Tobias  Eaton
Életkor	18 év
Neme	Férfi
Csoportja	Bátrak
Születési csoportja	Önfeláldozók
Család	Marcus Eaton (Father) Evelyn Eaton (Mother)
Felvett név	Négyes
Magasság	kb. 182-183 cm
Haj	Sötétbarna
Könyves megjelenése                                        A beavatott, A lázadó
Filmes alakját játssza	Theo James

A karakterleírás azok számára, akik a könyvet még nem olvasták, spoileres lehet, ezért kérlek, ha még mindig nem olvastad ki a könyvet, nyomás, és gyere vissza utána! :)

Röviden:

Tobias Eaton, ismertebb nevén Négyes, Veronica Roth A beavatott című ifjúsági disztópiájának férfi főszereplője. A Bátrak egyik vezéregyénisége, az újoncok kiképzője. Az első kötetben burkolt vetélytársa Ericnek, az a szóbeszéd járja, hogy csak azért nem ő lett a Bátrak vezére, mert visszautasította az ajánlatot. Később szerelmes lesz az egyik újoncba, Trisbe.

Négyes élete

Tobias Marcus és Evelyn Eaton egyetlen fiaként született az Önfeláldozók csoportjában.  Miután anyja elhagyta a családot, apja Tobiast igyekezett fegyelemre, keménységre nevelni azzal, hogy fizikailag bántalmazta a fiút. Tobias - bár az alkalmassági vizsgán nem ezt az eredményt kapta - a Választási Ünnepség során a Bátrak csoportját választotta új családjának, elsősorban azért, hogy elmenekülhessen apja elől.

Hamar beletanult új életébe, olyannyira, hogy a Bátrak egyik kiválóságává vált, s hamarosan a csoport vezetői között találta magát.

Mikor megismerjük, az Újoncok kiképzőjeként vesz részt a Bátrak életében.

Miért szeretjük? Személyiségjegyek:

Négyes igen vonzó, izmos, kisportolt férfi, ám nem elsősorban ez az a tulajdonsága, ami miatt annyira megszerettük őt a történet során.

Négyes ugyanis igazi karizmatikus személyiség, természeténél fogva A VEZETŐ: tekintélyt parancsoló, magabiztos, ugyanakkor hallgatag és erőt, biztonságot sugárzó. Tipikusan az a fajta ember, aki keveset és kevésszer beszél, de amikor megszólal, mindenki rá figyel, mert minden szavának jelentősége van. 

Ezen kívül nemcsak bátor, de roppantmód okos, intelligens, és bizony továbbra is magán viseli az Önfeláldozók segítőkészségét és önzetlenségét is - bár ezt a tulajdonságát igen jól képes elfedni a Bátrak között. 

És amikor már elképzeltük magunknak ezt a sziklaszilárd, kiforrott jellemet, lassan rájövünk, hogy bizony ő sem tökéletes. Neki is vannak félelmei, hibái, gyengeségei. Képes gyengéden szeretni, félteni, kételkedni, megtörni. 

Roppant érdekes és összetett személyiség ő, férfiassága és ereje rendkívül vonzóvá teszi, gyengédsége, védelmező készsége pedig igazán szerethetővé. 

Érdekességek, apróságok Tobias életéből:

- Négyes a nevét onnan kapta, hogy neki mindössze négy félelme van, négy dologtól fél a legjobban. Ezek a következők: 

• tériszonya van
• klausztrofóbiás
• fél attól, hogy ártatlan embereknek ártson
• az apjától

- Mivel a filmbeli Négyes, vagyis Theo James idősebbnek néz ki, mint 18, a filmben megváltoztatták a fiú életkorát, s így nem 18, hanem 24 éves.

Kedvenc idézetem, jelenetem tőle:

"– Most sírnom kellene? – kérdezem. A hangomat elnyeli az inge. – Talán valami nem stimmel velem?…….
…
– Tudok én bármit is szerinted a könnyekről? – kérdezi szelíden."


"– De meg kellett volna bocsátanom neki.
– Talán. De lehet, hogy ennél többet is tehettünk volna – mondja – És lehet, hogy elég, ha hagyjuk, hogy a lelkiismeretünk emlékeztessen arra, hogy legközelebb jobban csináljuk."

Film ábrázolása

A Summit Entertainment filmstúdió a könyv megjelenése után nem sokkal megvásárolta a regény megfilmesítésének jogait, és Négyes szerepére a 29 éves Theo Jamest választották ki. Theo előtte is filmezett, és szabadidejében a Shere Khan nevű együttesében énekelt és gitározott Londonban, ám 2012 novemberében a zenekar hivatalosan is bejelentette, hogy feloszlanak és mindenki külön utakon folytatja zenei pályafutását (Theo valószínűleg inkább a színészit...)

Nos, volt szerencsém látni filmbeli alakítását több ízben is, és el kell mondanom: talán senki más nem lett volna ilyen jó választás, mint ő. Tökéletesen formálja meg azt a Négyest, akit a könyv leírásai és párbeszédei alapján magunk elé képzeltünk: erős, határozott, tiszteletteljes, mozdulatai, gesztusai, és roppantmód kellemes orgánumú, erőteljes hangja igazi férfias karakterré teszik őt. Igen, a hangja! Igaz ugyan, hogy a hazai mozik szinkronizálva vetítették a filmet, mindenképpen érdemes meghallgatni az eredeti hangot is, hiszen Theo hangja Négyes hangja, azzal együtt lesz az, aki. Próbáljátok ki!

Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányosan végzett tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.

Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!

Eheti közös olvasmányunk egy olyan könyv, aminek a filmadaptációját a héten kezdik el vetíteni a hazai mozik, s mindhárman lelkes várakozással tekintünk elébe, s egyik trailert a másik után nézzük meg a filmről.
Bizony, ez Veronica Roth: Divergent, vagyis A beavatott című könyve, mely régóta nagy, közös kedvencünk - egyrészt Négyes, másrészt a történet lendületessége miatt.

A könyv világában a társadalom különböző csoportokra tagolódik: Bátrakra, Őszintékre, Barátságosakra, Önfeláldozókra és Műveltekre. A csoportokba az emberi tulajdonságok, készségek, személyiségjegyek, viselkedési normák szerint osztják be a társadalom lakóit, így aztán - szerencsés esetben - ki-ki az általa leginkább képviselt rétegbe kerül.

Ezt olvasva szerintem akaratlanul is felmerül a kérdés mindenkiben: én vajon melyik csoportba tartozhatok?

Bennünk is, bennem is. És kapásból azt válaszolnám: jaj, de szeretnék Bátor lenni! Szeretnék mozgó vonatokból kiugrálni és szédítő magasságokba felmászni és szélsebesen suhanni lefele egy hevederbe kötve, rápillantani az alvó városra az óriáskerék tetejéről, legyőzni magamban minden félelmet...
Dehát igazából nem vagyok bátor... Beismerem, magamnak is, másnak is... 
De akkor mi vagyok? Melyik csoportba illenék?

Nos, találtunk egy tesztet, amelynek kitöltésével bárki megtudhatja. Mi megcsináltuk, teszteltük magunkat és a következő eredmény született:

Roni - A Barátságos!

S mivel mi mindhárman más-más csoportba tartozók lettünk, így aztán a Together Thor'sday rovat mai bejegyzéseiben ezt a három csoportot mutatjuk be Nektek!

Barátságosak
Szimbólum	fa, ami a béke és a természet jelképe
Színük	piros és sárga
Vezetőjük	Hivatalosan nincs, ám szószólójuk leginkább Johanna
Jelmondatuk	Békében élni egymással, az agresszió ellen    szeretet, kedvesség, béke
Csoportkiáltvány (részlet)                          Bizalom:                          A fiú azt mondja az anyjának:                          - Anya, ma veszekedtem egy barátommal.                         Az anya erre ezt válaszolja:                          - Miért veszekedtél a barátoddal?                          - Mert akart tőlem valamit, amit nem adtam                          meg neki                          - Miért nem adtad oda neki?                          - Mert ez enyém.                          - Fiam, meg van a saját vagyonod, de a                            barátaidat nem birtokolhatod. Mit szeretnél                          inkább?                          - Barátokat.                          - Akkor add oda amit kérnek, bízva abban,                          hogy ők is adnak neked, mikor szükséged                          lesz rá.

A csoportról:

"A Barátságos csoportot azok hozták létre, akik az agressziót okolták."

Bizony a Barátságosak azt vallják, hogy az ellenségeskedés, az agresszió a forrása minden rossznak és bajnak, ezért a legfontosabb dolgunk ezen a világon, hogy ezeket legyőzzük és a világot szeretetteljessé és ezáltal békéssé tegyük.

A Barátságosak kedvesek, igyekeznek elkerülni bárminemű konfliktust, ha mégis a közelükben vita támad, próbálják azt minél egyszerűbben, zökkenőmentesebben elrendezni.

Szeretnek mosolyogni, számukra teljesen elfogadhatatlan és érthetetlen, hogy emberek hogyan képesek bántani egymást - akár szóval, akár tettel. Nem rendelkeznek "igazi" vezetővel, a problémákat, felvetéseket együtt, közösen vitatják meg, Szószóló irányítása alatt.

Ők azok, akik a város számára megtermelik, előállítják az élelmiszert, s mivel tudják azt, hogy a teljes lakosságnak rájuk van szüksége, ez mérhetetlen boldogsággal tölti el őket, és még keményebb munkára sarkallja.

A konfliktusok elkerülésével néha gyávának tűnnek, igazából csupán igyekeznek kitartani hitvallásuk mellett.

Fizikai megjelenésük:

A barátságosak vidámak, pozitív beállítottságú emberek, ezért szeretik a színes, bohém dolgokat, főként a sárgát és a pirosat.

Külföldi oldalakon készítettek is jónéhány összeállítást, ebből mutatok egy kis ízelítőt:

Fülszöveg:

Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Vannak könyvek, amelyek úgy sodornak végig rajtunk, mint egy sebesen sikló hullámvasút valamelyik megállíthatatlan szerelvénye. Felszállsz, próbálsz kényelmesen elhelyezkedni, felkészülni az útra, de már a kezdetekkor a gyomrodban érzed a várakozást, a feszültség nyomását, az érzést, hogy hamarosan történik valami. Aztán bekövetkezik, szédült sebességgel végigrobogsz a pályán, majd lekászálódsz döbbenten, szédelegve a kocsiból, és rájössz, hogy már túl is vagy rajta, hogy vége, hogy már le is szálltál, és fogalmad sincs, hogy is történt, hogy már megérkeztél.

Nagyjából ilyen érzés volt olvasni Veronica Roth Divergent sorozatának második kötetét, A lázadót. Szédületes,  gyors tempójú, gyomorfacsaró, feszültséggel teli, döbbenetes.

Hogy miért is?

A könyv ugyanott kezdődik, ahol az első rész véget ért. Nincs átmenet, nincs megszakítás, belecsöppenünk egyből a közepébe, a nagy csata végébe. Tris társaival együtt a Barátságosak központjába tart, hogy menedéket és befogadást kérjen. Itt hallgatja ki véletlenül Marcus és a barátságosak vezetőjének, Johannának a párbeszédét, melyből megtudja, hogy az egész hatalmi harc egy nagy titok, egy súlyos információ megszerzése érdekében tört ki. A családját gyászoló és barátja megölése miatt bűntudattól gyötört Tris elhatározza, hogy kideríti az igazságot. 
Mindeközben Négyes a csoport nélküliekhez fordul, s az ő segítségüket kéri a Műveltekkel szemben - megkezdődik a felkészülés a háborúra, a nagy visszavágóra. Tris barátaival egyik központból a másikba vetődik, megismerkedik valamennyi csoport felépítésével és szokásaival, s közben kétségbeesetten igyekszik összeilleszteni saját maga, az élete és Tobiasszal való kapcsolata szétesett darabkáit, s közben megtalálni a titkos információt, mely több száz ember életénél is fontosabb....

Azt kell mondanom, hogy soha, egyetlen esetben sem találkoztam még olyan íróval, aki egyik kötetről a másikra ekkora fejlődésen ment volna keresztül - mind stílusában, mind cselekményvezetésében, mind logikájában. Az első kötetben fellelhető esetleges történetbeli bakik - szinte mind - eltűntek, a karakterek csodálatos fejlődésen mennek keresztül, fejezetről fejezetre nő a feszültség és a tempó, hogy aztán a végén egy hatalmas nagyot durranjon.

A könyv első lapjain egy sokkos, ledöbbent társasággal találjuk szembe magunkat, egy viszonylag békés, ugyanakkor cseppet sem nyugodt időszakban. Nem nyugodt, hiszen most, hogy a nagy csatának vége, háború dúl mindenki lelkében. Senki sem tudja, kiben lehet bízni, kiben nem, ki a barát és ki az ellenség. Nem tudni, miért tört ki a Műveltek felkelése, nem tudni, mi lesz a következő lépés, hogy mi a valódi cél - a levegő tele van a bizonytalanság és a várakozás feszült elektromosságával. 

Ugyanakkor Tris is teljesen darabjaira esett. A szülei halála felett érzett gyász és a Will lelövése miatt érzett bűntudat maga alá gyűri, betemeti, megmérgezi a kapcsolatát Tobiasszal és bizony önmagával szemben is. Nem könnyíti meg a dolgát az a tény sem, hogy többé nem tekinthet magára úgy, mint Bátorra, hiszen nem csak Bátor, hanem Önfeláldoző és Művelt is. Össze van zavarodva, nem tudja hogy is viselkedjen, mit várnak el tőle - és legfőképpen mit vár el ő, saját magától? Ki ő? Hol a helye? Mit kell tennie?
Ami eddig világos volt és egyértelmű, az most mind összekuszálódott, zavarodottá vált. Néha talán úgy érezzük, kicsit sok is ebből az önmarcangolásból, de azt hiszem, mindez elkerülhetetlen és feltétlenül szükséges - elsősorban azért, hogy Tris karaktere és a könyv alappillére reálissá és igazolttá váljon. Hiszen ki ő? Csak egy számos megpróbáltatáson átesett, zavarodott, 16 éves gyerek, akinek hirtelen kell éretté és önállóvá válnia, aki egyedül maradt egy darabjaira hullott világban.

A kezdeti lassabb tempó aztán fokozatosan felgyorsul, fejezetről fejezetre nő a tét, nő a feszültség, és bizony nő a kegyetlenségek száma is. Izgalmas, pergő akciójelenetek váltják egymást, gyomorszorító részek következnek. Veronica Roth nem kímél senkit és semmit, belemar a szereplőibe újra és újra, tovább mélyítve a fájdalmukat és a frusztrációt az olvasókban, tovább sötétítve a könyv tónusát. Ráadásul mindezt olyan nagyfokú vizuális intenzitással teszi, hogy már-már egy számítógépes játékba képzeljük magunkat: megelevenedik a jelenet, képet ölt, életre kel. 



És mégis, mindennek ellenére jóval több ez a könyv, mint egy akciójelenetekben bővelkedő  fantáziaregény. Azt láttatja: semmi sem egyértelmű. Nem létezik jó vagy rossz, fekete vagy fehér, jó vagy rossz döntés. Itt minden és mindenki szürke, homályos és ködös, mindennek két oldala van. Hogy ki melyiket választja, az mindegy is talán. Hiszen minden csak nézőpont kérdése...

Ráadásul minden ötletessége és fantáziatartalma ellenére ijesztő realitásokat tartalmaz. Hihetetlenül szépen, valósághűen van felvázolva Tris őrlődése és énkeresése, a szereplők egymáshoz való viszonya, egy alakuló kapcsolat hétköznapjai.

Mert bizony Tris és Tobias kapcsolatának alakulása nem mindig könnyű és nem is mindig szép. A rózsaszín felhő elszálltával jönnek a felhők, számos probléma árnyékolja be a páros életét, amellyel meg kell küzdeniük. Ráadásul ez most a legkevésbé fontos küzdelmük, hiszen körülöttük és saját bensőjükben is komoly háborúk dúlnak. Két megtört, zaklatott lélek igyekszik megtanulni azt, hogy hogyan szeressen, hogyan próbáljon megbízni a másikban, hogyan adja át önmagát a másiknak. Néha annyi köztük a bizalmatlanság és a titok, hogy azt gondolná az ember, nincs értelme folytatni, ennek itt és most vége. Mégis mindig, újra és újra megbirkóznak vele, áthidalják az akadályokat, nem adják fel. Hiszen ez az egyetlen kapaszkodójuk, az egyetlen menekülési útvonaluk a világ szörnyűségei ellen. Szükségük van rá és egymásra azért, hogy túléljék és közben magukra leljenek. 
Én azt gondolom, hogy félelmetesen reális és hiteles leírása ez egy kapcsolatnak. Valóságos, megrázó, ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - elképesztően gyönyörű. 



A könyv végén pedig ... a katarzis elkerülhetetlen. Veronica Roth ugyanis egyetlen mozdulattal kitágítja a könyv világképét, összezilálja az addig kialakult rendet, újjáteremti az elképzeléseket és a megalkotott nézőpontokat. Mindent új aspektusba helyez és lógva hagy a levegőben ezzel a félig kiradírozott, ám újra nem rajzolt világban. 
Mi pedig csak remélni tudjuk, hogy nagyon hamar kézbe veszi ismét azt a ceruzát, és kitölti az űrt a képen...

Karakterek:
Azt hiszem, nemcsak a cselekményre mondhatjuk azt, hogy rendkívüli módon fordulatos és eseménydús, hanem a karakterek jellemfejlődésére is. Kevés olyan könyvet tudok mondani, ahol ennyi hatás éri a karaktereket és ezek hatására ilyen intenzív változáson esnek keresztül. Nemcsak a főszereplők, hanem valamennyien, szinte kivétel nélkül.

Tris önmarcangolása és vívódása - még ha néha talán kicsit túl sok is - szükségszerű és végül eredményhez vezet - rátalál önmagára:

"Ma este Őszinte leszek, Önzetlen és Bátor. Elfajzott."

Rájön arra, hogy az emberekre is alapvetően igaz, hogy nem jók vagy rosszak, nem tartoznak egyértelműen ide vagy oda. Minden ember összetett személyiség, számos tulajdonság elegye, akiket nem lehet az alapján megítélni, hogy milyen csoportba tartozik.

"Rájöttem, hogy az emberek többrétegű titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívük mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra – egyszerűen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük."

Ugyanakkor nemcsak Tris az, aki önmagát keresi. Tobias is vívódik, próbál egyensúlyt teremteni önmagában, helyre rakni az élete darabkáit, és igazodni a rendkívül erős erkölcsi meggyőződéséhez. Mindeközben Trist is próbálja a helyes út felé terelni, támogatni az önkeresésben. 

Sokan kifogásolták, hogy Négyes karaktere ebben a könyvben hirtelen Tobiasra váltott. Eleinte engem is zavart. Megszoktuk és megszerettük Négyest. Ám ha jobban belegondolunk, rájövünk: nem véletlenül van mindez. Csodálatos írói eszköz ez arra, hogy érzékelhessük: Négyes már nem Négyes többé Tris számára. Négyes az edzett, rideg, kemény Bátor, aki kiképezte az újoncokat. Tobias a érzékeny és szeretetreméltó Önfeláldozó, mely ugyan mindig ott lapult a háttérben, Négyes maszkja takarásában, Tris számára nyilvánvalóan most már ez az erősebb, ezt látja benne. A szerelmet, a gyengédséget, a társat. Vagyis Tobiast. Ki róhatná ezt fel neki?

A mellékszereplők szintén mind erős, összetett személyiséget kaptak, fejlődő, változó jellemvonásokkal. Peter továbbra is az egyik legmegdöbbentőbb és legmegosztóbb karakter számomra, akiről még tudni akarok a továbbiakban is, annyi meglepetést tartogat a személyisége. Pedig úgy hiszem, talán az egyik legkiismerhetőbb karaktere a könyvnek. Mégis érzem rajta a fejlődőképességet, a változás lehetőségét és remélem, V.R. élni fog majd ezzel.

Borító: 
A Ciceró Kiadó szinte teljesen megőrizte az eredeti borító arculatát, amely mind stílusában, mind színvilágában igazodik az első kötet borítójához. Ezúttal a Barátságosak - mint központi szereplőcsoport - jelképét láthatjuk rajta, háttérben a zord, lepusztult város képével.
Számomra sokat mondó, végtelenül kifejező ez a kép, szerintem telitalálat. A dombornyomás pedig még szembetűnőbbé teszi.

A könyvért köszönet illeti a Ciceró Könyvstúdiót! Valóban remek volt!

Újabb filmes hírek láttak napvilágot - ezúttal a Divergent, vagyis Veronica Roth disztópiájának megfilmesítéséről. Pontosabban a castingról...

Azt már tudjuk egy ideje, hogy a könyv - és film - főhősnőjét, Beatrice Priort Shailene Woodley játsza majd  a könyv filmadaptációjában, most azonban nyilvánosságra hozták a többi kiválasztott szereplő személyét is.

Számunkra talán legfontosabb, hogy ki alakítja majd Négyes szerepét .... Hiszen kiválasztották már Őt is! Hogy ki ő? Nem más, mint Theo James, az Underworld moziváltozatának Davidje...Igazából más közismert filmjét nem is nagyon tudom megemlíteni, főként tv-sorozatokban játszott eddig - amit nálunk persze nem vetítettek, így többnyire ismeretlenül hangozhat a neve - legtöbbünknek..

Bevallom, nálam Ő nem kifejezetten egy Négyes, mindenesetre látok benne fantáziát, látok benne lehetőséget - ki tudja! Akár még tökéletes is lehet! :)

Annyit még Theo James-ről - mert bevallom, engem ezzel nyert meg magának: Theo James színészi karrierjén kívül a zenei karrierrel is kacérkodott. A londoni székhelyű Shere Khan nevű együttes énekes-gitárosa volt sokáig - ma már aktívan nem zenélnek együtt, ám zenéjüket még sok helyen fellelhetjük és meghallgathatjuk. Például itt:

És akkor lássuk a Többieket:

Eric szerepében - Jai Courtney        

             

 Maggie Q mint Tori

Christina - Zoé Kravitz

Caleb - Ansel Elgort

És - súgva, halkan még annyit teszek hozzá: egyes források és pletykák szerint Kate Winslet játssza majd Tris anyját, Aaron Echhart Marcust, Peter szerepébe pedig Miles Teller bújik majd...de, természetesen, ezek még csak kúsza hírek :)

Roppant izgatottan várom a filmet, amelynek bemutatóját 2014. március 21-re datálják...

Fülszöveg: 

EGYETLEN DÖNTÉS 

alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid 

EGYETLEN DÖNTÉS 

meghatározhatja az értékrendedet 

EGYETLEN DÖNTÉS 

örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges 

EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Cselekmény:

Meg kell, hogy mondjam, hogy én nagyon szerettem ezt a könyvet, annak ellenére, hogy nem hibátlan. Mégis, annyira magával rántott, annyira beszippantott, teljesen eggyé váltam vele, a szereplőkkel és a helyszínekkel. 

Úgy indult, hogy csak beleolvasok az elejébe...aztán azt vettem észre, hogy már az 50. oldal környékén járok, és akkor már eszemben sem volt letenni! Muszáj volt olvasni és szerettem olvasni! És ettől válik egy könyv kedvenccé...Mindegy, hogy közben a világ, amelyet bemutat, ésszerűtlen, hogy az akciójelenetek nem hitelesek, hogy nincs benne olyan fordulat, amelynél azt érzed, most aztán tényleg leesett az állad - a lényeg az, hogy a részeddé váljon, hogy a könyv egy kis időre Te magad légy, hogy elveszítsd a fonalat a fantázia és a valóság között, hogy elmerülj a történetben. Velem ez történt...

Szóval: Beatrice egy rendes, Önfeláldozó kislány, aki engedelmesen él, igyekszik a lehető legkevesebbet gondolni és foglalkozni önmagával és minél többet másokkal - elvégre ez a Csoportjának a legfőbb sajátossága és ezt várják el tőle mások. Azonban úgy érzi legbelül, hogy ő nem igazán erre az életre született, önzőbb, mint ahogy kellene és másra vágyik, mint egy életen át tartó "szolgaságra" és önmegtartóztatásra. De ez annyira merész és elképzelhetetlen gondolat számára, hogy még saját magának sem igazán meri bevallani. Ekkor eljön a kiértékelésének - vagyis a 16. születésének - napja. és meglepő eredményt kap, ami igencsak felzaklatja. Egy estéje lesz eldönteni, hogy melyik csoportot válassza: Önfeláldozó marad, esetleg Bátor (amire titkon vágyik), vagy Művelt, Barátságos, esetleg Őszinte?

Mert ez az öt csoport létezik - valahol a közeli vagy távoli jövőben. Hogy miért, mikor szakadt szét a társadalom? nem tudjuk meg. Hogy mi értelme ennek az öt csoportnak? Miért, mi célból jöttek létre? Igazából erre sem tudok magyarázatot adni, mert ami a könyvben van, az számomra teljességgel felfoghatatlan és értelmezhetetlen. Egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy valaha is ilyen csoportokra szakadna szét az emberiség...ráadásul ilyen suta miértekkel...- de ezen túl kell esnünk ahhoz, hogy túl tudjunk lépni és élvezni tudjuk a könyvet. 

(egyébként nem tudunk meg semmi mást arról miért vált ilyenné a világ, hogy miért van mocsár a régi folyó helyén és hogy miért van kerítés a város körül, és mi van kívül...vagy más városokban... - nekem ez nagyon hiányzott!)

Beatrice végül dönt, és a többi jelölttel együtt részt kell vennie egy hetekig tartó "kiképzésen", melynek sikeres teljesítése után beavatják és a csoport teljes értékű tagjává válhat. Itt új élettel, új emberekkel ismerkedik meg, és közben ő maga is kicserélődik és szinte teljesen új emberré válik. 

Arról, hogy mi történik még, csak rébuszokban tudok írni - ha már ismertek, tudjátok, hogy igyekszem a lehető legkevesebb spoilert belevinni a bejegyzéseimbe. - : fény derül néhány titokra, egy kis összeesküvésre, lesz sok harc, sok izgalom, új barátságok és ellenségek, szerelem (persze), akciódús végkifejlet. :-) és várakozás a következő részig...:-)

Karakterek:

Sokan megkérdőjeleznék ezt, de én mégis azt gondolom, hogy a könyv egyik nagy erőssége a karakterekben rejlik. Én igazán megszerettem Beatrice-t és teljes mértékben tudtam vele azonosulni - annak ellenére, hogy általában nem ezt a típusú főhőst kedvelem...Talán azért van ez így, mert Beatrice kicsit olyan, mint én. Önfeláldozó, aki Bátor szeretne lenni: mozgó vonatokból kiugrálni, magas épületek tetejére felmászni, beleugrani egy hálóba elképesztő méretekből, gyorsan siklani lefelé, száguldani, legyőzni az összes félelmet ....ez mind olyan dolog, amit önmagamként nagy valószínűséggel sosem tennék meg. Hiszen én Gyáva vagyok. Nyúlbéla. De Beatrice-ként mindezt megtettem! Leugrottam, siklottam, futottam - és mindezt élveztem és nevettem közben - mégha csak rövid ideig is. Imádtam!
A karakterfejlődése elképesztő, már-már néha túlzó, hogy szinte egyik pillanatról a másikra mennyire más ember válik belőle...


Négyes - hú, mennyire jó karaktere van neki is! Főként addig, amíg Négyes: sötét, kegyetlen, tele van titkokkal - imádtam! Miután megtudjuk ki ő - jobban mondva Beatrice megtudja, hogy ki ő, hiszen mi, olvasók szerintem már az elején sejtjük...- onnantól kezdve mintha kitörne belőle az Önfeláldozó és kissé meglágyul, eltűnik a kegyetlensége és titokzatossága - ezzel számomra picit veszítve a vonzerejéből. De még így is szerettem!


Számomra a többi karakter is igazi egyéniség, jól kidolgozott, összetett, bonyolult lélekrajzzal. Al vívódása és gyötrelmei engem is megviseltek, Uriah az egyik kedvencem volt a nyíltságával (még vele is el tudnám képzelni Trish-t :-) még a következő részekben ez is lehet, nem?:-)), Will lovagiassága nagyon imponált, Peter gyilkos ösztönével kíváncsi leszek mi történik majd az elkövetkezendőkben...


Hangulata:

A könyv első fele teljesen olyan hangulatot keltett bennem, mint Az éhezők viadala - annak ellenére, hogy nincs viadal és a világ is más... Azt hiszem, a kiképzések miatt. A barlangrendszer pedig A burok sziklalakásait idézte - és ezt is imádtam!
A vége - ami nekem kicsit túl sok, túl világmegmentős volt - sötét és pörgős, véres háború és izgalmas csatározások - akciófilmeket idézett, és el tudom képzelni, mennyire ütős filmet fognak készíteni belőle.


Borító:
A Cicero megtartotta az eredeti borítót, aminek fele - a nagyváros futurisztikus ábrázolása alul - tetszik, de a tüzes jelet nem tudom hova tenni...talán ez lenne a Bátrak jelképe? azt hiszem...Nekem valamiért nem elég hatásos, nem elég hátborzongató... nem kelti fel bennem eléggé a vágyat az elolvasásához.


A másik féle borító nekem jobban tetszik...

Az eredeti borítók - első és második kötet

Érdekességek:
A könyv megfilmesítési jogait máris megvette a Summit Entertainments és gőzerővel folynak a tárgyalások a film elkészítéséről. A producerek mindenesetre már megvannak...

És íme, a könyvtrailer. 

És a 22 éves Veronica Roth...