2011. május 27., péntek

Első negyedéves zárás - 2011 tavasza

Véget ért három hónap, egy évszak - az én első blogos évszakom. És - teljesen véletlenül - ez éppen egy tavasz, a kezdetek évszaka. Remélem, ez nálam sincs másként és ez az első három hónap csak blogvezetésem első lépését jelenti, és lesz alkalmam még sokáig folytatni...

Íme, lássuk, mit is "teljesítettem" ez alatt a 3 hónap alatt:

Összes kiolvasott könyv száma: 28 (plusz 2 újraolvasás)

Elkezdett, de be nem fejezett könyvek száma: 2 (pedig tényleg érdekelnek, TÉNYLEG! Csak valahogy nem voltam rájuk hangolódva)


És akkor jöjjenek a legek (természetesen ezek közül a most olvasott könyvek közül- szerintem, teljesen szubjektíven!!!!)


- legjobb könyv: Suzanne Collins - Az éhezők viadala, Futótűz
- legjobb romantikus könyv: Daniel Glattauer - Gyógyír északi szélre
- legjobb férfi karakter: Peeta, a hősszerelmes álomférfi verseng az abszolút reális, és hibákkal teli Leoval (Gyógyír északi szélre) - számomra
- legjobb női karakter: Katniss (Az éhezők viadala)
- legjobb női mellékszereplő: Eva (A csipkeolvasó)
- legjobb férfi mellékszereplő: Ren (Nightshade), Jebb (A burok)
- legjobb "gonosz" karakter: Valentine (Üvegváros - annyira fess, annyira udvarias, annyira jó humorú - én őt nagyon bírom)
- legjobb páros: természetesen most is Peetát és Katnisst mondom- őket imádom együtt, de ha azt tekintem legjobb párosnak, akiket az " Isten is egymásnak teremtett", akkor inkább Melanie-t és Jaredet mondom a Burokból - annak ellenére, hogy nem szeretem őket külön - külön, ők valóban egymáshoz valók, egymásnak teremtettek!
- legjobb romantikus jelenet: talán az, amikor Jace ott alszik Clary szobájában (Üvegváros)
- legszebb borító: talán A hetedik hullám - keménykötésű, külön papírborítással és ofszet nyomással díszítve, amivel engem meg lehet venni! Annyira szép, ide-oda forgatja az ember és csodálja a csillogását és domborulatait :-))


...és a negatív legek:


- legrosszabb könyv: nehéz kérdés, mert egyetlen könyv sem volt "nagyon rossz" vagy olvashatatlan, igazából sikerült többnyire jól választanom. Talán a Hajnal, a virradat gyermeke tetszett ezek közül a legkevésbé - túl sok volt a szenvedés benne...
- legrosszabb férfi karakter: Lucas (Vonzódás) - igazából a karakter maga jól kidolgozott volt, csak épp ez az a karakter, akit én a legkevésbé csípek: nyers, birtokló, nagyképű - egy zsarnok.
Kay (Az ördög csókja)- ő pedig olyan kis jellemtelen figura volt, hogy nem lehet hova rakni...
- legrosszabb női karakter: Billi (Az ördög csókja) - annyira idegesítő, annyi előre kiszámíthatő butaságot csinál, és nekem annyira fiú!
- legrosszabb női mellékszereplő: Vee (Rajongás - igazán idegesítő, engem majd' ki kergetett a világból)
- legrosszabb férfi mellékszereplő: Dillon (Ha megtudnád, hogy szeretlek... )
- legrosszabb páros: Mackie és  Tate (Az elcseréltből - nem is értem, mit keresnek ők együtt, annyira nem passzolnak egymáshoz)
- legröhejesebb szerelmi vallomás: Farr kis négysorosa a csokipulykával (igazán röhejes, számomra nagyon ciki:-) )
- legrosszabb borító: Evernight sorozat (nekem nem tetszik egyáltalán - ezért is nem vettem oly sokáig a kezembe...)



Az éhezők viadala, Futótűz - újra

Nem is tudom, mi vett rá, hogy újra elolvassam ezt a két könyvet, hiszen nem is olyan régen olvastam... Talán a film körüli nagy hírverés, vagy hogy kiválasztották a szereplőket és bele kellett képelnem őket az adott szerepekbe, nem tudom... Tény, hogy a sorozat nagy kedvencem lett, és már-már a rajongásig gyűjtöm róla az infokat...

A másodszori elolvasás ezen mit sem változtatott, sőt! Tudvalévő, hogy nem nagyon rajongok a fiús lányokért, egy lány legyen lány, legyen finom és nőies, legyen gyenge és sebezhető - hogy a férfi férfi tudjon lenni és maradni mellette.
Érdekes, hogy Katniss nem egy lányos lány, mégis nagyon szeretem az ő karakterét. Talán azért, mert annak ellenére, hogy ő egy nagyon kemény nő, érezni végig, hogy nincs más választása, annak kell lennie, hogy túlélje az életet és megmentse a szeretteit. Érezni, hogy ő azért mégis lány, mégis néha elgyengül, megmutatja a legbelsőbb érzéseit.
Peeta az igazi álompasi: érzékeny, érzelmes, mégis erős, védelmező, biztonságot nyújtó. Olyan, akire mindig lehet számítani. Még szép, hogy őt is imádom.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon Kattniss végül kit is fog választani - ugye ennek a szerelmi háromszögnek (mármint Katniss, Peeta és Gale között) ez a legfőbb kérdése, és sok helyen láttam, hogy már különböző teamek alakultak itt is, mint annak idején az Alkonyat esetében. Aztán rájöttem, hogy ez igazából egyértelmű.
Katniss és Gale egy pár volt, egymásnak rendelte őket a sors... egészen addig, amíg nem jött az Éhezők Viadala. Ez megváltoztatta mindkettőjüket, egyikük sem maradt már ugyanaz az ember, nem folytathatták ott, ahol abbahagyták. Gale ugyanis nem volt ott Katnissal - hiába látta az egészet a tévén keresztül nem élte át, nem érezte azt, amit Katniss érzett, nem gyötrik utána ugyanazok a rémálmok. Ellenben ott volt Peeta..Peetával megvan a közös élmény, az összekötő kapocs, ő nem egyszerűen csoporttárs lett, hanem partner, társ és támasz... És talán még valamennyire mindezek után is működött volna a dolog Gale és Katniss között, de aztán jött a Mészárlás, ami végleg elválasztja őket egymástól. Lehetetlen, hogy ezután ők egy pár legyenek ! Bármi is történik ezután a harmadik kötetben Gale-lel, Peetával és Katniss-szal, talán Katniss nem választja Peetát, nem tudom.. De Gale-lel már nincs esélye egy párnak lenni! Kizárt! Elvette tőlük a lehetőséget a Kapitólium...

A másik dolog, amire rájöttem a könyvek újraolvasása kapcsán, az az, hogy nincs jó megoldás a politikában, a hatalom nem érdekes, kinek a kezében van, egyik sem jobb a másiknál. Mert igen, Katniss és Peeta csak egy eszköz volt a Kapitólium számára: a bosszú, a figyelmeztetés eszközei voltak ők, megmutatták rajtuk keresztül, hogy a hatalommal nem lehet packázni, megbosszulnak mindent, nem tűrnek ellentmondást.
Aztán jöttek a lázadók, akik ezt nem tűrik. És mit csinálnak: felhasználják Katnisst és Peetát a saját hasznukra: szimbolummá teszik a lányt, játszanak vele a tudtán kívül, Peetát pedig szinte feláldozzák annak érdekében, hogy a lázadást tovább szítsák! Ez talán jobb???

Azt hiszem, nagyjából sejtem már, hogy a Mockingjay miről fog szólni.... Biztos vagyok benne, hogy ez lesz a legérzelmesebb és legfájdalmasabb könyv a három közül, és a legmegrázóbb is... Várom már nagyon!

Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Fülszöveg: Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt…


Cselekmény: Ez ismét egy olyan könyv, amit a borító alapján nem olvasnék el, mert olyan kis "picsás"-nak tűnik. De javára legyen mondva: meghazudtolta önmagát!
A történet maga nem egy nagy durranás, a tinikönyvek központi témája: a szerelem. De ők nem akármilyen tinik - mármint a szereplők -, hanem kémnövendékek! Nekem már ez a tény maga is vicces. Aztán Cammie, a kaméleon, aki bárhol észrevétlen tud maradni, egy vizsgabevetés során találkozik Josh-sal és belehabarodik. Innen indul a nagyon vicces, humoros és könnyed sztori. 
Komolyan mondom, voltak részek, ahol a hasamat fogtam, mert annyira elbájolóan ír Ally Carter a tinilányok életéről, olyan könnyedén és vicces oldaláról ragadja meg a kémek egyébként kemény életét, hogy muszáj végigmosolyognod az egészet. 

Kedvenc részem Josh könyv végi "belépője"! Na , hát itt gurultam a nevetéstől! 

Igazi könnyű, nyári olvasmány a strandra, vagy otthonra!

Karakterek: Minden karaktert szerettem a maga bájával, bár egyikük sem férkőzött a szívemhez túl közel - talán azért, mert annyira nem túlságosan kidolgozottak, az egyéniségüket ugyanúgy elrejtik, mint az igazi kémek. Egyetlen karakter volt, akit szívből utáltam, és az Dillon. Ő egy igazi kis nagyszájú, bunkó féreg, és éppen ezért nem értem, hogy lehet ő Josh legjobb barátja???? Annyire nem találok bennük közös nevezőt, hogy ez nagyon nem fér meg nekem ebben a könyvben! 

Borító: Beszéltem róla. Szerintem szörnyű, a borító alapján kezembe nem venném!  Pedig a könyvhöz passzol, teljesen jó lenne, csak azt sugallja, hogy ez valami kis izé... ugye értitek? :-)


Ha pontozni kell, a humora miatt mindenképpen 5 pont.

2011. május 16., hétfő

Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

FülszövegNyár Bostonban. Egy héttel a Függetlenség Napja előtt. A feszültség szinte tapintható a városban. Elég egyetlen szikra, és minden darabokra robban... Patrick Kenzie és Angéla Gennaro magándetektívek úgy ismerik Boston munkásnegyedeit és gettóit, mint a tenyerüket. Nem csoda, hiszen mindketten itt nőttek fel. Magas rangú politikusok most egy látszólag egyszerű üggyel bízzák meg őket: találjanak meg egy Jenna Angeline nevű fekete takarítónőt, aki állítólag bizalmas dokumentumokat tulajdonított el. Jennát megtalálni könnyű feladat. De utána életben maradni sokkal nehezebb. Mert ahogy a nyomozás újabb és újabb sötét titkokat tár fel, Kenzie és Gennaro egyre több ellenséggel kénytelen szembenézni, legyenek azok az utcai bandák kegyetlen vezérei vagy a nagypolitika legbefolyásosabb szereplői. Egy dolog közös bennük: céljaik eléréséhez semmilyen eszköztől nem riadnak vissza.


Cselekmény: Azóta szeretem Dennis Lehane könyveit, mióta először kezembe vettem tőle egy könyvet :-) Konkrétan ez a Titokzatos folyó volt, amiből remek filmet is csináltak Sean Penn, Kevin Bacon és Tim Robbins főszereplésével. Aztán jött az örök kedvenc, a Viharsziget (azt hiszem, ez is közismert lett a film által), ami igazi sokkoló könyv, amitől leesik az ember álla. És most itt van: Egy pohárral a háború előtt. 

Ez a Kenzie-Gennaro sorozat első kötete, ami főszereplőiről kapta a nevét. Patrick Kenzie és Angela Gennaro magánnyomozó irodát vezetnek Bostonban és sorra kapják megbízásaikat. 
Nem éri váratlanul őket tehát, mikor a neves szenátor, Moulkner keresi fel őket, és bízza meg fekete takarítónőjének felkutatásával, aki eltulajdonított tőle és szenátor társától néhány "dokumentumot". Egyszerű megbízásnak tűnik, de hamar kiderül, hogy a bizonyos dokumentumok nem csak a szenátoroknak fontosak: a nyomozópárosra rászabadul a szegénynegyed két hírhedt fekete bandája is, és innentől indul kálváriájuk. Küzdenek az életbenmaradásért, a dokumentumok megszerzéséért és az igazság kiderítéséért.

Rettenetesen kemény könyv ez a rasszizmusról, az utcai bandaháborúkról, családon belüli erőszakról, a politikusok ocsmányságairól. Komoly, rettenetes témák, de Lehane olyan fanyar humorral, olyan iróniával képes mindezt elénk tárni Kenzie szemén át, hogy mégis könnyen, gyorsan lehet olvasni, nagyon izgalmas, nagyon szórakoztató.

94-ben írta a könyvet és Bostonról szól, azt hiszem, könnyen magunkra vonatkoztathatjuk: napjaink Magyarországára is. Annyit tudnék erről írni, annyi okos dolgot mond ki Lehane, amivel maximálisan egyetértek, de inkább mégsem teszem... Mindenki rájön majd, aki elolvassa....

Karakterek: kedvenc karakterem természetesen Patrick Kenzie, ez az ír "fenegyerek", aki maga is Boston szegénynegyedében nőtt fel, apja, a hős tűzoltó árnyékában. Ez az apa otthon azonban nem volt hős: verte, bántalmazta a gyerekeit. Kemény dolgok ezek, Kenzie mégis olyan természetességgel, olyan öniróniával adja elő, hogy le a kalappal! Egyébként is imádom az ő humorát és könnyedségét, azt, hogy gránátokat tart a hűtőben a sörei mellett és hogy mennyire reménytelenül odavan Angie-ért ő, a nagy keménylegény.
Angie-t is kedveltem, akit Patrick szemén át láthatunk: vagyis tökéletesnek. Angie gyönyörű, kemény, erős nő, mégis egy tökéletesen rossz házasságban él. Tiszta ellentmondás,de ez így jó. 
A többi karakter igazi undorító alak: Socia és Roland a bandavezérek (főleg az előző, akiben azt hiszem, szemernyi érzelem sincs a gyűlöleten kívül), az ocsmány politikusok, még a rendőrök is.
Akit még bírtam, az Bubba, a kicsit őrült fazon, aki háborúnak látja az egész világot, az otthona egy erődítmény, fegyverek tárházát mondhatja magáénak, de ez az őrültség számomra nagyon aranyos és vicces.

Borító: Nagyon tetszik! A betűtípus telitalálat, mint egy pisztolylövés - bennem ilyen érzetet kelt. A kiégett, lepusztult környék pedig hűen idézi Boston veszélyes környékeinek hangulatát. Külön pozitívum, hogy ennek mintájára készült a többi könyvborító is, így csodaszép egységet alkotnak.










Ha pontozni kell, nálam egyértelműen 5 pont. 
















2011. május 15., vasárnap

Andrea Cremer: Nightshade - Az őrzők

Fülszöveg: Calla Tor, a félig ember, félig farkas tizenéves lány egy hozzá hasonló fiatalokból álló falka vezetője. Napközben iskolába járnak, mint bárki más, ám néha farkas alakot öltenek, hogy teljesítsék feladatukat, a hegyen lévő szent helyek védelmét a betolakodóktól. Calla vőlegényét szülei már születésekor kijelölték, egy másik falka alfahímének személyében, és hamarosan sor kerül az esküvőre. A fiatal pár együtt fogja irányítani az új falkát. Egy napon a lány megment egy kirándulót járőrözés közben, és szoros kapcsolat szövődik köztük. Új barátja révén Calla akaratlanul is szembefordul eddigi világával, a szigorú szabályok által kormányzott farkasközösséggel. Kedveli rámenős vőlegényét és büszke rá, ám a titokzatos új fiú is vonzza. Egyre többször találkoznak, kutatásba kezdenek, és kiderítik, mennyi mindent titkoltak el a farkasok elől saját uraik a küldetésükkel kapcsolatban. Calla rájön, hogy eddig biztonságosnak hitt világában minden másképp van, mint hitte. Ráadásul egyre közeleg esküvőjének időpontja, és választania kell a két fiú közül.



Cselekmény: A Fülszöveg tökéletesen elmond mindent a könyvről, amit tudni érdemes. 
Egy alakváltókról szóló könyvvel van dolgunk ismét, de találkozhatunk más lényekkel is, a vége felé meglehetősen ijesztőkkel is. Nekem nagyon tetszett ez a világ, és az, hogy mennyire fokozatosan, szépen mutatja be az írónő. Nem leírásszerűen, ömlesztve, hirtelen nekünk zúdítva, hanem a sorok között megbújva, észrevétlenül, annyira, hogy teljesen természetesre vesszük, hogy ilyen létezik. Ez nekem nagyon tetszik!

Szeretem a falkákat, vonzó az összetartozásuk és a hűségük. A világuknak ez a pozitív oldala. A főhősünk Calla, alfa, és tökéletesen elégedett az életével: van egy falkája, akik szeretik őt, egy kiszemelt párja, aki jóképű, omlanak érte a nők, és Calla is vonzódik hozzá, sőt kedveli. Engedelmeskedik feljebbvalóinak, a Vigyázóknak és harcol ellenségeikkel, a Keresőkkel. Ebből áll az élete és ez elégedettséggel tölti el. Ám ekkor megjelenik Shay (igazából rögtön az elején elénk tobban, belecsöppenünk a bonyodalmak közepébe) és ráébreszti, hogy  ez nem egy tökéletes világ. 

Nagyszerű társadalomkritika: szó van az elnyomásról, a történések eltussolásáról tiltott könyvek, megmásított történelem által, érint komoly problémákat, mint a szexuális zaklatás vagy a melegek elfogadásának kérdése.

És persze ott van a szerelmi háromszög: kit válasszon Calla? Rent, a kiszemelt társat, aki tökéletes biztonságot nyújtana számára, aki védelmező, óvó társ lenne - és vele együtt válassza a belenyugvást, az eddigi életét. VAgy válassza Shayt, aki felborította Calla teljes világát, aki mellett nem tudni milyen élete lenne (lenne-e egyáltalán)  akiről igazából azt sem tudja kicsoda? Nehéz kérdés, és most teljesen megértettem a lányt, mert nagyon nehéz helyzetben van. Mindkét fiú annyira szimpatikus, annyira nehéz közülük választani, hogy én talán nem is tudnék...
Biztos vagyok benne, hogy a könyvet olvasók között is két párt lesz: egy Ren és egy Shay klub (akár Edward és Jacob esetében).

Egyébként nagyon sok a titok a könyvben. Nem tudjuk ki is Shay és milyen szerepet tölt be ebben a világban. Nem tudjuk, ki mond igazat, hogy kik is valójában a Keresők és a Vigyázók. És nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy még a könyv végén is teljes homály marad mindez, tehát nagyon kell a folytatás!!! 

Karakterek: Sok helyen olvastam, hogy Calla milyen hideg, mennyire nincsenek érzései. Szerintem ez nem igaz. Nagyon is vannak érzései, de világ életében arra nevelték, hogy ő legyen az erős, példamutató alfa, az érzéseit rejtse el és teljesítse a kötelességét. És ő ezt teszi. Ezt próbálja tenni. De a felszín alatt igen is sok érzés kavarog benne. Sokszor megláthatjuk. Nekem ez akkor vált először világossá, amikor Calla öccse megkérdezte a lányt, hogy ő már tényleg senkit nem képes szeretni? Nagyon együtt éreztem Callávál, sajnáltam és megértettem őt. Nekem nagyon is szimpatikus, csak meg kell érteni őt.
A két fiúról már szóltam. Csak szeretni lehet őket, akkor is, ha Ren néha túl nagyképű és nyomulós, tudjuk, hogy a felszín alatt nagyon is gyötrik a kétségek és nagyon is tud érezni. Shay pedig az őszinteségével fog meg és a nyíltságával. Nehéz a választás.

De a többi szereplő is nagyon sok érzelmet vált ki: a falkatagok szerethetők, a Vigyázók többsége iránt undort és dühöt éreztem. Szépen kiformált karakterek, és van egy olyan érzésem, hogy még jobban is megismerjük majd őket.

Borító: Ismét bajban vagyok ezzel a borítóval. Szép, szép, de mégsem jó. Calla nem nézhet így ki. Nagyon zavar engem rajta az a sok festék, hiszen ő soha, de soha nem festi magát. Nekem ismét csak jobban tetszenek a külföldi borítók, illetve azok egy része:

Ez pedig ugyanazért nem tetszik, amiért a magyar sem

Nekem ez az abszolút kedvencem





A könyv folytatása a Wolfsbane címet kapta és 2011 júliusában jelenik meg Amerikában. (Lesz harmadik rész is természetesen, az majd valamikor 2012-ben).
Íme a Wolfsbane rövid tartalma és borítói:
A Wolfsbane (A keresők) ott kezdődik, ahol a Nightshade véget ért. Calla Tor esküdt ellenségei, a Keresők barlangjában ébred, és biztos benne, hogy napjai meg vannak számlálva. Ám a Keresők egy ajánlatot tesznek neki: el kell pusztítania a régi mestereit.
Callának nehéz döntéseket kell meghoznia. El kell döntenie, kinek az oldalán harcol és kérdés, kibírja-e az igaz szerelem mindezt. 
A Wolfsbane-ben több új karakter is feltűnik, akik igazán szórakoztató és vicces karakterek lesznek, Calla több döntést is hoz majd, néha jót, néha rosszat, aminek viselnie kell a következményeit. Hogy hogyan alakul kapcsolata Shay-jel és Rennel, kérdés... Majd megláltjuk akönyvből - remélhetőleg mielőbb!









2011. május 11., szerda

The Hunger Games-Az éhezők viadala film szereplői

A mai napon hozták nyilvánosságra, hogy Az éhezők viadala filmben Haymitch szerepét Woody Harrelson fogja játszani. Szerintem remek választás, én személy szerint imádom őt, kiváló színésznek tartom, és nem is lehetne jobbat találni erre a szerepre!



Majdnem minden más szereplő is megvan, remélem, nem hagyok ki senkit, a köv. a szereplőgárda:  Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Wes Bentley, Elizabeth Banks, Dayo Okeniyi, Amandla Stenberg, Jack Quaid, Leven Rambin, Willow Shields, Paula Malcomson, Ian Nelson, Kalia Prescott, Ethan Jamieson, Tara Macken, Chris Mark, Jacqueline Emerson, Ashton Moio, Kara Petersen, Sam Ly, Leigha Hancock, Samuel Tan, Mackenzie Lintz, Imanol Yepez-Frias, Annie Thurman and Stanley Tucci.
A viadal résztvevői:

2011. május 8., vasárnap

Sarwat Chadda: Az ördög csókja

FülszövegA rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi San Greal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?




Cselekmény: Előre bocsátom: a fülszöveg nem tökéletes. Szerintem a könyv abszolút másról szól, mint amit ez előre jelez. Igaz ugyan, hogy Billinek, ennek a majdhogynem fiúnak nevelt lánynak az a dolga, hogy megöljön egy  kisgyereket, hogy ezáltal bekerülhessen a Rendbe, jobban mondva a Templomos Lovagok közé. De ez egy egyáltalán nem fontos része a könyvnek - arról nem is beszélve, hogy ez a kisgyerek egyáltalán nem ártatlan -, csupán azt hivatott bemutatni, hogy mi is igazából a dolga, az értelme annak, hogy létezik ez a csoportosulás (hihetetlen, hogy mi mindent belemagyaráztak már a Templomos Lovagok mondájába, és még mindig nincs vége, még mindig lehet hozzátenni és elvenni, nem? Ez engem mindig meglep: milyen végtelenül gazdag az emberi fantázia!)


Szóval Billi tizenöt éves, apja egyedül neveli. Ez még nem rendhagyó, nincs benne semmi rendkívüli. Csakhogy Billi apja a Templomos Lovagok nagymestere, akik arra tették fel az életüket, hogy megmentsék az emberiséget a gonosz (legyen az akár a Sátán, akár a bukott angyalok - élükön Mihály arkangyallal). Billi ennek a rendnek lesz a tagja barátjával, az orákulum Kay-jel együtt. Ám egy napon megismerkedik Mike-kal, és a korábbi csendes lázadása felszínre tör: egyre kétségbeesettebben vágyik a rendes, hétköznapi életre.


Félreértés ne essék, romantika nem igazán van benne! Lehetne, többször is megérint minket a lehetősége, de egyáltalán nem tud kibontakozni. Ez egyébként jellemző az egész könyvre ...A lehetősége megvan sok mindennek benne, de valamiért mégsem sikerül beteljesülnie... Többször lehetne benne pl. megható jelenet, de egyszer sem ér el odáig, hogy megérintsen minket. Csatajelenetek, összecsapások bőségesen akadnak, a mitológia gyönyörűen megjelenik (bár hozzáteszem: olyan hirtelen és egyszerre zúdul a nyakunkba, mint egy történelemlecke), a gonosz alakja nagyszerű. 
Meglepetések nem érnek minket, már az elején sejteni lehet, hogy ki a gonosz, de hál' istennek hamar le is lepleződik, így nem gond, hogy él bennünk a gyanú. A végével ugyanez a helyzet.


Karakterek: Billi a főszereplő, a maga tizenöt évével igazi tinédzser: lázad az apja ellen, lázad a sorsa ellen és önmaga ellen is, hogy aztán a könyv végére belássa, hogy hogy a helye a világban. Nekem nem lett a kedvencem, eleve nem szeretem az ennyire kemény és fiús lányokat, ráadásul Billi annyit nyavalyog, annyi elégedetlenkedik, engem halálra idegesített.
A legszórakoztatóbb karakter egyértelműen Mihály, őt nagyon bírtam. És a Sátánt. Benne pedig az volt számomra a legmeglepőbb, ahogy az író ábrázolta. Sosem fordult meg a fejemben az, hogy a Sátán netalántán szemüveges ??!! :-)) Érdekes volt!
Kayt végig sajnáltam, de nem állt közel a szívemhez. Valamiért azonban az az érzésem, hogy vele még találkozni fogunk valamiképpen.....


Összességében: Izgatottan vettem a kezembe ezt a könyvet, amiért végre elolvashatok egy új piros pöttyöst. Hát, talán nem ezzel kellett volna kezdeni. Többet vártam tőle. Eleve a borító alapján azt gondoltam,hogy ez egy középkorban játszódó könyv. Nem is tudom, talán a kard és a lány ruhája miatt...Meglepett, hogy napjainkban játszódik. A sztori maga jó volt, izgalmas, nekem a kidolgozottsággal voltak problémáim és a karakterekkel, akik nem tudták megszerettetni magukat velem... 


Borító: A borító szép, szeretem a háttérben feltűnő alakot, olyan titokzatos. Kár, hogy nem igazán illik a könyvhöz - olyan, mint a fülszöveg. Olyan szerelmes, romantikus benyomást kelt, ami ugye nem nagyon van a könyvben. Félrevezető a lány ruhája is - lám én a középkorba képzeltem. És egyébként sem lehet ez Billi, aki rövidhajú és fiús.... 
Bár szebbnek nem szebb, de a könyvhöz jobban illeszkedik a külföldi borító.






Összességében: Számomra ez egy egyszer olvasható könyv, aminek a világa érdekes és sötét, a kidolgozottságával vannak problémáim, de kíváncsi vagyok a második részre - ennek ellenére. Ez már külföldön megjelent, címe Dark Goddess. A tartalmáról ennyit:
Lelkitársának, Kaynek halála után Billi SanGreal beleveti magát a Templomos Lovagok brutális világába. Itt nincs helye többé az érzelmeknek - az élete most már csak a sötét erők elleni küzdelemről szól.
Ám amikor Billi és a többi lovag egy kegyetlen vérfarkas támadás középpontjába kerül, a harcot egyedül Billi éli túl - valamint egy fiatal lány, akit Billi meggondolatlanul megment és vele együtt menekül. De Vasalisa nem hétköznapi lány. Ő egy kontrollálatlan erővel bíró avatar - és nem csak a vérfarkasok akarják őt megszerezni.
Billinek a fagyos Oroszországba kell menekülnie és megmentenie a világot a pusztulástól.




Az író, Sarwat Chadda  templomos lovagként



2011. május 3., kedd

Julia Quinn: Sir Phillipp-nek szeretettel (Bridgerton család 5.)

Fülszöveg: Sir Phillip tudta, hogy Eloise Bridgerton vénkisasszony. Azért kérte meg a kezét, mert feltételezte, hogy szerény, nincsenek nagy igényei, és nagyon, de nagyon szeretne már férjhez menni. Csakhogy… nem ilyen volt, és nem így volt. Az ajtaja előtt megjelent fiatal nő minden volt, csak nem csendes, és amikor végre becsukta a száját, Sir Phillip nem akart mást, csak csókolni… illetve mást is akart.

Vajon elment az esze? Eloise Bridgerton nem mehet feleségül egy olyan férfihoz, akivel sohasem találkozott! De aztán gondolkodni kezdett… és eltűnődött… és azon kapta magát, hogy bérkocsiban indul éjnek évadján, hogy találkozzon a férfival, akivel talán tökéletesen illenek egymáshoz. Csakhogy… nem volt tökéletes. A tökéletes férj nem lehet szeszélyes és rossz modorú, és bár Phillip nyilvánvalóan szép ember, de nagydarab, magas és erős, és nyers modorú; egyáltalán nem olyan, mint azok a londoni úriemberek, akik addig megkérték a kezét. De amikor elmosolyodik… megszűnt létezni a külvilág, és Eloise csak csodálta… vajon ez a tökéletlen férfi neki tökéletes lehet?

Cselekmény: Ugye sokszokszor említettem már, hogy nem nagyon szeretem a Harlequin jellegű romantikusokat? Tartom magam továbbra is ehhez, ezen ennek a könyvnek sem sikerült változtatnia. Hogy miért?....

Eloise Bridgerton levelezni kezd egy távoli unokatestvére özvegyen maradt férjével, és egy év levelezés után Sir Phillipp invitálja, látogassa meg, találkozzanak személyesen, hogy meglássák, vajon illenek-e egymáshoz. Az úr ugyanis anyát keres árván maradt ikreinek. És Eloise - csodák csodájára - kapva kap az alkalmon és elszökik otthonról, hogy találkozzon Sir Phillipp-pel (elég túlzás úgy gondolom, hiszen egyetlen lány sem kockáztatta volna a 19. század elején/közepén, hogy ilyen csorba essen a becsületén egy sosem látott idegen miatt, egyetlen lány sem tett volna ilyesmit  ) Itt kezdődik találkozásuk, és csodálatos egymásra találásuk. 

Vérbeli, kosztümös romantikus történet, sokszor túlzó, sokszor valóságtól elszakadó, nekem túl sok, de sokan szeretik a túlfűtött romantikát...

Karakterek: Eloise nekem elég idegesítő nőszemély. Folyton fecseg, sokszor  igen bután viselkedik. A szökése egy meggondolatlan, felelőtlen személyre vall, ugyanakkor a köv. pillanatban pedig két gyermek felelősségteljes, megbízható igazi szülője válik belőle. Sok az ellentmondás!

Sir Phillipp sem nőtt a szívemhez, főleg, miután Eloise beszélni szeretett volna vele. Az az elutasítás, igazán bunkó volt!

Kedvenc karakterem Anthony, ELoise legidősebb bátyja, ezért el is határoztam, hogy el fogom olvasni az ő történetét a Bridgertonok közül... 

Borító: A borító igazodik a történethez: lefesti annak romantikáját és jellegét. Én nem nagyon csípem az ilyen borítókat, de nekem sem lenne más ötletem ....

Ha pontozni kell, én 3 pontot adok.




Template by:
Free Blog Templates