2015. március 25., szerda

Martin Pistorius: Néma üvöltés

KiadóAthenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 288
Borító: füles, kartonált
Súly: 390 gr
ISBN: 9789632932514
Kiadás éve: 2013
Illusztráció: képmelléklettel
Fordító: K. Mente Éva


Fülszöveg:
A 12 éves Martint egy ritka és kíméletlen betegség támadta meg. Először elvesztette a hangját, később kómás állapotba került, majd kerekesszékbe kényszerült. Az orvosok tanácstalanok voltak. Martin aggódó szüleivel közölték, hogy egy gyógyíthatatlan degeneratív betegség következtében a kisfiú értelmi képességei egy csecsemő szintjére zuhantak vissza, és legfeljebb 2 éve van hátra. Egy súlyosan beteg gyermekekkel foglalkozó intézménybe utalták, miközben Martin látszólag fel sem fogta mi történik vele. Nem beszélt, még csak nem is pislogott. Amit azonban senki nem sejtett, hogy a mozgásképtelen test börtönében egy érző és gondolkodó fiú lakott, élve eltemetve. Martin szülei az orvosok ítélete ellenére sem adták fel a küzdelmet. Mindent feláldoztak, hogy újra mosolyogni lássák az egykor eleven és tehetséges gyermeküket. És a csoda megtörtént. Tíz évvel később Martin teste lassan felébredt hibernált állapotából, és ami még meglepőbb, kiderült, hogy a fiuk értelmes, gondolkodó felnőtt lett. Gyermek és férfi egyszerre, két lélek egy testben, aki nem emlékezett a betegsége előtti időkre, de a számítógép segítségével újra megtanult beszélni. Azóta megtalálta élete szerelmét, megnősült és sikeres vállalkozást indított. Mert élni jó, és a csodák megtörténnek, ha hiszünk bennük! 
A "Néma üvöltés" végtelenül megható, őszinte és lélekemelő vallomás egy csodás felépülésről és a szeretet erejéről. Martin újjászületésének igaz története fontos üzenet minden érző ember számára, hogy értékeljük saját életünk minden percét, és az emberi akaraterő csodáját.

A könyvről:
Azt hiszem, az igaz történeteket mindig egy picit másképp kezdi el az ember olvasni. Egy picivel több átéléssel, egy picivel több empátiával, egy picivel több átérzéssel.
És ahogy olvassa, mindig egy picit jobban megérinti,  és egy picivel jobban megviseli. Mert ez rólunk szól. Élőkről, létezőkről, olyan dolgokról, amelyek bármikor, bárkivel megeshetnek. A tényleges valóságról. 
És talán éppen ezért kicsit félemetesebbek is... 
Martin és családja - a betegség előtt

Martin Pistorius története különösen. Hiszen Martin olyan volt 12 évesen, mint bármelyik kisfiú: eleven, jókedvű, mozgékony. Mígnem megtámadta őt egy különös betegség, melynek következtében testileg és lelkileg is teljesen leépült. Nem volt képes másra, csak magatehetetlenül ülni vagy feküdni, sem testének, sem elméjének nem volt többé ura. Míg egy napon, éveken át tartó vegetálás után egyszer csak elkezdett öntudatára ébredni. Nem volt képes még mindig mozogni, sem beszélni, de az agya lassan ismét életre kelt. Érzékelt és látott maga körül mindent, bár nem tudta ezt jelezni semmiképpen. De küzdött és harcolt érte, egymagába zárva, míg egy napon egy lelkiismeretes gondozó észre nem vette a jelet, és el nem indult Martin csodálatos gyógyulása...

Martin - itt már szellemfiúként
Kettő dolog jut eszembe egyidejűleg, amint erre a könyvre gondolok: egyrészt az, hogy milyen csodálatos lény is az ember, hogy saját maga erején felül is képes elviselni az elviselhetetlent. Hogy saját erejét felülmúlva képes hinni a csodákban, a vágyban és véghezvinni az akaratát - bármi áron. Milyen nagyszerű adománya ez a természetnek, milyen hatalmas erő! És nekünk, olvasóknak milyen nagyszerű inspiráció! 

Martin, a Szellemfiú
Egy halom ide vágó idézetet beírhatnék ide, hogy éreztessem: megmondták ezt már sokan, biztattak a küzdelemre számos dalban, versben, drámában. Mégis azt gondolom, az ilyen történetek támasztják alá a leginkább mindezt: nincs lehetetlen, küzdeni kell!

Másrészt kicsit önző módon és félelemmel telve az jut eszembe: hogy lehet ez? Hogy történhet meg ez egyik napról a másikra egy gyermekkel? Minden előzmény, minden ráutaló esemény nélkül? Ezek szerint ez bárkivel megtörténhet? Mennyire szerencsések vagyunk mi, hogy mégsem. Hogy egészségesek vagyunk, hogy természetesnek vesszük azt, hogy van lábunk, hogy tudjuk azt használni, hogy tudunk kommunikálni a másikkal. Hogy milyen nagy dolognak tűnik mindez Martin történetének ismeretében. Legyünk hálásak ezért!

Martin régen - és később feleségével
Bizony, Martin Pistorius története meglehetősen sok érzést és hálát váltott ki belőlem. Megrendítő, megrázó történet az övé, amely gyakorlatilag tragédiának indult, mégis egy csoda lett belőle. Egy fiú drámája a sorssal, a betegséggel, de leginkább saját magával szemben.

Narrátora maga a Szellemfiú, Martin, aki saját maga meséli el a történetét, tárgyilagosságra törekedve, lenyűgöző őszinteséggel, s éppen ezért érzelmek egész hadát indítva el az Olvasóban. Hangjából bámulatos erő és lelkesedés érződik, amely természetes módon ragad át ránk is, és a történet végére érve egészen biztos, hogy nem a rosszat, a negatív dolgokat érezzük ki a könyvből, csakis a gyógyulást, azt a tiszteletre méltó és csodálatos akaratot, amely Martint körülveszi.  S még ha vannak is benne olyan dolgok, amelyek kétségeket támasztanak bennünk az emberi jóságot illetően - lásd a bentlakásos intézetek megfásult és ezért embertelen ápolóinak zaklatásait -, temérdek más ember tette és szava biztosít minket az ellenkezőjéről. 

A remény, a hit, az emberi akarat története ez, amely erőt és kitartást ad az olvasónak, a lehetetlen legyőzésére inspirál és tudatosítja bennünk, mennyi mindenért adhatunk hálát a sorsnak!

Borító:
Martin Pistorius történetét a világ számos országában kiadták már, sokféle borítóval, ám többnyire mindegyik közös abban, hogy egy hétköznapi, eleven kisfiút ábrázolnak. Többnyire fekve, csukott szemmel, vagy eltakart arccal - utalva ebben Martin "szellem"-voltára.

A magyar kiadás láttán is erre asszociálhatunk : a képen egy vidám, ugráló kisfiú képe jelenik meg, szabadon, élettel telin -utalva ezzel nemcsak Martin múltjára, de azt hiszem, arra az emberre is, aki Martin belül mindig is volt, és mindig is megmarad...





"Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig."

2015. március 18., szerda

Sara Rattaro: Tiéd az életem

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 172 oldal
Borító: füles, kartonált
Súly: 240 gr.
Fordító: Sztanó László

Fülszöveg:
Viola egy szép tavaszi napon hívást kap a férjétől, Carlótól. Lányukat, a gyönyörű, húszéves Angit autóbaleset érte. Viola a tragikus hírt éppen a szeretője karjaiban fekve kapja, majd a hajnali utcán az autóban a kórház felé végigpergeti az elmúlt hónapok eseményeit. Egy hazugságokkal, szenvedéllyel, megcsalással és bűnbánattal, haraggal és reménnyel teli időszak képei villannak fel. A kórházban kiderül, hogy a lánynak azonnali életmentő szervátültetésre van szüksége, és csak egy donor jöhet szóba: Viola… A komoly hangvételű, Jodi Picoult és Cecelia Ahern női közönségét célzó lektűr immár világsiker.

A könyvről:
Azt mondják, minden történetnek lelke van. Nos, ha ez így van, ez a történet maga a lélek. Az a fajta „lélekkönyv”, aminek érzed minden rezdülését, minden fájdalmát, keserűségét és gyötrelmét, mégis a könyv végére érve már csak egyetlen dologra emlékszel belőle: a szeretetre.

