A jó emberek tetteit nem az irányítja, hogy legendává váljanak. Csak teszik, ami helyes, s ezáltal valóban legendává válnak. Még azokban az időkben is, amelyben a gonoszság uralkodik. Vagy főként abban...
Így van ez Gertruda Babilinska esetében is, aki a II. világháború poklait élte át egy kisfiúval, akit a gondjaira bíztak. Bámulatos és kalandokban bővelkedő igaz történetét Ram Oren öntötte szavakba, s az Atlantic Press Kiadó és a Blogturné Klub jóvoltából augusztus 26-29. között Ti is megismerhetitek. Olvassátok el a könyvről alkotott véleményeket, ismerjétek meg az Exodus történetét, nézzétek meg, ki is volt valójában Gertuda és Michael, s végül: nyerjétek meg az Atlantic Press Kiadó jóvoltából felajánlott könyv két példányának egyikét!
Tartsatok velünk a Gertruda esküje turnéján!
Ram Oren: Gertruda esküje
Kiadó: Atlantic Press Kiadó
Oldalak száma: 352 oldal
Borító: puhatáblás
Súly: 300 gr
ISBN: 9786155332562
Fordította: Szántó András
Illusztráció: Fekete-fehér fotók
Fülszöveg
Ebben a könyvben a híres Exodus hajó egyetlen katolikus utasának történetével ismerkedhet meg az olvasó. Gertruda Babilinska többször is saját élete kockáztatásával mentette ki egy lengyel zsidó házaspár egyetlen gyermekét előbb a német, majd a lengyel és a litván fasiszták karmaiból.
Ram Oren ma valószínűleg a legnépszerűbb izraeli író, akinek könyveiből csak Izraelben egymillió példány fogyott eddig. Tizenhat kalandregénye után a legnagyobb sikerét otthon és külföldön mégis a Gertruda esküje című tényregényével aratta, mely egyszerre "folytatása" Leon Uris híres regényének (Exodus) és Anna Frank nem kevésbé híres naplójának.
A Gertruda esküje szemléletében is különleges írás, amennyiben a rémkorszak legismertebb vallomáskönyvétől (Anna Frank naplója) eltérően nem a nácizmus üldözötteinek szenvedésére, hanem a zsidó nép megmenekülésére irányítja a figyelmet, bemutatván, hogyan juttatott a sors főszerepet a ma is Amerikában élő Michael Stolowitzky túlélésében egy katolikus nevelőnőnek és egy Karl Rink nevű SS-tisztnek.
A könyvről:
"Oly korban éltem én e földön..." - jutnak eszembe a költő sorai minden alkalommal, mikor egy olyan történet kerül a kezembe, amely a második világháború gyötrelmeiről szól. Mert bizony, ebben a korban az ember valóban elaljasult. Kifordult önmagából és szörnyeteggé vált, s olyan tetteket vitt véghez, amely mindannyiunkat mélyen lesújt és megráz. Ilyenkor egy röpke pillanatra hajlamosak vagyunk elhinni, hogy bizony az ember tényleg gonosz és ádáz és menthetetlen...
Ám aztán jön valaki, aki leír egy történetet, elmond egy régi mesét, s ezzel bebizonyítja ennek az ellenkezőjét, és rávilágít arra, hogy márpedig az ember jó! S hogy a gonoszságot igenis le lehet győzni, méghozzá egyetlen módon: jósággal és szeretettel!
.jpg)
Valahogy így volt ezzel Ram Oren is, aki könyvében elmesélte nekem Gertruda Babilinska történetét, s a sok gyarlóságot és szenvedést eltiporva megerősítette az emberekbe, s az emberi jóságba való hitemet.
A történet valamikor az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, mikor a lengyel Stolowitzky család megszerezte első vállalatait és ingatlanait, s szép lassan elindult a vagyonosodás útján. A család legifjabb tagja, Michael, egy igen bizonytalan és forrongó világba született, s csupán 3 éves volt, mikor a németek elfoglalták Varsót. Mivel édesapja éppen Párizsban próbálta menteni a család vagyonának egy részét, elszakadt feleségétől és fiától, és nem tudott visszajutni Lengyelországba.
.jpg)
A kisfiú édesanyjával és nevelőnőjével, Gertrudával Vilniusba menekült, ám Stolowitzky asszony hamarosan a tüdőgyulladás áldozatául esett. A nevelőnő, s a gondjaira bízott fiúcska állandó életveszélynek, számos megpróbáltatásnak volt kitéve végig a háború alatt, s gyötrelmük annak elmúltával sem ért véget.
