2013. március 26., kedd

Játsszatok velem és nyerjetek könyvcsomagot!

Mostanában több olyan könyvet is olvastam, amibe mindenféle rejtvények és kódok voltak belecsempészve. Vagy a kijutáshoz, vagy a megtaláláshoz, vagy a leleplezéshez volt szükség arra, hogy a szereplők megfejtsék azokat. 

Nos, innen jött az ötlet: ha már ilyen gyönyörű tavaszunk van, üssük el az időt és játsszunk mi is kitalálósat! Fejtsük meg a rejtvényeket, keressük meg és rakjuk össze a kódokat!
És ha megvan, nyerjük meg a kincset! Hogy jelen esetben mi is a kincs? Mivel dolgozni kell érte, legyen valami izgalmas! Mondjuk: egy több könyvből álló könyvcsomag!

Lássuk, mit kell tenned!

A blog bizonyos oldalain (különböző könyvbejegyzésekben) elrejtettem néhány szót ILYEN MÓDON. Ezeket kell - helyes sorrendben - megkeresned, mondattá fűznöd és az összerakott mondatot elküldened április 7-ig  a roniolvas@gmail.com e-mail címre. Az e-mail tárgya: JÁTÉK


Íme a segítség ahhoz, hogy hol találod meg a szavakat:


1. Április 1-jén jelenik meg az Atlantic Press Kiadó gondozásában ez a gasztroregény, mely a konvencionális magyar ízekről, szerelemről, szenvedélyről szól.

2. A Főnix Könyvműhely újdonságáról szól az a bejegyzés, amelyben ezt a két piciny szócskát elrejtettem. Főhőse azért indul útnak, hogy megtalálja elveszett apját és a reményt a jobb, a szebb jövőre egy sivár, növények és fák nélküli világban.

3. Az egyik legkedvesebb olvasmányomról szól a bejegyzés, amelyben a harmadik szót megtalálod. A könyvet a Ciceró Kiadó adta ki egy sorozat második részeként, mely két zenész fiatal, Adam és Mia újbóli találkozását hivatott elmesélni.

4. Nos, az utolsó szócska egy olyan könyv recenziójában rejtőzik, mely a tavalyi év talán egyik legnagyobb meglepetése - és pozitív csalódása  volt számomra. Főhőse Miranda, aki súlyos emlékezetkiesésben szenved, és néha-néha felvillanó emlékképeiből próbálja összerakni korábbi önmagát és életét. Ám lehet, hogy ezek az emlékek Hamis emlékek?? :)


Remélem, sokat segítettem! :) Ha megvan a mondat, akkor április 7-ig küldd el a fent megadott e-mail címre! A helyes megfejtést beküldők között egy 4 könyvből álló  KÖNYVCSOMAGOT sorsolok ki, melynek tagjai a következők:





Játékra  és kincsvadászatra fel! Sok szerencsét!




Daniel Glattauer: Örökké tiéd

Fülszöveg:

„Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül.” 
A harmincas éveinek közepén járó, egyedülálló Judith a szupermarketben ismerkedik meg Hannesszal, aki a tömegben a sarkára lép. Nem sokkal később a férfi felbukkan az elegáns kis lámpaüzletben, amelyet Judith a gyakornoklány, Bianca segítségével vezet. Hannes nőtlen építész, a legszebb férfikorban van – nem csupán minden anyós álma, de Judith barátait is teljesen lenyűgözi. Judithnak kezdetben nagyon jólesik, hogy a céltudatos férfi a tenyerén hordozza, lesi minden kívánságát. Ám Hannes szűnni nem akaró törődése idővel egyre nyomasztóbbá válik. Judith úgy érzi, a férfi fokozatosan kisajátítja, ellenőrzése alá vonja. Hiába próbál szakítani vele, Hannes még az álmaiba is beférkőzik. S amikor fölébred, a férfi máris készen áll, hogy valami jót tegyen vele… 
„Thrillerbe forduló szerelmi történet. Humoros, fordulatos, lélegzetelállító.” Die Presse

A könyvről:
Sokan úgy tartják - és osztom a véleményüket -, hogy a szerelem a legcsodálatosabb dolog, amivel egy ember az életében találkozhat. Varázslatos, felszabadító érzés, amely felvértez, erőt ad, az egekbe emel, jobbá tesz Téged, Őt és az egész világot...

Már amennyiben a szerelem abban a formájában talál ránk, ahogyan az elfogadott, normális és egészséges.


Csakhogy az ember önző módon szeret. Szereti birtokolni a másikat, azt, akire szeretete minden fénye rávetül. Ám ha ez a fény túl sok, az elvakít és felőröl. Az már nem felemel, hanem a mélybe taszít, terhes és elviselhetetlen lesz, és semmi másra nem vágysz, mint menekülni előle. Bárhová, jó messzire, ahová egyáltalán nem ér el a fénye...

Nos, Judith is menekülni próbált Hannes elől Daniel Glattauer Örökké tiéd címet viselő legújabb regényében...
Menekülni, pedig az elején minden csodálatosan indult: a harmincas évei végén járó, férfiakból kiábrándult Judith és a lehengerlő modorú, építész Hannes egy véletlen baleset következtében találkoznak először egy zsúfolt szupermarketben. Bár a találkozás nem mondható örömtelinek, kölcsönösen megtetszenek egymásnak, s a férfi hamarosan felbukkan Judith lámpaüzletében. A beszélgetéseket hamarosan találkozók követik, s Judith azon kapja magát, hogy nyakig benne van egy kapcsolatban egy férfival, aki nemcsak, hogy a tenyerén hordozza Őt, de minden más ismerősét is levesz a lábáról.


Ám ami egy ideig hízelgő és élvezetes, nemsokára kórossá és túlzottá válik. Hannes törődése és szerelme ugyanis nem ismer határokat: beférkőzik Judith egész életébe, magához édesgeti a barátait, a családját, rátelepszik a gondolataira, a személyiségére, teljes egészében birtokba veszi a nőt. Ő pedig csupán egyet akar: szabadulni. Megszabadulni minden nyomás alól. Ám ez nem is olyan egyszerű...Hamarosan nem tudni, ki a megszállott és ki az áldozat, mi a valós és mi a hazugság, ki beteges és ki nem...

Azt gondolom, mindig nehéz dolga van annak az írónak, aki korábbi írásainak köszönhetően már sikeresnek számít az Olvasók körében. Az újdonságaikat mindig nagy várakozás előzi meg, és minden Olvasó elvárásokat támaszt irányában. Ugyanazt az érzést, ugyanazt az élményt akarják, mint korábban.

Csakhogy egy idő után ez unalmas. Én - személy szerint - azt gondolom, attól lesz valaki jó író, ha képes megújulni, képes meglepetést okozni, képes mindig újat és újat mutatni. Képes arra, hogy azt érezd olvasás közben: ez nem is ugyanannak az írónak a műve és közben mégis ráismerj minden sajátos stílusjegyére és vonására.

Nos, azt kell mondjam, Daniel Glattauernek mindezt sikerült elérnie nálam és ezzel végérvényesen beírta magát legkedvesebb íróim közé...

Az Örökké tiéd sem témájában, sem hangulatában nem egyezik a Gyógyír északi széllel című kötetével, sokkal mélyebb, sokkal összetettebb annál. Egy destruktív szerelem története ez, kirándulás az emberi lélek mélységeibe, a beteg elme legsötétebb bugyraiba.
Nem romantikus szerelmi történet ez, hanem veszélyes játék, szlalomozás hazugság és igazság között, később ingázás álom és ébrenlét mezsgyéjén.

Glattauer - saját magához hűen - nem foglalkozik a részletek kidolgozásával, a történetet a párbeszédek, a gondolati monológok uralják, nincs belemagyarázás, nincs boncolgatás. Ő inkább az élő beszédet, a cselekedeteket hívja eszközül, s ez egyfajta könnyedséget, lazaságot kölcsönöz a könyv egészének, a szellemes, ironikus mondatok pedig emészthetővé teszik a mindenképpen komoly és feszültséggel teli témát.

A könyv középpontjában leginkább  Judith testi-lelki leépülése áll, vagyis az a jelenség, hogy milyen mechanizmusokat vált ki ez a folyamat egy emberből. A nő átalakulásának leírása figyelemre méltóan pontos és tudományos, s azzal, hogy Hannes személyét teljes mértékben kivonja ebből, a háttérben, a sötétben marad, mi magunk is kételkedni kezdünk Judith épelméjűségében és igazában.

Innentől kezdve soha nincs egy biztos pillanat sem, a feszültség - még emészthető módon kissé felgyülemlik, és a végén - talán túlságosan is gyorsan - lecsapódik. Ám ez a lecsapódás valamiként megnyugtató, felszabadító, eléri azt, hogy mégis jó érzéssel csukjuk be a könyvet.

Nem a klasszikus értelemben vett pszicho-thriller ez a könyv, - hiányoznak belőle ugyanis az igazán rettegésben tartó, feszült pillanatok -, sokkal inkább a műfajok frissítő keveréke, egy - nem is annyira ritka - probléma kisarkított leírása. Az üzenete és a mondanivalója talán nem tudatos, mégis megfontolandó és átgondolandó...
Szeretni nem egyenlő azzal, hogy birtokolni...

Karakterek:
Ha nem volna a téma maga is igen központi és jelentőségteljes, azt mondanám, hogy egy karakterközpontú könyvről van szó. Judith alakja ugyanis annyira összetetten ábrázolt, bonyolult karakterrajz, hogy megköveteli a teljes figyelmünket, tökéletesen relevánsá válik, a könyv egyik meghatározó momentumává. 

Teszi mindezt mindenféle leírás és körbeírás nélkül, pusztán a szereplő cselekedetein, dialógusain, gondolatain keresztül.

Ez valamennyi szereplőre érvényes a könyvben - a karakterizálás minden látszólagos elnagyoltsága ellenére is pontos és bonyolult, hétköznapi, eleven személyekké téve a kötetbeli karaktereket.

Ironikus, hogy a látszólag legalkalmatlanabb, legkisebb karakter bizonyul később az egyetlen józanul gondolkodó, segítőkész személynek, az egyetlen támasznak és mentsvárnak. Talán ez ismét egy burkolt üzenet arra, hogy nem mindig ildomos első benyomás alapján ítélkezni...

Borító:
Kár, hogy a fénykép és a kétdimenziós monitor nem adhatja vissza azt a képet, amit ez a csodálatosan szép kiadás nyújt. A könyv keményfedeles, védőborítós, az elején a kilincs, a kulcs a bilétával csodaszép fényes-sima offszet nyomtatással készült, tökéletesen igényes és esztétikus kiadás, mely méltán nyeri el a hónap kötete címet!


Érdekességek:
Daniel Glattauer 1960-ban született Bécsben. Diplomáját pedagógia és művészettörténet tárgyakból szerezte, majd a Die Presse napilapnál kezdett el dolgozni szerkesztői munkakörben. Később a Der Standard munkatársa lett, ma már főállású író.
Az igazi sikert a 2006-ban megjelent Gut gegen Nordwind hozta meg számára, melyet 30 országban, több mint egymillió példányban adtak ki

Olvasói nyomásra született meg a könyv folytatása, mely hasonló fogadtatásban részesült.
Darum című könyvéből 2008-ban filmet forgattak, a Gyógyír északi szélre című darabot pedig a mai napig nagy sikerrel játssza a Belvárosi Színház Őze Áron és Fullajtár Andrea szereplésével (volt szerencsém látni - felejthetetlen élményt nyújtott!).

2013. március 23., szombat

Chris Howard: Rootless - Gyökértelen

Fülszöveg:
A 17 éves Banyan fákat épít: elszórt fémhulladékokból erdőket kreál a gazdag ügyfeleknek, akik a pusztulás látható nyomai elől szeretnének menekülni. Bár maga Banyan még sosem látott igazi fát – hisz azok már egy évszázada kihaltak −, apjától még az eltűnése előtt sokat hallott a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy rejtélyes nővel, aki különös tetoválást visel a testén – egy térképet, ami az utolsó élő fákhoz vezet. A fiú elindul a pusztuláson keresztül, ahonnan nem sokan térnek vissza. Akik megmenekülnek a kalózoktól és fosztogatóktól, azokra ott várnak a sáskák… akik most már emberhúson élnek. De nem Banyan az egyedüli, aki a fákat keresi, az idő pedig egyre fogy. A bizonytalanságok közepette a fiú kénytelen szövetségre lépni Alphával, a vonzó, de veszélyes kalózzal, akinek szintén megvannak a saját tervei. Miközben pedig a talán csupán a legendákban létező ígéret földje felé tartanak, Banyan megdöbbentő dolgokat tud meg a családjáról, a múltjáról és arról, mire képesek az emberek, hogy visszahozzák a fákat.

A könyvről:
Elég sok disztópiát és poszt-apokaliptikus regényt elolvastam már ahhoz, hogy tudjam: a maga nemében mindegyik végtelenül megrázó és szívszorító. 

Félelmetesen nehéz ugyanis szembesülni azzal  a ténnyel, hogy mifelé halad a világ, mifelé tendálunk....
Mert mindez lehetséges. Miért ne volna az? Szinte bármelyik általuk megfestett jövőkép elképzelhető és realizálható. Szinte bármelyik a sok százból...Félelmetes, nem igaz?

Mégis, úgy hiszem:

"Semmitől nem tűnik olyan reménytelennek a világ, mint ha tudod, hogy üres."

És ezzel mélyen egyetértünk Chris Howarddal, a Főnix Könyvműhely legközelebb megjelenő könyvének, a Gyökértelennek a szerzőjével. Hiszen, mit csinálsz, ha elvesznek Tőled mindent? A boldogságot, a szépséget, az ízlelés örömét, az illatok sokaságát, a változatosságot és a jövőt? Mi marad neked? Egyetlen egy dolog: a hited. A hited abban, hogy nem ez jár, hogy nem itt van vége, hogy lehet még jobb, hogy van még élet! 


Nos, úgy hiszem, könyvünk főhősének, Banyannak is ez az egy dolog adatott az életben. Hiszen - miután apja titokzatos körülmények között eltűnik - teljesen egyedül marad egy sivár, kihalt, lecsupaszított világban, ahol nomádként, teljesen gyökértelenül tengődik egyik helyről a másikra és faépítésből igyekszik túlélni a napok sokaságát. A világ ugyanis nem más, mint felforrósodott homoktenger, mindenféle szín, szépség és élet nélkül. Miután a több évtizednyi Sötétség véget ért, a Hold ugyanis valamiként egészen közel került a Földhöz, megváltoztatva annak egész klímáját, az ár-apály struktúráját, kiölve az összes növény- és állatfajt, mindent. Egyedül a génmanipulált kukorica az, ami még ehető a Földön, de az is az egyetlen nagyvállalat, a Gentech kezében van. Önállóan termelni nem engedélyezett, más növény nem marad meg: felfalják az elszaporodott, kiéhezett sáskák, akik attól sem riadnak vissza, hogy ha nem találnak elég élelmet, az embert falják fel.

A helyzet valóban kilátástalannak látszik. Egy ideig. Egészen addig, amíg Banyan össze nem találkozik új munkaadójának nevelt lányával, Zee-vel, aki egy különös fotót mutat neki: nemcsak, hogy élő fák láthatók a fényképen, de nem más van a fákhoz kikötözve, mint Banyan elveszettnek hitt apja. Így aztán a fiúban feléled a remény: talán van még jövő mindenki számára: az emberiségnek a fák miatt, neki pedig az apja miatt. Talán mégsincs egyedül. Talán Zee anyja, a testére tetovált fával segítségükre lehet, és rátalálhatnak az emberiség jövőjére.. 

Itt kezdődik Banyan kalandos utazása és expedíciója, mely néha kissé szokatlan, néha kissé nyers, néha kissé gyomorforgató, de minden percében élvezetes, eseménydús, izgalmas és fordulatos!

Chris Howard egy rendkívül fantáziadús, összetett és eredeti könyvet hozott létre, melynek minden mozzanata izgalmakat, fordulatokat, meglepetéseket tartogat. Helyenként ugyan feltűnik egy-egy keményebb, naturisztikusabb jelenet, de azt kell mondanom: mindez kihagyhatatlan és szükséges ahhoz, hogy megértsük: a világ valóban megszűnt létezni. Csaknem az ember is - legalábbis mint önálló, gondolkodó individuum. Az irányítás egyetlen kis csoport kezében van, hiszen: akié az étel, az egyeduralom, azé a hatalom is, és a döntés, a jövő...Egy piciny gazdaságpolitikai kritika ez, mely  felvillantja a mai, jelenkori üzleti élet hibáit és problematikáját.

A világkidolgozás ezzel egyidejűleg tökéletes, egészen érzékletes és vizuális. Szinte érezni a por ízét a szánkban, a nap perzselő erejét, az emberek fásultságát, a csüggedtség állandó jelenlétét.  És amikor felbukkan a titokzatos fotó, felcsillantva a reményt, már minket is csak egyetlen dolog éltet: Banyannal és társaival együtt felfedezni és megtalálni a Fát. 


Hihetetlenül ötletes és frappáns dolog volt az Életfa motívum felhasználása a könyvben. Hiszen a FA azon kívül, hogy valóban testet ölt és tárgyiasult formájában is az életet hozó fát jelenti, ez jelképezi a megújulást, a folyamatos fejlődést és növekedést, a reményt, a hitet a szebb és jobb világban. A jövőt, az életet.

Az életet, amelyben talán még társ is akad - legalábbis Banyan számára. Hiszen amellett, hogy reményt ad az embereknek, saját maga is ráébred valami egészen fontos dologra. Arra, hogy gyökeret ereszteni nem feltétlenül azt jelenti, hogy földrajzilag megtalálni az otthonunkat. Hiszen az otthonunk ott van, ahol a családunk, a barátaink, a szeretteink. S mire erre ráébred, ő maga is lassan gyökeret ver, s válik magányos vándorból egy egész kis csapat vezető tagjává, s egy karakán "amazon" szerelmévé.


Hiszen a világ sivárságának és kietlenségének ellensúlyozásaként fellobban egy árnyalatnyi, édes, alig észrevehető kis romantika a könyvben, egy egészen csipetnyi kis szerelem, egy cseppnyi szín a sárgás-szürke világ romhalmazában. Egészen ösztönös és magától értetődő ez a szerelem, két rokon lélek, két hasonló ember egymásra találása.


Mindemellett a könyv egészét áthatja valami magától értetődő természetesség, valami elképesztő nyilvánvalóság. 


Mert Chris Howard mesél. Nem elemez, nem analizál, csak mesél.
A könyv egész hangvétele és nyelvezete Banyan életkorához és társadalmi helyzetéhez igazodik, szinte látom őt magam előtt, ahogy felhúzott térdekkel, maga elé meredve, vállvonogatva meséli a történetet...Ebből adódóan persze előfordul helyenként egy-egy trágárság, egy-egy nyersebb indulatszó, de annyira természetesnek és magától értetődőnek hat ez egy 17 éves kamasz szájából, hogy teljesen helytállónak érezzük azt.

A képszerűségnek, a hangnemnek, a történet lendületességének hatására egészen elmerülünk a történetben, részesei, szereplői leszünk mi magunk is, és a könyv befejezése után bizony kell egy kis idő, mire újra magunkhoz térünk...

Bizony: ez a könyv egy elképesztően sivár, elrettentően ijesztő jövőkép egy majdani életről, melyet Chris Howard olyan szívettépően hétköznapi, természetes hangnemben és írásmóddal tár elénk, hogy elhisszük: akár igaz is lehet. És közben csendben, magunkban fohászkodunk: ne így legyen! 

Karakterek:

A karakterek - annak ellenére, hogy egy sivár, kietlen világban, elnyomásban élnek - mind rendkívül erős, határozott jellemmel bíró egyéniségek. Mindegyikük sokat megélt, a kegyetlen világ által megedzett személyiségek, egyetlen közös van bennük: nem hajlandóak feladni, nem hajlandóak behódolni, nem hajlandóak megelégedni a nem létező életükkel. A hitük, a remény táplálja minden cselekedetüket, ez minden tettük mozgatórugója. 

S miközben ez a fáradt csapat, melynek tagjai eddig csupán önmagukra számíthattak, egyre halad Amerika kietlen tájain, szép lassan összekovácsolódnak, észrevétlenül átalakulnak, s olyan dolgokat adnak egymásnak, melyre talán soha nem is számítottak: szeretetet, barátságot, együvé tartozást.  

Borító:

A magyar borító ugyan nem kapott még végleges formát, az amerikai és spanyol borítóban addig is gyönyörködhetünk. Mindkettő annyira aprólékos és részletgazdag, hogy van mit értelmeznünk és tanulmányoznunk, rájönni az összefüggésekre és az ábrázolás mozgatórugóira. Nálam mindkettő borító biztos befutó...




Érdekességek:

Chris Howard Londonban született, Angliát 19 évesen hagyta ott, és kezdte el tanulmányait a coloradoi egyetemen. Jelenleg is ott él.
Dolgozott a Coloradoi Nemzeti Parkban, imádja a természetet és a természetjárást. 
Márciusban vette feleségül barátnőjét, Allisont, akit a legcsodálatosabb embernek tart a földön :) 
Kedvenc írója McCarthy, akinek a könyveit bármikor képes újra és újra elolvasni. 
Jelenleg a Rootless folytatásain dolgozik - mi pedig epekedve várjuk az újabb kalandokat!



A könyv előolvasási lehetőségét köszönöm a Főnix Könyvműhelynek, a közreműködést pedig Abstractelf-nek!

Chris Howard Rootless című könyve a Könyvfesztivál idejére jelenik meg!

2013. március 20., szerda

Gégény Gabriella: Ízek és más szenvedélyek

Fülszöveg:
A Szivárvány könyvek új kötetében Gréta tíz év után egy bárpultnál fut bele egyetemi szerelmébe, aki csóró diákból lett kőgazdag vállalkozó, s csak egy dologban hasonlít arra a diákra, aki Gréta életének első férfi volt: még mindig ellenállhatatlanul vonzó. Gréta újságíró, de legnagyobb sikereit gasztrobloggerként éli meg. A véletlen találkozás pedig rádöbbenti, hogy a szerelmet nem lehet csak úgy eltemetni. A kötetben ízek és szenvedélyek tombolnak, s az elbűvölő sztorihoz még egy tucat finomság-recept is jár.


A könyvről:
Köztudott tény: a nők bizony szeszélyesek. Azzal azonban nem biztos, hogy mindenki tisztában van, hogy a női szeszélyt milyen nagy mértékben képes befolyásolni és irányítani más nők szeszélye iránti fogékonyságunk.
Hogy mit is jelent ez pontosan? Nos, máris megmagyarázom...

Abban a hatalmas kegyben és szerencsében részesültem nemrég, hogy az elsők között olvashattam el Gégény Gabriella hamarosan könyvesboltokba kerülő kis gasztroregényét, amely az Ízek és más szenvedélyek címet viseli.
Ha olvashattam, hát olvastam is, arra azonban senki nem készített fel, hogy ha olvasom, hát sütöm is! Na nem a könyvet, hanem a belőle felém illatozó és kacéran magukat áruló ínycsiklandó süteményeket.

Mert bizony, amit egy nő kitalál és kitálal, az a másiknak is azonnal kell. Addig megy, amíg meg nem szerzi, ki nem okoskodja, aztán prédául az asztalára nem teríti...

Így történt, hogy Gégény Gabriella szeszélyéből az én szeszélyem lett...Talán gondolati és fogalmi síkon is kissé, de tárgyilagosan mindenképp...itt ontja magából ugyanis édes és hívogató illatát az asztalon. A női szeszély ... a sütemény.

Soha azelőtt nem olvastam még gasztroregényt... Nem minthogyha nem szeretném a gasztronómiát és a kulináris élvezeteket, hiszen magam is naponta sürgök-forgok a konyhában, és kísérletezem a legkülönfélébb ízes csodákkal. Valamiért azonban úgy gondoltam- eddig -, hogy ha étel, akkor szakácskönyv, ha olvasnivaló, akkor pedig regény...Nos ez az elméletem most megdőlni látszik, hiszen a kerettörténetbe foglalt megelevenedő és saját történettel bíró süteményreceptek önálló életre keltek, saját fejezetet kaptak, szinte megmagyarázták létrejöttük miértjét. Minden sütemény életre kelt, feltöltődött emlékekkel és mondanivalóval, érzésekkel gazdagítva pompás ízüket és küllemüket.

A könyv kerettörténetének középpontjában Gréta áll: egy harmincas, kislányát egyedül nevelő családanya, aki szabadidejében gasztroblogot ír az általa oly szeretett süteményekről és ételekről. Gréta látszólag révbe ért: hamarosan megjelenik első, saját könyve, újságíróként remek munkája van, kislánya szép és egészséges: már csak egyetlen dolog hibádzik: csak nem akar rátalálni az a rég várt szerelem. Ám egy délután - barátnőire várva - összefut élete első, egyetemi szerelmével, Márkkal, aki annak idején egy külföldi munka miatt hagyta őt faképnél. Az élete felbolydulni látszik, hamarosan feltűnik egy hetyke kis kalap, egy balatoni vitorlás és sok-sok női, szeszélyes sütemény...

A történet - mint látjuk - egy édes kis szerelmi történet, két régi szerelmes újbóli találkozása, a múlt megelevenedése, ha úgy tetszik: egy második esély. Gréta és Márk lassan ismét egymásra talál, s amint a jelenben sorra következnek az események, úgy tárul elénk újra és újra egy-egy kis részlet a múltból, a régi időkből, a régi szerelemből. Gréta és Márk is döntés előtt áll, választaniuk kell... S a kérdés adott: vajon elkövetik-e újra azokat a hibákat, mint egykor, vagy tanulnak belőle és korrigálnak? A lehetőség adott...csak élni kell vele....



Gégény Gabriella helyes, édes kis történetet alkotott meg receptjei köré, bájos, megmosolyogtató egymásra találását két egykori szerelmesnek.


Nagyon szerettem a kettejük között lezajló csipkelődő és szarkasztikus párbeszédeket, a gunyoros megjegyzéseket, cívódásokat - bár több ízben inkább a bölcselkedés felé kanyarodtak el ezek... Én magam nem nagyon szeretem ugyan, amikor valaki ennyire tudálékosan igyekszik átadni számunkra az addigi életbölcsességeit, azt azért meg kell mondjam, hogy tökéletesen jellemző mindez erre a 30-40 év közötti korosztályra: valamiként úgy érzi ilyenkor az emberek többsége, hogy a fiatal felnőttkorból a tapasztalt, bölcs felnőttkorba léptek; megszűnik a bizonytalanságuk a világban, másokban és elsősorban saját magukban, s egyszeriben nagyon tisztán vélik látni a dolgokat és igyekeznek ebbéli tudásukat átadni másoknak. Ez természetes és egyértelmű velejárója az életkor haladtának - még akkor is, ha néha túl soknak érezzük másoktól.

Rendkívül dicséretes viszont az a természetesség, amellyel Gégény Gabriella és mellette hősnője, Gréta az értékeket és a hagyományokat közvetíti...Mindamellett, hogy Gréta egy ízig-vérig mai, modern nő, aki szereti a csinos ruhákat, a divatot, a városi forgatagot, mégis nagy hódolattal adózik a népzene, a napi kultúra iránt, fejet hajt a régmúlt idők értékei előtt, s blogjában is olyan hagyományos recepteket mutat be, ami egyértelműen a magyar békeidők cukrászdáit idézi.... Szinte látom Grétát, kis díszes, tollas kalapban, szűk kosztümben, amint karját egy jóvágású, udvarias úriembernek nyújtva bevonul egy Duna-parti kis cukrászdába...Igen, azt hiszem, hasonló hangulatot áraszt az egész könyv...Nyugodt, udvarias, békebeli harmóniát, tiszteletteljes légkört, megbecsült és értékelt perceket. Hagyománytiszteletet, felidézését a múltnak és a csodás emlékeknek, megbecsülését minden adott pillanatnak és megkapott élvezetnek. Legyen az akár szerelem, akár egy hőn szeretett nagynéni, akár egy finom sütemény...

Karakterek:
Mint már mondtam, számomra Gréta egy modern, mégis rendkívül hagyománytisztelő nő. Amellett, hogy ő a családfenntartó és megvalósítja saját magát, mégis betölti a nőkre az idők során kirótt valamennyi szerepet: gyermeket nevel, háztartást tart fenn, átörökíti a kultúrát.
Karaktere mindannyiunk számára példaértékű és követendő.

A férfi főhősünk mindebben tökéletes partnere Grétának: értékeli és támogatja a lány minden mozzanatát, továbbviszi az Ő értékközvetítését, udvarias, figyelmes - igazi régivágású úriember. Nem is lehetne más egy olyan nő mellett, mint Gréta...

Mégis, azt hiszem, a legnagyobb kedvencem Viola, a népdalénekes művésznő. Aki ugyan nem tökéletes, mégis olyan magától értetődő bölcsességeket fogalmaz meg, amelyek az ő szájából egyáltalán nem tűnnek mesterkéltnek vagy erőltetettnek, személyiségének karizmatikussága, életvidámsága átragyog a papíron és tudjuk: ilyen egy önmagával teljesen megbékélt, csodálatos ember, s hirtelen megértjük, mit is jelent a belső szépség....

Érdekességek:
Gégény Gabriella a főiskolán pénzügyi, informatikai tanulmányokat folytatott, majd hosszú évekig az informatika világában dolgozott. Nővére -eredeti foglalkozása szerint - ötvös, s az írónő maga is gyermekkora óta rajong a művészetekért. Így aztán a húszas évei végén egy népi mesterségeket oktató iskolában elvégezte a fazekas szakot. Itt ébredt rá arra a fontos dologra, melyet könyvében is igyekszik megosztani velünk, Olvasókkal, hogy: "a forma, a motívum, a színvilág mennyi mélyebb üzenetet hordoz magában, ha olvasni tudunk belőlük. S hogy egy csodálatosan díszített tárgy milyen erős hatással van rám, képes megváltoztatni a pillanatnyi hangulatomat. Írásaim szereplőinek történetét is többnyire egy-egy elkapott hangulat alakítja. Egy illat, egy antik tükör, egy fátyollal díszített női kalap, egy régi ízt őrző recept nem csak önmagáról, hanem a hozzá kötődő emlékeinkről, érzéseinkről is mesél, különös, meglepő atmoszférát teremtve a jelenbe. Az általam elmesélt romantikus történetek nem titkolt célja is ez, keverni a múltat és a jelent, visszahozni elfeledett értékeket, fekete-fehér filmkockákat, évtizedes recepteket és beleszőni őket újra a mindennapokba."

Aki bővebben megismerkedne Gégény Gabriellával, látogassa meg Facebook oldalát!


Jó olvasást (vagy étvágyat?) kívánok! 

2013. március 16., szombat

Filmes hírek - Divergent (A beavatott)

Újabb filmes hírek láttak napvilágot - ezúttal a Divergent, vagyis Veronica Roth disztópiájának megfilmesítéséről. Pontosabban a castingról...

Azt már tudjuk egy ideje, hogy a könyv - és film - főhősnőjét, Beatrice Priort Shailene Woodley játsza majd  a könyv filmadaptációjában, most azonban nyilvánosságra hozták a többi kiválasztott szereplő személyét is.

Számunkra talán legfontosabb, hogy ki alakítja majd Négyes szerepét .... Hiszen kiválasztották már Őt is! Hogy ki ő? Nem más, mint Theo James, az Underworld moziváltozatának Davidje...Igazából más közismert filmjét nem is nagyon tudom megemlíteni, főként tv-sorozatokban játszott eddig - amit nálunk persze nem vetítettek, így többnyire ismeretlenül hangozhat a neve - legtöbbünknek..
Bevallom, nálam Ő nem kifejezetten egy Négyes, mindenesetre látok benne fantáziát, látok benne lehetőséget - ki tudja! Akár még tökéletes is lehet! :)

Annyit még Theo James-ről - mert bevallom, engem ezzel nyert meg magának: Theo James színészi karrierjén kívül a zenei karrierrel is kacérkodott. A londoni székhelyű Shere Khan nevű együttes énekes-gitárosa volt sokáig - ma már aktívan nem zenélnek együtt, ám zenéjüket még sok helyen fellelhetjük és meghallgathatjuk. Például itt:



És akkor lássuk a Többieket:

Eric szerepében - Jai Courtney        
             
 Maggie Q mint Tori

Christina - Zoé Kravitz

Caleb - Ansel Elgort

És - súgva, halkan még annyit teszek hozzá: egyes források és pletykák szerint Kate Winslet játssza majd Tris anyját, Aaron Echhart Marcust, Peter szerepébe pedig Miles Teller bújik majd...de, természetesen, ezek még csak kúsza hírek :)
Roppant izgatottan várom a filmet, amelynek bemutatóját 2014. március 21-re datálják...





2013. március 12., kedd

Könyvek még, még, még!

Bizony-bizony, itt a tavasz! Kint ragyogó napsütés, 15 fok, madárcsicsergés! Ilyenkor valahogy mindenhez nagyobb kedvet érzek! Végre az olvasáshoz is! 
És ha tavasz, akkor közeleg a Könyvfesztivál ideje, ami nemcsak azért jelentős program, mert összejön a könyves világ színe-java, és találkozhatunk végre a régen látott könyves ismerőseinkkel, megismerhetjük az új íróinkat, építhetjük a kapcsolatainkat, hanem azért is, mert erre az alkalomra számos kiadó előrukkol valami igazán érdekes, régen várt újdonsággal. GYanítom, ez idén sem lesz másként, bár - súgva teszem hozzá -, egyelőre a legtöbben még titkolóznak és nem rántották le a leplet a meglepetéseken. 
Nos, azért néhány dolgot már tudunk...és néhányan nem is várják meg a fesztivált...Mi ennek persze csak örülünk, hiszen addig is van mit várnunk, van mit olvasnunk....


Rebecca Hamilton: Az öröklétű lány


Kiadó: IPC MIRROR
Súlya: 420 gramm
Oldalszám:  416 oldal
Várható megjelenés: 2013. március 19.

Fülszöveg:
Mielőtt még legyintenél, hogy "Ó, már megint egy olyan könyv", higgy nekem: ez más. Nem gondoltam, hogy engem is leköt egy vámpíroktól, alakváltóktól, boszorkányoktól hemzsegő sztori, de a Hamilton által megteremtett mitológia értelmet ad e természetfeletti lények létezésének.
- Robert Zimmermann/A Life Among the Pages
A wicca Sophia Parsons egy Sziklás-hegységben fekvő kisvárosban él. A közösség kitaszítottjaként tengeti mindennapjait: az emberek kerülik, mert kapcsolatot feltételeznek közte és néhány megoldatlan gyilkossági ügy között. Sophia egyetlen vágya, hogy megszabaduljon a fejében duruzsoló zajtól. Ennek érdekében ártatlan bűbájhoz folyamodik, és elvégzi vallása egyik szertartását, aminek következtében az alapzaj suttogó hangokká változik. Amikor már végképp úgy véli, hogy kezd elmenni az esze, őrületéhez különös társak szegődnek, akik ráadásul veszélyesek. Az egyikük Charles, akibe Sophia maradék józansága ellenére beleszeret. A férfinak köszönhetően egy sokkal rejtélyesebb valóság tárul fel előtte, mint amiben valaha hinni mert. Ebben a világban a túlélés érdekében tilos kérdéseket feltenni, és illik kitérni a halhatatlanok útjából. Ám ő már réges-régen átlépte a határt…
Paranormális románc, okkultizmus? Garantálom, hogy képtelen leszel letenni.
- Geek News Network

Saját megjegyzés:
Teljesen véletlenül akadt meg a szemem ezen a könyvön, ami bizony jövő héten már meg is jelenik, mégis alig-alig hallani róla...Mindenesetre ígéretesnek tűnik, és kíváncsian várom... A borítót tekintve nem őrizte meg a kiadó az eredeti kiadás borítóját - szerencsére. Nekem nagyon tetszik ez a befont hajú lány...kár, hogy nemsokára megjelenik hazánkban még egy könyv - és ugyanezzel a borítóval...jajj!



Chris Howard: Gyökértelen

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Várható megjelenés: 2013. április - Könyvfesztivál

Fülszöveg:
A 17 éves Banyan fákat épít: elszórt fémhulladékokból erdőket kreál a gazdag ügyfeleknek, akik a pusztulás látható nyomai elől szeretnének menekülni. Bár maga Banyan még sosem látott igazi fát – hisz azok már egy évszázada kihaltak −, apjától még az eltűnése előtt sokat hallott a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy rejtélyes nővel, aki különös tetoválást visel a testén – egy térképet, ami az utolsó élő fákhoz vezet. A fiú elindul a pusztuláson keresztül, ahonnan nem sokan térnek vissza. Akik megmenekülnek a kalózoktól és fosztogatóktól, azokra ott várnak a sáskák… akik most már emberhúson élnek. De nem Banyan az egyedüli, aki a fákat keresi, az idő pedig egyre fogy. A bizonytalanságok közepette a fiú kénytelen szövetségre lépni Alphával, a vonzó, de veszélyes kalózzal, akinek szintén megvannak a saját tervei. Miközben pedig a talán csupán a legendákban létező ígéret földje felé tartanak, Banyan megdöbbentő dolgokat tud meg a családjáról, a múltjáról és arról, mire képesek az emberek, hogy visszahozzák a fákat.

Saját megjegyzés:
Be kell vallanom, hogy a Főnix Könyvkiadó mostanában egyike az egyik legkedvesebb kiadóimnak. Valami furcsa módon különös érzékkel választják ki azt, hogy milyen könyvek kerülnek ki a kezük alól, a fordítói munkáik tökéletesek, kapcsolattartásuk példásnak mondható. 
Idén tavasszal ismét két sikergyanús kötetet hoznak, mindkettő várólistás és nagy reményeket fűzök hozzájuk! Ha választani kéne, sem tudnák, a kettő közül melyiket. A Gyökértelen azért áll talán picivel közelebb a szívemhez, mert így, első olvasásra a világ a Lorax c. animáció világát idézi, ami a lányaim egyik nagy kedvence... A többi pedig...kaland, kaland hátán! Ez kell most nekem!


Victoria Schwab: Az Archívum


Kiadó: Főnix Könyvműhely
Várható megjelenés: 2013. április - Könyvfesztivál

Fülszöveg:
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

Saját megjegyzés:
Íme a kiadó második ígéretes megjelenése. Számomra hátborzongató már a gondolat is, hogy hullák, halottak között mászkáljak, de egy olyan hangulatot áraszt mind a borító, mind a fülszöveg, hogy egészen biztos vagyok benne: kihagyhatatlan a könyv, sőt! Talán több is annál!


Ally Condie: Reached

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Oldalak száma: 448 oldal
Megjelenés: 2013. április

Fülszöveg:
A trilógia harmadik része
A Társadalom elhagyása után, a Felkelés – és egymás - kétségbeesett keresése közben, Cassia és Ky ugyan megtalálják azt, amit kerestek, de újra elveszítik egymást: Cassia a Társadalomban kap munkát, ahonnan a Felkelésnek kell dolgoznia. Kyt a Társadalom határain kívülre vezénylik. Az eseményeket nem lehet előre megjósolni. Hamarosan azonban lehull a lepel néhány titokról, és új fordulatot vesznek az események.
A New York Times bestseller listáját vezető Matched-trilógia izgalmas befejező részében, Cassia megbékél a nehézségekkel, amikkel az egyéni szabadságot korlátozó élet elleni lázadás jár, keresi a számára korábban elérhetetlennek tűnő szabadságot, és tiszteletben tartja a szerelmet, ami nélkül nem tudna élni.

Saját megjegyzés:
Sokan szeretik, mások nem. Én inkább az előbbiek táborát szaporítom, bár a második kötet hagyott némi keserű szájízt maga után, én bízom benne, hogy a harmadik rész kárpótol minket ezért, és igazán esemény- és érzelemdús befejezést kapunk! Várom!


Andrzej Sapkowski: Vaják III. - Tündevér


Kiadó: PLAYON MAGYARORSZÁG KFT 
Borító: kartonált
Súly: 20 gramm
ISBN: 9789638962218
Megjelenés: 2013. március 26.

Fülszöveg:
Az emberek, törpök, manók és tündék több mint száz esztendőn keresztül éltek békében egymás mellett. De ennek a békének vége, és a fajok ismét egymás ellen és maguk ellen harcolnak.
Ebben a viharos időben születik egy gyermek, akire a világ összes vajákja várt. Ciri a Cintrai Nőstényoroszlán, Calanthe királyné unokája. Különös hatalmakkal és még különösebb sorssal van megáldva, mert egy jövendölés Lángnak hívja őt: lángnak, amely örökre megváltoztatja a világot jó vagy rossz irányba
Ríviai Geralt, a vaják magával viszi Cirit a vajákok központjába, de Ciri egyáltalán nem hasonlít a többi tanítványhoz. Nem kell keresztülmenjen az átlagos vajákok számára a természetfeletti képességek eléréséhez szükséges mutációkon, amelyek gyakran kiirtják az érzelmeket és az emberi érzékenységet. Ciri valami egészen egyedülálló.
Ahogy a politikai helyzet egyre baljóslatúbbá válik, és a háború fenyegetése szinte már kézzel fogható a vidéken, Ciri megtanulja a hatalmát azok támogatására használni, akik szembeszállnak a gonosszal. De több segítségre van szüksége, mint amennyit a vajákok adhatnak neki: amint Geralt és ő elhagyják a vajákok központját, olyasvalaki veszi üldözőbe őket, aki pontosan érti a prófécia tartalmát és pontosan tudja, mire képes Ciri.
Lehet, hogy Geralt ezúttal ellenfelére akad?

Saját megjegyzés:
Nos, ez a kötet még számomra is kilóg picit a sorból, de egyszerűen muszáj végre megtudnom, mi az a Vaják! A napokban elkezdem az előző két részt, igyekszem megismerni ezt a világot...Talán az ERebos óta vonz kicsit jobban a számítógépes játékokon alapuló történet, a fantasy igazi, vérbeli világa... Ennél jobb kezdést el nem tudnék képzelni...



M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ 
Oldalak száma: 392 oldal
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 300 gr
ISBN: 9789636434595
Megjelenés: 2013. március 12.

Fülszöveg:
A Janus-szikla egy sziget, messze kint az óceánon, ahová csak háromhavonta jön hajó. Két ember lakja: Tom és a felesége, Isabel. A férfi négy keserves harctéri év után nyugalmat keres, a nő családi boldogságra, gyermekkacajra vágyik. Terveik azonban nem válnak valóra, az asszony újra és újra elvetél. Búskomorságában egész nap csak a parton bolyong, emlékei, vágyai fájdalmasan összegubancolódnak, amíg már nem eldönthető, mi a valóság és mi a fantázia világa. Egy nap gazdátlan csónak tűnik fel az óceán közepén, és a lélekvesztő felől Isabel egyre csak gyermeksírás hangját hallja.
Megrázó sorsokról, rossz döntésekről és az örök reményről szól M. L. Stedman első regénye, mely izgalmas és lírai olvasmányként rabul ejtheti az olvasók szívét.

Saját megjegyzés:
És akkor egy picit a női, érzelmes oldalnak is... Egy igazi sírós, megrázó, érzelemdús regénynek ígérkezik Stedman regénye, kizárólag arra az időszakra, amikor sírni vágyunk....


Nicci French: A kételynél is erősebb


Kiadó: Agave Könyvek Kft.
Oldalszám: 320 oldal
Méret: 140 × 210 mm
ISBN: 9786155272196
Megjelenés: 2013. Március 21.

Fülszöveg:
Ellie Falkner világa megsemmisül. Greg, a férje autóbalesetben hal meg - méghozzá nem egyedül. Az anyósülésen megtalálják Milena Livingstone testét, a nőét, akiről Ellie még csak nem is hallott soha. Ellie azonban a környezetében élők suttogásai és gyanakvásai ellenére is vonakodik elhinni a nyilvánvaló következtetést: a férje a jelek szerint megcsalta. Talán a bánat, a gyász okozza, de Ellie úgy érzi, muszáj megtudnia, ki volt az a nő - és be kell bizonyítania, hogy Gregnek a látszat ellenére nem volt házasságon kívüli kapcsolata. Hamarosan rádöbben, hogy férje és az ismeretlen nő halála nem véletlen baleset volt. Vajon Ellie csak azért kapaszkodik annyira a gyilkosság vádjába, hogy segítségével elkerülje a fájó igazságot a házasságáról? Vagy még baljóslatúbb felismerés vár rá? Milyen titkok fekszenek mélyen elrejtve közös életükben és közös múltjukban.

Saját megjegyzés:
Még mindig a női lélek vágyait gazdagítva ajánlom ezt a könyvet. Nemcsak az érzelmes sokaságát, de izgalmakat, rejtélyeket, nyomozást is ígér! Kell ennél több?

Diana Wayne Jones: A Merlin-összeesküvés


Kiadó: Metropolis Media
ISBN: 9786155158193
Megjelenés: 2013. március 21.

Fülszöveg:
Párhuzamos világok márpedig léteznek. Ki tudná ezt jobban, mint Nick Mallory, aki egyszer már kapcsolatba került velük, köszönhetően horroríró apjának, a wantchesteri scifi-találkozónak és a Föld rezidens mágustanoncának, Rupert Venablesnek? Most egy újabb, világokon átívelő kaland vár a fiúra, amelyben fontos szerepet játszik egy mágikus valóságból származó lány, Arianrhod (bár ő jobban szereti, ha Roddynak hívják). Otthonában minden varázslatok ura a merlin, ám az előző halála miatt kinevezett új merlin valami sötét titkot rejteget, ami vesztét okozhatja akár az egész multiverzumnak. A fantasztikum legjava!

Saját megjegyzés:
Be kell-e mutatni a Vándorló palota kötetek írónőjét? Aki olvasta, annak egészen biztosan nem, de szerintem annak sem, aki nem ismeri a köteteket konkrétan. Aki olvas, az egészen biztosan hallott már róla... 
Mágikus, fantáziadús világot, nagy kalandokat, rejtélyeket ígér ez az új kötet, a Trónörökös folytatása! Én bármikor olvasnám!


Kellemes tavaszi megújulást, jó olvasást Mindenkinek!


Template by:
Free Blog Templates