A könyv egy nagyon fájdalmas és szívfacsaró esemény köré épül: egy tinédzser korú lány hepatitis fertőzést kap, s csak egyetlen módon menthető meg az élete: ha kap egy donort és májátültetésre kerülhet sor. Ám miközben a szülők gyermekük életéért izgulnak, fény derül arra is, hogy a kívülről talán eszményinek látszó család életében jónéhány titok lapul. Az anya, Viola ugyanis régi titkokat őriz magában, s minden nap csak tovább és tovább göngyölíti ezeket, szörnyű teherként viselve magán a súlyát. 
S mi lehet a megoldás a problémákra? Viola szerint csupán egyvalami lehet...
Annak ellenére, hogy így, a könyv végeztével azt mondom, mélyen megérintett és megrázott ez a könyv, hogy mérhetetlenül mélynek és elsöprőnek találom a mondanivalóját, és hogy az idén olvasott könyveim közül talán a legnagyobb hatást tette rám, azért azt is hozzá kell tennem, hogy az elején nem indult túl jól a „kapcsolatunk”.

Sara Rattaro ugyanis egészen elképesztő stílusban írta meg a könyvet, amit nem volt könnyű megszokni. A történetet a főhős, Viola szemén keresztül ismerhetjük meg, ám nem nekünk, olvasóknak meséli azt, inkább a lányának, Lucénak. Mégsem levél ez, inkább afféle belső monológ a régmúlt felidézésével, és a levont következtetések formába öntésével. Csodaszépen megfogalmazott, lírai bölcsességek ezek, olyan élettapasztalatok, melyeket csak egy anya oszthat meg a gyermekével - tele szeretettel, ám az átélt fájdalmak keserűségével.

S bár az elején ez a fura stílus kicsit idegenül hatott, annál szívbemarkolóbb és mélyrehatóbb lett minden gondolat oldalról oldalra haladva, teljesen magával ragadott, lenyűgözött, elvarázsolt, s végül azt kell mondanom  – ez az írásmód zseniális, nagyon egyedi és nagyon jó eszköze az olvasóra történő ráhatásnak.

Sara Rattaro
A történet maga a jelenkori eseményekkel indul, ám közben egymást váltják az időbeli ugrások, melyek Viola nagy titkát, és tetteinek teljes kiindulópontját adják. Valamilyen szinten tekinthetjük ezeket a kiugrásokat mentségnek is, bár azt hiszem, nem célja az írónőnek bárkit bármiben is felmenteni. Sokkal inkább azt szeretné láttatni, hogy mindennek több oldala van, mindig van oka az okozatnak, magyarázata a hibáinknak és a vétkeinknek. S ha feloldozást és megbocsátást szeretnénk, elsősorban saját magunknak kell megbocsátanunk. S hogy a többiek megbocsátanak-e? Az talán nem is olyan fontos...

Nem szerettem túlzottan Violát, s biztos vagyok benne, hogy más olvasók is így lesznek ezzel. Ám mégis a lelkemig hatolt a története, az a lelki tusa, ami lezajlott benne - sok-sok éven keresztül, s most, lánya kórházi ágyánál. Ha nem is értettem egyet vele, azért megértettem, megsajnáltam, megsirattam őt - és minden vétkét és hibáját, ami az egész életére rányomta a bélyegét. Szerettem az írónő csodaszép mondatait, választékos nyelvezetét, a tökéletes fordítást. 

Így aztán, a végére érve azt mondom a megváltás, a megbocsátás, az összetartás, a mindent legyőző szeretet könyve ez. Olyan elsöprő erejű írás, amelyet muszáj megkönnyezni, átérezni minden gondolatát és érzületét. Csodás könyv!

Karakterek:
Matteo - ahogy én elképzelem
Mindent egybevetve ismét leszögezném: Viola nem túl szimpatikus főhősnő.  Kicsit önző, kicsit beteges, kicsit öntörvényű. Mégis, ahogy fogynak az oldalak, úgy válik egyre inkább mélyebbé, telítetté, összetetté a karaktere, hibákkal, bűnökkel és önvádakkal teli, de valódi emberré. Talán éppen ezért tekintek rá elnézően, s bocsátok meg neki, így a végére. Hibázott, meglakolt érte. Sokszorosan. De minden ember hibázhat...

A férj alakja viszont éppen az ellenkezője Viola személyiségének. Kedves, segítőkész, önzetlen, majdnem tökéletes férfi, férj és apa. Olyan alak, akire mindenki vágyik. S talán éppen ezért vágyott Viola valami másra. Önmarcangolásként, önvádként. 
Sajnáltam őt, csalódása igazi volt, fájdalma pedig valódi. 

S ezzel a tökéletes férfival szemben ott a csábító, Matteo alakja, aki szinte teljes homályba vész. Nem tudunk meg róla túl sokat, de talán nem is fontos mindez. Alaktalan, személyiség nélküli figurája inkább csupán egy szimbólum, csupán a bonyodalmak okozója, maga a hiba. Egyfajta metafora. S talán pont ezért kap negatív színezetet...

Borító:
Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent magyar kiadás gyönyörű, elegáns borítót kapott, ami azt hiszem, messze túlszárnyalja az eredeti borító grafikus képét. A madárka sziluettje, a tipográfia - csodálatosan harmonizál az írónő finom, nőies stílusával! Csodaszép!


2015. március 16., hétfő

Bíró Szabolcs: Liliom és vér - Anjouk 1. - Íme a trailer!

Bíró Szabolcs neve egy ideje egyet jelent a magyar történelmi regénnyel. Nem is véletlenül! Szabolcs 2011-től kezdve szinte minden erejével azon fáradozik, hogy regényein keresztül minél több emberrel megismertesse és megszerettesse a magyar történelem legendáit, nagyjait és történeteit, és azt hiszem, nagyon jó úton halad afelé, hogy ez így is legyen.

A 2015-ös Könyvfesztiválra most egy igazán nagyszabású dologra készült: megjelenik 10 kötetesre tervezett monumentális sorozatának, az Anjouknak az első része, Liliom és vér címmel.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának lapjain valós és fiktív szereplők, urak és szolgák, királyok és katonák sorsa fonódik össze, és alakul Isten vagy a végzet akarata szerint. A sorozat nyitó kötete a XIV. század első negyedéről, az Anjou-kori Magyar Királyságról mesél – egy távoli, vadregényes, egyszerre dicsőséges és vérben fürdő korról, melyben még számított az adott szó, a becsületnek súlya volt, az emberéletet pedig egészen más áron mérték. (Athenaeum Kiadó)

A könyvhöz a székirodalom, a Moony cinema, a Debreczeni Dósa Bandérium és a Csallóközi Anjou Károly Bandérium összefogásának eredményeként igen látványos és magával ragadó könyvtrailer készült, melyet ma első ízben láthat minden érdeklődő!
Érdemes végignézni, igazi kedvcsináló!

A videó megtekintéséhez kattints ide!

2015. március 3., kedd

Dóka Péter: Lila királylány


Oldalak száma: 128 oldal
Borító: keménytáblás, cérnafűzött
Súly: 440 gr
ISBN: 9789631196085

Kiadás éve: 2014
Illusztrátor: Anne Pikkov

Fülszöveg:
Mi történik, ha egy sárkány nem a karcsú és szende királylányokat szereti elrabolni, hanem a nagyszájú, káromkodós, kövér hercegnőket? Mit tegyen egy királylány, ha képtelen elengedni a szerelme kezét, és ezért még a mosdóba is elkíséri? És vajon el lehet vágni éles karddal egy igazi érzelmi köteléket? Dóka Péter mesevilágában csupa szerelmes hőssel találkozunk, aki keresi a párját, ezer akadályt legyőz, megküzd az ellenséggel (néha saját magával is), időnként nagyokat nevet, máskor meg a könnyeit törölgeti akárcsak a kötet olvasója. A mesék, amelyekhez a neves észt grafikus, Anne Pikkov készített illusztrációkat, egyaránt szólnak gyerekhez, szülőhöz, nagyszülőhöz mindenkihez, aki volt már szerelmes, vagy szeretne szerelmes lenni.

A könyvről:
A mese terápia. Nem elragaszkodik a valóságtól, hanem feltárja azt, egy sajátos világon és nyelvezeten keresztül megismertet vele, megláttatja a mélyebb tartalmait és fogalmait, a jót és a rosszat, a küzdelmet, életet és halált. Azt mondhatjuk tehát, hogy erkölcsi példázatul szolgál. Néha picit árnyaltan, néha pedig teljes valójában, mégis anélkül, hogy megsebezne vagy fájdalmas lenne.


Úgy vélem, éppen ez a célja Dóka Péter mesekönyvének, a Lila királylánynak is, mely mindösszesen 9 mesét tartalmaz, mesét az életről, mesét a való világról.

S bár a könyv mesekönyvként van "nyilvántartva", Péter írása elsősorban felnőtteknek szól. Hiszen egyfajta karikatúra ez, egyfajta fricska az emberek számára, amely megmutatja a szerelem, az élet során elkövetett legalapvetőbb és leggyakoribb hibákat, teletűzdelve fanyar humorral és öniróniával.

A mesékben - bár a klasszikus mese világába vannak beágyazva, ahol megjelennek a mese mint műfaj tipikus szereplői (sárkány, királylány, beszélő állatok stb.) és helyszínei - a modern kor, a valóság jellemző problémái jelennek meg elsősorban, úgy mint alkoholizmus, drogok, szexualitás. Szereplői korántsem tökéletesek, kicsit rosszak, kicsit eltévelyedettek, olyanok, mint mindenki a valóságban. Hús-vér emberek. Hibáik elkerülhetetlenek, de orvosolhatók, s csakúgy, mint mindenki más, ők is megküzdenek a boldogulásért és a boldogságért. S talán nem is mindig sikerül...


Dóka Péter meséi tehát nem tipikus mesék. Inkább szatírák, mese formájába öntött példázatok, melyek nagy része a humorra épül, s nagyon ízléses, ám fanyar poénokkal vezetnek rá minket, felnőtteket saját hibáinkra, útkeresésünkre. 

Nagyon jókat szórakoztam rajta, megmosolyogtam a történeteket, kinevettem saját magunkat, bár időnként ez a kacaj és ez a mosoly kesernyés volt és szívfacsaró...

Kedvenc mesém a címadó Lila királylány, mely arról a hibáról szól, amit leggyakrabban követnek el az emberek a szerelemben: arról, hogy a másikért, egymásért feladják saját magukat, vágyaikat, egyéniségüket. Kizárnak minden mást az életből, egymáshoz kötik a lelküket, minden mozdulatukat. s egyszer csak azt veszik észre, hogy boldogtalanok. Mert közben színtelenné, szürkévé vált a világ. 

Elgondolkodtató és nagyon tanulságos történet ez - csakúgy, mint a másik nyolc elbeszélés: színpompás, élettel teli, eleven.

Illusztrációit Anne Pikkov készítette, akinek rajzai, színhasználata tökéletesen illik a mesék szatírikus és karikatúraszerű voltához, nemhogy kiegészítik, de teljes kitöltik azokat, s így kapunk egy tudatosan eltorzított, nagyon mulatságos és színes mesevilágot, amely talán nem is annyira kitalált...

Dóka Péter:
Dóka Péter 1974-ben született Budapesten. 2001-ben magyar szakos egyetemi, 2004-ben német szakos főiskolai diplomát szerzett az ELTE-n. 1998 és 2002 között a Népszabadság egyik filmkritikusa volt. Novellákat egyetemista kora óta ír, ezek a Mozgó Világ, a Magyar Napló, a Kortárs és a Palócföld című irodalmi lapokban jelentek meg. Egyetemista évei alatt filmezett: egyik írója és rendezője volt A bátyám, Igor című videófilmnek, amely 1997-ben az OFF fesztivál fődíját nyerte. Az Isten a Szigeten című dokumentumfilm társrendezőjeként 1998-ban a Faludy Akadémia fődíját kapta. Jelenleg a Móra Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozik.
Dóka PéterElső regénye, Az ellopott zsiráf (2003) egy csapat gyerek kalandjait meséli el, akik felcsapnak nyomozónak, hogy megtalálják az Állatkertből rejtélyes körülmények között eltűnt zsiráfot. Dóka Péter fordította Mirjam Pressler Malka Mai című, magyarul 2004-ben megjelent regényét. A Hogyan lettem médiasztár? (2005) egy zűrös családban élő kamaszfiú története, aki néhány hónap alatt országosan ismert reklámsztárrá válik.

2011-ben jelent meg a Betyárvilág - Történetek betyárokról, pandúrókrólc. kötete, amely Komjáthy István néprajzi gyűjtésa alapján készült.

A kék hajú lány c. meseregénye kétségkívül az egyik legizgalmasabb es legkülönlegesebb színfoltja a 2013 ünnepi könyvhétre megjelent gyermekkönyveknek. Nemcsak az emberi kapcsolatok kiüresedésének és a családok kríziseinek tabuiról beszél egy kisfiú szemszögéből, hanem olyan aktuális, a kortárs magyar gyermekirodalom által eddig többnyire elhallgatott vagy elegánsan kikerült témáknak ad helyet, mint a gyógyíthatatlan gyerekek betegsége, félelmeik, a jobbára felnőtteknek tulajdonított magatartási, evési, személyiségzavarokkal küzdő gyerekek visel-kedésének okai, vagy hogy mi mindennel szembesül(het) egy kisgyerek a kórházban.

Dóka Péter honlapja: http://dokapeter.blogspot.hu/
Díjai:
1997 – az OFF fesztivál fődíja 
1998 – a Faludy Akadémia fődíja

Template by:
Free Blog Templates