Kiadó: Park Könyvkiadó
Borító: papír, puha kötés
Súly: 380 gr
ISBN: 9789633550236
Oldalak száma: 348 oldal
Fülszöveg:
Mondd, Julie, mi volt a legkreténebb dolog, amit valaha csináltál?
A kérdés olyan volt, mint egy pofon. Eltökéltem, hogy őszinte választ adok, nem köntörfalazok. Világgá kürtölöm, hogy mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha is elkövettem.
A 28 éves Julie nem végezte el az egyetemet, banki alkalmazott, utálja a munkáját. Ugyanabban a városban, ugyanazon a környéken él, mint gyerekkorában. Két évig húzódó rettenetes párkapcsolaton van túl; a fiú egy tehetségtelen, lusta, parazita rockzenész volt, aki csúnyán elbánt vele. Julie ingatag lelkiállapotában szerelemre lobban egy új szomszéd iránt, akiről csak annyit tud, hogy a neve: Ricardo Patatraz.
De ennyi bőven elég, hogy elkövesse azt a bizonyos „legnagyobb őrültséget”…
A könyvről:
Mindig azt tartottam, hogy néha muszáj drámai, fájdalmas, megható könyveket olvasnunk, hogy általuk levezethessük a bennünk felgyülemlett feszültséget és kiadhassuk magunkból minden felhalmozódott bánatunkat és keserűségünket....
Ám ideje van a sírásnak és ideje van a nevetésnek.
És ilyenkor, ahogy beköszönt az ősz, és vele együtt a hideg, a borongós, szürke hangulat, jólesik egy jót nevetnünk vicces történeteken, bolondos sztorikon, ami feltölti a boldogságraktárunkat és feldobja az egész napunkat. És ha ez a sztori ráadásul hozzánk hasonló nőkről, női bolondságokról szól és egy picit talán magunkra is ismerünk benne, hát annál jobb! Semmin sem lehet jobbat nevetni, mint saját magunkon!
Julie Tournelle egy jól meghatározott elképzelés szerint halad az élete útján: van saját lakása, barátai, példaértékű, banki munkája és tönkrement, botrányosan rossz szerelmi élete.
Éppen nyakig merülne az önsajnálatban, amikor furcsa nevet vesz észre a lépcsőház postaládáján: Ricardo Patatraz - az új lakó a negyedikről. Ez a furcsa név teljesen elbűvöli, különös életet és személyiséget képzel el hozzá, és elhatározza: mindent megtesz, hogy megismerje a férfit. A napokig tartó lesben állás azonban nem hoz eredményt, így elhatározza: kicsit jobban beleveti magát a kutakodásba és egykettőre a férfi postaládájába szorult kézzel találja magát. No meg Ric is őt... Így indul különös kapcsolatuk, ami nem nélkülöz kínosan vicces helyzeteket, botrányos jeleneteket, félreértéseket, érdekesnél érdekesebb karaktereket és azt a jófajta, bájosan naiv francia humort, amit én nagyon szeretek.
Julie története bárkit felvidít. Garantáltan jobb kedvre derít egy nehéz és hosszú nap után, abszurdnál abszurdabb jeleneteivel, Julie hihetetlenül meredek elgondolásaival feldobja bárki hangulatát.
Néha csak vihogtam és azt hajtogattam: "hát, ez nem normális" - miközben a férjem rám nézve valószínűleg kétségbeesve gondolta énrólam ugyanezt.
Először az járt a fejemben: ilyen nő nincs! Ez túl sok, túl meredek, túl eszetlen! De jobban belegondolva azt kell mondanom, hogy bármennyire túlzónak és kiélezettnek tűnik is a lány alakja, alapvetően mindannyiunkban ott lakik egy pici Julie. Egy idealista, álmai után szaladó, vakmerő és merész, néha bolond lány, aki mindig megy előre a szíve után. Legyen az az út bármilyen rögös és kanyargós is, legyen tele bármennyi buktatóval, akkor is végigmegyünk rajta, mert a végén, a célegyenesben egy remek fődíjat remélünk: álmaink férfiját. És hogy valóban ott áll-e? Talán igen...
Ugyanakkor a könyvnek a szórakoztatáson felül egészen más és mélyebb értékei is vannak. A felszabadító és kacagtató humor álarca mögé bújva komoly és mélyenszántó gondolatokat taglal, úgy mint a család, a barátság fontossága, a társadalmi rétegek közötti különbség problematikája, korrupció, tisztességtelenség, ragaszkodás. Egyik percben hangos kacagásra készteti az Olvasót, a másikba krokodilkönnyekre fakasztja. Julie humorba ágyazott bölcsességei talán megmosolyogtatóak, azonban mégis örök érvényű igazságok, amelyeken érdemes elgondolkodnunk.
A közeg, amit a csöppnyi lakóközösséggel megfest, példaértékű. Szerettem volna én is Julie tág családjába tartozni, kenyeret venni a pékségben, meghallgatni Mohamed és Bergerot néni szóváltásait, eljárni a csajos estékre, ülni Roudan néni mellett a történeteit hallgatva, nézni Xavier-t, ahogy autót szerel... Olyan összetartó, családias, szeretetteljes közösség ez, amelyet bármelyikünk megirigyelhet.
Gilles Legardinier nagyszerű író. Nemcsak megmutatta, hogy létezik olyan férfi, aki tényleg, valóban ismeri a nőket és hitelesen tudja visszaadni személyiségük legbensőbb titkait, de tudja azt is, hogy hogyan nevettessen és figurázzon ki minket anélkül, hogy az bántó vagy sértő lenne ránk nézve. Története, fogalmazásmódja és stílusa olyannyira telve van a nők iránti szeretettel, olyan kedves élcelődéssel szól rólunk, hogy tudjuk: tisztelete és csodálata valós, szívből jövő, a velünk/rólunk való viccelődés csupán az áhítat jele .
Az egyszerű és ritmikus írásmód olyan észrevétlenül repít végig a majd 400 oldalon, hogy egy csepp időnk sincs unatkozni, egyszer sem csügged az érdeklődésünk és a kíváncsiságunk, és végül, a könyvet becsukva feltöltődve, jókedvűen, mosolyogva tekintünk az új nap és az új feladatok elé.
És még egy apróság: nem igazán szoktam elolvasni a könyv végén lévő köszönetnyilvánításokat, ám néha kivételt teszek. Ezúttal is így volt és nagyon örülök neki! Teljesen elérzékenyültem és meghatódtam Gilles Legardinier szavait olvasva, csodálatos végszót írt a könyvhöz, amellyel rendkívül szimpatikussá vált a szememben. Egészen biztosan olvasni fogom a következő regényeit is!
Ám ideje van a sírásnak és ideje van a nevetésnek.
És ilyenkor, ahogy beköszönt az ősz, és vele együtt a hideg, a borongós, szürke hangulat, jólesik egy jót nevetnünk vicces történeteken, bolondos sztorikon, ami feltölti a boldogságraktárunkat és feldobja az egész napunkat. És ha ez a sztori ráadásul hozzánk hasonló nőkről, női bolondságokról szól és egy picit talán magunkra is ismerünk benne, hát annál jobb! Semmin sem lehet jobbat nevetni, mint saját magunkon!
Julie Tournelle egy jól meghatározott elképzelés szerint halad az élete útján: van saját lakása, barátai, példaértékű, banki munkája és tönkrement, botrányosan rossz szerelmi élete.Éppen nyakig merülne az önsajnálatban, amikor furcsa nevet vesz észre a lépcsőház postaládáján: Ricardo Patatraz - az új lakó a negyedikről. Ez a furcsa név teljesen elbűvöli, különös életet és személyiséget képzel el hozzá, és elhatározza: mindent megtesz, hogy megismerje a férfit. A napokig tartó lesben állás azonban nem hoz eredményt, így elhatározza: kicsit jobban beleveti magát a kutakodásba és egykettőre a férfi postaládájába szorult kézzel találja magát. No meg Ric is őt... Így indul különös kapcsolatuk, ami nem nélkülöz kínosan vicces helyzeteket, botrányos jeleneteket, félreértéseket, érdekesnél érdekesebb karaktereket és azt a jófajta, bájosan naiv francia humort, amit én nagyon szeretek.
Julie története bárkit felvidít. Garantáltan jobb kedvre derít egy nehéz és hosszú nap után, abszurdnál abszurdabb jeleneteivel, Julie hihetetlenül meredek elgondolásaival feldobja bárki hangulatát.
Néha csak vihogtam és azt hajtogattam: "hát, ez nem normális" - miközben a férjem rám nézve valószínűleg kétségbeesve gondolta énrólam ugyanezt.
Először az járt a fejemben: ilyen nő nincs! Ez túl sok, túl meredek, túl eszetlen! De jobban belegondolva azt kell mondanom, hogy bármennyire túlzónak és kiélezettnek tűnik is a lány alakja, alapvetően mindannyiunkban ott lakik egy pici Julie. Egy idealista, álmai után szaladó, vakmerő és merész, néha bolond lány, aki mindig megy előre a szíve után. Legyen az az út bármilyen rögös és kanyargós is, legyen tele bármennyi buktatóval, akkor is végigmegyünk rajta, mert a végén, a célegyenesben egy remek fődíjat remélünk: álmaink férfiját. És hogy valóban ott áll-e? Talán igen...
Ugyanakkor a könyvnek a szórakoztatáson felül egészen más és mélyebb értékei is vannak. A felszabadító és kacagtató humor álarca mögé bújva komoly és mélyenszántó gondolatokat taglal, úgy mint a család, a barátság fontossága, a társadalmi rétegek közötti különbség problematikája, korrupció, tisztességtelenség, ragaszkodás. Egyik percben hangos kacagásra készteti az Olvasót, a másikba krokodilkönnyekre fakasztja. Julie humorba ágyazott bölcsességei talán megmosolyogtatóak, azonban mégis örök érvényű igazságok, amelyeken érdemes elgondolkodnunk.
A közeg, amit a csöppnyi lakóközösséggel megfest, példaértékű. Szerettem volna én is Julie tág családjába tartozni, kenyeret venni a pékségben, meghallgatni Mohamed és Bergerot néni szóváltásait, eljárni a csajos estékre, ülni Roudan néni mellett a történeteit hallgatva, nézni Xavier-t, ahogy autót szerel... Olyan összetartó, családias, szeretetteljes közösség ez, amelyet bármelyikünk megirigyelhet. Gilles Legardinier nagyszerű író. Nemcsak megmutatta, hogy létezik olyan férfi, aki tényleg, valóban ismeri a nőket és hitelesen tudja visszaadni személyiségük legbensőbb titkait, de tudja azt is, hogy hogyan nevettessen és figurázzon ki minket anélkül, hogy az bántó vagy sértő lenne ránk nézve. Története, fogalmazásmódja és stílusa olyannyira telve van a nők iránti szeretettel, olyan kedves élcelődéssel szól rólunk, hogy tudjuk: tisztelete és csodálata valós, szívből jövő, a velünk/rólunk való viccelődés csupán az áhítat jele .
Az egyszerű és ritmikus írásmód olyan észrevétlenül repít végig a majd 400 oldalon, hogy egy csepp időnk sincs unatkozni, egyszer sem csügged az érdeklődésünk és a kíváncsiságunk, és végül, a könyvet becsukva feltöltődve, jókedvűen, mosolyogva tekintünk az új nap és az új feladatok elé.
És még egy apróság: nem igazán szoktam elolvasni a könyv végén lévő köszönetnyilvánításokat, ám néha kivételt teszek. Ezúttal is így volt és nagyon örülök neki! Teljesen elérzékenyültem és meghatódtam Gilles Legardinier szavait olvasva, csodálatos végszót írt a könyvhöz, amellyel rendkívül szimpatikussá vált a szememben. Egészen biztosan olvasni fogom a következő regényeit is!
