Fülszöveg:
A Szivárvány könyvek új kötetében Gréta tíz év után egy bárpultnál fut bele egyetemi szerelmébe, aki csóró diákból lett kőgazdag vállalkozó, s csak egy dologban hasonlít arra a diákra, aki Gréta életének első férfi volt: még mindig ellenállhatatlanul vonzó. Gréta újságíró, de legnagyobb sikereit gasztrobloggerként éli meg. A véletlen találkozás pedig rádöbbenti, hogy a szerelmet nem lehet csak úgy eltemetni. A kötetben ízek és szenvedélyek tombolnak, s az elbűvölő sztorihoz még egy tucat finomság-recept is jár.
A könyvről:
Köztudott tény: a nők bizony szeszélyesek. Azzal azonban nem biztos, hogy mindenki tisztában van, hogy a női szeszélyt milyen nagy mértékben képes befolyásolni és irányítani más nők szeszélye iránti fogékonyságunk.
Hogy mit is jelent ez pontosan? Nos, máris megmagyarázom...
Abban a hatalmas kegyben és szerencsében részesültem nemrég, hogy az elsők között olvashattam el Gégény Gabriella hamarosan könyvesboltokba kerülő kis gasztroregényét, amely az Ízek és más szenvedélyek címet viseli.
Ha olvashattam, hát olvastam is, arra azonban senki nem készített fel, hogy ha olvasom, hát sütöm is! Na nem a könyvet, hanem a belőle felém illatozó és kacéran magukat áruló ínycsiklandó süteményeket.
Mert bizony, amit egy nő kitalál és kitálal, az a másiknak is azonnal kell. Addig megy, amíg meg nem szerzi, ki nem okoskodja, aztán prédául az asztalára nem teríti...
Így történt, hogy Gégény Gabriella szeszélyéből az én szeszélyem lett...Talán gondolati és fogalmi síkon is kissé, de tárgyilagosan mindenképp...itt ontja magából ugyanis édes és hívogató illatát az asztalon. A női szeszély ... a sütemény.
.jpg)
Soha azelőtt nem olvastam még gasztroregényt... Nem minthogyha nem szeretném a gasztronómiát és a kulináris élvezeteket, hiszen magam is naponta sürgök-forgok a konyhában, és kísérletezem a legkülönfélébb ízes csodákkal. Valamiért azonban úgy gondoltam- eddig -, hogy ha étel, akkor szakácskönyv, ha olvasnivaló, akkor pedig regény...Nos ez az elméletem most megdőlni látszik, hiszen a kerettörténetbe foglalt megelevenedő és saját történettel bíró süteményreceptek önálló életre keltek, saját fejezetet kaptak, szinte megmagyarázták létrejöttük miértjét. Minden sütemény életre kelt, feltöltődött emlékekkel és mondanivalóval, érzésekkel gazdagítva pompás ízüket és küllemüket.
A könyv kerettörténetének középpontjában Gréta áll: egy harmincas, kislányát egyedül nevelő családanya, aki szabadidejében gasztroblogot ír az általa oly szeretett süteményekről és ételekről. Gréta látszólag révbe ért: hamarosan megjelenik első, saját könyve, újságíróként remek munkája van, kislánya szép és egészséges: már csak egyetlen dolog hibádzik: csak nem akar rátalálni az a rég várt szerelem. Ám egy délután - barátnőire várva - összefut élete első, egyetemi szerelmével, Márkkal, aki annak idején egy külföldi munka miatt hagyta őt faképnél. Az élete felbolydulni látszik, hamarosan feltűnik egy hetyke kis kalap, egy balatoni vitorlás és sok-sok női, szeszélyes sütemény...
A történet - mint látjuk - egy édes kis szerelmi történet, két régi szerelmes újbóli találkozása, a múlt megelevenedése, ha úgy tetszik: egy második esély. Gréta és Márk lassan ismét egymásra talál, s amint a jelenben sorra következnek az események, úgy tárul elénk újra és újra egy-egy kis részlet a múltból, a régi időkből, a régi szerelemből. Gréta és Márk is döntés előtt áll, választaniuk kell... S a kérdés adott: vajon elkövetik-e újra azokat a hibákat, mint egykor, vagy tanulnak belőle és korrigálnak? A lehetőség adott...csak élni kell vele....
.jpg)
Gégény Gabriella helyes, édes kis történetet alkotott meg receptjei köré, bájos, megmosolyogtató egymásra találását két egykori szerelmesnek.
Nagyon szerettem a kettejük között lezajló csipkelődő és szarkasztikus párbeszédeket, a gunyoros megjegyzéseket, cívódásokat - bár több ízben inkább a bölcselkedés felé kanyarodtak el ezek... Én magam nem nagyon szeretem ugyan, amikor valaki ennyire tudálékosan igyekszik átadni számunkra az addigi életbölcsességeit, azt azért meg kell mondjam, hogy tökéletesen jellemző mindez erre a 30-40 év közötti korosztályra: valamiként úgy érzi ilyenkor az emberek többsége, hogy a fiatal felnőttkorból a tapasztalt, bölcs felnőttkorba léptek; megszűnik a bizonytalanságuk a világban, másokban és elsősorban saját magukban, s egyszeriben nagyon tisztán vélik látni a dolgokat és igyekeznek ebbéli tudásukat átadni másoknak. Ez természetes és egyértelmű velejárója az életkor haladtának - még akkor is, ha néha túl soknak érezzük másoktól.
Rendkívül dicséretes viszont az a természetesség, amellyel Gégény Gabriella és mellette hősnője, Gréta az értékeket és a hagyományokat közvetíti...Mindamellett, hogy Gréta egy ízig-vérig mai, modern nő, aki szereti a csinos ruhákat, a divatot, a városi forgatagot, mégis nagy hódolattal adózik a népzene, a napi kultúra iránt, fejet hajt a régmúlt idők értékei előtt, s blogjában is olyan hagyományos recepteket mutat be, ami egyértelműen a magyar békeidők cukrászdáit idézi.... Szinte látom Grétát, kis díszes, tollas kalapban, szűk kosztümben, amint karját egy jóvágású, udvarias úriembernek nyújtva bevonul egy Duna-parti kis cukrászdába...Igen, azt hiszem, hasonló hangulatot áraszt az egész könyv...Nyugodt, udvarias, békebeli harmóniát, tiszteletteljes légkört, megbecsült és értékelt perceket. Hagyománytiszteletet, felidézését a múltnak és a csodás emlékeknek, megbecsülését minden adott pillanatnak és megkapott élvezetnek. Legyen az akár szerelem, akár egy hőn szeretett nagynéni, akár egy finom sütemény...
Karakterek:
Mint már mondtam, számomra Gréta egy modern, mégis rendkívül hagyománytisztelő nő. Amellett, hogy ő a családfenntartó és megvalósítja saját magát, mégis betölti a nőkre az idők során kirótt valamennyi szerepet: gyermeket nevel, háztartást tart fenn, átörökíti a kultúrát.
.jpg)
Karaktere mindannyiunk számára példaértékű és követendő.
A férfi főhősünk mindebben tökéletes partnere Grétának: értékeli és támogatja a lány minden mozzanatát, továbbviszi az Ő értékközvetítését, udvarias, figyelmes - igazi régivágású úriember. Nem is lehetne más egy olyan nő mellett, mint Gréta...
Mégis, azt hiszem, a legnagyobb kedvencem Viola, a népdalénekes művésznő. Aki ugyan nem tökéletes, mégis olyan magától értetődő bölcsességeket fogalmaz meg, amelyek az ő szájából egyáltalán nem tűnnek mesterkéltnek vagy erőltetettnek, személyiségének karizmatikussága, életvidámsága átragyog a papíron és tudjuk: ilyen egy önmagával teljesen megbékélt, csodálatos ember, s hirtelen megértjük, mit is jelent a belső szépség....
Érdekességek:
Gégény Gabriella a főiskolán pénzügyi, informatikai tanulmányokat folytatott, majd hosszú évekig az informatika világában dolgozott. Nővére -eredeti foglalkozása szerint - ötvös, s az írónő maga is gyermekkora óta rajong a művészetekért. Így aztán a húszas évei végén egy népi mesterségeket oktató iskolában elvégezte a fazekas szakot. Itt ébredt rá arra a fontos dologra, melyet könyvében is igyekszik megosztani velünk, Olvasókkal, hogy: "a forma, a motívum, a színvilág mennyi mélyebb üzenetet hordoz magában, ha olvasni tudunk belőlük. S hogy egy csodálatosan díszített tárgy milyen erős hatással van rám, képes megváltoztatni a pillanatnyi hangulatomat. Írásaim szereplőinek történetét is többnyire egy-egy elkapott hangulat alakítja. Egy illat, egy antik tükör, egy fátyollal díszített női kalap, egy régi ízt őrző recept nem csak önmagáról, hanem a hozzá kötődő emlékeinkről, érzéseinkről is mesél, különös, meglepő atmoszférát teremtve a jelenbe. Az általam elmesélt romantikus történetek nem titkolt célja is ez, keverni a múltat és a jelent, visszahozni elfeledett értékeket, fekete-fehér filmkockákat, évtizedes recepteket és beleszőni őket újra a mindennapokba."
A történet - mint látjuk - egy édes kis szerelmi történet, két régi szerelmes újbóli találkozása, a múlt megelevenedése, ha úgy tetszik: egy második esély. Gréta és Márk lassan ismét egymásra talál, s amint a jelenben sorra következnek az események, úgy tárul elénk újra és újra egy-egy kis részlet a múltból, a régi időkből, a régi szerelemből. Gréta és Márk is döntés előtt áll, választaniuk kell... S a kérdés adott: vajon elkövetik-e újra azokat a hibákat, mint egykor, vagy tanulnak belőle és korrigálnak? A lehetőség adott...csak élni kell vele....
.jpg)
Gégény Gabriella helyes, édes kis történetet alkotott meg receptjei köré, bájos, megmosolyogtató egymásra találását két egykori szerelmesnek.
Nagyon szerettem a kettejük között lezajló csipkelődő és szarkasztikus párbeszédeket, a gunyoros megjegyzéseket, cívódásokat - bár több ízben inkább a bölcselkedés felé kanyarodtak el ezek... Én magam nem nagyon szeretem ugyan, amikor valaki ennyire tudálékosan igyekszik átadni számunkra az addigi életbölcsességeit, azt azért meg kell mondjam, hogy tökéletesen jellemző mindez erre a 30-40 év közötti korosztályra: valamiként úgy érzi ilyenkor az emberek többsége, hogy a fiatal felnőttkorból a tapasztalt, bölcs felnőttkorba léptek; megszűnik a bizonytalanságuk a világban, másokban és elsősorban saját magukban, s egyszeriben nagyon tisztán vélik látni a dolgokat és igyekeznek ebbéli tudásukat átadni másoknak. Ez természetes és egyértelmű velejárója az életkor haladtának - még akkor is, ha néha túl soknak érezzük másoktól.
Rendkívül dicséretes viszont az a természetesség, amellyel Gégény Gabriella és mellette hősnője, Gréta az értékeket és a hagyományokat közvetíti...Mindamellett, hogy Gréta egy ízig-vérig mai, modern nő, aki szereti a csinos ruhákat, a divatot, a városi forgatagot, mégis nagy hódolattal adózik a népzene, a napi kultúra iránt, fejet hajt a régmúlt idők értékei előtt, s blogjában is olyan hagyományos recepteket mutat be, ami egyértelműen a magyar békeidők cukrászdáit idézi.... Szinte látom Grétát, kis díszes, tollas kalapban, szűk kosztümben, amint karját egy jóvágású, udvarias úriembernek nyújtva bevonul egy Duna-parti kis cukrászdába...Igen, azt hiszem, hasonló hangulatot áraszt az egész könyv...Nyugodt, udvarias, békebeli harmóniát, tiszteletteljes légkört, megbecsült és értékelt perceket. Hagyománytiszteletet, felidézését a múltnak és a csodás emlékeknek, megbecsülését minden adott pillanatnak és megkapott élvezetnek. Legyen az akár szerelem, akár egy hőn szeretett nagynéni, akár egy finom sütemény...
Karakterek:
Mint már mondtam, számomra Gréta egy modern, mégis rendkívül hagyománytisztelő nő. Amellett, hogy ő a családfenntartó és megvalósítja saját magát, mégis betölti a nőkre az idők során kirótt valamennyi szerepet: gyermeket nevel, háztartást tart fenn, átörökíti a kultúrát.
.jpg)
Karaktere mindannyiunk számára példaértékű és követendő.A férfi főhősünk mindebben tökéletes partnere Grétának: értékeli és támogatja a lány minden mozzanatát, továbbviszi az Ő értékközvetítését, udvarias, figyelmes - igazi régivágású úriember. Nem is lehetne más egy olyan nő mellett, mint Gréta...
Mégis, azt hiszem, a legnagyobb kedvencem Viola, a népdalénekes művésznő. Aki ugyan nem tökéletes, mégis olyan magától értetődő bölcsességeket fogalmaz meg, amelyek az ő szájából egyáltalán nem tűnnek mesterkéltnek vagy erőltetettnek, személyiségének karizmatikussága, életvidámsága átragyog a papíron és tudjuk: ilyen egy önmagával teljesen megbékélt, csodálatos ember, s hirtelen megértjük, mit is jelent a belső szépség....
Érdekességek:
Gégény Gabriella a főiskolán pénzügyi, informatikai tanulmányokat folytatott, majd hosszú évekig az informatika világában dolgozott. Nővére -eredeti foglalkozása szerint - ötvös, s az írónő maga is gyermekkora óta rajong a művészetekért. Így aztán a húszas évei végén egy népi mesterségeket oktató iskolában elvégezte a fazekas szakot. Itt ébredt rá arra a fontos dologra, melyet könyvében is igyekszik megosztani velünk, Olvasókkal, hogy: "a forma, a motívum, a színvilág mennyi mélyebb üzenetet hordoz magában, ha olvasni tudunk belőlük. S hogy egy csodálatosan díszített tárgy milyen erős hatással van rám, képes megváltoztatni a pillanatnyi hangulatomat. Írásaim szereplőinek történetét is többnyire egy-egy elkapott hangulat alakítja. Egy illat, egy antik tükör, egy fátyollal díszített női kalap, egy régi ízt őrző recept nem csak önmagáról, hanem a hozzá kötődő emlékeinkről, érzéseinkről is mesél, különös, meglepő atmoszférát teremtve a jelenbe. Az általam elmesélt romantikus történetek nem titkolt célja is ez, keverni a múltat és a jelent, visszahozni elfeledett értékeket, fekete-fehér filmkockákat, évtizedes recepteket és beleszőni őket újra a mindennapokba."
Aki bővebben megismerkedne Gégény Gabriellával, látogassa meg Facebook oldalát!
Jó olvasást (vagy étvágyat?) kívánok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése