Roni olvas: Heidi McLaughlin: Forever my girl -Örökké a csajom

A Blogturné Klub ezúttal az Ulpius-háznál megjelenő, Heidi McLaughlin Forever My Girl - Örökké a csajom című könyvét mutatja be Nektek - a már megszokott formában. A turné keretein belül október 3. és október 17. között 8 állomáson olvashattok véleményt a könyvről, s közben tudhattok meg érdekesebbnél érdekesebb információkat Liam és Josie történetéről.

No és hát ne feledkezzünk meg a nyereményjátékról sem! Ennek részleteiről a poszt alján olvashattok!

Heidi Mclaughlin: Forever my girl - Örökké a csajom

Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó
Oldalak száma: 300 oldal

Borító: Puhatáblás, ragasztókötött
Súly: 240 gr
ISBN: 9789632548319

Fülszöveg:

Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.

Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…

A könyvről:

"Life is not a dress rehearsal." ... vagyis, az élet nem egy színdarab főpróbája, az élet itt és most zajlik, egyszeri és megismételhetetlen. Most kell jól csinálnunk, most kell úgy alakítanunk, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle, most kell meglépnünk minden lehetőséget, ami kínálkozik.
Ha álmodunk, tennünk kell, s hogy megtegyünk valamit, döntéseket kell hoznunk. Döntéseket, melyek talán fájdalmasak, s talán nem is mindig tűnnek a megfelelőnek. Ám úgy tűnik, az élet legtöbbször igazolja önmagát, és bebizonyosodik: néha mégis muszáj meglépnünk azt a lépést.

Liam Page viszont úgy érzi, nem szabadott volna. Hogy életének legrosszabb döntését hozta meg, mikor otthagyta a szülővárosát, az iskolát, a futballt és gimis szerelmét, Josie-t azért, hogy az álmai után fusson. Hogy kipróbálhassa önmagát, hogy megnézze, mit tud, mire képes. Sokra vitte: befutott, ünnepelt rocksztár lett, akiért rajongók ezrei őrjöngenek, megkaphat minden nőt, akit csak megkíván, megtehet bármit,amit csak akar. Csak egyvalamit nem: nem forgathatja vissza az idő kerekét arra az estére, amikor meghozta a döntést, és hátat fordított egykori életének..
Ám amikor az újságban meglátja a hírt egykori barátjáról, mégis úgy dönt, hogy hazatér. S még csak sejteni sem sejti, hogy mennyire megváltozik ettől az élete, mennyi titok, mennyi rég elfeledett sérelem kerül napvilágra, s velük együtt mennyi érzelem....

Heidi Mclaughlin könyve érzelmes, romantikus történet két régi szerelmes újbóli találkozásáról, ismételt egymásratalálásáról. Látszólag egy könnyű, gyorsan olvasós lektűr irodalom, ám így utólag azt kell mondanom, nagyon sok okot adott arra, hogy tépelődjek és gondolkodjak rajta.

A nagymamám azt szokta mondani régen azokra a lépéseimre, amik talán nem annyira tetszettek neki: "fiatalság bolondság". Én vizsont azt gondolom, hogy ez nem teljesen így van. Én inkább úgy mondanám, tizen-huszonévesen, az iskolák végeztével az ember tele van a álmok sokszínűségével, reményteliséggel, hatalmas célokkal, optimizmussal, hittel, ezért vakmerő és bátor, belevág mindenbe, amit jónak vél, amiről azt gondolja, ez az ő élete és jövője. Később, néhány év elteltével azonban már egészen másként látjuk a dolgokat. Megváltozik az értékrendünk, a fontossági sorrend, mást látunk jónak és nagynak és nemesnek, mint néhány évvel azelőtt...Talán azt gondoljuk, hogy nem is kellett volna belevágni mégsem...De ha meg sem tesszük, hogyan lehetünk benne bizonyosak? Honnan tudhatnánk, hogy tévedtünk? Akkor talán pont azt tartanánk hibának, hogy nem tettük meg...

Hasonló helyzet elé kerül történetünk főhőse, Liam is, aki ugyan elindult, hogy megvalósítsa az álmát, és látszólag sikerült is neki, ám ekkor döbben rá, hogy ennél fontosabb álma is lett volna: Josie, a szerelem, a család. S minderre akkor döbben rá igazán, mikor barátja elvesztése során megtapasztalja ezeket az érzéseket, és hirtelen minden átértékelődik.

Furcsa helyzet ez, és teljességgel eltér a klasszikus New Addoult műfaj jellegzetességeitől. Szereplőink nem egyetemisták, életüket éppen kezdő fiatalok, hanem 30-hoz közeli, valódi felnőtt emberek, akik az iskola befejezése után már rengeteg megpróbáltatáson, rengeteg veszteségen és boldog percen estek át. Így aztán nem is az a legfőbb problémájuk, hogy hogyan kezdjenek neki, sokkal inkább az, hogy hogyan folytassák az életet.

Egyikük épp most vesztette el a férjét, akihez valamennyi emléke, életének nagy része kötődött, talpra kell állnia, és elindulni ismét, ezúttal egyedül az úton.
Liam vívódása is a múlt és a jelen eltérésén alapul: választania kell, hogy rohan tovább az álmai után -melyek már régen nem a sajátjai - vagy régieket éleszt fel és újraálmodja azokat.
Josie ugyanebben a helyzetben van, s döntésüket megnehezíti - vagy inkább megkönnyíti? - egy közben megjelenő új szereplő: a közös gyermek.

Gyönyörű leírások és párbeszédek azok, melyek apa és fia legelső találkozását megjelenítik, megható és felemelő látni a laza, felelőtlen rockerben lassan feléledő szülői érzéseket: szeretetet, büszkeséget, féltést, ragaszkodást. Félelmetes a tudat, hogy egy kicsi, önzetlen emberke mennyire képes megváltoztatni az embert, milyen hihetetlen természetességgel képes észhez téríteni és talpra állítani valakit. És mennyi erővel képes egymáshoz láncolni a szülőket - mindörökre.

Megrázó fájdalmassággal és éleslátással jelenik meg a könyvben a felnőttkor első nagy megpróbáltatása, első feldolgozandó vesztesége, a szeretett férj és barát elvesztése felett érzett gyász.
A könyv egyik legmegindítóbb jelenete számomra Katlyn és Liam közös virrasztása a sportpályánál, a sörösüvegek hajigálása, a fájdalom mérhetetlen intenzitása. Tökéletesen érzékelteti az írónő a szereplők torkát összeszorító mély keserűséget, a gyomrukat elszorító elkeseredett tehetetlenséget. Én is üvölteni, zokogni szerettem volna Katlynnel, vagy csak ülni beletemetkezve az emlékezésbe.

Igen, ilyen ez a történet. Az egyszerű, nem túlbonyolított cselekményen túl az érzelmek és vívódások teljes arzenálja, régi emlékek felelevenedése, túllépés, megbocsájtás, újrakezdés. Néha belerondít a kisváros és a szoros baráti kör életébe némi külső valóság, a rosszindulat és a emberi álnokság, ám ezt is meg kell tanulni felismerni és legyőzni...

Összességében véve az mondanám, hogy nem egyszerű szerelmi történet ez, némi csepegtetet erotikával, hanem ezernyi elgondolkodtató kérdés, tanulságos téma a felnőtté válás igen tág témaköréből. És igen, fiatal felnőtteknek ajánlanám elsősorban, akik döntések előtt állnak, lépéseket készülnek vagy nem készülnek megtenni. Mert mielőtt megtennétek, mérlegeljétek annak a jó és a rossz oldalát. Mert mindkettő van...

Karakterek:

Liam és Josie számomra az a tipikus amerikai álom-gimnazista pár, akik a való életbe kilépve megtapasztalják, hogy az élet az iskolán kívül nem mindig fenékig tejfel...A nagymenő és sikeres álomfiú nagyon is magányos és elkeseredett, szóval boldogtalan, Josie pedig elhagyatottan is próbálja felállítani magáról a sikeres és boldog lány képét kicsi szülővárosában. Persze a felvett maszk hamar lehull - szerencsére, mert a mögötte lapuló embereket én sokkal jobban szeretem. Dilemmáik, kétségeik nagyon is valóságosak, a szülői szerep mindennél előrébb helyezése végtelenül szimpatikussá teszi őket, valódiságuk, egyéniségük felvállalás a történet végére pedig példaértékű.

Számomra mégis Katlyn volt az, aki a szívemhez legközelebb állt. Tartása, ereje csodálatra méltó, baráti hűsége és támogatása kimondhatatlan. Ahogy az ő szereplét Heidi McLaughlin megformálta, az csupán két dologra vezethető vissza: vagy van egy minta, akiről a karaktert mintázta, vagy van a fejében egy álomkép arról, milyen az ideális barát...:)

Őszintén szólva Bent nagyon sajnáltam, mert karaktere sokkal több megbecsülést és dédelgetést igényelt volna, mint kapott, és azt hiszem, ezt az írónő is érezte és tudta, nem véletlenül szentelt neki külön kötetet a sorozatban.

És van még egy szereplője a könyvnek, aki ugyan sosem jelenik meg a maga valójában, mégis hatalmas szerepet kap a történet szempontjából: Ő Mason. A szeretett barát, férj és apa.
Talán azért, mert már nincs a többiek között, alakja kissé idealizált: hűséges, kitartó, támogató, gondoskodó, humoros. Ha az ő személyére gondolok, a régi Chris Penn képe jelenik meg a fejemben, tudjátok, Kevin Bacon barátja a Footloose-ból. Cowboykalapban, hű társként, mosolygósan, nevetősen... A sors fintora, hogy ő sincs már közöttünk...

Borító:
Szerelem első látásra - mármint ami a borítót illeti. Annyi érzés, annyi mögöttes tartalom lapul ebben az egyszerű képben, ahol egy lány távolodik a gitáros fiútól... Annyi fájdalmas magány és meg nem értett gondolat...
ezek után a fülszöveg szinte mellékes is... a kép árulkodik...
Egyedül csak a síneket nem értem...talán a távolságot, talán az elválást szimbolizálja... ezzel együtt is kiváló!

A zene és a könyv

Egy olyan könyv, amelynek legtöbb momentumát betölti a zene és a zene iránti szeretet, nem létezhet zenelista nélkül.
A könyv írónője, Heidi Mclaughlin összeszedte ezért mindazokat a dalokat, amelyek a könyv megírása során inspirálták őt a megírásban, azokat, amelyeket leginkább hozzá tud kötni a regény egy-egy jelenetéhez, hangulatához.

A könyv egyik legvalósabb zenedarabja Eric Heatherly: Painkillers, vagyis Fájdalomcsillapítók című dala, amit Liam ír és játszik el Josie-nak abban a reményben, hogy általa elmagyarázza, mit is jelentett a nélküle töltött 10 hosszú év... Hiszen minden, amit ez idő alatt tett és csinált, csupán fájdalomcsillapító volt arra az űrre, amit a lány hiánya hagyott benne... S bár a dal szerintem csodálatos és valóban szívhezszóló, egyelőre sehol sem tudjuk teljes egészében meghallgatni, ám kaphattok belőle egy cseppnyi részletet. Hallgassatok bele!

Imagine Dragons - It's time - Valószínűleg ez az a zene, amely a leginkább kapcsolható a könyv egészéhez. It's time -vagyis itt az idő, hogy Liam hazatérjen és szembenézzen a tettei következményével.

Adele - One and only - Ez a dal Josie dala. Hiába lépett tovább, miután Liam elhagyta, lett saját élete és tervei, Liam emléke egy pillanatra sem hagyta nyugton, örökké vele maradt.

Michael Bublé - Home - Ezt a dalt még akkor is nagyon szeretem, ha már valóban a csapból is ez folyik. Tökéletes választás ehhez a könyvhöz...pontosan arról szól, amit Liam átélhetett és érezhetett, mikor elment, és a siker és csillogás, a rajongók százai mellett mérhetetlenül magányos volt. Hazatérés, emlékek, vágyakozás, remény... Liam érzelmei egy dalba összesűrítve...

Lifehouse - Broken - Van egy pillanat a könyvben, amikor Liam elárulja Josie-nak, hogy minden egyes koncertjén őt kereste. És volt, amikor úgy érezte, megtalálta, látja őt, végül rájött, hogy mégsem. Hogy elvesztette őt. Csodás dal - hallgassátok!

One Republic - Secrets - Titkok. Mindenkinek vannak titkai. Josie-nak és Liamnek is. És egy kapcsolatban ezeket fel kell fedni a másik előtt, le kell győzni őket. Ettől válik erőssé és stabillá...

Kelly Clarkson és Jason Aldean - Don't you wanna stay - Tökéletesen jelzi Liam küzdelmét és belső vívódását, ami gyötri: menjen-e, vagy maradjon. Örök dilemma ez...

Játssz Velünk a könyvért!

1) Csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt, lájkolj minket és már nyerhetsz is.

2) Még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a kiemelt betűket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy nevet tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!

a Rafflecopter giveaway