Reméljük, a történet Nektek is hamarosan elnyeri majd a tetszéseteket, hiszen október 28-án, az Athenaeum Kiadó jóvoltában Magyarországon is megjelenik a regény!
Kedvcsinálónak látogassatok el a turné 6 állomására, olvassátok el a véleményeket, tudjatok meg minél több érdekességet a könyvről, a karakterekről, a helyszínekről, és végső soron: játsszatok Velünk és nyerjétek meg a 2 Csontszüret egyikét!
Samantha Shannon: Csontszüret
Megjelenés ideje: 2013. október 28.
ISBN: 9789632932873
Oldalszám: 528 oldal
Ára: 3990 Ft
Fülszöveg:
2059. Scion London. Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába... beláthatatlan következményekkel.
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a legmegátalkodottabb bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok álomjárókat toboroznak a hadseregükbe. Paige mentora és kiképzőtisztje egy Warden nevű alak, aki mestere és egyben halálos ellensége is lesz. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie Warden elméjébe, és felfedni a titkát...
A könyvről:
Fura dolog ez: az emberek nagy része egész életében arra törekszik, hogy kitűnjön a tömegből, hogy más legyen, különleges legyen, több legyen. Ám amint ez megtörténik, a társadalom kirekeszti őt magából, elutasítják, elítélik. Mert ami nem normális, ami nem megszokott, amit nem ismernek, attól félnek...És amitől félünk, azt támadjuk...
Így van ez a Tisztánlátók esetében is, Samantha Shannon Csontszüret című könyvében.
Paige tisztánlátó. S mint ezzel a képességgel megáldott embert, veszélyesnek, sőt egyenesen bűnözőnek tekintik a jövőbeli Angliában, vagyis Scion Londonban. S mikor Paige egy metrobeli igazoltatás során képességeit felhasználva félelmében megöl egy éjszakai őrt, menekülni kényszerül. Scion emberei elől azonban nincs menekvés. A lányt a Tower-be zárják, és hamarosan - több társával együtt - egy titokzatos, félelmetes világba szállítják "átnevelni" őt. A volt Oxford elszeparált és elzárt városába, ahol túlvilági lények, a rephaiták uralkodnak ember rabszolgáik felett. Paige az uralkodó jegyesének, Arcturus vérhitvesnek a szolgálatába kerül, akinek egész személyisége titkokról árulkodik. Mi lehet a nagyúr titka, hogyan lehet szabadulni egy elzárt, veszélyekkel teli világból? Van-e hozzá egyáltalán elég ereje hozzá az embereknek? Erről szól ez a történet...
Előzetes várakozásaimon túl sokkal több és összetettebb volt ez a könyv, mint azt elsőre gondoltam. Mert amikor egy könyvet valami nagy-nagy sikerhez hasonlítanak, akkor többnyire már előre sejtem, hogy nem szabad ezt alapul venni, és lehet, hogy teljesen más lesz, mint azt a reklámszöveg sejteti... Mégis, ösztönösen éreztem, hogy ez a könyv jó, tudtam, hogy akarom olvasni, tudtam, hogy én ezt szeretni fogom ... és milyen igazam lett!
A könyv nagyszerűen ötvözi a mai, modern kor mindennapjait a fantasykre jellemző sötét középkorisággal és a viktoriánus kor bájaival. S a végeredmény? Egy fergeteges, monumentális mű, melynek minden mondata lebilincselő és lélegzetelállító.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVMhThr8eT26kuyJK5v9n1j7rYxTS0GEjOc436tKKf03gyZIZEnXtgKI56k9nM22LO9cnvQXahlq1F9l0Xo4UtxZpBDUJTfJIzZp8VS-LCdBaX1vMYs9CpD-VNicK3rKSCTkNd-hvIfcc/s1600/212px-Poppy_field.jpg)
Az első 70 oldal ugyan első olvasásra kicsit bonyolultnak tűnik, hiszen információk garmada önt el minket nagy hirtelenségben, fogalmak és definíciók egész hada. Bizony van, hogy csak kapkodjuk a fejünket, hogy "hogy is van ez"? De ezen túljutva elkap minket a történet lendülete, belesodródunk Paige kalandjainak árjába és onnantól kezdve nincs megállás. Az események, a világ magukkal sodornak, és mi boldog odaadással hagyjuk magunkat belecsöppenni a könyv cselekményébe...
A történet, a megalkotott világ hihetetlenül eredeti és sokoldalú, teljes komplexumában, minden részletében kidolgozott. Nem nevezhetjük konkrétan disztópiának, sem fantasynek. A valóságot, a történelmet VII. Edvárdig visszamenőleg megváltoztatja és fantasztikus, természetfeletti elemekkel ötvözi, s egészen 2059-ig halad ennek továbbszövésével. Megtudhatunk sok mindent e kitalált kor történelméről, felkelésekről, államok létrejöttéről, társadalmi felépítésről, technikai vívmányokról - mind a való világot, mind az elzárt és egészen más struktúrájú Sheolt tekintve. A Tisztánlátók világának, módozatainak leírása - bár első látásra rendkívül bonyolultnak tűnik - tökéletesen átgondolt és felvázolt, fantasztikus nyitánya egy hét kötetből álló nagyszabású regényfolyamnak.
A cselekményszál Sheolba érve kissé lelassul, ennek ellenére - meglepő módon - hihetetlenül lenyűgöző és érdekfeszítő a történet, talán a nagyfokú emberközpontúsága, a finom történetmesélés, a jól kidolgozott és összetett karakterábrázolás hatására.
Némi romantikus felhangot is kap olykor a történet, de annyira árnyaltan, fokozatosan és a háttérbe vonultan, hogy szinte csak a sugallatait, a lehetőségét érezzük a bimbózó vonzalomnak, hogy aztán a könyv végén kissé jobban kirajzolódni láthassuk azt. Egyfajta Szépség és a szörnyeteg történet ez, megőrizve annak minden báját, varázslatosságát és szépségét.
A történet végén pedig...a nagyszabású akciójelenet, az állandó feszültségben tartás, az érzelmek hullámzása zseniális, a könyv legerősebb, leghatásosabb része, mely mindenképpen arra késztet, hogy mielőbb kezünkbe akarjuk a folytatást...
Összességében véve nagyon szerettem ezt a könyvet. Onnantól kezdve, hogy túlvergődtem magam a kezdeti nehézségeken, minden sorát szívtam magamba. A végén sírtam, mérgelődtem, örömködtem, de leginkább lelkesedtem. Olyannyira, hogy ha lenne sok, nagyon sok időm, akkor talán még egy magyar fanpage oldalt is csinálnék neki...mert én bizony rajongó lettem...
Karakterek:
Ritka az a könyv, amelyben a történet megfelelő kibontása és a világfelépítés sokoldalúsága mellett az író arra is nagy figyelmet fordít, hogy a karakterek kidolgozottsága és megfestése is tökéletes és összetett legyen. Samantha Shannonnak úgy tűnik, ez sikerült, hiszen olyan sok és olyan erős személyiségű szereplőt formált meg, akiket még gonoszságuk ellenére is - lehetetlenség nem szeretni.
Paige az a fajta hősnő, aki nem tökéletes ugyan, nem túlságosan kemény és erős, de nem is gyenge, törékeny - így aztán minden lehetősége megvan a fejlődésre és a változásra. Okos, jó felfogású, humánus, mégis vannak hibái - ami egy karakterábrázolás szempontjából jó pont, hiszen ezzel válik a megformált alak hitelessé és valóságossá. Motivációi, érzései, gondolatai tökéletesen érthetőek, szimpatikusak és átvehetők, lehetetlenség nem azonosulni vele.
Paige barátai - a Hét pecsét tagjai ugyan nem jelennek meg túl gyakran a könyvben, mégis tökéletesen ismerjük őket a lány álmaiból és gondolataiból, mi is közéjük valónak érezzük magunkat. A Shaolban raboskodó rabszolgák többsége az emberi kitartás, büszkeség és tartás mintaképei, összetartásuk és bajtársiasságuk példaértékű. S bár velük ellentétes képet formál a megalkuvó és simulékony Carl, mégis azt kell mondanom, még őt is szántam és értettem, reakciói tökéletesen emberiek voltak.
A rephaiták ennél sokkal kiismerhetetlenebbek voltak számomra, kezdve a ravasz, rendkívül okos és alattomos királynővel, aki tökéletes megformálója volt a hatalom manipulatív, és álszent képviselőjének, folytatva az álarc mögé bújt szövetségesekig és Arcturus titokzatos, közönyös személyiségéig.
S bár ez utóbbi valóban a rejtélyek ködébe burkolózik, mégis olyan hihetetlen nyugalom és magabiztosság sugárzik a személyiségéből, hogy akaratlanul is a szívünkbe zárjuk őt...Sőt...:)
Így van ez a Tisztánlátók esetében is, Samantha Shannon Csontszüret című könyvében.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYc1dA1iOvjCENoJkq5kXgjr5Vq9RpANoZpPbu5yMxHIrd_MQ-74nlipnIFtcnTCIg2aKk211FvF7C8k-LuKg4MSA0MBDyTV4TdmbQDLohsLG5WpfOmFGC3shLENaMIsfoF9OF5WC4-V0/s1600/159px-Seven_Dials_sundial_pillar.jpg)
Előzetes várakozásaimon túl sokkal több és összetettebb volt ez a könyv, mint azt elsőre gondoltam. Mert amikor egy könyvet valami nagy-nagy sikerhez hasonlítanak, akkor többnyire már előre sejtem, hogy nem szabad ezt alapul venni, és lehet, hogy teljesen más lesz, mint azt a reklámszöveg sejteti... Mégis, ösztönösen éreztem, hogy ez a könyv jó, tudtam, hogy akarom olvasni, tudtam, hogy én ezt szeretni fogom ... és milyen igazam lett!
A könyv nagyszerűen ötvözi a mai, modern kor mindennapjait a fantasykre jellemző sötét középkorisággal és a viktoriánus kor bájaival. S a végeredmény? Egy fergeteges, monumentális mű, melynek minden mondata lebilincselő és lélegzetelállító.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVMhThr8eT26kuyJK5v9n1j7rYxTS0GEjOc436tKKf03gyZIZEnXtgKI56k9nM22LO9cnvQXahlq1F9l0Xo4UtxZpBDUJTfJIzZp8VS-LCdBaX1vMYs9CpD-VNicK3rKSCTkNd-hvIfcc/s1600/212px-Poppy_field.jpg)
Az első 70 oldal ugyan első olvasásra kicsit bonyolultnak tűnik, hiszen információk garmada önt el minket nagy hirtelenségben, fogalmak és definíciók egész hada. Bizony van, hogy csak kapkodjuk a fejünket, hogy "hogy is van ez"? De ezen túljutva elkap minket a történet lendülete, belesodródunk Paige kalandjainak árjába és onnantól kezdve nincs megállás. Az események, a világ magukkal sodornak, és mi boldog odaadással hagyjuk magunkat belecsöppenni a könyv cselekményébe...
A történet, a megalkotott világ hihetetlenül eredeti és sokoldalú, teljes komplexumában, minden részletében kidolgozott. Nem nevezhetjük konkrétan disztópiának, sem fantasynek. A valóságot, a történelmet VII. Edvárdig visszamenőleg megváltoztatja és fantasztikus, természetfeletti elemekkel ötvözi, s egészen 2059-ig halad ennek továbbszövésével. Megtudhatunk sok mindent e kitalált kor történelméről, felkelésekről, államok létrejöttéről, társadalmi felépítésről, technikai vívmányokról - mind a való világot, mind az elzárt és egészen más struktúrájú Sheolt tekintve. A Tisztánlátók világának, módozatainak leírása - bár első látásra rendkívül bonyolultnak tűnik - tökéletesen átgondolt és felvázolt, fantasztikus nyitánya egy hét kötetből álló nagyszabású regényfolyamnak.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-4QkWD7PbCzgcHIYjNMSBMfOaz4jhjNiSVLC9fi85dqtGm0st-R7YgyPBzzze6SwInUn4G4wBnaWT4oviSsFvpfu00GeT4i9Sew6Gr5OqhgVQyUGMIM5gcK1Te-9ERP72vC6KQps7no4/s1600/212px-Oxford_sunset.jpeg)
Némi romantikus felhangot is kap olykor a történet, de annyira árnyaltan, fokozatosan és a háttérbe vonultan, hogy szinte csak a sugallatait, a lehetőségét érezzük a bimbózó vonzalomnak, hogy aztán a könyv végén kissé jobban kirajzolódni láthassuk azt. Egyfajta Szépség és a szörnyeteg történet ez, megőrizve annak minden báját, varázslatosságát és szépségét.
A történet végén pedig...a nagyszabású akciójelenet, az állandó feszültségben tartás, az érzelmek hullámzása zseniális, a könyv legerősebb, leghatásosabb része, mely mindenképpen arra késztet, hogy mielőbb kezünkbe akarjuk a folytatást...
Összességében véve nagyon szerettem ezt a könyvet. Onnantól kezdve, hogy túlvergődtem magam a kezdeti nehézségeken, minden sorát szívtam magamba. A végén sírtam, mérgelődtem, örömködtem, de leginkább lelkesedtem. Olyannyira, hogy ha lenne sok, nagyon sok időm, akkor talán még egy magyar fanpage oldalt is csinálnék neki...mert én bizony rajongó lettem...
Karakterek:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtq1JouS6ra8ZW7Yll3_8RXuut-Hs7Jh6udW1C2a3tgIqyPZVtnrTrfQu-Rv1peVDe6wkuvo1cq6hxjbZ80qs1hFC9iO_BG7mmjYkHgkc_v97BtQ_IXSRwKSBTFGEZ3arLP_3MgOWQn8g/s200/207px-No_safer_place.jpg)
Paige az a fajta hősnő, aki nem tökéletes ugyan, nem túlságosan kemény és erős, de nem is gyenge, törékeny - így aztán minden lehetősége megvan a fejlődésre és a változásra. Okos, jó felfogású, humánus, mégis vannak hibái - ami egy karakterábrázolás szempontjából jó pont, hiszen ezzel válik a megformált alak hitelessé és valóságossá. Motivációi, érzései, gondolatai tökéletesen érthetőek, szimpatikusak és átvehetők, lehetetlenség nem azonosulni vele.
Paige barátai - a Hét pecsét tagjai ugyan nem jelennek meg túl gyakran a könyvben, mégis tökéletesen ismerjük őket a lány álmaiból és gondolataiból, mi is közéjük valónak érezzük magunkat. A Shaolban raboskodó rabszolgák többsége az emberi kitartás, büszkeség és tartás mintaképei, összetartásuk és bajtársiasságuk példaértékű. S bár velük ellentétes képet formál a megalkuvó és simulékony Carl, mégis azt kell mondanom, még őt is szántam és értettem, reakciói tökéletesen emberiek voltak.
A rephaiták ennél sokkal kiismerhetetlenebbek voltak számomra, kezdve a ravasz, rendkívül okos és alattomos királynővel, aki tökéletes megformálója volt a hatalom manipulatív, és álszent képviselőjének, folytatva az álarc mögé bújt szövetségesekig és Arcturus titokzatos, közönyös személyiségéig.
S bár ez utóbbi valóban a rejtélyek ködébe burkolózik, mégis olyan hihetetlen nyugalom és magabiztosság sugárzik a személyiségéből, hogy akaratlanul is a szívünkbe zárjuk őt...Sőt...:)
A szerzőről:
Samantha Shannon az Oxfordi Egyetemen diplomázott, mindössze 21 éves és máris világszenzáció. A fiatal írónőt a Harry Potter könyvek brit kiadója a Csontszüret első ötven oldalának elolvasása után magas előlegért szerződtette, és az év legizgalmasabb tehetségének tartja.
Samantha Shannon tizenévesen kezdett szépírással foglalkozni, 2013-ban diplomázott az Oxfordi Egyetem angol irodalom szakán.
A Bloomsbury Kiadó az irodalmi körökben eddig ismeretlen fiatal lány által beküldött kézirat első ötven oldalának elolvasása után hatszámjegyű előlegajánlatot tett az írónőnek, és hétrészes sorozat megírására szerződtette. A könyvek megfilmesítésének jogát máris lekötötték, a Csontszüret-sorozatot Az éhezők viadalához, Shannont pedig J. K. Rowling-hoz hasonlítják, a könyv már megjelenés előtt a sikerlisták élére került.
S hogy miért is hasonlítják Rowlinghoz? Nos nekem egyetlen tippem van: mert ő is ugyanúgy 7 kötetesre tervezi megírni történetét, mint a Harry Potter írója...én más közös dolgot nem látok köztük...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQWHOAURdE1ERsEUklvtVdY5sUKhDipBS9E1ZVYc-2xRyJeWfc4tAEM0n0Vrk5jy31VcxL6RzLDgjQn1AZgUPe5mv-gwXvNxwyQZ2dBIj9nTTOAFwQ7F-Kwjrf2asbKDU3geHc0C5yv7E/s200/SamanthaShannon_c_MarkPringle.jpg)
Samantha Shannon tizenévesen kezdett szépírással foglalkozni, 2013-ban diplomázott az Oxfordi Egyetem angol irodalom szakán.
A Bloomsbury Kiadó az irodalmi körökben eddig ismeretlen fiatal lány által beküldött kézirat első ötven oldalának elolvasása után hatszámjegyű előlegajánlatot tett az írónőnek, és hétrészes sorozat megírására szerződtette. A könyvek megfilmesítésének jogát máris lekötötték, a Csontszüret-sorozatot Az éhezők viadalához, Shannont pedig J. K. Rowling-hoz hasonlítják, a könyv már megjelenés előtt a sikerlisták élére került.
S hogy miért is hasonlítják Rowlinghoz? Nos nekem egyetlen tippem van: mert ő is ugyanúgy 7 kötetesre tervezi megírni történetét, mint a Harry Potter írója...én más közös dolgot nem látok köztük...
Ismerd meg Paige Mahoney-t és gazdáját, Arcturus !
Becenév: Pip (Finn hívta így), Seillean (apja által)
Születési idő: 2040
Születési hely: Tipperarary, Írország
Életkor: 19
Lakóhely: I-4 cohors
Magassága:
Hajszíne: szőke
Szeme színe: szürke
Megkülönböztető jele: sötét ajkak
Jelölőszáma: XX-59-40
Tisztánlátásának típusa: álomjáró
Paige Mahoney a Csontszüret főhőse és elbeszélője, ritka típusú Tisztánlátó, az álomjárók közé tartozik. Jaxon Hall jobbkeze a Hét Pecsét nevű szervezetben.
2040-ben született Írországban, majd 2048-ban, az ír felkelés kitörése után Scion Londonban költözött apjával, Andrew Mahoney-val. Bár Paige hivatalosan az I. cohors 5. szakaszának lakosa, valójában a 4. szakaszban lakik a bandájával.
Miután Paige megöl egy éjszakai őrt, elfogják és Sheol 1-be szállítják, ahol a vérhitves, Arcturus Mesarthim szolgájává válik.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2k50hNinp5bUG0hxkjjyHCU-ggaGunIXwEx93fy_oNsq_zYap0P-MPl4JjPdJ1tkEDSg7ySiBWmwTdaoCFbOU97PQDLUY8PMoz0dAUNcI9ZsBAW7liWk0sVI-KNqbAKvbfOywViaY7p0/s200/179px-Warden_FINISHED_wiki.png)
Teljes név: Arcturus Mesarthim
Születési idő: ?
Születési hely: ?
Életkor: 200-nál több
Lakóhely: Sheol 1.
Magassága: majd 2 méter
Hajszíne: hamu-barna
Szeme színe: zöld, mint a karthauzi likőr
Bőrszíne: sötét
Tisztánlátásának típusa: álomosztó
Arcturus Mesarthim, Paige Mahoney gazdája, rephaita, Nashira Sargas jegyese, a vérhitves.
Múltjáról nagyon keveset tudunk. Feltételezhetően a többi rephaitával együtt 1859-ben érkezett a Földre a Túlvilágról. A 18. Csontszüret idején zajló lázadás után Nashira jegyesévé vált, eltiltották minden harctól az emitákkal. Az emberekhez - más rephaitákhoz hasonlóan - csak kesztyűben érhet hozzá. A Magdalen palota az otthona.
Beszélgetés Paige-dzsel és Arcturusszal
Különös helyen kerül sor a találkozóra Paige Mahoney-val és Arcturus Mesarthim nagymesterrel. A kávézóban fura, 19. századi berendezés, a zene gramofonról szól. Mintha visszarepültünk volna az időben...
- Köszönöm, hogy eljöttetek. Nehéz lehetett időt szakítani a találkozóra.
- Nos, valóban. A Bone Season egy 7 kötetből álló regényfolyam... Állandóan igénybe vagyunk véve, folyton megjelenésünk van...hol egy párbeszéd, hol egy csata...kevés a szabadidőnk...
- Szabadidő...Mit csinál egy rephaita szabadidejében?
- Nos, szeretek zenét hallgatni. Van néhány lemezem, főleg a 20. századi slágereket kedvelem.
- És Te, Paige?
- Ó, én nem igazán vagyok oda értük - én nem vagyok 200 éves! - néz pimaszul Arcturusra. Ő érzelemmentes arccal állja a tekintetét - Én inkább a barátaimmal szórakozom. Futóversenyt tartunk Nickkel, gyakorolunk Elisával, olvasok a táblagépemen...ilyesmi.
- Jó időtöltésnek hangzik. És hasznosnak. Hiszen egészen különleges képességgel rendelkezel: álomjáró vagy. Hogy viseled ezt a képességedet?
- Nem is tudom. Hozzászoktam már. Azelőtt nem igazán szerettem, mert azt gondoltam, hogy csak bajt hoz rám. De most már tudom, hogy fegyver a kezemben, amivel megvédhetem magam és azt, akit szeretek.
- Arcturus, a Csontszüret idején Te voltál Paige gazdája...
- Mondjuk inkább úgy, hogy mestere - javít ki.
- Hát persze...mestere. Te mit gondolsz Paige képességeiről?
- Paige igen erős Tisztánlátó. Kellő gyakorlással meg fogja tudni védeni magát és kiteljesítheti a képességeit.
- A könyv során sokat segítesz neki ebben. A többiek többnyire közösen végezték a kiképzést. Ti miért csak ketten edzettetek?
- Nem ketten voltunk. Nekünk is akadtak segítőink- javít ki.
Paige hangosan nevetni kezd:
- Ó igen, egy őz és egy molylepke! Nagy segítség mondhatom!
Arcturus kíváncsi tekintettel néz Paige-re.
- Mondd, talán nem segítettek Neked? - Paige elhallgat, lesüti a szemét - Az alapoknál kell kezdeni. Utána léphetünk eggyel fejjebb.
- Arcturus, mit tekintesz Paige legnagyobb hiányosságának vagy gyengeségének?
- Talán az önfejűségét és a lobbanékonyságát.
- cöh.... na persze - forgatja a szemét Paige
- ..na és a tiszteletlenségét. - néz rá kifejezéstelen arccal a nagymester. Paige egyenesen a szemébe néz, egy pillanatra sem fordítja el a tekintetét. Forrong körülöttük a levegő...
- Paige, milyen gazdád volt Arcturus?
- mestered.. - helyesbít ismét a férfi
- Elnézést, hogyne. - komolyan szégyellem magam, hogy másodszor kell kijavítania. Nehéz neki ellentmondani, igazán tekintélyes (nemcsak a kétméteres magassága miatt)
- Nem panaszkodhatom. Tisztességes ellátásban volt részem, volt saját szobám, ételem. Jobban jártam vele, mint néhány társam a saját gazdájával. De akkor is rab voltam. Meg aztán az a sok éjszaka, amikor meg kellett mentenem őt...
- Sosem kértem, hogy megments - mondja halkan a nagymester
- Ahogy én sem. - feleli hasonlóképpen a lány. Ismét összeakad a tekintetük, a levegőben már érezhető a vibrálás. Itt valami készül...Kezdem rosszul érezni magam...
- Üzentek-e valamit az Olvasóknak? Paige...?
- Csak annyit, hogy soha ne csüggedjenek, mindig higgyenek magukban!
- és tanuljanak meg bízni a másikban - teszi hozzá Arcturus. Megint csak egymást nézik..Ideje lelécelnem...
- Köszönöm az interjút - állok fel és szinte rohanok az ajtó felé. Mikor visszanézek, még mindig egymást vizslatják...
- Köszönöm, hogy eljöttetek. Nehéz lehetett időt szakítani a találkozóra.
- Nos, valóban. A Bone Season egy 7 kötetből álló regényfolyam... Állandóan igénybe vagyunk véve, folyton megjelenésünk van...hol egy párbeszéd, hol egy csata...kevés a szabadidőnk...
- Szabadidő...Mit csinál egy rephaita szabadidejében?
- Nos, szeretek zenét hallgatni. Van néhány lemezem, főleg a 20. századi slágereket kedvelem.
- És Te, Paige?
- Ó, én nem igazán vagyok oda értük - én nem vagyok 200 éves! - néz pimaszul Arcturusra. Ő érzelemmentes arccal állja a tekintetét - Én inkább a barátaimmal szórakozom. Futóversenyt tartunk Nickkel, gyakorolunk Elisával, olvasok a táblagépemen...ilyesmi.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhc0cPpxNIbkE0WbJLkAczZLrMKW3-wnvI1Rk9QBRKBoZbYCkAS5ZiuEjIBoRE_YOUZT9fRCRVUJ65ea2bkQCl3s8FmJww3iA4G_A2l4iBZRSWsO7jYUi9sPEmcnpzWagUpgOx5LpgV2A8/s1600/141px-Paige,_silhouette.png)
- Nem is tudom. Hozzászoktam már. Azelőtt nem igazán szerettem, mert azt gondoltam, hogy csak bajt hoz rám. De most már tudom, hogy fegyver a kezemben, amivel megvédhetem magam és azt, akit szeretek.
- Arcturus, a Csontszüret idején Te voltál Paige gazdája...
- Mondjuk inkább úgy, hogy mestere - javít ki.
- Hát persze...mestere. Te mit gondolsz Paige képességeiről?
- Paige igen erős Tisztánlátó. Kellő gyakorlással meg fogja tudni védeni magát és kiteljesítheti a képességeit.
- A könyv során sokat segítesz neki ebben. A többiek többnyire közösen végezték a kiképzést. Ti miért csak ketten edzettetek?
- Nem ketten voltunk. Nekünk is akadtak segítőink- javít ki.
Paige hangosan nevetni kezd:
- Ó igen, egy őz és egy molylepke! Nagy segítség mondhatom!
Arcturus kíváncsi tekintettel néz Paige-re.
- Mondd, talán nem segítettek Neked? - Paige elhallgat, lesüti a szemét - Az alapoknál kell kezdeni. Utána léphetünk eggyel fejjebb.
- Arcturus, mit tekintesz Paige legnagyobb hiányosságának vagy gyengeségének?
- Talán az önfejűségét és a lobbanékonyságát.
- cöh.... na persze - forgatja a szemét Paige
- ..na és a tiszteletlenségét. - néz rá kifejezéstelen arccal a nagymester. Paige egyenesen a szemébe néz, egy pillanatra sem fordítja el a tekintetét. Forrong körülöttük a levegő...
- Paige, milyen gazdád volt Arcturus?
- mestered.. - helyesbít ismét a férfi
- Elnézést, hogyne. - komolyan szégyellem magam, hogy másodszor kell kijavítania. Nehéz neki ellentmondani, igazán tekintélyes (nemcsak a kétméteres magassága miatt)
- Nem panaszkodhatom. Tisztességes ellátásban volt részem, volt saját szobám, ételem. Jobban jártam vele, mint néhány társam a saját gazdájával. De akkor is rab voltam. Meg aztán az a sok éjszaka, amikor meg kellett mentenem őt...
- Sosem kértem, hogy megments - mondja halkan a nagymester
- Ahogy én sem. - feleli hasonlóképpen a lány. Ismét összeakad a tekintetük, a levegőben már érezhető a vibrálás. Itt valami készül...Kezdem rosszul érezni magam...
- Üzentek-e valamit az Olvasóknak? Paige...?
- Csak annyit, hogy soha ne csüggedjenek, mindig higgyenek magukban!
- és tanuljanak meg bízni a másikban - teszi hozzá Arcturus. Megint csak egymást nézik..Ideje lelécelnem...
- Köszönöm az interjút - állok fel és szinte rohanok az ajtó felé. Mikor visszanézek, még mindig egymást vizslatják...
Megtetszett a történet? Olvass bele Te is!
Nyereményjáték:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEAi9mfzWI62rMVQU4243hv-t1x5Afa9drAc4kFpt-JIpYkMDuGzd91pBTdVTvOZd0RvB-cS3m6uswpMSL3aUmTNsPTItnWggDXN8dnTVmGQTen-6wkNtPr-xh1hjhEO-9F3fWeUo9Nsk/s200/j%C3%A1t%C3%A9k.png)
Samantha Shannon hamarosan megjelenő könyve kapcsán a blogturné részvevő blogok állomásainak oldalain kell egy-egy csontot „leszüretelnetek”, a segítségetekre álló meghatározások alapján.
A nyereményjáték során 2 példányt sorsolunk ki a könyvből: egyet azok között, akik like-olták a kiadó és a Blogturné Klub facebook oldalát, egy másikat pedig azok között az ügyes játékosok között, akik emellett megtalálták valamennyi "csontunkat"!
Rajta hát, szüretre fel!
a Rafflecopter giveaway
További szüretelő állomásaink:
10/20. Roni Olvas - Paige és Arcturus bemutatása
10/21 . Deszy könyvesblog - A Hét Pecsét bemutatása
10/22.. Dreamworld - Álomcast
10/23. Nem harap a … - Sheol városáról
10/24. MFKata blogja - A Tisztánlátók fajtái
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése