Fülszöveg: A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.
Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…
Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát.
Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása - erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete.
Cselekmény: Aislinn kicsi gyerekkorától kezdve tündéreket lát maga körül mindenütt, de nagyanyja intelmére úgy kell tennie, hogy senki - még a tündérek se - ne vegye észre, hogy ez így van. Kerüli őket, kerüli a feltűnést, mert tudja, hogy a tündérek veszélyesek, csintalanok és a legkevésbé sem kedvesek. Fél tőlük. Ezért is barátkozott össze néhány hónapja Sethtel, a nagymenő, piercinges sráccal, aki egy fém vasúti kocsiban lakik. A tündérek ugyanis "allergiásak" a fémre, így azt elkerülik. Aislinn ezért folyton Sethnél lóg, próbálja hárítani annak közeledési kísérleteit, mert - bár tetszik neki a srác - attól fél, hogy ő is csak egy újabb trófea lenne annak gyűjteményében.
Aztán egyszer csak észre veszi, hogy valamiért mégiscsak észrevették őt! Követni kezdi egy halottnak tűnő lány a furcsa farkasával és a gyönyörű, bronzvörös hajú, csillogó bőrű Keenan. Sőt a srác udvarol neki, beiratkozik a sulijába, kávézni hívja és Aislinn nem érti miért. Fél, sőt retteg, tudja, hogy akit a tündérek elcsábítanak, az többet nem tér vissza az emberek közé...
Félelme feltűnik a jóbarát Sethnek is, így Aislinn beavatja őt: elmond neki mindent, amit tud a tündérekről és csodák csodájára Seth nem neveti ki, nem nézi komplett őrültnek, hanem hisz neki. Fura és kicsit hihetetlen is, én betudtam annak, hogy Seth ezzel szeretne közelebb kerülni Aislinnhez, ezzel akar a bizalmába férkőzni, merthogy a fiúnak tényleg tetszik a lány, és nagymenő nőcsábászból romantikus, segítőkész és megértő hőssé változik. Talán itt meg is botránkoznék és a fejem csóválva mondanám, hogy "na ne, azért ez már erős túlzás és ilyen nincs", ha nem emlékeztetne Seth olyan nagyon valakire. Valakire, aki a 15 évvel ezelőtti baráti körömhöz tartozott, és tökéletesen illik rá Seth jelleme és leírása. Annyi különbséggel, hogy neki csak egy piercingje volt: a nyelvében (Hú, de menőnek számított ez akkoriban, minden lány azt akarta kipróbálni, hogy milyen lehet egy nyelvpiercinges fiúval csókolózni!). Egyébként ő is szuperszexi volt, döglöttek utána a csajok és egyedül lakott egy lakásban, ami a haveri kör "főhadiszállása" volt akkoriban. És ő is ugyanúgy udvarias és baromira kedves volt a lányokkal, de olyan magabiztosság lengte korül, amivel még nem találkoztam. Aztán jött egy lány, és Ő lógó nyelvvel szaladt utána....
Bocs a kitérőért...:-) Ez az én személyes kötődésem Sethhez :-))
Szóval, Aislinn megtudja, hogy Keenan azért követi őt, mert azt gondolja, ő az új Nyárkirálynő, és magával akarja vinni őt a Próbára, hogy ez kiderüljön. Mert ha tényleg Aislinn az, akkor Keenan visszakapja az elveszett hatalmát (ő a Nyárkirály természetesen), legyőzik a gonosz Télkirálynőt és megmentik a Nyári Udvar tündéreit. Ha azonban mégsem Aislinn az, akkor olyanná változik mint Donia, a halottnak hitt lány: megszállja őt a Télkirálynő fagyossága, nem érintheti meg többé Keenant és mindaddig megmarad ebben az állapotában, míg Keenan meg nem találja az igazi Királynőjét... VAgyis a fiúnak nem Aislinn az első próbálkozása, hosszú évtizedek óta keresgél és ítél lányokat különös sorsra...
Nagyjából ennyi a sztori.... Érdekes a Melissa Marr által felépített tündérvilág, bár ebből a kötetből túl sokat nem tudunk meg róla: főként a Nyári udvar és a Téli rajzolódik ki homályosan, de utalások vannak rá, lhogy ezen kívül létezik több is... érdekes, hogy az írónő is negatív szerepben tünteti fel a tündéreket (Cassandra Clare is...), lerombolja a tündérekről alkotott pozitív sztereotípiákat...
A történet meglehetősen egyszerű, az elejétől kezdve tudjuk, mi lesz a vége, és ki is Aislinn, meglepő fordulatok nincsenek...Mégis szerettem olvasni, könnyed volt, egyszerű.
Karakterek: Aislinn és Keenan elvileg a főszereplő ebben a részben, tehát nekik kellene lenni a főkaraktereknek. Mégis úgy érzem, őket ismertem meg a legkevésbé. Főként Aislinn esetében. Annyira eltörpül a többi karakter mellett, hogy szinte nem is emlékszem már rá, hogy milyen is... NEm tudom, miért van ez, de valahogy úgy érzem, az ő karaktere a legkidolgozatlanabb...
Keenant talán szeretnem kéne, mert hát mégis ő a Nyárkirály és Aislinn párja lesz a sorozat többi részében, mégis idegenkedek tőle. Nagyképű, önző és lelkiismeretlen. Doniát szereti, mégis örök kárhozatra ítéli, mint annyi lányt előtte. Aislinnt választja, és udvarol neki, de csak önző okokból. A hatalmon kívül és a népén kívül semmi nem fontos számára, vagy ha mégis, azt elnyomja magában. De talán pont ilyen egy király? Ilyennek kell lennie? lehet, nekem ez akkor sem szimpatikus..
Hozzám legközelebb a király egyik tanácsnoka, Niall és Donia állt. Igazán megszerettem Niallt a jóságáért, sajnáltam Doniát a helyzetéért, amit azért mért rá a sors, mert annyira szerelmes volt Keenanbe, és szerelmes még most is, miközben gyűlölnie kéne. Ő volt a legemberibb ezzel a sok törtető és lelketlen tündér között.
Összességében: Egy könnyedén olvasható könyv, meglepő fordulatok, nagy érzelmi viharok, őrült akciójelenetek nélkül.
Borító: Nagyon szép, bár igazából nem értem a virágot, de nem is lényeges. Tetszik nekem.
3 pontot adok, ami azt jelenti közepes kategória, nálam az egyszer olvasható kategória...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése