E. L. James: A sötét ötven árnyalata

Fülszöveg:
A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál. 
De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni. 
Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról. 
Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését.

A könyvről:

Azok közé tartozom, akik az első részt egészen elfogadható olvasmánynak tartották - annak ellenére, hogy hatalmas logikai, irodalmi és nyelvészeti hibákat halmozott. Azért, mert megvolt benne a lehetőség, a fejlődés, a javulás ígérete, és azért, mert Christian Grey alakja igazán érdekes volt: hideg, távolságtartó, állatias, titokzatos... 

Vártam ezt a második részt, hogy mi történik, milyen titkokra derül fény, stb.

Nos, hatalmas hiba volt...

A lehetőség és a javulás ígérete sajnos igen hamar elszállt, a titkokra ugyan fény derült, de annyira semmilyen, annyira közhelyes volt - jó-jó, persze szomorú, ha valakinek ilyesmit kell átélni, de az előzmények alapján sokkal nagyobb durranásra, valami igazán meglepőre és letaglózóra számítottam. 

A történet pedig....az elején még úgy tűnt, lesz...mármint történet...és cselekmény...

hiszen a könyv ott kezdődik, ahol a másik véget ért: Ana szenved, igazából már bánja, hogy otthagyta Chistiant. De a szenvedése nem sokáig tart, hiszen Mr. Grey nemsokára ajándékokkal és e-mailekkel halmozza el, és kiderül: ő is békülni akar. Így aztán persze Ana megbocsát, nemsokára ismét egymás ágyában kötnek ki. Igen ám, de közben kiderül: Leila, Christian korábbi alávetettje az összeomlás szélén áll és követni kezdi Anát. Taylor és a biztonsági emberek mindent megtesznek, hogy elfogják a nőt, ám látszólag nyoma vész, csak azért tűnik fel, hogy Anát halálra rémítse: például mikor éjszaka megjelenik az ágyának lábánál. 

De aztán az izgalmaknak - amiből akár még valami jó sztorit, valami igen rémisztő kis történetet is ki lehetett volna hozni - igen hamar vége szakad, mintha az írónő már igencsak unná és utána nem marad más, mint a nyavalygások végtelen halmaza, az örökös macska-egér játék, az éjszakai vanília szex, tépelődések, viták, igazából semmi...unalmas és idegesítő lett....

A végén már igazán megfeküdte a gyomromat és alig-alig bírtam végigolvasni...

Az első kötetben még keménynek és újszerűnek tűnő erotika itt minden fantáziát nélkülöző, egyszerű pornóvá vált, ami inkább visszataszító volt, mint érzéki és vadító, és már nem akartam róla olvasni, már undorodtam tőle....

És még egy dolog: Engem nagyon bosszant, hogy a könyvek 90 %-ában azon vitáznak és nyavalyognak a szereplők: hogy "elég jó vagyok-e neki!", "nálam jobbat érdemel.", nem vagyok elég....stb...és ezért szakítanak..Azt hiszem, én elég kishitű vagyok, de én eddig még ilyen miatt sosem szakítottam senkivel. Sokkal inkább azért, mert azt gondoltam: "hát, én sokkal jobbat érdemelnék ennél"...nem tudom...talán velem van a baj...:P

Karakterek:

Nos, ami az első rész erőssége volt, az egyértelműen Christian Grey...a titokzatos és hűvös "sötét" alak igazán izgalmas és érdekes karakternek tűnt, én nagyon szerettem az ő udvarias nyugalmát, a tekintélyét, amit mindenkitől megkövetelt.
Ám a benne rejlő lehetőség és izgalom éppúgy elszállt, mint a történet nyújtotta ígéret valami jóra, érdekesre, fantáziadúsra.
Chistian Grey végül szánalmas és sajnálatraméltó szürke lett, semmi igazi vadság, semmi feljebbvalóság, semmi tisztelet... Csak egy térdenállva nyüszítő és zokogó, elveszett, szánnivaló beteg kisfiú lett....

Ana az első részben megismert formáját nyújtotta, semmiféle változást és fejlődést nem nyújtott a karaktere, Mrs. Robinsont James úgy alakította, ahogy ő szerette volna: végül mégiscsak egy utálatos szörnyet faragott belőle (én nem így gondoltam rá sosem, de a könyv végére ő így döntött).

Továbbra is Taylor a legkedvesebb, legszeretetreméltóbb karakter a könyvben, de azt hiszem, még az ő személye is kevés lesz ahhoz, hogy elolvassam az utolsó kötet is...:(

Borító:

A borító az első kötet szisztémáját követi: ugyanaz a szürke borító, ugyanúgy egy emlékezetes tárgy az elején. Összességében nem rossz, a kiadás minőségével nekem nagyobb problémáim voltak: az üzletből hazaérve már macskafüles, olyan agyonolvasott kinézetű, a fedlapon minden ujjlenyomat meglátszik. És továbbra is sok a szerkesztési és nyomdai hiba...:( Pedig hát, nem egy olcsó könyvről van szó...:(

Érdekességek:

E. L. James erotikus regényének filmes adaptációjáért az Universal Pictures és a Focus Features felel - mint már tudjuk. Nos úgy tűnik, a  sikert nem bízzák a véletlenre. Hónapok óta folynak a tárgyalások, és most már biztos: Kelly Marcel lesz a Szürke ötven árnyalatának forgatókönyvírója. A főhősöket megformáló színészekről továbbra sem született döntés...

Én eddig Matt Bomert preferáltam és mostanában még Henry Cavillt is elég esélyesnek gondoltam. De most, hogy elolvastam ezt a második részt, már nem tudom....
Túlságosan szeretem mindkettőt ahhoz, hogy egy zokogó, térden állva könyörgő férfi képében lássam őket viszont a filmvásznon.... Talán mégis valaki mást kéne választani....