Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ KFT

Oldalak száma: 480 oldal

Borító: füles, kartonált

Súly: 370 gr

ISBN: 9786155234880

Kiadás éve: 2015

Fordító: Tótfalusi Ágnes

Fülszöveg:

1936. április 19. 

Hamarosan éjfél.

Azt akarom ez eljövendő életem legelső vágya , hogy április 20-án lássam meg a napvilágot. Mert ez a Führer születésnapja. Ha április 20-án születek, megáldanak a germán istenek, és mindenki a felsőbbrendű faj elsőszülöttjeként tekint majd rám. Első egyede leszek az árja fajnak, amely eztán uralni fogja a világot. Én vagyok a jövő gyermeke. A gyermek, aki szerelem nélkül fogant. Aki Isten nélkül fogant. Aki törvény nélkül fogant. Aki puszta erőből és haragból fogant. Heil Hitler!

Max, aki a történet során a szemünk előtt cseperedik fel, a Heinrich Himmler által kigondolt Lebensborn program tökéletes prototípusa. A politikai elképzelések szerint ideális édesanyját génjei és fizikai adottságai alapján választották ki a náci tudósok, csakúgy, mint az édesapját. Max azonban semmilyen kapcsolatot nem ápolhat szüleivel (anyjától is elválasztják abban a pillanatban, ahogy ez lehetséges), hiszen feladatuk mindössze annyi, hogy életet adjanak Németország új, felsőbbrendű gyermekének.

Közel 20 000 gyermek fogant és született meg e program során.

Sokkoló, mélyen elgondolkodtató történet, mely nevetésre készteti az olvasót a megrázó sorok között. Élvezetes és megdöbbentő írás, hátborzongató történelmi tények alapján. Igazi Magasfeszültség!

Sarah Cohen-Scali 1958-ban született. Több tucat regény és novella szerzője, őt tartják az egyik legnépszerűbb francia ifjúsági írónak. A Maxot elsősorban fiatal felnőtteknek szánta, ezért megragadó, mégis könnyen érthető stílussal teszi fogyaszthatóbbá azt a nehéz témát, mely a korosztály számára elsősorban tankönyvekből ismerhető: a gyűlölet lehetséges forrásait, a politikai ideológiák veszélyeit és közös, európai történelmünk egyik legsötétebb időszakát.

A könyvről:

Vannak olyan könyvek, amelyek esetén talán nem is a történet az, ami a legfontosabb. Amelyek esetén szinte másodlagos, hogy az reális-e vagy fikció, hogy ténylegesen megesett -e vagy csupán a képzelet szüleménye... Mert ezek a könyvek tanítanak. Tanítanak látni, gondolkodni, érezni, felfogni...

Nem szimplán úgy, hogy kinyitjuk a szemünket, és megnézzük, ami előttünk van. Ezek a könyvek megtanítanak mások szemén keresztül is látni, betekinteni a dolgok háta mögé, meglátni a tényeket minden oldalukról, elfogulatlanul, reálisan, sokoldalúan. Ezek a könyvek megtanítanak elfogulatlannak lenni, empatikusnak lenni és mérlegelni, mielőtt ítélkezünk...

Ezek közé a könyvek közé tartozik a Max...

Max, aki valójában Konrad, Hitler születésnapján született egy Lebensborn otthonban, s itt töltötte gyermekkorát a második világháborút megelőző években. Ezek a Lebensborn otthonok a tökéletes árja gyermekek felnevelését tűzték ki célul, és Konrad közöttük is a legelitebb, legjobb német gyermeknek számított. 

Konrád, ahogy cseperedik, egyre inkább magáénak érzi Németország sorsát, és úgy dönt, mindent megtesz annak felvirágoztatásáért. Rész vesz a lengyelországi Lebensborn-vadászatokban is, amelynek során lengyel gyermekeket rabnltak el a családjaiktól, s viszik őket "átnevelő táborokba", hogy belőlük is kiváló német katonát és polgárt neveljenek. Így ismerkedik meg Lukassszal, a zsidó lengyel fiúval, aki édesanyja segítségével bejuthat egy ilyen táborba, Napolába.

Lukasszal való barátsága során aztán Konrád szép lassan ráébred, hogy Hitler politikája és intézkedései talán mégsem olyan nagyszerűek és követendőek...

Sarah Cohen-Scali regénye intelligens, felkavaró, sajátos hangvételű könyv, amely nem nélkülöz némi maró humort és gyermeki ártatlanságot, és persze nem kevés történelmi tényt annak alátámasztására, hogy az ember néha bizony valóban „a legkegyetlenebb állat” e világon.

A történet leginkább történelmi tényeken alapul, valós időpontokkal, helyszínekkel, és sok-sok valós személy felvonultatásával, ám fiktív szálak hozzátételével. Ezek kibogozásában nagy segítségünkre van a könyv végi utószó, mely helyre teszi számunkra ezek mibenlétét és tisztázza, hogy mi az, ami valóban megtörtént és úgy, ahogy a könyvben szerepel, s mi az, ami csupán eszköz az írónő, Sarah Cohen-Scali kezében a kellő hatás eléréséért. 

Hangja Konrad hangja: gyermeki, naiv, ártatlan, mégis telítve a belénevelt felsőbbrendűséggel és magabiztossággal. Ez elsőre talán kicsit szokatlan, talán durván és erőteljesen hat, de a cselekmény kibontakozásával ez egyre fokozottabb mértékben enyhül. 

Konrad, aki eleinte a gyűlölt ellenség szerepét tölti be, akit elítélünk és mélyen megvetünk tetteiért - hiszen gonosz, elárulja a barátait, hazudik, fölényeskedik -, ellenfélből áldozattá válik, a kor, a hazug eszme, Hitler áldozatává, felmentést és feloldozást nyer az Olvasó által minden gondolatáért és tettéért.

Első ízben Merle Mesterségem a halál című könyve esetén éreztem hasonlót, szinte lelkiismeret-furdalást azért, amiért már-már sajnálok valakit, aki gyakorlatilag rémtetteket hajtott végre. Ám nem véletlenül van ez így ... mert az a könyv, cskúgy, mint a Max, rávilágít arra a fontos tényre, hogy mindennek két oldala van. Mindennek és mindenkinek van motivációja, kiindulópontja, mozgatórugója, talán nem is az a fő gonosz, aki a tetteket végrehajtja, sokkal inkább az, aki vagy ami mögötte áll... az eszmények, a nevelés, a környezet... 

Számomra ez a könyv legnagyobb és legfontosabb mondanivalója: sose ítélj elsőre! Ne formálj elhamarkodott  véleményt! Nézz a dolgok mögé, vizsgáld meg minden oldalukról őket! 

A könyv stílusa rendkívül egyedi. A gyermek szemén keresztül látjuk az eseményeket, ártatlanul, naivan, maró, szarkasztikus humorral átszőve. Ám ez a humor leginkább fájdalmas, hiszen tudjuk, hogy csupán eszköz annak érdekében, hogy elviseljük a kegyetlenségeket és borzalmakat, hogy valamennyire ellensúlyozza azokat.

Karakterei rendkívül erős személyiségek, akár Konradot, akár Lukast nézzük. Jellemfejlődésük, személyiségük, gondolkodásuk lassú átalakulásának ábrázolása csodálatos és példás. Az írónő valószínűleg nemcsak a történelmi eseményeket tanulmányozta és kutatta az írás előtt, de néhány pszichiátriai szakkönyvet is átnézhetett, mert valóban rendkívül hiteles ezeknek a lelki folyamatoknak a leírása, tökéletesen hihető, hogy mindez megesett ezekkel a gyermekekkel.

Összességében véve azt mondanám, hogy a Max nemcsak érdekes, elrettentő és felkavaró olvasmány a történelem egyik legkegyetlenebb korszakáról, de nagyszerű tanulmány is arra vonatkozóan, hogy meglássuk a dolgok mögöttes oldalát. 
Fiatal felnőtt kortól ajánlott, felnőtt korúaknak pedig szinte kötelező olvasmány!

Köszönöm a könyvet és az olvasás nyújtotta élményt a Kolibri Kiadónak!

Kiadó: Maxim Könyvkiadó

Oldalszám: 352 oldal

Várható megjelenés: 2015. június 05.

Kötés: Ragasztott

ISBN: 9789632616087

Fülszöveg:

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja ,,múzeumában" sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén. 

A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

A könyvről:

A valóság és a képzelet között igen keskeny a határ. Sokszor az, amit a fantáziánk alkot meg számunkra, egyáltalán nem is áll messze a valós dolgoktól, máskor pedig a való világ produkál olyan történéseket, amelyekről még legvadabb rémálmainkban sem gondolnánk, hogy igazak lehetnek... 


Sok példát tudnánk mondani erre, jót és rosszat egyaránt. 
A jók közül való például Alice Hoffman nemrégiben megjelent könyve, a Gyönyörű titkok múzeuma is.


A kötetben a történet két szálon indul el, mely aztán az események előrehaladtával szép lassan összakapcsolódik.
Az egyik szál Coralie, az ujjai között úszóhártyákkal született fiatal lány története, akit apja minden erejével igyekszik különleges, félig halnak kikiáltott sellővé változtatni. Megtanítja úszni a sodró folyóban, eltűrni a jéghideg vizet, kibírni hosszú percekig levegő nélkül - kegyetlen edzésekkel. Mindezt azért, hogy mutogathassa különleges múzeumában, ahol mindenféle "varázslények" és mutánsok láthatók.
A másik szál egy orosz bevándorló család fiának, Eddie-nek a története, aki apjában csalódva önálló életet kezd és fotográfusnak tanul, s közben New York legborzalmasabb, legmeghökkentőbb eseményeinél, tragikus gyilkosságainál, munkásmozgalmainál van  jelen. 
Mígnem egy napon munkája és kíváncsisága a különös múzeumhoz sodorja, ahol meglátja a feltűnő szépségű Coralie-t, és sorsuk önkéntelenül is összefonódik...

Alice Hoffman könyvére - műfaját tekintve - leginkább azt mondhatnánk, hogy a mágikus realista könyvek közé tartozik. Az 1910-es évek Amerikájába kalauzol minket, megőrizve annak minden valós, történelmi vonatkozását, eseményét és képét, ám megspékeli némi fantáziával, amit jól behatárolva Mr. Sardie múzeumának falai közé zár.

Bevallom, a cím alapján azt gondoltam, hogy a regény főleg itt, ebben a mágikus világban, leginkább a fantázia, a csodás lények, a természetfeletti között játszódik majd, ehelyett kaptam egy nagyon is realista, szinte történelmi regényt, amiben szó esik ugyan egynéhány írói fantázia szülte, mágikus lényről és az ő torz alkotójukról, de sokkal inkább a valóságra koncentrál. Azokra az eseményekre, melyek ekkor zajlottak New York városában: a hatalmas osztálybeli különbségekre, a munkások kizsákmányolására és egyre fokozódó felkeléseire, a bevándorlók életének nehézségeire, stb. 

Kemény, kegyetlen, már-már embertelen időszak volt ez, melyről talán legmegrázóbban az 1911. március 25-én kitört épülettűz árulkodik, mely egy munkásasszonyokat és lányokat foglalkoztató varroda épületében tört ki. Miután a lányokra a munkáltatóik rázárták az ajtót, sehová sem menekülhettek a tűz elől, így az épület kilencedik és tizedik emeletéről ugrottak ki szinte egymás után. Az esetnek rengeteg szemtanúja volt, és hatalmas hangja támadt. 
Alice Hoffman pedig Eddie szemén keresztül olyan megrázó részletességgel, olyan képszerű leírásokkal meséli el nekünk mindezt, mintha valóban a fényképész fotóit nézegetnénk, és rakosgatnánk egymás mellé. Döbbenten, elszörnyedve, a könnyeinkkel küszködve.

Nem enyhíti ezt a sötét, zaklatott, feszültséggel teli hangulatot az a krimibe illő, gyilkossági nyomozás sem, amelybe Eddie belekezd, sem Coralie szála, menekülési vágya kegyetlen, torz lelkű apja elől. 

Sőt, igazából annak a piciny kis szerelmi szálnak sem sikerül, ami a két fiatal között kialakul, s egészen halványan, a borzalmakon túl némi enyhülést adhatna az olvasónak a kegyetlenségek után. 

Mégis azt gondolom, ez az a momentuma a könyvnek, ami a könyv végére a reményt, a megújulást, a szebb jövőbe vetett hitet jelképezi. A pusztulás után egy új kezdet következik, miután a tűz elmosott minden szennyet, jöhet a boldogabb jövő...

A cselekmény vezetésének profi megoldásán túl meg kell említenünk Alice Hoffman ragyogó, csodaszép leírásait is, mellyel az írónő Coney Island-et ábrázolja. Gyönyörű mondatok, ké6pszerű megfestések, igazi korabeli hangulat jellemzi. Öröm olvasni.

Összességében véve úgy hiszem, a Gyönyörű titkok múzeuma jóval több, mint amit a címe sejtet: nagyszabású, realista történelem, pontos korrajz, társadalomkritika, családregény, keserédes szerelmi történet. És csak megbújva, a különlegesség érdekében misztikum és fantázia. Érett, felnőtt gondolkodás és gyomor szükségeltetik az olvasásához...

Karakterek:

Nos, ez a történet - talán az eddigiekből is kitűnik - elsősorban cselekményközpontú. Így aztán a karaktereknek kevesebb szerep jut, ők elsősorban elviselői a történéseknek, mondhatni elszenvedői.

Ezt főként a női hősünknél, Coralie-nél érzem leginkább így, aki apja zsarnokságát tűrve sodródik az eseményekkel, majd később, ezúttal Eddie irányítása alatt, szegül ellen neki. 

Eddie-t hozzá képest bátrabb, határozottabb, önállóbb karakternek találom, aki igyekszik minden helyzettel megbirkózni, minden nehézséggel szembenézni - kivéve, ha a tulajdon apjáról van szó. Önmarcangoló, tűnődő, magányos karakter ő, s talán éppen ezért szerethető.

Mr. Sardie talán a regény legizgalmasabb figurája. Egy csupa titok, csupa rejtéllyel körbevett, homályos alak, akit leginkább Victor Frankensteinhez tudnék hasonlítani. Mágikus elképzeléseit a tudomány szerint igyekszik megvalósítani, és egyáltalán nem érdekli, hogy közben milyen kegyetlen vagy embertelen tetteket visz véghez. Kár, hogy túl keveset volt jelen, érdekelt volna még...

Borító:

A könyv magyar kiadásának borítója igen misztikusra sikeredett. A felettébb furcsa, talán kissé ijesztő kéz az úszóhártyákkal kellőképpen figyelemfelkeltő, a színvilág és a tipográfia elegáns, kicsit talán régimódi, kicsit talán tudományos - éppen, ahogy a könyv témája is. 

A külföldi borítók ettől egészen eltérőek, főként a helyszínre igyekeznek rámutatni, illetve Corelie eljátszott szerepére. Azért az jó érzés, hogy a Maxim Kiadó tudott valami egészen újat mutatni, nem igaz? 

Bíró Szabolcs neve egy ideje egyet jelent a magyar történelmi regénnyel. Nem is véletlenül! Szabolcs 2011-től kezdve szinte minden erejével azon fáradozik, hogy regényein keresztül minél több emberrel megismertesse és megszerettesse a magyar történelem legendáit, nagyjait és történeteit, és azt hiszem, nagyon jó úton halad afelé, hogy ez így is legyen.

A 2015-ös Könyvfesztiválra most egy igazán nagyszabású dologra készült: megjelenik 10 kötetesre tervezett monumentális sorozatának, az Anjouknak az első része, Liliom és vér címmel.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának lapjain valós és fiktív szereplők, urak és szolgák, királyok és katonák sorsa fonódik össze, és alakul Isten vagy a végzet akarata szerint. A sorozat nyitó kötete a XIV. század első negyedéről, az Anjou-kori Magyar Királyságról mesél – egy távoli, vadregényes, egyszerre dicsőséges és vérben fürdő korról, melyben még számított az adott szó, a becsületnek súlya volt, az emberéletet pedig egészen más áron mérték. (Athenaeum Kiadó)

A könyvhöz a székirodalom, a Moony cinema, a Debreczeni Dósa Bandérium és a Csallóközi Anjou Károly Bandérium összefogásának eredményeként igen látványos és magával ragadó könyvtrailer készült, melyet ma első ízben láthat minden érdeklődő!

Érdemes végignézni, igazi kedvcsináló!

A videó megtekintéséhez kattints ide!

A jó emberek tetteit nem az irányítja, hogy legendává váljanak. Csak teszik, ami helyes, s ezáltal valóban legendává válnak. Még azokban az időkben is, amelyben a gonoszság uralkodik. Vagy főként abban...

Így van ez Gertruda Babilinska esetében is, aki a II. világháború poklait élte át egy kisfiúval, akit a gondjaira bíztak. Bámulatos és kalandokban bővelkedő igaz történetét Ram Oren öntötte szavakba, s az Atlantic Press Kiadó és a Blogturné Klub jóvoltából augusztus 26-29. között Ti is megismerhetitek. Olvassátok el a könyvről alkotott véleményeket, ismerjétek meg az Exodus történetét, nézzétek meg, ki is volt valójában Gertuda és Michael, s végül: nyerjétek meg az Atlantic Press Kiadó jóvoltából felajánlott könyv két példányának egyikét! 

Tartsatok velünk a Gertruda esküje turnéján!

Ram Oren: Gertruda esküje

Kiadó: Atlantic Press Kiadó

Oldalak száma: 352 oldal

Borító: puhatáblás

Súly: 300 gr

ISBN: 9786155332562

Fordította: Szántó András

Illusztráció: Fekete-fehér fotók

Fülszöveg

Ebben a könyvben a híres Exodus hajó egyetlen katolikus utasának történetével ismerkedhet meg az olvasó. Gertruda Babilinska többször is saját élete kockáztatásával mentette ki egy lengyel zsidó házaspár egyetlen gyermekét előbb a német, majd a lengyel és a litván fasiszták karmaiból. 

Ram Oren ma valószínűleg a legnépszerűbb izraeli író, akinek könyveiből csak Izraelben egymillió példány fogyott eddig. Tizenhat kalandregénye után a legnagyobb sikerét otthon és külföldön mégis a Gertruda esküje című tényregényével aratta, mely egyszerre "folytatása" Leon Uris híres regényének (Exodus) és Anna Frank nem kevésbé híres naplójának. 

A Gertruda esküje szemléletében is különleges írás, amennyiben a rémkorszak legismertebb vallomáskönyvétől (Anna Frank naplója) eltérően nem a nácizmus üldözötteinek szenvedésére, hanem a zsidó nép megmenekülésére irányítja a figyelmet, bemutatván, hogyan juttatott a sors főszerepet a ma is Amerikában élő Michael Stolowitzky túlélésében egy katolikus nevelőnőnek és egy Karl Rink nevű SS-tisztnek.

A könyvről:
"Oly korban éltem én e földön..." - jutnak eszembe a költő sorai minden alkalommal, mikor egy olyan történet kerül a kezembe, amely a második világháború gyötrelmeiről szól. Mert bizony, ebben a korban az ember valóban elaljasult. Kifordult önmagából és szörnyeteggé vált, s olyan tetteket vitt véghez, amely mindannyiunkat mélyen lesújt és megráz. Ilyenkor egy röpke pillanatra hajlamosak vagyunk elhinni, hogy bizony az ember tényleg gonosz és ádáz és menthetetlen...
Ám aztán jön valaki, aki leír egy történetet, elmond egy régi mesét, s ezzel bebizonyítja ennek az ellenkezőjét, és rávilágít arra, hogy márpedig az ember jó! S hogy a gonoszságot igenis le lehet győzni, méghozzá egyetlen módon: jósággal és szeretettel!

Valahogy így volt ezzel Ram Oren is, aki könyvében elmesélte nekem Gertruda Babilinska történetét, s a sok gyarlóságot és szenvedést eltiporva megerősítette az emberekbe, s az emberi jóságba való hitemet. 

A történet valamikor az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, mikor a lengyel Stolowitzky család megszerezte első vállalatait és ingatlanait, s szép lassan elindult a vagyonosodás útján. A család legifjabb tagja, Michael, egy igen bizonytalan és forrongó világba született, s csupán 3 éves volt, mikor a németek elfoglalták Varsót. Mivel édesapja éppen Párizsban próbálta menteni a család vagyonának egy részét, elszakadt feleségétől és fiától, és nem tudott visszajutni Lengyelországba. 
A kisfiú édesanyjával és nevelőnőjével, Gertrudával Vilniusba menekült, ám Stolowitzky asszony hamarosan a tüdőgyulladás áldozatául esett. A nevelőnő, s a gondjaira bízott fiúcska állandó életveszélynek, számos megpróbáltatásnak volt kitéve végig a háború alatt, s gyötrelmük annak elmúltával sem ért véget.
S miközben viszontagságaikat szép lassan megismerjük a történet során, feltárul előttünk egy szerencsétlenül járt SS tiszt, Karl Rink életének szomorú sorsa is, mely szinte észrevétlenül, véletlenszerűen fonódik össze Gertruda és Michael életével.

Ram Oren regénye egy életrajzi ihletésű, igaz történet egy nőről, aki életét kockáztatva tartotta be ígéretét, s mentett meg egy gyermeket az emberi gyarlóság és kegyetlenség mindenféle típusától. S bár - mivel igaz történet, s így főként visszaemlékezéseken és történelmi tényeken alapul -, eleve tudjuk, hogy miként végződik, mi lesz a főszereplőink sorsa, mégis minden figyelmünket és érdeklődésünket leköti, szinte odatapaszt a lapokhoz.

Gertruda Babliska

A történet az 1900-as évek elejétől kezdve kronologikus sorrendben meséli el a történelem eseményeit néhol nagy vonalakban, a fontos és jelentőséggel bíró eseményeknél pedig lelassítva, regényszerűen, párbeszédesen, ám végig az E/3-as formációnál maradva. 

A második világháború embertelensége és lélekfacsaró borzalmai minden film és könyv esetében szíven ütnek, ám akkor, mikor valóban létező és valaha élt emberekről szólnak, talán még mélyebben érint nemcsak engem, hanem valamennyi Olvasót. 
Ráadásul Gertruda története egy hétköznapi ember - nem katona, nem ellenálló - története, hanem a háború egyszerű elszenvedőjének a legendája, egy kicsit más, a megszokottól kicsit eltérő nézőpontból mutat rá arra, ki miként éli meg a háborút.

Ugyanez igaz a Karl Rink életét elmesélő mellékszálra is, hiszen ő egy német SS tiszt volt, mégis szimpátiát, vagy talán némi szánalmat érzünk iránta. Történetének ismerete ugyanis jelentősen kitágítja azt a képet, mely a nácikkal kapcsolatban elterjedt a köztudatban, segít meglátni a másik oldalt, a másik fél részéről némely esetben kialakult ellenérzést és belső konfliktust.

Az Exodus fedélzetén - 1947.

Számomra az egyik legmegdöbbentőbb momentuma a könyvnek mindenképpen az Exodust és annak zsidó menekültjeit érintő attrocitás volt. Ez a 4500 ember éppen a halál torkából, a koncentrációs táborokból menekült meg, s nem vágyott másra, csak az áhított békére a zsidók földjén, a Hazában. S a sok szenvedésért mit kaptak cserébe? Az elutasítást, sőt újabb harcot és vérontást attól a néptől, akik korábban  a megváltást hozták nekik... Azt gondolnánk, hogy a háború brutalitásából tanult mindenki, hogy épp ezért mindez, vagy ehhez hasonló soha többet nem fordulhat elő a történelem során. S erre bebizonyították ilyen kicsivel az elmúlta után - s azóta többször, több ízben -, hogy az ember bizony nehezen tanul...
/Érdekes, hogy az Exodus-szal történteket többnyire még középiskolában sem tanítják a történelem órákon.../

Michael és Gertruda

Ám mégis, minden szörnyű esemény és felvázolt gyarlóság ellenére azt gondolom, ez a könyv mégsem a háborúról és a szenvedésről szól! Ez a könyv elsősorban az EMBEREKről szól, a szeretetről, a kitartásról, az élni akarásról, a jóságról. Kiemelkedik és átlép a gyarlóság poklain és felülemelkedik mindenen, hogy visszaadhassa az emberekbe vetett hitet, bátorítson és inspiráljon a jóra, az önzetlenségre, a helyes cselekedetekre. S ebben rejlik a történet, és Gertruda egész életének legfontosabb mondanivalója!

Ram Oren írásmódja igen egyszerű, dísztelen és tárgyilagos, mentes minden érzelemnyilvánítástól és bírálattól. Igyekszik a hígítatlan igazságot elénk tárni, s erre nem alkalmas a kiszínezett, felcicomázott regényesség, megmarad a tényfeltáró, pártatlan írásmódnál. Nyelvezete mégis tökéletesen érthető és igényes, mondatformálása választékos.

Nehéz egy ilyen könyvre azt mondani, hogy "de jó volt", hiszen a szenvedések története soha nem lehet jó. Ám roppant érdekes és tanulságos könyv, mely garantáltan minden embert elgondolkodtat néhány dolgon, s talán azáltal, hogy megismerjük Gertruda mérhetetlen jóságát, talán mi magunk is kicsit jobbá válhatunk.

Borító:
Ram Oren regénye 2007-ben jelent meg először hazájában, s azt követően számos más országban is megjelent. Jellegéhez hűen a legtöbb kiadás Gertruda és Michael valós fotóit használta fel borítóképnek - nagyon kevés kivétellel. 
Ugyanígy a magyar kiadás is, mely némiképp eltért a bevált konstrukciótól és nem a főszereplőket, hanem az Exodust választotta ki főképnek. Az ehhez választott elegáns, bordó színű betűk, és a visszafogott betűtípus remekül illeszkedik a régi, fekete-fehér képhez. Én azért még mindig azt mondom: egy kis antikolást, gyűrött, tépett hatást el tudtam volna képzelni hozzá...

Gertruda és Michael a valóságban

Ram Oren könyvének főszereplői, Gertruda Babilinska és Michael Stolowitzky valóban élő, létező személyek voltak.

Gertruda egy katolikus család legidősebb gyermekeként született 1902-ben Stargardban Lengyelországban. 19 évesen került fel Varsóba, s kezdett el dadaként dolgozni. 
A könyv kb. ettől az időponttól kezdődően rögzíti életének eseményeit, különös tekintettel a világháborús kalandjaira és az azt követő évekre.
Michael Stolowitzky egy vagyonos lengyel házaspár egyetlen gyermekeként született, s csupán 3 éves volt, mikor a németek elfoglalták Varsót. Miután édesanyját és édesapját is elvesztette, dadájával, Gertrudával vészelte át a háború megpróbáltatásait.

Miután a sok-sok viszontagság után - melyet a könyv mesél el nekünk - Palesztinába emigráltak, Gertruda takarítóként dolgozott, hogy eltartsa magát és a kisfiút, Michaelt pedig otthon tanította és oktatta. 
1963. június 4-én tetteiért megkapta a "Gerechte unter den Völkern" díjat. 
Miután Michael New Yorkba költözött, s ott családot alapított, rendszeresen meglátogatta Gertrudát Izraelben. Akkor is mellette volt, mikor 1995-ben meghalt, s katolikus és zsidó hagyományok szerint is eltemették.

Michael Stolowitzky ma is New Yorkban él családjával, elismert üzletemberré vált.

A bejegyzés képei mind hitelesek, és őket ábrázolják.

Nyereményjáték

E különleges könyv kapcsán ezúttal mi is egy különleges játékra invitálunk Titeket! Gyertek velünk Trenderlizni!

A trenderli egy négyoldalú pörgettyű, amit hagyományosan a hanuka zsidó ünnepen játszanak, s nem más, mint egy bizonyos féle szerencsejáték. Mi ugyan többnyire nem bővelkedünk a szerencsében, viszont kíváncsiak voltunk a játékra, ezért kockára tettük a mogyoróinkat. Pontosan 15-15-t fejenként.

A mi játékunk így alakult:

Zakkant, Roni és Tibi betett egy-egy mogyorót a talonba. Aztán Roni aki az első volt a sorban, és már nagyon szerette volna megkóstolni a mogyorót, megforgatta a Trenderlit, s a következőt forgatta:

Ami azt jelenti a jiddis szabályok szerint ... (A megfelelő választ írd be a rafflecopter doboz megfelelő helyére! - Figyelem! Több választ is elfogadunk!), s nagy kínnal betett egy mogyorót a közösbe.

Ezután Tibi következett - alig várta már, hogy rá jusson a sor! A Trenderli a következő szimbólumnál állt meg nála:

Tibi nagyon mérges volt, hiszen ez a szimbólum azt jelenti, hogy:...(A választ írd be a rafflecopter 2. forgatást firtató kérdéséhez! ) 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok

08/26. Media Addict

08/27. Roni Olvas

08/29. Zakkant Olvas

A Fumax Kiadó jóvoltából márciusban jelent meg David Benioff Tolvajok tele című könyve. A Blogturné Klub 8 blogger segítségével március 31. és április 7. között mutatja be nektek Lev és Kolja izgalmas és lehetetlen küldetését a háborúban álló Oroszország havas tájain értékelések, vélemények és extrák segítségével. Kövesd az állomásokat napról-napra, ismerkedj meg ezzel a különleges történettel és legyen Tiéd a hamarosan megjelenő könyv egyike!

David Benioff: Tolvajok tele

Kiadó: Fumax Kiadó

Oldalszám: 280 oldal
Borító: keménytáblás
ISBN: 978-963-9861-63-3I
Fordító: Gy. Horváth László

Fülszöveg:

A Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.

A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.

Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.

A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.

A könyvről:

Az élet bizony rengeteg szenvedés és megpróbáltatás elé állította az emberiséget a történelem folyamán. Megannyi kín, éhezés, pusztulás jutott már egyes népek osztályrészéül, s többnyire nem is volt ezt olyan egyszerű túlélniük.

Az emberek, akik ilyen korban éltek, egyszerűen megtanultak idomulni és túlélni. Van, akiből szörnyeteg lett, van akiből áldozat, és vannak olyanok is, akik csak úgy voltak képesek elviselni mindezt, hogy gúnyt űztek belőle és nem voltak hajlandók feladni és komolyan venni a sors csapásait. Belenevettek a halál arcába és mentek tovább, előre, s még ha orra is buktak, mégis vigyorgó lélekkel mentek a túlvilágba. Nem hagyták magukat megtörni.

Csodálom ezeket az embereket, tisztelettel adózom előttük.

Kolja előtt is, David Benioff kissé bohó, világfi karaktere előtt, aki az író nagysikerű könyvében jókedvével és humorával ugyancsak beintett a borzalmaknak, és a háború viszontagságainak.

A könyv helyszíne Leningrád, a második világháború német megszállása alatt. Lev-et, a 15 éves orosz fiút egy halott német katona kifosztása indokán börtönbe vetik. Valószínűleg kivégeznék, csakúgy, mint Kolját, a fiatal, egyetemista katonát, akit dezertálással vádolnak. Ám a város egyik főparancsnoka különös és abszurd egyezséget ajánl nekik: ha szereznek neki egy tucat tojást - a körbezárt és éhező városban - a lánya esküvői tortájához, megkegyelmez nekik és meghagyja az életüket. Lev és Kolja természetesen megpróbálja a lehetetlent, és útnak indul a háború sújtotta Leningrádban, hogy tojást szerezzenek egy normális életet élni akaró, elkényeztetett parancsnoknak. S hogy közben mennyi életveszélyes helyzet, mennyi borzalom, mennyi új barátság és ismeretség vár rájuk - nos erről szól ez a könyv.

David Benioff írását egyszerre tekinthetjük történelmi regénynek és szépirodalomnak, anélkül, hogy bármelyiknek is magán viselné a tipikus vonásait. Intelligens, átgondolt alkotás, anélkül, hogy túlságosan elfogult, bölcselkedő és nevelő szándékú volna.

Nem követi a történelmi regények klasszikus, jellemző irányvonalát; Benioff a mai, modern korban élő embernek mesél a régmúlt eseményeiről - ahogyan a nagypapa mesél az unokájának. Az unoka pedig a mai emberek gondolkodásmódjával és értelmezésével fogadja a történteket, a mára jellemző nyelvi eszközökkel és felfogással igyekszik azt visszaadni számunkra. Ezzel sokkal közelibbé, érthetőbbé teszi az eseményeket, mintha valóban visszamennénk a múltba annak aktív résztvevőjeként. Ez teszi különbözővé azoktól a történelmi regényektől, melyek ugyan nagyszerűek a maguk nemében, mégis azt gondolom, hogy a jelenkorban élő ember olyannyira másként gondolkodik és másként él, mint a 20. század elején éltek, hogy azokat ma már nem képes átérezni, tökéletesen felfogni. Csupán külső személőként tekint vissza rájuk, mintha egy ablakon kukucskálna be egy más, egy zárt világba.
Benioff ezt az ablakot tárja ki előttünk írásmódjával és enged minket átlépni a falon, s általa a történelem hirtelen érthető és kézzelfogható valósággá válik.

Mindezek ellenére azt gondolom, hogy ez a könyv mégsem elsősorban történelmi regény. A múlt történései, a számtalan életveszélyes és vérfagyasztó dolog csupán a helyszínt, a környezetet nyújtják egy lassan kibontakozó, igaz barátság, egy ifjú nagykorúvá válásának folyamatához. 

Kolja és Lev párbeszédei banálisan egyszerű és mindennapi dolgokról szólnak, már-már nevetségesek. Egy idősebb, tapasztalt életművész találkozása ez egy félig még gyermek, zöldfülű kamasszal, aki most kezdene ismerkedni a lányokkal, a világgal, a felnőtt léttel. Idősebb társa felkarolja őt, az út során humoros történetekkel, anekdotákkal, nevetséges tanácsokkal traktálja, próbál leckét adni neki az életről és irodalomról, a nőkről és az italról. Megható és szórakoztató kapcsolat ez, sziporkázó dialógokkal, komikus jelenetekkel.

Ez a könnyed, tréfás hangulat igyekszik oldani annak a feszült, szenvedéssel, éhezéssel, emberi kegyetlenséggel teli világnak a nyomását, amely minden lépésükkel rájuk nehezedik és pusztulást ígér. Benioff leírásai valóban nagyon érzékletesek és kegyetlenek, néha valóban fizikai rosszullét tört rám, ám kétségbevonhatatlan tény, hogy mindez megtörtént, így hatása még fájóbb.

Ám azzal, hogy Lev és Kolja elé ilyen nevetségesen triviális és abszurd feladatot tűzött ki az író, azzal, hogy egy szép és erős akaratú lányt tett meg Leningrád legnagyszerűbb mesterlövészének,  - aki ráadásul talán még gyengéd érzelmeket is táplál egy tapasztalatlan, éretlen fiú iránt - Benioff egyértelműsíti számunkra: történetének fő szála csupán fikció, az események alakulása csupán az író képzeletének műve.

David Benioff írása tehát egy roppantmód populáris, rendkívüli szórakozást nyújtó feldolgozása a történelem talán legmegrázóbb, legkegyetlenebb időszakának. Egy olyan ember írása, aki tudja, hogyan lehet megnyerni magának az olvasót, aki tudja, miként kell elénk tárni egy sztorit ahhoz, hogy az garantált siker legyen. Bravo, Mr. Benioff!

Karakterek:

Lev és Kolja személyisége, karakterfelépítése olyan írói és emberi tulajdonságra vall, amit azt hiszem, nehéz megtanulni. Az emberismeret legtöbbször ösztönből jön, és Benioffnak  bőven kijutott ezen képességből.

Kolja világfiságának, lazaságának könnyed felvázolása annyira természetes módon valósul meg, hogy karakterének erőteljes tipizálása egyáltalán nem tűnik kierőszakoltnak vagy direktnek, Kolja lezsersége valódi, zsigeri, megmosolyogtató, talán egy picit még irigylésre méltó is, hiszen mennyivel könnyebb lehet ennyire lazán venni a dolgokat, és félvállról venni...vagy talán csak ezt mutatni?...

Lev személyisége hozzám jóval közelebb állt. Tipródása, küszködése, mindennapos harca a világgal tökéletesen érhető és felfogható, reakciói a látottakra és átéltekre tökéletesen elfogadható. Bátorsága és intelligenciája, visszafogottsága és zárkózottsága tökéletesen kiegészíti Kolja nyílt természetét, így alkotva tökéletes párost kalandozó kettősüknek.

Borító:
A könyvet természetesen számtalan országban kiadták már világszerte, majdnem mindenhol más és más borítóval. A Fumax kiadó borítója az eredeti megjelenés borítóképével azonos, kicsit más tipográfiával, de nagyjából ugyanúgy. Egyszerűségében és eleganciájában is csodaszép.
A legkíváncsibb az orosz borítóra voltam - hiszen mégiscsak ők az érintettek -, és nem is csalódtam. Igazi sötét, borús hangulatú, hátborzongató borítót gyártottak maguknak tovább fokozva megpróbáltatásaik nagyságát.

Leningrád

Szentpétervár (oroszul Санкт-Петербург, magyar átírásban: Szankt-Petyerburg) Oroszország balti-tengeri kikötővárosa a Finn-öböl partján, a Néva-folyó torkolatában. 1703-ban alapították. Korábbi nevei Petrográd (Петроград, 1914–1924), illetve Leningrád (Ленинград, 1924–1991) voltak. A helyiek mai szóhasználatában elterjedt a Pityer (Питер) név is. Négy és fél millió lakosával Moszkva után az ország második legnagyobb városa.

A világ egymilliónál több lakossal rendelkező városai közül Szentpétervár található a legészakabbra. A városközpontot az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Elnevezését arról kapta, hogy Nagy Péter cár az ott 1703-ban alapított erődöt saját „égi patrónusáról”, Szent Péter apostolról nevezte el. Első elnevezése a holland nyelvű Sankt Pieter Burch volt, de hamarosan a német Sankt-Petersburg oroszos alakját, a Szankt-Petyerburg elnevezést kapta.

Az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 18-án a német nevet tükörfordítással Petrográdra oroszosították.

Lenin halála után 1924. január 26-án a Petrográdi városi szovjet kérelmére a Szovjetek II. Össz-szövetségi Kongresszusa a város nevét Leningrádra változtatta. A város újabb névcseréjét a forradalom vezére iránti tisztelettel indokolták, hiszen ez a város volt az általa vezetett októberi forradalom helyszíne. A döntés természetesen a szimbolikus politizálás része volt és az országban zajló politikai változások egyik fontos kifejezője lett.

A Szovjetunió összeomlása után az 1991-ben tartott népszavazás szűk többséggel a város 1914 előtti nevének visszaállítását támogatta, és a következő években a várossal együtt az utcák, terek, a hidak és a parkok is visszakapták korábbi nevüket.

Leningrád a második világháborúban:

1941. július 8-án Hitler bejelentette, hogy Moszkvát és Leningrádot teljesen meg akarja semmisíteni. Szeptember 8-án a német csapatok elérték a Névát és megkezdődött Leningrád közvetlen ostroma. A blokád alatt lévő körülzárt várost ezután már csak egy 200 km hosszú útvonalon. a Ladoga-tavon keresztül lehetett megközelíteni. Hitler ki akarta éheztetni az orosz cárok fővárosát. Az orosz hadseregnek csak 1943. január 18-án sikerült a leningrádi blokád áttörése.

Látnivalói

• Péter-Pál-székesegyház
• Péter-Pál erőd
• Szent Izsák székesegyház(wd) (Исаакиевский собор)
• Ermitázs (az Ermitázs épületegyüttes része a Téli Palota is)
• Admiralitás
• Peterhof
• Nemzeti Haditengerészeti Múzeum (Tőzsdepalota)
• Kazanyi székesegyház
• Puskinváros (Cárszkoje Szelo)
• Metró
• Mariinszkij Opera és Balett Nagyszínház (Kirov-balett)
• Auróra cirkáló
• Szmolnij épületegyüttese
• Alexandr Nyeszkij főkolostor és Nekropolisz
• Nyevszkij proszpekt
• Orosz Múzeum (Mihály-palota)

/Forrás: Wikipedia/

Nyereményjáték

A Fumax kiadó által felajánlott két Tolvajok tele példány közül tiéd lehet az egyik, hogyha velünk játszol. A szokásos lájkolásokon túl egy kis vadászatra hívunk titeket. A könyv kulcsfontosságú eleme a tojás és a húsvét is közeleg, így egy tojáskereső játékot találtunk ki számotokra. Minden egyes állomáson “elrejtettünk” egy tojást (valamelyik szó a tojás linkjére mutat), benne egy szóval. Keresd meg mind a nyolc tojást a benne lévő szavakkal és tedd össze azokat a megfelelő sorrendben! A könyvből egy idézetet fogsz kapni a szavak összerakása után. Ezt az idézetet kérjük, hogy írd be a rafflecopter dobozba. Ügyelj az írásjelekre is!

A postázás csak Magyarország területére érvényes!

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő blogok:

03.31. Bibliotheca Fummie

04.01. Nem harap a...

04.02. Deszy Könyvesblog

04.03. Zakkant Olvas

04.04. Kelly & Lupi Olvas

04.05. Szilvamag Olvas

04.06. Roni Olvas

04.07. Könyvszeretet