2011. június 21., kedd

Bree DeSpain: The dark divine - A fekete bárány

Fülszöveg: A tékozló fiú. Egy veszedelmes szerelem. És a halálos titok...



Grace Divine, a város lelkészének lánya beleborzong, valahányszor visszaemlékszik arra az éjszakára, amikor Daniel Kalbinak nyoma veszett. Nem csupán a fiú eltűnésének körülményeit fedi sűrű homály, de a lány bátyja, Jude sem tud elfogadható magyarázatot adni arra, miért tért haza vérrel borítva.
Egy nap Daniel hazatér, Grace pedig hamarosan döntéshelyzetbe kerül: vagy hagyja magát Daniel iránti vonzalma által irányítani, vagy engedelmeskedik Jude akaratának. Miközben a lány egyre közelebb kerül szerelméhez, lassanként megtudja, mi történhetett azon a borzalmas éjen. Ráébred, hogy veszély fenyegeti mindazokat, akik kedvesek számára, megmentésüknek azonban ára van: Grace üdvössége. 


Cselekmény: Erről a könyvről sok negatív kritikát olvastam, ezért bevallom, picit félve vettem a kezembe. De végül örültem, hogy mégis belekezdtem, mert jó élményt szerzett, szerettem olvasni - minden hiányossága ellenére is. 

A sztori röviden: Grace a helyi közösség lelkészének lánya, afféle jókislány. Mindig igyekszik jót cselekedni, jól viselkedni, megtartani az adott szavát.Jude a bátyja ugyanolyan, mint ő, mégis a suli legmenőbb srácai között van. Ez eléggé ellentmondásos, mert ha a való életet nézzük, a jófiúk/lányok többnyire háttérbe szorulnak, strébernek tartják őket, meg hasonló. Na ez itt nincs: itt népszerűek, de maga a közösség is más: istenfélők és vallásosak, akik tisztelik a lelkészüket és igazi lelkipásztoruknak tartják, aki egyben tartja a nyáját. Ez így rendben is van, biztos vagyok benne, hogy létezik ilyen!

Grace művészeti iskolába jár, éppen festészet órára érkezik, mikor összetalálkozik gyerekkori szomszédjával, Daniellel, aki kisfiúkorától kezdve szöges ellentéte volt Grace-nek és Jude-nak: ő a fekete bárány, bajkeverő, rossz fiú. Sok évvel ezelőtt Daniel egyszer csak eltűnt Grace életéből egy  Jude-dal történt különös incidens után. Hogy mi volt ez az incidens, ezt senki nem árulja el Grace-nek, sőt azóta ki sem ejtik otthon a Daniel nevet. Úgy tesznek, mintha nem is létezne, pedig egykor családtag volt.
Grace otthon azonban most mégis megemlíti, hogy Daniel visszatért, mire Jude megígérteti vele, hogy nem beszél vele többet és elkerüli. Azonban Grace szerelmes még mindig a fiúba, ráadásul segíteni is akar neki - Daniel annyi vizsontagságon ment keresztül, hogy Grace úgy érzi, ez a küldetése. Aztán egész különös dolgok derülnek ki Danielről, ráadásul visszatér a sok évvel ezelőtt már megjelent "szörny", aki szedi az áldozatát. Ki lehet a gyilkos, és van-e köze mindennek Danielhez? Mit tud Jude? 

Jó sztori, lehetne nagyon titokzatos, nagyon félelmetes,de sajnos már korán ellövi az írónő a poént, és ki lehet találni mi is áll Daniel titka mögött és sejteni lehet, ki a gyilkos... Így nagy fordulatok csak Grace számára vannak, mert ő annyira vak és naiv, hogy nem veszi észre azt sem, ami a szeme előtt zajlik közvetlenül. Pedig annyira nyilvánvaló! Néha kedvem lett volna egyszerűen megrázni, hogy ébredj már fel, nyisd ki a szemed!!! A másik, ami Grace-szel kapcsolatban nagyon zavart: először simán megszegi a Jude-nak tett ígéretét, sőt később a Danielnek tett ígéretét is megszegi, aztán pedig minden igyekezetével azon van, hogy mégse szegjen meg egy ígéretet, mert az hogy néz ki...És az, hogy szuperhőssé akarja tenni Danielt! :-))) Jajj, ennyire nem is értem, hogy lehet valaki buta és naiv! 

Kicsit elkanyarodtam a témától - nem a karaktereket akartam most elemezni, hanem a történetet.... 

A történetet átszövik a vallásos elemek, így a tékozló fiú esete, és hasonlók. Én ezt nagyon szerettem, ez tette érthetővé, teljes egésszé és logikussá a történetet. Ez magyarázta a karakterek jó és rossz cselekedeteit.
A magyarázatul szolgáló levelek a végén bravúrosak, nagyon jó írói fogás, érdekessé tette az egészet, Bár itt sem értettem Grace-t, hogy miért húzta az elolvasásukat annyi ideig, szerintem mindenki egyből belevetette volna magát a titkok nyitjába! A legutolsó levél olyan infokat tartalmaz, amivel nagy döbbenetet lehetett volna elérni, ha kicsit jobban van tálalva. Számomra nagyon meglepő volt, és nem értettem Grace miért nem lepődik meg, miért fogadja olyan természetesen .... Kár, hogy ezt elrontotta DeSpain, ebből szuper csavart lehetett volna csinálni - ez volt a legnagyobb sérelmem.

Összességében: Minden kis hiba ellenére azonban nagyon szerettem olvasni a könyvet! Üdítő, jó hangulatú, pont annyi romantikával, ahogyan én szeretem, pont annyi félelmetes jelenettel, ahogy én szeretem, kicsit kevesebb meglepetéssel mint vártam, de mégis jó stílusban, szerethetően. 

Karakterek: Grace-ről már elmondtam a véleményemet: szerethető, de nagyon naiv és gyerekes, néha egyenesen lassú felfogású.
Daniel karaktere az első néhány fejezetben Patch-re emlékeztetett a Csitt, csitt-ből: arrogáns, szemtelen, igazi rosszfiú. Kicsit túl hamar nyitott véleményem szerint Grace felé, jobban kellett volna neki erőlködni, hogy távol maradjon tőle, túl hamar lett belőle romantikus hős. De ennek ellenére is szerettem őt, éreztem a késztetést, hogy megvédjem, megvigasztaljam, annyi rossz érte őt kicsi korától kezdve...
Dont is bírtam, és végig úgy éreztem, hogy lesz még vele valami, vártam , hogy mit csinál majd, mi lesz, aztán a végén....


Borító: A borító szép, bár megint az a problémám vele, hogy semmi köze nincs a könyvhöz. Miért lila? Miért láb?   Ráadásul Meg Cabbot egyik könyvének szinte ugyanez a borítója, csak ott mások a színek:



Érdekes..Engem ez kicsit zavar.
A külföldi borítókat most is találóbbnak gondolom:








 4 pontot kap a hiányosságok miatt...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates