A Maxim kiadó jóvoltából szeptemberben megjelenik Claudia Gabel és Cheryl Klam írónőpáros Káprázat című könyve.
Tarts te is velünk ezen a káprázatos utazáson! - Számos extra és értékelés mellett megnyerheted a három példány egyikét!
Claudia Gabel & Cheryl Klam: Káprázat
Kiadó: Maxim Kiadó
Megjelenés: 2014.09.23
ISBN: 9789632615080
Oldalszám: 352 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Fülszöveg:
A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.
A könyvről:
Az emberek többsége szeret álmodozni. Az az ember különösen, aki egy beszűkült, sivár, lehangolt környezetben él, mert ez az ember az álomban szabadnak, boldognak, fantáziával telinek érzi magát, felszabadultnak és igazinak.
Ám az álom és a valóság határa igen keskeny mezsgyén mozog, és tudni kell felismerni ezt a határt. Mert "aki egyszerre két világban bolyong, nincsen talaj a talpa alatt, az csak zuhan az űrben és nincs mihez mérnie a zuhanását." *
*(Karel Capek)
Pontosan ez történik azzal az emberrel, aki a valóra vált álom, a Káprázat függőjévé válik Claudia Gabel és Cheryl Klam ifjúsági fantasy-jében, a Káprázatban.
Detroit mindennek tekinthető, csak az álmok városának sem. A levegő szennyezett, időnként savas eső hull az égből, a köd szinte áthatolhatatlan. Az emberek egyetlen helyre menekülhetnek a lehangoló valóság elől: Káprázatba. Abba a virtuális világba, ahol minden napos, boldog, tiszta, ahol mindenki megtalálhatja a neki való kikapcsolódást és az ízlésének legmegfelelőbb helyszínt.
Egyedül Raven nem bolyong Káprázat hihetetlenül varázslatos tájain. Túl fájdalmas lenne, hiszen ott minden édesapjára emlékezteti, aki ezt az egészet kitalálta, és aki sajnálatos módon már nincs az élők sorában. Még Patrick, gyermekkori barátja unszolására sem, aki továbbfejlesztette a programot, s most egész Amerika előtte hajlong és őt ünnepli.
Ám amikor egy iskolatársa egyre intenzívebben szónokol a Káprázat ellen, s annak mellékhatásairól indít videoblogot, ráadásul mindenféle gyanús esetek történnek, Raven elhatározza, hogy utánanéz a dolgoknak. Ebben Patrick régi ismerőse, a titokzatos és rosszfiúnak feltüntetett Josh van a segítségére, aki eltűnt nővérét keresi... Hamarosan titkok egész sorozatát fedezik fel, s kiderül: jóval több dolog van itt a háttérben, mint azt elsőre gondolták...
Claudia Gabel regénye elsősorban a fantasy kategóriába sorolható - azon belül is a disztópiák közé -, ám néhány jellegzetes vonása miatt vitathatatlanul súrolja a sci-fi regények határát.
A számítógépes technológia fejlődése, a programozás, a megjelenített eszközök leírása, sőt a biológiai háttér magyarázata is tudományos alapon valósul meg, bár kétségtelen, hogy helyenként vannak nyitott, megválaszolatlan kérdések és kissé félrecsúszott magyarázatok. (Bizonyára sok számítógéphez, programozáshoz kicsit is értő ember csóválja a fejét például Raven és Josh kódfeltörésén...)
Ennek ellenére a virtuális valóság ötlete - még ha nem is teljesen újszerű - kiváló, ábrázolása fantáziadús és rendkívül virtuális. A képek színesen, elevenen, szinte láthatóan vetülnek elénk a könyv lapjairól, s mi tagadás: élvezetesen, szinte hívogatón. Nem is csoda, hogy a könyv által felvázolt Detroit ködös utcái helyett inkább a Káprázat varázsát választják Gabel regényének lakói...
Az írópáros ugyanis egy olyan sivár és lepusztult világot képzel el a jövőbeli emberiség számára, ahol a Föld többé nem biztonságos: a levegő szennyezett, helyenként mérgező, iszonyú savas eső hull a felhőkből, és a szmog rátelepszik a városok teljes vonalára. Meglehetősen antiapokaliptikus ez a jövőkép, azt azonban nem tudjuk meg, hogy miért. Hogyan lett ilyenné a világ, miért alakult át, történt-e valami korábban, ami ide vezetett... Sajnálom, hogy mindezt nem taglalja részletesebben a könyv, egy disztópiánál fontos lenne megemlíteni az okokat és a hátteret - így aztán csak remélem, hogy a következő kötetben magyarázatot találunk minderre.
