2014. május 29., csütörtök

Csillagainkban a hiba - premier előtti vetítés - élménybeszámoló

Hétfő este az a nagyszerű meglepetés ért, hogy jegyeket kaptam a Csillagainkban a hiba premier előtti vetítésére, amit tegnap -vagyis szerda - este rendeztek meg Budapesten.



Éppen egy éve, a tavalyi Könyvfesztiválon egyetlen könyvet kerestem vadul a hatalmas könyvforgatagban, és ajánlgattam agyra-főre Mindenkinek, akivel csak összefutottam: az új John Greent. Tudtam, éreztem, hogy ez valami nagyszerű lesz, hogy ez valami mélyet, valami megrendítő élményt ad majd! Aztán elolvastam a könyvet, szerettem, végigsírtam - csakúgy, mint mindenki. 
Izgalommal követtem a megfilmesítés eseményeit, élveztem az író facebookon megosztott posztjait, az előzeteseket, Ed Sheeran csodálatos zenéjét. Mégis rendkívül féltem, vajon hogyan valósítják majd meg a filmes forgatókönyvet, azt a csodás hangulatot, azt a lélektépő érzelmi vihart, amit a könyv olvasás közben keltett. Mert bizony - lássuk be - egy érzelmekkel teli, romantikus, drámai történetet nagyon könnyű giccsé fordítani és beleesni a "nyálas romantika"  hibájába.



Szerencsére itt nem ez történt! Mert bizony a Csillagainkban a hiba bizony egy kiváló könyvadaptáció! Talán a legjobb ebben az évben!

A film egyik legfontosabb momentuma, ami a legnagyobb meglepetést és pozitív csalódást nyújtotta rögtön a film elejétől kezdve, az a humor!  Tökéletesen találó, szórakoztató, helyzethez és jelenethez optimálisan illeszkedő  beszólásokkal, mimikával, színészi játékkal oldják fel a nézőkben a karakterek élethelyzete, betegsége keltette feszültséget, szinte tökéletesen ellazítanak, megnyugtatnak, szinte akaratosan húznak minket egy mosolygós, meditatív állapotba, hogy aztán a könyv vége felé, a boldogság tetőpontján porrá zúzzák a lelkünket és taszítsanak a legmélyebb kétségbeesés és fájdalom mélységére. 


A jelenetek egyre több fájdalmat, egyre több érzelmet váltanak ki belőlünk, a nagyon bátor és nagyon őszinte képek teljesen letaglóznak. Nőként és anyaként azt mondom: nem elég a papírzsebkendő, meg az észrevétlenül kicsorduló könnyek féltve történő letörölgetése. Komoly erőfeszítések szükségesek, görcsös erőlködés, nagy, szájon át vett lélegzetek, hogy visszafojtsuk a feltörni készülő zokogást. 

És ebben a kiszolgáltatott, kiborult helyzetben egyedül az vigasztal, hogy hallod a szomszédod szintén mélyről jövő lélegzeteit, meg az orrfújásokat néhány sorral mögötted. Aztán előtted. Aztán már mindenfelől...


És mégis, mikor lemennek az utolsó képkockák és felhangzik a már említett Ed Sheeran dal, ugyan kisírt és kivörösödött szemekkel, de mindenképpen mosolyogsz. 

S ha még nem említettem a színészek alakítását, mindenképpen szólni kell róla néhány szót! Ansel Elgfort ugyanis olyan tökéletes természetességgel és beleéléssel alakítja Augustus Walters életvidám, pozitivizmustól sugárzó alakját, olyan őszinte átéléssel válik dühösen kétségbeesett beteggé, vagy éppen érzelmektől átfűtött szerelmes fiúvá, hogy minden tiszteletem és csodálatom az övé. Nagyszerűen játszott! Csakúgy, mint Shailene Woodley, akinek alakítása szintén dicséretet érdemel: Hazel Grace megformálójaként simán kenterbe veri a Divergent-beli Trist!


A narratíva nagyjából a könyv sorait követi, a forgatókönyv szintén tökéletesen illeszkedik az a regény eseményeihez és történéseihez, a film zenéi pedig egyszerűen kiválóak!

Egyetlen gond volt a film premier előtti vetítésével: a túlságosan hamar felkapcsolt lámpák, amik nem adtak lehetőséget elrejtőzni a sötétben és rendbe szedni magát a kisírt szemű nézőnek, valamint a kamerák, amit kíméletlenül az arcunkba vágtak a teremből kifelé igyekezve, holott még a hangunk sem volt a mienk a sírás okozta rekedtség után...:)

És egy mondatban összegezve a fent leírtakat: 
A Csillagainkban a hiba az a film, amit mindenkinek látnia kell! 

És végül a sokat emlegetett dal, ami lassan kedvenccé válik:




Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

2014. május 27., kedd

Gayle Forman: Csak egy nap


A Ciceró Kiadó jóvoltából május 21-én megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél című könyvek írójának a következő regénye a Csak egy nap.

2014. május 24-től egy héten keresztül egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartsatok velünk!




Gayle Forman: Csak egy nap



Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Oldalszám: 392 oldal
ISBN: 9789635398867
Fordító: Sóvágó Katalin 
Megjelenés: 2014. május 21.

Fülszöveg:
Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

A könyvről:
"Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt."
Még akár gyökeres fordulatot is vehet az életünk. Még akár rá is jöhetünk, hogy mások vagyunk. Vagy hogy mások akarunk lenni. Egy nap talán felforgathatja az egész világunkat...

Allysonét legalábbis biztosan. A szüleitől kapott európai körút utolsó állomásán, Statford-upon-Avonban a kezébe nyomnak egy szórólapot egy szabadelvű Shakespeare előadásról, melynek Sebastianja rögtön megtetszik a lánynak. Mikor másnap reggel a Londonba tartó vonaton összefut vele az étkezőkocsiban, még nem is sejti, hogy a véletlenek milyen nagy szerepet játszhatnak az életünkben. A közös utazás után egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, elfogadja Willem ajánlatát, és megnézi vele a körút során kimaradt Párizst - mindössze egy nap alatt.
Ám a nap szédületes gyorsasággal elmúlik, s nem marad utána más, mint a feledhetetlen, fájó emlékek sokasága, és Willem sajgó hiánya. És a lányé, aki Allysonból vált a fiú mellett...
A főiskolás napok sem hoznak enyhülést, Allyson magába süllyed. Mígnem egy nehezen és furcsán szerzett barát és egy nagyszerű tanár rá nem döbbenti: néha elébe kell menni a dolgoknak, és  magunknak kell megkeresnünk a válaszokat. 

Mielőtt bármi mást mondanék erről a könyvről, le kell szögeznem: ez a könyv teljesen magával sodort! Az első oldallal gyengéden felkapott, aztán Willem megjelenésekor megpörgetett és fel-le dobálva cipelt magával egészen sokáig. S ezzel egyidejűleg le merem fogadni, hogy alig-alig akad majd Olvasó, aki nem érzi majd velem együtt ugyanezt! 

A könyv első harmada ugyanis pontosan ez: egy forgószél-szerű kaland, végtelen lehetőségek, a határtalan szabadság érzése, mely megszédít, megrészegít, pláne, ha hozzáadódik még egy jó nagy adag vonzalom és Párizs, a szerelem városa...

Allyson, aki egész életében be volt zárva a maga által teremtett "jókislány-börtönbe", végre felszabadul: nincsenek szülők, nincsenek ismerősök, csak ő maga van. És Willem, aki bár egy nagyon vonzó és magabiztos sármőr, legnagyobb szerepe legfőképpen abban van, hogy elindítsa Lulut az úton. Ezáltal ő egyfajta katalizátorrá válik: a szabadság, a lehetőségek végtelenségének megtestesítőjévé. Mellette, a segítségével Allyson végre szabadjára eresztheti legtitkosabb énjét, melyről mindeddig fogalma sem volt, hogy létezik. Hirtelen Luluvá válik: erőssé, magabiztossá, olyan valakivé, akire csodálattal néz a régi énje. És ezt élvezi...


És persze élvezzük mi is. Hiszen alapvetően mindannyian allysonok vagyunk: egész életünkben próbálunk megfelelni a társadalom és más emberek elvárásainak, betartani a szabályokat, követni a napirendet. Ki ne akarna kitörni ebből? Ha csak egy rövid időre is szárnyalni, hagyni, hogy sodorjon magával a véletlenek szellője, egyik helyről a másikra jutni, céltalanul, kötöttségek nélkül? 

Hogy aztán felébredjünk, és rájöjjünk, ez sem tartott sokáig...

Legalábbis Allysonnal ez történik. A forgószél ledobja magáról, ám nem vonul el nyomtalanul. 

Gayle Forman ragyogóan vázolja fel azt a lelki, érzelmi folyamatot, amelyen a lány átesik, melynek során lassan felveszi a harcot a saját életével és személyiségével. Nem változik meg mindjárt, rögtön másnapra, nem követi el az írónő azt a hibát, hogy kicsavarja Allyson személyiségét és adjon neki egy új személyiséget. Hiszen ez a való életben sem így működik. Szép lassan tanulja meg ismét összerakni önmagát, az újonnan felfedezett énjét és tulajdonságait összekötni és ötvözni a régivel. Megváltozik, de csak annyira, amennyire mindenki megváltozik a kamaszévei során. Ez az önfelfedezés, az önelfogadás időszaka, s bár a könyv ezen részében Allyson a főiskolai állóvízben rostokol, mégis hatalmas utazást tesz saját maga felé.


S miközben az írónő ilyen csodásan és példaértékűen végigkalauzol minket a személyiségfejlődés útján, szinte idegenvezetőként kísér végig minket Európa gyönyörű városaiba: Párizsba, Amszterdamba, Utrechtbe. Útikönyveket meghazudtolóan rajzolja elénk Párizs térképét, csodásabbnál csodásabb élményeket, hihetetlen szépségeket és kalandokat ígérve, megmozgatva, vágyat keltve bennünk arra, hogy máris bepakoljuk a hátizsákunkat. 

Közben megpendíti a szülő-gyermek kapcsolat nehézségeit, a barátság nyögvenyelős, néha nehéz, ám mindig őszinte mélységeit, a kitartás és állhatatosság példáit.

Tökéletes egyveleg ez ahhoz, hogy kapjunk egy nagyszerű könyvet! Ám még mindezek mellett is van a könyvnek olyan aspektusa, amely tökéletesen levesz a lábamról! Mert igen, nagyszerű az érzelemkeltés, a hangulat lenyűgöző, a szerelem érzése roppantul hihető és valóságos, a karakterek bámulatosan vonzóak, a cselekmény sodró és jól szerkesztett. De az írásmód, az egy olyan eszköz az író kezében, ami egyedivé, sajátossá teszi a könyveket, ami saját hangot, saját egyéniséget kölcsönöz a műnek, ami életre kelti azt. És Gayle Forman úgy keltette életre ezt a történetet, hogy azt gondoltam róla: ez az én történetem. Ez nekem íródott, sőt: ezt én írtam! Mert ha írnék, pontosan így írnék, legalábbis így akarnék írni! Az Olvasó elé tárva szívem, lelkem, utat mutatva, mégis közvetlenül és őszintén, fiatalosan, mégis éretten és választékosan, csodaszép mondatokba foglalva a mondandómat.

Mit is mondhatnék még ezek után? Legszívesebben elölről kezdeném....

Karakterek:
Allyson nem különösebben kiugró vagy különleges karakter. Hétköznapi. Olyan mint én. Mint Te. Mint sokan mások. És pontosan ez teszi őt szerethetővé és nagyszerűvé. Megértjük és támogatjuk őt, együtt szeretünk, sírunk, mérgelődünk vele, együtt válunk vele Luluvá és vissza Allysonná, gyakorlatilag tökéletesen azonosulunk a karakterével. S éppen ez is a cél. Erre való az E/1-es írásmód, a teljes kitárulkozás. 

Ez egészen másként van Willem esetében. Hiszen az ő karaktere pontosan az marad mindvégig, amilyennek az első oldalakon látjuk: titokzatos, lenyűgöző, irigylésre méltóan magabiztos és szabad. Olyan valaki, akit minden vágyad megismerni. És megtalálni. 

Sokkal bonyolultabb szereplők Allyson barátai: Melanie, aki a gyermekkori barátból lassan szintén egy önmagát kereső nővé válik, s így nehezen tudja kezelni és segíteni barátnője problémáit, és Dee, aki egy nagyon is öntudatra ébredt karakter. Az ő támogatása, ereje, céltudatos, markáns egyénisége a legnagyobb húzóerő Allyson számára, szerettem nagyon az éleslátását, szókimondóan szarkasztikus véleményét. Bár mindenkinek lenne egy Dee-je!

Borító:
A Csak egy nap borítója az egyik legszebb borító a Ciceró Kiadó idei kiadásai közül. A betűtípus, a színvilág, a lenyugvó nap fényében sétáló pár sziluettes képe tökéletesen árasztja magából azt a boldogsággal és hihetetlen szabadságérzéssel telített hangulatot, melyet Lulu és Willem azalatt az egy nap alatt Párizsban érezhetett. Szinte ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy belenézzek a lemenő napba, érzem a vakító ragyogását és a simogató melegét. Mintha én is ott lennék... 






Színdarabok, melyekben Willem játszik
Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok és Ahogy tetszik

Willem, mikor Allyson megismeri, színészkedik. Egy amatőr, szabad felfogású színjátszó társulat, a Gerilla Will tagja, mely színpad, jelmezek és díszlet nélkül a szabadban játssza Shakespeare vígjátékait - mondhatni, meglehetősen szabadon, ám sikeresen.
A darab, melyet a lányok megnéznek a Vízkereszt vagy amit akartok, melyben Willem alakítja Sebastiant. A későbbekben Allyson az Ahogy tetszik Orlandojaként látja Willemet - amely darab egyébként is nagyon közel áll Allysonhoz, mert benne kicsit magukra ismer.


Az Ahogy tetszik és a Vízkereszt, vagy amit akartok Shakespeare vígjátékírói művészetének csúcsa. A két mű az úgynevezett „nagy vígjátékok” közé tartozik, melyeket közvetlenül a nagy tragédiák sora követ. Romantikus vígjátékoknak is nevezik őket, mert a szerelem igen központi szerepet foglal el bennük. 

Mindkét regény szereplői álarcot öltetnek, és igazából senki sem az, akinek látszik, s ez meglehetősen sok komikus jelenetet és félreértést eredményez.

De vajon ismeritek-e őket? Lássuk, miről szólnak!

Ahogy tetszik
Orlandót, a fiatal, erős fiút gonosz bátyja, Olivér, apjuk halála után egy díjbirkózóval akarja megöletni. Miután Orlando legyőzi a birkózót, Olivér elűzi a birtokról. Rosalinda és Célia, a két kisasszony végignézi a birkózást, Rosalinda szerelmes lesz Orlandóba, így férfiruhába öltözik, majd álnéven követi Célia és Próbakő társaságában. Az erdőben Olivér és hű szolgálója, Ádám találkozik a száműzött Herceggel, aki kíséretével az erdőben vadászatból él, Rosalindáék vesznek maguknak egy házat.

Az erdőben Rosalinda (ekkor már fiúruhában) szerelmi praktikákkal gyógyítja a szívbeteg Orlandót, aki modoros, gyenge versikéivel tudatja a világgal, hogy szereti Rosalindát. Hosszas játékuk végén Rosalinda felfedi kilétét és feleségül megy Orlandóhoz. Célia a megjavult Olivér hitvese lesz, Próbakő elveszi Jucit, az együgyű parasztlányt, míg a felfuvalkodott Phoebe, aki korábban a fiúruhás Rosalindába volt szerelmes, kénytelen elfogadni Silvius, az egyszerű pásztor szerelmét.

A megjavult Olivér és a méla Jaques az erdőben maradnak, a száműzött Herceg és kísérete visszatér birtokára.
Legismertebb idézete:


„Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár

Életében…”

Vízkereszt, vagy amit akartok:
A dráma azzal kezdődik, hogy megtudjuk: Orsino herceg hiába udvarol Oliviának, a hölgy bátyja iránti gyásza olyan mély, hogy senkit sem fogad. A cselekmény egy hajótöréssel kezdődik, Viola és ikertestvére, Sebastian egy ismeretlen országban érnek partot. Viola fiúruhába öltözve (Cesario néven) Orsino herceg szolgálatába szegődik, míg Sebastian egy tengerész, Antonio pártfogását élvezi, ám mindketten úgy tudják: a másik meghalt. Miközben Tóbiás és András, a két nemesúr mulatoznak, Orsino megkéri Violát, hogy udvaroljon helyette Oliviának. Olivia beleszeret a fiúnak hitt lányba, futárt küld utána, hogy vigye el neki a gyűrűjét. A mulatozó nemeseket közben Malvolio megfeddi, így elhatározzák, hogy megtréfálják. Viola tovább udvarol Oliviának, a nemesek és Mária, a szobalány, pedig hamis szerelmeslevelet ejtenek el Malvolio előtt, aki emiatt azt hiszi, hogy Olivia őt szereti. Azt is előírják, hogy mit viseljen, ha Oliviához megy. Olivia most már nyíltan epekedik Cesario után, Tóbiás pedig elhatározza, hogy Cesariót is megtréfálják: összeugrasztják András úrral. Malvolio Olivia elé járul nevetséges öltözékében és összevissza beszél, ezért bolondnak nézik és bezárják. Tóbiás összeugrasztja Andrást és Violát, ám Violát megvédi Antonio, aki őt Sebastiannak nézi. Közben az igazi Sebastiant Olivia „férjül veszi.” Az ötödik felvonásban minden kiderül: Orsino feleségül veszi Violát, Tóbiás Máriát, és Malvolio is kiszabadul a börtönből.

Nyereményjáték

“Az idő folyékony” - mondja Jacques Willemnek és Lulunak. Mi azonban ne hagyjuk, hogy kicsússzon a kezeink közül! 



Minden állomáson elrejtettünk néhány óra képét. Keresd meg, számold össze őket, s ha turné végén összaadod a megtalált órák számát, akkor megkapod Willem életkorát a történet elején.


A kiadó csak Magyarország területére postáz. 
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.


a Rafflecopter giveaway




A blogturné állomásai

05/27 - Roni olvas
05/28 - CBooks
05/29 - Media Addict

2014. május 23., péntek

Together Thor'sday: Stephenie Meyer: Twilight - ékszerek

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányosan végzett tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?


Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.


Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

Eheti közös olvasmányunk - Stephenie Meyer: Twilight / Alkonyat című könyve, illetve sorozata, az a könyv, amit egy időben sikk volt imádni, most sikk utálni, de hősiesen bevalljuk, mi mind a hárman a mai napig szeretjük az egész sorozatot. A könyvekből a választásunk pedig az ékszerekre esett, hiszen valamilyen módon, mind fontos szerepet játszottak a szereplők életében.

Az én választásom a könyvsorozat harmadik és negyedik részéhez kapcsolódik, nevezetesen Bella eljegyzési gyűrűjére, melyet Edwardtól kapott.


"A fekete szatén közepén Elizabeth Masen gyűrűje csllogott és szikrázott a tompa fényben. Hosszú, ovális foglalatban kerek drágakövek sorjáztak csillogva. Maga a gyűrű aranyból volt - finom és keskeny aranypánt. A gyémántokat törékeny aranycsipke vette körül. Még soha nem láttam hasonlót." 

 (Bella - Eclipse - Napfogyatkozás)


A könyvbeli ékszer Edward családi öröksége, legelőször a harmadik epizódban/kötetben bukkan fel, amint Edward egy romantikus este során megkéri Bella kezét, s ő igent mond. 
A filmhez készített gyémántberakású aranygyűrűt Stephenie Meyer maga tervezte meg az Infinite Jewelry Co. közreműködésével.

A gyűrű annyira népszerű lett a rajongók körében, hogy azóta az Interneten is megvásárolható az aranyból vagy fehéraranyból készült gyűrű mása potom 2000 dollárért, ami kb. 400.000 Ft-nyi összeget tesz ki. Természetesen azonban fellelhető a gyűrű bizsu változata is, ami már kb. 35 dollárért megszerezhető (~7000 Ft).



A filmekben Bellát alakító színésznő, Kristen Stewart a forgatás alatt használt ékszerek és kiegészítők nagy részét megtarthatta a munkálatok végeztével, s természetesen ez alól nem volt kivétel az Edwardtól kapott gyűrű sem. A színésznő így nyilatkozott a gyűrűvel kapcsolatban:

"Igen, még szép, hogy azt is megtartottam. Nagyon ragaszkodom hozzá. Ezek a gyűrűk tényleg nagyon fontosak nekem. Imádom őket."


A gyűrű valóban szép, nem hiszem, hogy sok lány akadna, aki visszautasítaná. Főként, ha összekötjük a sármos és lovagias vámpírfiú romantikus és szívdobogtató lánykérésével. Nézzük meg!



2014. május 19., hétfő

Happy Monday - a bemutatkozás veszélyei

Sokszor elkövetjük azt a hibát bemutatkozáskor, hogy annyira figyelünk, hogy a saját nevünket jól mondjuk, hogy a másik fél nevére elfelejtünk koncentrálni. Ám akadhatnak más problémák is a bemutatkozáskor. Például, ha a nevünket kérdezik, jobban járunk, ha nem a becenevünkkel kezdünk, hanem szépen, érthetően mondjuk a teljes nevünket. Csak egyszer, ismétlés nélkül. Különben még félre találják érteni....

Így járt Cameron is, Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem című könyvének egyik szereplője is:

– Belly! A következő dal neked szól! – Camre mutatva azt kérdezte: – Téged hogy hívnak? 
Cam megköszörülte a torkát. 
– Cam. Cameron. 
Jeremiah a mikrofonba mondta: 
– Szóval a neved Cam Cameron. Hát ez szívás, öcsém!


2014. május 17., szombat

Hamarosan szünidő - Könyvajánló nyárra 1. (lányoknak)

Alig egy hónap, és véget ér a suli, megkezdődik a nyári szünet, a sok-sok otthonlét, a strandokon töltött végtelen napok és órák időszaka. 
Ez az évnek az a szakasza, amikor gondtalanul, lelkiismeret-furdalás nélkül kezünkbe foghatunk egy könyvet (dehogy egyet, sokat!) és akár elejétől a végéig belemélyedhetünk, végigolvashatjuk, nem kell félretenni egy megírandó dolgozat vagy egy megtanulandó tétel miatt. 
Azonban előre szólok: ez a tavasz és ez a nyár bizony rengeteg jó olvasmányt fog hozni nekünk! Érdekes, izgalmas, szórakoztató regényeket, mulattató és kedvenccé váló történeteket. Így aztán jó lesz időben listát írni a nyári beszerzendő olvasmányokból, hogy időben megvehessük a jó bizonyítványért kapott jutalomból vagy a félretett zsebpénzből, vagy időben feliratkozhassunk a könyvtári várólistákra! 

Én első körben ezeket ajánlanám - most leginkább a lányokra gondolva...

Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem

Fülszöveg:
„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.”
Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?

Miért ajánlom:
Ezzel a könyvvel picit bajban vagyok. Mert ez az a könyv, amire vagy azt mondja az ember, hogy "ez semmi" " ez túl kevés", vagy azt mondja, hogy "igen, ez az én történetem, az én gyermekkorom"!
Attól függően, hogy ki hogyan élte az át, mit kapott és mit adott a régi nyaraknak....Én nagyon szerettem. Miért? 
Ha drámai akarok lenni, azt mondom: ez a könyv a gyermekkor utolsó fejezete. Amikor még ott vagy, benne vagy, de érzed, hogy jövő nyárra már egészen más ember leszel. Amikor már nosztalgikusan gondolsz vissza a mögötted lévő, számos szünidőre, pedig még igazából ki sem léptél belőle. Az emlékek még boldogok, mert átélted, de már fájnak, mert tudod, hogy elmúltak. 
Ilyen könyv ez: boldog és napfényes, de a szemedbe már gyűlnek a könnyek. Édes, fiatalos, könnyed, szikrázó, és néha bizony fájó….Imádtam!

Kinek?
Lányoknak, akik kifelé lépegetnek a gyermekkorból és fiatal nőknek, akik már ugyan átlépték a felnőttkor határát, azért néha még szívesen visszamennének a gondtalanul, napfényesen töltött nyarak világába...


R.J. Palacio: Csodácska

Fülszöveg:
August (Auggie) Pullman arcdeformitással született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Éppen most kezdi majd az ötödik osztályt a Beecher Prep iskolában, és ha valaha is csöppentél már újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csak éppen az arca nem hétköznapi. De képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?

R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután együltő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

Miért ajánlom?
A Wonder felemelő, megható történet a szeretetről, a barátságról és az elfogadásról. Az a fajta történet, amely örökké beléd ivódik és megváltoztatja a teljes gondolkodásodat, emlékeztet arra, hogy az embereket ne a szemünkön, hanem a szívünkön keresztül szemléljük, s hogy meglássuk, milyen is az igazi szépség.

Az írónő igazi tárgyilagos bölcsességgel mutatja be nekünk egy sokat szenvedett kisfiú és a hozzátartozóik mindennapjait, a barátságok, a családi kapcsolatok bonyolult, komplikált viszonyait. Segítségére van ebben az az intelligens írásmód, mellyel több nézőponton keresztül, mindig más és más karakter szemén át igyekszik elénk tárni az eseményeket, az egyes szereplők viszonyulását Auggie-hoz és a vele együtt járó komplikációkhoz.

Az érzelmek az írásokat olvasva vadul váltakoznak bennünk, szomorúságot vidámság követ, elkeseredettséget düh, így aztán – annak ellenére, hogy egy pillanatra le nem raknánk a könyvet- nem könnyű olvasni.

A legmeglepőbb és legváratlanabb dolog azt hiszem az a történet során, hogy kegyetlenségre, vad dühre számítunk, arra számítunk, ahogy elképzelésünk szerint az emberek reagálnának hasonló helyzetben. S éppen ezért meglep minket az a kedvesség, az az életigenlés, amely végül elér hozzánk, s az öröm és meghatottság könnyein át végül érezzük, ahogy megváltoztat, felemel minket ez az érzés, és a könyvet becsukva végül már biztosan tudjuk: lám, egy ilyen pici, ilyen törékeny gyermek is megváltoztathatja a világot!

Kinek?
Mindenkinek, bárkinek. Gyerekeknek, fiataloknak, középkorúaknak, időseknek. Olvassátok!


Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr. Darcyval

Fülszöveg:
Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Miért ajánlom?
Shannon Hale könyve vicces, humoros, romantikus, igazi remek szórakozás a nyárra. S bár néha kicsit érezni rajta némi csipkelődő gúnyt és kritikát az Austen-rajongók felé, legalább annyira pártolja és védelmébe is veszi őket. Írásmódja könnnyed, fiatalos, karakterei hihetetlen ráérzéssel megfestettek. Nagyon jó kikapcsolódás!

Kinek?
Aki szereti Jane Austen-t, annak mindenképpen! Kihagyhatatlan és kötelező! Annak, aki pedig nem, annak pedig éppen ezért! :)


Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

Fülszöveg:
A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.
A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.

Miért Ajánlom?
Maggie Stiefvater a blogján egyszer azt írta, hogy az ő elsődleges célja egy könyv megírásakor nem az, hogy ábrázoljon és elmeséljen egy történetet, hanem sokkal inkább az, hogy ezzel felidézzen az Olvasóban bizonyos érzéseket, előidézzen egyfajta hangulatot. Ez tökéletesen sikerült a Shiver megírásával, mely a legcsodálatosabb „téli könyv”, amit valaha is a kezemben tartottam, és tökéletesen sikerült a Skorpió Vágta esetében is, ami egészen másként varázslatos ugyan, mint a Shiver, de ugyanolyan tökéletesen hangulatkeltő és csodálatos.

A történet nem túlságosan akciódús, nincsenek pörgő csatározások, hatalmas izgalmak – bár azért akad néhány! – hiszen nem ez a cél. Sokkal inkább egy karakterközpontú könyv ez, melyben a legfőbb szereplő talán maga Thisby, a könyv fiktív helyszíne.

A sziget pogány múltja és a jelen katolikus hite örök vetélkedésben áll egymással, lakói hol ide, hol oda csaponganak, örök dilemmában vívódnak a kettő között. Csakúgy, mint két főszereplőnk, Sean és Puck, akik gyakorlatilag e két dolog metaforái. Puck, mint a fejlődés, a megújulás megtestesítője és Sean a hagyományok, a régmúlt örökségének képviselője. A kettejük közt fennálló szakadék és eltérés kölcsönös tiszteletet idéz elő bennük, s lassan egymás felé sodorja őket. Érzéseik finoman, óvatosan, nagyon lassan alakulnak ki és fordulnak egyfajta félénk, tapogatózó romantikába, mely úgy bújik meg az Olvasóban keltett érzések, az egyre fokozódó hangulat és erősödő feszültség mögött, mint egyfajta lágy, halk tengerzúgás, gyengéd melódia. Hangsúlytalanul, szinte észrevétlenül.

S mivel a tét nagy, s a verseny akár halálos is lehet, a várakozás őrjítő. Ráadásul a versenynek csupán egy nyertese lehet, ami erős feszültséget, nyugtalan állapotot szül bennünk, s persze a sziget lakói közt is. 
S mire eljön a könyv végén a verseny ideje, már tudjuk: nem akarjuk, hogy bárki is győzzön. Csupán egyet akarunk: hogy túléljék.

Maggie igazából művész, aki remekül ért ahhoz, hogy szinte odavarázsoljon minket történetének helyszínére. Leírásai olyan érzékletesek és képszerűek, hogy szinte érezzük magunkon a tenger felénk sodródó cseppjeit, a sós levegő érintését, a szél tépázását. Érezzük a talpunk alatt a sziklák éles kiszögelléseit, a lovak orrlyukán kiáramló levegő páráját. Mondatai költőiek, dallamosak, írása választékos, igényes.

S a hangulata, az általa keltett érzések intenzitása és szépsége olyan katartikus élményt nyújtott számomra, amit kevés könyvnek sikerült. Mert ez a történet egy egészen más helyre és időbe visz minket, ahol a hűség, a ragaszkodás, az eltökéltség a legszebb emberi tulajdonságok közé tartoznak, ahol rájöhetsz, hogy ki is vagy valójában, s hogy erősebb vagy sokkal, mint azt valaha gondoltad. A kedvenceim közé fogadtam azonnal!

Kinek?
14 éves kortól gyakorlatilag bárkinek. Főként annak, aki szereti a különös, álomszerű hangulatba vont írásokat, Írország nedves és sziklás tájait, a gyönyörű leírásokat, a teljesen különleges, ám veszélyes lényeket, vagy akár a lovakat. És annak, aki szereti Maggie Stiefvater stílusát...


Kleinheincz Csilla: Ólomerdő


Fülszöveg:
A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb. 
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy. 
Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.

Miért ajánlom?
Bár Kleinheincz Csilla könyvét a fantasy kategóriába sorolják, én jobban szeretek úgy gondolni rá, mint egy mesére. Egy olyan mesére, ami az ősi legendákat őrzi, ami megtartotta az eredeti történetek minden kegyetlenségét és nyers erejét, ami igazi és tompítatlanul valós. Nem lágyították, nem igazították hozzá a gyermeki lélek finomságához, megtartották csiszolatlan, hamisítatlan voltában. És mégis – vagy pont ezért – gyönyörű…

Kleinheincz Csilla bár igazodott a fantasy szabta legfontosabb műfaji elemekhez, mégis mellőzte annak számos tipizált összetevőjét, hogy saját, magyar vonatkozásokkal töltse azt meg. 
Elsősorban népmesei elemekből indul ki átformálva azokat saját képére, megtöltve egyedi, különleges színezettel és hangulattal. A különböző meseelemek észrevétlenül, mindenfajta zökkenő nélkül csúsznak át egymásba és fonódnak össze egyetlen történetszállá, mely hol kisimul, hogy ismét összegabalyodik, szinte önálló életet él – mégis érezzük, hogy valaki roppantul ügyesen irányítja és szelídíti, mint egy rakoncátlan, szilaj paripát.

A cselekmény tántorítatlanul robog a végkifejlet felé, számos izgalmas percet és kikényszerített döntést magával hurcolva, hogy aztán egy meglepő és érzelmekkel teli békés lezárással végződjön. S bár a rossz nem nyeri el méltó büntetését úgy, ahogy azt megszokhattuk, mégis csodaszép és tanulságos ez a lezárás, hiszen magában hordozza a szeretet, a megbocsájtás, az összetartozás mindent elsöprő erejét.

Mindezt az összetett és gyönyörű szép mondanivalót megkoronázza Kleinheincz Csilla választékos, melodikus fogalmazásmódja, a balladai elemekkel tarkított, szofisztikált írásmód, a kísérteties, mágikus hangulat.

Így aztán nem csoda hát, ha azt mondom: az Ólomerdő egy csodálatos mese. Mese a felnőtteknek a felnőtté válásról, a felelősségvállalásról, a kitartásról. Példát állít és elrettent, elvarázsol, magához ránt, s ismét megtanít hinni a mesékben és a csodákban.

És még valami, ha már új kiadás: Az új kiadás borítótervét ismét Sánta Kira tervezte, sajátos színvilágával és vonalvezetésével egészen egyedit és maradandót alkotva! A lány arcának kifejezése, a hajába szövődő magyar népi motívumok felsejlő képe, a csodás és míves tipográfia gyönyörű és különleges. Teljesen a bűvkörébe vont ez a borító – csakúgy, mint maga a könyv!

Kinek?
12 éves kor fölötti lányoknak, akik szeretik a különleges meséket, a fantasyt, a magyar gyökereket. És az anyukáiknak és nagymamáiknak - mert egészen biztosan ők is szeretni fogják...

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány

Fülszöveg:
„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával.!"

Miért ajánlom?
Azt gondolom, rendkívül ritka az a könyv, ami egy alsó tagozatos gyermeket, aki még csak most ismerkedik az olvasás és a könyvek világával, magával ragad és a bűvkörébe ejt. Mert nem elég az érdekes, fordulatos történet, meg is kell ragadni a figyelmüket, belerántani őket a történetbe, a részesévé kell tenni, szinte megigézni. Ezért aztán nehezen találni meg a megfelelő kötetet..

Nos, azt kell mondanom, Bosnyák Viktóriának sikerült mindez, hiszen egy olyan történetet tár a kis olvasók elé, ami amellett, hogy humoros, elragadó és varázslatos történet, bátran meg is szólítja a gyermekeket, képes mindent az ő szemükön keresztül látni és láttatni, sőt, saját magát, az írót is a történet részesévé tenni.

Az a közvetlen, játékos nyelvezet, amelyet a mesélés közben használ tökéletesen alkalmas arra, hogy a gyermekeket társként, egyenrangú félként kezelje, sőt bevonja az események alakulásába (megmosolyogtató és rendkívül találékony például az a jelenet, amelyben Laci a nagymama által sütött palacsintákat falja, s miközben Laci eszik, a nagyi nekünk, Olvasóknak is süt néhány adagot). Ezáltal a kisiskolások nemcsak bele tudják képzelni magukat a történetbe, de ők maguk is a részei, a szereplői lesznek.

Ezt segíti a mindennapi, általuk is ismert és megszokott közeg, az iskola tipikus helyszínei és csoportjai, a hétköznapok megjelenő rutinja. S mivel persze gyermekekről van szó, ezzel a megnyugtató szokványossággal rendkívül árnyaltan és finoman keveredik a mesék világa, kiszínezve, különlegessé, varázslatossá téve a cselekmények alakulását, fordulatossá, élvezetessé, izgalmassá téve az eseményeket.

Az már csak pont az i-n, hogy miközben az olvasó jól szórakozik és belép a könyv világába, mellette még tanul és okosodik is: egyrészt a rendkívül választékos és humoros magyarázatokkal alátámasztott nyelvezetből, másrészt a tanulságos és meggyőző mondanivalóból.

Összességében azt gondolom, Bosnyák Viktória könyve tökéletes választás a gyermekek számára elsőként feldolgozandó és elolvasásra váró könyvek közül, garantáltan élvezni és szeretni fogják, s talán ez lehet az első állomás afelé, hogy rájöjjenek: az olvasás bizony érdekes és izgalmas elfoglaltság, amely tökéletes szórakozást nyújthat még az ő számukra is!

Kinek?
9 éves kor fölött minden fiúnak és lánynak.


Kiera Cass: Az Igazi (Párválasztó 3.)

Fülszöveg:
A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet. 
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. 
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. 
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére. 
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Miért ajánlom?
Aki olvasta és szerette Kiera Cass Párválasztó trilógiájának korábbi köteteit, biztos vagyok benne, hogy nagyon fogja szeretni a befejező kötetet is. Nemcsak azért, mert méltó folytatása az eddigieknek, és ugyanazt a hangulatot és vonulatot követi, mint az első két rész, hanem azért is, mert a kötetek sorszámával párhuzamosan az írásmód és cselekményvezetés minősége is jelentős növekedésnek indult. Bizony, megkockáztatom, hogy a három kötet közül Az Igazi az, ami a legkiforrottabb, legteljesebb, legszínvonalasabb írása az írónőnek.

A kötet gyors tempójú, jól szerkesztett, a párbeszédek természetesek és sokkal valóságosabbak, mint az előző köteteknél voltak. A romantika minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap, a hangulat egyre feszítettebb, Maxon és America kapcsolata egyre inkább beérni látszik. Ugyanakkor Kiera Cass a folytonos cselszövésekkel, bonyodalmakkal tökéletes bizonytalanságban tartja az Olvasót, és valóban csak a kötet végén dől el az, hogy vajon hogyan is alakul hőseink sorsa. Ez a bizonytalanság néha annyira erős frusztrációt okoz, hogy szinte görcsbe merevedve olvastam a könyvet, ugyanakkor őrült tempóban, hogy mielőbb megtudjam a választás végkimenetelét.

A szerelmi szál édesen, bájosan alakul, egyre több érzelem, egyre több gyengédség és szenvedély keveredik belé. A kötetben gazdát cserél egy-két szerelmes levél, elhangzik egy-két vallomás, amelynek gondolatai gyönyörűek, hangvételük bűbájosan érzelmes és bensőséges.

A cselekmény nem mentes az akciójelenetektől, melyek sodró lendületűek, izgalmasak, néha bizony kegyetlenek is. 
A kötet hangulata ennek ellenére is megmarad egyfajta álombeli látomásnak, csillogó, fényes, selymesen suhogó tündérmesének.

Összességében véve azt kell mondanom, Kiera Cass Párválasztó sorozata – különös tekintettel a befejező kötetre – egyike volt azoknak a könyveknek, melyeket olvasva kiélhettem minden álmodozóan lányos, hercegekkel és gyönyörű báli ruhákkal teli vágyamat és hajlamomat. Lehetetlenségnek éreztem abbahagyni, lerakni, akár csak egy percre is kiszakadni abból a mesebeli világból, amelybe a regényt olvasva óhatatlanul belecsöppenünk. Olvasás közben sírtam, nevettem, sóhajtoztam, és a végén végtelen szomorúsággal konstatáltam: vége van.

Kinek?
A sorozatot már olvasóknak. Azoknak, akik szeretik a tündérmesébe illő, romantikus-lányos sztorikat, a báli ruhákat, a csillogást, akik várják a herceget fehér lovon. Mert ebben a sorozatban bizony eljön!

Template by:
Free Blog Templates