Fülszöveg:
Veszély, merészség, szenvedély – ebből lesz a megszállottság? Victor és Konrad Frankenstein ikertestvérek, csaknem elválaszthatatlanok egymástól. Ahogy növekednek, életüket képzelet szülte kalandok sorozata szövi át… mígnem vakmerő játékaik véres valósággá válnak.
Véletlenül bukkannak a Sötétség könyvtárára, ahol az ősi orvoslás és az alkímia titkos könyveivel ismerkedhetnek meg. Apjuk eltiltja őket e sötét irodalomtól, de amikor Konrad súlyosan megbetegszik, Victor mégis visszatér a könyvtárba, és felfedezi az egyik könyvben az élet vizének receptjét. Távoli unokahúga, Elisabeth és barátja, Henry segítségével felkutatják azt a híres és hírhedt alkimistát, aki segíthet nekik a varázsszer előállításában.
A három barát, hogy megmentse Konradot, az elixír összetevőinek megszerzése érdekében a Viharerdő legmagasabb fáját is megmássza, lemerül a legmélyebb tó fenekére, sőt még más elképesztő áldozatok vállalásától sem riad vissza. Megpróbáltatásaikat csak tetézi a szeretet és a szerelem szálainak összekuszálódása, ami tragédia bekövetkezésével fenyeget…
A könyvről:
Mindig csodálattal vegyes tisztelettel olvastam azokat a sztorikat, amelyből kiderül, hogy milyen hihetetlen dolgokat képes véghezvinni az ember azokért, akiket szeret, akik fontosak számára.
De hittétek-e, hogy mennyi mindent megtesz az ember azért, hogy őt viszontszeressék? Hogy bizonyosságot nyerjen saját magában és bizonyítson másoknak? Hogy megdicsőüljön, hogy tiszteljék, hogy elismerjék, hogy méltassák? Hogy bámulattal tekintsenek rá?
Az emberi kitartás bizony felülmúlhatatlan, képes legyőzni minden akadályt, megvalósítani a lehetetlent. Ez valahol csodálatos és elképesztő, másrészről viszont rettentően félelmetes...
Ez a kettős érzés keveredett bennem akkor is, amikor becsuktam Kenneth Oppel könyvét és kissé feldúltan próbáltam lassítani a szívverésemet...Mert az bizony dobogott rendesen...Hisz lám, ez a fiatal író nem semmi történetet tett le az asztalra...
Egy történetet Victor és Konrad Frankenstein kamaszkoráról a 18. század elejéről, a csodálatosan szép Genfi-tó partjáról.
Victor és Konrad ikertestvérek. Távoli unokatestvérükkel, Elisabeth-tel és szüleikkel élnek a család vízparti kastélyában, s azzal szórakoztatják magukat és közönségüket, hogy kitalált rémtörténeteket adnak elő több-kevesebb sikerrel. Mindennapi nyugalmukat Konrad hirtelen jött, súlyos betegsége zavarja meg, s a fiatalok elhatározzák: ha törik, ha szakad, megmentik a fiút. A véletlenül megtalált titkos könyvtárszobában bukkannak rá az Élet vizének receptjére, melynek összeállításához a hírhedt és öreg patikárius, Polidori segítségét kérik. A receptnek három lényeges összetevője van, ám egyiket sem túl könnyű megszerezni. De a szeretet, s a szerelem nagy úr: a fiatalok mindent megtesznek, hogy elhatározásukat siker koronázza. S itt kezdődik mérhetetlenül izgalmas, sötét titkokkal, ármánykodással, mágiával teli kalandjaik sorozata....
Mindig szerettem azokat a sztorikat, ahol egy negatív személyként köztudatba lépő karakter bőrébe bújva olvashatjuk a történéseket. Egy más nézőpontból, egy más szemszögből látva a világ egészét, ha nem is felmentve, de megértve, felismerve tettei mozgatórugóit, a miérteket, az okokat. Mert így, ebben a kettősségben egészen más megvilágítást nyer mindaz, amit korábban már tudtunk, vagy tudni véltünk, átértékelődik, emberibbé válik a gonosz és tisztességtelen negatív szereplő...és a tettei...
Így volt ez most is, különösen azért, mert Kenneth Oppel olyan nagy hozzáértéssel és természetességgel jeleníti meg egy évszázadokkal ezelőtt élt ifjú ember gondolatait, felhasználva hozzá minden pszichológiai szaktudását a kamaszok lelki világát és a szerelmes férfi érzéseit illetően, hogy teljesen el is felejtettem, hogy más az író és más a szereplő.
A cselekményvezetés tökéletesen logikus és lineáris, a kezdetektől fogva az érzelmek és az izgalmak tetőfokára hágva, hihetetlenül fantáziadús és ötletes kalandok sorával tarkítva. Nem lazulhatunk szinte egy pillanatra sem, végig egyenes derékkal, megfeszülve olvashatunk, s ha azt gondolnánk, hogy a vége talán egy kis lenyugvást hoz, hát jó ha tudod: ez nem az a könyv!
Tökéletesen észrevétlenül és magától értetődően keveredik a könyvben a tudomány és a mágia, a történelem és a romantika, a krimi és a kalandregény.
A hangulata éppen a megfelelő mértékben gótikus, a nyelvezete tökéletes megfelelője az adott kor nyelvezetének, Oppel stílusa és fogalmazásmódja pedig egyszerűen lenyűgöző!
Számomra óriási élményt nyújtott a könyv olvasása és megkockáztatom: az idei év egyik legnagyszerűbb olvasmánya volt!
Karakterek:
Victor és Konrad ikrek. S mint az ikrek között általában, köztük is igen szoros a kötelék, mondhatni bármit megtennének egymásért. Ám míg Konrad az elsőszülöttek magabiztosságával és érettségével viseltetik minden és mindenki iránt, Victor az örök második szerepét kapja. Nyughatatlan és szenvedélyes egyénisége folyton bajba és veszélyes kalandokba sodorja, így hiába próbál egyfolytában bátyja nyomdokaiba lépni, ő úgy érzi, labdába sem rúghat mellette. Így aztán az örök bizonyítani vágyás hajtja, szeretetre, figyelemre, megbecsülésre vágyik, miközben harcot vív magával, s a gondolataiba férkőző önző, irigy és féltékeny gondolatokkal szemben.
Konrad ízig vérig jó ember. Jó nevelést kapott, jó természettel, jó észjárással. Konrad küzd azért, hogy jó legyen, de a kíváncsisága, a bizonyítási kényszere, a dicsőségre vágyása nem hagyja, egyre őrültebb tettekre sarkallja, mígnem megszállottság válik majd belőle...
Bámulatosan nagyszerű leírása ez egy őrült elme kialakulásának, az emberi lélek átlényegülésének.
Elisabeth - mint a két testvér közé beékelődött gát - rászolgál mindhárom fiú szerelmére: erős, bátor, tettrekész fiatal lány, tele energiával és szenvedéllyel, ugyanakkor kötelességtudással és engedelmességgel. E két ellentétes dolog között őrlődik és próbál középutat találni, s közben mindkét Frankenstein fiút támogatni.
Henry az örök barátság megtestesítője, aki sutaságát és gyámoltalanságát legyőzve mégis mindig a pajtásai segítségére siet, a könyv vége felé egészen könnyekig meghatva az olvasót.
Csodálatosan hitelesnek tűnő a liberális és modern szemléletű szülők bemutatása, és Polidori valamennyi megmozdulásának leírása. Hiába minden szépítés és jóakarat: számomra az egyik legfélelmetesebb karakter, akiről mostanában olvastam :-)
Borító:
Akárhogy is nézzük, én első látásra beleszerettem ebbe a borítóba! Pedig igazából semmi extra nincs benne, semmi nagyszabású, semmi lélegzetállító, semmi sokatmondó...mégis... Ez a fiatal férfi (aki idősebbnek tűnik ugyan jóval, mint a könyvbeli 16 éves Victor Frankenstein), ahogy hátranéz, és ezzel az arca titokban marad, a tartása, a ruházata...ahogy benne van az elesettség és az elhatározás kettőssége... egy olyan érzelmi többletet ad számomra, ami vonz közelebb és közelebb a könyvhöz...
És hogy a második rész borítójára rákerült egy női alak is (vélhetően Elisabeth), az cseppet sem vesz el az értékéből... hihetetlenül jó , hogy a testtartás szinte ugyanaz maradt, és mégis mennyivel jobban kitűnik belőle valami határozottság... Én gratulálok a borítótervezőknek!
.jpg)
Érdekességek:
Kenneth Oppel Vancouver-szigetén született, Kanadában, gyermekkora nagy részét Halifaxban töltötte. Nagyjából 12 évesen határozta el, hogy író lesz, és elkezdett sci-fi, majd mindenféle varázslattal teli meséket és történeteket írni. 14 évesen született meg a Colin's Fantastic Video Adventure c. ifjúsági regénye, melyet Kenneth egyik barátja elküldött kedvenc írójának, Roald Dahl-nak, aki átadta azt az ügynökének. Hamarosan Kenneth levelet kapott az ügynökségtől, és kiadták a könyvek.
Ekkor már tudta: mindenképpen író lesz.
Miután elvégezte tanulmányait a Torontoi Egyetemen, megjelent második ifjúsági regénye és megnősült.
Azóta több díjnyertes könyvet jelentetett meg, a legfrissebb a The Bloundness 2014-ben jelenik majd meg hazájában.
Jelenleg Torontoban él feleségével és három gyermekével.
A This Dark Endeavor c. könyvből (vagyis Az élet vizéből) előbb-utóbb film is készül majd, hiszen szinte még ki sem adta az író a regényt, a filmstúdiók máris lecsaptak rá, és megvásárolták a filmesítés jogait. Nem csoda: nagyszerű, látványos film készülhet belőle! Egy nézőjük már egészen biztosan lesz :-)
Így volt ez most is, különösen azért, mert Kenneth Oppel olyan nagy hozzáértéssel és természetességgel jeleníti meg egy évszázadokkal ezelőtt élt ifjú ember gondolatait, felhasználva hozzá minden pszichológiai szaktudását a kamaszok lelki világát és a szerelmes férfi érzéseit illetően, hogy teljesen el is felejtettem, hogy más az író és más a szereplő.
A cselekményvezetés tökéletesen logikus és lineáris, a kezdetektől fogva az érzelmek és az izgalmak tetőfokára hágva, hihetetlenül fantáziadús és ötletes kalandok sorával tarkítva. Nem lazulhatunk szinte egy pillanatra sem, végig egyenes derékkal, megfeszülve olvashatunk, s ha azt gondolnánk, hogy a vége talán egy kis lenyugvást hoz, hát jó ha tudod: ez nem az a könyv!
Tökéletesen észrevétlenül és magától értetődően keveredik a könyvben a tudomány és a mágia, a történelem és a romantika, a krimi és a kalandregény.A hangulata éppen a megfelelő mértékben gótikus, a nyelvezete tökéletes megfelelője az adott kor nyelvezetének, Oppel stílusa és fogalmazásmódja pedig egyszerűen lenyűgöző!
Számomra óriási élményt nyújtott a könyv olvasása és megkockáztatom: az idei év egyik legnagyszerűbb olvasmánya volt!
Karakterek:
Victor és Konrad ikrek. S mint az ikrek között általában, köztük is igen szoros a kötelék, mondhatni bármit megtennének egymásért. Ám míg Konrad az elsőszülöttek magabiztosságával és érettségével viseltetik minden és mindenki iránt, Victor az örök második szerepét kapja. Nyughatatlan és szenvedélyes egyénisége folyton bajba és veszélyes kalandokba sodorja, így hiába próbál egyfolytában bátyja nyomdokaiba lépni, ő úgy érzi, labdába sem rúghat mellette. Így aztán az örök bizonyítani vágyás hajtja, szeretetre, figyelemre, megbecsülésre vágyik, miközben harcot vív magával, s a gondolataiba férkőző önző, irigy és féltékeny gondolatokkal szemben.
Konrad ízig vérig jó ember. Jó nevelést kapott, jó természettel, jó észjárással. Konrad küzd azért, hogy jó legyen, de a kíváncsisága, a bizonyítási kényszere, a dicsőségre vágyása nem hagyja, egyre őrültebb tettekre sarkallja, mígnem megszállottság válik majd belőle... Bámulatosan nagyszerű leírása ez egy őrült elme kialakulásának, az emberi lélek átlényegülésének.
Elisabeth - mint a két testvér közé beékelődött gát - rászolgál mindhárom fiú szerelmére: erős, bátor, tettrekész fiatal lány, tele energiával és szenvedéllyel, ugyanakkor kötelességtudással és engedelmességgel. E két ellentétes dolog között őrlődik és próbál középutat találni, s közben mindkét Frankenstein fiút támogatni.
Henry az örök barátság megtestesítője, aki sutaságát és gyámoltalanságát legyőzve mégis mindig a pajtásai segítségére siet, a könyv vége felé egészen könnyekig meghatva az olvasót.
Csodálatosan hitelesnek tűnő a liberális és modern szemléletű szülők bemutatása, és Polidori valamennyi megmozdulásának leírása. Hiába minden szépítés és jóakarat: számomra az egyik legfélelmetesebb karakter, akiről mostanában olvastam :-)
Borító:
Akárhogy is nézzük, én első látásra beleszerettem ebbe a borítóba! Pedig igazából semmi extra nincs benne, semmi nagyszabású, semmi lélegzetállító, semmi sokatmondó...mégis... Ez a fiatal férfi (aki idősebbnek tűnik ugyan jóval, mint a könyvbeli 16 éves Victor Frankenstein), ahogy hátranéz, és ezzel az arca titokban marad, a tartása, a ruházata...ahogy benne van az elesettség és az elhatározás kettőssége... egy olyan érzelmi többletet ad számomra, ami vonz közelebb és közelebb a könyvhöz...
És hogy a második rész borítójára rákerült egy női alak is (vélhetően Elisabeth), az cseppet sem vesz el az értékéből... hihetetlenül jó , hogy a testtartás szinte ugyanaz maradt, és mégis mennyivel jobban kitűnik belőle valami határozottság... Én gratulálok a borítótervezőknek!
.jpg)
Érdekességek:
Kenneth Oppel Vancouver-szigetén született, Kanadában, gyermekkora nagy részét Halifaxban töltötte. Nagyjából 12 évesen határozta el, hogy író lesz, és elkezdett sci-fi, majd mindenféle varázslattal teli meséket és történeteket írni. 14 évesen született meg a Colin's Fantastic Video Adventure c. ifjúsági regénye, melyet Kenneth egyik barátja elküldött kedvenc írójának, Roald Dahl-nak, aki átadta azt az ügynökének. Hamarosan Kenneth levelet kapott az ügynökségtől, és kiadták a könyvek.
Ekkor már tudta: mindenképpen író lesz.Miután elvégezte tanulmányait a Torontoi Egyetemen, megjelent második ifjúsági regénye és megnősült.
Azóta több díjnyertes könyvet jelentetett meg, a legfrissebb a The Bloundness 2014-ben jelenik majd meg hazájában.
Jelenleg Torontoban él feleségével és három gyermekével.
A This Dark Endeavor c. könyvből (vagyis Az élet vizéből) előbb-utóbb film is készül majd, hiszen szinte még ki sem adta az író a regényt, a filmstúdiók máris lecsaptak rá, és megvásárolták a filmesítés jogait. Nem csoda: nagyszerű, látványos film készülhet belőle! Egy nézőjük már egészen biztosan lesz :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése