Oldalak száma: 128 oldal
Borító: keménytáblás, cérnafűzött
Súly: 440 gr
ISBN: 9789631196085
Kiadás éve: 2014
Illusztrátor: Anne Pikkov
Fülszöveg:
Mi történik, ha egy sárkány nem a karcsú és szende királylányokat szereti elrabolni, hanem a nagyszájú, káromkodós, kövér hercegnőket? Mit tegyen egy királylány, ha képtelen elengedni a szerelme kezét, és ezért még a mosdóba is elkíséri? És vajon el lehet vágni éles karddal egy igazi érzelmi köteléket? Dóka Péter mesevilágában csupa szerelmes hőssel találkozunk, aki keresi a párját, ezer akadályt legyőz, megküzd az ellenséggel (néha saját magával is), időnként nagyokat nevet, máskor meg a könnyeit törölgeti akárcsak a kötet olvasója. A mesék, amelyekhez a neves észt grafikus, Anne Pikkov készített illusztrációkat, egyaránt szólnak gyerekhez, szülőhöz, nagyszülőhöz mindenkihez, aki volt már szerelmes, vagy szeretne szerelmes lenni.
A könyvről:
A mese terápia. Nem elragaszkodik a valóságtól, hanem feltárja azt, egy sajátos világon és nyelvezeten keresztül megismertet vele, megláttatja a mélyebb tartalmait és fogalmait, a jót és a rosszat, a küzdelmet, életet és halált. Azt mondhatjuk tehát, hogy erkölcsi példázatul szolgál. Néha picit árnyaltan, néha pedig teljes valójában, mégis anélkül, hogy megsebezne vagy fájdalmas lenne.
Úgy vélem, éppen ez a célja Dóka Péter mesekönyvének, a Lila királylánynak is, mely mindösszesen 9 mesét tartalmaz, mesét az életről, mesét a való világról.
S bár a könyv mesekönyvként van "nyilvántartva", Péter írása elsősorban felnőtteknek szól. Hiszen egyfajta karikatúra ez, egyfajta fricska az emberek számára, amely megmutatja a szerelem, az élet során elkövetett legalapvetőbb és leggyakoribb hibákat, teletűzdelve fanyar humorral és öniróniával.
A mesékben - bár a klasszikus mese világába vannak beágyazva, ahol megjelennek a mese mint műfaj tipikus szereplői (sárkány, királylány, beszélő állatok stb.) és helyszínei - a modern kor, a valóság jellemző problémái jelennek meg elsősorban, úgy mint alkoholizmus, drogok, szexualitás. Szereplői korántsem tökéletesek, kicsit rosszak, kicsit eltévelyedettek, olyanok, mint mindenki a valóságban. Hús-vér emberek. Hibáik elkerülhetetlenek, de orvosolhatók, s csakúgy, mint mindenki más, ők is megküzdenek a boldogulásért és a boldogságért. S talán nem is mindig sikerül...
Dóka Péter meséi tehát nem tipikus mesék. Inkább szatírák, mese formájába öntött példázatok, melyek nagy része a humorra épül, s nagyon ízléses, ám fanyar poénokkal vezetnek rá minket, felnőtteket saját hibáinkra, útkeresésünkre.
Nagyon jókat szórakoztam rajta, megmosolyogtam a történeteket, kinevettem saját magunkat, bár időnként ez a kacaj és ez a mosoly kesernyés volt és szívfacsaró...
Kedvenc mesém a címadó Lila királylány, mely arról a hibáról szól, amit leggyakrabban követnek el az emberek a szerelemben: arról, hogy a másikért, egymásért feladják saját magukat, vágyaikat, egyéniségüket. Kizárnak minden mást az életből, egymáshoz kötik a lelküket, minden mozdulatukat. s egyszer csak azt veszik észre, hogy boldogtalanok. Mert közben színtelenné, szürkévé vált a világ.
Elgondolkodtató és nagyon tanulságos történet ez - csakúgy, mint a másik nyolc elbeszélés: színpompás, élettel teli, eleven.
Illusztrációit Anne Pikkov készítette, akinek rajzai, színhasználata tökéletesen illik a mesék szatírikus és karikatúraszerű voltához, nemhogy kiegészítik, de teljes kitöltik azokat, s így kapunk egy tudatosan eltorzított, nagyon mulatságos és színes mesevilágot, amely talán nem is annyira kitalált...
Dóka Péter:
Első regénye, Az ellopott zsiráf (2003) egy csapat gyerek kalandjait meséli el, akik felcsapnak nyomozónak, hogy megtalálják az Állatkertből rejtélyes körülmények között eltűnt zsiráfot. Dóka Péter fordította Mirjam Pressler Malka Mai című, magyarul 2004-ben megjelent regényét. A Hogyan lettem médiasztár? (2005) egy zűrös családban élő kamaszfiú története, aki néhány hónap alatt országosan ismert reklámsztárrá válik.
A mese terápia. Nem elragaszkodik a valóságtól, hanem feltárja azt, egy sajátos világon és nyelvezeten keresztül megismertet vele, megláttatja a mélyebb tartalmait és fogalmait, a jót és a rosszat, a küzdelmet, életet és halált. Azt mondhatjuk tehát, hogy erkölcsi példázatul szolgál. Néha picit árnyaltan, néha pedig teljes valójában, mégis anélkül, hogy megsebezne vagy fájdalmas lenne.
Úgy vélem, éppen ez a célja Dóka Péter mesekönyvének, a Lila királylánynak is, mely mindösszesen 9 mesét tartalmaz, mesét az életről, mesét a való világról.
S bár a könyv mesekönyvként van "nyilvántartva", Péter írása elsősorban felnőtteknek szól. Hiszen egyfajta karikatúra ez, egyfajta fricska az emberek számára, amely megmutatja a szerelem, az élet során elkövetett legalapvetőbb és leggyakoribb hibákat, teletűzdelve fanyar humorral és öniróniával.
A mesékben - bár a klasszikus mese világába vannak beágyazva, ahol megjelennek a mese mint műfaj tipikus szereplői (sárkány, királylány, beszélő állatok stb.) és helyszínei - a modern kor, a valóság jellemző problémái jelennek meg elsősorban, úgy mint alkoholizmus, drogok, szexualitás. Szereplői korántsem tökéletesek, kicsit rosszak, kicsit eltévelyedettek, olyanok, mint mindenki a valóságban. Hús-vér emberek. Hibáik elkerülhetetlenek, de orvosolhatók, s csakúgy, mint mindenki más, ők is megküzdenek a boldogulásért és a boldogságért. S talán nem is mindig sikerül...
Dóka Péter meséi tehát nem tipikus mesék. Inkább szatírák, mese formájába öntött példázatok, melyek nagy része a humorra épül, s nagyon ízléses, ám fanyar poénokkal vezetnek rá minket, felnőtteket saját hibáinkra, útkeresésünkre. Nagyon jókat szórakoztam rajta, megmosolyogtam a történeteket, kinevettem saját magunkat, bár időnként ez a kacaj és ez a mosoly kesernyés volt és szívfacsaró...
Kedvenc mesém a címadó Lila királylány, mely arról a hibáról szól, amit leggyakrabban követnek el az emberek a szerelemben: arról, hogy a másikért, egymásért feladják saját magukat, vágyaikat, egyéniségüket. Kizárnak minden mást az életből, egymáshoz kötik a lelküket, minden mozdulatukat. s egyszer csak azt veszik észre, hogy boldogtalanok. Mert közben színtelenné, szürkévé vált a világ.
Elgondolkodtató és nagyon tanulságos történet ez - csakúgy, mint a másik nyolc elbeszélés: színpompás, élettel teli, eleven.
Illusztrációit Anne Pikkov készítette, akinek rajzai, színhasználata tökéletesen illik a mesék szatírikus és karikatúraszerű voltához, nemhogy kiegészítik, de teljes kitöltik azokat, s így kapunk egy tudatosan eltorzított, nagyon mulatságos és színes mesevilágot, amely talán nem is annyira kitalált...
Dóka Péter:
Dóka Péter 1974-ben született Budapesten. 2001-ben magyar szakos egyetemi, 2004-ben német szakos főiskolai diplomát szerzett az ELTE-n. 1998 és 2002 között a Népszabadság egyik filmkritikusa volt. Novellákat egyetemista kora óta ír, ezek a Mozgó Világ, a Magyar Napló, a Kortárs és a Palócföld című irodalmi lapokban jelentek meg. Egyetemista évei alatt filmezett: egyik írója és rendezője volt A bátyám, Igor című videófilmnek, amely 1997-ben az OFF fesztivál fődíját nyerte. Az Isten a Szigeten című dokumentumfilm társrendezőjeként 1998-ban a Faludy Akadémia fődíját kapta. Jelenleg a Móra Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozik.
Első regénye, Az ellopott zsiráf (2003) egy csapat gyerek kalandjait meséli el, akik felcsapnak nyomozónak, hogy megtalálják az Állatkertből rejtélyes körülmények között eltűnt zsiráfot. Dóka Péter fordította Mirjam Pressler Malka Mai című, magyarul 2004-ben megjelent regényét. A Hogyan lettem médiasztár? (2005) egy zűrös családban élő kamaszfiú története, aki néhány hónap alatt országosan ismert reklámsztárrá válik.
2011-ben jelent meg a Betyárvilág - Történetek betyárokról, pandúrókrólc. kötete, amely Komjáthy István néprajzi gyűjtésa alapján készült.
A kék hajú lány c. meseregénye kétségkívül az egyik legizgalmasabb es legkülönlegesebb színfoltja a 2013 ünnepi könyvhétre megjelent gyermekkönyveknek. Nemcsak az emberi kapcsolatok kiüresedésének és a családok kríziseinek tabuiról beszél egy kisfiú szemszögéből, hanem olyan aktuális, a kortárs magyar gyermekirodalom által eddig többnyire elhallgatott vagy elegánsan kikerült témáknak ad helyet, mint a gyógyíthatatlan gyerekek betegsége, félelmeik, a jobbára felnőtteknek tulajdonított magatartási, evési, személyiségzavarokkal küzdő gyerekek visel-kedésének okai, vagy hogy mi mindennel szembesül(het) egy kisgyerek a kórházban.
Dóka Péter honlapja: http://dokapeter.blogspot.hu/
Díjai:
1997 – az OFF fesztivál fődíja
1998 – a Faludy Akadémia fődíja
(forrás)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése