Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Oldalszám: 352 oldal
Várható megjelenés: 2015. június 05.
Kötés: Ragasztott
ISBN: 9789632616087
Fülszöveg:
A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja ,,múzeumában" sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.
A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.
A könyvről:
A valóság és a képzelet között igen keskeny a határ. Sokszor az, amit a fantáziánk alkot meg számunkra, egyáltalán nem is áll messze a valós dolgoktól, máskor pedig a való világ produkál olyan történéseket, amelyekről még legvadabb rémálmainkban sem gondolnánk, hogy igazak lehetnek...
Sok példát tudnánk mondani erre, jót és rosszat egyaránt.
A jók közül való például Alice Hoffman nemrégiben megjelent könyve, a Gyönyörű titkok múzeuma is.
A kötetben a történet két szálon indul el, mely aztán az események előrehaladtával szép lassan összakapcsolódik.
Az egyik szál Coralie, az ujjai között úszóhártyákkal született fiatal lány története, akit apja minden erejével igyekszik különleges, félig halnak kikiáltott sellővé változtatni. Megtanítja úszni a sodró folyóban, eltűrni a jéghideg vizet, kibírni hosszú percekig levegő nélkül - kegyetlen edzésekkel. Mindezt azért, hogy mutogathassa különleges múzeumában, ahol mindenféle "varázslények" és mutánsok láthatók.
A másik szál egy orosz bevándorló család fiának, Eddie-nek a története, aki apjában csalódva önálló életet kezd és fotográfusnak tanul, s közben New York legborzalmasabb, legmeghökkentőbb eseményeinél, tragikus gyilkosságainál, munkásmozgalmainál van jelen.
Mígnem egy napon munkája és kíváncsisága a különös múzeumhoz sodorja, ahol meglátja a feltűnő szépségű Coralie-t, és sorsuk önkéntelenül is összefonódik...
Alice Hoffman könyvére - műfaját tekintve - leginkább azt mondhatnánk, hogy a mágikus realista könyvek közé tartozik. Az 1910-es évek Amerikájába kalauzol minket, megőrizve annak minden valós, történelmi vonatkozását, eseményét és képét, ám megspékeli némi fantáziával, amit jól behatárolva Mr. Sardie múzeumának falai közé zár.
Bevallom, a cím alapján azt gondoltam, hogy a regény főleg itt, ebben a mágikus világban, leginkább a fantázia, a csodás lények, a természetfeletti között játszódik majd, ehelyett kaptam egy nagyon is realista, szinte történelmi regényt, amiben szó esik ugyan egynéhány írói fantázia szülte, mágikus lényről és az ő torz alkotójukról, de sokkal inkább a valóságra koncentrál. Azokra az eseményekre, melyek ekkor zajlottak New York városában: a hatalmas osztálybeli különbségekre, a munkások kizsákmányolására és egyre fokozódó felkeléseire, a bevándorlók életének nehézségeire, stb.
Kemény, kegyetlen, már-már embertelen időszak volt ez, melyről talán legmegrázóbban az 1911. március 25-én kitört épülettűz árulkodik, mely egy munkásasszonyokat és lányokat foglalkoztató varroda épületében tört ki. Miután a lányokra a munkáltatóik rázárták az ajtót, sehová sem menekülhettek a tűz elől, így az épület kilencedik és tizedik emeletéről ugrottak ki szinte egymás után. Az esetnek rengeteg szemtanúja volt, és hatalmas hangja támadt.
Alice Hoffman pedig Eddie szemén keresztül olyan megrázó részletességgel, olyan képszerű leírásokkal meséli el nekünk mindezt, mintha valóban a fényképész fotóit nézegetnénk, és rakosgatnánk egymás mellé. Döbbenten, elszörnyedve, a könnyeinkkel küszködve.
Sok példát tudnánk mondani erre, jót és rosszat egyaránt.
A jók közül való például Alice Hoffman nemrégiben megjelent könyve, a Gyönyörű titkok múzeuma is.
A kötetben a történet két szálon indul el, mely aztán az események előrehaladtával szép lassan összakapcsolódik.
Az egyik szál Coralie, az ujjai között úszóhártyákkal született fiatal lány története, akit apja minden erejével igyekszik különleges, félig halnak kikiáltott sellővé változtatni. Megtanítja úszni a sodró folyóban, eltűrni a jéghideg vizet, kibírni hosszú percekig levegő nélkül - kegyetlen edzésekkel. Mindezt azért, hogy mutogathassa különleges múzeumában, ahol mindenféle "varázslények" és mutánsok láthatók.
A másik szál egy orosz bevándorló család fiának, Eddie-nek a története, aki apjában csalódva önálló életet kezd és fotográfusnak tanul, s közben New York legborzalmasabb, legmeghökkentőbb eseményeinél, tragikus gyilkosságainál, munkásmozgalmainál van jelen.
Mígnem egy napon munkája és kíváncsisága a különös múzeumhoz sodorja, ahol meglátja a feltűnő szépségű Coralie-t, és sorsuk önkéntelenül is összefonódik...
Alice Hoffman könyvére - műfaját tekintve - leginkább azt mondhatnánk, hogy a mágikus realista könyvek közé tartozik. Az 1910-es évek Amerikájába kalauzol minket, megőrizve annak minden valós, történelmi vonatkozását, eseményét és képét, ám megspékeli némi fantáziával, amit jól behatárolva Mr. Sardie múzeumának falai közé zár.Bevallom, a cím alapján azt gondoltam, hogy a regény főleg itt, ebben a mágikus világban, leginkább a fantázia, a csodás lények, a természetfeletti között játszódik majd, ehelyett kaptam egy nagyon is realista, szinte történelmi regényt, amiben szó esik ugyan egynéhány írói fantázia szülte, mágikus lényről és az ő torz alkotójukról, de sokkal inkább a valóságra koncentrál. Azokra az eseményekre, melyek ekkor zajlottak New York városában: a hatalmas osztálybeli különbségekre, a munkások kizsákmányolására és egyre fokozódó felkeléseire, a bevándorlók életének nehézségeire, stb.
Kemény, kegyetlen, már-már embertelen időszak volt ez, melyről talán legmegrázóbban az 1911. március 25-én kitört épülettűz árulkodik, mely egy munkásasszonyokat és lányokat foglalkoztató varroda épületében tört ki. Miután a lányokra a munkáltatóik rázárták az ajtót, sehová sem menekülhettek a tűz elől, így az épület kilencedik és tizedik emeletéről ugrottak ki szinte egymás után. Az esetnek rengeteg szemtanúja volt, és hatalmas hangja támadt.
Alice Hoffman pedig Eddie szemén keresztül olyan megrázó részletességgel, olyan képszerű leírásokkal meséli el nekünk mindezt, mintha valóban a fényképész fotóit nézegetnénk, és rakosgatnánk egymás mellé. Döbbenten, elszörnyedve, a könnyeinkkel küszködve.
Nem enyhíti ezt a sötét, zaklatott, feszültséggel teli hangulatot az a krimibe illő, gyilkossági nyomozás sem, amelybe Eddie belekezd, sem Coralie szála, menekülési vágya kegyetlen, torz lelkű apja elől.
Sőt, igazából annak a piciny kis szerelmi szálnak sem sikerül, ami a két fiatal között kialakul, s egészen halványan, a borzalmakon túl némi enyhülést adhatna az olvasónak a kegyetlenségek után.
Mégis azt gondolom, ez az a momentuma a könyvnek, ami a könyv végére a reményt, a megújulást, a szebb jövőbe vetett hitet jelképezi. A pusztulás után egy új kezdet következik, miután a tűz elmosott minden szennyet, jöhet a boldogabb jövő...
A cselekmény vezetésének profi megoldásán túl meg kell említenünk Alice Hoffman ragyogó, csodaszép leírásait is, mellyel az írónő Coney Island-et ábrázolja. Gyönyörű mondatok, ké6pszerű megfestések, igazi korabeli hangulat jellemzi. Öröm olvasni.
Összességében véve úgy hiszem, a Gyönyörű titkok múzeuma jóval több, mint amit a címe sejtet: nagyszabású, realista történelem, pontos korrajz, társadalomkritika, családregény, keserédes szerelmi történet. És csak megbújva, a különlegesség érdekében misztikum és fantázia. Érett, felnőtt gondolkodás és gyomor szükségeltetik az olvasásához...
Karakterek:
Nos, ez a történet - talán az eddigiekből is kitűnik - elsősorban cselekményközpontú. Így aztán a karaktereknek kevesebb szerep jut, ők elsősorban elviselői a történéseknek, mondhatni elszenvedői.
Ezt főként a női hősünknél, Coralie-nél érzem leginkább így, aki apja zsarnokságát tűrve sodródik az eseményekkel, majd később, ezúttal Eddie irányítása alatt, szegül ellen neki.
Eddie-t hozzá képest bátrabb, határozottabb, önállóbb karakternek találom, aki igyekszik minden helyzettel megbirkózni, minden nehézséggel szembenézni - kivéve, ha a tulajdon apjáról van szó. Önmarcangoló, tűnődő, magányos karakter ő, s talán éppen ezért szerethető.
Mr. Sardie talán a regény legizgalmasabb figurája. Egy csupa titok, csupa rejtéllyel körbevett, homályos alak, akit leginkább Victor Frankensteinhez tudnék hasonlítani. Mágikus elképzeléseit a tudomány szerint igyekszik megvalósítani, és egyáltalán nem érdekli, hogy közben milyen kegyetlen vagy embertelen tetteket visz véghez. Kár, hogy túl keveset volt jelen, érdekelt volna még...
Borító:
A könyv magyar kiadásának borítója igen misztikusra sikeredett. A felettébb furcsa, talán kissé ijesztő kéz az úszóhártyákkal kellőképpen figyelemfelkeltő, a színvilág és a tipográfia elegáns, kicsit talán régimódi, kicsit talán tudományos - éppen, ahogy a könyv témája is.
A külföldi borítók ettől egészen eltérőek, főként a helyszínre igyekeznek rámutatni, illetve Corelie eljátszott szerepére. Azért az jó érzés, hogy a Maxim Kiadó tudott valami egészen újat mutatni, nem igaz?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése