2013. december 29., vasárnap

Lauren DeStefano: Hervadás



A Cartaphilus Kiadó jóvoltából a napokban jelent meg Lauren DeStefano Hervadás című könyve, mely a Vegyészkert-trilógia első része. A könyv disztópikus világba visz, ahol az emberek pontosan tudják mennyi van hátra az életükből, mikor viszi el őket a gyilkos fertőzés, mely egy félresikerült immunrendszeri fejlesztés miatt került az emberi génekbe. Tarts velünk, - némi karácsonyi szünetet közbeiktatva - nyolc blogger keresi a választ a kérdésre: Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?



Lauren DeStefano: Hervadás


Kiadó: Cartaphilius Kiadó
Oldalszám: 403 oldal
Fordította: Farkas Nóra
Goodreads: 3,86
Besorolás: YA, disztópia

Fülszöveg: 
Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?
Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek.
A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna.
Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

A könyvről:
Milyen természetes dolog az, hogy reggel felkelünk, tesszük a dolgunk, majd lefekszünk ismét, annak megnyugtató tudatában, hogy reggel ismét megtehetjük ugyanezt, és holnapután ismét és ismét, hosszú-hosszú éveken át. Milyen természetes dolog megálmodni egy jövőt, egy majdani életet, hosszú utazásokat, gyerekeket, unokákat, talán még nyugdíjas éveket is. Békésen, nyugodtan, az idő tág és bőkezű vonatkozásában és ajándékával megáldva.

Ám mit gondoltok, milyen lenne akkor az életünk, ha tudnánk, már nem sok van hátra, ha csupán néhány év adatott?! És nemcsak nekem, neked és neki és mindenki másnak is! Annak biztos tudatában, hogy nincs jövőnk?!! 

Elképzelted? Borzalmas ugye? Hát ne várj könnyű olvasmányt Lauren DeStefano Hervadás c. könyvétől sem, mert ő éppen ezt a rémálmot gondolta végig regényében, annak minden hátulütőjével, keménységével és kegyetlenségével együtt.



A világ átrendeződött. A kontinensek eltűntek, csupán Észak-Amerika és néhány piciny földdarab az, ami még tartja magát, és rajta az emberiség piciny kis hányadát. Ám ők is hatalmas veszélyben vannak, hiszen egy régi genetikai beavatkozás következtében a nők 20, a férfiak 25 évesen egy pusztító és halálos vírus áldozatául esnek és egytől egyig meghalnak. Csupán az első generációs idősek és a fiatalok élnek már.  Más választás nem lévén: a nőknek igen korán kell gyermeket szülni, hogy az emberiség fent maradhasson, sőt, a gazdagabb férfiak akár több feleséget is tarthatnak ugyanezen oknál fogva. 

Ám az élet nyilván nem ilyen egyszerű. Rengeteg árva gyerek él otthonokban, vagy koldulva, egyik napról a másikra tengődve az utcán - hiszen szüleik meghaltak. S bár fiúk-lányok is vállalhatnak munkát, a lányok a testükkel kereshetnek legkönnyebben némi pénzt, ám gyakori az is, hogy Gyűjtők rabolják el őket és a szebbeket/egészségesebbeket feleségnek adják el. 
Így kerül az Ashby család birtokára Rhine, a 16 éves árva is, akire felemás színű szeme miatt figyelnek fel a Gyűjtők és adják el feleségnek két másik lánnyal egyetemben. Feleségnővérei 13 és 19 évesek, mindhárman Linden Ashby hitvesei lesznek, akinek szerelme, Rose, 20 éves lett, s most haldoklik. Ha úgy vesszük, ők a kárpótlás. Csakhogy Rhine ebbe nem törődik bele, és egyre újabb és újabb tervet eszel ki, hogy megszökhessen Linden és apósa kezei közül...

Egészen biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek, akik nem fogják szeretni ezt a könyvet, mert bizony igen kemény és érzékeny témákat érint már-már felháborítóan közvetlen és természetes módon - pontosan úgy, mintha minden, ami történik, normális lenne. 
Ám ha el tudunk vonatkoztatni a mosttól és a jelentől, rá fogunk jönni, hogy nem véletlenül: ugyanis valamikor a jövőben, akkor, amikor a történet játszódik, mindez valóban természetes és megszokott - még ha nem is ez a normális! 

Igen, a jövőben már 13 évesen élnek szexuális életet a nők és talán még gyereket is szülnek nem sokra rá, de nem azért, mert pedofília áldozatai lesznek, hanem azért, mert a létfenntartás ösztöne ezt diktálja, mert nem maradt más választása az embereknek. Igen, egy férfinak több felesége is lehet - és bizony ezen nincs mit szépíteni: egyedül azért, hogy szaporodhasson és minél több gyermeket nemzhessen a világra. A prostitúció elfogadott és mindennapos, a szegénység rátái az egekben. És nem azért, mert mindez jó. Nem azért, mert ez a helyes és az alacsony élettartam feljogosít minderre. Hanem azért, mert megváltoztak a szokások, megváltozott a morál, megváltozott az élet tisztasága és addig diktált erkölcse. S az ember - mint minden faj - átalakította szokásrendszerét a létfenntartás érdekében.

És mindezekkel a felszínen folyó borzalmakkal még nincs is vége, hiszen a színfalak mögött még zordabb valóság húzódik: az ellenszer kifejlesztéséért bármit megtesznek a kutatók- köztük Linden apja, Vaughn -, nem riadnak vissza semmitől. 

Kegyetlen, ám mégis hihetetlen éleslátással megálmodott világ ez - rémálom-világ -, amelyet hihetetlen pompával és illúziók garmadával igyekeznek elrejteni és elfeledtetni a gazdagok, a tehetősebbek - mint Ashbyék. Imádni valóan meseszerűek és fantasztikusak ezek az álcák, ám ugyanúgy mint Rhine-t, minket sem tud megtéveszteni egy percre sem. Hiszen tudjuk, mit rejtegetnek és mit takarnak. Ám sokan nem, sokan egyáltalán nem ismerik a szabadságot, az élet valódiságát, így aztán kitörni sem próbálnak belőle soha. Örülnek, hogy ez jutott nekik osztályrészül: biztonság, étel, fedél a fejük fölé. Így aztán talán nem is annyira nagy kérdés az, hogy miért nem próbált meg senki soha lázadozni...Bár, a szegények rétege megint más kérdés...

A cselekmény egy lineárisan és élesen meghúzott vonal mellett halad, egyenletesen, szép vonalban, tökéletesen érzékeltetve az egyre gyűlő feszültséget és rettegést, és az idő múlásának sebességét. Ugyanakkor érezzük annak a nagyfokú manipulációnak és a biztonság illúziójának hatását is, amely igyekszik meggyőzni és elhitetni: minden úgy a legjobb, ahogy van. 

És számomra itt jött képbe a könyv egyik legnagyobb erőssége és mondanivalója, Rhine hihetetlen állhatatossága és ereje, annak a fontossága, hogy soha ne alkudj meg, soha ne elégedj meg azzal, ami van, ne törődj bele egy percig sem, azért, mert az a kényelmes. Mindig ragaszkodj önmagadhoz, ahhoz, aki vagy, és amit szeretnél. A szabad akarat és a szabad döntés fontossága.

Az írónő stílusa letisztult és kifinomult, nagyszerűen ért a hangulatkeltéshez és a drámai helyzetek aprólékos leírásához. A történet emberi oldala, a karakterek közötti viszonyok ábrázolása hihetetlen aprólékos és árnyalt, igazi érzelmekről és  igazi kapcsolatokról árulkodik. 

A könyv hangulata a tündérmese és a rémálom határvonalán egyensúlyozik, néha lányosan romantikus és mesébe illő a történet és a helyzet, máskor aztán egy éles rántással visszahúz minket a Manderley-ház asszonyát idéző borzongásba és hidegrázásba.

S a romantika? Nos, a romantika fel-felsejlő érintése, az óvatos és nagyon visszafogott szerelmi háromszög megléte hivatott a regény brutális könyörtelenségét mérsékelni és némiképpen lágyítani -több-kevesebb sikerrel.

Összességében véve azt mondanám, hogy a Hervadás egy rendkívül kíméletlen és liberális nézetű könyv, amely annak ellenére, hogy sok vonatkozásában megbotránkoztat és elrémít, ugyanezen vonatkozásaival erősít meg az erkölcseidben és az elveidben, ugyanezekkel támogatja mindazt a hitet és hitvallást, amit emberségeddel együtt a magadénak mondhatsz. És ezért az egyik legkiválóbb disztópiának tartom, mert nemcsak szórakoztat, de ad is valami nagyon fontosat. Miután befejeztem, a blog fejlécében olvasható kis szállóige járt folyamatosan a fejemben, miszerint: " A könyvek nem teszik az embert jóvá vagy rosszá, de jobbá vagy rosszabbá igen."
Engem mindenképp!

Karakterek:
Kivételes dolog az, amikor a történet és a felépített világ részletes és szinte tökéletesen felépített struktúrája mellett a karakterek kidolgozása sem felejtődik el, sőt szinte meghaladja azt.  Nos Lauren DeStefano képes volt minderre, és olyan csodálatosan egyedi és kontúros karaktereket rajzolt meg nekünk, ráadásul olyan árnyalt és érzékletes kapcsolatrendszerrel megspékelve, hogy le a kalappal.

Rhine
Rhine az egyik legnagyszerűbb hősnő, akiről valaha olvastam. Nemcsak eszes, bátor és kedves, de olyan erkölcsi és jellembeli nagysággal bír, amivel csak igen kevesen. Állhatatossága, jellembeli szilárdsága bámulatra méltó, ráadásul mindehhez még hozzájárul egy nagyfokú empátia és segítőkészség - szóval, nálam ő az év legcsodáltabb hősnője.

Cecily és Linden naivsága és gyermekdedsége egyrészről sajnálatot vált ki belőlem, hiszen egyikük sem tudja, mi történik körülette - bár néha Lindennel kapcsolatban inkább érzem úgy, hogy inkább csak nem akarja tudni. Jellemük nagyon hasonló: ugyanolyan balgák és manipulálhatók, hiszékenyek és megtéveszthetők, ám mégis sokszor érzem azt, hogy igen könnyen alkalmazkodnak az új helyzethez, a kényelemhez, picit önzők - ám fejlődőképesek! (igen, ez több ízben is bebizonyosodik és én drukkolok nekik!)

A tökéletes Vaughn
Nagyon szerettem Jenna keserű bölcsességét, mert akármilyen megpróbáltatásoknak is tette ki az élet - mert kitette jócskán -, mindig, folyamatosan átsejlett körülötte a reménybe vetet hit, ha nem saját magán igyekezett is ezt kifejezni. Tenni akarása, hite, ereje, kitartása példaértékű.

Gabriel számomra az a karakter, akit a legkevésbé érzek kiforrottnak. Azt hiszem, az ő jelleme még kissé képlékeny, mintha most ébredt volna valami mély álomból, mintha most jött volna rá, hogy ő is saját karakter, nem pedig egy csavarka a gépezetben. Mindenképpen úgy látom, vele a következő kötetben fogunk jobban megismerkedni, fejlődése elkerülhetetlen.

És a végére hagytam Vaughn alakját...nem véletlenül. Ő ugyanis az egyik legrettegettebb karakter számomra. A legnagyszerűbb gonosz - ha szabad ilyet mondani. S hogy miért? Talán azért, mert teljesen kiismerhetetlen, sosem tudom, hol van, mit csinál, mit tesz a következő pillanatban. Hogy mit miért mond. Hogy ott van-e már a hátam mögött.. Ráadásul igen tiszteletet parancsoló, az a fajta ember, aki előtt már akkor is lesütöd a szemed, ha csak olvasol róla... Rettegek tőle...


Borító:
Szeretem ezt a borítót. Beszédes, rendkívül kifejező - főként ha egyben, a hátoldallal együtt nézzük-, és csodaszép a maga metálozásával és ofszet részeivel. Csodaszép!







A feleségek




Rhine 
Kora: 16 év
Haja színe: szőke
Szeme színe: zöld és barna
Származása: Manhattan 
Előző élete: 12 éves korában szülei meghaltak, azóta ikerbátyjával Rowan-nel élt házuk pincéjében. Alkalmi munkákból élt

Cecily
Kora: 13 év
Haja színe: vörös
Szeme színe: kék
Származása: ismeretlen
Előző élete: szüleire nem emlékszik, árvaházban nőtt fel és nevelkedett. Mindig is arról álmodozott, hogy egyszer feleség és anya lehet. 




Jenna
Kora: 19 év
Haja színe: fekete
Szeme színe: barna
Származása: 
Előző élete: szüleire nem, vagy csak halványan emlékszik, húgaival együtt árvaházban nőtt fel. A megélhetésért és szüleiért a testét bocsájtotta áruba. Gyűlöli Lindent és az Ashby házat.

Nyereményjáték



Az alábbi rafflecopter doboz kitöltésével esélyes lehetsz a könyv egy példányának megnyerésére! Játékra fel! 

a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:


12.27. Fantazmo
12.29. Roni olvas

2013. december 24., kedd

Blogturné Karácsony - A finálé



Mi az a Blogturné Karácsony?

Közeleg a karácsony… s hogy Jane Austen szavaival éljünk: 
“Igazán ez a baráti összejövetelek ideje. Karácsonykor mindenki meghívja barátait, és az emberek még a legrosszabb idővel sem törődnek. Egyszer egy teljes hétre ott ragadtam egy barátom házában a havazás miatt. Kellemesebbet képzelni sem tudok. Csak egy estére mentem, és nem tudtam eljönni attól a naptól számított egy hétig.” 

Nos, a Blogturné Klub tagjai is mindig szívesen látják barátaikat egy csésze teára, vagy akár egy nagyszabású, fergeteges karácsonyi partira, melyre ezennel Téged is szeretettel meghívunk, Kedves Olvasó! 
Ám ne számíts arra, hogy egy hét után szabadulhatsz! Neeem! Mi pontosan 24 napra tervezzük a vendéglátásodat! Gyere, foglalj helyet közöttünk, s ha már kényelmesen ülsz, várjuk együtt a vendégeket! Fogadjunk, hogy ismered is őket! S ha mindegyikük nevét kitalálod, az összejövetel végén, vagyis karácsony napján Tiéd lehet a legnagyobb csomag a fa alatt! Nem, azt nem árulhatjuk el, hogy mi van benne, hiszen akkor oda lenne a meglepetés! De garantáltan tetszeni fog, hiszen jól megpakolták az Angyalok! :)
S ha nem sikerül rájönnöd az összes vendég kilétére? Akkor se keseredj el, hiszen számos kisebb ajándék is vár Rád! (Segítségként: a vendégek mindannyian a Blogturné Klub turnéban részt vevő könyveinek szereplői voltak/lesznek. S ha esetleg egyikre-másikra nehéz lenne ráismerni - ne aggódjatok, adunk segítséget!)

Várjuk hát együtt a vendégeket és a Karácsonyt!!!

A naptárunk "nyitogatásával" juthattok el a bejegyzésekhez, illetve a történet elejéhez is!



December 24. - Boldog Karácsonyt!



Hamar nyilvánvaló lesz, hogy Ma nem is a bejáratot, és az oly sokat látott ajtót nézi, hanem az egyik ablakot. Ugyanis hirtelen vibrálni kezd a levegő, mintha mindent átjárna a varázslat, még inkább, mint az előbb, amikor Ma a fényekkel játszadozott. 


Az ablakkeret egyik pillanatról a másikra aranyos fényben kezd úszni, és a semmiből láthatóvá válnak a fába vésett jelek. 

     - Azok meg mik? - kérdezi izgatottan M. - Valami titkosírás van az ablakunkon?

     - Ha csak titkosírás lenne! - sóhajt Ma. - Rúnák. 

     - Mármint viking rúnák?

     - Sokkal inkább Árnyvadász rúnák. Az angyalok jelei. 

   - Még hogy az angyalok! - horkan fel R. - Ez Raziel magánakciója volt, és még csak engedélyt sem kapott. 

     - Nem fognátok be? Mi a franc történik? - De cseppet sem tűnik nyugodtnak, és most már a többiek is újra a fodrozódó ablakra tekintenek. 

     - Nemtom, mi volt az a zöld a bárpultban, de hatásos cucc, az tuti. - B már nyúl is egy újabb pohárért. 

Az ablakon át már nem az udvarra látni, az eltűnik és a helyén csak a fodrozódó levegő marad. 

     - Valaki megmondaná végre mi a fene ez? 

-      Egy Portál. Nagyságom újabb bizonyítéka, jegyzem meg. - Ma nyugodtan lehuppan a kanapéra, és ő is magához vesz egy poharat. 

A portál zavarosan fodrozódni kezd, majd egy alak repül be rajta, nagy lendületében Da karja állítja meg. Kissé indulatosan fordul vissza a nyugtalan portál felé. 

- Anyukám! Azért ennyire nem kell sietni. Hol marad a karács… - de elakad a hangja, mikor meglátja, hogy ki mentette meg az eséstől. Kitágult szemmel és zihálva emeli fel a tekintetét a megmentőjére, majd boldog sóhajjal hozzábújik.

     - Nem érdekes… Nekem már boldog a karácsonyom.

     - Cica… Nem szoktam ilyen hamar szintet lépni - öleli át kicsit megilletődötten az idegen lányt Da.

     - Pofa be és komolyabban ölelj meg.

Da vállat von és egy mackóölelésbe vonja a boldogan vigyorgó hölgyet. Ekkor néhány fehér madártoll tör elő az aranyló portálból, tulajdonosuk, egy vijjogó fehér bagoly repül sebesen Da felé. A madarat pedig azonnal vetődve követi egy alak, a kezét előre nyújtva próbálja a szárnyast megfogni és közben hangosan káromkodik. Érkezés közben ráesik a portál mellett álldogáló lányra, és mind a ketten elterülnek. Ahogy feláll, folytatja a morgást: - Andie, miért engedted el? Nem abban maradtunk, hogy vigyázunk a tollcsomóra? Wilwaren megöl minket, ha baja esik. Bár - néz vigyorogva Da és Wilwaren romantikusan ölelkező párosára - nem hiszem, hogy feltűnne neki…

Majd ahogy észreveszi, hogy a “leütött” személy De, elvigyorodik: 

     - Nagyon imádlak, de ha tudnád, hogy mióta várok már erre! 

K aggódva lép oda a földön fekvő De-hez és ahogy látja, hogy a lány aléltan fekszik, mérgesen fordul az érkező felé.

     - Te… - de ekkor felismeri, hogy az illető nem ellenség, hanem Lupi, a haragja szinte azonnal elszáll. - Miért bántottad De-t? - kérdezi értetlenkedve. 

     - Mert ezt nem tehettem volna meg előtte - ezzel Lupi K nyakába ugrik és átöleli. K először megdöbben és automatikusan odébblépne, hogy ne tegyen kárt a lányban, de ahogy eszébe jut, hogy Lupi is immunis rá, a megszokottnál kissé lelkesebben viszonozza az ölelést, amit Lupi egyáltalán nem bán.

     - Húúú.. forrósodik a helyzet, és ezúttal nem én tehetek róla - szűri le a következtetést J. 

Al felnevet, és igyekszik ismét felcukkolni “halálos ellenségét”:

     - Menjetek szobára.

     - Az nekünk van foglalva - lép ki vigyorogva egy új alak a portálon. - Pontosabban neked, nekem, meg annak a cuki hercegnek a hátsó sorban - integet D. felé, aki először döbbenten, majd önelégült vigyorral a képén integet vissza. 

     - Jell-O lány? - nevet Al. - Andie, igaz? 

     - Bingó. Őhm… Scusa. - Andie egy bocsánatkérő pillantást vet Wilwarenre, majd Lupira és K-ra néz és megrázza a fejét. - A tollast kellett volna elkapnod nem a kopaszt… 

     - Neked pedig biztos helyen kellett volna maradnod, nem? - feleli K, majd Al-re mutat. - Miattad jött ide.. te fogod bajba keverni.

     - Nincs szükségem egy hercegre, aki megment… - ekkor a lánynak eszébe jut D. - Habár…

     - Már megint… - temeti az arcát tenyerébe a kapitány. 

D a karjába bokszol, hogy hallgasson.

     - Most mi van? Úgy is mindenki tudja, hogy te vagy Mr. nők kedvence…

     - Ezzel azért vitába szállnék - kezdi Lupi, amikor a portál újra fodrozódni kezd, majd elsimul, ahogy Ma ránéz és halkan mormol valamit. Elege lett abból, hogy túl sok felhevült hölgyemény érkezett a portálon át, ezért egy mozdulattal megváltoztatja az átjáró állagát és mostantól minden átkelő azonnal hidegzuhanyt kap a nyakába. Magában jót kuncog terve tökéletességén.

Egy újabb lány jelenik meg, kezében fehér kalitkával, és Ma varázslatának köszönhetően bokáig vizesen, ám akkora lendülettel érkezik, hogy a vízből bőven kap R is. 

     - Ezt itt hagytá… - kezdené, de megpillantja a kapitányt - Ch?! Komolyan te vagy az? 

     - Mit is mondtál, barátom? Méghogy én vagyok a nők kedvence - vigyorog rá gúnyosan D. - Kell a fésű?

     - Megbolondultál? Nézz rám! Tiszta víz vagyok - förmed a lányra R. - Egyébként is, ki a fene vagy?

     - Lilla, Rami, vagy, tudod mit? Szólíts ahogy akarsz.

     - R, gyere, megmutatom, merre van a fürdő, ott megszárítkozhatsz - ajánlja fel a segítségét C. 

Ma végül megszánja a lányt, és új ruhát varázsol rá.

     - Tökhintót nem varázsolsz neki mindjárt? - kuncog fel B. 

     - Stipi-stopi üvegcipellő! - kiált fel Andie. 

     - A hintót ugye uszkárok húzzák? - csillan fel O szeme is. 

     - Minek néztek, olcsó, utcai bűvésznek? - háborog Ma.

Míg B, Andie, O és Ma vitáznak, megjelenik a lépcsőnél R, testét mindössze egy fehér törölköző fedi. Az összes jelenlévő lánynak eláll a szava és a lélegzete, és persze Ma-nak is..

    - Oh, te jó ég, és földönkívüli aprószentek! Ez egy sarki jégsapkákat megolvasztó tengeristen! - Lilla figyelme Ch-ról R.-ra irányul.

     - Ugyan, csak Photoshop… - kontrázik Da.

     - Nézz már rá, azokon a kockákon sakkozni is lehetne... - száll be a beszélgetésbe W.

     - Lennék a királynő azon a sakktáblán… - mondja elmélázva a látottakon Am.

- Noha egy szavam sem lehet a látvány miatt, másrészt pedig köztudomású rólam, hogy szégyenlős is vagyok, mégiscsak egy karácsonyi partin vagyunk - vág közbe néhány percnyi ábrándozás után Ma, és az angyalfiúra is ruhát varázsol. 

    - Jogos - szólal fel Wilwaren -, ajándékot is hoztunk, habár az valahol lemaradt. - Várakozóan figyeli a most már kéken csillogó portált. 

A csillámok közül egy hosszú hajú fiatal nő lép elő, kezében két tepsi mézeskaláccsal és igencsak mérges arckifejezéssel.

   - Hozom az ajándékot, de jófejek vagytok, hogy a nehezét rám hagyjátok! Szépen teleportáltok meg dehoppanáltok, mintha semmit nem beszéltünk volna meg a munkamegosztásról és arról, hogy kinek mi a feladata, és különben sem bírok el mindent egymagam. Úgy nézek én ki...

De a mondatát nem tudja befejezni, mert T lép oda és átkarolja a vállát és úgy próbálja meg megnyugtatni az újonnan érkezőt. 

     -Nyugi madárkám, jól nézel ki! Karácsony van, a szeretet ünnepe. Nincs morgás, nincs balhé. Ez az éjszaka a kívánságoké - azzal felvillantja a híres féloldalas mosolyát.

Mire MFK remegő térdekkel néz felfelé és már nyoma sincs a durrogásnak.

Ha elviszel a mociddal, én olyan pekándióspitét sütök neked... - gondolja Kata, de nem mondja ki hangosan, helyette csillogó szemekkel néz T-re.

Hirtelen nyögés hallatszik a portál irányából, aztán a többieknek háttal feltűnik egy barna hajú lány, és láthatóan valami nehezet próbál átcincálni a lyukon. 

     - Segítsetek már fiúk, az ég szerelmére! 

Mindenki értetlenül néz, hogy vajon ki a fenéhez beszél, mert egyelőre ügyet sem vet a szobában tartózkodókra. 

     - Na, toljátok már meg egy kicsit! Méghogy viktoriánus úriember, ugyan már! 

     - Nem szoktam bepiszkolni a kezem, maximum démonvérrel, de a te kedvedért még ezt is megteszem. Jó lenne, ha értékelnéd. 

A sötét hajú, kék szemű fiú a zsák másik végét tartva lép át a portálon, feltűrt inge alól kilátszik izmos karja, amelyet fekete tetoválások díszítenek. 

     - Újabb rúnák? - kérdezi érdeklődve M, de senki sem figyel rá. 

Deszy tovább morgolódik. 

     - Ne panaszkodj már, ott egy erő rúna rajtad, mintha bármi gondot okozna. 

     - Will? - kérdezi meglepetten Ma és már lép is közelebb a fiúhoz. 

     - Attól, hogy sokáig bírjuk, még nem vagyunk rabszolgák. - Az újabb alak fekete, testre simuló pólót visel, az ő karján még feltűnőbbek a sötét jelek. Szőke haja egyik tincse szemébe hull, és olyan közönyösen simítja félre, mintha csak azt üzenné, teljesen természetes, ha most mindenki tőle olvadozik.

     - Az állóképességet tanúsítom - jegyzi meg Ma. - Az a stamina rúna csodákra képes. Apropó, Alecet nem hoztátok? 

     - Vagy inkább valakit, akiben kevésbé teng túl a tesztoszteron? - motyogja Ci.

     - A tesztoszteronból soha nem lehet túl sok egy szobában - vélekedik W. 

     - A kölyöknek igaza van… -szól közbe Ca. - Kicsit egyenlőtlen a nemek aránya.

     - Hagylak titeket kibontakozni, de most, hogy leszállítottuk az ajándékokat, nekünk dolgunk van - ragadja meg Deszy Jace kezét, és a szobában tartózkodó nőneműeknek néma üzenetet küld, hogy a fiú az övé. 

Jace-nek is feltűnik a kis jelenet, és önelégülten mosolyogni kezd. 

    - Mindenkinek jut belőlem elég, higgyétek el! - Deszy mérges pillantására aztán Jace átöleli, és megnyugtatja. - De te vagy az első a listámon. 

     - Baj, ha mindjárt hányok? - Szólal fel öklendezést színlelve Da. 

     - Csak ne erre a csodás perzsaszőnyegre! 

    - Kész a kacsa! - bukkan fel Lilla az ajtóban, kezében ezüst tálcával, amin egy ropogósra sült kacsa fekszik citromágyon. Tetején néhány szelet mangó díszeleg. 

     - Kacsa?! Hol? - kiált fel egyszerre Jace és Will. Majd Jace Deszy karjaiba veti magát, Will pedig felugrik az asztal tetejére. Remegő kézzel keresni kezdi a szeráfpengéjét, de rájön, hogy otthon felejtette, így jobb fegyver híján nem marad más, mint a hozzá legközelebb eső villa.

Ma a fejét fogja és próbálja a vigyorgását elfojtani.

     - Ezek Raziel nagy harcosai? Ugyan már! - horkan fel R. 

Lilla eldobja a tálcát, de szerencsére Mr. N a közelben van, így még éppen idejében kapja el, és menti meg a teljes megsemmisüléstől. Közben a lány felpattan az asztal tetejére, és szorosan magához öleli a rémült Árnyvadászt. 

     - Ne félj, itt vagyok - suttogja a srác fülébe, és hosszú percekig összeölelkezve maradnak. - Ha az megvigasztal, van számodra egy kis meglepetésem, amolyan engesztelés féle. Egyébként nekem te vagy az Álompasi - nyom egy puszit Will arcára. 

Ekkor O jelenik meg farokcsóválva, a magára maradt kacsát felkapja, elbújik vele az egyik fotel mögé.

     - Ilyen hajcihőt rendezni egy kacsa miatt.. ezek nem tudják, hogy mi a jó - majd, ahogy látja, hogy a többiek szemrehányóan nézik, morogva hátat fordít a társaságnak és nekiesik. A kialakult csendben csak a csámcsogása hallatszik és ahogy a farka ütemesen verdes a szőnyegen.

A portál ismét megremeg és Roni lép át rajta, kezében egy hatalmas készüléket és néhány mikrofont cipelve. Egy pillanatra megtorpan, leesett állal tekint szét a társaságon: itt is, ott is ölelkező párokat látni, és persze imádattól csillogó szemű, bámuló lányokat. Roni rosszallóan csóválja a fejét, majd a dögnehéz magnót a földre csapva rájuk förmed:

     - Tudtam, hogy ez lesz, ha Titeket küldelek előre! Mondtam, hogy fogjátok vissza magatokat, amíg közönségünk van, majd ha átadtuk az ajándékunkat, utána lehúzzuk a függönyt - vigyorog rájuk pajkosan…

      - De most...most dolgunk van! Azt a zsákot dugjátok el, nem kell mindenkinek megtudni, milyen gazdag a fantáziátok…Az ajándék itt van! - mutat a készülékre és a mikrofonokra, majd hátra fordul a portál felé és bekiált: - Lányok, gyertek gyorsan, mert itt lassan elszabadul a pokol! Mondtam, hogy ne engedjük őket előre! - azzal a portálon belépked lassan az egész BTK-s társaság, ámulattal és boldogsággal a szemükben.

     - Van valahol egy dugasz, ahová ezt bedughatom? - kérdezi a társaságtól Roni, felemelve a magnó csatlakozóját.

     - Ó, ebben a témában szerintem a legtöbben otthon vannak itt - vigyorog pimaszul Al. - Áú! - Kiált fel, amikor Andie “finoman” bokán rúgja. 

     - Gyere, majd én mutatok neked egy konnektort! - kel Roni segítségére M.

Amíg Roniék a magnót és a mikrofont próbálják együttműködésre bírni, a BTK többi tagja is elvegyül a már így sem kicsi tömegben. Mindenki önfeledten csacsog, vagy éppen eszik. Lupi a csillagszóró szépséges rejtélyeit tárja fel K-nak, ám Da nem tudja türtőztetni magát, és kezeiből fényesen szikrázó apró sugarakat lövell és kajánul mosolyog.

     - Felvágós - nyújtja felé a nyelvét Lupi, mire a fiú csak felnevet és továbbáll. 

A magnóból hirtelen felcsendül egy ismerős karácsonyi pörgős mix. 

     - Óh! Óóóh! Ez a kedvencem! - kiált fel B és dülöngélve odabukdácsol a mikrofon állványhoz, arrébb tolja Roni-t és rázendít a refrénre. Persze egy hangot sem talál el. 






     - Isten segíts! - teszi össze két kezét Am, O pedig abbahagyva a kacsa kivégzését, felcsapja a fejét és vonyítva fejezi ki a nemtetszesét.

Am imái meghallgatásra találnak, hála As-nek, aki a magnóhoz rohan, és megnyomja a “következő” gombot, fittyet hányva B cifra káromkodással megspékelt fellebbezésére. A hangszórókból ezúttal Adam Lambert híres dala, a “For your entertainment” dübörög és Ma átveszi B helyét a mikrofonnál. Lehunyja szemét, vesz egy mély levegőt és maga elé képzeli azt a kék szempárt, amit egyetlen másodpercre sem képes elfelejteni, majd óriási lendülettel belevág a számba. 

Éneklés közben csípőjét jobbra-balra tekeri, és egyre jobban beleéli magát a dalba és a szövegbe, mintha csak róla, és a fiúról szólna.


“ Oh, do you know what you got into? 

Can you handle what I’m ’bout to do? ‘

Cause it’s about to get rough for you 

I’m here for your entertainment “


    - Fiúk, lányok, valami macska nem evilági hangot ad ki! - kiáltja Cl, ledübörögve az emeletről. - Iszonyatosan beteg lehet szerencsétlen.

    - Hát ezen a Földön senki nem értékeli a tehetséget? - Ma abbahagyja az éneklést, és sértődötten az ablakhoz sétál.

    - Öregem, ki kell ábrándítanom… Ezt a “tehetséget” nemcsak ezen a bolygón, de az univerzumban sehol sem tűrnék el huzamosabb ideig - szólal meg Da.

Az “Are You Gonna Be My Girl” pörgős ritmusának viszont senki nem tud ellenállni, és a hatalmas tömeg hamar együtt rázza magát az ütemre. Ezt hamarosan követi még több közönség kedvenc dal, és a csapat szinte szünet nélkül önfeledten bulizik. 

Körülbelül negyed óra múlva hangos durranások nyomják el a zene hangját. A zaj forrása kintről jön és villanó fények kísérik. A kíváncsiság mindenkit az ablakokhoz vonz. Miután meglátják mi folyik kint, azonnal az udvarra sietnek, ahol Ma és a Nagymester szorgosan dolgozik.

Piros, zöld és lila fények kúsznak fel cikkcakkban a sötét, csillagos égbolton, majd a magasban, hangos pukkanás kíséretében szétrobbannak, különféle alakzatokat formálva. Végül ezernyi, apró fénygömb hullik a karácsonyozó tömeg felé. 

Mindenki átkarolja a mellette álló vállát - előbb utóbb még a legmakacsabb fiú is beadja a derekát -, összebújnak, és ámulva figyelik a műsort. Szívüket átjárja a béke, és a szeretet melegséget nyújtó érzése.

Magnus egy könnyed intéssel szállingózó hópihéket varázsol, még sokkal szebbé téve a Karácsonyt. A pelyhek könnyedén, ide-oda ringva hullanak a földre. 

Pár perc elteltével az eddigieknél is több fény repül fel, és mintegy varázsütésre, egyszerre robbannak szét, megformálva egy különleges üzenetet:


KELLEMES ÜNNEPEKET!



Nyereményjáték

A rafflecopter dobozba belépve máris esélyes vagy a Blogturné Klub karácsonyi mulatságának kisebb nyereményeire. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod - indulhatsz a főnyereményért, amit karácsony napján sorsolunk! Rajta hát!


(Még egyszer szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Könnyen lehet, hogy az adott szereplőt még nem is ismeritek, mert az elkövetkező egy-két hétben kezdődő blogturnéinkban lesz majd szerepük. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)



Figyelem! A mai napon a rafflecopter dobozába a csoport nevét kell beírni, akik együttesen érkeztek!!! Élvezzétek a karácsonyi mókát! 
Sorsolás a karácsonyi ünnepek!után!

a Rafflecopter giveaway

2013. december 23., hétfő

Veronica Rossi: Végtelen ég alatt


Az Alexandra kiadó jóvoltából a Blogturné Klub örömmel mutatja be Nektek Veronica Rossi: Végtelen ég alatt című könyvét. December 9 és 23 között 10 blogger segítségével ismerhetitek meg ezt a különleges világot, érdekességeket olvashattok a regényről és természetesen a megszokott játék sem marad el, hiszen 3 példányt nyerhettek a könyvből. Induljatok közös kalandra velünk, Ariával és Perryvel!



Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789633571538
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Bujdosó István

Fülszöveg:
A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.

A könyvről:
Többször bebizonyosodott már, hogy az ember hihetetlen pusztításokat képes véghezvinni rendkívül rövid idő alatt, legyen szó akár városokról, akár emberekről, akár az egész természetről. 
És bizony tudjuk azt is, hogy a természet hihetetlen energiákat megmozgatva képes visszavágni ezért -  erősebben, gyorsabban, és halálosabban, mint bármi más. 
És mi lesz, ha egyszer végleg megunja az ember végeláthatatlan  romboló munkáját? Ha megelégeli az állandó pusztítást? Hát fellázad és tombolni kezd...

Így vélekedik Veronica Rossi, aki Végtelen ég alatt című könyvében éppen ezt a visszavágást, éppen ezt a tombolást igyekszik visszaadni az általa megfestett poszt-apokaliptikus világ megfestésével.

Könyvében ugyanis a világot teljesen elvadította és lecsupaszította a természet ereje, azok az éterviharok, melyek lecsaptak és elpusztítottak minden ember által lakott és lakatlan területet, nagyon kicsi lakható részt hagyva maga után. Az emberek egy része - persze a kiválasztotaok - az állandó elektromos kisülések elől védett, lezárt városokba menekültek, ahol mesterségesen állították elő mindazt az élelmiszert, amire a túléléshez szükségük volt, a bezártság elől pedig az ún. Világokba menekültek, egyfajta virtuális térbe, terekbe, ahol csupán lélekben voltak jelen, így bármit kipróbálhattak és megélhettek.
A burokba zárt belső világon túl pedig nem létezett, csak a Halálóna. És a Külsősök...

Ilyen zárt helyen él Aria is, a csodálatos hanggal megáldott ifjú lány is, aki édesanyja után hírekre vadászva részt vesz egy veszélyes és ostoba csínyben, aminek következtében elszabadul a pokol és hamarosan a kinti világban találja magát elhagyatottan, elveszetten. Egyetlen ember van, aki a segítségére lehet, Perry, a különös képességekkel megáldott, barbár módon élő Külsős... Szzövetséget kénytelenek kötni és megkeresni Aria anyját, aki segítségükre lehet. Ám az út a Halálzónában ezernyi veszéllyel vár rájuk...

Veronica Rossi írása egy borzasztó rémálom megelevenedésével született poszt-apokaliptikus történet. Hogy disztópia-e? Bizonyára az, hiszen vannak rá utaló jelek, azonban itt a természet erői ellen vívott küzdelemre koncentrál leginkább a cselekmény, nem pedig egy elnyomó kormány zsarnokságaira. S bár ez a kormány kétséget kizáróan létezik és előbb-utóbb bukás vár rá, egyelőre ennek csupán a legapróbb jeleit láthatjuk.

A cselekmény Perry és Aria kalandozását hivatott elmondani, annak minden izgalmával, veszélyével és a mindkét fél részéről történő ismerkedéssel. Hiszen miközben meg kell küzdeniük a természettel és barbár törzsekkel a túlélésért, meg kell tanulniuk uralni a testüket, a gondolataikat, megismerni a külvilágot és más embereket. S hogy melyik is a nehezebb? Azt nem is olyan könnyű eldönteni....

A cselekményvezetés lendületes, pergő, rendkívül filmszerű és eleven. Van benne néhány igazán pompásnak ígérkező csata-  és üldözési jelenet - ám ezek leírása picit talán elnagyolt. Véres, halálos összecsapásokat vártam volna, ahogy azt a környezet, a vad, tébolyult világ megköveteli. Néha talán úgy tűnik, leragadunk egy-két részletnél, de mindez fontos momentuma annak, hogy érzékeljük: Aria teste miként változik, a természet és a szabadság miként változtatja meg minden apró részleteiben kívül és belül.

A történet során több ízben történnek idő- és térbeli ugrások mindkét szereplő esetében, ezek tökéletes betekintést nyújtanak a két teljességgel különböző világba és életbe, amely úgy gondolom, a könyv legnagyobb erősségét adja.

Hihetetlenül szépen különválasztja ugyanis Veronica Rossi az elit és a kívülállók társadalmát, s velük együtt mintegy két időzónát, két idősíkot szerepeltet egyszerre a könyvben: múlt és jövő borzasztó különbözően, mégis kecsesen összekapaszkodva találkozik itt. A Külsősök társadalmának világa a régi őskort, vagy sokkal inkább a nomád népek szokásait, törzsi felosztását idézi kissé átalakítva és igazítva a természet által újrarajzolt és újrastrukturált világhoz, mégis sokkal emberibbnek és őszintébbnek tűnve, mint a Belsősök hazug létformái.
Az általuk képviselt jövő ugyanis egyfajta társadalomkritikaként a média, a propaganda agymosó, átprogramozó szerepét veszi górcső alá, a béke, a boldogság hamis illúzióját keltő manipulációit. A megjelenített és körbeírt technika, a futurisztikus eszközök és rendszerek szenzációsak, mind olyan, amit bármikor kipróbálna az ember..

A két zárt és elszeparált világ kialakulását, a bennük fellelhető változásokat, mutációkat az írónő tökéletesen megmagyarázza, minden felmerülő kérdésünkre választ kapunk. 

A könyv során felbukkanó romantika okosan árnyalt, lassan, fokozatosan kialakuló, nem esik az instant szerelem hibájába, ám tény, hogy annál hevesebben és szenvedélyesebben tör utat magának, ám mégis szigorúan az ifjúsági kategórián belül tartózkodva.

A könyv végi lezárás mindenképpen függővéget von maga után, ám tagadhatatlanul érezzük azt a fordulatot, ami a cselekményben bekövetkezik, s elindít egy új, egy másfajta vonalat. Izgalmasan várom, vajon hová vezet!

Karakterek:
A könyv karaktereivel kapcsolatban kissé bajban vagyok, mert a mai napig nem tudom igazából hová tenni őket. Eleinte nem igazán szerettem Ariát, a karakterét idegennek, flegmának, túlzónak találtam, ám egy idő után - karakterének változásával párhuzamosan - kezdett átalakulni bennem is a róla alkotott kép.



Ennél sokkal könnyebb helyzetben voltam Peregrine-nel kapcsolatban, hiszen ő igazából egy rendkívül egyszerű és őszinte ember, aki magán viseli már egy férfi erejét és markáns vonásait, ám a lelke még a tizenévesek bizonytalanságában időzik. Egy fejlődő személyiség, közelebb a férfikorhoz - hiszen rákényszeríti őt a környezet, amiben él-, ám még nem teljes határozottságában.

A mellékszereplők megjelenését kicsit biztosabbnak, kiforrottabbnak éreztem, mintha velük kapcsolatban pontosan tudta volna az írónő, hogy mit akar elérni és mit akar kezdeni. Cinder és Roar életéről szívesen olvasnék még többet, titokzatos és érdekes karakterük megköveteli, hogy még többet tudjunk róluk. Remélem, a következő részekben kapunk még belőlük...

Borító:
Nos, ez ismét az a borító, ahol meg akarják mutatni nekem, hogy milyen és ki is a főszereplő - és én ugye ezeket nem annyira szeretem, főként, ha ez egyáltalán nem is egyezik az én elgondolásommal... A magyar borítón álló nő tekintete és arckifejezése ugyanis annyira nem tűnik sem elveszettnek, sem ijedtnek, de még csak elszántnak sem, hogy abszolút nem tudom Aria-val azonosítani.
A külföldi borítók közül sem tetszik mind, de a villámok, a viharos ég tökéletesen ábrázoltak és a könyv hangulatát szerintem ezek tükrözik a leginkább...





És a trailer!!!



A könyv playlistje - ahogy az írónő megálmodta

Az írónő saját playlist - et álmodott meg a könyvhöz, amelynek legszebb darabja talán Schuyler Fisk - What Good is Love című balladája, melynek nemcsak a dallama, hanem a szövege is csodaszép. Arról a beteljesületlen szerelemről szól, amit Aria érezhet , miután magára hagyja Perry-t... Csodaszép dal egy csodaszép hangú énekesnőtől! Hallgassátok!




Nyereményjáték

A Rafflecopter kitöltésével megnyerheted a Végtelen ég alatt egy példányát! Játékra fel!

a Rafflecopter giveaway


Szintén a végtelen ég alatt tanyáznak:

December 9   - Deszy könyvajánlója
December 11 - Nem harap a...
December 13 - Kelly Lupi olvas
December 15 - Függővég
December 16 - Insane Life
December 18 - MFKata gondolatai
December 20 - Dreamworld
December 21 - Fantazmo.hu
December 22 - Always Love a Wild Book
December 23 - Roni olvas

Template by:
Free Blog Templates