Karakterek:
Julie , annak ellenére, hogy inkább csendes és visszahúzódó lány, hihetetlen infantilis és bolond dolgokra képes. Humorérzéke fantasztikus, jó nagy adag öniróniával meghintve, amitől végtelenül szórakoztató és szimpatikus karakterré válik. Mégis én azért szerettem a leginkább, mert valódi jó ember: önzetlen, segítőkész, gondoskodó, az a fajta, aki soha nem bántana meg szándékosan másokat, aki megváltaná az egész világot a szeretteiért, aki soha nem viseli el az igazságtalanságnak még csak a látszatát sem. Tény, hogy kisarkított, eltúlzott figura Ő, de mégis teljesen életszagú és imádnivaló - számomra az év legjobb női karaktere.
Ric pedig, ha azt vesszük, valóban a nők álma: titokzatos, zárkózott, ám mégis tökéletesen udvarias és talpig úriember, aki bárkit arra késztetne, hogy utána nézzen az életének.
A többi karakter is mind bámulatos a maga nemében: a zsörtölődő boltszomszédok, akik egyébként elvesznének egymás nélkül, Roudan néni a szeretetteljes odafigyelésével, Xavier odaadó hűségével, Sophie megkérdőjelezhetetlen barátságával, mind-mind erőteljes, Julie életének nélkülözhetetlen alakjai, ha úgy vesszük, családja. Összetartásuk, bajtársiasságuk, szeretetük irigylésre méltó. Ráadásul személyiségük olyannyira életszerű, hogy mi magunk is ismerni véljük őket - és csak sajnálni tudom, hogy mégsem...
Ric pedig, ha azt vesszük, valóban a nők álma: titokzatos, zárkózott, ám mégis tökéletesen udvarias és talpig úriember, aki bárkit arra késztetne, hogy utána nézzen az életének.
A többi karakter is mind bámulatos a maga nemében: a zsörtölődő boltszomszédok, akik egyébként elvesznének egymás nélkül, Roudan néni a szeretetteljes odafigyelésével, Xavier odaadó hűségével, Sophie megkérdőjelezhetetlen barátságával, mind-mind erőteljes, Julie életének nélkülözhetetlen alakjai, ha úgy vesszük, családja. Összetartásuk, bajtársiasságuk, szeretetük irigylésre méltó. Ráadásul személyiségük olyannyira életszerű, hogy mi magunk is ismerni véljük őket - és csak sajnálni tudom, hogy mégsem...
Kit képzelek Ric és Julie szerepére? Nos, ha már francia film, természetesen francia színészeket. Szerintem az ideális: Guillome Canet (A part, Szeress, ha mersz) és Virginie Ledoyent (A part, Topmodell a barátnőm - imádtam! )
Borító:
Bevallom, első pillanatban nem értettem sem a macskát, sem a bojtos sapkát a borítón. Talán még másodikra sem. De ahogy olvasod a könyvet, rájössz: ez is annak az övön aluli, bájosan komolytalan francia humornak a része, ami végigjárja a könyv egészét, és végül mégiscsak jelentősége lesz a perui bojtos sapkának és a gyilkos szemekkel néző macseknak. Mondhatnám úgy is: ez már csak egy slussz poén :)
Ezért örülök, hogy a Park Kiadó megtartotta az eredeti borító képét. A más országokban megjelenő kiadások borítói messze elmaradnak a cicástól, ráadásul nem közvetítik ezt a végső csapást sem, amit a kép maga a történethez kapcsolva jelent...
Érdekességek:
Gilles Legardinier 1965-ben született. 15 éves korától pirotechnikusként dolgozott angol és amerikai filmek forgatásain, majd később reklámfilmek producere és forgatókönyvíró lett. 2009 óta ír könyveket, két év alatt három ifjúsági regénye és két krimije jelent meg. Ezeket követte az Állítsd le magad, Julie!, amelyet franciaországi sikerét követően több tucat nyelvre lefordítottak. Azóta megjelent újabb regénye is, amely a Hát ez lökött! címet kapta, ami hasonlóan remek kikapcsolódásnak ígérkezik, mint Julie története.A cseh kiadású könyvhöz remek trailer készül, ami szerintem éppolyan viccesre sikeredett, mint maga a könyv! Nézzétek!
A könyvet köszönöm a Park Kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése