Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalak száma: 172 oldal

Borító: füles, kartonált

Súly: 240 gr.

Fordító: Sztanó László

Fülszöveg:

Viola egy szép tavaszi napon hívást kap a férjétől, Carlótól. Lányukat, a gyönyörű, húszéves Angit autóbaleset érte. Viola a tragikus hírt éppen a szeretője karjaiban fekve kapja, majd a hajnali utcán az autóban a kórház felé végigpergeti az elmúlt hónapok eseményeit. Egy hazugságokkal, szenvedéllyel, megcsalással és bűnbánattal, haraggal és reménnyel teli időszak képei villannak fel. A kórházban kiderül, hogy a lánynak azonnali életmentő szervátültetésre van szüksége, és csak egy donor jöhet szóba: Viola… A komoly hangvételű, Jodi Picoult és Cecelia Ahern női közönségét célzó lektűr immár világsiker.

A könyvről:

Azt mondják, minden történetnek lelke van. Nos, ha ez így van, ez a történet maga a lélek. Az a fajta „lélekkönyv”, aminek érzed minden rezdülését, minden fájdalmát, keserűségét és gyötrelmét, mégis a könyv végére érve már csak egyetlen dologra emlékszel belőle: a szeretetre.

A könyv egy nagyon fájdalmas és szívfacsaró esemény köré épül: egy tinédzser korú lány hepatitis fertőzést kap, s csak egyetlen módon menthető meg az élete: ha kap egy donort és májátültetésre kerülhet sor. Ám miközben a szülők gyermekük életéért izgulnak, fény derül arra is, hogy a kívülről talán eszményinek látszó család életében jónéhány titok lapul. Az anya, Viola ugyanis régi titkokat őriz magában, s minden nap csak tovább és tovább göngyölíti ezeket, szörnyű teherként viselve magán a súlyát. 
S mi lehet a megoldás a problémákra? Viola szerint csupán egyvalami lehet...

Annak ellenére, hogy így, a könyv végeztével azt mondom, mélyen megérintett és megrázott ez a könyv, hogy mérhetetlenül mélynek és elsöprőnek találom a mondanivalóját, és hogy az idén olvasott könyveim közül talán a legnagyobb hatást tette rám, azért azt is hozzá kell tennem, hogy az elején nem indult túl jól a „kapcsolatunk”.

Sara Rattaro ugyanis egészen elképesztő stílusban írta meg a könyvet, amit nem volt könnyű megszokni. A történetet a főhős, Viola szemén keresztül ismerhetjük meg, ám nem nekünk, olvasóknak meséli azt, inkább a lányának, Lucénak. Mégsem levél ez, inkább afféle belső monológ a régmúlt felidézésével, és a levont következtetések formába öntésével. Csodaszépen megfogalmazott, lírai bölcsességek ezek, olyan élettapasztalatok, melyeket csak egy anya oszthat meg a gyermekével - tele szeretettel, ám az átélt fájdalmak keserűségével.

S bár az elején ez a fura stílus kicsit idegenül hatott, annál szívbemarkolóbb és mélyrehatóbb lett minden gondolat oldalról oldalra haladva, teljesen magával ragadott, lenyűgözött, elvarázsolt, s végül azt kell mondanom  – ez az írásmód zseniális, nagyon egyedi és nagyon jó eszköze az olvasóra történő ráhatásnak.

Sara Rattaro

A történet maga a jelenkori eseményekkel indul, ám közben egymást váltják az időbeli ugrások, melyek Viola nagy titkát, és tetteinek teljes kiindulópontját adják. Valamilyen szinten tekinthetjük ezeket a kiugrásokat mentségnek is, bár azt hiszem, nem célja az írónőnek bárkit bármiben is felmenteni. Sokkal inkább azt szeretné láttatni, hogy mindennek több oldala van, mindig van oka az okozatnak, magyarázata a hibáinknak és a vétkeinknek. S ha feloldozást és megbocsátást szeretnénk, elsősorban saját magunknak kell megbocsátanunk. S hogy a többiek megbocsátanak-e? Az talán nem is olyan fontos...

Nem szerettem túlzottan Violát, s biztos vagyok benne, hogy más olvasók is így lesznek ezzel. Ám mégis a lelkemig hatolt a története, az a lelki tusa, ami lezajlott benne - sok-sok éven keresztül, s most, lánya kórházi ágyánál. Ha nem is értettem egyet vele, azért megértettem, megsajnáltam, megsirattam őt - és minden vétkét és hibáját, ami az egész életére rányomta a bélyegét. Szerettem az írónő csodaszép mondatait, választékos nyelvezetét, a tökéletes fordítást. 

Így aztán, a végére érve azt mondom a megváltás, a megbocsátás, az összetartás, a mindent legyőző szeretet könyve ez. Olyan elsöprő erejű írás, amelyet muszáj megkönnyezni, átérezni minden gondolatát és érzületét. Csodás könyv!

Karakterek:

Matteo - ahogy én elképzelem

Mindent egybevetve ismét leszögezném: Viola nem túl szimpatikus főhősnő.  Kicsit önző, kicsit beteges, kicsit öntörvényű. Mégis, ahogy fogynak az oldalak, úgy válik egyre inkább mélyebbé, telítetté, összetetté a karaktere, hibákkal, bűnökkel és önvádakkal teli, de valódi emberré. Talán éppen ezért tekintek rá elnézően, s bocsátok meg neki, így a végére. Hibázott, meglakolt érte. Sokszorosan. De minden ember hibázhat...

A férj alakja viszont éppen az ellenkezője Viola személyiségének. Kedves, segítőkész, önzetlen, majdnem tökéletes férfi, férj és apa. Olyan alak, akire mindenki vágyik. S talán éppen ezért vágyott Viola valami másra. Önmarcangolásként, önvádként. 
Sajnáltam őt, csalódása igazi volt, fájdalma pedig valódi. 

S ezzel a tökéletes férfival szemben ott a csábító, Matteo alakja, aki szinte teljes homályba vész. Nem tudunk meg róla túl sokat, de talán nem is fontos mindez. Alaktalan, személyiség nélküli figurája inkább csupán egy szimbólum, csupán a bonyodalmak okozója, maga a hiba. Egyfajta metafora. S talán pont ezért kap negatív színezetet...

Borító:
Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent magyar kiadás gyönyörű, elegáns borítót kapott, ami azt hiszem, messze túlszárnyalja az eredeti borító grafikus képét. A madárka sziluettje, a tipográfia - csodálatosan harmonizál az írónő finom, nőies stílusával! Csodaszép!

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalak száma: 336 oldal

Borító: puhatáblás, ragasztókötött

Súly: 380 gr

ISBN: 9789632933665

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2014

Fordító: Farkas Eszter

Fülszöveg:

Ki lehetett az a férfi a II. világháború viharaiban, akinek a kedvéért szerelme nemcsak a vezetéknevét, hanem keresztnevét is megváltoztatta? 

Roberta Pietrykowski, a 30-as éveiben járó antikvárius minden társaságból kilóg, így aztán nem jár társaságba. Egyetlen öröme, hogy munkahelyén, az Old and New Bookstore polcain sorakozó könyvek titkait lesi: régi képeslapok és levelek után kutat. Családjának féltett titka kerül elő, amikor édesapja egy bőröndöt hoz be a boltba, tele könyvekkel. A bőrönd belsejében a Mrs. D. Sinclair név olvasható, Roberta nagymamájának gyöngybetűivel írva. Ki lehet Mrs. Sinclair? Ki lehet a titokzatos Jan, ha nem Roberta nagyapja? Miért nem találja meg Roberta a nagyszülei házassági kivonatát?

A könyvről:

Titkok... Egész életünk során körbevesznek minket... 

Nézzetek csak bele egy idős ember szemébe, és meglátjátok! A tekintetük mélységében, szemük csillogásában észre venni őket: egy élet felhalmozott titkait. Édes, boldogságos apró titkokat, vagy egészen nagy horderejű, nyomasztó, alig-alig elviselhető terhet.

Vajon mit rejthetnek? Egy leélt élet során mennyi titok halmozódhat fel egy emberben? Milyen súlyként nehezedhet mindez egy lélekre?

Mindig érdekeltek ezek a dolgok, és gyötrő kíváncsisággal szívtam magamba családom régi történeteit. Pedig amit elmeséltek, amit megtudtam, az csak a felszín. S ki tudja, mennyi titok lapulhat még a mélyben...

Nem sejti ezt Roberta sem, Louise Walters regényének ifjú hősnője, egészen addig, amíg nagymamájának régi bőröndjéből elő nem kerül egy régi levél...

A Levelek a bőröndből hősnője így gondolkodik el azon, vajon mi lehet a 110 éves nagymamájának titka, előttünk pedig így rajzolódik ki egyszerre a fiatal lány és nagymamájának élete.

Dorothea a II. világháború idején Angliában él - házasságban ugyan, de távol a férjétől, amikor megismerkedik a lengyel pilótával, Jannal, és barátságot kötnek. Röpke és rövid ideig tartó ismeretség az övék, ám annál mélyebb. S mikor a kicsit sérült, és zaklatott Roberta élete váratlan fordulatot vesz, sorsuk egészen különös módon fonódik össze.
Olyan módon, melyet Dorothea unokája, Roberta sok-sok évtizeddel később még csak nem is sejthet. Ám a titokzatos levél után kutatni és faggatózni kezd, pedig az ő magánélete sem nevezhető éppen egyszerűnek.

Louise Walters regénye nagyszerű, évtizedeken és női sorsokon átívelő családregény. Leginkább szerelmi történet, mégis kicsit több annál: anyai sorsok, nehéz és fájdalmas döntések, elhatározások, könnyes búcsúk története. Az a fajta olvasmány, amit leginkább női könyvnek neveznek.

A cselekmény két szálon, két idősíkon és helyszínen játszódik. Egyszerre ismerhetjük meg a nagymama II. világháború keretezte sorsát, valamint a mai korban élő független és modern unoka, Roberta életét.

Nehéz eldönteni, hogy vajon melyik szál tűnik érdekesebbnek, mert igazság szerint mindkettőnek megvan a maga érdekfeszítő, megoldandó bonyodalma. 
Roberta szövevényes és lelkileg nagyon megterhelő sorsát, majd igen nehéz és felelősségteljes választását görcsbe rándult gyomorral olvastam, míg Roberta - ehhez képest - gondtalan és egyszerű választása könnyed, inkább lektűrre emlékeztető hangot adott a cselekménynek.

A két szál nagyon okosan, váltakozva jelenik meg, egymás témáját és hangját erősítve, kiegészítve vagy éppen ellensúlyozva. Így aztán van időnk a nehéz hangvétel és komoly téma után egy kicsit könnyedebbre váltani, egy háború sújtotta, feszült hangulatból egy gondtalanabb, kicsit "csajosabb" gondolatkörbe belecsöppenni.
A könyv egészét átszövi az anyaság szellemének és kérdéskörének folyton vissza-visszatérő momentuma, mely a szereplők megjelenése mellett összeköti, összefűzi a korokat és helyszíneket. összekovácsolja a női sorsokat.

 Az időbeli és helybeli váltások közti átkötések egy-egy antikvár könyvből kieső képeslap, röpke üzenet vagy bejegyzés formájában jelennek meg, felvillantva egy röpke képet és pillanatot egy életből, hogy aztán történetet szőhessünk köré, titkok felszínét sejthessük benne. Hiszen minden embernek megvan a maga története, a maga titkai... 

Persze a regény mindkét részének megvan a maga dilemmája és problematikája, mindkét nőnek nehéz döntést kell meghoznia, s tudjuk: dönteni sosem könnyű. Ez a történet legfőképpen ezt hivatott elmondani: hogy viselnünk kell cselekedeteink következményeit, s néha - ha fájdalmas is -, akkor is meg kell hoznunk bizonyos döntéseket, ha életünk és lelkünk egy része megtörik is közben...

Karakterek:
A történet két főszereplője két teljesen különböző nő. Egy dolog közös bennük: a visszahúzódó, távolságtartó énjük. Ám amíg Dorothea készakarva, az emberekbe vetett bizalma hiányában húzódik el másoktól, Roberta inkább a bátortalansága és határozatlansága miatt teszi mindezt.
Ő egy érzékeny, szeretetre éhes lány, aki nagyon bizonytalanul áll a világban, kicsit kétségbeesve, fogódzó után kiáltva.
Dorothea inkább csak magányos.

E mellett a két nő mellett jelenik meg a két férfialak, Jan és az antikvárium tulajdonosa, öntudatosan, határozottan, kedvesen, sokkal több élettel telve, mint a nőalakjaink - s talán éppen ettől válnak lassan ők is egyre élettelibbé. Jellemfejlődésük határozott és nagyon okosan kidolgozott.

Borító:
Több helyről is hallottam, hogy kifogásolják a magyar kiadás borítóját, mondván, hogy nem elég kifejező, nem elég Robertás a női alak, túlságosan is semmitmondó.
Őszintén szólva nekem nem volt problémám a konstrukcióval, hiszen megvan benne a titokzatosság, a nőiesség - talán a színvilágot változtattam volna meg egy kicsit, több eleganciát vittem volna bele.
A külföldi borítók is elég változatos képet mutatnak, igazság szerint egyik sem tökéletes. Talán a napfényben álló lány alakját megjelenítő tűnik még a leginkább a történethez illeszkedőnek - bár hozzáteszem: a történet korántsem ilyen "napsugaras".

A tizenhét éves Sylvia komoly elhatározásra jut: nem szeretne tovább az édesapjával élni, hiszen már nem bírja a folyamatos ingázást az édesanyja, és apja lakása között. Az elhatározását közli is a férfivel, akit rá egy napra baleset ér. Sylviának fel kell dolgoznia édesapja halálát és meg kell küzdenie a rátörő lelkiismeretfurdalásával is…

Eme kemény témát érintő, különleges regénybe a Blogturné Klub három bloggere enged betekintést. Tartsatok velünk az úton!

Eva Kavian: Nem akartam vele élni

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Oldalszám: 

Fordító: Farkas Ildikó

ISBN: 9789633736555

Országos megjelenés: 2014.12.16

Fülszöveg:

„Volt-e időd meghallani, amit nem mondtam el neked?”

Sylviának elege van a megosztott szülői felügyeletből, elege a két lakás közötti ingázásból, nem akar minden második héten bejárónőként gályázni az apjánál, aki sosincs otthon, aki alig foglalkozik vele és ikerhúgaival. Nem akar többé vele élni, és kész. Amikor telefonon felhívja, hogy bejelentse neki a döntését, nagy csattanás hallatszik.

Sylvia tudja, hogy az apja meghalt. Miatta. Ha nem telefonál neki, életben maradt volna...

Amikor már nem beszélhetjük meg később…

Egy finom humorral és érzékenységgel megírt megindító történet szeretetről, szerelemről, szeretteink igazi arcának megismeréséről és önmagunk megtalálásáról.

A könyvről:

Egy szeretett személy elvesztése mindig hatalmas fájdalommal jár. Nehéz, majdnem, hogy lehetetlen feldolgozni azt az űr, amit a távozása kelt bennünk. Megérteni és elfogadni, hogy nincs többé, hogy nem hallod többé a hangját, hogy nem láthatod a mosolyát. Elsiratni és belezokogni a fényképébe mindazt, amit már nem volt időnk elmondani neki, elbúcsúztatni mindazokat a dolgokat, amiket már nem volt időnk megtenni vele. Elfogadni az elmúlását, a tőle való távolságot, ami ezúttal végleges...

A gyász talán az egyik legnagyobb megpróbáltatás az ember életében, s előbb-utóbb valamennyiünknek szembe kell nézni vele. 
Ki így, ki úgy próbálja meg elviselni, feldolgozni, de végül rájövünk: erre igazából jó taktika nem létezik.

Tudja ezt Sylvia is, aki Eva Kavian kisregényében az édesapját veszti el tragikus hirtelenséggel.

Sylvia szülei néhány éve elváltak, és úgy egyeztek meg, hogy a gyerekek egy hetet anyánál, egy hetet apánál töltenek. Ezt azonban Sylvia nem tartja túl jó megoldásnak, úgy érzi sehol sincs igazából otthona, sehol sem lehet egy picit önmagában, egyedül, ikerhúgai nélkül. Pedig néha égető szüksége lenne erre, hiszen kamaszodik, most éli át az első szerelem varázsát, annak minden szépségével és fájdalmával.
Így aztán felveti a szülőknek, hogy mi lenne, ha ezentúl édesanyjánál lakna, és nem vándorolna folyton egyik helyről a másikra. Éppen, amikor édesapja rábólint a dologra, s telefonbeszélgetést folytat Sylviával, balesetet szenved és életét veszti.

A lány magát hibáztatja a balesetért, lelkiismeret-furdalása van, amiért éppen akkor vetette fel a költözés tényét az édesapjának, alig-alig bír megbirkózni a veszteséggel. A könyv erről szól: miként gyűri le a gyászt, miként vergődi át magát az első, legnehezebb időszakon, és miként éli meg a szerelem bukkanóit.

Eva Kavian nagyon nehéz és sérülékeny témát tett meg regényének alaptémájául. Olyan témát, ami megrendítő, elszomorító, és mélyre hatoló érzéseket vált ki az olvasóból. Ami akár a földbe is döngölhet, ami egészen letaglózhat - ha az érzések mélysége megfelelően van adagolva. 

Nos,  a fájdalom mindenképpen átérződik és eltalál majd minden olvasót, nálam a nagy sokk, a katarzis azonban - sajnálatos módon - elmaradt.

Az írónő ugyanis valóban nagyon finoman, nagyon érzékletesen ábrázolja Sylvia fájdalmát, a veszteség minden bűntudatával, dühével és gyengédségével együtt. A szavak mögött teljesen átsejlik a lány zavara és kétségbeesése, az a bizonytalanság, hogy most hogyan lépjen tovább, mit kezdjen a gyászával, a tudattal, hogy az apja nincs tovább. Ám számomra mégis úgy tűnt, túl mélyre akar jutni, túl sokat akar elérni, mindenképpen meg akar siratni a könyv - és éppen ezért nem sikerült neki. 

Sylvia egy tipikus tizenéves lány, aki éppen az első szerelem buktatóival küzd, és egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy az édesapját elvesztheti. Igazság szerint nem is volt túl szoros, túl bizalmas a kapcsolatuk, és erre most jön rá, hogy már nem lehet helyrehozni. Így aztán mindent megtesz azért, hogy utólag - saját magában - helyrehozza azt. Ez megható és olykor vicces szituációkat, belső monológokat eredményez, ami azzal együtt teszi könnyeddé és érzékennyé a könyvet, hogy valójában igen nehéz témát boncolgat.

A lány talál egy könyvet apja éjjeliszekrényén a Távol-keleti gyászszertartásokról, s azért, hogy apja kedvében járjon - próbálja aszerint elbúcsúztatni őt.
Ez a könyv nagyon okos és nagyon találó útmutatót ad a lánynak a fájdalom leküzdésére, és közben sikerül önmagát is megtalálnia. A könyv instrukciói bölcsek és találók, lényegében a könyv szerkezetének vázát adják. A belőle vett idézetek jelzik az idő múlását, s Sylvia gyászának útját.


A cselekményt jelentősen megbonyolítja a szerelmi szál igencsak kusza és kibogozásra váró szála, Sylvia szerelmének kissé furcsa személyisége és hozzáállása. A lány nem érti a fiút, pedig égető szüksége lenne a támogatására és bátorítására. Ez további bonyodalmat és zavart okoz a lány életében, a történet előrehaladtával azonban minden megoldódni és letisztulni látszik, s végül minden a helyére kerül.

A regény karakterei kissé elnagyoltak, egyedül Sylvia alakja kerül teljes kidolgozásra - valószínűleg nem véletlenül: ő a narrátor, a történet központi alakja, a lelki folyamatok elszenvedője. Érzékeny, kissé visszahúzódó, ám nagyon is öntudatos lány, aki a kamaszok tipikus életét élné - ha tehetné. Lényegében szimpatikus karakter, de nagyon közel mégsem tudott kerülni a szívemhez.

A könyv hangulata - a témának köszönhetően - kissé borongós, szomorúsággal, fájdalommal teli, mégsem nyomasztó. Írásmódjának finom humora, gyönyörűen fogalmazott mondatai fülbemászók és élvezetesek.

Összességében véve érzékeny és nagyon okos megközelítése a könyv a felnőtté válás bonyolult lelki folyamatainak, a bizonytalanság, az útkeresés ábrázolásának. Rávilágít arra, hogy néha mennyire nem ismerjük a hozzánk legközelebb álló személyeket, hogy sokszor a legfontosabb dolgokat nem mondjuk el annak, akit szeretünk. 
Hát pótoljuk!

Nyereményjáték

Eva Kavian regénye nagyon komoly témát érint, ezért most egyszerű játékkal készültünk. Tekintsétek meg a Rafflecopter dobozban a Facebook oldalakat, és esélyetek nyílik megnyerni a Nem akartam vele élni című regényt. Figyelem! A kiadó külföldre nem postáz, a győztes 72 órán belül jelentkezzen, különben újra kell sorsolnunk

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok:

01.12. – Media-Addict.hu

01.14. – Roni olvas

01.16. – Zakkant olvas

Tarts velünk a Csodák ideje miniturnén, ahol megismerheted Kumail/Blaise Fortune kalandos életét. A kisfiú a Kaukázusban született, a háború idején, és hosszú menetelésnek köszönhetően került Franciaországba új hazájába, ahol végre békében élhet. Életét rengeteg titok és még több csoda szőtte át. Rengeteget kellett menekülnie a kaukázusi háborúban, sok felé sodorta az élet, miközben rengeteget tanult a világról és az igazi csodáról. 

A turné végén neked is van esélyed megnyerni a Csodák ideje fantasztikus könyvét, ha figyeled a turnéállomások végén található kérdéseket. Utazásra fel, tarts velünk a Kaukázus sötét vidékein át, ahol akármennyire szörnyű is az élet, csodák mindig akadnak! 

Anne-Laure Bondoux: Csodák Ideje

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalak száma: 180 oldal

Borító: kartonált

Súly: 290 gr

ISBN: 9789632459943

Fordító: Burján Monika

Fülszöveg:

Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis, és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem. Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázusból idáig, az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába. A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát. Gloria Bohme-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt. Vele a háború, a határok, a nyomor és a félelem ellenére szabadon éltem. Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről, hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt, aki elvarázsolta az életemet.

A könyvről:
A világban olyan sok az elégedetlen ember! Akinek nem elég jó a munkája, nem elég jó a párkapcsolata, nem elég a pénze, nem elég jó az életszínvonala, aki mindig valami másra vágyik, mint amije van, akinek az élet adta lehetőségek nem elegendők, aki bármit kap, mindig többet akar. 
S mikor látunk egy hírt a tévében, vagy hallunk egy történetet, netalántán elolvasunk egy könyvet - akkor döbbenünk rá, milyen hálátlan és elégedetlen ez az illető a sorsával, mennyit panaszkodik, ahelyett, hogy megbecsülné azt, amije van! Hiszen mennyi rossz dolog, mennyi sokkal rosszabb sors van a világban! Mennyi  bánat, szenvedés és fájdalom! Mennyi nélkülözés! És emellett mégis mennyi szeretet, önfeláldozás és remény!

Erre döbbentett rá - immár sokadszor - ezúttal Anne-Laure Bondoux ifjúsági kisregénye, A csodák ideje.

A történet egy orosz kisfiú, Kumail viszontagságait meséli el, aki a 90-es évek háborús orosz övezetéből igyekszik menekülni számos más társával egyetemben, elsősorban nyugat felé. Útja során feltárul előttünk a közelmúlt orosz történelme, a menekültek sorsa, egy kisfiú sokszor mesébe illő, ám mégis rendkívül valóságos története, születésének és szülei kilétének titkai. S mindeközben gyönyörű és megható példázatot kapunk az anyai szeretetről, önfeláldozásról, kitartásról.

Anne-Laure Bondoux könyve azt kell mondjam, az első pillanattól kezdve beszippantott. A kellemes, ártatlanul naiv gyermekhang, a meseszerű történetvezetés, a háttérben meghúzódó, diszkrét történelmi szál, majd a könyv végén a hirtelen, sokkszerű felébredés igazán lebilincselő és nagyszerű élményt nyújt, megindító és élvezetes minden sora!

A csodák idejének műfaját elég nehéz lenne besorolni. Nevezhetném szépirodalmi alkotásnak, kalandregénynek, talán még a történelmi elbeszélés is igaz lenne rá valamennyire - ám egyik sem fedné megfelelőképpen a valóságot. 

A csodák ideje a menekültek életébe, zaklatott sorsába vezeti be az olvasót, elénk tárva azt minden kertelés és szépítés nélkül, mégis ártatlanul, gyermekien. Ugyanis a könyv narrátora nem más, mint Kumail, egy néhány éves kisfiú, aki egészen másként, egészen más szemszögből látja mindazt a borzalmat, amit mi már felnőtt fejjel tökéletesen értünk és tudunk.
Különleges szemléletmódjához nagyban hozzájárul nevelőanyjának, Gloriának mesemondó készsége, aki egy gyönyörű, varázslatos mesét épít fel Kumail köré. Ez a mese elfedi a kisfiú elől a valóságot, beburkolja, egyfajta védelmi réteget von köré, amin keresztül minden színes álomnak, a kegyetlen, hányattatott sors szépnek, szinte játéknak tűnik. A lerombolt, háborús övezetté vált kaukázusi városok varázslatos helyszínnek, a lerongyolódott, földönfutóvá vált társak mesebeli hősöknek tűnnek, a zaklatott menekülés pedig lebilincselő kalandnak.

Gloria ezzel palástolja saját kétségbeesését és tölti meg Kumail kicsi szívét reménnyel, hittel, a jobb élet ígéretével, s amint a kisfiú csüggedni látszik, máris új mesével áll elő. 

Gloria alakjának megindító és csodaszép ábrázolása - a történet kiszélesedésével egyre inkább - tisztelgés az anyai szeretet, a hűség, az önzetlenség, az önfeláldozás előtt. Példázat arra vonatkozóan, ki számít igazi édesanyának, ki érdemli leginkább ezt a tisztséget. Története igazán szívbemarkoló és megható, s a történet végeztével egészen biztosan törölgetnünk kell a szemünket.
Kumail alakjának ártatlansága, őszinte rácsodálkozása a dolgokra nagyon szerethető karakterré teszi a kisfiút, mi magunk is óvó, féltő szemmel figyeljük az útját, kísérjük végig a kalandjait. 

Mindeközben a háttérben felsejlenek a mai fiatalabb generáció előtt leginkább ismeretlennek számító történelmi események, a Kaukázus viharos harcai, az ellenállók, és terrorcselekmények körvonalai. 

Hangja fülbemászó, kellemes, nyelvezete egyszerű, mégis igen nagy mélységű.

A csodák ideje az a fajta könyv, ami csodás példaként szolgálhat minden fiatal előtt. Tanító szándékú, mégsem didaktikus, meseszerű, de nagyon is valóságos, egyszerűen megírt, de mégis nagyon mély mondanivalójú. Kötelező irodalom lehetne minden középiskolás számára. Én legalábbis azzá tenném....

Borító:
A könyv számos borítóval megjelent már külföldön, s a Könyvmolyképző Kiadó is egy egészen másfajta borítóval rukkolt elő a magyar kiadással. 
Igazság szerint azt gondolom, nehéz választani a kötetek közül, a legtöbb számomra túl színes, túl élénk. A legtalálóbb talán a hordón álló kisfiú képével megjelent kötet borítója, de ez sem fejezi ki kellőképpen a könyv tartalmát és hangulatát.

Nyereményjáték

Minden blogon találsz egy kis térképrészletet, és egy kis leírást egy helyről. A te feladatod lesz felismerni a helyszínt és pontosan beazonosítani. Mindegyik város és hely fontos szerepet játszott Kumail/Blaise életében vándorlásai során. 
Ha helyesen beírod a Rafflecopter dobozban található helyre a válaszokat te is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 1 példányt Anne-Laure Bondoux könyvéből.

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok

01/12 Roni Olvas
01/14 Zakkant Olvas
01/16 Media Addict

A Park Kiadó jóvoltából megjelent A pasi a szomszéd sír mellől és a Pingvinélet szerzőjének vadonatúj könyve az Elváltak és válófélben lévők panaszai című novelláskötet.

A Blogturné Klub 3 bloggere november 24-től minden másnap közzé teszi véleményét, illetve a nyereményjáték során 1 szerencsés olvasó megnyerheti Katerina Mazetti könyvének egy példányát.

Katarina Mazetti: 

Elváltak és válófélben lévők panaszai

Kiadó: Park Kiadó

Oldalszám: 200 oldal

Fordító: Kertész Judit

ISBN: 9789633550816

Fülszöveg:

A pasi a szomszéd sír mellől és a Pingvinélet szerzőjének vadonatúj könyve! 

A svéd sikerszerző legújabb könyve merész vállalkozás. Arról beszél, amiről a romantikus filmek és regények többnyire szemérmesen hallgatnak: hogy a szerelem nem csak fellobban. El is múlik. 

A svéd sikerszerző legújabb könyvében megismerkedhetünk egy nővel, aki megmagyarázhatatlan módon újra és újra teherbe esik rég nem látott szerelmétől. Egy férjjel, aki szó szerint szétbarkácsol egy házasságot, egy luxusfeleséggel, aki önhibáján kívül lesz nélkülöző egyedülálló anya, és egy másik férjjel, aki hűtlenséggel vádolja elhunyt feleségét. 

Mazetti ezúttal is elemében van. Legújabb könyve tanulságos olvasmány. Nem csak nőknek! 

„Mazetti mindent tud a szerelemről, és két válás után van egy-két szava az elmúlásáról is. És micsoda szavak ezek!” Aftonbladet 

Katarina Mazetti író, szerkesztő, kritikus, producer, világszerte népszerű regények szerzője. Gyerekek és felnőttek egyaránt rajonganak érte. Társadalmunk hóbortos szereplőit vitriolos tollal és sok humorral ábrázolja. Népszerűsége töretlen, művei több tucat nyelven jelennek meg.

A könyvről:

A statisztikák azt mutatják, hogy manapság igen gyakori, hogy egy házasság válással végződjön. Hogy miért van ez, arra azt hiszem, több teória, és több lehetséges válasz is született már. 

Van azonban egy mondás, amit - én személy szerint - a válások 80%-ára igaznak hiszek. Ez pedig így szól:

"Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele."

És most, hogy elolvastam Katarina Mazetti novelláskötetét, ami kifejezetten a válást teszi meg központi témájának, most még inkább igaznak gondolom ezt.

Mazetti kötete novelláskötet, a novellák között történeti összefüggés nincs. Egyik rövid, néhány oldalas történet a másikat követi, a szereplők, a helyszínek, de még a történelmi időpontok is különbözők, nem kapcsolódnak. 


Két dolog közös bennük: a téma és a hangulat. Mindegyik történet természetesen a válásról szól, egy kapcsolat megromlásáról vagy ellaposodásáról. Ez persze nem boldog és nem vidám téma, így aztán van egyfajta fájó, nyomasztó és kényelmetlen felhangja mindegyiknek. Főként, mert arra világít rá, mennyire is képes kifordulni önmagából az ember ilyenkor, milyen elképesztő és abszurd dolgokat képes elkövetni a másikért - vagy éppenséggel a másik ellen.

Ugyanakkor azt kell mondanom, minden komolysága és szomorúsága ellenére számomra ez a kötet - minden látszólag különálló története ellenére - együttesen egyfajta fricska. Fricska a válásra és fricska a házasságra. 


Ugyanannyira szól a házasság ellen, mint mellette, hiszen az egyik történet azt hangsúlyozza, mennyire elkapkodott néha a házasságkötés, milyen hirtelen és meggondolatlan és mennyire értelmetlen. A másik történet viszont éppen arra próbál rávilágítani, hogy milyen nehézkes is az ember, az első nehézség esetén megfutamodik és feladja, a különválásba menekül inkább, minthogy megpróbálna alkalmazkodni és helyrehozni. 

Nem érvel, nem indokol, nem rágja a szánkba, hogy mit szeretne mondani, csak mesél. Egyik történetet a másik után és hagyja, hogy mi magunk vonjuk le a következtetéseket, és döntsük el, melyik párt mellett tesszük le a voksunkat. 

Stílusa tárgyilagos, objektív, leginkább az egyszerűségre törekszik, ám minden történet mélyén lapul egyfajta gyengéd szarkazmus, amit vagy kihall az ember, vagy nem, mindenesetre ott rejtőzik a szavak mögött és hang nélkül üvölti a fülünkbe: mérlegelj, és vedd észre, hogy lesz jobb!

A kötet legszebb és legszívszorítóbb története a hangzatos címet viselő: Egy szép napon fogta magát és lelépett! novella. Egy idős emberről szól, aki felesége halála után azzal tudja csak elviselni annak kínzó hiányát, hogy bebeszéli magának: a nő csak lelépett egy másik férfival, de él, és talán még vissza tudja csábítani. Mi ez, ha nem a szerelem legszebb példája? Egyfajta követendő példa, amire mindannyiunknak törekedni kéne... Már ha lehet...

Kata azt kérdezte tőlem, hogy melyik volt az a novella, amelyikkel egyáltalán nem tudtam azonosulni, amelyiket a legtávolabbinak éreztem magamtól?

Erre nagyon nehéz válaszolni, mert többre is mondanám, hogy ez nem, ez már nagyon sok. De mégis talán a legelrettentőbb és legborzalmasabb történet rögtön a legelső, ami A sün címet viseli. Ennyire aljas és rosszindulatú én sosem lennék. És nem is akarnék lenni. Szörnyű, hogy a csalódottság mikre nem sarkallja az embert...

Nyereményjáték

A válás elég gyakori jelenség manapság. Nem kíméli még a híres embereket, sőt a celebeket sem.
Minden bloggernél találtok egy képet egy híres emberről. A feladatotok az, hogy megírjátok nekünk, hogy kitől vált el vagy kivel van válófélben!

Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind a három feladványt teljesítenetek kell!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

11/24 Bibliotheca Fummie

11/26 Roni olvas

11/28 MFKata gondolatai

Az életünk pillanatok sokasága. Pillanatoké, melyeket különböző emberekkel töltöttünk, történeteké, melyeket ezek az emberek hoztak magukkal. Körbevesznek, egybegyűlnek, egésszé tömörülnek, végül így alkotják meg a saját történetünket. 

Mert mindenkinek van egy története…

Benyák Zoltánnak is volt egy, melyből egy nagyszerű és felkavaró könyv született: a Csavargók dala. Tarts velünk november 7-19-ig, hogy Te is részese lehess a könyv nyújtotta élménynek, olvass interjút az íróval, és nyerd meg a regény egy példányát!

Benyák Zoltán: Csavargók dala

Kiadó: GRAFOMAN KIADÓ

Oldalak száma: 280 oldal

Borító: puhatáblás

Súly: 256 gr

ISBN: 9789631201659

Fülszöveg:

Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival.

És persze a kidobott kislány.

Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol.

Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket.

A könyvről:

A valóság szüli a legjobb történeteket - szokták mondani. Azt azonban csak kevesen teszik hozzá, hogy a legkegyetlenebbeket is... 

Ám hiába vannak dolgok a világban, amelyeket mindannyian sejtünk, látunk, érzékelünk, ha közben  elképzelni sem akarjuk, hogy ezek az események valóban az emberi lét hétköznapi közhelyei. A homokba dugjuk a fejünket, elzárjuk a szemünk elől a képet, ami nap mint nap eláraszt, próbáljuk tudomásul sem venni. Közönyösek vagyunk. 

Mert úgy könnyebb. 

Könnyebb elviselni, könnyebb továbblépni, könnyebb túlélni.

Aztán eljön az idő, amikor valaki felránt minket a homokból,  felpattintja a szemünket, és beleordít a fülünkbe: Ébresztő! Ez is a világ!

Így ordított bele a fülembe Benyák Zoltán is azzal, hogy megírta a Csavargók dalát.

Így ordított bele Kócos, Flúg és Priusz, mikor egy reggel megtalálta Kölyköt a konténerben...

A Csavargók dala éppen ezzel a képpel kezdődik: három csavargó egy csecsemőt talál a szemét között, s ezzel hatalmas fordulatot vesz az életük. Mert a babát eszük ágában sincs a rendőrségre vinni, vagy egy kórházban leadni: a saját gondjaikba veszik. Elindulnak megkeresni az anyját, s közben mindhármuk története feltárul a szemünk előtt. A múlt megelevenedik, a jövő felbolydul. A bűnös, sötét, szemetes város elnyeli a nincsteleneket, megkeseríti a csavargók életét. S mi lesz mindennek a vége? A történetük elmeséli...

Benyák Zoltán nem egy egyszerű író. Munkáinak olyan sajátos jellege, olyan sajátos hangulata van, amelyet nehéz megfogalmazni. Ösztön-író ő, aki szenvedéllyel, bátorsággal, semmivel sem törődve adja ki magából a történeteket. Bátran, szókimondóan, őszintén. És néha nagyon fájón...

Műveit leginkább mágikus-realizmusnak nevezik, hiszen bennük a realitás és a fantázia egészen különös módon keveredik. 
A Csavargók dalát mégsem tekinteném ebbe a kategóriába illőnek. A Csavargók dala - bárhogy is fáj beismernünk - jórészt realista mű. S bár van benne egyfajta különös elvonatkoztatás a valóságtól, ha ez mágia, én inkább fekete-mágiának tekinteném.

Mert a Csavargók dala nem könnyű olvasmány. Nehéz, nyomasztó, mocskos... Az a fajta könyv, amit alig bírsz elviselni. Ami fáj, ami szinte összenyom olvasás közben. Miközben engedtem, hogy elsodorjon magával, szinte fulldokoltam. Szerettem volna a felszínre úszni belőle azzal, hogy azt próbáltam beadni magamnak: ez egy kitalált város, ez egy kitalált történet, kitalált szereplők... De mindig visszarántott a történet a mélybe, jelezve, hogy ezt most végig kell hallgatnom, ebből most nem menekülhetek. Mert bármennyire is fájdalmas és nehéz, ez a valóság egy kicsiny része. A sötétebb, a bűzösebb, a koszosabb. De ott van...


Nagyon fáj ezt elfogadni. Fáj eggyé válni a társadalom perifériájára szoruló hőseivel (vagy mondhatnám inkább: antihőseivel), fáj azonosulni velük, belecsöppenni az életükbe, a kegyetlen és minden porcikánkat megviselő helyzeteibe.
Benyák Zoltán ügyesen játszik a nézőpont- és idősíkváltásokkal, melyek segítségével lassan minden karakterünk háttértörténete megelevenedik. Külön epizódokká válnak,  önálló életre kelnek, hogy a végén egyként egyesüljenek. Így aztán - akárcsak Kócos testén a különálló írások -, így együtt alkotják meg a saját történetüket, a végkifejletet.

A mágia varázsa leginkább a sajátos környezet megteremtésében, a csavargók társadalmának újrateremtésében, a csavargó költő szimbolikus alakjában rejlik. A könyv végén megjelenő föld alatti világ szürreális, rémálomszerű leírása a feszültség legmagasabb fokára juttatja az olvasót, hogy aztán a könyv végére a legteljesebb átéléssel és szétzúzott, de már regenerálódó lélekkel csukhassuk be a könyvet.

Benyák Zoltán ezúttal nagyon megmondta! Merészen, kíméletlenül, szinte az orrunk alá dörgölve, talán ő maga is majd' összeroskadva közben. De erősen, keményen, kegyetlenül. Érzékletes, tökéletes leírásokkal, megrázó és felkavaró helyzetekkel. 
És csak remélni tudom, hogy azért mégsem erre felé halad a világ...hogy a kócosoknak, flúgoknak és kölyköknek lesz esélye feltörni a mélyből, és meglátni a napfényt a szeméttengereken keresztül...

Karakterek:
A Csavargók dalának nincsenek pozitív vagy negatív karakterei. Itt senkiből nem lesz hős, senkiből nem lesz egyértelműen gonosz. Ezek az emberek ugyanis mind-mind áldozatok. Olyan áldozatok, akik bármit tesznek is, a történtek fényében felmentjük őket. Feloldozzuk őket minden bűnök alól és kétségbeesve kapaszkodunk minden apró jótettükbe.
Talán azért, mert így a saját bűneinket is könnyebb elviselni: a közönyünket, az érdektelenséget, a viszolygást. 
Kócos, Flúg, Priusz, Kölyök, Batár, még a nyomozó is ... mindannyian igen összetett személyiségek, akiket talán nem is a tetteik, sokkal inkább a gondolataik határoznak meg. Hiszen már csak az az egy maradt meg nekik. Kicsit önzők, kicsit durvák, kicsit öntörvényűek - amilyenné az utca tette őket. De mindannyiukban él még az emberség alig észrevehető szikrája, amit egy pici lány talán ismét fellobbanthat...
Mérhetetlenül akartam, hogy így legyen...

Borító:
Benyák Zoltán utolsó három regénye igen egységes képet kapott: a könyv keretét képező fekete szegély mindháromnál megmarad, a szín minimálisan változik, a megjelenő szimbolikus képek a történet egy-egy jellemző aspektusát idézik. 
A Csavargók dalánál ezúttal Kócos és Kölyök árnyalakja lépdel a város tetején. Uralva, legyőzve azt, felülkerekedve nyomorán. Tökéletes borító!

Interjú

Benyák Zoltánt a Csavargók dalának megjelenése kapcsán faggattam a regényről és a jövőbeli terveiről...

- A könyv utószavában elég sok mindent elárulsz arról, miként született meg a Csavargók dalának ötlete. Ám a történetek olyan valódinak, olyan részletgazdagnak tűnnek olvasás közben, hogy joggal merül fel az olvasóban: a könyv megírása előtt kutatómunkát végeztél? Megfigyelted az utcán élő hajléktalanokat? Esetleg Te is csavargóvá váltál egy időre? 

Igen. Fényképeztem őket, próbáltam megfigyelni a dolgaikat, azt, hogy miként élnek. Többször megesett, hogy buszmegállókban láttam őket, és inkább lekéstem a buszt, csak hogy a beszélgetésükből többet elcsípjek. Viharos ifjúságom alatt megesett az is, hogy éjszakára a fővárosban ragadtam, így volt némi kézzelfogható tapasztalat is arról, hogy milyen csavargókkal egy nyitva felejtett vagonban kuporogni egy éjszakát a fagyos Nyugati-pályaudvaron. Néhány olyan élmény, mikor egyáltalán nem volt hová menni a hideg elől. 

- A történet valódiságáról szintén szót ejtesz az utószóban. De mi a helyzet a karakterekkel? Van olyan szereplője a könyvnek, amelynek személyében magára ismerhet egy ismerősöd?

Ezek olyan morzsák, amik az előbb említett szituációkból csapódtak le. Elcsípett beszélgetésekből, hasonlókból. Én ragasztgattam őket össze. Az egyes karakterek történetei, olykor több különböző személy beszámolóiból állnak. Olykor önkényesen, máskor, ahogy a szereplő jelleme megkívánta. Talán lesznek olyan olvasók, akik ismerős sztorit találnak benne. 

- A történet helyszínéül szolgáló város egy kitalált helyszín. Olyan helyszíneket rejt, mint : Bukowski utca, Villon híd, Clyde Park…stb. Tudatosan nevezted el ezeket a helyszíneket zűrös emberekről? 

A város helyszínei csavargó költőkről, gengszterekről, híres prostituáltakról kapták a neveiket. Ez már csak egy ilyen hely :) Nincsenek hősök, így nincs kiről elnevezni az utcáinkat. Híres gonosztevők, esendő emberek, életbe belefáradt, minden feladott alakok vannak. 

- A minap osztottál meg némi információt a borító készítésével kapcsolatban. Ki volt Kölyök árnyékának gyönyörű megformálója? Róla mintáztad a könyvbeli Kölyköt? 

A Kislányom, Ria. De ő inkább a borítókészítésnél segédkezett. Remélem, neki soha nem kell ilyen körülmények között élnie. A regénybéli kislány szinte tehetetlen szereplője az eseményeknek, ahogy többnyire mi is azok vagyunk az életünkben. Mégis, a megjelenésével, a létezésével befolyásolja a főbb szereplők életét, megváltoztatja őket, de hogy kit milyen irányban, az legyen a könyv titka. :) 

- Tavaly Az idő bolondjai című könyved a Magyar Könyvek Viadalának első helyezettje lett szépirodalom kategóriában. Mit gondolsz, a Csavargók dala idén hogy teljesít?

Fogalmam sincs. Az Idő bolondjai az egyik legfontosabb regényem. Nagyon örültem neki, hogy megnyerte a maga kategóriáját. Sokáig érlelődött, sokat tettem bele magamból. A Csavargók dalába inkább a világból igyekeztem pakolni. Ezúttal, nem akartam önző lenni. J Figyeltem, hallgatóztam, leírtam. Ez a regény az egymásra figyelésről szól, amiben úgy éreztem, hiányt szenvedünk manapság. Túlvirágzott az ego, sok az egymásra taposás. Ha kap díjat, örülni fogok, de még inkább annak, ha aki olvassa, az értő és megértő lesz majd. 

- Több könyvet is írtál és megjelentettél már - némelyiket álnéven? Mi volt az oka annak, hogy korábban nem a valódi nevedet használtad? A könyveid közül melyik az, ami a legközelebb áll hozzád, ami különös jelentőséggel bír számodra? Miért?

Az elején azt hittem, hogy majd ha felnövök, másféleképpen fogok írni. Nem lesz a szövegem tele szürrealizmussal, köddel, füsttel, éjszakával. Szeretem az első regényem, a Veszett lelkek városát, mert az ilyen lett. Élvezettel írtam. Aztán rájöttem, hogy nem leszek más. Én ezt szeretem csinálni, én itt vagyok otthon. Először féltem, de a felismerés után váltottam a saját nevemre. Az Ars Fatalis és az Idő bolondjain már akartam, hogy az én nevem álljon. Már az sem zavar, hogy igyekszem folyton más és más témákat keresni, játszani a regényszerkezettel, a szöveggel. Az olvasó igenis legyen nyitott, ő se akarhatja folyton ugyanazt a könyvet olvasni. A Csavargók dalával ez volt a cél. Ezúttal több a nyers valóság, kevesebb a fikció, de azért ez a regény is még én vagyok. 

- És egy gonosz kérdés, ami üldözi az írókat: mi a következő projekt? Dolgozol most valamin? 

Van egy-két ötlet a fejemben, ha megmaradnak, visszatérnek, gyarapodnak, akkor lehet belőlük írás. Ha elhalnak, akkor nem voltak életképesek. Szeretnék novelláskötetet is. Főleg most, hogy azt mondják nem kíváncsi senki novelláskötetre. Most már tényleg szeretnék egyet.

Kedves Zoltán, úgy legyen! Köszönöm az interjút!

Nyereményjáték

Benyák Zoltán egészen egyedi stílusú író, keze alól mégsem kerülnek ki sohasem hasonló témájú, de még csak hasonló műfajúnak nevezhető könyvek sem.

Nyereményjátékunk során minden blogon elrejtettük egy-egy már megjelent regényének fülszövegét és borítóját. Feladatotok az lesz, hogy írjátok meg nekünk - a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez -, hogy az egyes blogokon található könyvének ki volt a főszereplője.

(Némely könyv esetében több válasz is elfogadható!)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

1. könyv - 1. főszereplő

Blackyard más, mint a többi város. Ide mindenki egy ódon busszal érkezik, legyen elnök, vagy egy örök lázadó, mint Nick Sanders. Az utcákon fagyos szél söpör, s ha éjszaka feltűnik a rettegett halottaskocsi, a város megannyi lakója reszketve kulcsolja imára hitetlen kezét, hogy a feketébe öltözött sírásó ne érte jöjjön. Ilyenkor az ittlét gyötrelmeit feledve könyörögnek a maradásért, hisz aki elhagyja ezt a rémisztő betonkatlant, az utolsó útjára indul, amely épp úgy vezethet a megváltó szabadságba, mint az örök kárhozat mocsarába. Nick nem hiszi a sorsot.Am az itt töltött időtlen napok alatt ráébred, nincsenek véletlenek a Veszett Lelkek városában. Az apró jelek lassan feltárják előtte Blackyard valódi énjét. Elhagyhatja-e Nick ezt a helyet, ahol minden nap akarva-akaratlan vezeklés a bűneiért? Szabadulhat-e ebből a börtönből, ahonnan a halál sem szabadíthat meg senkit? Jonathan Cross méltán a thriller egyik mestere. Új regénye a Veszett lelkek városa egy olyan hihetetlen mégis hihető történetet meséi el, amelyben mindenki megtalálja saját karmáját. Egy történetet, mely olvasása után kétszer is meggondolja mit tesz, hisz Blackyard lehet akár valóság is …

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok:

11/07. Roni Olvas

11/09. Deszy Könyvajánlója

11/11. Bibliotheca Fummie

11/13. Kelly&Lupi Olvas

11/15. Könyvszeretet

11/17. MFKata Gondolatai

11/19. Könyvgalaxis