A cselekményvezetés egyszerű, ám lendületes: amint Raven szép lassan túllát a maga kis zárt, burok által védett világán, úgy jutunk mi, Olvasók is egyre több információhoz és kirakósdarabkához, amelynek segítségével összeáll a Káprázat képe. Bonyolult összeesküvések, eltitkolt információk, egy vállalat és egy nagyszabású terv előretörésének története jelenik meg a szemünk előtt. Igazából azt sem tudhatjuk, ki a barát és ki az ellenség, kiben bízhatunk és kiben nem. Szövevényes és érdekes fordulatok ezek, s a könyv végéhez érve garantáltan leesik az állunk - mert ami történik, arra nem valószínű, hogy számítottunk...
A történések és a helyszín komorságát a szerelmi szál, sőt inkább a szerelmi háromszög hivatott némiképp enyhíteni és lágyítani, bár őszintén szólva elég döcögős és nyögvenyelős ez a vonala a történetnek. Raven, aki együtt nőtt fel a Káprázat programozójával, Patrickkel, kételkedni kezd annak erkölcsösségében és jellemében, szinte egyidőben azzal, hogy tökéletesen megbízik egy most megismert jóképű fiúban, Josh-ban, akit szörnyű dolgokkal vádolnak. Kicsit furán hangzik mindez, még akkor is, ha tudjuk: Raven élete a feje tetejére állt és tökéletesen összezavarodott. És mégis, akármennyire furán hangzik is mindez, és akármennyire is érhetetlen és hihetetlen: mélységesen egyetértek vele.
Patrickben a kezdetektől van egyfajta őszintétlenség, és képmutatás, míg Josh a tökéletes jófiúnak tűnik. És hát egyébként is: ki gondolná, hogy a szerelemben van logika és ésszerűség?
Gabel és Klam írásmódja egyszerű, könnyen olvasható, nyelvezete modern és fiatalos.
Összességében azt gondolom, a Káprázat egy nagyszerű ötlet eredménye, amely egy érdekes, fordulatos és igazi virtuális élményt nyújtó regényben jelenik meg.
Karakterek:
Ritkán találkozom olyan regénnyel, amelynek ha női főhőse van, azt könnyedén megkedvelem.
Nos, ezúttal sem ez történt.
Raven igen egyszerű lány, az igazságérzete hatalmas, valahogy mégis nagyon távol éreztem önmagamtól. Naivsága és kissé lassú felfogása helyenként idegesített, helyenként értetlenül néztem tétlenségét.
Ennél sokkal frusztrálóbb volt számomra Patrick személye, pedig ő volt talán az egyik legjobban sikerült, legaprólékosabban felépített karaktere a regénynek. Patrick egy igen népszerű ember, aki nagyon sikeresen és bölcsen "építette fel magát" a külvilág számára, s megszokta már, hogy minden kívánsága teljesül. Így aztán nagyon rosszul érinti, ha valami mégsem. Ilyenkor bújik elő személyiségének árnyoldala, gonoszabb és sötétebb fele. Ám azzal, ahogy mindezt előadja és magyarázza, szinte megsajnáljuk őt, szinte megértjük a döntéseit. Ettől válik igazán érdekes és árnyalt személyiséggé, remekül kidolgozott karakterré.
Josh hozzá képest igen egyszerűnek tűnik: jófiú, aki rosszkor volt rossz helyen, ám igazából mégiscsak jó. Néhol túl jó. Nem bánnám, ha néha ő is kimutatná a foga fehérjét...
Borító:
A könyv borítója igazán érdekes: bepillantást nyerhetünk általa a Káprázat egy piciny kis szegletébe, annak minden színével, ragyogásával és virtualitásával. Az alapötlet nekem nagyon tetszik, csupán egyetlen dolgot nem értek: miért gömb?
Az emberek többsége szeret álmodozni. Az az ember különösen, aki egy beszűkült, sivár, lehangolt környezetben él, mert ez az ember az álomban szabadnak, boldognak, fantáziával telinek érzi magát, felszabadultnak és igazinak.
