Fülszöveg:
A mágia veszélyes, de a szerelem még veszélyesebb . Amikor a tizenhat éves Tessa Gray Viktória királynő uralkodása idején megérkezik Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Ahogy egyre mélyebben merül a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
Cselekmény:
Hogy őszinte legyek, nem nagyon vágytam én erre a könyvre...Valahogy úgy gondoltam, hogy felesleges lenne a Mortal Instruments után ezt elolvasni, úgysem nyújtaná már azt az élményt. És egyébként is, erőltetett dolog egy már létező sorozathoz ún."előzményt" írni, nem?
Szóval nem kajtattam utána, egyszerűen csak az ölembe hullt egy kedves, aranyos Molynak köszönhetően, aki kölcsönadta nekem (ezúttal is köszönöm!). És akkor, mikor már itt lapult a kezemben, akkor már vonzott magához és minden vágyam az lett, hogy végre elkezdhessem...
Az alapsztori a következő: Tessa, a 17 éves newyorkban nevelkedett árva lány nagynénje halála után Londonba érkezik bátyjához, Nathanielhez, hogy ezután vele éljen az óvilágban. Nate helyett azonban két ismeretlen hölgy fogadja (Mrs. Dark és Mrs. Black) bátyjának megbízásából. Hamarosan kiderül azonban, hogy Tessát csabdába csalták egy titokzatos idegen megbízásából, Nate-et fogva tartják, a lányról pedig kiderül, hogy félelmetes, hátborzongató képességgel bír: képes magára ölteni bárki alakját.
Tessa számos kérdéssel találja szembe magát, rájön, hogy a világ, amit eddig biztonságosnak és valóságosnak hitt, csupán látszat, valójában sokkal sötétebb és veszedelmesebb, mint hitte és még Nate-et is ki kell szabadítania. Ebben segítségére lesznek új "barátai", a fölényeskedő, igazi harcos árnyvadászok, akik azonban maguk is - egytől egyig - furcsa titkokat rejtegetnek.
A feladat egyszerű: ki kell deríteniük, ki is az a titokzatos Magiszter és milyen ördögi tervet eszelt ki.
A cselekmény maga ugyan nem túl pörgős, de van benne egy-két igazán mozgalmas akciójelenet, számos szócsata, és romantikázás - a jobb és a rosszabb fajtából egyaránt .).
Cassandra Clare elég szépen bemutatja a korabeli Londont, de csak érintőlegesen, nem ez kapja a legnagyobb hangsúlyt, nincs túlkomplikálva és túlírva. Ami igazán meglepett, az a ruhák igen részletgazdag leírása - eddig ezt nem nagyon figyelhettük meg nála (őszintén szólva én őt inkább fiús "lánynak" gondoltak, aki nem sokat ad a divatra és rá se hederít, mit ad a szereplőire - nos, ez az elképzelésem most megdőlt!)
Főbb hangsúlyt kap a londoni alvilág...annak szereplői, klubjai, létrejöttük stb. A világuk tökéletesen ábrázolt és megálmodott, amit egyrészt már megismerhettünk a Végzet ereklyéi sorozatban,másrészről CC még többet tesz hozzá, bővíti és újít rajta, finomítja, gazdagítja.
A könyv hangulata meglehetősen sötét - köszönhetően a ködös, esős Londonnak, a sok éjszakai jelenetnek, a sok ördögi alviláginak és az új "teremtményeknek" - nekem állandóan a zombik jutnak eszembe rólak -persze egyáltalán nem azok :)
És ami mindenkit érdekel, az persze a romantika...Nos, a szerelmi háromszög itt aztán igazán megvan, hiszen Tessa két fiatalembernek is tetszik: két barátnak. Én egyelőre egyiküknél sem éreztem igazán azt a nagy vibrálást és vonzódást, ami a nagy szerelmek sajátja, dehát még minden lehetséges. Jó, az már persze itt látszik, hogy Clare kit fog választani Tessának, én azért nem nyugszom bele ebbe olyan könnyen, mert mindkettő karakterben rengeteg lehetőség rejlik, és szeretném, ha mindketten megkapnák az esélyt, hogy bizonyíthassanak :)
Karakterek:
Úgy gondolom, ennek a könyvnek a legnagyobb erőssége éppen a karakterekben rejlik. Sokkal szerethetőbbek, kidolgozottabbak, elevenebbek, sokkal több bennük az eredetiség.
És persze, természetesen vannak hasonlóságok a két könyvsorozat karakterei között, de ez elkerülhetetlen. Hiszen a való életben is vannak bizonyos típusú emberek, nem igaz? Itt is vannak egyezések, de olyan finom, aprólékos többlettel bírnak az itteni szereplők, hogy nekem nem jutott eszembe ezt bárkinek is felróni.
Jace és Will persze nagyon hasonló, mégis: Jace-t én nem szerettem (jó, talán az Üvegváros végére kicsit. nagyon kicsit), Will viszont annyi mögöttes tartalmat kapott az arroganciája mellé, annyival jobb humora van, hogy őt már most, az első kötet végére is közelebb érzem magamhoz, mint Jace-t valaha is...
És Jem..valaki azt mondta, hogy ő Simon megfelelője! Te jó ég, dehogy!!!! Ezt az ő nevében kérem ki magamnak! Simont én szerettem a maga aranyos módján. De annyira semmilyen, annyira észrevétlen és - számomra - gyenge jellem. Jem viszont rendkívül határozott, mellé okos, művel, udvarias, igazi egyéniség. Ha nekem választanom kellene a két fiú között, igazán nem tudnék - és azt hiszem, idővel Tessa is így lesz. Ez tényleg egy igazi, valódi szerelmi háromszög!
Tessa...ő annyival finomabb, nőiesebb, kecsesebb karakter, mint Clary - talán azért is, mert a 19. században még nem volt női egyenjogúság, még léteztek a konvencionális szerepek... De mindezek melllett is erős egyéniség, kitartó és nagyon nagy az igazságérzete - számomra ő is több és közelibb..
A rég ismertek közül egyedül ugye Magnus tűnik fel, most valamiért az ő humora is jobban megmosolyogtatott, mint azelőtt...
Nem is tudom, minden, valamennyi karakter jónak tűnt számomra, valahogy összeszedettebbnek, kitaláltabbnak, sokkal árnyaltabbnak.
Összességében:
Azt gondolom, sokan lesznek, akiknek tetszik ez a könyv, és sokan, akiknek nem. Hogy kinek nem? Azoknak, akik valami teljesen újat, teljesen mást várnak...Akik arra számítanak, hogy teljesen mások lesznek a karakterek, mint a TMI-ben (Will és Jace között azért valljuk be, tényleg nagy a hasonlóság!), más lesz a kerettörténet (bár szerintem nem lehet más, mint hogy egy gonoszt kell leleplezni és elkapni), más a hangulat ...
De ha elvonatkoztatunk mindettől, és önálló könyvként tekintünk rá, tetszeni fog. Sőt én meg merem kockáztatni, hogy ez a könyv jobb, mint a Csontváros.
Borító:
A borító a TMI stílusát követi, és annak megfelelően izgalmas, mozgalmas és sokatmondó, azokhoz teljesen igazodó. Ez egyrészről jó - jelzi az összetartozásukat. Más kérdés, hogy lehet, hogy éppen a különállóságukat kellett volna jelezni... Bár nekem tetszik ez a borító, mégis számomra izgalmasabb és elfogadottabb lett volna az, ha egy picit eltér az eddigi konstrukciótól - esetleg más színt, más betűtípust vagy más képet kap az elejére. Én valamiképpen jeleztem volna az eltérést - megtartva a hasonlóság és együvétartozás érzetét is... Persze, nehéz feladat, de meg lehetett volna oldani.
Érdekességként hadd mutassam meg a német borítót - nem mondanám, hogy különösképpen tetszik, de a betűtípus határozottan jó, a különbözősége pedig üdítő! És az a csodálatos belső borító....!
.jpg)
Hogy őszinte legyek, nem nagyon vágytam én erre a könyvre...Valahogy úgy gondoltam, hogy felesleges lenne a Mortal Instruments után ezt elolvasni, úgysem nyújtaná már azt az élményt. És egyébként is, erőltetett dolog egy már létező sorozathoz ún."előzményt" írni, nem?
Szóval nem kajtattam utána, egyszerűen csak az ölembe hullt egy kedves, aranyos Molynak köszönhetően, aki kölcsönadta nekem (ezúttal is köszönöm!). És akkor, mikor már itt lapult a kezemben, akkor már vonzott magához és minden vágyam az lett, hogy végre elkezdhessem...
Az alapsztori a következő: Tessa, a 17 éves newyorkban nevelkedett árva lány nagynénje halála után Londonba érkezik bátyjához, Nathanielhez, hogy ezután vele éljen az óvilágban. Nate helyett azonban két ismeretlen hölgy fogadja (Mrs. Dark és Mrs. Black) bátyjának megbízásából. Hamarosan kiderül azonban, hogy Tessát csabdába csalták egy titokzatos idegen megbízásából, Nate-et fogva tartják, a lányról pedig kiderül, hogy félelmetes, hátborzongató képességgel bír: képes magára ölteni bárki alakját.
Tessa számos kérdéssel találja szembe magát, rájön, hogy a világ, amit eddig biztonságosnak és valóságosnak hitt, csupán látszat, valójában sokkal sötétebb és veszedelmesebb, mint hitte és még Nate-et is ki kell szabadítania. Ebben segítségére lesznek új "barátai", a fölényeskedő, igazi harcos árnyvadászok, akik azonban maguk is - egytől egyig - furcsa titkokat rejtegetnek.
A feladat egyszerű: ki kell deríteniük, ki is az a titokzatos Magiszter és milyen ördögi tervet eszelt ki.
A cselekmény maga ugyan nem túl pörgős, de van benne egy-két igazán mozgalmas akciójelenet, számos szócsata, és romantikázás - a jobb és a rosszabb fajtából egyaránt .).
Cassandra Clare elég szépen bemutatja a korabeli Londont, de csak érintőlegesen, nem ez kapja a legnagyobb hangsúlyt, nincs túlkomplikálva és túlírva. Ami igazán meglepett, az a ruhák igen részletgazdag leírása - eddig ezt nem nagyon figyelhettük meg nála (őszintén szólva én őt inkább fiús "lánynak" gondoltak, aki nem sokat ad a divatra és rá se hederít, mit ad a szereplőire - nos, ez az elképzelésem most megdőlt!)
Főbb hangsúlyt kap a londoni alvilág...annak szereplői, klubjai, létrejöttük stb. A világuk tökéletesen ábrázolt és megálmodott, amit egyrészt már megismerhettünk a Végzet ereklyéi sorozatban,másrészről CC még többet tesz hozzá, bővíti és újít rajta, finomítja, gazdagítja.
A könyv hangulata meglehetősen sötét - köszönhetően a ködös, esős Londonnak, a sok éjszakai jelenetnek, a sok ördögi alviláginak és az új "teremtményeknek" - nekem állandóan a zombik jutnak eszembe rólak -persze egyáltalán nem azok :)
És ami mindenkit érdekel, az persze a romantika...Nos, a szerelmi háromszög itt aztán igazán megvan, hiszen Tessa két fiatalembernek is tetszik: két barátnak. Én egyelőre egyiküknél sem éreztem igazán azt a nagy vibrálást és vonzódást, ami a nagy szerelmek sajátja, dehát még minden lehetséges. Jó, az már persze itt látszik, hogy Clare kit fog választani Tessának, én azért nem nyugszom bele ebbe olyan könnyen, mert mindkettő karakterben rengeteg lehetőség rejlik, és szeretném, ha mindketten megkapnák az esélyt, hogy bizonyíthassanak :)
Karakterek:
Úgy gondolom, ennek a könyvnek a legnagyobb erőssége éppen a karakterekben rejlik. Sokkal szerethetőbbek, kidolgozottabbak, elevenebbek, sokkal több bennük az eredetiség.
És persze, természetesen vannak hasonlóságok a két könyvsorozat karakterei között, de ez elkerülhetetlen. Hiszen a való életben is vannak bizonyos típusú emberek, nem igaz? Itt is vannak egyezések, de olyan finom, aprólékos többlettel bírnak az itteni szereplők, hogy nekem nem jutott eszembe ezt bárkinek is felróni.
Jace és Will persze nagyon hasonló, mégis: Jace-t én nem szerettem (jó, talán az Üvegváros végére kicsit. nagyon kicsit), Will viszont annyi mögöttes tartalmat kapott az arroganciája mellé, annyival jobb humora van, hogy őt már most, az első kötet végére is közelebb érzem magamhoz, mint Jace-t valaha is...
És Jem..valaki azt mondta, hogy ő Simon megfelelője! Te jó ég, dehogy!!!! Ezt az ő nevében kérem ki magamnak! Simont én szerettem a maga aranyos módján. De annyira semmilyen, annyira észrevétlen és - számomra - gyenge jellem. Jem viszont rendkívül határozott, mellé okos, művel, udvarias, igazi egyéniség. Ha nekem választanom kellene a két fiú között, igazán nem tudnék - és azt hiszem, idővel Tessa is így lesz. Ez tényleg egy igazi, valódi szerelmi háromszög!
Tessa...ő annyival finomabb, nőiesebb, kecsesebb karakter, mint Clary - talán azért is, mert a 19. században még nem volt női egyenjogúság, még léteztek a konvencionális szerepek... De mindezek melllett is erős egyéniség, kitartó és nagyon nagy az igazságérzete - számomra ő is több és közelibb..
A rég ismertek közül egyedül ugye Magnus tűnik fel, most valamiért az ő humora is jobban megmosolyogtatott, mint azelőtt...
Nem is tudom, minden, valamennyi karakter jónak tűnt számomra, valahogy összeszedettebbnek, kitaláltabbnak, sokkal árnyaltabbnak.
Összességében:
Azt gondolom, sokan lesznek, akiknek tetszik ez a könyv, és sokan, akiknek nem. Hogy kinek nem? Azoknak, akik valami teljesen újat, teljesen mást várnak...Akik arra számítanak, hogy teljesen mások lesznek a karakterek, mint a TMI-ben (Will és Jace között azért valljuk be, tényleg nagy a hasonlóság!), más lesz a kerettörténet (bár szerintem nem lehet más, mint hogy egy gonoszt kell leleplezni és elkapni), más a hangulat ...
De ha elvonatkoztatunk mindettől, és önálló könyvként tekintünk rá, tetszeni fog. Sőt én meg merem kockáztatni, hogy ez a könyv jobb, mint a Csontváros.
Borító:
A borító a TMI stílusát követi, és annak megfelelően izgalmas, mozgalmas és sokatmondó, azokhoz teljesen igazodó. Ez egyrészről jó - jelzi az összetartozásukat. Más kérdés, hogy lehet, hogy éppen a különállóságukat kellett volna jelezni... Bár nekem tetszik ez a borító, mégis számomra izgalmasabb és elfogadottabb lett volna az, ha egy picit eltér az eddigi konstrukciótól - esetleg más színt, más betűtípust vagy más képet kap az elejére. Én valamiképpen jeleztem volna az eltérést - megtartva a hasonlóság és együvétartozás érzetét is... Persze, nehéz feladat, de meg lehetett volna oldani.
Érdekességként hadd mutassam meg a német borítót - nem mondanám, hogy különösképpen tetszik, de a betűtípus határozottan jó, a különbözősége pedig üdítő! És az a csodálatos belső borító....!
.jpg)
Érdekességek:
Érdekességnek íme egy térkép a könyvbeli Londonról - igen szép grafika és érdemes megnézni.
Természetesen mindenki tudja, hogy a Pokoli szerkezetek is egy trilógia, a második kötet már megjelent külföldön Clockwork Prince néven, a harmadik kötet pedig a Clockwork Princess címet kapta és 2013. márciusában jelenik majd meg.
És a könyvtrailerek:
4 megjegyzés:
Épp ma vettem át a könyvet sok másik KK könyvvel egyetembe, mert ugye ki kellett használni a kiadó nyitási akcióját :) Bár még a Bukott angyalok városát sem olvastam el.... az meg ugye ajánlott lenne előtte, ha jól tudom.
Ó, nem! Az a The Mortal Instruments sorozat 4. része...ez pedig egy új sorozat, a Pokoli szerkezetek első kötete. Független a kettő egymástól! Kezdd ezzel - garantáltan jobb, mint az :D
Tényleg??? Nekem azt mondták, hogy van összefüggés a két sorozat között és, hogy jobb ha azt is elolvasom ez előtt!
Annyi az összefüggés, hogy ugyanaz a világ (tehát ugyanolyan lények, ugyanaz a történelem stb), de más kor, más szereplők...Teljesen önálló, tehát mindegy, hogy elolvastad-e vagy sem (egyébként én sem olvastam a Bukott angyalokat végig...) :)
Megjegyzés küldése