2014. február 27., csütörtök

Together Thor'sday - Suzanne Collins: Futótűz

Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányosan végzett tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?


Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.

Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!

Heti közös olvasmányunknak ezúttal egy olyan könyvet választottunk, melyet jóval korábban olvastunk ugyan, ám a nemrégiben mozikba kerülő filmadaptációja miatt újra elővettük, és mindhárman újra fellapoztuk - felelevenítve az eseményeket és összehasonlítva a filmbeli és könyvbeli karaktereket. Ezt az okfejtésünket osztanánk meg Suzanne Collins Futótűz című kötete kapcsán. Vagyis eheti témánk: mennyire adták vissza a filmbéli alakítások a könyv szereplőinek személyiségét a Futótűzben.


A karakter, akiről én elmélkedek: Johanna Mason vagyis Jena Malone.

Életkor
20-as évei elején járhat
Foglalkozás
Mentor 
Lakhely
7. körzet - Győztesek faluja
Nem
Erőssége
gerelyhajítás , birkózás 


Könyves megjelenések
Futótűz, A kiválasztott
Sorozat
Az éhezők viadala trilógia
Megformálója
Jena Malone

Fizikai leírás
Johanna Masonnak a Futótűz könyvbeli leírása alapján rövid, barna, tüskés haja és mélyen ülő, barna szeme van.  Vékony testalkatú, fiatal nő, akiből sugárzik a vadság és a zabolátlanság.

Igaz ugyan, hogy Johanna filmbeli megformálójának, Jena Malone-nak a filmben hosszabb, vállig érő haja van, nem pedig tüsi, ez egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy elhiggyük: ő Johanna. Ugyanis a hajából alkotott vad és éles formájú frizurák, az ijesztő, bátran használt smink ellensúlyozza mindezt és tökéletesen elfogadható megjelenést kölcsönöz a karakternek.

Személyiség itt és ott
A filmbeli Johanna nagyon ravasz és figyelmes, hetyke és a mondhatni: a megtévesztés szakértője. Kissé szarkasztikus, de nagyon merészen őszinte, egyáltalán nem rejti véka alá, hogy mit gondol a Kapitóliumról és Snow elnökről. Vad természete miatt kissé türelmetlen, tetteiben és szavaiban kegyetlen, sőt ördögi. 
Ám az arénában csakhamar kiderül: van oka az agresszióra, van oka a lázadásra, s a zord és zabolátlan felszín alatt egy nagyon is sérült és meg nem értett lélek lapul.

Amikor először láttam a filmet, Johanna alakja volt az, ami legelőször belém égett. Annyira erős és meghatározó személyiséget kapott Jena Malone játéka által, hogy végérvényesen belopta magát a gondolataim közé - sőt messze túlszárnyalta könyvbeli önmagát, megkedveltette, megértette magát velem. 

Jena Malone életet és érzelmeket vitt Johanna alakjába, tökéletesen mutatva elkeseredettségét, elszántságát, bámulatos természetességgel alakítva a vad és lobbanékony harcost, a kegyetlen, démoni amazont és a megértő, fájdalommal teli nőt. Arcjátéka egyszerűen ámulatba ejtő, éppen olyannak mutatja Johannát, mint ahogy azt a könyv alapján elképzeljük: tekintete szikrákat szór, hangja élesen és szúrósan szól, termete és tartása büszke és hetyke. 


Egyszóval: a film egy tökéletes Johanna Masont adott nekünk, nemcsak megmutatva a könyvbéli karakter elképzelt alakját, de kiegészítve, teljesen valóságossá téve azt, létező, élő személyiséget alkotva belőle. A legkiteljesedettebb, legjobban megformált karakterré vált a filmben  véleményem szerint, sok színésztársának például szolgálva.







2014. február 20., csütörtök

Together Thor'sday: Diana Gabaldon: Az idegen

Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.



De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?


Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.

Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!

A mai közös olvasmányunk Diana Gabaldon Outlander - Az idegen c. kötete, mely - bízván állíthatom - mindhármunk számára az egyik legemlékezetesebb és legtöbb érzelmet kiváltó története. 

Jamie és Claire találkozása, élete és kora felkavaró, szemléletes és hiteles utazás a múlt és a bonyolult emberi érzelmek világába, s annyi feledhetetlen és csodaszép - vagy éppen humorral és élcelődéssel teli - mondatot, bekezdést nyújt számunkra, hogy oldalakon keresztül sorolhatnánk a jobbnál jobb idézeteket. Ám ettől azért megkímélünk Titeket és mindhárman csupán egy-egy emlékezetes piciny részletet hozunk Nektek a könyvből, mely valamiért rendkívüli jelentőséggel bír számunkra, megnevettet vagy meghat, elvarázsol vagy mulattat.

Én egy ilyen, vicces, megdöbbentő és megmosolyogtató jelenetet idézek a könyvből, melyben Claire érveket próbál keresni arra, hogy miért ne menjen hozzá Jamie-hez, a nagydarab, erőteljes ír fiúhoz, ám a válaszra, amit kap, egyáltalán nem számított, és el kell mondanom - én sem. A hozzá fűzött komment cinizmusa pedig - fergeteges:



"Még egy dologgal megpróbálkoztam. 

– És nem zavar, hogy nem vagyok szűz? – Jamie egy pillanatig habozott, mielőtt válaszolt volna. 
– Nos, nem – mondta lassan –, amennyiben téged sem zavar, hogy én viszont az vagyok. – Levigyorgott az elképedt arckifejezésemre, majd hátrálni kezdett az ajtó felé. 
– Gondolom, jó, ha legalább egyikünk tudja, mit kell csinálni – tette hozzá. Az ajtó halkan becsukódott mögötte, láthatóan véget ért az udvarlási szakasz."


2014. február 18., kedd

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány


Bizony nem egyszerű rávenni egy kisiskolást arra, hogy az iskolai kötelező olvasáson kívül is a kezébe vegyen egy könyvet és olvasson. 
Kivéve, ha az olvasmány, amit rábízunk olyannyira megragadja, hogy letenni sem képes és magával ragadja a könyvek, az olvasás, a fantázia birodalmába.

A Blogturné Klub ezúttal éppen egy ilyen könyvet ajánl a figyelmetekbe február 18-26-ig tartó turnéjában, melynek keretein belül bemutatjuk Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című könyvét. A kisregényt a Kolibri Kiadó jóvoltából gyönyörű, megújult kiadásban olvashatjuk.

Tartsatok velünk a turnén, olvassatok a könyvhöz kapcsolódó olvasásnépszerűsítő programról, az írónőről, Bosnyák Vikiről, a sorozat további részeiről, és keressétek meg a pókokat a blogokon, hogy Tiétek lehessen a könyv egy példánya!


Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány


Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 150 oldal
ISBN: 978-615-5234-69-9
Borító: keménytáblás

Fülszöveg:
Eleven és szellemes stílusával Bosnyák Viktória szerfelett élvezetes módon ejti rabul az olvasót, és többé nem is engedi könyve lapjairól. A Tündérboszorkány az egyik legszórakoztatóbb könyv, amit valaha olvastam. - Elisabetta Gnone, a W.I.T.C.H. megalkotója, a Fairy Oak-trilógia szerzője

A Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában különös dolgok történnek. A könyvtáros néni nevéhez hűen igazán morcos, egyesek szerint egyenesen ijesztő Morcz Aranka. Laci és az ikerlányok, Sári és Dóri, illetve Dóri és Sári azonban szerencsére nem olyan ijedősek. Végül persze az is kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik...

A könyvről:
Mindig is sejtettem, hogy a könyveknek mágikus képességeik vannak. Nemcsak azért, mert elrepítenek egy másik világba, más emberek és helyek közé, de azért is, mert közben átformálják a lelket, átalakítanak, elindítanak vagy továbblódítanak egy úton, amin elindultunk.

S hogy ki mennyire változik meg tőlük, az már csak attól függ, hogy ki mennyire fogékony a varázslat iránt.

Morcz Aranka bizony nagyon is az, hiszen varázslény - még ha el is rejti ebbéli mivoltát. Jóhegyi Laci azonban kezd sejteni valamit, kezdi kapisgálni, hogy Aranka néni több, mint egy mogorva, öreg könytáros. És hát ugyan ki más is gyanakodna, mint ő, hiszen ő az egyetlen tanulója a Békés utcai Általános Iskolának, aki könyvtárba jár, és egyik könyvet a másik után olvassa. Ráadásul az általa kiolvasott könyvek is különös dolgokon mennek át, megváltoznak, átformálódnak, s lassan egyre több gyereket vesznek rá az olvasásra. 
Mi lehet Laci titka, és vajon ki Morcz Aranka? Miért kerül veszélybe a könyvek és Aranka néni hogyléte? És vajon sikerül-e a bajt elhárítani?

Azt gondolom, rendkívül ritka az a könyv, ami egy alsó tagozatos gyermeket, aki még csak most ismerkedik az olvasás és a könyvek világával, magával ragad és a bűvkörébe ejt. Mert nem elég az érdekes, fordulatos történet, meg is kell ragadni a figyelmüket, belerántani őket a történetbe, a részesévé kell tenni, szinte megigézni. Ezért aztán nehezen találni meg a megfelelő kötetet..

Nos, azt kell mondanom, Bosnyák Viktóriának sikerült mindez, hiszen egy olyan történetet tár a kis olvasók elé, ami amellett, hogy humoros, elragadó és varázslatos történet, bátran meg is szólítja a gyermekeket, képes mindent az ő szemükön keresztül látni és láttatni, sőt, saját magát, az írót is a történet részesévé tenni.

Az a közvetlen, játékos nyelvezet, amelyet a mesélés közben használ tökéletesen alkalmas arra, hogy a gyermekeket társként, egyenrangú félként kezelje, sőt bevonja az események alakulásába (megmosolyogtató és rendkívül találékony például az a jelenet, amelyben Laci a nagymama által sütött palacsintákat falja, s miközben Laci eszik, a nagyi nekünk, Olvasóknak is süt néhány adagot). Ezáltal a kisiskolások nemcsak bele tudják képzelni magukat a történetbe, de ők maguk is a részei, a szereplői lesznek. 

Ezt segíti a mindennapi, általuk is ismert és megszokott közeg, az iskola tipikus helyszínei és csoportjai, a hétköznapok megjelenő rutinja. S mivel persze gyermekekről van szó, ezzel a megnyugtató szokványossággal rendkívül árnyaltan és finoman keveredik a mesék világa, kiszínezve, különlegessé, varázslatossá téve a cselekmények alakulását, fordulatossá, élvezetessé, izgalmassá téve az eseményeket.

Az már csak pont az i-n, hogy miközben az olvasó jól szórakozik és belép a könyv világába, mellette még tanul és okosodik is: egyrészt a rendkívül választékos és humoros magyarázatokkal alátámasztott nyelvezetből, másrészt a tanulságos és meggyőző mondanivalóból.

Összességében azt gondolom, Bosnyák Viktória könyve tökéletes választás a gyermekek számára elsőként feldolgozandó és elolvasásra váró könyvek közül, garantáltan élvezni és szeretni fogják, s talán ez lehet az első állomás afelé, hogy rájöjjenek: az olvasás bizony érdekes és izgalmas elfoglaltság, amely tökéletes szórakozást nyújthat még az ő számukra is!

Karakterek:
Bosnyák Viktória miközben megírt egy varázslatos, mágikus történetet, olyan mindennapi és szokványos gyermekalakokkal töltötte azt meg, akiket bárhol, bármelyik iskolában és osztályban fellelhetnénk. 
Jóhegyi Laci az álmodozó, kissé visszahúzódó fiú, a cserfes és mindenkivel barátságos ikerlányok, a folyton központban álló "feketebárány" Ignác bármelyik általános iskolai osztályban megtalálhatók.

Morcz Aranka azt a tipikus "könyvtáros néni"- alakot képviseli, aki mindannyiunk fejében él az iskola bibliotékájának vezetőjéről, s ugyanolyan  természetességgel zúzza darabokra ezt a képet bennünk azzal, hogy leleplezi: a látszat csal, és a valóságban minden könyvtáros egy elvarázsolt tündér, aki a könyvek bűvköréből kibújva lelkes, segítőkész, barátságos, sőt humoros örökifjúvá válik.

Mégis a legnagyobb csodálattal a látszólag mellékes szereplők előtt adózom, akik az én gyermekkorom tipikus alakjai: a gondoskodó, örökké a megevett ételmennyiség miatt aggódó, szeretetteljes nagymama, a gyerekekkel kedveskedő, mosolygós Augusztin úr, a cukrász, de még talán az osztályfőnök is. Egy letűnt, elmúlt kort idéz meg számomra, felnőtt számára, a mai gyerekeket pedig a felnőttek iránti bizalom útjára igyekszik állítani. 
És hiszem, hogy ez így is van, hogy még ma is kedvesek és türelmesek a felnőttek a gyermekekkel - minden negatív példa ellenére.

Borító:
A könyv csodálatos új borítóját Maros Krisztina tervezte, és azt hiszem, nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy fantasztikus lett! A kulcslyukon át meglesett boszorkány a tündérszárnyakkal pontosan olyan, mint amilyennek Aranka nénit elképzelnénk, a színvilág éppúgy passzol a lányok tündérkés rózsaszín világához, mint a fiúk visszafogott keménységéhez. 
Arról pedig egész fejezeteket kellene írnom, hogy mit műveltünk mi, meglett felnőttek a kis pókocskával, aki a papírlapokat pergetve fel-le szaladgál a könyv lapjain! Képzeljétek el, ha mi félórákat töltöttünk ezzel, milyen reakciót vált ki a gyerekeknél! Ragyogó ötlet, profi kivitelezés!



Tündérboszorkány a könyvtárban - 
program az olvasóvá nevelés apropóján


 Adoryán Emese könyvtárostanár csodálatos programot dolgozott ki arra vonatkozóan, hogyan lehetne a kisiskolás gyerekekkel megszerettetni az olvasást, illetve feldolgozni játékos, vetélkedőkkel tarkított formában egy kötelező olvasmányt. Ehhez Bosnyák Viktória Tündérboszorkány c. könyvét vette alapul, hiszen mindenképpen egy olyan olvasmányt szeretett volna " a diákok kezébe adni, ami az olvasásról, az olvasás hatalmáról szól, de mégis nekik íródott.” 

A program nemcsak, hogy kiválóan sikerült, de azóta országszerte több könyvtár és iskola is átvette, és nagy élvezettel használják fel a kisiskolások olvasásóráin.  Nem véletlenül! A program találós kérdésekkel, játékos feladatokkal, tündérvárral illusztrált feladatokkal tarkított, igazán sokszínű és szórakoztató. Minden diák számára nagyszerű élmény és észrevétlen tanulás. 


A program kidolgozója: Adoryán Emese

A foglakozások célja, hogy a 4. és 5. osztályos diákok legyenek képesek egy olvasmány feldolgozására, esetünkben Bosnyák Viktória Tündérboszorkány c. ifjúsági regényének csoportos, játékos feldolgozásán keresztül. Legyenek képesek konkrét információk keresésére, a különböző forrásanyagok használatára, konkrétan szótárak, lexikonok, valamint az internet használatára, a szerzett információk helyes szelektálására, az összefüggések felismerésére, valamint a talált információk a csoportmunka során való felhasználására. Mindezek mellett, mivel csoportmunkában dolgozzák fel az információkat, legyenek képesek együtt dolgozni egymást segítve, kiegészítve, a felkínált eszközöket tudják jól hasznosítani, felhasználni, véleményüket megfelelően tudják megosztani társaikkal, a játékok, versenyek során legyenek képesek igazságosan dönteni, határozni. E célok mellett fontos az olvasás iránti igény felkeltése, ösztönzés további olvasmányélmények megszerzésére, az adott szerző és más ifjúsági művek megismerésére.



A program időtartama: 7 óra

A program során elsajátítandó kompetenciák (ismeretek, fejlesztett képességek, attitűdök)

A tanuló a program befejezése után:
  • Felismerés szintjén tájékozódjon a szerző és a művet illetőn a különböző forrásanyagok között, pontosabban a szótárak, lexikonok anyagában, illetve az internetes anyagok között. 
  • Megnevezés szintjén ismerje a tündérekkel kapcsolatos fogalmakat, tündér-meséket. 
  • Tegyen különbséget a fikció és a valóság között. 
  • Önálló alkalmazás szintjén ismerje a szótárak, lexikonok, valamint az internet használatát, tehát az információkeresés mikéntjét. 
  • Önállóan legyen képes a forrásanyagok használatára, a megszerzett és kapott információk szelektálására és a feladatok megoldásában való felhasználására, a segédanyagok, eszközök használatára.
A teljes program itt olvasható!

Nyereményjáték!

Egy blogturné nem múlhat el nyereményjáték nélkül, így aztán a Tündérboszorkány is varázsol néhány példányt a könyvből azoknak, akik helyesen válaszolnak a játékban feltett kérdéseinkre!
S hogy mit is kell tenni ennek érdekében? Egyszerű: Csak Keresd a pókot!!

Az első pók:
“Volt egy alak, neve Peter,
ki nem volt valami túl nagy spíler
Ám megcsípte egy rovar jól,
s hős vált máris a pancserból”



A turné résztvevői:

február 18. Roni olvas
február 20. Insane Life
február 22. Deszy Könyvesblogja
február 24. Dreamworld
február 26. Kelly & Lupi olvas


2014. február 17., hétfő

Happy Monday - Állatfarm az iskolában

Kinek ne jutott volna már eszébe - ránézve egy-egy embertársára -, hogy ugyan ő milyen egérképű, lófogú, vagy éppen hízelgő kiscica jellemű? Vagy sorolhatnánk még sokáig...
Nos, Bosnyák Viki szerint a Békés Utcai Általános Iskola éppen ugyanilyen tanulókat képes felsorakoztatni, de nem, hangsúlyozom: nem állatok járnak oda! Csupán gyerekek, néhány állatra jellemző tulajdonsággal...dehát, ezt bármilyen intézmény elmondhatja magáról, nemde?


"Tényleg nem magyaráztam el Neked, mitől olyan különleges ez az épület. Jártál már a Budapesti Állatkertben? Reméltem. Nem, nem állatok járnak a Békés Utcai Általános Iskolába. 
(Persze itt is akad beképzelt majom, üvöltő sakál s feleléskor hallgató sült hal is, és van, akinek a padja kész disznóól, de mindez nem zoológiai értelemben.)"

(Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány - 17. oldal)


2014. február 15., szombat

Valentin napra szeretettel.

Tegnap Valentin nap volt. Alapjában véve kerülöm ezt az ünnepet, bár annyi bizonyos: a szeretetet, a szerelmet minden nap ünnepelhetnénk...Így aztán mégiscsak hoztam Nektek egy apró, ám annál szebb Valentin napi meglepetést az egyik kedvenc filmemből, az egyik kedvenc színészemtől, az egyik kedvenc versemmel. Szeretettel:  

video




2014. február 13., csütörtök

Together Thor'sday: Anna és a francia csók - kedvenc helyek

Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.


De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?


Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.

Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!


A 2. Together Thor'sday olvasmányunk Stephanie Parkins regénye, az Anna és a francia csók. S mivel a regény amellett, hogy egy bűbájos, édes szerelmi történet, mondhatni egyúttal egy igen szemléletes és képszerű útleírás is - pontosabban Párizs városának csodás bemutatása - varázslatos, hangulatos helyszínekkel, érdekes leírásokkal. És bizony ezt olvasva, Párizs utcáin, legnagyobb nevezetességei előtt járva ki ne érezné úgy, hogy "bár ott lennénk, bár odalátogathatnánk!"

Így aztán odalátogattunk... Hárman három helyszínen jártunk, ki ezért, ki azért. Látogassatok el velünk Ti is a könyv legcsodálatosabb helyeire, s tudjátok meg, miért is választottuk ezeket!

Luxemburg-park (Jardin du Luxembourg)
 - Párizs (Paris)

Elhelyezkedése: Párizs Latin negyedében, a Pantheonhoz és a Magyar Intézethez közel terül el. Párisz legnagyobb elkerített, parkosított kertje.

Belépés: ingyenes

Nyitvatartás: szezononként változik

Látnivalók: 
Természetesen a park leginkább pihenni, kikapcsolódni vágyók legnépszerűbb színtere. Jó idő esetén megtelik piknikező, napozó, beszélgető látogatóval, a gyerekek a Luxemburg-kastély előtt lévő tóban úszó kacsákat etetik, bérelhető miniatűr vitorlás hajókat úsztatnak.  

A kulturálódni vágyókat szabadtéri koncertszínpad, gyakori hangversenyek szolgálják, de itt látható a new york-i Szabadság-szobor mása, egy csodás Medici-szökőkút, és számos más látnivaló. 

Az aktív kikapcsolódást teniszpályák szolgálják, a gyerekeknek pedig lehetőségük van pónin és szamáron is lovagolni, sőt, a gyerekek nagy örömére egy szép nagy játszóteret is találhatunk a parkban

Könyvek, amelyekben szerepel:
- Victor Hugo: Nyomorultak - itt találkozik először Cosette és Marius
- Faulkner: Szentély - a teljes utolsó fejezet itt zajlik

A Luxemburg-kert az Anna és a francia csókban

"Furcsa, hogy először vagyok itt, mert ez a park a Latin Negyed mellett van. Nem is tudtam, mit veszítek. Étienne eddig mutatott nekem méhészetet, virágoskertet, bábszínházat, körhintát és egy olyan udvart, ahol úriemberek játszottak "boules-t", azaz gyeplapdát. Azt mondja, Párizs legjobb parkjában vagyunk, de szerintem ez a világ legjobb parkja."

A Luxemburg-kert az Anna és a francia csók egyik legmeghatározóbb és legfontosabb helyszíne, ahol igen fontos és jelentős események történnek.
A tavasz egyértelműen a szerelem hónapja, és ha a tavasz egy gyönyörű, napsütéses parkban talál azzal a személlyel, aki iránt egyébként is gyengéd érzelmeket táplálsz...nos, abból mi más is sülhetne ki, mint valami fontos és jelentős? Valami olyasmi, ami meghatározza az egész életed?

Az egyik kedvenc részem ez a regényben, az Anna és Étienne közötti érzelmek csúcspontja. A kettejük közötti felfokozott hangulatot olvasva mi magunk is nyakig eltelünk a tavasz bizsergető melegségével, a madarak csicsergésével, a víz lágy csobogásának hangjával. 
Üde, fiatalos és nyugodalmas - mint ahogy magát a parkot is képzelem. Jó lenne néha betérni és néhány órára leszámolni a rohanással és kapkodással, piknikezni, megpihenni, beleolvadni a természetbe. 

Luxemburg-park képekben:








2014. február 10., hétfő

Happy Monday - Okosokról, nagyokosokról, balszerencséről

Vannak emberek, akiket -mondhatni - üldöz a balszerencse. Ám Jesse Honey karakterét megismerve Helprin Téli meséjéből, úgy vélem, akadnak olyan emberek is, akik saját maguk üldözik a balszerencsét és bizony folyton folyvást utol is érik! 
Jesse ugyanis - bár természetesen mindent mindenkinél sokkal jobban tud - ballépést ballépésre halmoz, egyik bajból a másikba keveredik - minden figyelmeztetés ellenére, mégis tökéletesen biztos önmagában, megmagyarázza minden tettét, mindenre talál mentségetés magyarázatot, mindent képes a jó végéről megközelíteni. Hát nem példaértékű pozitív személetmód?

"– Hogy hívják magát?
– Jesse Honey.
– Micsoda?
– Jesse… Honey. Honey a vezetéknevem, most micsináljak. Nem tehetek róla. Rosszabb is lehetne. Ha például lánynak szülétek és Bunnynak vagy Beának neveznek el. Hát maga, magát hogy hívják?"

"Jesse ki sem nyitotta a száját mindaddig, amíg az állvány, amelyre nedves ruháit aggatta a tűz mellett, össze nem omlott, és szép lila térdnadrágja el nem égett. Attól kezdve úgy gyalogolt tovább, hogy derékon alul mindössze egy új-guineai stílusú hímvesszőtokot viselt, amelyet egy elhajított konzervdobozból fabrikált, s egy darab lavinazsinórral kötött a derekára. Nem kellett sok idő, és máris úgy dicsérte ezt az öltözéket, mint egy divatdiktátor a Hetedik sugárútról. – Igen kényelmes – jelentette ki. – Tégy vele te is egy próbát."

"– Nevezetesen, katapultot építek.
– És azzal löveted át magad?
– És azzal.
– De hisz negyed mérföld széles!
– Na és?
– Tegyük föl, sikerül olyan katapultot szerkesztenünk, amelyik el tud dobni ilyen messzire. Tegyük föl, mondom. Elszállunk, és utána mi történik? Nem tudom, milyen röppályát terveztél, de úgy gondolom, igen magasból fogunk lezúgni. Szörnyethalunk azon nyomban.
– Egy fenét.
...
A kijelölt órában fölkapaszkodtak a kilövőállványra, felöltötték a védőruházatot, és bekötözték magukat. Jesse a markában egy zsinórt szorongatott, mellyel majd kirántja a kilövő mechanizmus biztosító csapszegét. – Látod-e ott túl azt a zöld ligetet? – mutatott egy valóban puhának tetsző fenyőcsoportra. – Na. Ott fogunk landolni. A hálók és a lepények aerodinamikai vonalvezetésének hála, elég lassú lesz a röptünk. A háló majd beleakaszkodik a fákba, a lepények pedig fölfogják a frontális ütközés lendületét. Nem beszélve ezekről a vánkosruhákról, amelyek önmagukban is tökéletes védettséget nyújtanak.
...
Jesse kirántotta a csapszeget, és a két utast irgalmatlan erő lódította el, de nem fölfelé, hanem egyenest bele a folyóba, vagy ötven méterre a parttól.
Mint a tüzérségi lövedék, úgy csapódtak a vízbe, harmincméteres gejzírtölcsért loccsantva az égnek, ők meg lepényestül-hálóstul jól megmerültek a jeges vízben. "

(Mark Helprin: Téli mese)



2014. február 6., csütörtök

Together Thorsday - Richelle Mead: Dermesztő ölelés - Mason

Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.



De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?





Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.



Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!


Az első közös olvasmányunk Richelle Mead: Dermesztő ölelés c. kötete a Vámpírakadémia sorozatból, s azt vetjük össze, kire melyik szereplő tette a legnagyobb benyomást.



Könnyű lenne valamelyik főszereplőt választani, de azt gondolom, ez a kötet nem biztos, hogy csak az ő kötetük. Ebben a részben ugyanis a legnagyobb érzelmi ráhatás egy olyan ember felől érkezett számomra, akitől nem is vártam volna még az első rész olvasása közben. Itt azonban az egyik legkedvesebbé vált számomra, és forró könnyeket hullattam érte több ízben is. 

Masonről van szó.

MASON ASHFORD


Teljes név: Mason Ashford
Becenév: Mase
Kor: kb. 17-18 év
Faj: dampyr
Foglalkozás: Testőr tanuló
Nem: Férfi
Hajszín: Vörös
Szemszín: Kék


Mason Ashford a Vámpírakadémia főszereplőjének, Rose Hathaway-nek az egyik legjobb barátja, kezdő testőr. Sokat segít Rose-nak a sorozat folyamán -fizikai és lelki értelemben egyaránt. 

Mason vonzódása és hűsége a lányhoz egyértelmű, ám érzelmei nem pusztán baráti jellegűek. S bár Rose végül beadja a derekát,  Dmitrijhez fűződő szerelme miatt a szíves sosem lesz az övé. Ennek ellenére Mason a végsőkig kitart mellette.

Fizikai megjelenés:
Mason a történet leírásai alapján jóképű, vörös hajú és kék szemű, izmos, magas - igazi testőr alkat. Rendkívül attraktívnek tartják, Rose és Mia is egyaránt sármos, aranyos srácnak gondolják. És én is :)

Miért szeretjük? Személyiségjegyek:

Mason tipikusan az a karakter, akire azt mondják: jó ember. Nemcsak bátor, védelmező és erőteljes, de végtelenül önzetlen és megértő is. Olyan tántoríthatatlanul védelmezi és támogatja Rose minden megnyilvánulását, ami egyértelmű szimpátiát vált ki bárkiből. Megérti és elfogadja a lány minden döntését, és minden körülmények között megmarad annak, aki: segítő, figyelmes barátnak.

Az már csak hab a tortán, hogy emellett remek humorérzékkel áldotta meg a sors (vagy éppen Richelle Mead) és hajlandó minden viccelődésre és csipkelődésre. 
Ki ne szeretne egy ilyen jóbarátot? Vagy akár társat?
Dehát tudjuk...a lányok mindig inkább a rosszfiúkat választják. Sajnos...

Mason a filmben:

A hamarosan debütáló Vámpírakadémia c. filmben Mason szerepét Cameron Monagham játssza majd, akit eddig leginkább sorozatokban láthattunk felbukkanni. 

Cameron állandó szereplője a Szégyentelenek (Shameless) című sorozatnak, Ian Gallaghert, Frank Gallagher (William H. Macy) fiát, Fiona Gallagher (Emmy Rossum) testvérét alakítja. Jelenleg a 4. évadot forgatják. 
Nemrég fejezte be a „The Giver” forgatását, amelyben Jeff Bridges és Meryl Streep partnere lehetett, a rendező Phillip Noyce volt. 

A színész alig 20 éves, és nagyon kíváncsian várom, hogyan teljesít majd.

Az hírlik, hogy az írónő, Richelle Mead ragaszkodott Cameron személyéhez, s miután megismerte őt, úgy vélte, ha korábban is találkozik a színésszel, talán a történetet is másképp alakítja. Ez elég sokat ígérő megnyilvánulás....

A film
A Big Bang Media Kft jóvoltából március 6-tól a magyar mozikban is vetítik a Vámpírakadémia filmváltozatát - méghozzá szinkonizálva! A napokban napvilágra került a film előzetese is, immár nemcsak feliratos változatban, hanem a valós szinkronhangokkal! Íme:


Néhány szó a filmről - a film készítői által

RICHELLE MEAD (író):

Papírról filmvászonra:
„Filmvásznon látni a könyvemet semmihez sem fogható érzés, olyan mintha életre kelne minden, amit megálmodtam, csak még nagyszabásúbb, még látványosabb, mint amit el tudtam képzelni. A könyvírás és a filmkészítés egészen más műfaj. Én az íráshoz értek, azt élvezem, viszont az írást filmre vinni, na az egészen más dolog. Leesett állal figyeltem Mark Waters és a stáb munkáját. Elképesztő, hogy milyen tehetségesek ezek az emberek.”

MARK WATERS (rendező):



A két női főszereplőről:
„Nagyon kevés olyan film van, amiben két egyenrangú női főszereplő van, akik ráadásul nem egymás ellenségei, hanem szóba állnak egymással. A legizgalmasabb része a filmünknek, hogy hogyan alakul, gazdagodik, mélyül Rose és Lissa kapcsolata.”

DEEPAK NAYAR (producer)

„A kézenfekvő lehetőségekkel szemben úgy döntöttünk, hogy három ismeretlen színészt választunk a főszerepekre. Azt szerettük volna, hogy a nézők tudjanak azonosulni velük. A mellékszerepekre viszont tapasztalt színészeket választottunk, hogy az epizódfiguráknak is súlya legyen.”

A Vámpírakadémiáról (Vampire Academy):
„Mark Waters azt mondta, hogy szerinte ez inkább egy középiskolai film, nem pedig vámpírfilm. És ez a mondata mindent helyre tett. A sztori történetesen egy furcsa világban játszódik, de valójában olyan problémákról szól, amelyekkel a hétköznapi emberek is találkoznak. A Vámpírakadémia szereplői nem azért bújnak elő a szobájukból éjjel, hogy egy sötét sikátorban az áldozatukra várjanak, hanem hogy tanórára induljanak.”

SUSAN MONTFORD (producer)

A Vámpírakadémiáról (Vampire Academy):
A két lány között nagyon szoros a kötelék. Azt hiszem, ezt minden kamasz át tudja érezni, és az is, aki már volt kamasz. Amikor tizenéves korodban először van igazán jó, közeli, bizalmas barátod, akkor ő lesz a legfontosabb az életedben, akár fiú vagy, akár lány.”

DON MURPHY (producer)

A forgatókönyvíróról és a rendezőről:
„Amikor ismerkedtünk a könyvvel és készültünk a forgatásra, azt tartottuk szem előtt, hogy ez egy gimis történet, csak éppen vámpírok a szereplők. Minden idők egyik legjobb gimis filmje a „Heathers”, amit Daniel Waters írt, és szerencsénkre minden idők másik legjobb filmje pedig a Bajos csajok (Mean Girls), amelyet Mark Waters rendezett.”

MIKE PREGER (producer)

A regénysorozat rajongóiról: 
„A könyveknek hatalmas nemzetközi rajongótábora van. A teljes kreatív csapatnak fontos volt, hogy megőrizzék a regények eredeti világát és a szereplőket úgy jelenítsék meg a vásznon, ahogy a könyvekből megismerték őket. Azt hiszem, ez tökéletesen sikerült, és a rajongók nagyon, nagyon elégedettek lesznek.”

DANIEL WATERS (forgatókönyvíró)

A vámpírfilmek műfajáról:
„Lássuk be, mindannyian láttunk már vámpírfilmeket. Már túl vagyunk azon, hogy bárkit izgalomba hozna, hogy hosszabbak lesznek a metszőfogak, senki nem fog felkiáltani, hogy jé, hát ezek vért isznak, őrület! Számomra éppen az a hozzáállás tetszett a könyvben, hogy oké, ezek vámpírok, de nekik is kell iskolába járniuk. Olyan problémákkal találkozhatunk, mint a valódi világban, például az iskolai kegyetlen gúnyolódásokkal. Igazi érzelmekkel és indulatokkal találkozhatunk, de mielőtt elfelejtenénk, hogy kik is a főszereplőink, azért mindig előkerül egy-két metszőfog!”

FRANK WALSH (díszlettervező)

A látványvilágról:
Az összes díszletben ellenpontozásra törekedtem, a régi és az új keverésére. Különböző korokra utalnak a különböző tárgyak. Például a zárkák fura, gótikus, földalatti kamrák, amelyekben hi-tech biztonsági felszerelések vannak. Az is nagyon izgalmas volt, hogy a vámpír életmódnak köszönhetően rengeteg éjszakai jelenetünk volt, külsők és belsők is, ehhez hasonló feladatom még sohasem volt. A világítás is a díszlet része lett, és ez nagyon izgalmas volt számomra.”

JAMES O’DONNELL (vezető kaszkadőr)

A harci jelenetekről:
„Mark Waters azt kérte tőlem, hogy fejlesszünk ki egy olyan harcművészeti stílust, amelyről el tudjuk képzelni, hogy egy vámpíriskolában tanítják. Valami újat, frisset akartunk, ami persze mindig nehéz. Először csak ültem és gondolkodtam, hogy milyen is lehet egy vámpírok közötti harc? Különösen a strigák, a legfőbb ellenségek ellen? Leginkább az aikidót tanulmányoztam, aztán a ju-jitsut, a krav magát és néhány kardforgatási technikát. Egy strigával küzdeni olyan, mintha egy elefánt ellen harcolnál, hiába ütöd meg, észre sem veszi, mert olyan erős. Rád ront, és alig van ellene eszközöd. Azt a kevés eszközt, amit mégis be lehet ellenük vetni, nagyon alaposan kidolgoztuk.”


A forgatási helyszínekről

A Szent Vlagyimir Akadémia az amerikai Montana erdőinek mélyén rejtőzik. Ez a valódi világon belül egy másik világ, amelyben a vámpírok a mindennapi életüket éjszaka élik, nappal viszont alszanak, hogy óvják magukat a napfénytől.
A Vámpírakadémiát (Vampire Academy) Angliában forgatták 2013 májusától 8 héten keresztül, egészen július közepéig. A felvételek nagy része eredeti helyszíneken készült, ebből 5 héten keresztül kizárólag éjszaka forgattak, így a stáb életritmusa is igazodott a vámpírokéhoz.
Az angliai tájak és történelmi épületek tökéletes alapot biztosítottak a Vámpírakadémia (Vampire Academy) világának megteremtéséhez. 


Ha most már Ti is rettentő kíváncsiak lettetek a filmre, gyertek velünk moziba március 6-tól! Én ott leszek!!!







Template by:
Free Blog Templates