Fülszöveg: Claire White nem mindennapi tinédzser.
Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni.
Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg.
De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír?
És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is?
Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny…
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.
Cselekmény: Először is szeretném elmondani, hogy mérhetetlenül szégyellem magam, amiért ennyire kevés magyar irodalmat olvasok mostanában! Pedig Isten látja lelkem, annyi, de annyi kedvencem van a magyar írók közül: imádom Gárdonyit, Fekete Istvánt, Vámos Miklóst és még sorolhatnám.... a kortárs magyar írók közül pedig alig-alig ismerek egy-kettőt. Szégyen. Tudom.
Mentségemre legyen mondva, estére annyira lezsibbaszták az agyamat a mindennapok terhei, a gyerekek, az itthoni dolgok stb. , hogy többnyire nincs erőm szépirodalmat olvasni. Csak egyre vágyom: könnyű, gyorsan olvasható könyvekre, melyek elrepítenek a mindennapokból egy új, egy különös, más világba, elfeledtetik velem az éppen aktuális problémákat, kikapcsolnak... Ezért olvasom ennyi ifjúsági és ennyi fantasztikus irodalmat mostanában. De amint lehet, azért időnként beiktatok egy-egy pluszt, egy-egy értéket is...
De lássuk a könyvet: Claire White boszorkány. Méghozzá nem is akármilyen boszorkány: ő az Utolsók egyike, akinek mindkét szülője boszorkány volt, és azok felmenői is mind. Nem keveredtek más lényekkel, oly módon, mint a Harry Potterben a sárvérűek...
Ezért az ő tudása értékes, meg kell őt védeni...
Csakhogy öreg mentorát megölte a Zsoldos, aki rájuk talált, és arra hivatott, hogy elpusztítsa az Utolsókat a Föld színéről. Claire új mentort kap, méghozzá a hihetetlenül vonzó és titokzatos Kellan Black-et (figyelitek a játékot a nevekkel!) Claire hihetetlen módon vonzódik a fiúhoz, és úgy tűnik, a fiú is hozzá, csakhogy amint megérintik egymást, Claire-nek irtóztató fájdalmai lesznek, úgy érzi, valami húzza, vonja őt lefelé. Kiderül: Kellan félig démon, s mivel Claire hozzá képest végtelenül "tiszta", nem érintkezhetnek.
Közben a Zsoldos újra rátalál a lányra, és menekülniük kell....
A sztori jó. Engem az zavart a legjobban, hogy az eleje végtelenül hosszúra nyúlt. Túl sokáig kerülgették egymást Claire és Kellan, túl sokáig tartott, mire egymásra találtak, holott már a legelejétől kezdve nyilvánvaló volt a vonzalmuk. (Pl: Claire egy átvirrasztott éjszaka után jön rá, hogy jé, ő szerelmes Kellan-be, holott hosszú napok - és fejezetek - óta mást sem csinált, mint majd elepedt érte, minden gondolata ő volt, csorgatta a nyálát . Ennyir vak és naiv nem lehet valaki!)
Onnan kezdve, hogy a Zsoldos rájuk talál, beindul a könyv és hihetetlenül izgalmassá válik. Tele van hosszú és "látványos" akciójelenettel (bár még az akciójeleneteket is megtöri néha Kellan és Claire szerelmes enyelgése... ami talán kell, de én nem hiszem, hogy ha az életemet és a szerelmem életét mentve villámgyorsan menekülnöm kellene, akkor még lenne kedvem és időm a Jane Eyre-ből idézgetni, mielőtt elindulok), nagy csatákkal és összecsapásokkal, árulással, nagy találkozásokkal.
Benina stílusa még kiforratlan, de nagyon ígéretes! Minden tiszteletem az övé: csodálom azt a hihetetlen fantáziavilágot, amit megalkotott, szeretem a néha egészen kiváló írásmódot, ahogy ír. Remélem, a következő kötetben (merthogy ez egy trilógia első része) még többet megismerhetünk a boszik világából és a többi Utolsóról - ők keltették fel leginkább az érdeklődésemet.
Az epilógust külön kiemelném: annyira tökéletesen lezárja a könyvet, hogy akár így, magában is megállná a helyét, kerek egészet alkot. Bravó!
Karakterek: Claire nekem nem lopta be magát a szívembe: olyan nagyon gyerekes és lassú felfogású, hogy szörnyen idegesített! Nagyon mérges voltam rá. De javára legyen mondva, a könyv végére hihetetlen fejlődésen megy át, és a végén igazi hősnő válik belőle.
Kellan "Mr. Tökéletes". Annak ellenére is, hogy félig démon... és azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
Az én kedvencem Cameron volt, szerettem a jóindulatát és jókedvét, a ragaszkodását és hűségét. Remélem, nem őt nyírja majd ki Benina! :-))))
Borító: Nagyon szépek és hangulatosak a cirádás betűk, találóak a tűzcsóvák. Így egyszerűségében tökéletes lenne, ha nem érezném azt, hogy mostanában olyan egy kaptafára készülnek ezek a borítók...(lásd: Alkonyat könyvek stb.)
Kezdő író kezdő könyve, lehet még fejlődni, de izgalmas, olvasmányos, 3 pontot adok. Várom a folytatást.
Mentségemre legyen mondva, estére annyira lezsibbaszták az agyamat a mindennapok terhei, a gyerekek, az itthoni dolgok stb. , hogy többnyire nincs erőm szépirodalmat olvasni. Csak egyre vágyom: könnyű, gyorsan olvasható könyvekre, melyek elrepítenek a mindennapokból egy új, egy különös, más világba, elfeledtetik velem az éppen aktuális problémákat, kikapcsolnak... Ezért olvasom ennyi ifjúsági és ennyi fantasztikus irodalmat mostanában. De amint lehet, azért időnként beiktatok egy-egy pluszt, egy-egy értéket is...
De lássuk a könyvet: Claire White boszorkány. Méghozzá nem is akármilyen boszorkány: ő az Utolsók egyike, akinek mindkét szülője boszorkány volt, és azok felmenői is mind. Nem keveredtek más lényekkel, oly módon, mint a Harry Potterben a sárvérűek...
Ezért az ő tudása értékes, meg kell őt védeni...
Csakhogy öreg mentorát megölte a Zsoldos, aki rájuk talált, és arra hivatott, hogy elpusztítsa az Utolsókat a Föld színéről. Claire új mentort kap, méghozzá a hihetetlenül vonzó és titokzatos Kellan Black-et (figyelitek a játékot a nevekkel!) Claire hihetetlen módon vonzódik a fiúhoz, és úgy tűnik, a fiú is hozzá, csakhogy amint megérintik egymást, Claire-nek irtóztató fájdalmai lesznek, úgy érzi, valami húzza, vonja őt lefelé. Kiderül: Kellan félig démon, s mivel Claire hozzá képest végtelenül "tiszta", nem érintkezhetnek.
Közben a Zsoldos újra rátalál a lányra, és menekülniük kell....
A sztori jó. Engem az zavart a legjobban, hogy az eleje végtelenül hosszúra nyúlt. Túl sokáig kerülgették egymást Claire és Kellan, túl sokáig tartott, mire egymásra találtak, holott már a legelejétől kezdve nyilvánvaló volt a vonzalmuk. (Pl: Claire egy átvirrasztott éjszaka után jön rá, hogy jé, ő szerelmes Kellan-be, holott hosszú napok - és fejezetek - óta mást sem csinált, mint majd elepedt érte, minden gondolata ő volt, csorgatta a nyálát . Ennyir vak és naiv nem lehet valaki!)
Onnan kezdve, hogy a Zsoldos rájuk talál, beindul a könyv és hihetetlenül izgalmassá válik. Tele van hosszú és "látványos" akciójelenettel (bár még az akciójeleneteket is megtöri néha Kellan és Claire szerelmes enyelgése... ami talán kell, de én nem hiszem, hogy ha az életemet és a szerelmem életét mentve villámgyorsan menekülnöm kellene, akkor még lenne kedvem és időm a Jane Eyre-ből idézgetni, mielőtt elindulok), nagy csatákkal és összecsapásokkal, árulással, nagy találkozásokkal.
Benina stílusa még kiforratlan, de nagyon ígéretes! Minden tiszteletem az övé: csodálom azt a hihetetlen fantáziavilágot, amit megalkotott, szeretem a néha egészen kiváló írásmódot, ahogy ír. Remélem, a következő kötetben (merthogy ez egy trilógia első része) még többet megismerhetünk a boszik világából és a többi Utolsóról - ők keltették fel leginkább az érdeklődésemet.
Az epilógust külön kiemelném: annyira tökéletesen lezárja a könyvet, hogy akár így, magában is megállná a helyét, kerek egészet alkot. Bravó!
Karakterek: Claire nekem nem lopta be magát a szívembe: olyan nagyon gyerekes és lassú felfogású, hogy szörnyen idegesített! Nagyon mérges voltam rá. De javára legyen mondva, a könyv végére hihetetlen fejlődésen megy át, és a végén igazi hősnő válik belőle.
Kellan "Mr. Tökéletes". Annak ellenére is, hogy félig démon... és azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
Az én kedvencem Cameron volt, szerettem a jóindulatát és jókedvét, a ragaszkodását és hűségét. Remélem, nem őt nyírja majd ki Benina! :-))))
Borító: Nagyon szépek és hangulatosak a cirádás betűk, találóak a tűzcsóvák. Így egyszerűségében tökéletes lenne, ha nem érezném azt, hogy mostanában olyan egy kaptafára készülnek ezek a borítók...(lásd: Alkonyat könyvek stb.)
Kezdő író kezdő könyve, lehet még fejlődni, de izgalmas, olvasmányos, 3 pontot adok. Várom a folytatást.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése