Fülszöveg:
A krimit mint műfajt Kate azért választotta, mert hivatásszerűen is bűnügyi újságíróként dolgozik, így mondhatni meglehetősen nagy rálátása van a kriminológiára és bűncselekményekre. "A könyvek nem teszik az embert jóvá vagy rosszá, de jobbá vagy rosszabbá igen."
Fülszöveg:
A krimit mint műfajt Kate azért választotta, mert hivatásszerűen is bűnügyi újságíróként dolgozik, így mondhatni meglehetősen nagy rálátása van a kriminológiára és bűncselekményekre. Címkék: 4 pont, Kate Van Dyke, krimi
Címkék: kreativkodás
Fülszöveg:
Az éjszaka kellős közepén hangosan dörömbölnek a Márai kastély kapuján.
A csendháborítót Vikor Annának hívják. A középső Márai lánynak, Izadórának a legjobb barátnője volt, mielőtt az élet elválasztotta volna egymástól a kastélyban élő elkényeztetett kisasszonyt és három évvel fiatalabb rajongóját. A család elköltözése után Anna a kilátástalan nyomorból menekült egy rossz házasságba, melynek most drámai körülmények között véget kellett vetnie.
A szép Izadórát emlékek sokasága rohanja meg, s közülük van egy, melynek akár örülhetne is, ha merne: annak idején egy családi katasztrófa nemcsak Annát száműzte a Kristályhegyről a távoli Velencei-tó partjára, hanem Vikor Dávidot, a lány lobogó hajú és lobogó lelkű szőke fivérét is, az egyetlen fiút Izadóra életében, aki iránt sosem tudott olyan közömbös lenni, mint ahogy annak idején mutatta…
A történet középpontjában ezúttal Izadóra, a legidősebb Márai lány áll, akit mindenki gőgösnek, hidegnek, távolságtartónak ismer, pedig a szíve mélyén ő is szeretetre, szerelemre vágyik. Szépsége és társadalmi helyzete miatt meglehetősen kevés elutasításban volt része az életben, éppen ezért, amikor mégis megtörtént, örökre az emlékezetébe vésődött és a szívéig hatolt. És ez a valaki nem más volt, mint gyermekkori barátnőjének, Annának a bátyja, Dávid. Éppen a 18. szülinapján kosarazta ki - minden barátja és barátnője előtt. Izadóra azóta sem tudja kiverni a fejéből a jelenetet és persze a fiút sem...
Ha összegezni kellene, azt mondanám, olyan ez a könyv, mint egy oázis: pihenő a megfáradt léleknek, remény a reményvesztetteknek, erő a gyengéknek, hit a hitetleneknek. Árad belőle - ahogy az előző kötetekből is - az optimizmus, a pozitív szemlélet. Rámutat, hogy akármennyi rossz és szenvedés van is a világban, néha muszáj a valóságtól elszakadni, néha muszáj álmodozni és az álmokból erőt meríteni. Akarni kell, küzdeni és tenni, és ha nem veszítjük el a hitünket, előbb -utóbb megtérül a fáradozásunk és elnyerjük a jutalmunkat: legyen az egy rég várt szerelem, vagy egy újonnan érkező gyermek, vagy egyszerűen csak egy malom a tóparton...Címkék: 5 pont, romantikus, Rupáner-Gallé Margó
A történet a maga nemében, leegyszerűsítve kicsit sablonosnak és szokványosnak tűnik: Sky, a külföldről érkező, londoni lány kivülállóként érzi magát új, amerikai iskolájában, ahol a helyi rosszfiúk legtöbbször a Benedict család fiútagjai közül kerülnek ki. Csakúgy, mint Zed, a jóképű, motoros hetedik gyermek, aki lehetetlenül leereszkedően és visszautasítóan viselkedik a lánnyal, egészen addig, amíg Sky egy alkalommal elveszíti a fejét és visszavág neki. Onnantól kedve azonban Zed gyökeres változáson megy keresztül - kedves lesz, féltő, óvó és olyan dolgokkal "eteti " a lányt, amit ő semmi szín alatt nem hisz el neki....Egészen addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy mindaz, amit Zed állít igaz. Sőt, más is tud róla. Olyanok is, akik kihasználják azt és Sky élete hamarosan veszélybe kerül....
A könyv hangulata pedig éppen megfelelő volt ehhez a karácsonyi, karácsony előtti hangulathoz, amelyben olvastam: a hófehér tájak, a hókristályokon megcsillanó napsütés, a karácsonyi készülődés a családoknál, a szeretet, amely körbelengte ezt a népes famíliát - éppen ide vágott és magával ragadott. Néha kicsit ugyan kirángatott belőle a helyszínváltás okozta "másság": Las Vegas zsúfolt és fényes világa-, de valahogy ez is odaillő volt, ez is csak a két család közötti ellentétet volt hivatott érzékeltetni. Csodaországból a Pokolba - ha úgy tetszik. Nagyon szerettem ezeket az írói eszközöket, bravúros megoldások és igen hatásosak.
Az igazi érdekesség azonban a könyv írónőjéhez kapcsolódik: Joss Stirling igazából nem Joss Stirling. Sokkal inkább Eve Edwards, vagy ha úgy tetszik Julia Golding :) Bizony a Joss igazából írói álnév, amely egy 1969-ben született angol írónőt takar, aki diplomataként dolgozott Lengyelországban, majd Angliába visszatérve újabb diplomát szerzett Oxfordban angol romantikából. Jelenleg is ott él férjével és három gyermekével, szabadúszó íróként keresve kenyerét. Címkék: 5 pont, Joss Stirling, YA