benne a könyveimet! (Hogy mi mindent tud, az egy másik fórum tárgya...nem taglalom...) 

Arról nem is beszélve,  hogy míg az amazonról akár néhány centért is le lehet tölteni egy e-bookot, nálunk semmivel sem olcsóbb, mint a nyomtatott könyv! Hiába nincs nyomtatási költség, az e-book nem az 5%-os áfa kategóriába tartozik, mint papír alapú könyv, hanem a 25%-osba, ezért az ára nem csökken semmit! Hihetetlen, nem??? Szóval ezen a téren még igencsak le vagyunk maradva!

Sokan azt gondolják, hogy az e-book olvasó rongálja a szemet! Tény és való, hogy aki számítógépen olvas, annak a gép fénye elfárasztja, roncsolhatja a szemet. Én sosem olvastam gépen, nem tudok! Így is rossz a szemem, nem szeretném tovább rontani a helyzetet. A Kindle kijelzője azonban e-ink technológiával készült, ami azt jelenti, hogy nincs háttérvilágítás, ugyanúgy látsz minden szöveget, mintha egy könyvet néznél! Tényleg! Bámulom a technika csodáit!

Ráadásul - legyünk kicsit környezettudatosak! - mennyi, de mennyi erdőt, fát ki kellene irtani ennyi sok könyv megteremtéséhez! Olyan kevés van belőlük! Vigyázzunk rájuk! Ha én így tudok ebben segíteni, hát így segítek! És mindez még örömet is okoz!

Ennek ellenére bevallom, semmi nem fogható A KÖNYV, a friss könyv tapintásához, illatához, a friss papír zizegéséhez! Imádom a szép borítókat, kiélvezem az offszet nyomda előnyeit, szeretem végigsimítani a kezem a borító élein és rücskein! Ezért azt kell mondjam, még most is elcsábulok sokszor, és vásárolok könyveket! De korántsem annyit, amennyit korábban, annak csak nagyon csekély töredékét. Mondjuk egyet havonta... Az azért nem olyan sok, rengeteg pénzt megspórolok. Legtöbbször azt a könyvet veszem meg papír alapon, ami 1. nagyon érdekel, de nincs meg e-bookban 2. amit elolvastam e-bookban, és annyira megtetszett, annyira a kedvencemmé vált, hogy muszáj ott látnom a polcomon teljes valójában, papíron is! Ilyen pl: Az Éhezők viadala sorozat, vagy a Shiver részei, a Gyógyír északi szélre és még sok más! 

Szóval e-book vagy könyv? Mindkettő! Ennek is, annak is van előnye és hátránya, de azt hiszem itt nem is ez a kérdés! Nem egyik vagy másik mellett kellene érveket felsorakoztatnunk, hiszen látszik: nem zárja ki egyik a másikat, nem kell választanunk a kettő között.

 A legjobb, ha mindkettő, de a legeslegjobb: bárhogy, bármin, bármilyen formában, de OLVASSUNK és OLVASHASSUNK!