2012. augusztus 29., szerda

E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Fülszöveg:

Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.



A könyvről:
Vannak könyvek, melyek körül akkora felhajtás van, hogy elmegy az ember kedve az olvasástól. Amikor pedig ezt hallom, hogy " a könyv, amiről mindenki beszél", akkor egész biztosan tudom, hogy nem fogom megvenni. Esetleg majd egyszer, talán, amikor már nem beszél mindenki róla...
Nagyjából így voltam ezzel a könyvvel is, tetézve azzal, hogy a fülszöveg és a híresztelések alapján afféle Harlequin könyvnek tűnt, ami pedig abszolút nem az én műfajom, így nem is igazán vágytam rá.
Az, hogy mégis elolvastam, két dolognak köszönhető:
1. Kelly és Greylupus hihetetlenül eredeti és mulattató fiktív interjújának az írónővel, ami alapján eldöntöttem: minden viszolygásomat félretéve elolvasom a könyvet.
2. MFKatának, aki volt olyan kedves és kölcsönadta nekem - ezúttal is köszönöm ! :)

El kell, hogy mondjam, mindannak ellenére, amit a véleményekben olvasni lehet - és melyeknek többé-kevésbé igazuk is van - nem bántam meg, hogy elolvastam. Nem bántam meg, mert annyira könnyű volt olvasni, annyira bevont a maga beteges és rosszul megalkotott világába, annyira lekötötte a figyelmemet, hogy szinte egy éjszaka alatt kiolvastam :) És mikor végeztem vele, nagyjából úgy éreztem magam, mintha most keltem volna fel egy lázas, zsibbasztó, furcsa álomból, amiről nem tudom eldönteni, hogy rémálom volt-e vagy inkább valami különleges. Hogy tetszett-e vagy sem...

Azt hiszem, a könyvnek igazából nincs sokatmondó története,: ez egy romantikus könyv, ami két ember kapcsolatának történetét, annak kialakulását, buktatóit, furcsaságait meséli el: 
Ana interjút készít a gazdag milliárdossal, Christian Greyjel, aki fiatal, jóképű, tökéletes úriember. Kölcsönösen megtetszenek egymásnak, és végül - némi kerülgetés után - ezt ki is fejezik. Ám kiderül: Christian Grey otthon nem az az úriember, akinek egyébként láttatja magát: furcsa játékszobája van, és legújabb kedvencének Anát nézte ki...
Vajon Ana belemegy-e ebbe a játékba, hogyan alakul kettejük kapcsolata? 

A történet egyszerű, hétköznapinak is mondhatnánk - ha nem lenne benne egy kicsi furcsság :) Ezzel nem is lenne gond. A gond inkább a hogyan miatt van. Az írásmód ugyanis rettenetesen egyszerű, néhol bugyuta és gyermekded, rendkívül sok a logikai hiba, a "téveszme" - kicsit olybá tűnik, mintha egy naiv tini írta volna, aki elképzelt magában néhány dolgot, de igazából  nem is tudja, miről beszél...

Én úgy vettem a kezembe a könyvet,hogy tudtam: ez egy Twilight fanfic... talán ezért nem mérgelődtem azon, hogy a karakterek, a főbb momentumok és a jelenetek egy része is az eredeti hű mása, szinte egy az egyben annak a másolata. Még sosem olvastam ezelőtt fanficet, így nem tudom, hogy ez pontosan mit is takar, milyen a jó és milyen az, ami kevésbé jónak számít... Engem a karakterek esetén egyáltalán nem zavart a külalakbeli hasonlóság, mert jellemben mások voltak. Nem zavartak a családi kapcsolatok közti hasonlóságok sem, viszont a jelenetek átvétele az igen. Azt gondolom, a jó író - akár fanficet ír, akár nem - meg kell, hogy teremtse a maga saját, egyedi történetét, eredetiséget, saját vonásokat kell, hogy belevigyen egy mégoly hasonló történetbe is, mint itt ez... Ezekben az átvett jelenetekben én ezt nem találtam meg...másolatnak tűntek...

És igen, ott vannak a sokat emlegetett hírhedt szexjelenetek is.. Valóban sok  van belőlük a könyvben - az én ízlésemnek túl sok is - főként, hogy indokolatlanul...
De én nem érzem ezeket annyira durvának vagy erőszakosnak..sokkal inkább szerepjátékok ezek, többnyire ártatlanok, kicsit kemények, de nem vérlázítóak - legalábbis nem a szó rossz értelmében...:)
Kétszer van csupán benne olyan jelenet, ami igenis durva, brutális és kegyetlen- de ezek nem kapcsolódnak igazából ágyjelenethez. Viszont engem olyannyira felháborítottak, hogy legszívesebben felrúgtam volna Mr. Undorítóan-soviniszta Greyt! És nagyon-nagyon sajnáltam Anát. Nem azért, mert fájdalmat okozott neki valaki, hanem azért, mert annyira megalázták ezzel, de annyira! Én könnyeket ejtettem érte a női nem képviseletében ... 

A fordításról már előttem sokat, sokan beszéltek. Persze, nem tökéletes és vannak hibák..De hadd szóljak valamit azért mégis Tótisz András védelmében:
az eredeti szöveg maga is elég bugyuta, nem lehet belőle értékes irodalmi alkotást varázsolni. Ez nem a fordító feladata - nem írhatja újra a könyvet (pedig megpróbálta ugye...hiszen mennyivel izgalmasabb egy szexi, tüzes Oroszlánkirály, mint egy szimpla King of leon) . 
A szent basszantyú és a szent szar ugyan furán hangzik és bosszantóan sokat szerepel a szövegben (az eredetiben is), de nekem abban a szövegkörnyezetben, Ana karakterét ismerve nem tűnt oda nem illőnek....És ez persze nem mentség a vétett hibákért - de sajnos olvastam már ennél rosszabb, csak kevésbé ismert fordításokat is...

Íme, az immár híressé vált dal a King of Leontól :)

Karakterek:
Alapjában véve én szerettem a könyv valamennyi karakterét. 
Annak ellenére, hogy Ana alakja néha kicsit naiv, néha kicsit bosszantó, mégis nagyon emberi és számomra szerethető. Néha hülyén viselkedik? Kérdem én: ki ne viselkedne hülyén, amikor ilyen szituációkban találja magát. Én megértem az ő kétségeit és dilemmáját. Átérzem a fájdalmát és az örömét, és e kettő közti vívódását. Mégis végül azzal váltotta ki a végső tiszteletemet, ahogyan a könyv végén döntött. A lehető legjobb, amit a könyv során véghezvitt...

Christian Greyjel bajban vagyok. Kicsit úgy érzem vele kapcsolatban, hogy az írónő maga sem tudta eldönteni, hogy milyen emberré formálja: érzelemgazdag, kedves és sebezhető fiúvá, vagy kemény, vasakaratú, könyörtelen, birtokló férfivá..Mert olyannyira megvan mindez a kettősség ebben a karakterben, hogy nehéz elképzelni mindezt a tulajdonságot egy emberben egyesülve. Én csupán akkor tudom, ha a karakter tudathasadásos. Skizofrén. Mert nehogy már létezzen olyan, hogy az egyik percben véresre veri a nőt - akit mellesleg szeret! -, nem törődve a könnyekkel és a fájdalommal, amit okoz, utána pedig órákon át ringatja és sajnálja és ápolja és becézgeti. Ilyen nincs...

De ha ettől eltekintünk, akkor is azt mondanám, hogy Christian Grey csupán egy megsebzett gyerek, aki szeretetre vágyik, de fél, hogy megkapja, mert akkor újra sebezhetővé válik. Ezért inkább a kemény, irgalmatlan férfit játssza, próbál erősnek és irányíthatatlannak mutatkozni. És én sajnálom ezt az érzékeny gyereket, és nagyon szeretném tudni, ki tette őt ilyenné. Szeretem a hétköznapokban felvett hűvös udvariasságát és tapintható tekintélyét, szeretem a pajkos játékosságát és jókedvét, ami néha elkapja és olyannak mutatja, amilyen valóban lehetne, de utálom az agresszióját, az irányításmániáját, a szex közben szájába adott szavakat, amelyek annyira idegenek tőle és annyira bután hangoznak általa. Nem is tudom, kire haragudjak e miatt: Greyre vajon, vagy az íróra? 

A kedvenc karakterem mégis Taylor...Tudom, bután hangzik. De mégis...Annyira családias és barátságos az ő jelenléte, bizalmasabbá teszi számomra az egész könyvet. Ráadásul ő talán az egyetlen karakter, akire nem találok megfelelőt a Twilightban :)

Borító:
Bevallom, sokáig nem jöttem rá, hogy a borító valójában egy ezüst nyakkendőt rejt :) Rossz szögből néztem, vagy nem figyeltem eléggé, nem is tudom. Pedig egyértelmű és tökéletes választás is! 
Ráadásul a trilógia valamennyi kötete igazodik ehhez a szürke árnyalatú, makrózott képhez - nekem tetszik és valószínűleg minden tárgy kapcsolódik valamennyire a kötetekhez is... jó! :)



Érdekességek:
A könyv rettentő nagy visszhangot kapott, nyilvánvaló volt, hogy film is  készül majd belőle méghozzá az Universal Pictures stúdió jóvoltából - vélhetően 18-as karikával. A szereplőket illetően számos rajongói és szakmai ajánlás látott napvilágot, egyelőre azonban még nem kezdődött meg a hivatalos válogatás. Ana szerepére leginkább Emma Watson és Kristen Stewart színésznőt tartják a legesélyesebbnek, Christian Grey alakjának megformálására pedig  Matt Bomer színészt szeretné a rajongók többsége - köztük én, de esélyes még a Vámpírnaplókból ismert Ian Somerhalder, a True Bloodos Eric, vagyis Alexander Skarsgard és Ryan Gosling is. Lehet találgatni, vajon melyikük lesz? Esetleg valaki más?


Thomas Tallis: Spem in Alium - még egy nevezetes dal a könyvből...



Összességében: 
Az írásmód, a történet és a sok-sok hiba miatt a történetre nem adnék többet 1 pontnál. 
Ám a karakterek, a kíváncsiság és az érdeklődés folyamatos fenntartása, valamint a jól megírt és rettentő humoros e-mailek feljavítják az értékelést, így összesen 3 pontot kap a könyv. 
És el fogom olvasni a második részt is, ami szeptember 3-án jelenik meg...

2012. augusztus 15., szerda

Dream nyereményjáték

Néhány héttel ezelőtt született egy bejegyzés a Maxim Könyvkiadó újdonságáról, a Dream Válogatásról, melynek keretein belül több, érdekesnek ígérkező kötetet is megjelentet a kiadó. 
Nos, örömmel hívom fel a figyelmeteket arra, hogy ezúttal nyerhettek is a kiadó újonnan megjelenő könyvei közül!
A Dream Válogatás facebook oldalán ugyanis fantasztikus nyereményjátékot indított a kiadó!!!

Lássuk, mit is lehet nyerni...

A játékban az alábbi könyvek egyikét nyerhetitek meg:

Cynthia Hand: Angyalsors,
Cynthia Hand: Angyalfény,
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény,
Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk
Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

TE döntöd el, melyiket szeretnéd!

Mit kell tenned???

Először is - ha még nem tetted meg -, like-old a könyvválogatás facebook oldalát!
Majd regisztrálj a játékra itt, és törd a fejed, melyik könyvet fogod választani :)!
Minél többen like-olják az oldalt, és minél többen regisztrálnak, annál több könyv kerül kisorsolásra!!! 

A nyereménykönyvek kisorsolásának időpontja 

2012. szeptember 7. 16 óra

A Dream Válogatásban megjelenő könyvekről bővebben itt olvashattok!

Játékra fel! Mindenkinek sok szerencsét kívánok!! 

2012. augusztus 13., hétfő

Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból

Fülszöveg:


A gazdasági válság az Angliából hazatért Arlene Harris vállalkozását sem kíméli. A lány ezért kénytelen rég nem látott, dúsgazdag nevelőapjához fordulni, aki furcsa feltételeket szab ahhoz, hogy a lányok – Arlene és két féltestvére – hozzájussanak pénzéhez. 
A feladat emberpróbáló, s valahányszor Arlene bajba kerül, gyermekkori szerelme, Leon mindig ott terem, hogy gúnyolódjék a „kis bajkeverőn”. 
Milyen csodákat és titkokat rejt a Márai-kastély? Hogyan boldogulnak a korábban gyűlölködő mostohatestvérek a nehéz időkben? És mi történik Arlene-nel és Leonnal? Folytatható-e a gyermekkori szerelem?



A könyvről:
Azt kell mondanom, többnyire nem szoktam romantikus könyveket olvasni. Nem mintha nem lenne semmi romantikus hajlam bennem, vagy nem lenne igényem a romantikára: éppen ellenkezőleg!
Azt hiszem, egyszerűen csak arról van szó, hogy eddig többnyire rosszul választottam, és olyan könyvekbe futottam bele, ami tartalmatlan, negédes locsogásból, üres szavak halmazából állt és nem volt mögöttük semmi plusz, semmi érték, ami teljesebbé, irodalmibbá tette volna a művet, és bizony e nélkül én nem tudok élvezni egy könyvet...

Szerencsére Rupáner-Gallé Margó könyve nem ezek közé tartozik és bizony igen kellemes csalódást okozott.

Az írónő első könyvének középpontjában Arlene Harris áll, aki cégének csődbe jutása után hazatér nevelőapjának vidéki kastélyába - abban bízva, hogy a férfi esetleg kisegíti őt szorult anyagi helyzetéből. Úgy tűnik azonban, késve érkezett, apja ugyanis súlyos beteg és néhány nap múlva meghal. Tetemes vagyonát három lányára hagyja,  ám kizárólag abban az esetben vehetik azt ténylegesen magukhoz, ha megfelelnek az általa szabott feltételeknek. 
Ráadásul Arlene gondjait tovább tetézi az, hogy gyermekkori barátjával, Leoonnal nem egészen úgy sikerül az újbóli találkozás, ahogyan ő azt képzelte: a férfi undok, sőt ellenséges vele szemben, és a lány elég nehezen tűri ezt a bánásmódot, főként, hogy az okát sem igazán érti.

Vajon sikerül-e a lányoknak teljesíteni apjuk végakaratát és hogyan képes rendezni viszonyát Leonnal Arlene? Erről szól ez a kis történet...

Ha jobban belegondolunk, olyan ez, akár egy modern tündérmese: a mogorva király három csodaszép lányának át kell esni néhány próbán ahhoz, hogy megleljék méltó jutalmukat és hozzájussanak a kincshez. Főhősünk természetesen a legkisebb leány, aki próbálja mindeközben elnyerni a daliás herceg szívét és megtalálni a rég várt boldogságot. Számomra ez  valóban úgy hangzik, mint egy csodálatos, elvarázsolt mese, és hát ki ne szeretné a meséket?

Főleg akkor, ha olyan csodálatosan elbűvölő és bájos stílusban van megírva, mint ez a könyv!
Margó csodaszépen bánik a szavakkal, végtelen finomság, elegancia és nőiesség sugárzik belőlük, a dialógusok mellőznek minden negédes csöpögést, kedvesek, viccesek, valóban mosolyt csalnak az arcunkra. 

Én szerettem ezeket a dialógusokat. Mert - maga a történet ugyan meseszerű - ezek a párbeszédek teljesen életszagúak, maiak, magukba foglalják a modern párkapcsolat mindennapi nehézségeit és buktatóit, hol mulattatva, hol szívszorítóan fájdalmasan.

Mindemellett a könyv olyan érzést keltett bennem, mintha egy utazási iroda gyönyörű, színes képekkel illusztrált katalógusát lapozgatnám: felvonultatva benne hazánk színpompás tájait, a vidéki otthonok és emberek nagyszerűségét, bebizonyítva milyen csodálatos és lehetőségekben gazdag országban is élhetünk. Mindezt szinte észrevétlenül, háttérinformációként, mégis megingathatatlanul és érezhető büszkeséggel. 

A történetvezetés gördülékeny, a végkifejlet előre látható, mégis olyannyira kedves és megmosolyogtató, hogy csupa jó érzéssel telítve  zártam be a könyvet.

Karakterek:
A főhősünk Arlene Harris, aki magányos és hányattatott gyermekkora után határozott, ám kissé önfejű nővé érett, s talán kicsit többet hisztizik a kelleténél, mégis azt kell mondanom: szerettem az ő karakterét. Szerettem, mert teljes mértékben tudtam azonosulni vele: értettem a félelmeit, értettem a motivációit, becsültem a kitartását és a szorgalmát, díjaztam a kedvességét.

Leont is megkedveltem, hiszen - annak ellenére, hogy kétségkívül konok és önfejű - rendkívüli humorérzékkel rendelkezik, még az undok és igencsak pimasz megjegyzésein is remekül mulattam. Voltak ugyan kissé túlzó és bántó megjegyzései is, de hamar bebizonyosodott, hogy mindez csak álca a valójában gyengéd és odaadó igazi természete fölött. 

A Márai lányok afféle igazi gonosz mostohatestvérekként jelennek meg először - nekem a Hamupipőke Anasztáziája és Drizellája jut róluk eszembe -, hogy aztán a könyv végére kedves és szerető édestestvér váljon belőlük. Én kissé sajnáltam, hogy az ő jellemfejlődésük ennyire gyorsan és érintőlegesen volt csak megemlítve, jó lett volna erről részletesebben olvasni, látni azt, hogy hol volt számukra a fordulópont, milyen volt az átváltozásuk teljese folyamata. De talán ezt majd egy következő kötet taglalja majd - amely konkrétan az ő életüket mutatja be.

Kedves és igazi nagyszülői szerepet töltenek be Edvárd bácsi és Bella néni, a gondoskodás és a feltétel nélküli szeretet megtestesítői ők.

Egyvalamit nem értek csak a karaktereket illetően: a névválasztások furcsaságát. Vajon miért választott az írónő ennyire ritka és  nem hétköznapi neveket, mint Izadóra, Dália, Abelárd??? Egyszerűen csak azért, mert ez tetszett, vagy volt ezzel esetleg valami fontosabb célja? Jó lenne tudni...:) Addig pedig találgatok...

Borító:
A könyvhöz készült borító éppolyan, mint maga a történet: kedves, nőies és elegáns. Szeretem  a bordóból rózsaszínbe történő átmenetet, a kanyargó indákat.
Ha jól tudom, a sorozat többi kötetének borítója alkalmazkodik majd ehhez - csupán színárnyalatnyi eltérések lesznek közöttük. Kíváncsian várom, melyik szereplőhöz milyen szín társul majd. Számomra Arlene igazi rózsaszín egyéniség - így a színválasztás az ő esetében tökéletesnek mondható! :)

Érdekességek:

Rupáner-Gallé Margó a bács-kiskun megyei Hartán él családjával, szabadidejében ír és lovagol. A Lányok a kastélyból az első megjelenő kötete, amit - nagy valószínűség szerint - három követ majd: így minden női szereplő életét és kapcsolatait végigkísérhetjük majd. Néhány nappal ezelőtt az Origo riportere remek interjút készített vele, melyet Ti is elolvashattok: itt.


A könyvet köszönöm az Aba Könyvkiadónak!


2012. augusztus 10., péntek

Arthur Madsen: Az elátkozott nap

Fülszöveg:
Az ikrek, Adam és Neil Brown sorsa már születésükkor megpecsételődött, életben maradásuk is csoda volt azon az Az elátkozott napon. Mindennapjaikat misztikus halálesetek kísérik, melyeket mindössze egyetlen jelentéktelennek tűnő nyom köt össze. 
A titokzatos üggyel Michael Connort, a cleveland-i rendőrség öntörvényű detektívjét bízzák meg, aki rendkívüli nyomozásba kezd. Vajon sikerül-e azelőtt megoldania a bűntényt, mielőtt őt is utoléri Az elátkozott nap?! Amit végül talál, arra legmerészebb álmában sem gondolt volna. 
Arthur Madsen fordulatokban gazdag thrillerében bármi megtörténhet, és még az utolsó oldalakon is tartogat számunkra meglepetést. A szerző sajátos humorával és látásmódjával teszi még színesebbé ezt a lebilincselő és félelmetes regényt.




A könyvről:
Mióta nagyobb belátásom van a könyves társadalom világára, szinte nap mint nap szembesülök azzal, milyen sokan vannak, akik papírra vetik a gondolataikat, próbálják szavakba önteni az általuk kitalált történeteket. Ezeket a történeteket azonban többnyire csak ők, saját maguk, esetleg a szűk környezetük ismeri. 
Mert bizony, ahhoz, hogy egy történetből könyv szülessen, rögös utat kell bejárni, mely tele van buktatókkal és elágazásokkal. Ha nincs valaki, aki fogja a kezünket és vezet rajta, könnyen zsákutcába juthatunk vagy elbotolhatunk.

Az Álomgyár Kiadó arra vállalkozott, hogy betöltse ennek a segítő kéznek a szerepét, és hozzásegítsen minden leendő írót ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmait.

Arthur Madsennek is volt egy álma és hozzá a zsebében egy története. Az Álomgyár kivette ezt a történetet a zsebéből, bezárta azt hófehér lapok közé, beültette a könyvesboltok hatalmas kirakatába  - valóra váltva ezzel egy fiú álmait.

Ez a történet  nem más, mint Az elátkozott nap.

A regény egy ikerpárról szól, akik igen szerencsétlen körülmények között már a születésük napján elveszítik szüleiket. Árvaházba kerülnek, ahol az első születésnapjukon különös módon meghal a nevelőnőjük. Halálát nagy mennyiségű sugárzás okozza, és szemhéján fura égésnyomokat vesznek észre. A nő halálakor senki más nem tartózkodott a szobában, csak a két kicsi fiú. Második, majd harmadik születésnapjukon ismét meghal egy ember a fiúk közelében, haláluk előtt értetlenül áll a rendőrség. Egyedül Michael Connor nyomozó tartja furcsának a történteket és kezd el gyanakodni arra, hogy esetleg a két gyereknek köze van a halálesetekhez. Ám amikor a fiúkat különválasztják és más-más nevelőszülőkhöz kerülnek, a furcsaságok megszűnnek és mindenki elfelejti a korábbi történéseket. Mindenki, kivéve Connort, aki továbbra is megfigyelés alatt tartja az ikreket, akik egy szép napon rájönnek a titkok nyitjára.

Összességében véve azt kell mondani, hogy az alaptörténet rendkívül ötletes, magában rejt mindent, ami egy jó thrillerhez kell: misztikumot, titkokat, gyilkosságot, izgalmas helyzeteket, eltorzult személyiségű karaktereket. A kivitelezés ugyan nem mindig tökéletes, előfordulnak kisebb-nagyobb logikai hiányosságok és buktatók, néha pedig a könyv veszít a magával ragadó és sodró lendületéből, de valljuk be: minden kezdet nehéz és mindenki a maga hibáiból tanul.
Az akciódús részek lendületesek, idegtépőek, észvesztő gyorsasággal faltam a sorokat, hogy mielőbb megtudjam, mi fog történni. Arthur remekül ért ahhoz, hogy miként húzza, feszítse a húrt, hogy aztán a kellő pillanatban nagyot robbanjon és igazán betaláljon a történet. Aztán egy-egy ilyen rész után, a következőig történő átvezetésben - lelassul a tempó, alábbhagy a lendület és egy kicsit döcögőssé válik a történet maga is a túlzott részletezéssel és az igazából lényegtelen események taglalásával. 

Azt kell mondanom, hogy már most, ebben az első könyvben is látszik, hogy Arthur Madsen elsősorban thriller-író. Ez a műfaj áll hozzá a legközelebb. A kicsit lassúbb, érzelgősebb, romantikusabb részek elnagyoltra sikeredtek - picit olyan érzéssel olvastam őket, mintha minél előbb túl akart volna esni a megírásukon, mintha maga a téma is feszélyezné és untatná . Ezért lehet az, hogy hiányzott belőlük a valódi érzelemgazdagság, tartalmatlannak tűntek a fiú-lány közötti párbeszédek, sablonosnak és néhol érthetetlennek a nagy szerelmek.

A könyv cselekménye több szálon fut: több helyszínen zajlanak az események, és több szereplő nézőpontján keresztül ismerjük meg azokat. Néha vannak időbeli ugrások - hol előre, hol hátra -, engem ez egyáltalán nem zavart. 

Természetesen nem marad el a könyv végi nagy összecsapás sem, már az elejétől kezdve ezt várjuk, ezt készíti elő az egész cselekményvezetés, a történések láncolata. És bár a végső küzdelem igen izgalmasra és hátborzongatóra sikeredett, örültem volna, ha a testvérek közti nagy találkozás színpadiasabb, tartalmasabb lett volna, ha váltottak volna egymással néhány szót és nem csak egymásnak esnek... 
A könyv végi nagy csattanó pedig ...nos igen. Valóban ötletes és mellbevágó. Én, személy szerint csak azért nem lepődtem meg rajta, mert elhangzott korábban egy mondat, ami előre vetítette, sejteni engedte, hogy ez fog történni...

A könyv nyelvezetére egyszerűen csak azt mondanám: igen mai. Nem mentes a trágárságtól és az obszcenaitástól, ami - hogy őszinte legyek - eleinte zavart, de ha jobban belegondolok, remek eszközül szolgált arra, hogy alátámassza és nyomon kövesse Adam személyiségének változását és sötét énjének felülkerekedését. Hiszen gondoljunk csak bele: mikor káromkodik az ember? Főként akkor, ha frusztrálva érzi magát. Ha valakiről pedig elmondható ez, hát az egészen biztosan Adam...

És még valami: a könyvben több ízben, több szereplő esetében is megjelennek rémálmok, melyek olyannyira színesek, részletgazdagok és képszerűek, olyan horrorisztikus és borzongató hangulatúak, és olyan sejtelmesen sokatmondóak, hogy azt gondolom, ennél profibban nem is lehetett volna megcsinálni! Le a kalappal!
Karakterek:
Azt hiszem, elmondhatjuk azt, hogy a könyv meglehetősen sok szereplőt felsorakoztat. Ez mindig nehéz dolog, hiszen ebben az esetben fennáll annak a veszélye, hogy a karakterek kidolgozatlanok, elnagyoltak maradnak, nem kapnak igazi személyiségjegyeket és elvesznek a szereplők sokaságában. 
Itt mégsem ez történt. Egyetlen szereplő esetében sem éreztem azt, hogy az kiforratlan lenne. 

A főszereplőink - Adam és Neil - látszólag egyszerűek, hiszen a jó és a rossz megtestesítői, valójában igen összetett személyiségek, akikben ugyanúgy megtalálható a két oldal, csak egyikükben ez, másikukban az győz. 
Adamet a könyv háromnegyedéig inkább szántam és drukkoltam, hogy visszanyerje azt az énjét, amit - azt hiszem - főként a neveltetésének és az őt körülvevő szerető környezetnek köszönhetett, de végig tudtam, hogy már késő: a személyisége végérvényesen meghasadt és egyértelmű volt, hogy a végére előbújik belőle az igazi gonosz. Azért azt megjegyzem, hogy arra nem számítottam, hogy ilyen nagymértékben elállatiasodik és valóban sátánivá válik. 

Bár elvileg nem főszereplő, mégis nagy hangsúlyt kap a könyvben Michael Connor őrmester is - aki a maga nyers és otromba módján igazán szimpatikus karakter. Olyan, akinek vág az esze, helyén van a szíve, óriási az ön- és igazságérzete - bár az illemet nem ismeri és civilizáltnak is csak jóindulattal mondhatnánk. Mégis, azt hiszem, hogy talán magának az írónak is ő lehetett az egyik kedvenc alakja a regényben - olyan gyakran és olyan részletekbe menően szerepel ő ugyanis a könyvben, hogy bennem teljességgel ezt az érzetet kelti. Egyetlen dolgot sajnálok csak vele kapcsolatban: azt, hogy az alakja majdnem teljesen felesleges. Nyomozott, felfedezett, rájött, megtalált - és mégis. A nagy összecsapásban semmi része nem volt, se hozzá nem rakott, se el nem vett - ezzel megkérdőjelezve egész karakterének  kulcsfontosságát. 

A könyvben szereplő lányok karakterét érzem a legkevésbé kidolgozottnak: számomra mind Sarah, mind Ella teljesen jellegtelen volt, igazi egyéniség és jellemvonások nélkül. Ezt kicsit nehezményeztem - mert igaz, hogy túl sok szerepük a cselekményt tekintve nincsen, mégis jó lett volna a sok-sok férfialak mellett egy igazi erős jellemű, markáns nőt is látni a történetben

A borító:
Mikor először megláttam a könyv borítóját, rémülten ugrottam hátra: Úristen! Régen láttam ugyanis ennyire rémisztő és meghökkentő borítót. Hogy miért az? Nos, azt hiszem, két dolog miatt:
-egyrészt azért, mert ez a tekintet annyira alattomos, annyira telve van rosszindulattal és sunyisággal, hogy valóban elhisszük: ez maga a GONOSZ.
- másrészt azért, mert ez a szem nem egy szokványos szem, ebben van valami igazán furcsa. Eltelt egy kis időbe mire rájöttem, hogy miért: ez a szem fejjel lefelé van. Vagy nem? A szempilla állásából ítélve igen, de még úgy sem stimmel vele valami. Miért hiányzik a másik oldalon a szempilla? És mi tükröződik ebben a pupillában? (én esernyőnek vélem, de lehet, hogy tévedek)
Akármi is az, az összhatás magáért beszél: figyelemfelkeltő, ijesztő, döbbenetes - csakúgy, mint maga a könyv.
A témáját tekintve: a szemet értem, de miért ilyen "rendellenes"?? :)

Érdekességek:
Arthur Madsen igazán hátborzongató és horrorisztikus ajánlót készített a könyvhöz, ami remekül előkészíti és bemutatja a regény hangulatát és kegyetlenségét. Érdemes megnézni, bár csendben hozzáteszem: én alig-alig mertem :) Könyvben igen, de képként látva egészen más...




Egyébként az író tollából nem ez volt az egyetlen könyv, amit olvashattunk. Hamarosan megjelenik ugyanis a második kötete, amely úgy tűnik, követi az eddigi irányvonalat, és szintén egyfajta misztikus thriller (vagy inkább horror) lesz. A könyv az Éber kóma címet kapta, és nagyvonalakban ennyit lehet tudni róla (természetesen a könyv trailere is megtekinthető már!):

A regény központi helyszíne a Szent Klára Leánygimnázium. Ez a vallási intézmény a Trevon-hegy tetején fekszik, sűrű erdővel körülvéve, távol a civilizációtól. A legközelebbi település, a Város csaknem 50 mérföldre található. 

A történet főszereplői 17 éves lányok, akik élik a kis mindennapjaikat, közben álmodoznak a szabadságról, a jövőről, a szerelemről. Váratlanul egy új lány kerül az iskolába, onnantól kezdődnek a furcsaságok és a borzalmak. Hallucinációk, éjszakai alvajárások nyomják rá a bélyegüket a diákok mindennapjaira, majd fokozatosan a lányok többsége éber kómába zuhan. A miértjét senki sem tudja, csak halvány sejtéseik vannak. Közben a Városban is tragédia történik, kitör a pánik, már ott sem lehet senki sem biztonságban. 

A lányok nem tudnak segítséget kérni senkitől. Nincs más választásuk, ezért az iskola híres-hírhedt csajbandája, a Watson Brigád (Victoria, Cindy és az új lány, Christine) próbálja megoldani a helyzetet, de a dolgukat tovább nehezíti az, hogy a Brigád egyik tagja, a hűséges és jó barátnő, Samantha Perry is éber kómába zuhan. Kérdés, hogy sikerül-e nekik megoldani a rejtélyt és ha igen, milyen áron?


Izgalmasnak ígérkezik, nem igaz??? 

2012. augusztus 7., kedd

A bőség zavara

Tudjátok, mindennek megvan az előnye és a hátránya. 
Annak is, amikor a postás szinte naponta hozza az új csomagokat és egy hét elteltével úgy néz rád, hogy nem tudod eldönteni: vajon csak irigykedik a sok-sok küldemény láttán, vagy bosszús azért, mert állandóan ide kell cipelnie valamit - néha nem is túl könnyű csomagokat...
Bevallom, én már ott tartok, hogy néha hagyom, hogy a szomszéd vegye inkább át azt, ami nekem érkezett..:)
De amikor kibontom a levelet...hú, az az érzés felülmúlhatatlan! Egy új könyv!!! Simogatom, becézgetem, beszívom az illatát...Dehát, Ti tudjátok :)

Csak később jön a sokk: most már aztán tényleg nem tudom, hová tegyem mindezt! Szóval most gőzerővel keresem, milyen könyvespolcot kívánjak magamnak, ami könnyű, de masszív, falra szerelhető és még mutatós is... Igen, ebben a hónapban ez a feladatom, mert addig csak félretéve hevernek ezek az újonnan jött lakók....

Szóval, ők lennének:


Sok, igaz. Bizony, nagyon is sok... 
És mégis: azt kell mondanom, hogy a pénztárcám nem ürült ki miattuk - pénzt rájuk most alig-alig költöttem...

Először is, közeleg a szülinapom. És van néhány annyira kedves ember, akik tudják ezt és megleptek előre ez alkalomból. 
Nem tudom elmondani, milyen szívmelengető érzés az, mikor olyan emberek, akikkel egyszer, maximum kétszer találkoztál személyesen, a bizalmukba fogadnak és körülvesznek minden szeretetükkel és támogatásukkal. Mikor egy ilyen gesztus láttán úgy érzed, akármennyi modortalansággal és rosszindulatúsággal találkozol is ezután, tudod, hogy igenis jók az emberek és szeretetteljesek, és miattuk hiszel ebben töretlenül újra és újra! Köszönöm Nektek!


Az Egy nap Szilvamag kedves ajándéka - nagyon örülök neki, mert a filmet imádom és nagyon szerettem volna elolvasni a könyvet is. Az Útvesztőt Brenától kaptam, és érzem, ez nagyon-nagyon jó könyv lesz! A képről hiányzik, de ide tartozik sogórnőm ajándéka is, a Futótűz, amit ugyan olvastam már, de még hiányzott a polcomról...


Ez a három könyv az, amire pénzt költöttem. A szabadulást Narayan hatására és lelkesedésére kellett megvennem, de 60%-os kedvezménnyel kapható most az Alexandra nyári akciójában, tehát bőven áron alul sikerült hozzájutnom (örülhet a postás, hogy nem neki kellett hoznia, mert egy tégláénál is nagyobb a súlya, nem szeretném, ha valaki meglegyintene vele). A szél neve és a Megbűvölve szintén akciós és kihagyhatatlan vásárlás volt - remélem, a sztori is annak bizonyul!

Az igazi könyváradatot azonban egyértelműen a Rukkola hozta - amiről azt hiszem, senkinek sem kell beszélnem, mindenki tudja, hogy miről van szó. 
Én úgy látom, hogy most már azért lassabban megy a cserebere, mint az elején, az oldal indulásakor. Akkor regisztrált ugyanis a felhasználók nagy része, és ez persze azzal is járt, hogy feltöltötték a megunt könyveiket - egyszerre érkezett hirtelen sok-sok jó könyv, amiből igazán öröm volt válogatni. 
Most már csak elvétve, talán 2 naponta jön e-mail arról, hogy valami engem érdeklő könyvet tett fel valaki az oldalra, de mire a linkre rákattintok, van, hogy azt írja ki, már 16 perce elhappolta valaki.... Pech. vagy inkább úgy tűnik, az értesítő rendszer sem mindig működik tökéletesen...Arról nem is beszélve, hogy én nem tudok egész nap a gép előtt ülni, arra várva, hogy történjen valami...

De nem panaszkodom, hiszen számomra nagyon is hasznosnak bizonyult ez az új könyvcserélde:
- egyrészt megszabadultam végre azoktól a könyveimtől, amelyek már régóta csak a helyet foglalták a polcomon, pedig tudtam, hogy soha az életben nem olvasnám el őket...
- másrészt : annyi új, engem érdeklő könyvem lett hirtelen, hogy azt sem tudom, melyikkel kezdjem az olvasást. És végre az enyémnek tudhatom azokat a köteteket is, amiket ugyan olvastam már, imádtam őket, de nem volt saját példányom. Most már van:)
Íme:

Régóta keresett, kívánságlistás kötetek...



Dennis Lehane a kedvenc íróim egyike, és ennek ellenére egyetlen könyvem sem volt tőle!!! Hogy lehet ez? Én sem értem. De most elhatároztam, hogy begyűjtök tőle mindent! Három már megvan! :) Jöhet a többi is! 
Musso-t még nem olvastam, de nagyon kíváncsi vagyok! Csakúgy, mint a nemrégiben felfedezett Zajra, ami szintén az ifjúsági könyvek közé tartozik és disztópia is! Az pedig mindig jöhet! 




Ezeket külön raktam, mert ezek különösen nagy kincset jelentenek számomra: ugyanis ezek annyira szépek, annyira tökéletes állapotúak és minőségi darabok, hogy beleillenének a hónap kötete rovat könyvei közé...Csodálattal simogatom őket még most is...




Az ajándékkönyvek közé tartozik, bár nem szülinapos:  A völgy sorozat második kötete, ami Kelly jóvoltából került hozzám. Rendkívül kedves Tőle, hogy nekem ajándékozta, örökké hálás leszek érte! Ezúton is köszönöm!!!


És végül két könyv, amit úgy kaptam kölcsön Brenától... :) Látjátok a Tündérszerelmet??? Ti is szoktatok jelölgetni olvasás közben jó részeket??? Én mosolyogtam, mikor Brena így adta át, méghozzá azért, mert én ugyanezt szoktam csinálni!!! :D

Szóval ennyi... Mindenkinek jó olvasást kívánok! :)

Zima Szabolcs: A makedón összeesküvés

Fülszöveg:
A londoni székhelyű British Library bőkezű támogatójának lányát elevenen megsütik egy antik ércbikában. Az ókori kéziratok után kutató Enid Markopoulos feltehetően olyan leletre bukkant, amely nem csupán világraszóló irodalmi csemege és kultúrtörténeti szenzáció, hanem potenciális fegyver is – az árából akarják fedezni egy őrült politikai játszma költségeit. Minderről azonban fogalma sincs a könyvtár két ifjú munkatársának, akiket a másik főszponzor, egy különc MI6-ügynök lord állít rá az esetre. Pat Foster könyvtári mindenes és Bertie Hook restaurátor, akik kalandos küldetéseiken már bizonyították rátermettségüket, Európa legizgalmasabb városaiban követik a halott lány verses rejtvényüzeneteinek nyomát. A szédületes száguldás közben Pathez csapódik egy titokzatos, gyönyörű nő, Rómában pedig feltűnik a halott lány húga, aki nem marad közömbös Bertie iránt. A CIA is tud a kézirat létezéséről, ám érdekeik azt diktálják, hogy az ősi pergamen ne kerüljön nyilvánosságra. A klónozott Qayin ügynököt vetik be, aki mindig egy lépéssel a könyvtárosok előtt járva gyilkol. Két ember látta eddig a kéziratot, már mindkettő halott…




A könyvről:
Néha az ember elfelejti, hogy valami, amiért régen epekedett és lángolt, nem hunyhat ki egyszerűen, maximum takarékon ég egy ideig. Aztán jön egy szikra, ami újra lángra gyújtja a lángot és  újra fellobban bennünk a régi tűz a rég feledett dolgok iránt.

Nálam ez a szikra Zima Szabolcs könyve volt. 

És igen, újra élek-halok a művészettörténetért.:-)
Hogy őszinte legyek, nem is tudtam, nem is sejtettem, hogy magyar szerző tollából művészettörténeti krimi vagy thriller került ki nemrégiben. Aztán egy napon roppant kedves levelet kaptam magától a szerzőtől, aki felajánlott egy tiszteletpéldányt a frissen megjelent regényéből. Rögtön utánanéztem a könyvnek, elolvastam a fülszövegét, és tudtam: igen, ezt akarom! Ez csak jó lehet!

 És milyen igazam lett!

Ez egy hihetetlenül szórakoztató, izgalmas, érdekes és művészettörténeti információkban bővelkedő regény, amit egyszerűen lehetetlen nem szeretni!

A könyv alappillére egy gyilkosság: a görög milliomos lányát egy ősi legenda példáját követve élve megsütik egy ércbikában. Az indíték ismeretlen, bár meglepően sok mendemonda terjeng arról, hogy a lány egy értékes, egyedülálló lelet nyomára bukkant Alexandria területén.

A londoni British Library két mindenesét, Patrick Fostert és Bertie Hook-ot küldi az apa, Dimitrios Markopoulos megsegítésére, nevezetesen azért, hogy segítsenek elrendezni a lánya halála körüli dolgokat. Hamarosan kiderül azonban, hogy az ártatlan ügyintézésnek indult utazás egy rejtélyes és igen veszélyes küldetéssé vált, hiszen az Enid által megtalált leletet többen is igyekeznek a magukénak tudni és megkaparintani.
A lány ráadásul rejtélyes versikéket hagyott hátra annak reményében, hogy "kincsét" csupán az az arra érdemes személy találja meg, aki megfejti a limerickjeit. 
És itt indul a nagy kaland, a rejtvények kutatása és megfejtése, a menekülés, a versengés. 


Szerencsére Zima Szabolcs remekül ért hozzá, hogy hogyan tartsa fent az olvasó folyamatos érdeklődését, minden fejezetben szép apránként, fokozatosan veti elénk az információkat, együtt nyomozunk, együtt agyalunk mi is a két főhőssel a rejtvényeken. Közben bejárjuk  velük észrevétlenül Európa híres múzeumait, megismerjük nagy alkotók híres alkotásait, tanulunk történelemről, politikáról, irodalomról - méghozzá úgy, hogy észre sem vesszük!

Ráadásul mindezt olyan élvezetes, olyan humoros, olyan szórakoztató stílusban tálalja nekünk az író, hogy szinte megállíthatatlanul peregnek a lapok a kezeink közül, hiába mondogatjuk magunknak: na már csak ezt az egyet, aztán alszunk! Letehetetlen! Hajnalig olvastam...


Karakterek:
A két főhősünk Patrick Foster és Bertie Hook. Akárhogy is vesszük, én nem tudom őket szétválasztani mint szereplőket, az én szememben az ő kettősükre még akkor is így, egyben gondolok, ha a regény során néha különválnak és egyedül ténykednek. Olyannyira összeforrtak ők a szememben, hogy így alkotnak ők egy teljes, kerek egészet. Mert ahogy a mondás tartja: zsák a foltját...

És micsoda karakterek ők! Imádtam őket!:)
Nem a szó szoros értelmében vett hősök: nem szupererősek, nem szuperokosak, még csak nem is szupermodellek! Mégis...a maguk esetlenségében, pipogyaságukban annyira eredetiek, annyira szeretnivalóak, hogy muszáj őket kedvelni! Én sokszor kacagtam rajtuk, sokszor fogtam a fejem az oktondiságukat látva, de mindvégig drukkoltam nekik, egy percre sem szűntem meg a magaménak tudni őket!

A regényben lévő többi karakter is remekül kidolgozott, eleven, emberi, én mégis leginkább Havel Adamson nyíltszívűségét és őszinteségét kedveltem! Az ő szókimondása révén nagy igazságokat tudhattunk meg, humorához és bölcsességéhez semmi kétség nem férhet! :) (Az ő története egyébként igen megrázó, de ha jobban belegondolunk, nagyon is lehetséges...)

Borító:
A borító a maga egyszerűségében és eleganciájában csodálatos!... A pergamenhez hasonlatos ódon borító, az ókori romok, a régi pénzérme, a díszes A betű a címben, a betűtípus - mind, mind tökéletes harmóniát alkot és tökéletes egészet képez - utalva a könyv műfajára és történetére. Az már csak hab a tortán, hogy a háttér-kép nem egyszerűen pergamenhez hasonlít, hanem egyenesen egy réges régi térkép maradványának tűnik, a betűk pedig dombornyomottak! Szerintem nagyon szép!



Érdekességek:
A Kultography készített az íróval, Zima Szabolccsal egy interjút, ebből tudom, hogy  máris készül a következő kötet. Ebben - nagy örömömre - szintén Patrick és Bertie lesz a főszereplő és újra ők futnak majd valamiféle "kincs" után! Reméltem - nagyon-, hogy készül még történet az ő kalandjaikról, számomra egészen biztosan kihagyhatatlan lesz! Alig várom! A teljes interjú egyébként itt olvasható.

Maga az író, Zima Szabolcs is vezet blogot, ahol közvetlenül is kapcsolatot tart az olvasóival. Érdemes olvasni!

Ha olvasok egy könyvet, mindig utánanézek annak, amiről szól, vagy ahol játszódik. Szeretem tudni, látni, kötni valamihez mindazt, ami a fejemben valahogy kialakult és összeállt, de ha a helyszín valós, akkor szeretem tesztelni magam és a könyv leírásait, mennyire igazolódott be az elképzelésem. 
Alexandria pedig különösen közel áll a szívemhez, hisz Egyiptomban van, ráadásul ókori! /titokban még mindig álmodozom arról, hogy egyiptológus leszek, dehát...:DDD!/
Ezt viszont mindenkinek meg kell néznie, hogy mennyire monumentális, mennyira pazar ez a könyvtár! Nekünk, akik szeretik a könyveket, ez valami fenomenális és elképzelhetetlen és magasztos! Komolyan, a szavam is eláll!



Template by:
Free Blog Templates