Marie Lu: Legenda

Fülszöveg:

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

A könyvről:

Ismét egy disztópia. És én nagyon szeretem a disztópiákat. Annak ellenére, hogy minden könyv olvasásának alkalmával megrendít és a porba taszít az a felismerés, hogy: igen, akár ez is történhet, akár ilyenek is lehetünk - mégis szeretem. Talán azért, mert - bár lehetünk akár ilyenek is- még így is harcolhatunk. Harcolhatunk a szebbért, a jóért, az igazságért, a jövőnkért. Akármennyire is negatívnak, borzalmasnak írja le egyik másik könyv az eljövendő időket, mindegyikben ott van a küzdelem, a harc, a tenni akarás, a remény a szebb életre. És ez jó. Kell ez a remény. Kell, hogy higgyünk benne!

Marie Lu Legenda című könyve is meglehetősen borús képet fest le arról az időről, ami ezután vár ránk, de azt hiszem, egyúttal ez az a disztópia is, amelyben a legnagyobb elszántságot, a legnagyobb küzdelmet látom az emberekben arra, hogy változtassanak, és jobbá legyenek.

A történet alapvetően két szemszögből mutatja be nekünk az új világot: June-én, aki a Köztársaság üdvöskéje, legnagyobb reménysége: kitűnő katona, erős, gyors, bátor, tettrekész, az esze pedig úgy vág, mint a borotva; és Day-én, aki a legszegényebb negyedből származó szökevény, a legkeresettebb bűnöző, törvényszegő.
A sorsuk, az életük teljesen más, útjaik azonban hamarosan keresztezik egymást. June bátyját ugyanis Day egy balhéja alatt megölik és a gyanú - természetesen - a fiúra terelődik. Innentől kezdve June egyetlen célt lát maga előtt: megtalálni Dayt és megbosszulni bátyja halálát.
June terve akár sikerülhetne is, ha közben nem jönne rá néhány igazán érdekes és  megdöbbentő dologra bátyja halálával, a Köztársasággal és Dayjel kapcsolatban..A történet bonyolódni kezd....

A történet láthatjuk: csavaros, izgalmas, érdekes, rendkívül sok az akciójelenet, a támadás, az izgalom, végig az egekben az adrenalinszintünk.
Marie Lu nő létére igencsak ért a küzdelmek részletgazdag leírásához, hitelesnek tűnik minden apró momentumában ez a sok erőszak és megmozdulás. 

A világfelépítése ijesztő: a nagy városok nagy része víz alatt és a vízszint folyamatosan emelkedik (érdekes, hogy rövid időn belül ez a második disztópiám, amiben a vízszint emelkedése formálja át a világot...talán lehet benne valami, nem gondoljátok?), a Köztársaság valójában diktatúra, a szegények teljes nyomorban és elnyomásban tengődnek, járvány pusztít, ráadásul az ország két nagyhatalomra szakadt, mely állandó háborúban áll egymással...Nem túl rózsás jövő...És ezt nem csak mi, olvasók látjuk így, hanem sokan mások is, akik fellázadnak a Köztársaság ellen. Például Day....

Akárcsak egy modernkori Robin Hood. Egy családjáért aggódó, kétségbeesett Jean Valjean... Bármit megtenne értük: lop, küzd, rabol, foggal körömmel harcol...És itt jön képbe a régóta vitatott kérdés: lehet-e? Feljogosítja-e minderre az, hogy másért teszi? Megszegheti-e a törvényt azért, hogy másokon segítsen? Mi számít bűnnek, mi jócselekedetnek? Mitől válik jóvá vagy rosszá valaki? 

Bizony ezek súlyos és nehéz kérdések, amire régóta keresik már a könyvek a választ. Én személy szerint azt hiszem, jó válasz nincsen. Mindenki szubjektíven ítéli meg ezt a kérdést, aszerint, hogy látja a dolgokat....Én picit érzelmesebb, elfogultságra, meghatódásra hajlamos személyiség vagyok, még jó, hogy Robin Hood pártján állok :) 

És ha már Robin Hood, természetesen van Marion és szerelem is, de olyan pillekönnyűen, olyan árnyaltan és háttérbe húzódóan, mint egy halk filmzene egy pörgős és érdekfeszítő jelenet közben... Egy-két csók elcsattan ugyan, de nincs ígéret, nincs nagy vallomás, nincs semmi rózsaszín maszlag. Éppen kellő arányban egy ilyen kemény könyv részeként.

A kötet nyelvezete mai, modern, de igényes és érthető, a hangulata valahol a Tiszták és az Éhezők viadala között mozog. Imádtam a börtönös jeleneteket, a párbeszédek humorát és szarkazmusát. 
A nézőpontok közötti betűtípusváltás egészen új módszer a könyvek szerkesztése során, de ötletes és dicsérendő! Tetszik - bár őszintén szólva eleinte fel sem tűnt, annyira a történetre magára koncentráltam :)

Jó könyv! Több mint jó! Érdekes, izgalmas, jól kidolgozott, karakterközpontú, megdöbbentő... Azért az, mert néha a mostani önmagunkra ismerek benne...És szeretném, ha ez nem így lenne...

Karakterek:

Általában nem szeretem a női szereplőket. Egészen egyszerűen nem bírom őket a szívembe zárni, többségükben találok valami kifogásolnivalót... Nem June-ban...
bár ő a keményebb, erőteljesebb jellemű női karakterekhez tartozik - akiket végképp nem szeretek, mégsem irritálóan fiús, vagy kőkemény. Valamiért süt belőle, hogy ő ízig-vérig nő: tud erős lenni, ha kell, tud talpon maradni, tud magabiztos lenni, de egymagában sír, gyászol, kételkedik, megkérdőjelez és utánajár. Szerettem az eszét, a leleményességét, a tökéletes logikáját. 



Day a maga pimaszságával, merészségével, humorával a tökéletes bűnöző képét adja, mégis elérzékenyülök a gyenge pontjait tekintve: a családjának a szeretete minden mást elmos körülötte és csak ő marad: egy érzékeny, szeretetre, békére, nyugalomra vágyó, szeretetéhes kisgyerek....Ki ne szeretné őt?

A mellékszereplők közül Day bátyja volt egyértelműen a legnagyobb "hős" a szememben: olyan semmilyen, meglapuló, meghúzódó, jól viselkedő csendes karakter, aki a könyv végére óriássá és különlegessé válik, a belőle áradó szeretet láttán potyognak az ember könnyei a meghatottságtól, az érzelmek mélységétől...Ha Day Robin Hood, a bátyja Baradlay Jenő...Kivételes...

Borító:

A Könyvmolyképző Kiadó szerencsére megőrizte az eredeti borító egyszerűségével kitűnő, ragyogó borítóját - mind képében, mind színében, mind betűtípusában. És nem is kell ennél több! A Köztársaság logója nagyszerűre sikeredett, gratulálok annak, aki tervezte! Az ezüst - arany párosítás pedig egyszerűen fenomenális...Ki gondolta volna, nem igaz? Nagyon tetszik... Bár...a koreai borítót minél többet nézem, annál inkább elgondolkodom rajta...de azért mégiscsak az elegánsan egyszerű ezüst a legszebb...:)

Érdekességek:

Marie Lu Pekingből érkezett az Egyesült Államokba 1989-ben. Itt végezte el az egyetemet a California egyetemen, most Pasadenában él a barátjával és a kutyáival.

Mivel a videojátékok nagy szerelmese, korábbi munkája is azokhoz kötötte. Ma már "csak" ír, és ír és ír...:)

A Legendának külföldön már megjelent a második kötete, ami a Prodigy (Csoda) címet viseli - és nekem igen fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mi rejtőzhet benne ?:)

Ma már elég természetes,hogy a könyvekhez az írók Playlistet készítenek - íme hát, itt is. Meglehetősen kemény és rockos, de illik hozzá. Hallgassátok!

A könyv bemutató trailere elég rövidke, de nekem tetszik. Lényegretörő és figyelemfelkeltő. És a könyvből persze film is készül! :)