Roni olvas: Salla Simukka: Vérvörös

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki megtanult félni.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy író, aki megírta, hogy mitől és miért félt a lány.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Blogturné Klub, ahol elmesélik, ki ez a lány, ki ez az írónő és milyen remek élményt nyújtott a lány története az Olvasói számára.

Tarts velünk Te is e remek, modern Hófehérke mese turnéja során, és ismerd meg Salla Simukka: Vérvörös című könyvét, mely április 10-én az Athenaeum Kiadó jóvoltából már a magyar könyvesboltok polcaira is felkerült.

Olvasd el a véleményeket, ismerd meg az írónőt és a szereplőket, hallgasd meg a könyvben felhangzó zenéket és játssz velünk egy csodákkal és rímekkel teli játékon a Mesék Birodalmában, ahol a "JÓ" elnyerheti méltó jutalmát: a Vérvörös regény egy példányát!

Salla Simukka: Vérvörös

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalak száma: 240 oldal

Borító: KARTONÁLT

ISBN: 9789632932781

Nyelv: MAGYAR

Megjelenés: 2014. április 10.

Fordító: Panka Zsóka

Fülszöveg:

A 40 országot letaroló finn sikersorozat a Hófehér-trilógia elő része.

A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig... Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

A könyvről:

Az Észak-Európai országok időjárása hírhedten kemény és fagyos. Az emberek hozzá vannak szokva a hideghez és a jeges napokhoz. Talán ez az oka annak, hogy a finn, svéd és norvég írók ennyire kemény és vérfagyasztó krimiket adnak ki a kezükből, és hogy hőseiket - az időjáráshoz hasonlóan - megkeményítik, megedzik, hozzáformálják a skandináv éghajlathoz.

Csakúgy mint Salla Simukka hamarosan megjelenő ifjúsági thrillerében, a Vérvörösben Lumikkit, történetének hősnőjét.

Lumikki különös lány. Egyedül él egy kis lakásban, távol a szüleitől, s az iskolában is igyekszik észrevétlen maradni, s a háttérbe húzódni. Nem közösítik ki, nem piszkálják, önszántából vonul ki minden ember látóteréből. Van oka rá...
Ám amikor egy napon a fotószakkör sötétkamrájában keres nyugalmat az iskolai nyüzsgés elől, véres bankjegyek tömkelegét találja a szárítóra fellógatva, és ezzel észrevétlenségének egycsapásra vége szakad. Lumikki önkéntelenül is belekeveredik három társa ügyébe, és segít nekik kideríteni, hogy a bankjegyek honnan származhatnak. Arra azonban egyikük sem számít, hogy a kicsiny, csöndes kisvárosban egy drogbanda végzi sötét tevékenységét, s a bankjegyek is az ő ügyleteikből származnak. A diákok hirtelen életveszélyes, vérrel, fenyegetettséggel, állandó félelemmel teli helyzetben találják magukat, s próbálják meg menteni, ami még menthető.

Salla Simukka írása - műfaját tekintve - reális thriller, mely elsősorban az ifjúságot célozza meg, de tökéletesen élvezetes és szórakoztató olvasmány lehet a felnőtt olvasók számára is. Simukka ugyanis remekül egyensúlyoz az ifjúság és a felnőttek közt, ösztönösen ráérezve a kettő közti szimmetria megteremtésére: kemény, de nem túlzottan, véres, de még fogyaszthatóan.

A cselekmény rögtön az első oldalon elindul egy nem túl lágy, nem túl visszafogott nyitóképpel, mely tökéletesen előre vetíti a regény kissé nyomasztó, feszültséggel teli hangulatát, cselekményének kíméletlenségét.

A történet ügyesen felépített, mindannak ellenére, hogy az elején kissé döcögősnek látszik, hiszen a nézőpontok elég nagy gyakorisággal váltják egymást, sűrűn előfordul térbeli és időbeli ugrás, ahogyan Lumikki életébe időről időre bevillannak a múlt sötét árnyai. Ám a szálakat és a karaktereket kiismerve az írásmód hamar gördülékennyé és élvezetessé válik, remek izgalmakat, körömlerágós üldözési jeleneteket, álcázott nyomozásokat tartalmazva.

S bár túl sok meglepetést a cselekményszál nem tartalmaz, hiszen a jó és a rossz kilétéről rögtön az elején lehúzzuk a leplet, az izgalom és a feszültség mindvégig megmarad, ráadásul az igazi gonosz kiléte is csupán a könyv végén derül ki igazán, és a könyv olyan sok háttérinformációt ad, mely tökéletesen megalapozza az utat a trilógia következő részeinek számára.

Mondatai egyszerűek, tárgyilagosak, szóhasználata tökéletesen alkalmazkodik az ifjúság, illetve a bűnözők szlengjéhez és kifejezésmódjához, anélkül, hogy túlságosan vulgárissá vagy igénytelenné válna. Nyelvezetében gyakran előfordulnak német, angol töredékmondatok, illetve egy-két finn kifejezés, melyek jelentése - egyes esetekben kiejtési útmutatója - mindenképpen nagy segítség lehetne az átlag olvasó számára.

Karakterek:

Lumikki nem az a tipikus karakter, melyet egy ifjúsági regény esetében megszokhattunk. Lumikki igazából teljesen kívülálló. Ám nem azért, mert a társadalom kiveti magából, hanem azért, mert ő maga kivetteti magát, ő dönt úgy, hogy kívülálló akar lenni, és meghúzódik a háttérben.
A múltjából adódóan megedződött, megkeményedett - a szó mindenfajta értelmében-, és kiválóan elsajátította az észrevétlenség tudományát. Karaktere kissé kiismerhetetlen, mely több ízben össze is zavarja kissé az Olvasót, talán éppen azért, mert ő maga is összezavarodott. Menekül, de ugyanakkor nyitni is nyitna, önkéntes száműzetésbe vonul, de ugyanakkor magányos is. Bátorsága, kitartása, ösztönből jövő segítőkészsége szimpatikussá, zárkózottsága, visszautasító magatartása érdekessé teszi őt.

Elisa, Kasper és Tuukaa éppen Lumikki ellentétei. Pontosan azt a tipikus tinédzser alakot testesítik meg, amely a korosztályuknak megfelelő és amely az Olvasó szemében általánosan él. Felelőtlenek, fiatalosak, kalandvágyók.

A kábítószeres banda tagjai kicsit valószínűtlenek számomra, ám mégis magukon hordozzák azokat a sztereotípiákat, melyek az orosz bűnözőkkel szemben bennünk él. Néhol mulatságosak, néhol kegyetlenek, de semmiképpen sem könyörületesek és engedékenyek.

Borító:
Salla Simukka könyve hazájában Punainen Kuin Veri címen jelent meg, s azóta a világ 40 országában kiadták már, illetve adják ki hamarosan.
A kiadók többsége átvette az eredeti borítókép fekete-fehér női arcképét, ezt néhány vérvörös cseppel, feltűnő, erőteljes tipográfiával hangsúlyossá téve, kiemelve.
A magyar borító ettől eltérően egy semleges hátteret alkalmazva a betűtípus nagyságával és minőségével igyekszik felhívni magára a figyelmet, a betűk díszes képét egy Hófehérke fejjel megkoronázva. S ha mindez még nem lenne elég, a lapok éle vörösre festett, gyönyörű, egységes képet alkotva.

Meséljetek Lumikkiről!

avagy Lumikki a többi karakter szemén keresztül

Eliza (Lumikki iskolatársa):

Azelőtt nem igazán ismertem őt. Fura egy lány, erős és bátor, és mindig lehet számítani rá....Igen, azt hiszem, barátok vagyunk.

Tuukaa (Lumikki iskolatársa):

Ha néhány nappal ezelőtt kérdezik meg tőlem, hogy ki ő, fogalmam sem lett volna. Első ránézésre nem egy nagy szám, de meglepően kemény csaj! Egyáltalán nem olyan, mint mondjuk Eliza, érted! De azért nem rossz...

Viivo Tamm (az észt):

Lumikki? Így hívják? Sosem tudtam a nevét... nem is illik rá. Hát nem fekete, hogy lehetne már Hófehérke szőke hajjal??!!! Hülyeség! De elkapom, az egyszer biztos! Megtanítom neki, hogy ne üsse bele az orrát a nagyok ügyeibe, amihez semmi köze!

Boris Szokolov (bandavezér):

Rafinált egy kislány, az egyszer biztos! Azt hiszem, elég okos lány létére, nem is értem... de hiába. Túl sokat tud...

Lumikki édesanyja:

Olyan csendes kislány. Sosem beszélt túl sokat, de nagyon szófogadó és kötelességtudó. Nagyon zárkózott, igazából nem is tudom, mit mondhatnék róla.

Nyereményjáték

Salla Simukka könyve, illetve annak témája sajnos nagyon is reális témát dolgoz fel, bár sok momentumában magán viseli a klasszikus tündérmese vonalait.

Nem véletlenül, hiszen az írónő nagyon szereti a meséket. Ahogy mi is.

Így aztán arra gondoltunk, Jegesmedve példáját követve nyereményjátékunk központi témája ezúttal a MESE, a mesék lesz.

Mit is jelent ez?

A blogturné minden állomásán találsz egy rövid kis versikét, mely egy-egy gyermekmese tartalmára, szereplőjére utal. Találd ki, melyik állomás melyik mesét rejti, írd be a rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába a mese címét és máris esélyes lehetsz megnyerni a könyv egy példányát!

Rajta hát, Meseországra fel!

Első mesénk:

Nyeste a fiú, szabta, vágta,

Tüske neki többé útját ne állja!

Majd rohanvást szaladt a toronyba,

hogy a világszép leányt megcsókolja.

Odafönt béke és csend honolt

a rokka mellett egy lány horkolt.

Csókot lehelt a szép ajkakra

s a világ felébredt e mozdulatra.

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok listája: