2015. június 18., csütörtök

Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése

Oldalak száma: 444 oldal
Borító:PUHATÁBLÁS
Súly: 460 gr
ISBN: 9789632454771
Kiadás éve: 2015
FordítóKomáromy Zsófia

Fülszöveg:
Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már nem is lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet. Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem. Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még még szerelmes. Nagyon téved.

A könyvről:
Az ifjúsági könyvek gyakorta nyúlnak olyan témákhoz vagy tragikus eseményekhez, amelyek feldolgozásában egy még tapasztalatlan, bizonytalan fiatal iránymutatásra, támogatásra, megértésre szorul. Úgy nyújtanak segítséget, hogy közben a célközönség életébe a lehető leghitelesebb módon beilleszkedjenek, környezetük, hangulatuk ismerős legyen, ugyanakkor a lehető legérdekfeszítőbb módon szórakoztassák az olvasót. 
Legalábbis ezt tűzik ki célul... 
Némelyiküknek sikerül, némelyiküknek kevésbé...

Úgy vélem, Michelle Hodkin is ezt a célt tűzte ki magának Mara Dyer eszmélése című paranormális románcának megírásakor, s hogy elérte-e ezt a célt vagy sem? Nos, nézzük!

Mara Dyer középiskolás. Nem ez az igazi neve, de mindegy is talán, hogy minek nevezzük. Marát szörnyű sokk érte: legjobb barátaival egy kihalt épületben tartózkodott, amikor az teljesen összeomlott, és a gyerekeket maga alá temette. Mara - bár életben marad -, amnéziás lesz, és meg kell küzdenie a szörnyű sokkal: a barátai közül senki sem élte túl a tragédiát.

Azért, hogy könnyebb legyen feldolgozni a történteket, Mara családjával elköltözik és új helyen kezdi újra az életét. Új suli, új barátok, új szerelem...és közben a folyton kísértő múlt, a barátok kísértetei, és a szörnyű balsejtelem a tudata mélyén: talán mindez miatta történt...

Nos, a visszajelzések alapján úgy tűnik, Mara Dyer története igen szélsőséges érzelmeket váltott ki az olvasók körében: vagy nagyon szereti valaki, rajong érte és azonnal a kedvencei közé sorolja, vagy teljesen elutasítja, és "klisés tiniregénynek" titulálja. Én nem tudom megtenni ezek közül egyiket sem. 

Valóban voltak benne ugyanis jól fellelhető sztereotípiák és tipizált karakterek/jelenetek/hangulatok, mégis: imádtam olvasni! Teljesen kikapcsolt, szerettem a karaktereit, érdekesnek találtam az alapötletet. 
Így aztán nehéz dűlőre jutni ezzel a könyvvel. Számos hibáját fel lehetne sorolni, de legalább ugyanennyi pozitívumát is. Lássuk!

Ami nem tetszett:


- bár a könyv paranormális ifjúsági regényként lett besorolva, a szerelmi szál olyan erőteljes és nyomatékos a történet során, hogy teljesen elnyomja ezt a szálat és háttérbe szorítja azt. Így aztán elveszti a paranormálisra jellemző titokzatosságot és misztikumot, jobban figyel az olvasó Mara és Noah konfliktusaira és botladozásaira, mint arra a momentumra, hogy lényegében itt valami megfoghatatlan és rejtélyes dolog történt, vagy van készülőben.

- Ebből fakadóan azt a rengeteg potenciált, amelyet az alapötlet nyújtana, nem tudja kellőképpen kihasználni az írónő, és sok minden ellaposodik, vagy egyszerűen feledésbe merül.  Hiába várunk a sok-sok rettegésre és borzongásra, elindul ugyan egyfajta feszült várakozás bennünk, ez a folyamat nem fokozódik, hanem újra és újra visszakanyarodik a kiinduló nyugalmi állapotba, és az olvasó nem jut el a csúcspontra, a  lúdbőrös borzongás állapotába, ha úgy vesszük: elégedetlenül fejezi be az olvasást.

- Az elégedetlenséget még egy dolog fokozza, amelyre többnyire - úgy veszem észre - a legtöbb olvasó panaszkodik, mégpedig a sok helyen észrevehető sablonosság és sztereotípia.
Az a sok tinikönyvben fellelhető momentum, miszerint a lelkileg sérült lány új iskolába kerül, megtetszik a zűrös, jóképű srácnak, és persze egymásba szeretnek, hiszen a srác nem is olyan zűrös, és a hétköznapi lány pedig nem is olyan hétköznapi, mint azt ő magáról gondolja, stb. Engem ennél jobban zavart a felvonultatott karakterek tipizálása, mint a fekete meleg jóbarát, az utálatos, ám népszerű menő csaj az iskolából, a mindenben tökéletes bátyj szerepe, és a kíváncsi, szerethető kisöccs.
Nem értettem ennek a karakterformálásnak a jelentőségét, azt, hogy miért volt erre szükség, miért nem lehettek a szereplők egyediek, szokatlanok, kevésbé általánosak, hiszen a történet nem követelte meg a szokványos karaktereket, a klasszikus iskolai alakok felfestését.


Ám mindezek ellenére a könyv számos pozitívumot is tartalmaz, amelyek nagyrészt ellensúlyozzák a hibákat és igazán szerethető, könnyed, szórakoztató könyvvé teszik Mara Dyer történetét. Letehetetlenné és olvasmányossá. Olyan könyvvé, amit másodszor is le fogunk venni a polcról és elolvassuk újra. 

- Először is a történet kezdő fejezete(i) zseniálisak! Borzongatók, misztikusak, érdekfeszítők, pontosan olyanok, amelyek egy paranormális regény kezdő momentumának lennie kell! Odacsalogatják, odakötik az olvasót a könyv mellé, és azonnal tudni akarja, mi történt itt, mi lesz még itt... kár, hogy a lehetőségek tárháza később kissé megcsappant...

- A cselekmény lendületes, sodró, talán csak a szerelmi szál kialakulása során lassulnak be egy kicsit az események, de nem akkora mértékben, hogy kiessünk a történet ritmusából. 
Egyes jelenetei igazán izgalmasak és erőteljesek (lásd: mocsár-jelenet), körömrágásig feszültek.


- Az erőteljes szerelmi szál - bár valóban elnyomja a történet többi részét - mindennek ellenére igen kedves, bájos, szívet melengető, nagyon jóleső olvasni róla. Mara és Noah amennyire nem passzolnak megismerkedésük elején, csodaszépen egymáshoz csiszolódnak és kiegészítik egymást a könyv végére, már-már tündérmesébe illően. A konfliktusok pedig csak még inkább összekovácsolják őket.

- A Marában zajló lelki folyamatok, a trauma után átélt zavarodottsága, bűntudata nagyon okosan ábrázolt, átgondolt és képszerű. 

- Dialógusai, monológjai viccesek, humorosak, stílusa fiatalos, könnyen olvasható.

- Karakterei bár tipizáltak, mégis nagyon szerethetők. Főként Noah karaktere válik igazán a szívünk csücskévé, ahogyan egy merő gúnyból és felsőbbrendűségtől terhes személyiségből hirtelenjében egy sebzett, jólelkű, törődő fiatalemberré változik át a szemünk előtt.

- Borítója csodaszép, beszédes és elegáns, az a fajta, amelyikbe rögtön beleszeret az ember.

- A végkifejlet, a nagy csavar pedig egyszerűen zseniális, megköveteli, hogy sajgó kíváncsisággal várjuk a következő részt!

Így aztán, összességében azt mondanám, bár a Mara Dyer eszmélése korántsem hibátlan könyv, mégis kiváló olvasmány lehet a nyári szünidőre annak, aki egy kicsit izgalmas, kicsit paranormális, kicsit fájó szerelmi történetre vágyik.





2015. június 1., hétfő

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül

Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ KFT 
Oldalak száma: 348 oldal
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 370 gr
ISBN: 9786155501746
Kiadás éve: 2015 

Fülszöveg:
Négy gimis egy sötét, dohos pincében ébred Nyár, haverok, emberrablás.

Doma, Zoli, Zsófi és Max egy sötét, dohos pincében ébred. Hol lehetnek? És vajon hogy kerültek oda? A négy gimis csak arra emlékszik, hogy hazaindultak az év utolsó bulijáról, amit az egyik hipergazdag osztálytársuk rendezett.
Szorult helyzetükben mind egymást okolják a történtekért, hiszen valamennyiük életében van is valami gyanús. Doma édesanyja korábban rendőr volt, most magánnyomozóként dolgozik. Zoli a város legmenőbb brókerének a fia. A belevaló Zsófi, aki a tanév közepén érkezett, maga a két lábon járó rejtély. És ott van Max, aki a legidegesítőbb, legnagyképűbb srác az osztályban.
Rájönnek, melyikük miatt kerültek bajba? És vajon meg tudnak szökni fogvatartóiktól?
Minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. A Váltságdíj nélkül izgalmas, lebilincselo krimi, melyben a tinisorsokból szövodo különleges hálótól az utolsó oldal után sincs kedvünk szabadulni.

Varga Bálint (1970) újságíró, író. 2005-ben jelent meg első könyve, a Magándetektívek. Több mint negyven krimit (köztük Lawrence Block és Jim Thompson munkáit) valamint ifjúsági regényeket (P. B. Kerr A lámpás gyermekei-sorozat) fordított. Számos könyv (köztük John le Carré regényeinek) szerkesztője. Tíz éven át maga is könyvkiadó volt. 2013-ig pedig egy magánnyomozó-irodának dolgozott analitikusként és legális hírszerzőként.

A könyvről:
Az idei Könyvfesztivál hiánypótló újdonságaként jelent meg Varga Bálint Váltságdíj nélkül című ifjúsági krimije, mely remek szórakozás, izgalmas olvasásélmény lehet nyárra bármely kiskamasz számára - lányoknak és fiúknak egyaránt.

Ám mielőtt belemennénk a részletekbe és kicsit jobban megismernénk a történetet, hadd térjek ki egy picit a köszönetnyilvánításra... mármint arra a néhány szóra, amelyet az írók a könyvek elején vagy végén közölnek, s melyben ilyen-olyan módon megköszönik a támogatást, mindazt a segítséget, mely nélkül a könyv nem jelenhetett volna meg...
S hogy miért is tartom ezt most olyan fontosnak, éppen ennél a regénynél?
Nos, Varga Bálint szavai miatt, aki úgy véli, ez az a rész, amit soha, senki nem olvas el...

Kedves Bálint! Hadd cáfoljak rá erre! Sőt! El kell, hogy mondjam, számomra a Köszönetnyilvánítás - bármilyen furán hangzik is -  a könyv egyik legfontosabb része! Az a néhány szó ugyanis rendkívül sokat elmond magáról a szerzőről: a stílusáról, az egyediségéről, a humoráról. Mert egy köszönetnyilvánításban, minden szépítés nélkül, maga a szerző van benne, anélkül, hogy a karakterek mögé bújna, kendőzetlenül, minden álca nélkül. Az olvasó pedig szereti tudni, ki lapul a sorok mögött...
Másrészt ezt a néhány szót sokféleképpen meg lehet írni. Legtöbbször valóban unalmasan, szárazon, felsorolásszerűen jelenik ez meg, ám vannak olyan gyöngyszemei a köszönetnyilvánításoknak, amit magában is publikálni lehetne! S hogy ki mennyire kreatív módon képes megírni ezt a néhány sort, sok mindent elmondhat magáról a történetről is. Előrevetíti a stílusát, az ötletességét, a humorosságát. És hogy mennyire jön ez be? Valóban jól ítéli-e meg az olvasó? A történet végén kiderül. Így aztán célszerű ezt a részt kétszer is elolvasni: egyszer a történet elkezdése előtt, egyszer pedig utána. 

A köszönetnyilvánításnak tehát lelke van. Magáé a szerzőé. Bámulatos, milyen sok információ érkezik róla az író személyiségéről! Én mindig előszeretettel raktam össze ezekből magamban a képet... 

Mindenképpen érdemes elolvasni és biztosan tudom: sokan vagyunk, akik el is olvassuk!

S miután ezt így kiírtam magamból, térjünk vissza a történetre. Zsófi, Doma, Zoli és Max történetére...

A négy fiatal az iskola befejeztével a nyár első házibulijában szórakozik. A sors úgy hozza, hogy egyszerre indulnak haza és közösen fognak taxit. Az azonban nem haza viszi őket, hanem egy sötét és eldugott pincébe. Hogy ki és miért vittette oda őket, nem tudják. Az azonban biztos: nem akarnak maradni. Így aztán a szerb, ijesztő őrt kicselezve hárman elszöknek és elindulnak hazafelé, hogy később mentőakciót indíthassanak ott maradt negyedik társukért. Az útjuk kimerítő, veszélyes, tele kalanddal és az őket üldőző emberrablókkal. 

Varga Bálint könyvét leginkább az ifjúsági krimi műfajába sorolják, bár úgy hiszem, legalább ennyire tartozik a kalandregény kategóriájába is. Egyfajta csodás műfaji keveredés, amely mindenből a legjobbat igyekszik kihozni - természetesen az ifjúság korhatárainak megfelelően.

A könyv onnantól kezdve, hogy a gyerekek magukhoz térnek kábultságukból, és felfedezik a tényt - nevezetesen, hogy elrabolták őket -, elindul egy jól megszerkesztett, dinamikus, lendületes úton, melynek során az író szinte lapról lapra csepegteti az olvasók számára az információkat, ügyesen gazdálkodik velük, késlelteti őket, így tartva fenn a folyamatos feszültséget és érdeklődést. Egyfajta suspense ez, ám finomítva, a célközönség igényeihez alkalmazkodva.

Ez az alkalmazkodás jelenik meg a regény helyszínéül választott magyarországi tájakon, abban az ismerős közegben, ahol a főhőseink mozognak: Budapest utcáin, vidéki utakon, kukoricatáblákon, benzinkutakon. Olyan helyszínek ezek, melyet bármely magyar tinédzser maga elé tud képzelni, s ezáltal saját magát is beleszőheti a történetbe, azonosulhat szinte bármelyik szereplővel.

Az izgalmas, feszült pillnatok, az üldözési jelenetek, nagy akciók az amerikai akciófilmek dinamikáját idézik, s általuk a történet szinte megelevenedik az Olvasó szeme előtt, életre kel a fejében, mintha a filmvásznon nézné a történéseket. 
Úgy hiszem, az amerikai akciófilmeken felnövő generáció számára ez hatalmas előnyt jelent, könnyebb számukra mindezt elképzelni, megemészteni, meglátni. Valóságosabb, elevenebb, elképzelhetőbb mindez, mégsincs benne túl sok erőszak, véres rész, finomítva, igazítva van mindez a célközönség életkorának megfelelően.

Néha talán túl soknak is tűnik ez a lágyítás a hitelesség rovására, dehát valamit valamiért...

A könyv nyelvezete fiatalos, modern, mégis mellőz minden túlzó, erőltetett szlenget és felesleges "jópofáskodást", ezzel teljesen hétköznapivá, természetessé téve a gyakori párbeszédeket.

Karakterek:
A Váltságdíj nélkül karaktereire leginkább a szociális sokszínűség jellemző. Képviselteti magát a dúsgazdag, de magára hagyott, a jó családi körülmények között élő, a csonka családban felnövő és a bűnöző is. Talán nem tipikusan magyar gyerekek, helyzetük kicsit túlzó és kisarkított, de korántsem elképzelhetetlen, s éppen ez a nem hétköznapi, szokatlan helyzetük adja meg a regény konfliktusát, és a nyomozás kétségeit.

S bár a helyzetük korántsem konvencionális, személyiségük nagyon is az: okos, modern fiatalok ők, akik küzdenek az ellen, hogy gyerekként kezeljék őket, felnőttnek, erősnek, határozottnak akarnak tűnni, ám legbelül kétségbeesett, ijedt, szeretetre éhes gyerekek. Nem szuperhősök, akik legyőznek minden nehézséget, de bátrak és kitartóak, akik megküzdenek mind a külső, mind a belső démonjaikkal, s a könyv végére minden ellentétük ellenére közel kerülnek egymáshoz. 

Borító:
A Kolibri Kiadó által kiadott könyv borítóját Bernát Barbara tervezte egy korábbi nyomasztóbb, ijesztőbb, komorabb borítótervezet után. 
A végleges kiadás lágyabb, élénkebb képet kapott, ám továbbra is izgalmas belsőt ígérve, hívogatóan. Szép munka!

Összességében véve a Váltságdíj nélkül egy remekül szórakoztató, izgalmas, nyomozós, menekülős történet, amely kiváló olvasmány lehet a kötelezők mellett - vagy helyett?? - a nyári szünetre, strandon vagy az otthoni szoba hűvösében egyaránt. Jó olvasást kívánok hozzá!
 

Template by:
Free Blog Templates