Ám az álom és a valóság határa igen keskeny mezsgyén mozog, és tudni kell felismerni ezt a határt. Mert "aki egyszerre két világban bolyong, nincsen talaj a talpa alatt, az csak zuhan az űrben és nincs mihez mérnie a zuhanását." *
*(Karel Capek)
Pontosan ez történik azzal az emberrel, aki a valóra vált álom, a Káprázat függőjévé válik Claudia Gabel és Cheryl Klam ifjúsági fantasy-jében, a Káprázatban.
Detroit mindennek tekinthető, csak az álmok városának sem. A levegő szennyezett, időnként savas eső hull az égből, a köd szinte áthatolhatatlan. Az emberek egyetlen helyre menekülhetnek a lehangoló valóság elől: Káprázatba. Abba a virtuális világba, ahol minden napos, boldog, tiszta, ahol mindenki megtalálhatja a neki való kikapcsolódást és az ízlésének legmegfelelőbb helyszínt.
Egyedül Raven nem bolyong Káprázat hihetetlenül varázslatos tájain. Túl fájdalmas lenne, hiszen ott minden édesapjára emlékezteti, aki ezt az egészet kitalálta, és aki sajnálatos módon már nincs az élők sorában. Még Patrick, gyermekkori barátja unszolására sem, aki továbbfejlesztette a programot, s most egész Amerika előtte hajlong és őt ünnepli. Ám amikor egy iskolatársa egyre intenzívebben szónokol a Káprázat ellen, s annak mellékhatásairól indít videoblogot, ráadásul mindenféle gyanús esetek történnek, Raven elhatározza, hogy utánanéz a dolgoknak. Ebben Patrick régi ismerőse, a titokzatos és rosszfiúnak feltüntetett Josh van a segítségére, aki eltűnt nővérét keresi... Hamarosan titkok egész sorozatát fedezik fel, s kiderül: jóval több dolog van itt a háttérben, mint azt elsőre gondolták...
Claudia Gabel regénye elsősorban a fantasy kategóriába sorolható - azon belül is a disztópiák közé -, ám néhány jellegzetes vonása miatt vitathatatlanul súrolja a sci-fi regények határát.
A számítógépes technológia fejlődése, a programozás, a megjelenített eszközök leírása, sőt a biológiai háttér magyarázata is tudományos alapon valósul meg, bár kétségtelen, hogy helyenként vannak nyitott, megválaszolatlan kérdések és kissé félrecsúszott magyarázatok. (Bizonyára sok számítógéphez, programozáshoz kicsit is értő ember csóválja a fejét például Raven és Josh kódfeltörésén...)
Ennek ellenére a virtuális valóság ötlete - még ha nem is teljesen újszerű - kiváló, ábrázolása fantáziadús és rendkívül virtuális. A képek színesen, elevenen, szinte láthatóan vetülnek elénk a könyv lapjairól, s mi tagadás: élvezetesen, szinte hívogatón. Nem is csoda, hogy a könyv által felvázolt Detroit ködös utcái helyett inkább a Káprázat varázsát választják Gabel regényének lakói...Az írópáros ugyanis egy olyan sivár és lepusztult világot képzel el a jövőbeli emberiség számára, ahol a Föld többé nem biztonságos: a levegő szennyezett, helyenként mérgező, iszonyú savas eső hull a felhőkből, és a szmog rátelepszik a városok teljes vonalára. Meglehetősen antiapokaliptikus ez a jövőkép, azt azonban nem tudjuk meg, hogy miért. Hogyan lett ilyenné a világ, miért alakult át, történt-e valami korábban, ami ide vezetett... Sajnálom, hogy mindezt nem taglalja részletesebben a könyv, egy disztópiánál fontos lenne megemlíteni az okokat és a hátteret - így aztán csak remélem, hogy a következő kötetben magyarázatot találunk minderre.
A cselekményvezetés egyszerű, ám lendületes: amint Raven szép lassan túllát a maga kis zárt, burok által védett világán, úgy jutunk mi, Olvasók is egyre több információhoz és kirakósdarabkához, amelynek segítségével összeáll a Káprázat képe. Bonyolult összeesküvések, eltitkolt információk, egy vállalat és egy nagyszabású terv előretörésének története jelenik meg a szemünk előtt. Igazából azt sem tudhatjuk, ki a barát és ki az ellenség, kiben bízhatunk és kiben nem. Szövevényes és érdekes fordulatok ezek, s a könyv végéhez érve garantáltan leesik az állunk - mert ami történik, arra nem valószínű, hogy számítottunk...
A történések és a helyszín komorságát a szerelmi szál, sőt inkább a szerelmi háromszög hivatott némiképp enyhíteni és lágyítani, bár őszintén szólva elég döcögős és nyögvenyelős ez a vonala a történetnek. Raven, aki együtt nőtt fel a Káprázat programozójával, Patrickkel, kételkedni kezd annak erkölcsösségében és jellemében, szinte egyidőben azzal, hogy tökéletesen megbízik egy most megismert jóképű fiúban, Josh-ban, akit szörnyű dolgokkal vádolnak. Kicsit furán hangzik mindez, még akkor is, ha tudjuk: Raven élete a feje tetejére állt és tökéletesen összezavarodott. És mégis, akármennyire furán hangzik is mindez, és akármennyire is érhetetlen és hihetetlen: mélységesen egyetértek vele.
Patrickben a kezdetektől van egyfajta őszintétlenség, és képmutatás, míg Josh a tökéletes jófiúnak tűnik. És hát egyébként is: ki gondolná, hogy a szerelemben van logika és ésszerűség?
Gabel és Klam írásmódja egyszerű, könnyen olvasható, nyelvezete modern és fiatalos.
Összességében azt gondolom, a Káprázat egy nagyszerű ötlet eredménye, amely egy érdekes, fordulatos és igazi virtuális élményt nyújtó regényben jelenik meg.
Karakterek:
Ritkán találkozom olyan regénnyel, amelynek ha női főhőse van, azt könnyedén megkedvelem.
Nos, ezúttal sem ez történt.
 |
| A második rész borítója |
Ennél sokkal frusztrálóbb volt számomra Patrick személye, pedig ő volt talán az egyik legjobban sikerült, legaprólékosabban felépített karaktere a regénynek. Patrick egy igen népszerű ember, aki nagyon sikeresen és bölcsen "építette fel magát" a külvilág számára, s megszokta már, hogy minden kívánsága teljesül. Így aztán nagyon rosszul érinti, ha valami mégsem. Ilyenkor bújik elő személyiségének árnyoldala, gonoszabb és sötétebb fele. Ám azzal, ahogy mindezt előadja és magyarázza, szinte megsajnáljuk őt, szinte megértjük a döntéseit. Ettől válik igazán érdekes és árnyalt személyiséggé, remekül kidolgozott karakterré.
Josh hozzá képest igen egyszerűnek tűnik: jófiú, aki rosszkor volt rossz helyen, ám igazából mégiscsak jó. Néhol túl jó. Nem bánnám, ha néha ő is kimutatná a foga fehérjét...
Borító:
A könyv borítója igazán érdekes: bepillantást nyerhetünk általa a Káprázat egy piciny kis szegletébe, annak minden színével, ragyogásával és virtualitásával. Az alapötlet nekem nagyon tetszik, csupán egyetlen dolgot nem értek: miért gömb?
A Káprázat helyszínei - beszéljenek a képek
Lila színben játszó káprázatos tengerpart - Regan egyik kedvenc helye...
A káprázatos világűr - olyan színpompában, ahogy Patrick Regannak megalkotta
A hegyvidék - Josh és Regan találkozási helye
Nyereményjáték
Gyertek és utazzatok velünk!
A könyvben Regan különböző érdekes helyre utazik a Káprázat nevű program segítségével. Azonban a Káprázatba valami hiba csúszott és az emberek benne ragadtak.
Utazzatok ti is - ezúttal velünk! Mindennap más csodás helyre invitálunk titeket, ahol azt kell megállapítanotok, hogy “bugos” a kép vagy sem. A “bug” szó angolul bogarat jelent, informatikában pedig valami véletlenszerűen fellépő hibára utal.
Tehát bizonyos helyen oda nem illő elemeket rejtünk el, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megállapítani a képen van a normálistól eltérő részlet vagy sem. Ha találtál valami hibát a képen, akkor elég egy “igen” szó, ha a képen nincs semmi eltérő részlet és az eredeti képet látjátok, akkor elég egy “nem” szócska.
A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk.
Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.
A Káprázatban jártak:
09.15. - MFKata gondolatai
09.16. - Bibliotheca Fummie
09.17. - Kelly Lupi olvas
09.18. - Deszy könyvajánlója
09.19. - CBooks
09.22. - Insane Life
09.23. - Nem harap a...
09.24. - Roni Olvas
09.25. - Könyvszeretet
09.26. - Dreamworld
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése