2013. szeptember 30., hétfő

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet


Rebecca Donovan nagysikerű Breath sorozatának első része október 1-én jelenik meg magyarul Elakadó lélegzet címmel a Maxim Kiadó gondozásában. A Blogturné Klub 10 bloggere szeptember 21-től szeptember 30-ig minden nap egy-egy ajánlóval, továbbá a történethez kapcsolódó extrákkal és nyereményjátékkal vár Benneteket!

A turné végén 3 példányt sorsolunk ki a Maxim Kiadó jóvoltából, Emma Thomas és Evan Mathews lélegzetelállító történetéből. A bejegyzések végén található Rafflecopter doboz kitöltésével szállhattok versenybe a könyvért.


Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Borító: papír, puha kötés/keménytáblás
ISBN9789632612751
Oldalak száma: 496 oldal
Megjelenés: 2013. október 1.

Fülszöveg:
Az USA Today bestsellere.
„Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?”
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat…
Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. A Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete.

A könyvről:
A könyv egy 17 éves lány, Emily (Emma) Thomas történetét meséli el. A történet lehetne akár hétköznapi is: Emma jó tanuló, kiváló sportoló, soha, semmi galibát nem okoz, csupán csendes és nehezen barátkozó. Aztán egy napon megjelenik az iskolában Evan Mathews...Jóképű, népszerű, kiváló modorú...és Emma azon kapja magát, hogy szerelmes lett. Egyszerű iskolai szerelem lehetne...de nem lehet. Emmának ugyanis van egy titka: a nagynénje. Carol nemcsak, hogy nem szereti őt, de ezt rendszeresen ki is mutatja: hol szóban, hol tettben, de folyamatosan bántalmazza a lányt, amit az összeszorított szájjal, bekötözött sebekkel tűr és közben szenved. 

Élete kétfelé szakad: az egyik a régen várt, reményteli boldogság, a másik az ezernyi kínnal járó pokol...De meddig lehet két életet élni, meddig lehet tűrni, félelemben élni, mennyit képes egy ember elviselni? 
A könyv megadja a választ...

Ez egy olyan könyv, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Érzelmek sokaságát váltja ki az olvasóból, méghozzá olyan intenzitással, amit rendkívül nehéz kordában tartani. Majdnem hogy lehetetlen. 
Legszívesebben én is üvöltenék, toporzékolnék, ráznám a lapokat dühös tehetetlenségemben. Mert minden érzés: a düh, a harag, a fájdalom, a részvét - mind-mind eltörpül amellett az érzés mellett, hogy semmit nem tudsz csinálni és aki tudna, az nem azt teszi, amit kellene...! 

Átütő és mélyenszántó könyv ez, rendkívül kényes és sérülékeny témát érintve. A családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazás mindig érzékeny pontja az embereknek, olyan dolog, ami mindenképpen gondolatokat ébreszt és megindít. A könyv hihetetlen éleslátással és hitelességgel írja le egy bántalmazott lány lelki gyötrődését, környezetének reakcióit és a segítség elhárítását. Pontosan tudjuk, érezzük a barátok vívódását és tépelődését, bizonytalanságát arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek...

A bántalmazás jelenetei thrillerbe illők - annyi feszült várakozással, gyötrő félelemmel, kegyetlen rémülettel telítettek, olyan képszerűek és érzelemdúsak, hogy teljesen átérezzük Emma riadalmát: rettegünk minden lépésénél, hogy vajon meghalljuk-e valahol Carol cipőjének nyikorgását, hogy megérezzük-e bőrszíjának vagy öklének csapásait. A hangulat, az érzelmek sokasága tökéletesen ránk talál és nehezen szabadulunk tőle.

Emma másik életének történései ennél jóval lágyabbak, nyugodtabbak, hétköznapibbak. Ezek a részek jelentik a könyvben a lélegzethez jutást - mind Emma, mind az Olvasó részére. A tizenévesek mindennapjai, iskola, mozi, házibulik, feloldják a feszült hangulatot, könnyeddé, fesztelenné teszik a cselekményt.

A romantikus szál édesen gyönyörű, finom, lágy, és rendkívül törékeny, ugyanakkor az egyik legstabilabb, legszorosabb kapcsolat két fiatal között, amiről valaha is olvastam.
Emma és Evan szerelmének kialakulása lassan, fokozatosan megy végbe, mégis a legelejétől fogva érezzük annak szükségszerűségét és elkerülhetetlenségét. 

Evan első vallomása annyi érzelmet, annyi szépséget foglal magában, hogy szinte könnyeket csal az ember szemébe, az autós jelenet során pedig annyi elektromos feszültséget és vibrálást érezni a két fiatal között, hogy szinte görcsösen erőlködtem és küszködtem, hogy történjék már valami...

A fordítás, a stílus és a nyelvezet finoman elegáns, választékos, Carol alpárisága és vulgaritása éppen ettől válik rendkívül durvává és erőszakossá, remekül felhasználva az írónő a nyelvet mint eszközt az ellentétek és agresszió érzékeltetésére, hangsúlyozására.

Gyönyörű és fájdalmas könyv ez, borzalmas témát boncolgat egy csodálatosan szép, finoman lágy szerelem beteljesedése közben. Mennyet és poklot állít ellentétbe egymással, és hogy a végén Emma hol  fog kikötni ... az talán csak a következő kötetekből derül ki...

Karakterek:
Az első dolog, amit a karakterekkel kapcsolatban megjegyeznék, az az, hogy mennyire érezhető az a végtelen szeret, amellyel az írónő Emma alakját megformálta, és milyen mérhetetlen gyűlölet és düh veszi körül Carol személyiségét.

Hiába teszi ki Emmát ennyi félelemnek, fájdalomnak és megaláztatásnak, mégis úgy érzem, hogy Emmát szinte babusgatja, dédelgeti Rebecca Donovan, finom, elegáns, kecses jellemvonásokkal veszi körül, leheletfinom fátyollal burkolja. Ám emögött a nőies lágyság mögött egy hihetetlenül erős személyiség lapul, akinek csodálom a tartását, a büszkeségét, az összeszedettségét. Bámulatos, hogy egy sérült, bántalmazott kislány hogyan tud ennyi elszántságot, ennyi jövőbe vetett reményt magába zsúfolni, mennyire képes szeretni valakit ahhoz, hogy mindezt eltűrje ... 
És emiatt a sok-sok példaértékű és pozitív jellemvonás miatt lesz még érhetetlenebb, még felháborítóbb és dühítőbb Carol és igen, még a nagybácsi viselkedése is.

Mennyi gyűlölet, mennyi becstelenség lakozhat ebben a nőben - aki egyébként saját gyermekeit szerető anya -, hogy képes legyen ennyi alattomosságra, ennyi elvetemült tettre. És mennyi düh kell, hogy lakozzon egy íróban ahhoz, hogy egy ilyen kiállhatatlan és sátáni karaktert megformáljon! Én azt gondolom, tökéletesen sikerült. Carol az egyik legjobban megírt negatív karakter, akiről mostanában olvastam.

Rendkívül dühös vagyok George-ra, a nagybácsira, aki látja a jeleket, látja a konfliktust, ennek ellenére semmit sem tesz, illetve túl későn tesz ellene. Azt hiszem, hogy karakterében azt a tipikus szemlélődőt láthatjuk, aki ilyen esetben leggyakrabban előfordul: lehet családtag, lehet szomszéd, vagy tanár... Nem mernek vagy nem akarnak lépni, talán azt hiszik, hogy nem olyan súlyos a helyzet...A teszetoszasága, struccpolitikája rendkívül dühítő!

És hát Evan...támogató, segítő, szerető társ, remény a boldogságra, a normális életre. Ki is vágyhatna nála nagyszerűbb és odaadóbb barátra? Általa kapja meg az esélyt Emma arra, hogy a lakásból kilépve egy átlagos tizenéves életét élje, annak minden szépségével, hibájával, néha a maga szívszorító fájdalmával. Evan a támasz, a szerelem, a vágy, a barát, tökéletes párja, segítője Emmának. Kettősük az év legnagyszerűbb szerelmespárja címért is indulhatna, rendkívül szerettem a karakterüket - mind külön-külön, mind együtt. Örülök, hogy Evan személyében Emma rátalál a kiútra és a neki kijáró biztonságra és szebb életre. Mert mindenkinek jár a boldogság...

Borító:
Nagyon szeretem azokat a borítókat, amelyek egy viszonylag egyszerű kép mögé rejtenek mélységesen mély tartalmakat. Mint itt is: egy ajtó. Harmonikus, ízléses, egyszerű ajtó képe. Mégis mennyi mindent elmond és mennyi kérdést felvet. Mert mi minden rejtőzhet egy zárt ajtó mögött...családok, életek, sorsok, titkok. Sosem tudhatjuk, mivel találkozunk, mit találunk, ha belépünk. És néha, talán jobb is lenne kint maradni, nem látni, nem megtudni. Csakhogy ezzel mi sem változik. A lány, aki merengő tekintettel néz ki az esőáztatta ablakon, attól még ugyanúgy bent marad az ajtó mögött, ugyanúgy szenved és fél ... 
Na hagyjuk! Nyissuk ki az ajtót!!!


És még valamit..
ha már témánál vagyunk... valóban nyissuk ki az ajtót, nyissuk ki a szemünket és nyissuk ki a szánkat! Sose hagyjuk, hogy a félelem, a lelkiismeret-furdalás, a bizonytalanság vagy bármi más befogja azt! Ha kell kiabáljunk, üvöltsünk, ha észre vesszük, hogy a környezetünkben valaki gyermekbántalmazás áldozata lett. Sose hagyjuk, hogy egy gyermek szenvedjen, hogy bántsák, érveljen a bántalmazott vagy a bántalmazó bármivel is, akármilyen mentséget is hozzon fel, erre nincs bocsánat! 
És ha most azt gondoljátok, ilyen velem, az én környezetemben nem történhet meg, hadd mondjam el, hogy Magyarországon évente 30 gyermek hal meg gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás következtében. Ennél sokkal-sokkal nagyobb azoknak a száma, akit rendszeresen vernek, testileg vagy lelkileg bántanak.

Ha ezt tapasztalod, ne habozz : hívj segítséget!

KÉK VONAL GYERMEK ÉS IFJÚSÁGI TELEFON 
Tel..: 116 111 (harmonizált európai hívószám) 
Nonstop, ingyenes, mobilról is hívható 

ORSZÁGOS KRÍZISKEZELŐ ÉS INFORMÁCIÓS TELEFONSZOLGÁLAT (OKIT
(a családon belüli erőszak következtében beállt válság azonnali kezelésére) 
Tel. 06 80 20 55 20 (a nap 24 órájában mindenhonnan, minden telefonról hívható ingyenes telefonszám) 

TELEFONTANÚ PROGRAM (bejelentést tehet, információt kérhet a rendőrségen) 
Tel: 06 80 555 111 

CSALÁD, GYERMEK, IFJÚSÁG KIEMELTEN KÖZHASZNÚ EGYESÜLET 
Telefon: +36/1-225-3526 


Ismerd meg Emmát és Evant!

Emma (Emily) Thomas

Négy éve költözött Weslynbe, és azóta a nagybátyjával és a nagynénjével él.
Általános iskolában átugrott egy évet és magasabb osztályba került. Csodálatos sportoló – futballjátékát egyetemi tehetségkutatók is megcsodálják.
Sarah McKinley-n (a barátnőjén) kívül senkivel sem beszélget. Nehéz őt megismerni – ám ha ez megtörtént, lehetetlenség nem szeretni.
A filmeken általában elalszik – kivéve talán a pszichológiai thrillereket.
Az édesapja szeretette meg vele a futballt és ő volt az edzője, amikor még kicsi volt.

Evan Mathews

San Francisco-ból költözött Weslynbe az iskolaév őszén.
Valamennyi zenei stílust kedveli – kivéve a klasszikusokat. Gyerekként ugyanis kénytelen volt zongoraleckéket venni – amit szívből utált.
Tehetséges fotós – azokat az elkapott pillanatokat keresi, amelyek mellett mások többnyire észrevétlenül elhaladnak.
Adrenalin-függő – mindig a következő kalandot keresi. 13 éves korára bejárta az összes földrészt.


Játssz Te is a könyvért!!!

Tölts ki a rafflecopter dobozt és máris esélyes vagy a 3 db könyv valamelyikére!

a Rafflecopter giveaway


Gyere, ismerd meg Te is velünk ezt a szívbemarkoló történetet! 



Megtetszett a történet? Elolvasnád Te is? Rendeld hát elő! Kattints a képre, és az elsők között lehet a Tiéd!
Meghosszabbítva október 31-ig!!!


2013. szeptember 28., szombat

Elizabeth Richards: A sötétség városa (blogturné)


Október 1-én jelenik meg A Sötétség Városa a Maxim Kiadó jóvoltából a Dream válogatás keretében. Az újszerű disztópikus fantasytörténet bemutatását tette céljául a Blogturné Klub. Szeptember 26 és október 1. között hat blogger hat állomáson írja meg a véleményét a könyvről, miközben érdekes információkkal lát el Titeket a frissen megjelenő könyvről!

Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. A nyereményjátékok részleteiről a poszt alján olvashattok!


Elizabeth Richards: A sötétség városa


Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Oldalak száma: 392 oldal
Borító: papír, puha kötés/keménytáblás
ISBN: 9789632612959
Megjelenés: 2013. október 1.

Fülszöveg:
A Fekete Város lakóinak egy véres, brutális háború után kell újjáépíteniük a füstölgő romokat és saját életüket. A városon emberek és sötétfajzatok osztoznak, csak a Határfal választja el őket egymástól. Egy elszabadult vírus sokakat megfertőzött, még tovább súlyosbítva a helyzetet, és a sötétfajzatok új mutációit hozva létre. Bár a háborúnak vége, lüktet a feszültség, a Fal két oldalán élők ugrásra készen várják az újabb összecsapást.
Ebben a kiélezett helyzetben Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy Haragvó sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a sötétfajzat félvér fiúba? Érzései felkavarják, minden szívdobbanása ellent mond annak, amiben addig hitt. Ez a féktelen szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között.
A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek, elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. S bár hamar rájön, hogy Natalie a „vértársa”, meg kell küzdenie a külvilággal és önmagával.
Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. Letehetetlen könyv, semmiképpen ne hagyja ki!

A könyvről:

"Nincs semmi rossz a hatalomban, ha a hatalmat helyesen használják."

Csakhogy különös lény az ember... Akit a hatalom szele egy kicsit is megérintett, az még többre vágyik belőle: különös elméleteket szül magában, téves eszméket vél helyesnek gondolni azért, mert az előbbre viszi, bármit elfogad, hogy még több erőhöz jusson. S hogy közben a hatalomra vágyás belülről rohasztja el? Az nem számít...Addigra már rég elveszítette önmagának azon részét, amelyiket ez érdekelte... 


S hogy közben kin és min gázol keresztül, hányak életét teszi örökre tönkre, az is édes mindegy.... A halottakat nem lehet feltámasztani, a sérelmeket nem lehet nyom nélkül eltüntetni... Előbb - utóbb véget kell vetni az őrületnek...

Így gondolja az a maroknyi lázadó is, akik Elizabeth Richards könyvében, A sötétség városában megelégeli Tiszta Rózsa elnök önkényuralmát, és lázadást szít ellene és a háború után hozott szélsőséges intézkedései ellen. S hogy ebbe az egész politikai csatározásba belekeveredik két ártatlan kamasz? Az talán nem is biztos, hogy csak a véletlen műve....


Natalie Buchanan több évnyi távollét után visszatér a háború során romossá lett Sötét városba, ahol édesanyja látja el a legfőbb kormánytisztviselői feladatokat. Az elnök, Tiszta Rózsa parancsára a polgári elit helyett az egyszerű köznépi iskolában folytatja tanulmányait, ahol szembetalálja magát azzal a Kevertvérű sráccal, akit korábban az éjszakai városban rajtakapott a tiltott kábítószer-áruláson. Különös vonzerő alakul ki köztük, pedig mindketten tudják: ők egymás ellenségei, tilos köztük mindenféle kapcsolat. Érzéseiknek azonban nem tudnak parancsolni. ..


Közben a város forrong: egyre többen követelik a sötétfajzatokat gettóba záró Határfal lebontását, míg mások még szigorúbb intézkedéseket szeretnének. A politika belopja magát az iskola falain belülre is, gyerekek támadnak egymásnak, s közben a fiatalokat továbbra is tizedeli a közben mutálódni látszó titokzatos vírus...

A sötétség városa disztópia. Ám ez a besorolás kevés ahhoz, hogy leírjuk, amit ez a könyv takar.

Nemcsak csodaszép, lírai szerelmi történet, de egyértelmű társadalomkritika, politikai bírálat, égető problémákra történő figyelemfelhívás.

Érdekfeszítő, izgalmas, néhol kegyetlen könyörtelenséggel megírt története emberek és sötétfajzatok harcának, cseppet sem titkolt utalással a faji hovatartozás, szegregáció, etnikai tisztogatás témaköreire. A párhuzam a fasiszta német nacionalizmussal, zsidók gettókba szállításával, a Berlini fal felállításával egyértelmű. A Sötét város lakóinak nagy része éppolyan gyűlölettel viseltetik a Sötétfajzatok iránt, mint anno a zsidókkal tették azt, s varrnak minden bajt egyértelműen a nyakukba. A köztük lévő feszültség, a gyűlölet szinte tapintható, már érezni a kitörni készülődő vihar szelét. Kölcsönös gyűlölködés, indulat feszül mindkét oldalon - és tegyük hozzá: talán nem is annyira ok nélkül. 


Ebben az ellenséges, indulatos közegben lobban lángra két ellentétes oldalon álló fiatal szerelme, amely a politikai háttér ellenére mégis a könyv központi témáját képezi. Ash és Natalie küzdelme önmaguk, majd a társadalom ellenvetése és bírálata ellen rendkívül életszagú, hiteles, a beteljesülés az egyik legszebb szerelmi történet, amit mostanában olvastam, csókjeleneteik pedig mindenképpen emlékezetesek maradnak.

Ám ami engem végképp lenyűgözött és elvarázsolt, az a világ, melyet Elizabeth Richards a történet köré felépített. Nemcsak egy új államot, egy új várost, egy új társadalmi felépítést képzelt és írt le, de megalkotott egy teljesen új mitológiát és vallást, amit olyan lírai, olyan költői módon jelenít meg a regényben, hogy végérvényesen a szerelmese lettem - többek között  - Zanthia és Aegeus legendájának. 

A könyv során megjelenő sötétfajzatok talán nem is olyan újak, hiszen a képzeletünkben régóta jelen lévő lényeket vette alapul, kissé átformálta, finomította, csiszolgatta őket, s általuk alkotott meg egy eddig nem létező társadalmi réteget.

A könyv nyelvezete, stílusa magával ragadó, igényes, gyönyörűen megfogalmazott mondatok sokasága. A fordítás példaértékű, zseniálisan átemelt, választékos 
A befejezésről annyit szólnék: a maga nemében zseniális, elképesztő, váratlan és felkavaró. Mégis hagyott bennem egy kis ellenérzést az epilógus, mert annyira erős hasonlóságot mutat egy másik könyvvel, hogy az már égbe kiáltó. Én ezt egy az egyben kihagytam volna, de legalábbis másként írtam volna meg... Ám mégis, a hasonlóság ellenére is azt kell mondanom, hogy A sötétség városa az egyik legnagyszerűbb disztópia, amit mostanában olvastam. Az első oldal után már érezni lehetett: ez az a fajta könyv, amit nem engedsz ki a kezedből egyhamar és sajnálod, ha egyszer a végére érsz. Én mindenesetre legszívesebben elölről kezdeném.

Karakterek:
Natalie karaktere egy picit Julie alakjára emlékeztetett engem az Eleven testekből: csinos, okos lány, a belé nevelt sztereotípiákkal, ám eléggé nyitottan ahhoz, hogy észre vegye a szeme elé kerülő, eddigi meggyőződésének ellentmondó dolgokat.
Bátor, belevaló, bevállalós, és emiatt nem is tudom eldönteni, hogy valódi önzetlenségből tesz-e meg vajon dolgokat, vagy csupán az anyja és az őt körülvevő szabályok és szigor elleni lázadásból. 
S ahogy szétesik az őt eddig burokba záró világ, Natalie is változni, feladni kényszerül, s mi végig tanúi lehetünk az ő bizonytalanságának, majd fejlődésének.

Ash Natalie-hoz hasonló változásokon megy keresztül, ide-oda sodródva a két oldal, az emberek és a sötétfajzatok között. Szerethető, emberi karakter ő nyilvánvaló hibái ellenére is. 

Számomra az egyik leggyűlöletesebb figura a könyvben Sebastian alakja. Semminél jobban nem gyűlölöm ugyanis az emberi képmutatást és álszentséget, s nála mindkettő tulajdonság megtalálható. Hiába okos, hiába jóképű - minden megnyilvánulása egyértelmű ellenszenvet vált ki belőlem. Karaktere ellenszenvesebb Natalie anyjánál is, akinek a viselkedésére legalább találok mentséget és a könyv végén még talán kicsit meg is szánom...

Beszélhetnék még Cékláról és Day-ről, a két szenvedélyes és igaz barátról, vagy Tiszta Rózsáról, aki mindvégig a háttérből irányítja az eseményeket, akárcsak az Éhezők viadalának Snow elnöke, vagy Ash szerető, törődő apjáról....de nem teszem. Olvassátok el a könyvet. Higgyétek el, megéri!!!

Borító:
Első gondolatom az volt a borítóval kapcsolatban, hogy ha már egyszer sötétség városa, akkor miért nem sötét, miért világos a borító? De  jobban belegondolva, tökéletesen jó ez így. A háttérben fekvő város teljes sötétségbe borult, ám a hatalom szimbólumának - jelen esetben a rózsának - a szilánkossá törése, és a világosodó ég a változás ígéretét jelöli. Szép, fantáziadús, beszédes borító.





Kis fajhatározó
avagy a könyvben megjelenő sötétfajzatokról...

Sötétfajzatok:
Nem emberi lények. Testükben két szív lüktet egymás mellett, az egyik sokkal kisebb a másiknál, de az gyorsabban ver. A nagyobb szív az elsődleges, a kisebb a másodlagos. Ez általában nem működik, bár néha, ritka esetben aktiválódik és ilyenkor gyorsabban ver a másiknál. 
Emberi táplálékot nem fogyasztanak, kizárólag véren élnek, mely lehet természetes, vagy szintetikus.
Áldozatukat az ún. Tekintettel jelölik meg, nehogy más is hozzáférjen.
Tiszta Rózsa évekkel ezelőtt a város egy részét fallal választotta le számukra, és ide, ebbe a gettóba száműzte őket, védve az embereket az állítólagos veszélytől, amit jelentenek rájuk nézve. Különös vírus tizedeli őket, egy C18-as nevű, melyet a köznép egyszerűen csak a Haragvó-vírusnak hív. A vírus halálos, lassan felemészti a sötétfajzatok teljes szervezetét.

Kevertvérűek:
Sötétfajzatok és Emberek gyermekei. A sötétfajzatokhoz hasonlóan két szívük van a mellkasukban, de egyik sem dobog, hiszen nincs rá szükségük. Vérükben ugyanis egy Trypanosoma vampirum nevű szimbiotikus véglény található, amely oxigénnel látja el a szervezetüket, s a szívük ezért kikapcsol. Egyike ez azon bonyodalmaknak, melyet a sötétfajzatok és az ember DNS-ének keveredése okoz. 
Vérrel táplálkoznak, az emberi táplálékot nem tudják megemészteni. 

Tiszta Rózsa a gettókba tömörítés idején kegyesen megengedte, hogy a Kevertvérűek az emberi szülőjükkel maradhatnak a jobb nevelés reményében. Nem sokkal ezután azonban megtiltotta a házasságot a két faj között, nehogy újabb kevertvérű gyermekek születhessenek. Számuk mára igen kevés, a kihalás szélén állnak.

Eloka:
A sötétfajzatok leggyakoribb fajtája, ez népesíti be az állam nagy részét. Hajuk és szemük fekete, bőrük majdnem áttetsző. Ash is ehhez a fajtához tartozik.

Nordin:
A legritkább sötétfajzat fajta. A Hegyifarkas állam mára lakatlan vulkanikus vidékeiről valók. Hírhedtek lángvörös, narancssárgás szemükről és hófehér hajukról. Egyedül nekik van szárnyuk a sötétfajzatok közül, mely többnyire ezüstösen csillog, de előfordul szivárványszínű szárny is, melynek fesztávolsága több mint 2 méter is lehet. Egyes kultúrák szerelmi serkentőnek használják a Nordin szárnyakat, ezért áruk egy vagyont is érhet.

Sucen:
Bíborszín szemű, karmos lábú lények, akik leginkább Réz államban fordulnak elő.

Básztet:
Ismeretlen eredetű macskanép, akik sötétfajzatokkal táplálkoznak.

Ezeket a ritka teremtményeket régebben Istenként tisztelték. Csaknem két méter magasra megnőnek, és falkában élnek, az utóbbiak akár kétszáz példányt is magukba gyűjtenek. A básztet-méreg halálos a sötétfajzatokra. Kimutatták, hogy nyomokban egy húsevő baktérium, a Vibrio necrosis található meg benne.
Hosszú, ragadozó tépőfogai vannak, ebben tárolja a méreganyagot. A Básztet-agyar éppen ezért olyan értékes. Régebben dísztárgyakat és ékszereket készítettek belőle, ám a faj mára majdnem teljesen kihalt a vadorzók áldatlan ténykedésének következtében.
Külső vonásaikat tekintve barna sörényük, aranysárga szemük, vadmacskára emlékeztető vonásaik vannak, bőrük mézszínű, lágyékukon és lábszárukon leopárdbőrhöz hasonló pettyekkel, hosszú mintázott farokkal.


Játék, játék, játék!!!

Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. 

1) 2 db könyv + 5 db könyvjelző - Csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt, lájkolj minket és már nyerhetsz is.
2) 1 db könyv + 5 db könyvjelző - Még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a betűket mutató képeket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy értelmes szót tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!




Gyere velünk Te is a Sötétség városába!

2013. szeptember 26., csütörtök

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve


Kevin Hearne nagysikerű Vasdruida sorozatának első része én jelenik meg hazánkban Üldöztetve címmel a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. A Blogturné Klub néhány bloggere szeptember 23-től szeptember 30-ig minden nap egy-egy ajánlóval, valamint a történethez kapcsolódó érdekességekkel és nyereményjátékkal vár Benneteket!

Már önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy velünk tartsatok! Ám van itt még valami!

A turné végén 2 példányt sorsolunk ki a Vasdruida krónikáinak első kötetéből a kiadó jóvoltából. A bejegyzések végén található Rafflecopter doboz kitöltésével szállhattok versenybe a könyvért.

Játékra fel!


Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Borító: papír, puha kötés/keménytáblás
ISBN: 9789633730492
Fordító: Acsai Roland
Megjelenés: 2013. szeptember 30.

Fülszöveg:
Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.

Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…

A könyvről:
Írország számomra mindig is egyet jelentett a misztikummal. A viruló zöldben pompázó mezők, a hullámok által nyaldosott sziklaszirtek, a ködbe burkolózó, romos várépületek, a sokat hallott legendák és történetek tündérekről, koboldokról és a nagytudású druidákról...

Írország egy elvarázsolt föld, az átjáró a valóság és a mesék birodalma között. Mindig is szerettem és mindig is szeretni fogom. Csakúgy, mint a hozzá kapcsolódó valamennyi történetet és mesét, legendát és mítoszt.

S igaz ugyan, hogy most következő történetünk nem a varázslatos szigeten játszódik, hanem a mai, modern kor Amerikájában, az érzés nem változik: ez az ír misztérium, a legendás hősök, istenekkel vívott nagy csaták története...

Bizony, Kevin Hearne könyvéről beszélek. Pontosabban A Vasdruida krónikái sorozatának kezdő kötetéről, a Hounded - Üldöztetve címűről...

A könyv Atticus O'Sullivan, az utolsó valódi druida kalandjait meséli el. Pontosabban csak egy kalandját, a legújabbat a több száz közül. Atticus ugyanis valamikor  i. e. 100 körül született, vagyis több, mint 2000 éves. Kalandjainak száma végtelen.

Ám ez a kaland most más, mint a többi. Hiszen Aenghus Óg, a szerelem istene megtalálta a druida régóta leplezett rejtekhelyét és minden erejével azon van, hogy visszaszerezze tőle Fragarach-ot, az istenek ősi és varázslatos kardját. S bár Atticusnak számos segítsége akad, mégis meggyűlik a baja a haragvó istennel és annak csatlósaival. S hogy közben milyen szövetségekre, milyen ismeretségekre tesz szert? Ezt is megtudhatod a történetből...

Kevin Hearne bizony ízig-vérig férfi író. És nyugodt szívvel mondhatom: a könyve tükrözi is ezt: erőteljes, nyers, pezsgő, lendületes, fáradhatatlan. Nem hagy nyugtot egyetlen pillanatra sem, sodor, visz magával fáradhatatlanul, mint egy hullám, ami felkap a hátára, és ide-oda dobál a habjai között.

Bizony, ez nem az a történet, ahol szépen szendereghetünk alvás közben és békés hangulatban olvasgathatunk. Itt a történet csatával kezdődik és csatával ér véget, és a köztes időszak sem békésen telik. válto

Két összecsapás, megütközés között nagykanállal habzsolhatjuk mindazt az információt, amelyet Atticus és ismerősei hintenek el nekünk beszélgetéseik közben istenekről, mítoszokról, mitológiáról, a karakterek előéletéről. S ha éppen nem ezt tesszük? Nos, akkor kedélyesen vihorászhatunk az ír farkaskutya, Oberon és gazdája humoros és szórakoztató párbeszédein.

Aki romantikát vár, annak előre szólok: ez nem az a könyv. Ezt kérem egy pasi írta, nem érzeleg, nem bensőségeskedik, nem tetszeleg a nemes dalia szerepében. Van vonzódás, van egy cseppnyi - vagy talán több - érzékiség, de csak fuvallatnyi érzelem. Amúgy férfiasan, keményen, szenvtelenül. Minden csöpögés nélkül.

Ennek megfelelően a stílus is inkább tárgyilagos, tényszerű, mégis tele van az Atticustól kölcsönzött cinikus közönyösséggel, magabiztos humorral. 
S hiába a sok lengyel, ír, stb. név, mégis könnyen, gyorsan olvasható, élvezetes, szórakoztató. Gyanítom sokak kedvencévé válik majd - nem biztos, hogy elsősorban férfiaknak!

Karakterek:
Atticus O'Sullivan karakteréről minden alkalommal Leslie L. Lawrence ugrik be számomra. Ugyanaz a magányos, sármos, magabiztos központi figura, akiért bomlanak a nők, s ő hűvös természetességgel fogadja azt - még akkor is, ha istennőről van szó-, annyi különbséggel, hogy a Smith and Wesson helyett ő a Fragarach-ját használja fegyverként. No meg a varázstudományát.
Igazi kemény, férfias hős ő, apatikus nyugalommal, éles észjárással és szívmelengető törődéssel - egy kutya iránt. Nem esik át nagy változáson, nem fejlődik, nem formálódik. Volt arra bőven ideje a 2000 életéve alatt, kiforrott, határozott, kiegyensúlyozott figura, rendkívül erős személyiséggel.

Érdekes módon ez a többi szereplőre is mind igaz: mindannyian határozott és nagyon karakán személyiségek, talán isteni voltuknak, több ezer/száz évüknek köszönhetően. De ez nem zavaró, pontosan ilyen mentalitásúnak képzelek el egy ősi istenséget vagy boszorkányt.

Az egyedüli ember Granuile, és szerencsére Hearne remekül megtalálta az ő személyiségéhez leginkább passzoló karakterjegyeket, remekül éreztetve az ő életkorának, emberi mivoltának bizonytalanságát, törékenységét. 

S bár minden karakter gyönyörűen formázott, a maga nemében tökéletes, ennek ellenére meggyőződésem, hogy a legtöbb olvasó egy olyan szereplőt tekint majd a szívéhez legközelebbinek, aki egyáltalán nem emberi:  egy hatalmas, nagyra nőtt, kicsit kelekótya ír farkaskutyát, Oberont.

Az ő humoros, naiv balgasággal odamondogatott  megjegyzései, lelkesedése emberi szemmel tökéletesen értelmetlen dolgok iránt, kutyaszemmel történő megnyilvánulásai nem mindennapi, rendkívül szórakoztató színezetet adnak a könyvnek, amiért még a legkomorabb olvasó is imádni fogja.

Borító:
Nagyon-nagyon imádom ezt a borítót...A háttérben felsejlő felhők az alkonyi égen, Atticus alakja, arckifejezése, a mozdulatának tökéletesen elkapott pillanata remekül visszaadja a könyv varázslatos, férfias hangulatát.
Tökéletes munka, csak gratulálni tudok a tervezőnek!
És ahogy látható, a többi rész borítója sem marad majd el az első mögött...




Hounded szereplő-válogatás,
 avagy álom-cast Roni-módra

Atticus O'Sullivan: 
valódi nevén Siodhachan O Suileabhain, egy 2100 éves ír druida, az utolsó a fajtájából. 
Meghatározó fizikai jellemzői:  
- tűzvörös haj
- erős fizikai jelenlét
- 26 évesnek megfelelő izomzat
- rengeteg tetoválás a jobb karjától elindulva végig az oldalán egészen a jobb lábáig.

Életének több mint 2000 éve alatt Atticus cinikussá, sztoikussá, kissé életunttá vált, és nagyon megszokta, hogy egyedül van, nehezen alkalmazkodik. Családi állapota: nőtlen, egyedülálló, folyamatos alkalmi kapcsolatokkal.

Élt a Római Birodalomban, részt vett a hunok megszállásában, keresztényüldözés előtti és utáni reformációban, az Újvilág felfedezésében, és mindkét világháborúban. A Föld minden táján élt már, míg végül Tempe kisvárosában, Arizonában telepedett le, s nyitott boltot, amelynek most is tulajdonosa.

Erejét és hatalmát a Föld energiáiból nyeri, és ha nincs közvetlen kapcsolatban a Földdel, elgyengül. Ifjúkorát egy Halhatatlansági tea fogyasztásával tartja fent, melynek receptjét egyedül ő ismeri. Alkalmanként felvesz tanoncokat, ám rendkívül nehezen szánja rá magát. Szigorú, sokat követelő tanár.

Nos, hogy kit is látnék szívesen Atticus, a több száz éves, kicsit macho, kicsit magának való harcos druida szerepében? Ez nehéz kérdés volt. Első gondolatom Benedict Cumberbatch volt, az Utolsó angol úriemberből, de aztán rájöttem: bár picit íresen néz ki, mégsem elég belevaló a szerephez - ráadásul nem is a 26 éves kategória...

Ugyanez volt a gond Stuart Towsenddel is, és az ellenállhatatlan Mike Vogellel, akit egyébként tökéletesnek találnék a szerepre: nála aztán - az életkoron kívül, amit simán letagadhatna - minden stimmel.
Tovább keresgéltem, aztán jött egy sugallat, egy hirtelen megvilágosodás: ki más is lehetne, mint az egyébként is erős, harcos, küzdő szellemű hősünk a Trónok harcából? Igazi férfias jellem, férfias karakter, kötött izomzat, ha kell, ráfoghatjuk, hogy íres kinézet....És most figyeljetek: csupán '86-ban született, vagyis...minden egybevág. Így aztán Atticus szerepére az én tökéletes jelöltem: Richard Madden.

Aengus Óg: 
A szerelem ír istene - ám ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket! Ő ugyanis Atticus fő ellensége, aki mindent megtesz, mindenkit mozgósít annak érdekében, hogy a druidától megszerezze Fragarachot, a hőn áhított szent kardot. Célja eléréséhez nem riad vissza semmitől és senkitől. 
Ám mivel isten, egyszerre kell, hogy hatalmas, tekintélyes, veszélyes, ugyanakkor szép legyen az őt megtestesítő színész...

Nekem megvan az álom karakterem az ő személyére. Nem más, mint Charles Divins....szerintem tökéletes lenne...

Granuaile:
A Rúla Búla nevű söröző pincérnője. Kedves, mosolygós, vonzó teremtés, Atticus szívesen van a társaságában, bár mindig különösen érzi magát a társaságában. Hamarosan kiderül, hogy miért. 

Leginkább Karen Gilliant tudom elképzelni Granuaile szerepében, a Dr. Who-ból. Első ránézésre tökéletesnek tűnik: vörös haj, vidám tekintet, olyan lány, aki simán dolgozna egy kocsmában, de az egyetemen is el tudod képzelni, sőt az erdőben is, egy szál lepedőben varázsolva... Szerintem tökéletes lenne. Ráadásul nagyon szimpatikus nekem...

Morrigan:
Ír mitológiai alak, a háború, a küzdelem, a szuverenitás istennője, aki néha varjú alakjában jelenik meg az emberek előtt, bár Kevin Hearne könyvében jobban szeret Atticus előtt meztelenül tetszelegni. 
Évekkel ezelőtt egyezséget kötött Atticusszal, majd később még egyet arra vonatkozóan, hogy ő sosem fogja a halálba átvinni a druidát.

Alakjában leginkább Katherine McPhee-t tudom elképzelni, hollófekete hajjal, csábító, erős sminkben, felsőbbrendűen, csábítóan.

Oberon:
Ír farkaskutya, Atticus legjobb barátja és lakótársa, akivel gondolati úton kommunikál. 
Imádja a kolbászt, a Marco Polo-ról szóló történeteket, a szabadban való vadászatot, és a fekete, csinos kis uszkárlányokat. Legnagyobb álma egy uszkár-orgia... 

Szerepében kit látnék szívesen? Hát .... fogós kérdés...:-)


De mondjátok, Ti kiket látnátok szívesen a szereplők bőrébe bújva? Mi számotokra az álom-cast??? Várjuk az ötleteket!!!


És most játsszunk!!!

A Könyvmolyképző kiadónak köszönhetően a turné során három példányt sorsolunk ki ebből a remek könyvből. A játék szeptember 23-án kezdődik és október 1-én éjfélkor ér véget.

Játékleírás:

A régi időkben egyes, kelta nyelveket beszélő népek a rovásíráshoz hasonló abc-t használtak: ez volt az ogham, melyet eredetileg feltehetőleg fába véstek.

Az ír mitológia szerint az írást Oghma, az ékesszólás istene találta fel; az ő nevéből származik az Ogham szó. A legenda úgy tartja, hogy Oghma egy nyírfaágba vésett üzenetet küldött Lughnak, az istenek ezermesterének, hogy az menekítse el a veszély elől Oghma feleségét.

A ti feladatotok, hogy a nyolc állomáson található képrejtvényeket megfejtsétek. Minden állomáson találtok egy képet, melyre ogham írásmóddal egy, a könyvhöz illetve annak témájához szorosan kapcsoló szót karcoltunk. Tudom, kicsit nehéznek tűnhet a játék, de könnyítésképp minden szóhoz valamilyen segítséget kaptok: Keressétek a bejegyzésekben kiemelt betűket, amik a keresett szót alkotják, ám hogy ne legyen túl könnyű, a betűket nem sorrendben adjuk meg. Illetve minden kép tartalmaz egy újabb segítséget, ami körül írja, hogy mi is lehet a keresett szó. Emellett persze még azt a csodálatos találmányt - az internetet is segítségül hívhatjátok.

Minden megfejtéssel plusz egyszer kerül a nevetek a kalapba, így érdemes megoldani az összeset, hogy minél nagyobb esélyetek legyen a könyv megnyerésére!

a Rafflecopter giveaway



Érezd a varázslatot a többi állomáson is!




Szívesen olvasnád a könyvet? Rendeld elő most 
20 % kedvezménnyel!!!
 Kattints a képre és kosárba vele!



Template by:
Free Blog Templates