Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ ZRT

Oldalak száma: 128 oldal

Borító: keménytáblás, cérnafűzött

Súly: 440 gr

ISBN: 9789631196085

Kiadás éve: 2014

Illusztrátor: Anne Pikkov

Fülszöveg:

Mi történik, ha egy sárkány nem a karcsú és szende királylányokat szereti elrabolni, hanem a nagyszájú, káromkodós, kövér hercegnőket? Mit tegyen egy királylány, ha képtelen elengedni a szerelme kezét, és ezért még a mosdóba is elkíséri? És vajon el lehet vágni éles karddal egy igazi érzelmi köteléket? Dóka Péter mesevilágában csupa szerelmes hőssel találkozunk, aki keresi a párját, ezer akadályt legyőz, megküzd az ellenséggel (néha saját magával is), időnként nagyokat nevet, máskor meg a könnyeit törölgeti akárcsak a kötet olvasója. A mesék, amelyekhez a neves észt grafikus, Anne Pikkov készített illusztrációkat, egyaránt szólnak gyerekhez, szülőhöz, nagyszülőhöz mindenkihez, aki volt már szerelmes, vagy szeretne szerelmes lenni.

A könyvről:
A mese terápia. Nem elragaszkodik a valóságtól, hanem feltárja azt, egy sajátos világon és nyelvezeten keresztül megismertet vele, megláttatja a mélyebb tartalmait és fogalmait, a jót és a rosszat, a küzdelmet, életet és halált. Azt mondhatjuk tehát, hogy erkölcsi példázatul szolgál. Néha picit árnyaltan, néha pedig teljes valójában, mégis anélkül, hogy megsebezne vagy fájdalmas lenne.

Úgy vélem, éppen ez a célja Dóka Péter mesekönyvének, a Lila királylánynak is, mely mindösszesen 9 mesét tartalmaz, mesét az életről, mesét a való világról.

S bár a könyv mesekönyvként van "nyilvántartva", Péter írása elsősorban felnőtteknek szól. Hiszen egyfajta karikatúra ez, egyfajta fricska az emberek számára, amely megmutatja a szerelem, az élet során elkövetett legalapvetőbb és leggyakoribb hibákat, teletűzdelve fanyar humorral és öniróniával.

A mesékben - bár a klasszikus mese világába vannak beágyazva, ahol megjelennek a mese mint műfaj tipikus szereplői (sárkány, királylány, beszélő állatok stb.) és helyszínei - a modern kor, a valóság jellemző problémái jelennek meg elsősorban, úgy mint alkoholizmus, drogok, szexualitás. Szereplői korántsem tökéletesek, kicsit rosszak, kicsit eltévelyedettek, olyanok, mint mindenki a valóságban. Hús-vér emberek. Hibáik elkerülhetetlenek, de orvosolhatók, s csakúgy, mint mindenki más, ők is megküzdenek a boldogulásért és a boldogságért. S talán nem is mindig sikerül...


Dóka Péter meséi tehát nem tipikus mesék. Inkább szatírák, mese formájába öntött példázatok, melyek nagy része a humorra épül, s nagyon ízléses, ám fanyar poénokkal vezetnek rá minket, felnőtteket saját hibáinkra, útkeresésünkre. 

Nagyon jókat szórakoztam rajta, megmosolyogtam a történeteket, kinevettem saját magunkat, bár időnként ez a kacaj és ez a mosoly kesernyés volt és szívfacsaró...

Kedvenc mesém a címadó Lila királylány, mely arról a hibáról szól, amit leggyakrabban követnek el az emberek a szerelemben: arról, hogy a másikért, egymásért feladják saját magukat, vágyaikat, egyéniségüket. Kizárnak minden mást az életből, egymáshoz kötik a lelküket, minden mozdulatukat. s egyszer csak azt veszik észre, hogy boldogtalanok. Mert közben színtelenné, szürkévé vált a világ. 

Elgondolkodtató és nagyon tanulságos történet ez - csakúgy, mint a másik nyolc elbeszélés: színpompás, élettel teli, eleven.

Illusztrációit Anne Pikkov készítette, akinek rajzai, színhasználata tökéletesen illik a mesék szatírikus és karikatúraszerű voltához, nemhogy kiegészítik, de teljes kitöltik azokat, s így kapunk egy tudatosan eltorzított, nagyon mulatságos és színes mesevilágot, amely talán nem is annyira kitalált...

Dóka Péter:

Dóka Péter 1974-ben született Budapesten. 2001-ben magyar szakos egyetemi, 2004-ben német szakos főiskolai diplomát szerzett az ELTE-n. 1998 és 2002 között a Népszabadság egyik filmkritikusa volt. Novellákat egyetemista kora óta ír, ezek a Mozgó Világ, a Magyar Napló, a Kortárs és a Palócföld című irodalmi lapokban jelentek meg. Egyetemista évei alatt filmezett: egyik írója és rendezője volt A bátyám, Igor című videófilmnek, amely 1997-ben az OFF fesztivál fődíját nyerte. Az Isten a Szigeten című dokumentumfilm társrendezőjeként 1998-ban a Faludy Akadémia fődíját kapta. Jelenleg a Móra Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozik.

Első regénye, Az ellopott zsiráf (2003) egy csapat gyerek kalandjait meséli el, akik felcsapnak nyomozónak, hogy megtalálják az Állatkertből rejtélyes körülmények között eltűnt zsiráfot. Dóka Péter fordította Mirjam Pressler Malka Mai című, magyarul 2004-ben megjelent regényét. A Hogyan lettem médiasztár? (2005) egy zűrös családban élő kamaszfiú története, aki néhány hónap alatt országosan ismert reklámsztárrá válik.

2011-ben jelent meg a Betyárvilág - Történetek betyárokról, pandúrókrólc. kötete, amely Komjáthy István néprajzi gyűjtésa alapján készült.

A kék hajú lány c. meseregénye kétségkívül az egyik legizgalmasabb es legkülönlegesebb színfoltja a 2013 ünnepi könyvhétre megjelent gyermekkönyveknek. Nemcsak az emberi kapcsolatok kiüresedésének és a családok kríziseinek tabuiról beszél egy kisfiú szemszögéből, hanem olyan aktuális, a kortárs magyar gyermekirodalom által eddig többnyire elhallgatott vagy elegánsan kikerült témáknak ad helyet, mint a gyógyíthatatlan gyerekek betegsége, félelmeik, a jobbára felnőtteknek tulajdonított magatartási, evési, személyiségzavarokkal küzdő gyerekek visel-kedésének okai, vagy hogy mi mindennel szembesül(het) egy kisgyerek a kórházban.

Dóka Péter honlapja: http://dokapeter.blogspot.hu/

Díjai:

1997 – az OFF fesztivál fődíja 

1998 – a Faludy Akadémia fődíja

(forrás)

Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 130 oldal
Borító: keménytáblás, cérnafűzött
Súly: 600 gr
ISBN: 9786155131615
Kiadás éve: 2014
Illusztráció: Lukács-Kalocsai Eszter

Fülszöveg:

Csillaghalma égboltját bánatfelhők lepik el, és egy kisfiú nyomtalanul eltűnik. A falu népe tehetetlen, ám a tízéves Panna úgy gondolja, nem ülhet tétlenül, amikor barátja bajban van. Megpróbálja kideríteni, ki rabolhatta el Palkót, és nem riad vissza semmi veszélytől: ha kell, felkeresi a rettegett Emlékek Tavát, áthatol a félelmetes Hármas Határon és körülnéz a Sötét Sárkány Birodalmában is. Útja során találkozik tündérekkel, unikornissal, boszorkánnyal - és hatalmasra nőtt, kétfejű sárkányokkal. Nagy kaland ez egy kicsi lánynak - még szerencse, hogy egészen különleges segítői akadnak: emlékek, amelyek arra várnak, hogy valaki szívében végre gazdára leljenek...

Limpár Ildikó meséjét Szlukovényi Katalin versei, valamint Lukács-Kalocsai Eszter festett illusztrációi teszik még varázslatosabbá.

A könyvről - Roni szerint:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek születésekor olyan fényesen ragyogott az ég, hogy a milliónyi csillag tündöklő fénye beragyogta a gyermek egész lényét, körbefonta egész szellemét, s az évek során ez a fény nőtt, növekedett benne, történetekké formálódott, mesékké vált. S aztán, évek múltával mikor saját gyermekei mosolyában újra felfedezte a csillagok ragyogását, a történetek sűrűsége tündöklő világossággá vált, összefonódott és papírra kívánkozott.

Valahogy így képzelem az Emlékek tavának történetét. Az utat, amit bejárt magának, a történetet, ahogy megszületett. Egy ilyen varázslatos, csodákkal teli történet nem is születhetne másképp...

Limpár Ildikó ugyanis egy olyan modern, mégis igazán klasszikusan csengő gyermekmesét alkotott, amely csodaszép, lélekmelengető és roppantul szeretetreméltó. Tanulsága egyértelmű, de nem direkt, alakjai kedvesek és jóságosak, helyszínei varázslatosak és rendkívül eredetiek.

A történet során Panna, egy igen bátor és erényes kislány elindul, hogy megkeresse Palkót, a legjobb barátját, aki nyomtalanul eltűnt Csillagfalváról. Útja során különböző próbákat kell kiállnia, okosan döntenie, néha pedig a szívére hallgatnia, hogy aztán nemcsak a barátját, hanem a számára legkedvesebb dolgot is megtalálja: rég elvesztett édesanyjának szeretett emlékét. 

Ildikó a klasszikus mesevilághoz fordult, mikor megalkotta a történet alapjait, onnan kölcsönözte szereplőinek többségét (tündérek, sárkányok, boszorkány, királylány), illetve néhány tipikus, jól ismert meseelemet (3 próbatétel, átok, stb). Ám mindezt kiegészítette a saját maga alkotta szálakkal, beragyogta a saját fényével, s ezáltal egy igazán különleges hangulatú, szinte szikrázó történetet alkotott. 

Ha kisarkítva nézzük a történetet, azt gondolhatnánk, hogy ez egy kissé szomorkás, melankolikus történet, hiszen egy félárva kislány vesztesége sejlik fel benne, s valami módon egyfajta támpontot ad arra vonatkozóan, hogyan is tudja egy gyermek feldolgozni a gyászt, egy szeretett személy elvesztését, a fájdalmat. Mégsem éreztem azt olvasás közben, hogy hangulata egy pillanatra is melankóliába csapott volna, hogy a történet egy percre is lekanyarodott volna a mesék útjáról és irányt változtatva tanmesévé vagy egyébbé változott volna. Az Emlékek tava tündérmese, s elejétől a végéig meg is marad annak: hamisítatlan, ártatlan, varázslatos gyermekmesének.

Ildikó különleges helyszínt alkotott történetének, méghozzá Csillagfalvát - a magyar népmesék ihlette csendes, nyugodalmas kis falucskát, ahol mindenki elégedetten, boldogságban élhet, ahol a csillagok ragyogása tökéletes elégedettséggel tölt el minden lakót, s csak nagyon-nagyon ritkán gyűlnek az égre bánatfelhők. Ám ezeket azonnal el is kell űzni, különben a sötétségben megtámadja az embereket a Fenevad....
Szimbolikus, metaforikus helyszín ez, csakúgy, mint az Emlékek és a Nehéz emlékek tava, az emberi lélek egy-egy külön kis bugyra, melyet egy gyermeknek mindenképpen nehéz lehet megérteni. Ebben segíthet nekik Ildikó története, és úgy gondolom, sokszor nekünk, felnőtteknek is támpont lehet, hiszen hajlamosak vagyunk elfelejteni mindazt a bölcsességet, melyet az Emlékek tavának tündérei elénk tárnak.

Maga a történet pergő, lendületes, éppen akkora hosszúságú fejezetekre osztott, ami egy esti mesébe teljes terjedelmében beleférhet - akár a szülő olvassa fel, akár a gyermek olvassa magának. 

Karakterei közül a mindennapi életből vett, stilizált gyermekhősök állnak a középpontban, akik nemcsak bátrak és okosak, de nagyon egyértelműen képesek különbséget tenni jó és rossz között, erkölcsük szinte megingathatatlan, ezzel tökéletes példaképként állva a kis olvasók előtt. 

Mesehősei szépek, varázslattal teliek, és minden gonosz külső mögött mégiscsak jóságosak. Azt példázzák, hogy még a leggonoszabbnak tűnő alak is képes a változásra, képes a javulásra, ezért adjunk nekik egy második esélyt, egy lehetőséget. 
Imádtam a kétfejű sárkányt, akinek két feje két ellentétes pólusa önmagának, s így együtt teszik ki az egészet, magát a Fenevadat, aki korántsem az, aminek látszik. Nagyon szerettem a bölcs Memorindát, aki számomra az igazi TÜNDÉR szerepét öltötte magára, annak minden kedvességével, jóságával, bölcsességével, de szigorúságával is.
És persze szülőként a gondoskodó és szerető nagymamákat, akik bármire képesek unokáikért...

A könyv stílusa választékos, igényes, mégis a gyermeki nyelvezethez illeszkedő, hihetetlenül szeretetteljes. Versbetétjeit Szlukovényi Katalin írta, ezek finomak, kedvesek, érzelmesek, ragyogó kiegészítői Limpár Ildikó varázsos történetének. A könyvet Lukács-Kalocsai Eszter illusztrálta, tökéletesen formálva meg a mese helyszíneit és szereplőit. Rajzai elbűvölőek, meseszerűek, élvezet őket nézegetni, lapozgatni.

Összességében véve azt mondanám, az Emlékek tava nemcsak külsőségeiben gyönyörű könyv. Nemcsak azért szép, mert lapjai fényesek, csillogók, borítója tartós és mutatós, rajzai színesek és beszédesek. Legfőképpen azért szép, mert Limpár Ildikó szavai széppé teszik. Beragyogják, bevilágítják az olvasók lelkét, szeretettel, melegséggel töltik meg. Igazi klasszikus, mégis modern mese, amely minden olvasónak igaz emlékké válhat.

A könyvről - a gyerek szerint:
Könnyű helyzetben vagyok, amikor egy mesekönyvről kell véleményt formálnom, hiszen amellett, hogy bennem, mint "sokat megélt és tapasztalt" felnőttben megérik egy gondolat a történetről, a lányaim is megosztják velem a sajátjaikat és általuk teljesebb képet kapok a meséről.
Ezúttal nem kellett őket sokat faggatnom, a gondolatok jöttek szinte maguktól: szerelem volt első pillantásra. Tündérek? Unikornis? Még sárkány is? Máris a legjobb történet volt, amit valaha is láttak és hallottak! Hát még, mikor elkezdtük olvasni!

Nagyobbik lányom halkan, nagyon összpontosítva hallgatta a történetet, várva napról napra a folytatást, izgulva, drukkolva Panna sikerének. A kicsi, aki még csak 4 múlt, inkább a képekre koncentrált és a mesebeli lényekre. Egész nap unikornison szeretett volna lovagolni, el sem mozdult volna Panna helyében Nitmarinda mellől, újra és újra visszalapoztatott hozzá. Őt a történet felszíne fogta meg leginkább, a külcsín, azok a dolgok, amelyek ténylegesen zajlottak és jelen voltak. Míg a nagyobbik már a mélyére látott az eseményeknek, érezte, hogy több van itt, mint amit ténylegesen láttunk, értette a mondanivalóját, a valódi üzenetét. sokat morfondírozott rajta, töprengett, kérdezett, faggatott.

És most, hogy már befejeződött a mese, s ilyenkor többnyire felkerül a könyv a többi mesekönyv mellé a polcra, azt veszem észre, hogy az Emlékek tava még mindig az ágy mellett van, néha a lányok kezébe kerül, néha ide vagy oda lapozgatnak benne, tanulmányozzák, nézegetik. Megszerették.

Kedves Ildikó! Köszönjük az élményt, valóban szép emlékké vált!