Varga Bálint: Váltságdíj nélkül

Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ KFT 

Oldalak száma: 348 oldal

Borító: FÜLES, KARTONÁLT

Súly: 370 gr

ISBN: 9786155501746

Kiadás éve: 2015 

Fülszöveg:

Négy gimis egy sötét, dohos pincében ébred Nyár, haverok, emberrablás.

Doma, Zoli, Zsófi és Max egy sötét, dohos pincében ébred. Hol lehetnek? És vajon hogy kerültek oda? A négy gimis csak arra emlékszik, hogy hazaindultak az év utolsó bulijáról, amit az egyik hipergazdag osztálytársuk rendezett.

Szorult helyzetükben mind egymást okolják a történtekért, hiszen valamennyiük életében van is valami gyanús. Doma édesanyja korábban rendőr volt, most magánnyomozóként dolgozik. Zoli a város legmenőbb brókerének a fia. A belevaló Zsófi, aki a tanév közepén érkezett, maga a két lábon járó rejtély. És ott van Max, aki a legidegesítőbb, legnagyképűbb srác az osztályban.

Rájönnek, melyikük miatt kerültek bajba? És vajon meg tudnak szökni fogvatartóiktól?

Minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. A Váltságdíj nélkül izgalmas, lebilincselo krimi, melyben a tinisorsokból szövodo különleges hálótól az utolsó oldal után sincs kedvünk szabadulni.

Varga Bálint (1970) újságíró, író. 2005-ben jelent meg első könyve, a Magándetektívek. Több mint negyven krimit (köztük Lawrence Block és Jim Thompson munkáit) valamint ifjúsági regényeket (P. B. Kerr A lámpás gyermekei-sorozat) fordított. Számos könyv (köztük John le Carré regényeinek) szerkesztője. Tíz éven át maga is könyvkiadó volt. 2013-ig pedig egy magánnyomozó-irodának dolgozott analitikusként és legális hírszerzőként.

A könyvről:

Az idei Könyvfesztivál hiánypótló újdonságaként jelent meg Varga Bálint Váltságdíj nélkül című ifjúsági krimije, mely remek szórakozás, izgalmas olvasásélmény lehet nyárra bármely kiskamasz számára - lányoknak és fiúknak egyaránt.

Ám mielőtt belemennénk a részletekbe és kicsit jobban megismernénk a történetet, hadd térjek ki egy picit a köszönetnyilvánításra... mármint arra a néhány szóra, amelyet az írók a könyvek elején vagy végén közölnek, s melyben ilyen-olyan módon megköszönik a támogatást, mindazt a segítséget, mely nélkül a könyv nem jelenhetett volna meg...

S hogy miért is tartom ezt most olyan fontosnak, éppen ennél a regénynél?

Nos, Varga Bálint szavai miatt, aki úgy véli, ez az a rész, amit soha, senki nem olvas el...

Kedves Bálint! Hadd cáfoljak rá erre! Sőt! El kell, hogy mondjam, számomra a Köszönetnyilvánítás - bármilyen furán hangzik is -  a könyv egyik legfontosabb része! Az a néhány szó ugyanis rendkívül sokat elmond magáról a szerzőről: a stílusáról, az egyediségéről, a humoráról. Mert egy köszönetnyilvánításban, minden szépítés nélkül, maga a szerző van benne, anélkül, hogy a karakterek mögé bújna, kendőzetlenül, minden álca nélkül. Az olvasó pedig szereti tudni, ki lapul a sorok mögött...

Másrészt ezt a néhány szót sokféleképpen meg lehet írni. Legtöbbször valóban unalmasan, szárazon, felsorolásszerűen jelenik ez meg, ám vannak olyan gyöngyszemei a köszönetnyilvánításoknak, amit magában is publikálni lehetne! S hogy ki mennyire kreatív módon képes megírni ezt a néhány sort, sok mindent elmondhat magáról a történetről is. Előrevetíti a stílusát, az ötletességét, a humorosságát. És hogy mennyire jön ez be? Valóban jól ítéli-e meg az olvasó? A történet végén kiderül. Így aztán célszerű ezt a részt kétszer is elolvasni: egyszer a történet elkezdése előtt, egyszer pedig utána. 

A köszönetnyilvánításnak tehát lelke van. Magáé a szerzőé. Bámulatos, milyen sok információ érkezik róla az író személyiségéről! Én mindig előszeretettel raktam össze ezekből magamban a képet... 

Mindenképpen érdemes elolvasni és biztosan tudom: sokan vagyunk, akik el is olvassuk!

S miután ezt így kiírtam magamból, térjünk vissza a történetre. Zsófi, Doma, Zoli és Max történetére...

A négy fiatal az iskola befejeztével a nyár első házibulijában szórakozik. A sors úgy hozza, hogy egyszerre indulnak haza és közösen fognak taxit. Az azonban nem haza viszi őket, hanem egy sötét és eldugott pincébe. Hogy ki és miért vittette oda őket, nem tudják. Az azonban biztos: nem akarnak maradni. Így aztán a szerb, ijesztő őrt kicselezve hárman elszöknek és elindulnak hazafelé, hogy később mentőakciót indíthassanak ott maradt negyedik társukért. Az útjuk kimerítő, veszélyes, tele kalanddal és az őket üldőző emberrablókkal. 

Varga Bálint könyvét leginkább az ifjúsági krimi műfajába sorolják, bár úgy hiszem, legalább ennyire tartozik a kalandregény kategóriájába is. Egyfajta csodás műfaji keveredés, amely mindenből a legjobbat igyekszik kihozni - természetesen az ifjúság korhatárainak megfelelően.

A könyv onnantól kezdve, hogy a gyerekek magukhoz térnek kábultságukból, és felfedezik a tényt - nevezetesen, hogy elrabolták őket -, elindul egy jól megszerkesztett, dinamikus, lendületes úton, melynek során az író szinte lapról lapra csepegteti az olvasók számára az információkat, ügyesen gazdálkodik velük, késlelteti őket, így tartva fenn a folyamatos feszültséget és érdeklődést. Egyfajta suspense ez, ám finomítva, a célközönség igényeihez alkalmazkodva.

Ez az alkalmazkodás jelenik meg a regény helyszínéül választott magyarországi tájakon, abban az ismerős közegben, ahol a főhőseink mozognak: Budapest utcáin, vidéki utakon, kukoricatáblákon, benzinkutakon. Olyan helyszínek ezek, melyet bármely magyar tinédzser maga elé tud képzelni, s ezáltal saját magát is beleszőheti a történetbe, azonosulhat szinte bármelyik szereplővel.

Az izgalmas, feszült pillnatok, az üldözési jelenetek, nagy akciók az amerikai akciófilmek dinamikáját idézik, s általuk a történet szinte megelevenedik az Olvasó szeme előtt, életre kel a fejében, mintha a filmvásznon nézné a történéseket. 

Úgy hiszem, az amerikai akciófilmeken felnövő generáció számára ez hatalmas előnyt jelent, könnyebb számukra mindezt elképzelni, megemészteni, meglátni. Valóságosabb, elevenebb, elképzelhetőbb mindez, mégsincs benne túl sok erőszak, véres rész, finomítva, igazítva van mindez a célközönség életkorának megfelelően.

Néha talán túl soknak is tűnik ez a lágyítás a hitelesség rovására, dehát valamit valamiért...

A könyv nyelvezete fiatalos, modern, mégis mellőz minden túlzó, erőltetett szlenget és felesleges "jópofáskodást", ezzel teljesen hétköznapivá, természetessé téve a gyakori párbeszédeket.

Karakterek:

A Váltságdíj nélkül karaktereire leginkább a szociális sokszínűség jellemző. Képviselteti magát a dúsgazdag, de magára hagyott, a jó családi körülmények között élő, a csonka családban felnövő és a bűnöző is. Talán nem tipikusan magyar gyerekek, helyzetük kicsit túlzó és kisarkított, de korántsem elképzelhetetlen, s éppen ez a nem hétköznapi, szokatlan helyzetük adja meg a regény konfliktusát, és a nyomozás kétségeit.

S bár a helyzetük korántsem konvencionális, személyiségük nagyon is az: okos, modern fiatalok ők, akik küzdenek az ellen, hogy gyerekként kezeljék őket, felnőttnek, erősnek, határozottnak akarnak tűnni, ám legbelül kétségbeesett, ijedt, szeretetre éhes gyerekek. Nem szuperhősök, akik legyőznek minden nehézséget, de bátrak és kitartóak, akik megküzdenek mind a külső, mind a belső démonjaikkal, s a könyv végére minden ellentétük ellenére közel kerülnek egymáshoz. 

Borító:

A Kolibri Kiadó által kiadott könyv borítóját Bernát Barbara tervezte egy korábbi nyomasztóbb, ijesztőbb, komorabb borítótervezet után. 

A végleges kiadás lágyabb, élénkebb képet kapott, ám továbbra is izgalmas belsőt ígérve, hívogatóan. Szép munka!

Összességében véve a Váltságdíj nélkül egy remekül szórakoztató, izgalmas, nyomozós, menekülős történet, amely kiváló olvasmány lehet a kötelezők mellett - vagy helyett?? - a nyári szünetre, strandon vagy az otthoni szoba hűvösében egyaránt. Jó olvasást kívánok hozzá!