S miközben viszontagságaikat szép lassan megismerjük a történet során, feltárul előttünk egy szerencsétlenül járt SS tiszt, Karl Rink életének szomorú sorsa is, mely szinte észrevétlenül, véletlenszerűen fonódik össze Gertruda és Michael életével.
Ram Oren regénye egy életrajzi ihletésű, igaz történet egy nőről, aki életét kockáztatva tartotta be ígéretét, s mentett meg egy gyermeket az emberi gyarlóság és kegyetlenség mindenféle típusától. S bár - mivel igaz történet, s így főként visszaemlékezéseken és történelmi tényeken alapul -, eleve tudjuk, hogy miként végződik, mi lesz a főszereplőink sorsa, mégis minden figyelmünket és érdeklődésünket leköti, szinte odatapaszt a lapokhoz.
A történet az 1900-as évek elejétől kezdve kronologikus sorrendben meséli el a történelem eseményeit néhol nagy vonalakban, a fontos és jelentőséggel bíró eseményeknél pedig lelassítva, regényszerűen, párbeszédesen, ám végig az E/3-as formációnál maradva.
A második világháború embertelensége és lélekfacsaró borzalmai minden film és könyv esetében szíven ütnek, ám akkor, mikor valóban létező és valaha élt emberekről szólnak, talán még mélyebben érint nemcsak engem, hanem valamennyi Olvasót.
Ráadásul Gertruda története egy hétköznapi ember - nem katona, nem ellenálló - története, hanem a háború egyszerű elszenvedőjének a legendája, egy kicsit más, a megszokottól kicsit eltérő nézőpontból mutat rá arra, ki miként éli meg a háborút.
Ugyanez igaz a Karl Rink életét elmesélő mellékszálra is, hiszen ő egy német SS tiszt volt, mégis szimpátiát, vagy talán némi szánalmat érzünk iránta. Történetének ismerete ugyanis jelentősen kitágítja azt a képet, mely a nácikkal kapcsolatban elterjedt a köztudatban, segít meglátni a másik oldalt, a másik fél részéről némely esetben kialakult ellenérzést és belső konfliktust.
Számomra az egyik legmegdöbbentőbb momentuma a könyvnek mindenképpen az Exodust és annak zsidó menekültjeit érintő attrocitás volt. Ez a 4500 ember éppen a halál torkából, a koncentrációs táborokból menekült meg, s nem vágyott másra, csak az áhított békére a zsidók földjén, a Hazában. S a sok szenvedésért mit kaptak cserébe? Az elutasítást, sőt újabb harcot és vérontást attól a néptől, akik korábban a megváltást hozták nekik... Azt gondolnánk, hogy a háború brutalitásából tanult mindenki, hogy épp ezért mindez, vagy ehhez hasonló soha többet nem fordulhat elő a történelem során. S erre bebizonyították ilyen kicsivel az elmúlta után - s azóta többször, több ízben -, hogy az ember bizony nehezen tanul...
/Érdekes, hogy az Exodus-szal történteket többnyire még középiskolában sem tanítják a történelem órákon.../
Ám mégis, minden szörnyű esemény és felvázolt gyarlóság ellenére azt gondolom, ez a könyv mégsem a háborúról és a szenvedésről szól! Ez a könyv elsősorban az EMBEREKről szól, a szeretetről, a kitartásról, az élni akarásról, a jóságról. Kiemelkedik és átlép a gyarlóság poklain és felülemelkedik mindenen, hogy visszaadhassa az emberekbe vetett hitet, bátorítson és inspiráljon a jóra, az önzetlenségre, a helyes cselekedetekre. S ebben rejlik a történet, és Gertruda egész életének legfontosabb mondanivalója!
Ram Oren írásmódja igen egyszerű, dísztelen és tárgyilagos, mentes minden érzelemnyilvánítástól és bírálattól. Igyekszik a hígítatlan igazságot elénk tárni, s erre nem alkalmas a kiszínezett, felcicomázott regényesség, megmarad a tényfeltáró, pártatlan írásmódnál. Nyelvezete mégis tökéletesen érthető és igényes, mondatformálása választékos.
Nehéz egy ilyen könyvre azt mondani, hogy "de jó volt", hiszen a szenvedések története soha nem lehet jó. Ám roppant érdekes és tanulságos könyv, mely garantáltan minden embert elgondolkodtat néhány dolgon, s talán azáltal, hogy megismerjük Gertruda mérhetetlen jóságát, talán mi magunk is kicsit jobbá válhatunk.
"Oly korban éltem én e földön..." - jutnak eszembe a költő sorai minden alkalommal, mikor egy olyan történet kerül a kezembe, amely a második világháború gyötrelmeiről szól. Mert bizony, ebben a korban az ember valóban elaljasult. Kifordult önmagából és szörnyeteggé vált, s olyan tetteket vitt véghez, amely mindannyiunkat mélyen lesújt és megráz. Ilyenkor egy röpke pillanatra hajlamosak vagyunk elhinni, hogy bizony az ember tényleg gonosz és ádáz és menthetetlen...
Ám aztán jön valaki, aki leír egy történetet, elmond egy régi mesét, s ezzel bebizonyítja ennek az ellenkezőjét, és rávilágít arra, hogy márpedig az ember jó! S hogy a gonoszságot igenis le lehet győzni, méghozzá egyetlen módon: jósággal és szeretettel!
Valahogy így volt ezzel Ram Oren is, aki könyvében elmesélte nekem Gertruda Babilinska történetét, s a sok gyarlóságot és szenvedést eltiporva megerősítette az emberekbe, s az emberi jóságba való hitemet. A történet valamikor az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, mikor a lengyel Stolowitzky család megszerezte első vállalatait és ingatlanait, s szép lassan elindult a vagyonosodás útján. A család legifjabb tagja, Michael, egy igen bizonytalan és forrongó világba született, s csupán 3 éves volt, mikor a németek elfoglalták Varsót. Mivel édesapja éppen Párizsban próbálta menteni a család vagyonának egy részét, elszakadt feleségétől és fiától, és nem tudott visszajutni Lengyelországba.
A kisfiú édesanyjával és nevelőnőjével, Gertrudával Vilniusba menekült, ám Stolowitzky asszony hamarosan a tüdőgyulladás áldozatául esett. A nevelőnő, s a gondjaira bízott fiúcska állandó életveszélynek, számos megpróbáltatásnak volt kitéve végig a háború alatt, s gyötrelmük annak elmúltával sem ért véget.S miközben viszontagságaikat szép lassan megismerjük a történet során, feltárul előttünk egy szerencsétlenül járt SS tiszt, Karl Rink életének szomorú sorsa is, mely szinte észrevétlenül, véletlenszerűen fonódik össze Gertruda és Michael életével.
Ram Oren regénye egy életrajzi ihletésű, igaz történet egy nőről, aki életét kockáztatva tartotta be ígéretét, s mentett meg egy gyermeket az emberi gyarlóság és kegyetlenség mindenféle típusától. S bár - mivel igaz történet, s így főként visszaemlékezéseken és történelmi tényeken alapul -, eleve tudjuk, hogy miként végződik, mi lesz a főszereplőink sorsa, mégis minden figyelmünket és érdeklődésünket leköti, szinte odatapaszt a lapokhoz.
.jpg) |
| Gertruda Babliska |
A második világháború embertelensége és lélekfacsaró borzalmai minden film és könyv esetében szíven ütnek, ám akkor, mikor valóban létező és valaha élt emberekről szólnak, talán még mélyebben érint nemcsak engem, hanem valamennyi Olvasót.
Ráadásul Gertruda története egy hétköznapi ember - nem katona, nem ellenálló - története, hanem a háború egyszerű elszenvedőjének a legendája, egy kicsit más, a megszokottól kicsit eltérő nézőpontból mutat rá arra, ki miként éli meg a háborút.
Ugyanez igaz a Karl Rink életét elmesélő mellékszálra is, hiszen ő egy német SS tiszt volt, mégis szimpátiát, vagy talán némi szánalmat érzünk iránta. Történetének ismerete ugyanis jelentősen kitágítja azt a képet, mely a nácikkal kapcsolatban elterjedt a köztudatban, segít meglátni a másik oldalt, a másik fél részéről némely esetben kialakult ellenérzést és belső konfliktust.
 |
| Az Exodus fedélzetén - 1947. |
/Érdekes, hogy az Exodus-szal történteket többnyire még középiskolában sem tanítják a történelem órákon.../
 |
| Michael és Gertruda |
Ram Oren írásmódja igen egyszerű, dísztelen és tárgyilagos, mentes minden érzelemnyilvánítástól és bírálattól. Igyekszik a hígítatlan igazságot elénk tárni, s erre nem alkalmas a kiszínezett, felcicomázott regényesség, megmarad a tényfeltáró, pártatlan írásmódnál. Nyelvezete mégis tökéletesen érthető és igényes, mondatformálása választékos.
Nehéz egy ilyen könyvre azt mondani, hogy "de jó volt", hiszen a szenvedések története soha nem lehet jó. Ám roppant érdekes és tanulságos könyv, mely garantáltan minden embert elgondolkodtat néhány dolgon, s talán azáltal, hogy megismerjük Gertruda mérhetetlen jóságát, talán mi magunk is kicsit jobbá válhatunk.
Borító:
Ram Oren regénye 2007-ben jelent meg először hazájában, s azt követően számos más országban is megjelent. Jellegéhez hűen a legtöbb kiadás Gertruda és Michael valós fotóit használta fel borítóképnek - nagyon kevés kivétellel.
Ugyanígy a magyar kiadás is, mely némiképp eltért a bevált konstrukciótól és nem a főszereplőket, hanem az Exodust választotta ki főképnek. Az ehhez választott elegáns, bordó színű betűk, és a visszafogott betűtípus remekül illeszkedik a régi, fekete-fehér képhez. Én azért még mindig azt mondom: egy kis antikolást, gyűrött, tépett hatást el tudtam volna képzelni hozzá...
.jpg)
Ram Oren regénye 2007-ben jelent meg először hazájában, s azt követően számos más országban is megjelent. Jellegéhez hűen a legtöbb kiadás Gertruda és Michael valós fotóit használta fel borítóképnek - nagyon kevés kivétellel.
Ugyanígy a magyar kiadás is, mely némiképp eltért a bevált konstrukciótól és nem a főszereplőket, hanem az Exodust választotta ki főképnek. Az ehhez választott elegáns, bordó színű betűk, és a visszafogott betűtípus remekül illeszkedik a régi, fekete-fehér képhez. Én azért még mindig azt mondom: egy kis antikolást, gyűrött, tépett hatást el tudtam volna képzelni hozzá...
Gertruda és Michael a valóságban
Ram Oren könyvének főszereplői, Gertruda Babilinska és Michael Stolowitzky valóban élő, létező személyek voltak.
Gertruda egy katolikus család legidősebb gyermekeként született 1902-ben Stargardban Lengyelországban. 19 évesen került fel Varsóba, s kezdett el dadaként dolgozni.
A könyv kb. ettől az időponttól kezdődően rögzíti életének eseményeit, különös tekintettel a világháborús kalandjaira és az azt követő évekre.
Michael Stolowitzky egy vagyonos lengyel házaspár egyetlen gyermekeként született, s csupán 3 éves volt, mikor a németek elfoglalták Varsót. Miután édesanyját és édesapját is elvesztette, dadájával, Gertrudával vészelte át a háború megpróbáltatásait.
Miután a sok-sok viszontagság után - melyet a könyv mesél el nekünk - Palesztinába emigráltak, Gertruda takarítóként dolgozott, hogy eltartsa magát és a kisfiút, Michaelt pedig otthon tanította és oktatta.
1963. június 4-én tetteiért megkapta a "Gerechte unter den Völkern" díjat.
Miután Michael New Yorkba költözött, s ott családot alapított, rendszeresen meglátogatta Gertrudát Izraelben. Akkor is mellette volt, mikor 1995-ben meghalt, s katolikus és zsidó hagyományok szerint is eltemették.
Michael Stolowitzky ma is New Yorkban él családjával, elismert üzletemberré vált.
A bejegyzés képei mind hitelesek, és őket ábrázolják.
Nyereményjáték
E különleges könyv kapcsán ezúttal mi is egy különleges játékra invitálunk Titeket! Gyertek velünk Trenderlizni!
A trenderli egy négyoldalú pörgettyű, amit hagyományosan a hanuka zsidó ünnepen játszanak, s nem más, mint egy bizonyos féle szerencsejáték. Mi ugyan többnyire nem bővelkedünk a szerencsében, viszont kíváncsiak voltunk a játékra, ezért kockára tettük a mogyoróinkat. Pontosan 15-15-t fejenként.
A mi játékunk így alakult:
Zakkant, Roni és Tibi betett egy-egy mogyorót a talonba. Aztán Roni aki az első volt a sorban, és már nagyon szerette volna megkóstolni a mogyorót, megforgatta a Trenderlit, s a következőt forgatta:
Ami azt jelenti a jiddis szabályok szerint ... (A megfelelő választ írd be a rafflecopter doboz megfelelő helyére! - Figyelem! Több választ is elfogadunk!), s nagy kínnal betett egy mogyorót a közösbe.
Ezután Tibi következett - alig várta már, hogy rá jusson a sor! A Trenderli a következő szimbólumnál állt meg nála:
Tibi nagyon mérges volt, hiszen ez a szimbólum azt jelenti, hogy:...(A választ írd be a rafflecopter 2. forgatást firtató kérdéséhez! )
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése