A Ciceró Kiadó jóvoltából május 21-én megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél című könyvek írójának a következő regénye a Csak egy nap.
2014. május 24-től egy héten keresztül egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd.
2014. május 24-től egy héten keresztül egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Tartsatok velünk!
Tartsatok velünk!
Gayle Forman: Csak egy nap
Oldalszám: 392 oldal
ISBN: 9789635398867
Fordító: Sóvágó Katalin
Megjelenés: 2014. május 21.
Fülszöveg:
Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.
A könyvről:
"Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt."
Még akár gyökeres fordulatot is vehet az életünk. Még akár rá is jöhetünk, hogy mások vagyunk. Vagy hogy mások akarunk lenni. Egy nap talán felforgathatja az egész világunkat...
Allysonét legalábbis biztosan. A szüleitől kapott európai körút utolsó állomásán, Statford-upon-Avonban a kezébe nyomnak egy szórólapot egy szabadelvű Shakespeare előadásról, melynek Sebastianja rögtön megtetszik a lánynak. Mikor másnap reggel a Londonba tartó vonaton összefut vele az étkezőkocsiban, még nem is sejti, hogy a véletlenek milyen nagy szerepet játszhatnak az életünkben. A közös utazás után egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, elfogadja Willem ajánlatát, és megnézi vele a körút során kimaradt Párizst - mindössze egy nap alatt.
Ám a nap szédületes gyorsasággal elmúlik, s nem marad utána más, mint a feledhetetlen, fájó emlékek sokasága, és Willem sajgó hiánya. És a lányé, aki Allysonból vált a fiú mellett...
A főiskolás napok sem hoznak enyhülést, Allyson magába süllyed. Mígnem egy nehezen és furcsán szerzett barát és egy nagyszerű tanár rá nem döbbenti: néha elébe kell menni a dolgoknak, és magunknak kell megkeresnünk a válaszokat.
Mielőtt bármi mást mondanék erről a könyvről, le kell szögeznem: ez a könyv teljesen magával sodort! Az első oldallal gyengéden felkapott, aztán Willem megjelenésekor megpörgetett és fel-le dobálva cipelt magával egészen sokáig. S ezzel egyidejűleg le merem fogadni, hogy alig-alig akad majd Olvasó, aki nem érzi majd velem együtt ugyanezt!
A könyv első harmada ugyanis pontosan ez: egy forgószél-szerű kaland, végtelen lehetőségek, a határtalan szabadság érzése, mely megszédít, megrészegít, pláne, ha hozzáadódik még egy jó nagy adag vonzalom és Párizs, a szerelem városa...
Allyson, aki egész életében be volt zárva a maga által teremtett "jókislány-börtönbe", végre felszabadul: nincsenek szülők, nincsenek ismerősök, csak ő maga van. És Willem, aki bár egy nagyon vonzó és magabiztos sármőr, legnagyobb szerepe legfőképpen abban van, hogy elindítsa Lulut az úton. Ezáltal ő egyfajta katalizátorrá válik: a szabadság, a lehetőségek végtelenségének megtestesítőjévé. Mellette, a segítségével Allyson végre szabadjára eresztheti legtitkosabb énjét, melyről mindeddig fogalma sem volt, hogy létezik. Hirtelen Luluvá válik: erőssé, magabiztossá, olyan valakivé, akire csodálattal néz a régi énje. És ezt élvezi...
És persze élvezzük mi is. Hiszen alapvetően mindannyian allysonok vagyunk: egész életünkben próbálunk megfelelni a társadalom és más emberek elvárásainak, betartani a szabályokat, követni a napirendet. Ki ne akarna kitörni ebből? Ha csak egy rövid időre is szárnyalni, hagyni, hogy sodorjon magával a véletlenek szellője, egyik helyről a másikra jutni, céltalanul, kötöttségek nélkül?
Hogy aztán felébredjünk, és rájöjjünk, ez sem tartott sokáig...
Legalábbis Allysonnal ez történik. A forgószél ledobja magáról, ám nem vonul el nyomtalanul.
Gayle Forman ragyogóan vázolja fel azt a lelki, érzelmi folyamatot, amelyen a lány átesik, melynek során lassan felveszi a harcot a saját életével és személyiségével. Nem változik meg mindjárt, rögtön másnapra, nem követi el az írónő azt a hibát, hogy kicsavarja Allyson személyiségét és adjon neki egy új személyiséget. Hiszen ez a való életben sem így működik. Szép lassan tanulja meg ismét összerakni önmagát, az újonnan felfedezett énjét és tulajdonságait összekötni és ötvözni a régivel. Megváltozik, de csak annyira, amennyire mindenki megváltozik a kamaszévei során. Ez az önfelfedezés, az önelfogadás időszaka, s bár a könyv ezen részében Allyson a főiskolai állóvízben rostokol, mégis hatalmas utazást tesz saját maga felé.
S miközben az írónő ilyen csodásan és példaértékűen végigkalauzol minket a személyiségfejlődés útján, szinte idegenvezetőként kísér végig minket Európa gyönyörű városaiba: Párizsba, Amszterdamba, Utrechtbe. Útikönyveket meghazudtolóan rajzolja elénk Párizs térképét, csodásabbnál csodásabb élményeket, hihetetlen szépségeket és kalandokat ígérve, megmozgatva, vágyat keltve bennünk arra, hogy máris bepakoljuk a hátizsákunkat.
Közben megpendíti a szülő-gyermek kapcsolat nehézségeit, a barátság nyögvenyelős, néha nehéz, ám mindig őszinte mélységeit, a kitartás és állhatatosság példáit.
Tökéletes egyveleg ez ahhoz, hogy kapjunk egy nagyszerű könyvet! Ám még mindezek mellett is van a könyvnek olyan aspektusa, amely tökéletesen levesz a lábamról! Mert igen, nagyszerű az érzelemkeltés, a hangulat lenyűgöző, a szerelem érzése roppantul hihető és valóságos, a karakterek bámulatosan vonzóak, a cselekmény sodró és jól szerkesztett. De az írásmód, az egy olyan eszköz az író kezében, ami egyedivé, sajátossá teszi a könyveket, ami saját hangot, saját egyéniséget kölcsönöz a műnek, ami életre kelti azt. És Gayle Forman úgy keltette életre ezt a történetet, hogy azt gondoltam róla: ez az én történetem. Ez nekem íródott, sőt: ezt én írtam! Mert ha írnék, pontosan így írnék, legalábbis így akarnék írni! Az Olvasó elé tárva szívem, lelkem, utat mutatva, mégis közvetlenül és őszintén, fiatalosan, mégis éretten és választékosan, csodaszép mondatokba foglalva a mondandómat.
Mit is mondhatnék még ezek után? Legszívesebben elölről kezdeném....
Ám a nap szédületes gyorsasággal elmúlik, s nem marad utána más, mint a feledhetetlen, fájó emlékek sokasága, és Willem sajgó hiánya. És a lányé, aki Allysonból vált a fiú mellett...
A főiskolás napok sem hoznak enyhülést, Allyson magába süllyed. Mígnem egy nehezen és furcsán szerzett barát és egy nagyszerű tanár rá nem döbbenti: néha elébe kell menni a dolgoknak, és magunknak kell megkeresnünk a válaszokat.
Mielőtt bármi mást mondanék erről a könyvről, le kell szögeznem: ez a könyv teljesen magával sodort! Az első oldallal gyengéden felkapott, aztán Willem megjelenésekor megpörgetett és fel-le dobálva cipelt magával egészen sokáig. S ezzel egyidejűleg le merem fogadni, hogy alig-alig akad majd Olvasó, aki nem érzi majd velem együtt ugyanezt!
A könyv első harmada ugyanis pontosan ez: egy forgószél-szerű kaland, végtelen lehetőségek, a határtalan szabadság érzése, mely megszédít, megrészegít, pláne, ha hozzáadódik még egy jó nagy adag vonzalom és Párizs, a szerelem városa...
Allyson, aki egész életében be volt zárva a maga által teremtett "jókislány-börtönbe", végre felszabadul: nincsenek szülők, nincsenek ismerősök, csak ő maga van. És Willem, aki bár egy nagyon vonzó és magabiztos sármőr, legnagyobb szerepe legfőképpen abban van, hogy elindítsa Lulut az úton. Ezáltal ő egyfajta katalizátorrá válik: a szabadság, a lehetőségek végtelenségének megtestesítőjévé. Mellette, a segítségével Allyson végre szabadjára eresztheti legtitkosabb énjét, melyről mindeddig fogalma sem volt, hogy létezik. Hirtelen Luluvá válik: erőssé, magabiztossá, olyan valakivé, akire csodálattal néz a régi énje. És ezt élvezi...
És persze élvezzük mi is. Hiszen alapvetően mindannyian allysonok vagyunk: egész életünkben próbálunk megfelelni a társadalom és más emberek elvárásainak, betartani a szabályokat, követni a napirendet. Ki ne akarna kitörni ebből? Ha csak egy rövid időre is szárnyalni, hagyni, hogy sodorjon magával a véletlenek szellője, egyik helyről a másikra jutni, céltalanul, kötöttségek nélkül?
Hogy aztán felébredjünk, és rájöjjünk, ez sem tartott sokáig...
Legalábbis Allysonnal ez történik. A forgószél ledobja magáról, ám nem vonul el nyomtalanul.
Gayle Forman ragyogóan vázolja fel azt a lelki, érzelmi folyamatot, amelyen a lány átesik, melynek során lassan felveszi a harcot a saját életével és személyiségével. Nem változik meg mindjárt, rögtön másnapra, nem követi el az írónő azt a hibát, hogy kicsavarja Allyson személyiségét és adjon neki egy új személyiséget. Hiszen ez a való életben sem így működik. Szép lassan tanulja meg ismét összerakni önmagát, az újonnan felfedezett énjét és tulajdonságait összekötni és ötvözni a régivel. Megváltozik, de csak annyira, amennyire mindenki megváltozik a kamaszévei során. Ez az önfelfedezés, az önelfogadás időszaka, s bár a könyv ezen részében Allyson a főiskolai állóvízben rostokol, mégis hatalmas utazást tesz saját maga felé.
S miközben az írónő ilyen csodásan és példaértékűen végigkalauzol minket a személyiségfejlődés útján, szinte idegenvezetőként kísér végig minket Európa gyönyörű városaiba: Párizsba, Amszterdamba, Utrechtbe. Útikönyveket meghazudtolóan rajzolja elénk Párizs térképét, csodásabbnál csodásabb élményeket, hihetetlen szépségeket és kalandokat ígérve, megmozgatva, vágyat keltve bennünk arra, hogy máris bepakoljuk a hátizsákunkat.
Közben megpendíti a szülő-gyermek kapcsolat nehézségeit, a barátság nyögvenyelős, néha nehéz, ám mindig őszinte mélységeit, a kitartás és állhatatosság példáit.
Tökéletes egyveleg ez ahhoz, hogy kapjunk egy nagyszerű könyvet! Ám még mindezek mellett is van a könyvnek olyan aspektusa, amely tökéletesen levesz a lábamról! Mert igen, nagyszerű az érzelemkeltés, a hangulat lenyűgöző, a szerelem érzése roppantul hihető és valóságos, a karakterek bámulatosan vonzóak, a cselekmény sodró és jól szerkesztett. De az írásmód, az egy olyan eszköz az író kezében, ami egyedivé, sajátossá teszi a könyveket, ami saját hangot, saját egyéniséget kölcsönöz a műnek, ami életre kelti azt. És Gayle Forman úgy keltette életre ezt a történetet, hogy azt gondoltam róla: ez az én történetem. Ez nekem íródott, sőt: ezt én írtam! Mert ha írnék, pontosan így írnék, legalábbis így akarnék írni! Az Olvasó elé tárva szívem, lelkem, utat mutatva, mégis közvetlenül és őszintén, fiatalosan, mégis éretten és választékosan, csodaszép mondatokba foglalva a mondandómat.
Mit is mondhatnék még ezek után? Legszívesebben elölről kezdeném....
Karakterek:
Allyson nem különösebben kiugró vagy különleges karakter. Hétköznapi. Olyan mint én. Mint Te. Mint sokan mások. És pontosan ez teszi őt szerethetővé és nagyszerűvé. Megértjük és támogatjuk őt, együtt szeretünk, sírunk, mérgelődünk vele, együtt válunk vele Luluvá és vissza Allysonná, gyakorlatilag tökéletesen azonosulunk a karakterével. S éppen ez is a cél. Erre való az E/1-es írásmód, a teljes kitárulkozás.
Ez egészen másként van Willem esetében. Hiszen az ő karaktere pontosan az marad mindvégig, amilyennek az első oldalakon látjuk: titokzatos, lenyűgöző, irigylésre méltóan magabiztos és szabad. Olyan valaki, akit minden vágyad megismerni. És megtalálni.
Sokkal bonyolultabb szereplők Allyson barátai: Melanie, aki a gyermekkori barátból lassan szintén egy önmagát kereső nővé válik, s így nehezen tudja kezelni és segíteni barátnője problémáit, és Dee, aki egy nagyon is öntudatra ébredt karakter. Az ő támogatása, ereje, céltudatos, markáns egyénisége a legnagyobb húzóerő Allyson számára, szerettem nagyon az éleslátását, szókimondóan szarkasztikus véleményét. Bár mindenkinek lenne egy Dee-je!
Ez egészen másként van Willem esetében. Hiszen az ő karaktere pontosan az marad mindvégig, amilyennek az első oldalakon látjuk: titokzatos, lenyűgöző, irigylésre méltóan magabiztos és szabad. Olyan valaki, akit minden vágyad megismerni. És megtalálni.
Sokkal bonyolultabb szereplők Allyson barátai: Melanie, aki a gyermekkori barátból lassan szintén egy önmagát kereső nővé válik, s így nehezen tudja kezelni és segíteni barátnője problémáit, és Dee, aki egy nagyon is öntudatra ébredt karakter. Az ő támogatása, ereje, céltudatos, markáns egyénisége a legnagyobb húzóerő Allyson számára, szerettem nagyon az éleslátását, szókimondóan szarkasztikus véleményét. Bár mindenkinek lenne egy Dee-je!
Borító:
A Csak egy nap borítója az egyik legszebb borító a Ciceró Kiadó idei kiadásai közül. A betűtípus, a színvilág, a lenyugvó nap fényében sétáló pár sziluettes képe tökéletesen árasztja magából azt a boldogsággal és hihetetlen szabadságérzéssel telített hangulatot, melyet Lulu és Willem azalatt az egy nap alatt Párizsban érezhetett. Szinte ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy belenézzek a lemenő napba, érzem a vakító ragyogását és a simogató melegét. Mintha én is ott lennék...
A Csak egy nap borítója az egyik legszebb borító a Ciceró Kiadó idei kiadásai közül. A betűtípus, a színvilág, a lenyugvó nap fényében sétáló pár sziluettes képe tökéletesen árasztja magából azt a boldogsággal és hihetetlen szabadságérzéssel telített hangulatot, melyet Lulu és Willem azalatt az egy nap alatt Párizsban érezhetett. Szinte ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy belenézzek a lemenő napba, érzem a vakító ragyogását és a simogató melegét. Mintha én is ott lennék...
Színdarabok, melyekben Willem játszik
Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok és Ahogy tetszik
Willem, mikor Allyson megismeri, színészkedik. Egy amatőr, szabad felfogású színjátszó társulat, a Gerilla Will tagja, mely színpad, jelmezek és díszlet nélkül a szabadban játssza Shakespeare vígjátékait - mondhatni, meglehetősen szabadon, ám sikeresen.
A darab, melyet a lányok megnéznek a Vízkereszt vagy amit akartok, melyben Willem alakítja Sebastiant. A későbbekben Allyson az Ahogy tetszik Orlandojaként látja Willemet - amely darab egyébként is nagyon közel áll Allysonhoz, mert benne kicsit magukra ismer.
Mindkét regény szereplői álarcot öltetnek, és igazából senki sem az, akinek látszik, s ez meglehetősen sok komikus jelenetet és félreértést eredményez.
De vajon ismeritek-e őket? Lássuk, miről szólnak!
Ahogy tetszik
Orlandót, a fiatal, erős fiút gonosz bátyja, Olivér, apjuk halála után egy díjbirkózóval akarja megöletni. Miután Orlando legyőzi a birkózót, Olivér elűzi a birtokról. Rosalinda és Célia, a két kisasszony végignézi a birkózást, Rosalinda szerelmes lesz Orlandóba, így férfiruhába öltözik, majd álnéven követi Célia és Próbakő társaságában. Az erdőben Olivér és hű szolgálója, Ádám találkozik a száműzött Herceggel, aki kíséretével az erdőben vadászatból él, Rosalindáék vesznek maguknak egy házat.
Az erdőben Rosalinda (ekkor már fiúruhában) szerelmi praktikákkal gyógyítja a szívbeteg Orlandót, aki modoros, gyenge versikéivel tudatja a világgal, hogy szereti Rosalindát. Hosszas játékuk végén Rosalinda felfedi kilétét és feleségül megy Orlandóhoz. Célia a megjavult Olivér hitvese lesz, Próbakő elveszi Jucit, az együgyű parasztlányt, míg a felfuvalkodott Phoebe, aki korábban a fiúruhás Rosalindába volt szerelmes, kénytelen elfogadni Silvius, az egyszerű pásztor szerelmét.
A megjavult Olivér és a méla Jaques az erdőben maradnak, a száműzött Herceg és kísérete visszatér birtokára.
Legismertebb idézete:
„Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében…”
A dráma azzal kezdődik, hogy megtudjuk: Orsino herceg hiába udvarol Oliviának, a hölgy bátyja iránti gyásza olyan mély, hogy senkit sem fogad. A cselekmény egy hajótöréssel kezdődik, Viola és ikertestvére, Sebastian egy ismeretlen országban érnek partot. Viola fiúruhába öltözve (Cesario néven) Orsino herceg szolgálatába szegődik, míg Sebastian egy tengerész, Antonio pártfogását élvezi, ám mindketten úgy tudják: a másik meghalt. Miközben Tóbiás és András, a két nemesúr mulatoznak, Orsino megkéri Violát, hogy udvaroljon helyette Oliviának. Olivia beleszeret a fiúnak hitt lányba, futárt küld utána, hogy vigye el neki a gyűrűjét. A mulatozó nemeseket közben Malvolio megfeddi, így elhatározzák, hogy megtréfálják. Viola tovább udvarol Oliviának, a nemesek és Mária, a szobalány, pedig hamis szerelmeslevelet ejtenek el Malvolio előtt, aki emiatt azt hiszi, hogy Olivia őt szereti. Azt is előírják, hogy mit viseljen, ha Oliviához megy. Olivia most már nyíltan epekedik Cesario után, Tóbiás pedig elhatározza, hogy Cesariót is megtréfálják: összeugrasztják András úrral. Malvolio Olivia elé járul nevetséges öltözékében és összevissza beszél, ezért bolondnak nézik és bezárják. Tóbiás összeugrasztja Andrást és Violát, ám Violát megvédi Antonio, aki őt Sebastiannak nézi. Közben az igazi Sebastiant Olivia „férjül veszi.” Az ötödik felvonásban minden kiderül: Orsino feleségül veszi Violát, Tóbiás Máriát, és Malvolio is kiszabadul a börtönből.
Nyereményjáték
“Az idő folyékony” - mondja Jacques Willemnek és Lulunak. Mi azonban ne hagyjuk, hogy kicsússzon a kezeink közül!
Minden állomáson elrejtettünk néhány óra képét. Keresd meg, számold össze őket, s ha turné végén összaadod a megtalált órák számát, akkor megkapod Willem életkorát a történet elején.
A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
A blogturné állomásai
05/24 - Deszy könyvajánlója
05/25 - MFKata gondolatai
05/26 - Kelly Lupi olvas
05/27 - Roni olvas
05/28 - CBooks
05/29 - Media Addict
05/30 - Kristina blogja
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése