2014. június 28., szombat

Marie-Aude Murail: Oh, boy!

http://media-addict.hu/wp-content/uploads/2014/06/oh-boy-banner.jpg



Szereted a francia kultúrát? No, és olvasnál olyan könyvet, ami elgondolkodtat, megnevettet és megríkat? Ülj fel velünk arra az érzelmi hullámvasútra, amit az Oh, boy! jelentett a számunkra. A négy állomásos Blogturné keretein belül megismerheted azt a csodálatos könyvet, ami mindannyiunkat elvarázsolt.





Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 192 oldal
Kötéstípus: kartonált
Fordító: Burján Monika
ISBN: 9789632455716

Fülszöveg:
Három testvér. Néhány órája magukra maradtak a világban, de megesküdtek, hogy soha nem választhatják el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül.

A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival.

A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni.  Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul  ez a két személy ki nem állhatja egymást.

Hihetetlenül finom humorba csomagolt, napsugaras derűvel átszőtt megrendítő történet.
Mert az élet már csak ilyen...


A könyvről:
Néha, a könyvhalmok sokasága között akad egy olyan könyv, aminek olvasása közben jön egy pillanat, a könyv egy piciny momentuma, ami szíven üt. Szinte belém fúrja magát az a pillanat, a lelkemig hatol, és onnantól kezdve soha többet nem szabadulok tőle. Onnantól kezdve az a könyv az én könyvem lesz, egy történet, amit nekem írtak, ami az enyém, a lényem egy kicsiny része, aminek a sorsát mindig a szívemen viselem. 
Nem elég rá a kifejezés, hogy a kedvenc könyvem, mert ez sokkal több annál. Ez az ÉN könyvem. És ha van is hibája, tökéletesen sikerül figyelmen kívül hagynom, mert a többi érzés minden mást elhomályosít és teljesen elborít...

Nos, az Oh, boy! pontosan ez a könyv!

Történetét tekintve három testvérről szól, akik elveszítik édesanyjukat, így rokonok, barátok nélkül egyedül maradnak. A gyámhivatal és a bíróság igyekszik nekik a lehető legjobb megoldást megtalálni, és felkeresik az apa első házasságából született két féltestvérüket: Josiane-t, a jómódú orvost, aki évek óta küzd azért, hogy saját gyermeke szülessen, és a nagyvilági, meleg Barthélémy-t, aki saját maga sem nőtt még fel igazán.
S miután a kezdeti ellenkezés után a gyámságot mindkét fél vállalná, megkezdődik a huzavona a gyermekek elhelyezéséért. 
Közben tanúi lehetünk annak, miként alakul ki egy család, mekkora ereje van a szeretetnek, milyen tragédia egy váratlanul jövő betegség, és mennyi erő lakozik egy emberben, ha van miért küzdenie...

Az Oh, boy! egy csodálatos történet a szeretetről és az önzetlenségről, mely mellőz minden érzelgősséget és felesleges szentimentalizmust. Őszinte, bátor és szókimondó, ragyogóan intelligens írás!

Történetvezetése lineáris és egyszerű, a három árván maradt kisgyerek gyámság alá helyezésének huzavonáját meséli el, miközben olyan kemény és kényes témákat érint, mint az összetartás, a családi titkok, öngyilkosság, homoszexualitás, családon belüli erőszak, betegség és veszteség.


Csodálatosan megható példa a testvéri szeretetre és összetartásra a három Morlevent gyerek karaktere, akik a történet elejétől kezdve egy csapatot alkotva, egymást védelmezve küzdenek azért, hogy együtt maradhassanak. S bár egymás iránti elköteleződésük értelmezése bájosan gyermeki és mosolyt csal az arcunkra, mégis meghatódva tekintünk rá.


Ugyanakkor fontos elmondani, hogy Marie-Aude Murail igen alattomosnak és meglehetősen keménynek ábrázolja az életet, igen nehéz próbatételek elé állítva a szereplőket.  Mindannyiuknak meg kell küzdeniük valamivel, ám úgy küzdenek - mindannyian -, hogy attól a kedves Olvasó minden önkontrollját elvesztve zuhan a fájdalom, majd a boldogság és meghatottság legmélyebb rétegeibe.


A pillanat, amikor úgy éreztem, a szívem most megszakad, arra késztetett, hogy lerakjam a könyvet, lélegezzek mélyeket és összeszedjem magam. Lehetséges, hogy anyaként mélyebben és fájdalmasabban él meg az ember olyan helyzeteket és szituációkat, amelyek gyermekeket érintenek. De lehetséges, hogy egyébként is beleszakadt volna a szívem. Mindenképpen összeestem, Barttal együtt elvesztettem minden erőmet... A következő oldalon viszont már a könnyeimet nyelve nevettem a boldogságtól, és nem is tudtam volna megmondani, hogy melyik fáj jobban: a szomorúság vagy az öröm. A veszteség vagy az a hihetetlenül ártatlan és gyermeki őszinteség, ami áthatja a könyv egészét...



Azt gondolom, Marie-Aude Murail remek ismerője lehet a gyermekeknek és az emberi léleknek. Az emberi kapcsolatok, a lelki folyamatok ábrázolása ugyanis annyira hiteles és természetesen árnyalt, hogy ezt csak olyasvalaki tudja ilyen profi módon megtenni, aki részese ezeknek valamilyen szinten. Aki foglalkozott már gyermekekkel, átélt vagy látott már hasonló helyzeteket...S teszi ezt olyan magától értetődően, mindennemű túlírás és komplikálás, bonyolult lelkizések és érzelemkitörések nélkül, ami mindenképpen elismerésre méltó!

Nyelvezete csodálatosan vicces, gyermeki és bájos, ugyanakkor komoly témákat érintő, választékos és magával ragadó. Az írónő olyan bámulatosan lavíroz a gyermeki és felnőtt nyelv adta lehetőségek és kifejezések között, ami mindenképpen említésre méltó.

Összességében véve azt mondanám: számomra az Oh, boy! az idei év legnagyobb meglepetése és legnagyobb könyves élménye! Hiszen sok könyvet olvastam már, ami megnevettetett. Sok könyvet olvastam már, ami könnyeket csalt a szemembe. Sőt olyat is, ami mindkettőt tette velem egyszerre. Ám nagyon kevés olyan könyvet olvastam eddig, ami mindezt olyan mély gyermeki őszinteséggel, olyan naiv természetességgel tette, mint Marie-Aude Murail ebben a történetében. Hihetetlenül nagyszerű könyv!

Karakterek:
Nehéz lenne megmondani, hogy melyik volt az a karakter a könyvben, akit e legeslegjobban szerettem. Az is lehetséges, hogy nem is tudnék kiemelni senkit...Minden szereplő különleges és egyedi volt a maga nemében, mérhetetlenül szerethető, bájos, összetett, mégis tökéletes.

Barthélémy-t talán nevezhetjük a könyv központi figurájának, hiszen a könyv igazából talán nem is a három Morlevent gyerek, hanem az ő történetét meséli el. Azt, hogy egy ember, aki eddig az apja vétke mögé bújva igyekezett kihúzni magát a felelősségvállalás terhe alól, hogyan kénytelen felnőni, hogyan képes levetkőzni az egocentrikusságát és felvállalni a valódi érzéseit. Bart ugyanis ezt tette: mivel az apja elhagyta még a születése előtt, egyfajta védőfalat húzott maga köré és úgy érezte, hogy minden joga megvan a felelőtlenségre és a kötetlenségre. Ám testvérei felbukkanása felborítja az egész életét, és a fiú átesik egy nagyszerűen felépített karakterfejlődésen. Szerettem, értettem, sajnáltam Bartot, ugyanakkor fejet hajtok előtte, amiért képes volt megváltozni és beismerni a hibáit! Nagyszerű karakter!


Josiane kezdeti irigységét, azt, hogy a gyerekekkel próbálja valóra váltani saját álmait kezdetben nagyon gyűlöltem. De a végére az ő karaktere is tökéletesen átalakult, átformálta őt a három pici gyerek, az a szeretet és összetartás, amit egész lényük sugall. 


És ezek után vajon mit is lehetne mondani a gyerekekről? Bájosak, édesek, bátrak és erősek. Olyanok, mint bármelyik gyerek és mégis saját egyéniségek. Simeon bölcs ereje, Morgane mérhetetlen szeretete, Venise szeretetéhsége megmosolyogtató és bámulatos. Lehetetlenség ellenállni nekik! 

Borító:
Az Oh, boy! a világ számos országában megjelent már, a legkülönfélébb borítókkal. Van olyan borító, ami egészen vidám hatást kelt, van, ami kevésbé... A legszörnyűbbek szerintem a Baribe-t megjelenítő borítóképek, azok számomra közönséges és giccses hatást keltenek. Talán az egyik legjobb a német borító tornacipős képe, de nekem még ez sem az igazi...
Azt kell mondanom, akkor már a legegyszerűbb, mégist talán ezért a legtalálóbb és legstílusosabb a magyar borító elegánsba hajló, ám mégis visszafogottan bohókás megjelenése!






Oh, boy!  A színpadon


Marie-Aude Murail könyve 2000-ben jelent meg hazájában, Franciaországban. A könyv hamar nagy sikert aratott, film- és színházrendezők figyelmét felkeltve és megmozgatva.


Olivier Letellier rendező is felfigyelt Murail nagysikerű történetére, és hamarosan színpadra is vitte, méghozzá meglehetősen rendhagyó formában: egyetlen szereplő, Bart meséli el a történetet, előadása közben különböző tárgyakat, díszleteket felhasználva, a világot tárgyakkal rekonstruálva. Az előadás során egy egyszerű szekrény formázza meg az asztalt, az ágyat, a kórházi ajtót és még sok egyebet.

A címszerepben díszelgő Lionel Erdogan nagyszerűen alakítja a homoszexuális, felelőtlen fivért, akit testvérei felbukkanása arra kényszerít, hogy végre felnőjön és felelősséget vállaljon. Hol ugrál, hol pajkosan csibészkedik, hol egy gumikacsával társalog. Az előadásról nyilatkozók így aztán egyöntetűen arról nyilatkoznak, hogy Erdogan tökéletesen jeleníti meg előadásával a könyv érzelmeit, hol megnevettetve, hogy megríkatva a közönséget.

2010-ben az előadás megkapta a megtisztelő Young Moliére díjat, bár az iskolai bemutatók szükségességét és helyességét több ízben is megkérdőjelezték, azt állítva, hogy helytelen képet vetítenek vele a kisgyermekek elé. Az előadás sikere ennek ellenére is töretlen és megkérdőjelezhetetlen.




Nyereményjáték


Minden ember kötődik valamihez. Minden ember másban találja meg a vigaszt, a biztonságot, a nyugalmat. A gyermek a játékban, a felnőttek - jó esetben - egy jó könyvben, sportban, egy általuk kiválasztott hobbiban.



Természetesen a Morlevent gyerekeknek is vannak jellemző tárgyaik, olyan dolgok, amelyekhez erősen kötődnek, amelyekkel szívesen foglalkoznak. Vagyis: amik jellemzik őket. Vajon kitaláljátok-e, hogy kinek mi lehet ez? 



Minden blogon mutatunk egy képet a szereplőket jellemző egy-egy tárgyról. Találd ki, melyik tartozhat Barthoz, melyik Simeonhoz, Morgane-hoz és melyik a kis Venise-hez! A rafflecopter dobozban a felsorolt képek neve mellé írd be a hozzá tartozó karakter nevét, s ha jól párosítod a képeket a szereplőkkel, esélyes leszel megnyerni a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három könyv egyikét!

(A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyertest kérjük, 72 órán belül jelentkezzen a nyereményéért, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)




Résztvevő blogok

06.26.: Media-Addict.Hu + A filmről
06.28.: Roni Olvas + Oh, boy! a színházban
06.30.: Zakkant Olvas + Idézetek
07.02.: Könyvgalaxis 





A könyv már megrendelhető! Kattints a képre!




2014. június 27., péntek

100 + blogturné


Úgy gondoltuk, egy rendhagyó blogturnéval ünnepeljük meg, hogy kerek 100 könyv szerepelt már a Blogturné Klub repertoárján.


Gyakran jönnek kérdések tőletek, olvasóktól a turnék háttérmunkáival kapcsolatban. Összeírtunk néhány kérdést, amikre válaszolva képet kaphattok, hogyan is áll össze egy blogturné, mi a tagok személyes véleménye egy-egy témában, mik voltak az emlékezetes pillanatok az első 100 könyvvel kapcsolatban. 



Ezen a turnén sem vesz részt mindenki közülünk, inkább csak a legjátékosabb kedvűek.



Fogadjátok szeretettel ezt a különleges turnét, utána pedig következhet az újabb 100 remek könyv!



Mi a legnehezebb dolog a blogturnézásban?
Kettő nehéz dolog van benne: az egyik az idő beosztása és folytonos hiánya. 

Nem vagyunk főállású bloggerek, mindannyiunknak van privát élete, amit az olvasáson és a blogíráson kívül is élnünk kell. Így aztán nehéz mindent jól megszervezni és jól időzíteni. Nekem leginkább az éjszakák maradnak ezekre a dolgokra, a nap többi részét elveszi a munka, a 2 lányom, a férjem, a háztartás, a családi programok, barátok. Tehát mindent jól kell megszerezni, minden időt pontosan beosztani. 

De megéri, mert szeretem csinálni! Jó érzés megosztani valaki olyannal a gondolataimat, akik tudják és értik, hogy miről beszélek, akik hasonlóként rajonganak a könyvekért, mint én, akik szintén szerelmesei a történeteknek. 
Jó érzés kapni a visszajelzéseket, amik Tőletek érkeznek, vagy fogadni a kiadó vagy az író elismerő szavait, köszönetnyilvánítástát...Ez minden időt kárpótol...



A másik nehézség talán az együttműködésben van. Sokan vagyunk, az ország különböző részeire szétszórva - sőt még az országon kívül is! Nehéz olyan időpontot találni, amikor mindenki egyszerre van gép előtt, amikor valamit gyorsan megbeszélhetünk, eldönthetünk, megszavazhatunk. Ráadásul mind különböző egyéniségek vagyunk, eltérő életfelfogással, tapasztalatokkal és véleménnyel. Nem mindig értünk egyet dolgokban, sokszor kell kompromisszumot hoznunk, alkalmazkodnunk, hozzácsiszolódni a másikhoz. És bizony, ez nem mindig egyszerű...

Mennyi időt vesz igénybe egy turnés poszt összeállítása?

Amennyiben nem én vagyok a kampányfőnök - vagyis nem az én dolgom a banner megszerkesztése, a nyitószöveg megírása, az extrák keresése és egyebek - akkor valamivel kevesebb ideig, de nyilván attól is függ, hogy éppen mi a vállalt extrám, kiegészítő információm a könyvhöz. Volt már olyan posztom, amikor csak az extrát csináltam majd' egy egész napon át - képeket kerestem, írtam, fordítottam, szerkesztettem stb. 
Ha nem túl bonyolult az extra, nekem akkor is elég sok ideig tart megírnom egy posztot. Örök maximalista vagyok magammal szemben, semmi sem elég jó, sokszor átírok valamit, javítgatom, törlöm, újraírom. Amióta a Blogturné Klub tagja vagyok, sokat "javultam" abból a szempontból, hogy hatékonyabban, gyorsabban írok, mivel kevés az idő, nem hagyom elkalandozni a figyelmemet és jobban koncentrálok arra, amit épp csinálok (tudjátok, a tanulás klasszikus esete, amikor minden jobb, mint az, ami a tankönyvben van .... ).

Változtak a blogolási szokásaid a Blogturné Klub miatt?
Igen, ahogy az imént is említettem, sokkal gyorsabban megy összeállítani egy posztot. Ez nagyrészt annak a régi, jól bevált módszernek köszönhető, hogy ha nincs időm rögtön olvasás után posztot írni, fogom a jegyzetfüzetemet vagy egy papírlapot, és máris írom, ami először eszembe jut. Afféle vázlatot készítek, hogy a későbbiekben is emlékezzek rá. Van hogy ez elmarad...utána sokkal nehezebb megírni egy értékelést...

Hogyan változtak az olvasási szokásaid az eltelt idő alatt?
Persze, most már csak olvasási szokásaim vannak! :) Viccet félretéve: gyorsabban olvasok azt hiszem, és nem önkéntesen választom ki, hogy éppen mit olvassak, hanem többnyire van egy sorrend, aszerint, hogy melyik turné jön előbb, melyik később. Van, hogy annyira nem vagyok ráhangolódva egy könyvre, hogy egy időre félrerakom, és kezdem a következőt, de ritkán esik meg az ilyesmi.

Mi volt a legjobb dolog, ami a Blogturnénak köszönhetően megtörtént veled? És mi volt a legrosszabb?
A legjobb dolog mindenképpen az, hogy megismerhettem a BTk tagjait. Mindenféle álszerénység nélkül mondhatom, hogy mindannyian igazán kivételes emberek, saját egyéniségek, különlegesek, egyediek. Nagyon jó velük együtt "dolgozni".
A legrosszabb? Talán a folytonos időhiány miatti állandó aggódás, a stressz...De szerintem már ezen a téren is mindannyian nagyon sokat edződtünk! 

Mi volt a legkellemesebb élményed a turnék alatt?
A BTK karácsony megírása. Napokon át, zárt csoportban írtuk a posztokat, egyiket a másik után, rengeteg vicces sztorival, nevetéssel, vagy sokkal inkább őrült vihogással. :) Szerintem mindannyiunk számára örök emlék marad!



Mint kampányfőnök, melyik turné állt legközelebb a szívedhez?

Mindegyiket sajátomként, szinte az én produktumomként kezeltem, és nagyon nehezen is választok közülük. Ha nagyon muszáj, azt hiszem, A Hold legsötétebb oldalát mondanám. Nagyon szerettem ezt a könyvet, ráadásul a Kolibri Kiadóval is meglehetősen jó kapcsolatot ápolok, így aztán nagyon a szívemen viseltem a sorsát. Talán az egyik legjobb bannert sikerült legyártanom hozzá - mármint azok közül, amiket én csináltam, élveztem a holdraszállásról írt extrám minden sorát (régóta érdekelt már a téma) és a könyv az egyik nagy favoritom azóta is...Olvastátok már? Remélem!




Mennyi blogturnén vettél már részt?
Összesen 54 turnés könyvet olvastam, de csak 46 turnéban vettem részt, mint turnéállomás. 


A 100 turnés könyv írója közül ki az, aki a legnagyobb hatást tette rád, akinek a stílusa a leginkább tetszett?
Talán azért, mert még nagyon friss az élmény, de jelen pillanatban Marie-Aude Murailt mondanám - ha a 100 turnés könyvben ő már benne lenne, de ő csak a 101-dik lesz...
Így aztán Maggie Stiefvater nevét említeném A Skorpió vágtával... Amikor a Shivert olvastam még annak idején, meg voltam győződve róla, hogy ő egy művész lélek, aki nem is igazán a történettel, sokkal inkább azzal próbál sugallni felénk valamit, ahogyan ír, ahogy a szavakat formálja, zenébe önti, körénk varázsol egyfajta hangulatot. 
Aztán elolvastam a Lamentet és óriásit csalódtam... 
De jött A Skorpió Vágta! Minden korábbi lelkesedésem visszatért az írónővel kapcsolatban, minden korábbi felvetésem újra beigazolódott és megerősítést nyert. Csodálatosan ír - amikor tényleg csak ír, és nem akar írni...Nagyon szeretem az általa keltett hangulatot, a stílusát, a karaktereit.... remélem, visszatér még ez az írásmód más könyveiben is...


Melyik könyv tetszett a legjobban a 100 turnés regényből? Vagy melyik 3?
Nem tudom, ezt a kérdést igazából ki találta ki, de ennél gonoszabb kérdést el sem tudnék képzelni... Mert annyira nehéz kiválasztani hármat a sok-sok jó közül!!!!

A Flat-out-Love mindenképpen! Pont karácsony előtt olvastam, időszerűen, érzékenyen a mély és szívenütő dolgok iránt... A mai napig nagyon szeretem, és mindig Lupi jut eszembe róla, akivel együtt áradoztunk róla olvasás közben...:) Nietsche a barátod még? 

Aztán ott van a Hold legsötétebb oldala, ami az egyik legmegkapóbb könyv és legmegrázóbb számomra, amit olvastam a BTK során...

És nem tudok választani A Skorpió Vágta és az Éles helyzet között, mert mindegyiket imádtam! 

És ezzel még nem soroltam fel valamennyi kedvencemet....!!!

Ebből a 99 könyvből, amit olvastál, azok közül melyik karaktert gyűlölted a leginkább? (Még ha az értékelésed pozitív is. A tartalom és a karakter nem mindig függ össze.)
Azt hiszem az Elakadó lélegzet Carolját. Más nem rémlik...

A 99 turnés könyvből melyik szereplő hasonlít rád leginkább? És kinek a bőrébe bújnál legszívesebben?
Azt hiszem a Csak egy nap főhősnője, Allyson - de szerintem elmondhatjuk még ugyanezt magunkról néhányan :) 
S hogy kinek a bőrébe bújnék legszívesebben? Talán Americáéba a Párválasztó sorozatból, aki egy izgalmas kalandba csöppen, csodás és mesebeli új világba, majdhogynem egy tündérmesébe. Igen, azt szívesen kipróbálnám...

Volt olyan turné, aminél utólag megbántad, hogy jelentkeztél rá?
Igen, volt. Annyira megbántam, hogy aztán a végén nem is vettem részt benne, kiszálltam a turnéjából. Rossz választás volt, annak ellenére, hogy a fülszövege páratlan élményről árulkodott...megkaptam, csak nem úgy, ahogy én gondoltam :)

Ki az a bloggertársad, akit a legkevésbé ismersz? 
Hú, azt hiszem, többen is vannak, akikkel kevesebbet kommunikálok talán, mint mondjuk mással, így aztán nem is tudok róluk olyan sokat. Ezzel nincs gond, hiszen mások vagyunk, más könyveket olvasunk, még az életkorunk is nagyon különböző... 

Ki az a bloggertársad, akivel a legszívesebben találkoznál személyesen - azok közül, akikkel eddig még ez nem történt meg?
Sok emberrel találkoztam már személyesen, és a többiekre is mind kíváncsi vagyok! Mindenkire, kivétel nélkül!


+ 1. Ki volt a legszexibb karakter a 99 történetből?

Nos, ezt a kérdést kizárólag azért tettem be az általam választottak közé, mert kifejezetten nekem ajánlották kedves blogturnés társaim. 
Hogy miért, annak igen kiterjedt és emlékezetes története van, méghozzá olyan, amit átfűt a női hormonok tombolása és a könyvbéli férfikarakterek erőteljes szexuális kisugárzása - amit természetesen nem az írók, sokkal inkább az Olvasók fantáziája gerjeszt! És hogy a BTK tagjainak - mint Olvasóknak - mekkora a fantáziája - arról ódákat tudnék mesélni! 18-as karikával....
S hogy mindez hogyan derült ki? Talán már az elejétől, az első perctől fogva nyilvánvaló volt, de az adventi BTK-s sztori megírása közben már biztos voltam benne: ha sok nőt összeengedünk néhány markáns férfi karakterrel, ott bizony elszabadul a pokol...vagy inkább az orgia?



Akkor legalábbis mindenképpen, ha a sok nő a BTK tagjai közül kerül ki...

S ha köztük csupán egyetlen józan gondolkodású, feladat-orientált és felelősségteljes személy akad, akkor neki bizony néha féken kell tartani a tomboló vágyakat! 

Na, ez volnék én! Természetesen! :)

Mivel azonban ez a néhány kedves nőszemély ezt a kérdést kifejezetten nekem ajánlotta -  nem kevés pimaszsággal - így aztán tessék, a válaszom:

- számomra igazán szexi karakter, vagyis az a fajta, akiből sütött az erotika, talán egyetlen volt, méghozzá Daemon Black. Izzott körülötte a levegő, a pimaszsága visszavágást kívánt, ő tipikusan az a figura, akit mindenki meg akar leckéztetni. Bárhogyan....Mindegy hogyan.


- de ha a karakter minden tulajdonságát összerakva kellene kedvenc férfikaraktert választani, akkor én elsőként Sean-t választanám a Skorpió vágtából. Nagyon motiváló a visszahúzódó, szótlan, mégis tiszteletet parancsoló személyisége,  nemcsak csodálatot és tiszteletet vált ki, de a vágyat is arra, hogy kifürkéssze az ember minden titkát és megvigasztalja minden bánatát. Nem érzelmes és romantikus típus, mint Sam a Shiverből, de nagyon is érző és gyengéd. Ő igazi férfi: erős, vad, szenvedélyes, de nagyon is gyakorlatias és nyugodt természet. Szóval így aztán maradjunk Sean-nál. 

De ide sorolhatnám Arcturust, az Éjurat és Dmitrijt is....


Nyereményjáték!!!

a Rafflecopter giveaway


És a Blogturné Klub többi tagja...

2014. június 22., vasárnap

Katja Millay: A nyugalom tengere




A Blogturné Klub újra egy nagyon hosszú turnéra indul, ezúttal Katja Millay: Nyugalom tengere című regényét szeretné Nektek bemutatni 13 bloggerének segítségével - június 10 - 22 között.

Az értékelések és extrák mellett, a már megszokott játék sem marad el, ha ügyesek vagytok, akkor a blogturné végén megnyerhetitek az egyik példányt a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 könyvből.

Katja Millay: A nyugalom tengere

Kiadó: Könymolyképző Kiadó
Oldalszám: 504 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Besorolás: NA, realista, romantikus

Fülszöveg:
A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.


A könyvről:
"Ha lenne nálunk teleszkóp, megmutathatnám neked a Nyugalom tengerét. – Az égre szegezi az ujját. – Látod? Odafent, a Holdon. Szabad szemmel nem igazán lehet kivenni. 
...
Azért raktam ki azt a képet, hogy emlékeztessen, mekkora kamu az egész. A neve alapján régen azt hittem, hogy a Nyugalom tengere egy gyönyörű, békés hely. Ahová szívesen kerülne az ember a halála után. Ahol csönd és víz vár. Egy olyan hely, ami egyszerűen elnyeli, mindenképpen befogadja az embert. Szépen elképzeltem az egészet. ...
De nem valóságos. A Nyugalom tengere még csak nem is tenger. Csak egy nagy, sötét árnyék a Holdon. Már a neve is hazugság. Nem jelent semmit."

És valóban. Nastya három évvel ezelőtt nemcsak a bal kezének rugalmasságát és önmagát veszítette el egy őt ért brutális támadás során, hanem a hitet is. A hitet a jövőben, az emberi jóságban és önmaga tiszteletében. Vadóc módjára sminkel, kihívóan öltözködik, de nem beszél és teljesen elutasít mindenkit maga körül. Nagynénjéhez költözik és új iskolába kezd járni.
Rajta kívül csak egyetlen ember van a suliban, aki hozzá hasonlóan elszigetelődik a társaitól. Josh, aki 17 éves korára elveszítette családjának minden tagját: először anyját és húgát, aztán apját, nagyanyját, s most a nagyapját is. Ezért aztán próbálja távol tartani magát mindenkitől, mert tudja: megszakadna a szíve, ha még egyszer valakitől el kéne búcsúznia.
Ám a sors mindig a legváratlanabb helyről kínálja a gyógymódot, s Nastya és Josh hamarosan barátságot kötnek...

Katja Millay regényére ráfoghatnánk, hogy ez egy szerelmes könyv. És valóban: két magányos, tizenéves fiatal egymásra találásának, lassan, óvatosan kialakuló szerelmének története ez a regény. 
Ám ha ezt mondanánk, igazából semmit sem mondanánk el róla. Merthogy sokkal több, sokkal mélyebb és lényegibb dolgokról szól, nem csupán két fiatal, sokkal inkább két túlélő, két megviselt és reményvesztett ember küzdelme ez. Küzdelme az élettel, a jövővel és a múlttal, egymással és önmagával. 

Történet a szerelemről, gyűlöletről, veszteségről, bűntudatról, megbocsátásról és a reményről.

A könyvet végigkíséri a két szereplő kettős, egymást váltó narrációja, mely mély, intenzív megértést biztosít az Olvasó számára, s a lényegi dolgok kimondása nélkül is érezni a szereplők vívódását, dilemmáit. A csodálatos belső monológok, a szarkasztikus humor kárpótolja a történet elején nélkülözött párbeszédek sokaságát, elősegítik a karakterek személyiségének, illetve a lassan, fokozatosan kibontakozó háttértörténetnek a kirajzolódását.

A történet egyértelműen karaktervezérelt.  Nastya és Josh mindketten roppantmód érdekes, kifejező személyiségek, akiknek lelki sérülései, metaforikusan felépített falai börtönbe zárják saját egyéniségüket. Ám a történet során, egymás gyógymódjaként a falak elkezdenek lehullani, s az írónő által roppant óvatosan és hitelesen kialakított karakterfejlődés fenomenális, ami kitűnő pszichológiai érzékre és emberismeretre utal.

Ám nemcsak a jellemek leírása, a lelki folyamatok ábrázolása bravúros, hanem azok a zseniális írói eszközök, melyek kivételes könyvvé teszik A nyugalom tengerét: a lépésről lépésre felépített, puzzle-ként kibontakozó háttértörténet, az a nagyfokú, erőteljes harag, ami végig átszövi a szereplők cselekedeteit, és végül a miértekre adott válasz, mely szinte a visszájára fordítja a történteket. 

Összességében véve A nyugalom tengere egy nagyszerű, szívbemarkolóan fájdalmas könyv a túlélésről és a veszteségek feldolgozásáról. Üzenete azonban minden kínzó érzése ellenére is egyértelmű: mindig van jobb, szebb és boldogabb. Túl lehet élni és túl kell élni! S ha megteszed, vár rád a jövő!

Karakterek:
Mivel a könyv erősen karakterközpontú, a főszereplők kidolgozása egyértelműen igen összetett és sokrétű.

Nastya első megjelenése és a személyisége közötti ellentmondás talán a legfőbb írói eszköz jellemének megformálására, hiszen már ebből is láthatjuk azt a bonyolult és kusza rendszert, amely őt alkotja. S bár a könyv első felében párbeszédei képtelenek jellemezni őt - hiszen nem beszél, Katja Millay mégis remekül ábrázolja a lányt belső megnyilvánulásaival, megjelenésével, viselkedésével.

Josh az egyik legszeretetreméltóbb, legédesebb fiúkarakter, s bár ellenállása és kívülállóssága megkérdőjelezhetetlen, pont ezért tekintünk rá hódolattal és csodálattal. Fájdalma és sérelmei nem sebezhetővé, sokkal inkább erőssé teszik őt, számunkra pedig egy újabb férfikarakterré, akit ki szeretnénk gyógyítani mély fájdalmából.

Ám hiába minden nagyszerű jellemábrázolás a főszereplők tekintetében, számomra a mellékszereplők adták meg az igazi csodát! Clay őszinte és belenyugvó bölcsessége, Nastya családjának összeroppantó szeretete, Drew foggal-körömmel leplezett "jófejsége" és tisztessége! Ők voltak azok, akik a két főszereplőt támogatták, segítették, s meggyőződésem, hogy nélkülük sehol sem lennének! Nagyon szerettem őket ezért!


 Borító:
A könyv borítóját azt hiszem, a legtöbben már ismerik, hiszen igen figyelemfelhívó és megjegyezhető, sőt talán még egy igen érdekes pszichológiai tanulmány forrása is lehet. Speciel: ki mit lát meg benne először? Ugyanis a könyv kettős képet rejt: egyrészt a két, feketébe burkolózó arcot, másrészt az útra kifolyt fehér jégkrémet. S ugyan ezek egyike sem kapcsolódik szorosan a könyv történetéhez (bár igaz, hogy Nastya nagy fagyirajongó!), a borítókép hatása egyértelmű! 
Természetesen nem ez az egyetlen borítója a könyvnek, a teljes borítóbörzét Lupinál láthatjátok, íme néhány a legemlékezetesebbek közül:



A könyv trailere és a befejező jelenet dala



Íme, egy nagyszerű könyvtrailer a rajongók által a Gossip Girlből ismert Nate-tel (Chace Crawford) és Kaya Scodelario-val a főszerepben. Szerintem a dal, a színészek mind-mind tökéletes választásnak bizonyultak - nem gondoljátok?



A történet végén Nastya rálép a gyógyulás útjára, és talán, de csak talán otthonra talál.... Önmagában és a világban. Ez a dal tökéletesen kifejezi ezt, s ha valaha is megfilmesítenék a történetet, nagyszerű betétdal lenne Gabrielle Aplin Home című dala a záróképekhez:


Nyereményjáték

“Nagyon érdekelnek a nevek. Gyűjtöm őket, az eredetüket és a jelentésüket. Neveket gyűjteni könnyű: nem kerülnek semmibe, és nem foglalnak sok helyet. Szeretek neveket olvasgatni, és úgy tenni, mintha mindegyiknek jelentése volna.”



A főszereplő, Nastya hobbija a keresztnevek gyűjtése, így mi is ezt választottuk játék gyanánt. Kiválasztottunk 13 magyar eredetű keresztnevet és ezeket kell összegyűjteni a blogokon található leírások alapján.

Minden blogon egy keresztnevet kell kitalálnotok és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.



Játékszabályok:

1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTEZELŐ)
4.) Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)

A kiadó csak Magyarország területére postáz.

A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.


“Régi magyar eredetű személynév, jelentése: sólyom.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:


Június 11 - Angelika blogja

Június 12 - Kristina blogja
Június 14 - Book Heaven
Június 15 - Loki olvasmányok
Június 16 - Szilvamag olvas
Június 17 - Kelly Lupi olvas
Június 18 - MFKata gondolatai
Június 19 - Nem harap a...
Június 20 - Dreamworld
Június 21 - Media Addict
Június 22 - Roni olvas

Template by:
Free Blog Templates