Lissa Price: A testbérlők

Fülszöveg:

A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni. Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik.

Lissa Price idei szenzációja az év legígéretesebb ifjúsági sci-fije, amit a stílus minden rajongójának ajánlunk.

Cselekmény:

Amikor először hallottam láttam ezt a könyvet - jobban mondva a borítóját - az volt az első gondolatom: hát, ez meg milyen borító? hol vannak a színek?? Annyira furcsa volt, és nem is igazán tetszett..aztán elolvastam a fülszöveget, és valami furcsa oknál fogva tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom, sőt, nem elég elolvasnom, meg kell vennem, a polcomra kell, hogy kerüljön, mert ez az ÉN KÖNYVEM! Valahogy ösztönösen tudtam, éreztem.

És így lett...:)

Ez bizony ismét egy disztópia. Valamikor a jövőben játszódik, természetesen nem tudjuk, hogy pontosan mikor, és pontosan mi is történt a világban, világgal. Annyi biztos: az ember a hatalom iránti vágya miatt ismét háborúra kelt egymással és biológiai fegyvereket bevetve elpusztította az emberiség nagy részét. Csupán a gyerekek maradtak meg - a beadott vakcinának köszönhetően - és az aggok (és itt nem csupán a ma idősnek vélt emberekre kell gondolnunk, mert  a jövőben az orvostudomány javulásának köszönhetően jelentősen meghosszabbodik, akár meg is duplázódik/triplázódik az emberek életének hossza). Azok a gyerekek, akik elvesztették minden hozzátartozójukat, gondozó nélküli kiskorúakká váltak, így vagy az állam által működtetett Intézetbe kerültek (ami rosszabb,mint egy börtön) vagy az utcán bujkálnak a Marshallok elől. Közéjük tartozik Callie is, öccsével Tylerrel és barátjával, Michaellel együtt. Igyekeznek életben maradni, észrevétlenek maradni és túlélni.

Aztán egy napon történik valami: Callie találkozik egy régi ismerősével, aki bámulatosan jól néz ki, szép ruhákban jár, láthatóan jó élete van. Tőle hall először a testbérlésről - mármint arról, hogy lehetőség van a fiatal, izmos, szép kamaszoknak bérbe adni a testüket a lelassult, eltunyult aggoknak, hogy azok néhány órára/napra/hétre kipróbálhassák mindazt, amit öreg testükkel nem lehet: sportokat, táncot, kirándulást stb. És az, aki ehhez hozzájárul, jelentős összeget kap a "testbanktól".

Miután Callie ismét utcára kerül, elveszti minden vagyonát, öccse pedig egyre rosszabbul van, rákényszerül, hogy bérbe bocsássa saját testét is.

És itt következik a bonyodalom: az utolsó bérlés alkalmával valami hiba csúszik a gépezetbe: Callie magához tér a saját testében a bérlet közben - miközben mindenki más úgy tudja, a testében éppen egy agg bújt meg...De ki is Callie bérlője? Miért bérelte őt? Mi a szándéka? Mit akar? és mi köze mindehhez Callie-nek???

Callie próbálja összerakni a kirakós darabjait, egyre újabb és újabb meglepetésekre, titkokra derül sor, van itt politika, szerelem, összeesküvés, stb. 

Lissa Price ért hozzá, hogyan csavarja meg a dolgokat, és a végeredmény egy igazán lendületes, érdekfeszítő, izgalmas ifjúsági fantasy, sci-fi elemekkel társítva.

És a vége...először azt gondoltam, tudom, hogy mi lesz a csavar, de nem teljesen találtam el, mondjuk úgy, hogy félig-meddig (versenyt űzök lassan abból, hogy rájöjjek, mit is rejteget az író, mit akar a végén...:) Többnyire sikerül eltalálni). De a legvégső fordulat igazán váratlanul ért - talán azért, mert azt gondoltam, már megvan...aztán kiderült, hogy mégsem... És ez tetszik! Örülök, hogy sikerült engem is félrevezetni!

Ha már szó esett a szerelemről: igen, persze, hogy van benne. Sőt szerelmi háromszög van benne - ahogy azt már lassan megszokhatjuk az ifjúsági könyveknél...De valahogy mégsem tűnt ez nekem annyira kiélezettnek... Nem túlzott, nem csöpögős (bár azért a Hamupipőke-sztori a bálnával megmosolyogtatott!!), nem édeskés... Pont annyi, amennyi kell, túl nagy érzelmi töltet nélkül...

A világkép egyébként ismét csak megrémít és elborzaszt, csakúgy, mint a Tiszták esetében: mennyire bárgyú és ostoba is az ember! Egyszer mégiscsak a saját vesztét fogja okozni az állandó hatalomvágyával! Egyre tisztábban látom magam előtt a képet: végül csak elpusztítjuk önmagunkat (Jajj, Istenem, talán nem is kéne ilyen sok disztópiát olvasnom, már tiszta világvége mániás vagyok :D)

Egyébként nagyon tetszik nekem ez a világ, amit Price elénk vetít. Nem szép világ ez, persze, sőt borzasztó, hogy az ember mi mindent hajlandó megtenni a fiatalságért és a szépségért, mégis: annyira tökéletes vizuális élményt nyújt, hogy ha én a könyvre gondolok, nem betűket, hanem képeket látok magam előtt, mintha csak egy filmet néztem volna … A helyszínek izgalmasak és elevenek, az Intézetben játszódó jeleneteket imádtam! Teljesen képszerű és nagyon bizarr... 

Karakterek:

Callie alakja szerethető, nem túldramatizált, nem szupererős, de annál inkább emberi. Tudjuk, hogy sebezhető és érzékeny, mert megacélozta őt az élet. Sokan ezért Katniss-hez hasonlítják, de - hogy őszinte legyek -, nekem nem jut róla eszembe ő. Katniss azt gondolom, sokkal keményebb, sokkal edzettebb és logikusabb lány nála, Callie érzékenyebb, finomabb, lágyabb...

Michaelről nekem Simon jut eszembe a Végzet ereklyéiből...Nagyon hasonló karakter - még akkor is, ha alapvetően nem szeretem ezt az összehasonlítgatást... Egyvalami teszi számomra érdekesebbé őt: de az nem ebben a könyvben keresendő, hanem a könyv mellé, kiegészítésként írt novellácska - természetesen az ő szemszögéből. (de erről majd később)

A legeslegizgalmasabb karakter az Öreg...Hú, őt nagyon bírom! Rengeteg lehetőséget rejt, rendkívül titokzatos és sokrétű, és iszonyatosan izgalmas! Az egyik legígéretesebb és legfantáziadúsabb gonosz karakter, akiről mostanában olvastam! Azt hiszem, tőle még nagyon sok mindent várhatunk!

Egyszóval a könyv maga nagyon tetszett, de van egy - számomra - meglehetősen nagy hibája, ami felett nem tudok szemet hunyni: a fordítás sok helyen hibádzik, sok a félrefordítás, a rossz szórend vagy éppen az értelmetlenül összerakott mondatok! Jaj, nagyon szúrta a szemem…! 

Azt gondolom, hogy ez súlyos hiba és remélem, a második és sokadik kiadásnál javítani fogják!

A folytatástól sok jót, sok csavart remélek, mert az ígérete és lehetősége megmutatkozik – remélem, meglesz! 

Borító:

A borítóról esett már némi szó az elején: első ránézésre nekem nem tetszett, mert túl színtelennek találtam. De éppen ezzel a kék-fehér fakóságával vívta ki a figyelmemet - így a kívánt hatást természetesen elérte, hiszen meg kellett miatta néznem a könyvet. 

El kell mondani azt is, hogy élőben, kézbe fogva sokkal sokkal mutatósabb: csillogó, ragyogó offszet nyomdás szépség, egyedül a kemény borítást hiányolom - mint minden Agavés könyv esetében... 

Nem tudom, hogy mennyire tűnik fel a képen - de az eredeti borító a magyarnál kicsit kontúrosabb, élesebb - ezáltal kevésbé tűnik fakónak - gyönyörű ezüst-kék csillogásban pompázik és természetesen keménykötéses. 

Mindenképpen szebb, mint a sötét, árnyas változata.

És aki hiányolná a magyarázatot a borító képének színtelenségére, vagy a lány - persze, hogy Callie - szemének kékjére/barnájára, az nagyszerű magyarázatot találhat rá a könyvhöz írt első számú novellában (lásd: érdekességek).

A könyv folytatása az Enders címet kapta és 2012 decemberében jelenik meg az USA-ban. Kétféle borítóterv született hozzá, hogy melyik "nyer" és válik véglegessé, egyelőre még nem tisztázott. Íme:

Érdekességek:

Az írónő, Lissa Price saját blogján elég sokmindent elárul magáról. Többek között azt, hogy rendkívül sokat olvas, kedvenc írói: James Rollins, Eoin Coefer, Joe Hill, Dean Koontz és Stephen King, valamint  Neil Gaiman valamennyi művét is szereti. Legszívesebben - természetesen - fantasyt, YA-t és sci-fit olvas.

A könyvhöz természetesen készült ezúttal is trailer, amiben engem rettenetesen zavart, hogy Callie sötét hajú benne, nem pedig szőke - ahogy annak a könyv alapján lennie kellene. De az öregeket nagyon jól eltalálták, igazán hitelesek...

Többször említettem már, hogy a könyvhöz két kis novellácska is készült az írónő jóvoltából - mintegy kiegészítésként. Az első februárban jelent meg Portrait of a Starter címmel. Ez Michael gondolataiba és érzéseibe ad betekintést - kiengesztelésül azért, mert az első részben ő nem nagyon kapott nagy szerepet és hangsúlyt. Érdekes és aranyos kis írás, közelebb kerülhetünk általa a fiúhoz ééééés benne a magyarázat arra, miért is pont ez, pont ilyen a borító! 

Egyébként mindössze 15 oldal az egész, tehát könnyen és gyorsan átlapozható - még nekem is, akinek nem túl tökéletes az angoltudása :)

A második novellácska Portrait of a Marshall címen jelenik majd meg e-bookban.