2015. június 18., csütörtök

Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése

Oldalak száma: 444 oldal
Borító:PUHATÁBLÁS
Súly: 460 gr
ISBN: 9789632454771
Kiadás éve: 2015
FordítóKomáromy Zsófia

Fülszöveg:
Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már nem is lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet. Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem. Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még még szerelmes. Nagyon téved.

A könyvről:
Az ifjúsági könyvek gyakorta nyúlnak olyan témákhoz vagy tragikus eseményekhez, amelyek feldolgozásában egy még tapasztalatlan, bizonytalan fiatal iránymutatásra, támogatásra, megértésre szorul. Úgy nyújtanak segítséget, hogy közben a célközönség életébe a lehető leghitelesebb módon beilleszkedjenek, környezetük, hangulatuk ismerős legyen, ugyanakkor a lehető legérdekfeszítőbb módon szórakoztassák az olvasót. 
Legalábbis ezt tűzik ki célul... 
Némelyiküknek sikerül, némelyiküknek kevésbé...

Úgy vélem, Michelle Hodkin is ezt a célt tűzte ki magának Mara Dyer eszmélése című paranormális románcának megírásakor, s hogy elérte-e ezt a célt vagy sem? Nos, nézzük!

Mara Dyer középiskolás. Nem ez az igazi neve, de mindegy is talán, hogy minek nevezzük. Marát szörnyű sokk érte: legjobb barátaival egy kihalt épületben tartózkodott, amikor az teljesen összeomlott, és a gyerekeket maga alá temette. Mara - bár életben marad -, amnéziás lesz, és meg kell küzdenie a szörnyű sokkal: a barátai közül senki sem élte túl a tragédiát.

Azért, hogy könnyebb legyen feldolgozni a történteket, Mara családjával elköltözik és új helyen kezdi újra az életét. Új suli, új barátok, új szerelem...és közben a folyton kísértő múlt, a barátok kísértetei, és a szörnyű balsejtelem a tudata mélyén: talán mindez miatta történt...

Nos, a visszajelzések alapján úgy tűnik, Mara Dyer története igen szélsőséges érzelmeket váltott ki az olvasók körében: vagy nagyon szereti valaki, rajong érte és azonnal a kedvencei közé sorolja, vagy teljesen elutasítja, és "klisés tiniregénynek" titulálja. Én nem tudom megtenni ezek közül egyiket sem. 

Valóban voltak benne ugyanis jól fellelhető sztereotípiák és tipizált karakterek/jelenetek/hangulatok, mégis: imádtam olvasni! Teljesen kikapcsolt, szerettem a karaktereit, érdekesnek találtam az alapötletet. 
Így aztán nehéz dűlőre jutni ezzel a könyvvel. Számos hibáját fel lehetne sorolni, de legalább ugyanennyi pozitívumát is. Lássuk!

Ami nem tetszett:


- bár a könyv paranormális ifjúsági regényként lett besorolva, a szerelmi szál olyan erőteljes és nyomatékos a történet során, hogy teljesen elnyomja ezt a szálat és háttérbe szorítja azt. Így aztán elveszti a paranormálisra jellemző titokzatosságot és misztikumot, jobban figyel az olvasó Mara és Noah konfliktusaira és botladozásaira, mint arra a momentumra, hogy lényegében itt valami megfoghatatlan és rejtélyes dolog történt, vagy van készülőben.

- Ebből fakadóan azt a rengeteg potenciált, amelyet az alapötlet nyújtana, nem tudja kellőképpen kihasználni az írónő, és sok minden ellaposodik, vagy egyszerűen feledésbe merül.  Hiába várunk a sok-sok rettegésre és borzongásra, elindul ugyan egyfajta feszült várakozás bennünk, ez a folyamat nem fokozódik, hanem újra és újra visszakanyarodik a kiinduló nyugalmi állapotba, és az olvasó nem jut el a csúcspontra, a  lúdbőrös borzongás állapotába, ha úgy vesszük: elégedetlenül fejezi be az olvasást.

- Az elégedetlenséget még egy dolog fokozza, amelyre többnyire - úgy veszem észre - a legtöbb olvasó panaszkodik, mégpedig a sok helyen észrevehető sablonosság és sztereotípia.
Az a sok tinikönyvben fellelhető momentum, miszerint a lelkileg sérült lány új iskolába kerül, megtetszik a zűrös, jóképű srácnak, és persze egymásba szeretnek, hiszen a srác nem is olyan zűrös, és a hétköznapi lány pedig nem is olyan hétköznapi, mint azt ő magáról gondolja, stb. Engem ennél jobban zavart a felvonultatott karakterek tipizálása, mint a fekete meleg jóbarát, az utálatos, ám népszerű menő csaj az iskolából, a mindenben tökéletes bátyj szerepe, és a kíváncsi, szerethető kisöccs.
Nem értettem ennek a karakterformálásnak a jelentőségét, azt, hogy miért volt erre szükség, miért nem lehettek a szereplők egyediek, szokatlanok, kevésbé általánosak, hiszen a történet nem követelte meg a szokványos karaktereket, a klasszikus iskolai alakok felfestését.


Ám mindezek ellenére a könyv számos pozitívumot is tartalmaz, amelyek nagyrészt ellensúlyozzák a hibákat és igazán szerethető, könnyed, szórakoztató könyvvé teszik Mara Dyer történetét. Letehetetlenné és olvasmányossá. Olyan könyvvé, amit másodszor is le fogunk venni a polcról és elolvassuk újra. 

- Először is a történet kezdő fejezete(i) zseniálisak! Borzongatók, misztikusak, érdekfeszítők, pontosan olyanok, amelyek egy paranormális regény kezdő momentumának lennie kell! Odacsalogatják, odakötik az olvasót a könyv mellé, és azonnal tudni akarja, mi történt itt, mi lesz még itt... kár, hogy a lehetőségek tárháza később kissé megcsappant...

- A cselekmény lendületes, sodró, talán csak a szerelmi szál kialakulása során lassulnak be egy kicsit az események, de nem akkora mértékben, hogy kiessünk a történet ritmusából. 
Egyes jelenetei igazán izgalmasak és erőteljesek (lásd: mocsár-jelenet), körömrágásig feszültek.


- Az erőteljes szerelmi szál - bár valóban elnyomja a történet többi részét - mindennek ellenére igen kedves, bájos, szívet melengető, nagyon jóleső olvasni róla. Mara és Noah amennyire nem passzolnak megismerkedésük elején, csodaszépen egymáshoz csiszolódnak és kiegészítik egymást a könyv végére, már-már tündérmesébe illően. A konfliktusok pedig csak még inkább összekovácsolják őket.

- A Marában zajló lelki folyamatok, a trauma után átélt zavarodottsága, bűntudata nagyon okosan ábrázolt, átgondolt és képszerű. 

- Dialógusai, monológjai viccesek, humorosak, stílusa fiatalos, könnyen olvasható.

- Karakterei bár tipizáltak, mégis nagyon szerethetők. Főként Noah karaktere válik igazán a szívünk csücskévé, ahogyan egy merő gúnyból és felsőbbrendűségtől terhes személyiségből hirtelenjében egy sebzett, jólelkű, törődő fiatalemberré változik át a szemünk előtt.

- Borítója csodaszép, beszédes és elegáns, az a fajta, amelyikbe rögtön beleszeret az ember.

- A végkifejlet, a nagy csavar pedig egyszerűen zseniális, megköveteli, hogy sajgó kíváncsisággal várjuk a következő részt!

Így aztán, összességében azt mondanám, bár a Mara Dyer eszmélése korántsem hibátlan könyv, mégis kiváló olvasmány lehet a nyári szünidőre annak, aki egy kicsit izgalmas, kicsit paranormális, kicsit fájó szerelmi történetre vágyik.





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates