S. J. Watson: Mielőtt elalszom

Fülszöveg:

Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik.

A könyvről:

Régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet - elsősorban azért, mert rendkívül vonzó a fülszövege és nagyon sokat és jót ígér. Így utólag azonban azt kell mondanom: ismét egy elbaltázott fülszöveg, hiszen kis híján lelövi a könyv poénját! 

És "vérbeli thriller"? Háát, számomra még ez is hibádzik egy picit... Én inkább mondanám kriminek...talán...

Összességében véve azonban ez a könyv egy jó könyv - a fülszöveg hibáinak ellenére is!!!

Olyan ez, mint egy játék. Egy kirakó, amit vakon kezd el rakni az ember, úgy, hogy nem tudja, milyen kép rajzolódik majd ki a kis darabkákat összeillesztve. Eleinte elég nehézkesen indul a játék, nehéz összeilleszteni egy-két darabot, aztán kicsit egyszerűbb lesz, és lassan sejted, mit rejt a kép. De aztán a kezedbe akad egy újabb részlet, és rájössz, hogy mégsem az lesz, amit tudni véltél. Mindig újabb és újabb gyanú vesz erőt rajtad, hogy aztán a következő darabka ismét mást rajzoljon ki… És a végén vagy beigazolódik a sejtésed, vagy nem. 

Érdekes, izgalmas könyv, lassan, fokozatosan építve fel Christine Lucas életét, hogy aztán a végén hirtelen csapódjon le és vágjon fejbe minket az igazság. 

Nem körömrágásig izgalmas, inkább az a fajta, ami az agytekervényeket mozgatja meg. Annyira tudni akarjuk, mi az igazság, annyira próbáljuk összerakni ennek a nőnek az életét, hogy már-már mi is kételkedni kezdünk benne, hogy vajon nem csak a képzelete, vagy az eszének a védekező mechanizmusa játszik-e vele...

Mert bizony, itt is beigazolódik: az emberi agy csodákra képes! Bámulatos, hogy hogyan alkotta meg a természet ezt a csodát, amit embernek hívunk, milyen bonyolult rendszer alapján alakult ki az agy sűrű ideghálózata, milyen elképesztő dolgokra képes azért, hogy önmagát védje és megóvja minden gonosz és fájó ráhatás elől! Hogyan képes erre? Megértjük-e mi magunk valaha is? Lesz-e egyszer minderre válaszunk?

Elképesztő!

Most, visszatekintve a könyvre, azt kell mondanom, hihetetlenül logikus és egyszerű a felépítése, mégis, olvasás közben, minden zavarosnak és ködösnek tűnt! Rendkívüli módon ért hozzá Watson, hogy hogyan szője a szavakat, mikor csavarintson egyet a történeten, mikor fedjen fel egy újabb kapaszkodót és mikor rejtse el. Egy pillanatra sem unatkozunk, mindig újabb és újabb elméleteket gyártunk, egészen addig, míg a végére nem értünk... 

És ha mindez nem lenne elég, még a végét is félig-meddig nyitva hagyja előttünk, hadd járassuk csak tovább az agyunkat, ezt a bonyolult szerkezetet...

És hogy tovább magasztaljam őt: ha nem tudnám, hogy az író egy férfi, azt gondolnám,hogy nő írta. Annyira hiteles ugyanis Christine alakja, az érzései, a kételyei, a gondolatai, hogy valóban elhisszük róla: ő létezik és él, és ő maga írta le a történetét.

Karakterek:

Christine számomra egy elég összetett személyiség, és bizony más nő jelenik meg a szemem előtt, mikor visszaemlékszik 20 évvel ezelőtti önmagára és más 47 évesen...Dehát ez a természet rendje, nem igaz? Változunk, még akkor is, ha néha nem vagyunk tudatában a változásnak...Akárcsak Christine...

Teljesen elfogadható és hiteles karakter ő - mind emberi, mind pszichológiai szempontból. Átérzem minden reakcióját, minden félelmét és vágyát.

Mellette igazából csupán két karakterünk van, aki említésre méltó lehet: Ben és dr. Nash... 

Számomra mindketten roppant érdekes figurák, mindketten gyanúsak voltak nekem már az elejétől fogva és különös módon - leginkább dr. Nash-sel kapcsolatban - számos fura elméletet gyártottam magamban: egyik sem igazolódott be ! :) Úgy tűnik, mostanában sok olyan könyvet olvasok, amitől nagy csavarokat és meglepetéseket várok, és előre gyártom magamban a lehetséges alternatívákat, egész összeesküvés-elméleteket :D

Egyébként a karakterek -talán pont azért, mert kevés van belőlük - , mind elevenek, élők és hétköznapiak.

Borító:

Az Atheneum által készített borító megőrizte az eredeti borító teljes formáját és képét, amivel abszolút semmi problémám nincs, nem tartom rossznak - idézi a könyv által keltett érzéseket és hangulatot.
Nekem tetszik a borító kanadai változata is, tetszik rajta a betűtípus és a fekvő nő vívódást jelző testhelyzete, karmozdulatai...
Viszont az amerikai kiadás számomra inkább valami horrort idéz - elég ijesztőre sikeredett!

A kanadai borító

Az amerikai kiadás borítója

Érdekességek:

Bizony, bizony. S. J. Watson a blogján megerősítette, hogy 2013 végére elkészül a könyv filmváltozata, ahol Christine Lucast Nicole Kidman alakítja majd, a film pedig nem olyan neves producerrel büszkélkedhet, mint Ridley Scott! Ezek azért nagy nevek, nem igaz? Nagyon ígéretesen hangzik és ismét csak azt kell, hogy mondjam: bízom benne, hogy jól megcsinálják majd!

Addig, amíg a filmre várunk,nézzük meg a könyv trailereit!

UK trailer

kanadai trailer