Fülszöveg: Paulinyi Tamás önéletrajzi ihletésű kisregényének erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszos-beletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyermekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők, és marad mégis egy lakásban a család, hogyan tiltja el a fiút az anya az apától, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulatok közepette nagyobb, közös múltunk is megelevenedik, így politizálásmentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas-hetvenes évek korszakának sajátos hangulatát. Ahogy a kisfiú felnő, a könyv hangneme is megváltozik: gyorsul és tömörödik a szerkezet, a beletörődést egyfajta felülemelkedés váltja fel, és az események eldurvulásával párhuzamosan egyfajta látásbeli tisztulást érzékelhetünk. A Bólébál katartikus élményt ad, hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető. A kötetet a kiadó Popper Péter író, pszichológus utószavával adja közre.
Történet: Nagyon nehéz beszélni erről a könyvről. Annyira felkavaró, annyira megrázó, és mégis hitet kap tőle az ember. Hitet, hiszen Paulinyi Tamás, az a kisgyerek, aki annyi lelki megpróbáltatáson ment keresztül gyerekként, olyan hihetetlen körülmények között nőtt fel, mégis felülemelkedett a sorsán, és érzelmileg, értelmileg erős emberré vált. Sőt mindezek ellenére ma is szeretettel, nem nehezteléssel gondol a szüleire... tényleg megrázó, főként azért, mert mindez igaz....
Nagyon szép olvasmány, tökéletes "vonalvezetéssel", lassan folyunk bele a szenvedésbe, a végén ahogy az évek is telnek felgyorsul a cselekmény, hogy a végén elérjük a nagy katarzist. Napokig ezen gondolkodtam utána is....
Karakterek: Mivel önéletrajzi ihletésű a mű, természetesen maga az író a főszereplő, az ő szemszögéből látjuk a történetet. Számomra a legjobban sokkoló az volt, hogy a bohém apa, aki a szomszéd szobákban lakott és szinte végignézte a kisfiú minden szenvedését, semmit nem tett. Ezért nekem ő a legnegatívabb karakter a műben. A nagymama és az anya olyan amilyen, betegek, alkoholisták. De az apa? Hogy lehet ennyire közömbös...
Annyira sajnáltam ezt a kisfiút, annyira fájt érte az anyai szívem! A sok szenvedésért, a naiv beletörődöttségért, azért a tudatért, hogy ő rossz, és haszontalan! Jajj!
Hangulata: Azt hiszem, érződik a fentiekből... Egyszerre sírós, nevetős, fájdalmas és mégis humoros....
Borító: Sokatmondó az idilli hangulat előtt az a betört üveg. Hűen tükrözi a regényben történteket.
Összességében: Letehetetlen olvasmány.
Ha pontozni kell 5*.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése