Roni olvas: Mark Helprin: Téli mese

Amikor a pehelyként aláhulló hó és a csillogó jégkristályok fehér lepellel burkolják be a világot és felismerhetetlenül tündöklő meseországgá változtatják a földet, elhisszük: minden megtörténhet, hisz léteznek csodák.

Így gondolta ezt Mark Helprin is, aki monumentális regényében, a Téli mesében csodák és varázslatok egész tárházát tárja elénk, és varázsol el páratlan leírásaival és történeteivel.

Légy része a csodának Te is, tarts velünk a könyv március 3-tól kezdődő 8 állomásos blogturnéján, ismerd meg a könyv háttértörténetét, tudj meg többet az íróról, a filmről, karakterekről, és nem utolsó sorban játssz velünk, hogy Tiéd lehessen a könyv 3 példányának egyike!

Jó szórakozást!

Mark Helprin: Téli mese

Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633103364

Oldalszám: 632 oldal

Fordító: Falvay Mihály

Fülszöveg:

Az 1900-as évek első évtizedének New Yorkjában egy téli reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti a rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modern kor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől.

A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozofikus szépségű regényben bármi megtörténhet – s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után.

Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában.

A Téli mese 1983-as megjelenése óta méltán vált kultuszkönyvvé szerte a világon.

A Téli mese kalandos története megihlette a filmkészítőket is. A csodálatos regényt Jennifer Conelly, Will Smith, Colin Farrell és Russel Crowe főszereplésével mutatják be a mozik világszerte.

A könyvről:

Vannak mesék, amelyek bár csodákról és fantasztikus kalandokról szólnak, felemelnek az égbe és káprázatos helyszínekre kalauzolnak minket, mégsem elvezetnek a valóságtól, hanem felé kormányoznak, hozzá irányítanak. Segítenek megérteni, megbirkózni a nehézségekkel, lépést tartani a rohanó idővel és a jó irányba terelgetnek a kijelölt úton - legyen szó jóról vagy rosszról, szeretetről vagy gyűlöletről, vagy akár igazságról és igazságtalanságból.

Csakúgy, mint Mark Helprin története, a varázslatos és mégis minden rezdülésében igaz Téli mese.

Helprin története nem egykönnyen foglalható össze néhány sorban. Szinte nem is egy történet ez, hanem sok apró történet halmaza, melyek össze-vissza kuszálódva tekeregnek egymáson keresztül-kasul, hogy aztán a könyv végén egyetlen, kisimult egésszé váljanak és egyesüljenek.

Igazából talán azt lehetne mondani, New York, a saját életet élő, eleven és hatalmas város története ez, mely kiragadta néhány polgárát, kivesézte, megrágta és összeszőtte életüket és sorsukat egy közös egésszé.

Ennek a bonyolult szőttesnek az egyik legfőbb szála Peter Lake, a kisstílű betörő életútja.

Peter csecsemőként érkezett New Yorkba a tengerentúlról, mondhatni kalandos körülmények között. A lápvidék lakói nevelték fel, majd bocsájtották útjára serdülőként a zajos, gépektől hangos, tolvajoktól hemzsegő nagyvárosba, hogy boldoguljon, ahogy tud, álljon meg a saját lábán. Peter a város alsó rétegei között talál menedéket, hamarosan zsebtolvaj lesz, majd Jobbfácán tiszteletes tanítványaként kitanulja a gépész mesterséget. Pearly Soames bandájával szembe kerülve folytonos menekülésre kényszerül társával, a szintén varázslatos, csodaszép fehér lóval, Athansorral, ám összességében véve elégedett az életével. Egészen addig, míg egy félresikerült betörési kísérlet során össze nem találkozik és bele nem szeret a város tiszteletben álló polgárának, Mr. Penn-nek tüdőbeteg, szépséges lányával, Beverly-vel. Szerelmük túllép minden nehézségen, áthidal minden köztük feszülő korbeli és származásbeli akadályt, ám úgy tűnik, nem tudja legyőzni a lányon elhatalmasodó betegséget: Beverly hamarosan meghal, Peter pedig beleveszik a várost körülölelő, sűrű, fehér, titokzatos ködbe.

Tereket, éveket ugrunk át, megismerkedünk New York számos már lakójával, a nagyra vágyó, egekbe törekvő Jackson Mead-del, a titokzatos és gyönyörű Coheeries-tó mellékéről származó Virginiával, az olasz származású, milliomos apával büszkélkedhető Hardesty Marrattával, Athansor megmentőjével, Christianával, és még sorolhatnám.

S aztán, a szálak megfelelő összegubancolása után újra felbukkan a színen Peter Lake és Athansor, hogy a Millenium évében rendbe tegye a dolgokat, kioldozza a bogokat és létrehozza a mindenki által áhított és vágyott legnagyobb csodát: a Tökéletes Várost.

Mark Helprin alkotása monumentális mű - nemcsak a maga 6-os betűméretben 630 oldalnyi terjedelmében, nemcsak a történetszálak sokaságában vagy mondandójának nagyságában, de azt hiszem, a műfajok keveredésének sokaságában is.

Sokan úgy tartják, hogy a Téli mese egy mágikus realista regény, én azonban úgy gondolom, hogy igen szűkös ez a kategória egy ekkora történethez képest. A könyv steampunk elemeket is tartalmaz, van számos kalandregényhez illő izgalmas cselekményszála, időnként egy-egy rövid, filozofikus fejezettel tarkított, a vége már-már sci-fibe hajló, összességében pedig egy generációkon, dinasztiákon átívelő családregény szerepében tetszeleg.

Szerkesztése a megszokott tagolást követi: 3 nagy részre, azon belül pedig fejezetekre osztott, néha-néha megszakítva a cselekmény menetét egy-egy rövid szakasszal, filozófiai kitérővel.

Prózája sűrű, feszes, sok helyen egészen lírai, nyelvezete ódába illő, gyönyörű leírásokkal tarkított.

Igazság szerint egyáltalán nem könnyű olvasni, odafigyelést, beleélést igényel. Ahhoz, hogy élvezzük, el kell veszni benne, a részesévé kell válni, nem törődni a történettel, az idővel, vagy azzal, éppen hol is tartunk. Úgyis visszakanyarodunk majd az útra, amin elindultunk, hagyjuk magunkat vezeti és elvarázsolni! Ellenkező esetben küzdeni és bajlódni fogunk vele.

A cselekményszálak sokasága együtt és külön-külön sem nevezhető lineárisnak, s emiatt a sok kerülőút és történetbeli/időbeli ugrás miatt kissé széttöredezik a történet. Peter Lake és Beverly történetének megszakítása egyfajta hiányt hagy bennünk, s csak némi idő eltelte után érzünk kárpótlást azzal, hogy számos érdekes és önálló személyiséggel, nyelvezettel és erkölcsi mértékkel rendelkező szereplőt és azok történetét kapjuk cserébe.

S noha ezek egyike sem érhet fel legfőbb szereplőink mesébe illő, örökre szóló románcával, a maguk nemében mindegyik egyedülálló és utánozhatatlan.

A történetet számos eposzi elem, metaforikus részlet tarkítja.

A város köré telepedett sűrű, titokzatos fehér köd térben és időben elrepíti a belevetődő embereket, a Coheeries-tó titokzatos, jégbe zárt csodavilága egyfajta menedékhely a szükséget szenvedő, bizonytalan, megpihenni vágyó emberek számára - ha úgy tetszik, az örök változatlan, az állandóság metaforája. (Ezért aztán nyilvánvaló, hogy az onnan érkezett emberek nyugodtabbak, igazabbak, nyíltabbak, mint városlakó társaik.)

Mindemellett a könyv biblikus metaforái is kétségtelenül jelen vannak, kezdve rögtön Peter Lake alakjánál. Ő egyfajta modernkori Mózes, aki a prófétához hasonlóan a vízen érkezett, bár nem vesszőkosárban, hanem "az Igazságosság Városa" nevű hajóján, így aztán az ő szerepe már érkezésekor egyértelmű: Ő az Igazság hírnöke, a isteni gépezet mozgatója, a gépész, aki teljesíti küldetését a bűnös város ellen (vagy sokkal inkább érte), s áldozatával kivezeti őket a Millenium megváltó aranykorába, a evangélista János által megjövendölt Tökéletes Városba, s a bűnöket a megváltó tisztítótűz végleg elsöpri.

Így aztán a már-már apokaliptikus vég, melyben minden szál szépen a helyére kerül újfajta értelmezést kap, s a remény, a jövő, az igazságosság lehetőségét és eljövetelét hirdeti.

Összességében véve azt mondanám, a Téli mese minden idők egyik legambiciózusabb, legsokrétűbb műve, amit mindenképpen olvasni kell. Ám aki a film hatására romantikus, érzelmekkel teli könnyed olvasmányra vágyik, az egészen biztosan csalódni fog. Mert a könyv nem csupán kiegészíti és megmagyarázza a film szűkös lehetőségek szabta törekvéseit, de túlmutat átnő rajta, s mint Athansor, felkapaszkodik a magasba és nemcsak történetében, de nyelvezetében és mondanivalójában is az égbe emelkedik.

Borító:

1983-as eredeti megjelenése óta a könyvet számos országban, számos borítóval kiadták már, a legkülönbözőbb borítóképekkel.

A Libri Kiadó által 2014-ben megjelenő változat immár filmes borítóval látott napvilágot, csodálatosan tükrözve a könyv téli varázsát és meseszerűségét.

Egyszerűen gyönyörű!

Blogturné extra

Könyves karakterek vs. Filmbéli szereplők

Azt gondolom, nem egyszerű egy könyvben megjelenített, leírt és minden rezdülésében megfestett karaktert pontosan, a tőle leginkább elvárhatóan filmvászonra vinni és megeleveníteni. Már csak azért sem, mert mindent és mindenkit, akiről olvasunk a saját magunk képére formálva teremtünk meg a képzeletünkben, hozzátéve a személyiségéhez mindazokat a jellemvonásokat, amit saját tapasztalatunk és emlékeink alapján még hozzá gondolnánk. Így aztán törvényszerű, hogy valakinek nem fog tetszeni az, amit visszaadunk belőle, mert vagy túl soknak, vagy túl kevésnek találja azt.

Így van ez a Téli mese filmváltozatának karaktereivel is, annak ellenére, hogy én személy szerint azt gondolom, a választás egyáltalán nem volt rossz, sőt, talán a lehető legjobb volt a lehetőségekhez képest!

Peter Lake

- Fizikai megjelenése:

Peter Lake a könyvbeli leírások alapján 40-es évei elején járhat, mikor megismeri Beverly Penn-t. Haja enyhén kopaszodó, bajsza a korabeli divat szerint enyhén harcsabajusz-szerű.

Ehhez képest a filmbeli karaktert megfosztották a bajuszától, ami azt hiszem, mindenképpen előnyére vált a karakternek, az életkor nagyjából stimmel, a hajviselet - bár kissé röhejesnek tűnik - teljesen hiteles. Ha megnézzük, kik voltak még esélyesek a szerepre (Tom Hiddleston, Garrett Hedlund, Aaron Taylor-Johnson, Luke Evans, Liam Hemsworth és Benjamin Walker), azt gondolom, Colin Farrel alakja mindenképpen ideális választásnak bizonyult. Sötét tekintete, fizimiskája egyértelműen rosszfiút, de legalábbis bűnözőt sejtet, mégis benne rejlik a gyengédség, a szeretet ígérete.

- Személyiség itt és ott
Peter Lake bár betörő, mindenképpen a jó megtestesítője. Lelkiismeretes, becsületes. Colin Farrel hűen alakítja ezt a kettős természettel megáldott - igazából - úriembert, kételyei, vívódásai tökéletesen előjönnek mimikájában, viselkedésében. Egyetlen dolgot hiányoltam: a könyv szerint Peter visszatérése után kissé az őrület határára csúszik át, ám Colin inkább egy lemondó, reményvesztett embert alakít - igaz, azt tökéletesen.
Mégis azt kell mondjam: összességében számomra megfelelő volt Colin megfeleltetése Peter Lake-kel!

Beverly Penn

- Fizikai megjelenés

"S akkor megjelent az ajtóban egy fiatal teremtés; kipirulva, nyájas tekintete a jégvirágos ablakon. Kissé zihált, mint aki lázas, szép arcán kellemes önkívület derengett. Aranyhaja lángolni látszott a lámpafényben, akár a nap. Két kézzel megmarkolta az ajtófélfát, részint támasztékul, s részint, hogy jelezze, nem akarja félbeszakítani a férfiak beszélgetését a fogadószobában. A látszerész úgy vélte, ruhája jóval csábosabb és érzékibb, mint ami való volna egy ilyen éppen hogy fölserdült zongoraművésznőcskére, aki, íme, lázban égve kapaszkodik a szalon ajtajába, pirulva az apai jelenléttől. A csipkedísz, amely nélkül a ruha egyenesen botrányos lett volna, együtt hullámzott a keblecskékkel. Állhatatos kék szeme úgy kifáradt a zongorajátéktól, hogy egész testében remegett.."

- így szól a leírás Helprin könyvében Beverly Penn-ről, erről a gyönyörű, fiatal teremtésről, aki nagyon fiatalon tüdőbajban szenved és csupán néhány hete maradt már csak az életből. Ehhez képest a könyvben barna szemet és vörös hajat kapott a lány, ám ragyogása, életvidámsága, törékenysége teljesen elfeledteti velünk ezt az eltérést.

- Személyiség itt és ott :

Jessica Brown Findlay egyértelműen a legtökéletesebb választás volt Beverly megformálására. Annyira hitelesen, olyan sok bájjal és tündökléssel játssza a lányt, annyi életet, szépséget és eleganciát ad a karakteréhez, hogy el kell mondanom: én a filmben szerettem meg ezt a karaktert. Míg a könyvben kicsit tudálékosnak, kicsit fennhéjazónak éreztem, itt tökéletesen érthetővé vált, hogy milyen hatással is volt ő az egész élete során a szépet és jót kereső Peter Lake-re. Gyermekien ártatlanul tündököl, egyénisége szinte beragyogja a filmvásznat.

A szerepre egyébként rajta kívül jelölték még Bella Heathcote, Lily Collins, Sarah Gadon, Gabriella Wilde és Elizabeth Olsen színésznőket is. Milyen szerencse, hogy Jessicát választották!

Pearly Soames

- Fizikai megjelenés

"Tekintete metszett, mint a borotva, a szeme fehér gyémánt: fantasztikusan világos, eleven, ezüstös. „Mint az áramütés, mikor Pearly Soames ránéz az emberre”, tartotta a szólás. Szája sarkától a füléig forradás húzódott. Aki nézte, mintha tulajdon bőrén erezné a kést, amint belészánt, mert Pearly Soames forradása olyan volt, mint egy fehér vályú, hideg, elefántcsontszínű, fájdalmas csipkézettel áttörve. Négyéves kora óta viselte, annak emlékéül, hogy az apja megpróbálta elvágni a torkát."

A filmben Pearly -ként feltűnő Russel Crowe - bár nem szakállas és torzonborz, mint a gengszter a könyvben - igazi bandavezérként tetszeleg. Ezt erősíti a nagyon rövidre vágott haj, a felkarcolt, kicsit talán furán ható forradás az arca bal felén.

- Személyiség itt és ott

Úgy gondolom, Pearly Soames egyértelműen a gonosz megtestesítője - mindkét helyszínen. Gonoszsága, Peter Lake iránt érzett gyűlölete egyértelmű. Sőt talán nem is gyűlölet ez, inkább a kényszeresség arra, hogy elkapja, legyőzze, elpusztítsa. Már-már fanatizmus ez, egyfajta megszállottság, amely igen erős intenzitással jön le - főként a filmben. Úgy gondolom, Pearly Soames is az a karakter, aki a filmben nagyobb szerepet, több hangsúlyt kapott, mint könyvbeli önmaga, ám ez a nyomatékosítás határozottan jót tett neki és kiemelte átlagosságából. Russel Crowe eltorzított, reszelős hangjával, már-már vérben forgó szemeivel, kissé őrült tekintetével ragyogó alakítást nyújt a filmben.

Mindenképpen úgy gondolom, hogy aki a könyvet elolvasta és teheti, menjen el a moziba, és nézze meg Akiva Goldsman filmjét a Téli meséről. Nemcsak csodálatos, valóban varázslattal és csodával teli élményben lesz része, de tökéletes háttérinformációt és összefoglalót is kaphat Mark Helprin történetéről és annak mondanivalójáról. A cselekmény, a karakterek a filmmel együtt válnak egésszé, érthetővé, tökéletesen a helyére rázódnak az apró kis részletek és kikristályosodnak a részletek. Nagy élmény volt.

És hogy higgyetek a csodában, hallgassátok meg a film egyik fantasztikus betétdalát:

Nyereményjáték

A Téli mese egy lenyűgöző fantáziával megírt, varázslatos és romantikus történet. Ebből kifolyólag olyan játékkal készültünk nektek, melyben szükség lesz a ti fantáziátokra és ügyességetekre is.

Minden állomáson találtok egy a könyvhöz vagy filmhez kapcsolódó kérdést. Ám, hogy könnyítsünk a feladatotokon, a megfejtések betűjeleit kiemelve elrejtettük a bejegyzésekben. Vigyázzatok, lehet, hogy cselesek voltunk és összekevertük őket! :-)

A nyeremény ezúttal sem marad el! A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Libri Kiadó által felajánlott 3 darab Téli mese könyv egyikéből. (A postázás csak Magyarország területén érvényes!)

2. állomás kérdése:

Melyik lapnak a tulajdonosa Isaac Penn?

Feladat:

1. Balról jobbra (vízszintesen) haladjatok a keresztrejtvényben.

2. A 2., 3., 5., 6., 8., állomáson több szóból áll a megfejtés.

3. Minden nap elküldhetitek az aznapi megfejtést, így plusz esélyekkel gyarapodhattok.

4. A pirossal kiemelt rész megfejtése éri a legtöbbet.