Roni olvas: Ann Aguirre: Horda

Végre, megjelent a Razorland trilógia lezáró kötete, a Horda. Ann Aguirre művéről a Blogturné Klub négy tagja mondja el nektek a véleményét, emellett extrákat is találtok, és nyerhettek is. Ismerjétek meg ezt a csodálatos regényt, amin borzonghattok, izgulhattok, időnként nevethettek is. A Horda megérkezett…

Ann Aguirre: Horda

Kiadó: Fumax Kiadó

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Holló-Vaskó Péter

Goodreads: 4,33

Fülszöveg:

A horda megérkezett.

Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.

Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.

Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.

A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…

A könyvről:

Egy olyan világban, ahol minden sarkon veszély fenyeget és sötét árnyak leselkednek mindenfelé, ott a félelem lassan az ember természetévé válik. Belesimul a hétköznapokba, rányomja bélyegét minden leélt pillanatra és minden kortynyi lélegzetbe... Ám tudjuk jól: aki félelemben él, nem is él igazán.

Egy idő után el kell, hogy jöjjön az a pillanat, amikor képtelenné válsz elbújni és menekülni tovább, amikor érzed, hogy szembe kell fordulnod azzal, ami meg akar ölni - bármi is történjék, bármi is legyen az ára.

Lehet talán, hogy ezt a pillanatot nem is önmagadtól találod meg, lehet, hogy valaki magával hozza, valaki megteremti számodra. Valaki, aki rájön arra, hogy a meghátrálás nem vezet sehová, valaki, aki felismeri, hogy inkább meghal, minthogy tovább hagyja magát mindörökké sarokba szorítani. S Te az ő bátorságából merítve erőt mellé állsz, és szembefordulsz a legnagyobb félelmeiddel. S ezáltal Te magad is bátorrá válsz.

Csakúgy, mint a Razorland trilógia befejező kötetének telepesei, akik számára egy pici, fiatal lány hozta meg ezt a pillanatot, s nyitotta fel a szemüket, s döntöttek úgy, hogy felveszik a harcot ellenségükkel, a félelmetes mutáns hordával.

A Horda gyakorlatilag éppen ott kezdődik, ahol a Helyőrség befejeződött: Pikk és társai elindulnak a szomszédos településre, Soldier-tóba, hogy segítséget hozzanak az ostrom alatt álló Megváltásnak. A segítség azonban késve érkezik, s csupán egy maroknyi embert tudnak kiszabadítani a megszállt városból.

Pikk és barátai Soldier-tóban kapnak átmeneti menedéket, ám egyértelmű: az út itt még nem ért véget. A korcsok szervezkednek, a horda bármikor megtámadhatja az emberek településeit, és akkor nincs menekvés. Pikk eldönti, hogy a kezébe veszi az irányítást, és hadsereget szervez a mutánsok ellen. Közben számtalan új ismeretségre tesz szert, megpróbálja helyre rázni Fakó megtört lelkét, s bizony ő maga is jelentős feszteségekkel kell, hogy szembe nézzen. Hiszen a háborút nem mindenki élheti túl. Talán ő maga sem....

Többnyire szeretem azokat a könyveket, amelyek valamely elképzelt jövőben játszódnak. Ám kevés ezek közül az, amelynek világát olyannyira lehetségesnek és hihetőnek vélem, hogy szinte teljes mértékben bele tudok merülni, amelyben látok rációt.

Nos, a Razorland trilógia teljes mértékben megfelelt ennek, sőt, túlment ezen, és tökéletesen, teljesen megvett magának!

Ráadásul úgy vélem, ez az a sorozat, amely képes volt szinte lapról lapra építkezni és fejlődni, míg végül a befejező kötettel elérte a teljes magasságot és szinte tökéletessé nőtte magát! A Horda hihetetlenül mozgalmas, részletgazdag, akciódús, lenyűgöző kalandregény, amely mintha egy internetes videojáték és egy bámulatosan érzelemdús háborús film legnagyszerűbb elemeit ötvözné. Letehetetlen és felkavaró.

Ann Aguirre olyan erős elszántsággal képes szőni a történet szálait, mintha Pikk saját maga törné az utat a korcsok között lapról lapra. Erőteljes és rendkívül magabiztos a stílusa, s anélkül vált ki az olvasókból hatalmas érzelmeket, hogy egy pillanatig is érzelgős vagy túlságosan emocionális lenne.

Pedig lenne rá oka bőségesen....

Hiszen azon kívül, hogy a sorozat a harmadik résszel teljesen felpörög és akció akciót követ, a veszteségek is megsokszorozódnak. Az írónőnél nem számít, hogy barát vagy ellenség, hogy hozzánőtt-e a karakter az olvasóhoz vagy sem: ha szükséges, teljesen váratlanul is beledöfi valamelyik korcsnak a karmát, mi pedig Pikkel együtt nyeldekelhetjük a könnyeinket, és sirathatjuk a barátot, a bajtársat, vagy a legismeretlenebb harcosokat.

A háborús jelenetek, a szervezkedés és hadsereg alakításának leírásai olyan hitelesre és történelemhűre sikerültek, mintha valóban megelevenednének az egykori telepesek, a polgárháború, a nagy menetelések. Tetszett ez a ragaszkodás a valósághoz, a tényszerűség és valódiság - miközben az ellenséget, akivel harcolni kell, teljes mértékben a képzelet szülte. Olyan ellentmondás ez, amely kiegészíti és egésszé teszi egymás, s ezáltal igazzá szövi a történet egészét.

Az akciójelenetek és harcjelenetek izgalmasak, pörgők, véresek, az összecsapások hirtelenek, és igen sok esetben megrázóak.

Mindezt csupán Pikk és Fakó néhány lopott pillanata enyhíti, a szerelmi szál meg-meglobbanó, ám annál fényesebb és gyengédebb felbukkanásai. Olyan páros ők, akikről azt gondolja az ember: az isten is egymásnak teremtette őket. Édesek, aranyosak, gyermekien tudatlanok, de pont ezért nagyon szerethetők.
Ann Aguirre ugyan nem vitte túlzásba ezeknek a lopott pillanatoknak a gyakoriságát, ám felbukkanásuk mindig tökéletesen időzítettek, éppen akkor törik meg egy kicsit a fájdalmat és a frusztrált izgalmat, amikor az szükséges.
A konfliktusok megoldása a történet végeztével hihetetlenül meglepő, ám annál reménytelibb és pozitívabb, ami egy hatalmas jó pont a szememben. Hiszen egy poszt-apokaliptikus könyv legyen bizakodó, a sok rossz után adja meg a szebb jövő, a megbocsájtás ígéretét. S Ann Aguirre ezt megadja nekünk...
Ám miután ezt megkapjuk, szinte azt kívánjuk, bár mégse így alakult volna...Mert ha jönne egy újabb csapás, egy újabb hihetetlen támadás, nem kellene a Horda utolsó oldalán búcsút vennünk a szereplőinktől, az új formába öntött világtól, a korcsoktól, a teljes Razorland-trilógiától... hiszen fáj a búcsú. Főként akkor, ha egy ilyen nagyszerű könyvsorozattól kell búcsúzni...

Karakterek:

Nehéz objektíven beszélni azokról az alakoktól és karakterekről, akiket három köteten keresztül a szívedben hordoztál és szinte barátként tekintettél rájuk. Akikért drukkoltál, akiket biztattál, akikkel együtt sírtál. Így aztán nem is kísérlem meg...:)

Pikk számomra ugyanis az egyik legnagyszerűbb, legszerethetőbb női karakter, aki anélkül lett egy világ hőse, hogy azt egy percig is akarta volna. Eszes, kitartó, segítőkész, de legfőképpen nagyon bátor. Nem mondom azt, hogy nem fél, hogy ne rettegne, mert ez nem lenne igaz. De az adott pillanatban le tudja győzni a félelmét, képes elfogadni és vállalni a sorsát, és elbírni annak a felelősségnek a súlyát, ami ezért rá nehezedik. Tudomásul veszi, nem lázad, csak teszi, amit tennie kell. Igazi példakép mindenki előtt.

Fakó azzal lopta be magát elsősorban a szívembe, hogy annyira kitartó és ragaszkodó, történjék bármi, mellette áll a társának - minden értelemben. Erős, védelmező, férfias - ugyanakkor egy bátortalan, gyendéd kisgyerek. Kell-e ennél jobb párosítás?

Kócos örökké a szívem csücske marad, pedig kezdetben nem szerettem, de ő a példa arra, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, bárki megváltozhat. Tegan tudásszomja és hihetetlen lelki ereje könnyeket fakaszt, Morrow líraisága és fiatal bohósága megmosolyogtat. Oaks mama mérhetetlen szeretete, Edmund csendes féltése megható, a szülői szeretet megtestesülése.

Összetett, erős, határozott karakterek mindannyian, akiknek jellemessége és nemessége megkérdőjelezhetetlen, s azt gondolom, ha ilyen emberek teremtik majd egyszer újjá a világot, mint ők, az a világ csakis jó lehet...

Borító:
A Horda borítója az előző kötetekhez alkalmazkodva megőrizte azok alap koncepcióját: a kemény, katonás tipográfiát, és a történet legjellemzőbb vonásait: ezúttal az erdő gallyait, eltaposott, véres fáit mintázva.
A három kötet egyben alkot egy egészet - mint ahogy a történet is, és véleményem szerint igen tetszetősre sikeredett.

Települések egy jövőbeli világban

Ann Aguirre Razorland trilógiájának első két kötete egy meglehetősen szűk világban játszódott: az Enklávéban, aztán Gotham, a romos városban, végül Megváltásban. A harmadik kötettel azonban kinyílik a világ, főszereplőink igen sokat vándorolnak és kalandoznak a környék települései között.

Ann Aguirre saját jegyzetei alapján a városok neve valóban létező helyekről vannak mintázva a mai Maine és Kanada területén, de elcsúsztatta a konkrét helyüket, hogy a regény eseményei lehetségessé válhassanak. A cselekmény a mai Maine, New Brusnwick és Quebec között zajlik, bár az évszázadok alaposan megváltoztatták a vidéket.

A harmadik kötetben az alábbi településeket ismerhetjük meg:

1. Megváltás

Magas fakerítéssel körbevett csendes város, melynek lakói igen istenhívők és erkölcsösek. Minden családnak külön faházikója van, a gyermekeket iskolába járatják, a településen kívül igyekeznek művelni a földjeiket és megtermelni maguknak az élelmiszert. Lakói nem mozdulnak ki a településről, idegeneket, kereskedőket nem engednek be maguk közé abbéli félelmükben, hogy megrontják a lakosságot és behozzák a közösségbe az erkölcstelenséget.

2. Soldier-tó

Fémkerítéssel körbevett katonai város Megváltástól körülbelül 2-3 napi járásra. Egykoron ez a település is tiszta és otthonos lehetett, ám az emberek mindenfelé megerősítették, katonai életre rendezték be. Az emberek házai egységesre vágott gerendákból álltak, melyet hámló mészréteg borít, szűkösek, afféle katonai barakkok inkább, mint lakóházak. Két nagyobb helyiség adódott a városban: a magtár és a kantin, ahol az emberek közösen étkeztek.

A mindennapi élet őrségből, kiképzésből és étkezésből áll - akárcsak a hadseregben. A várost az ezredes irányítja, ám döntéseiben a tanácsosok segédkeznek.

3. Winterville

Gothamre emlékeztető kicsiny városka - bár sem méretében, sem lepusztultságában nem érte el annak szintjét. A város szélén a házak kőből és téglából épültek, körülöttük ápolt gyepszegély, kövezett sugárutak. A települést sem cölöpök, sem kerítés, sem kapu nem védi az esetleges támadásoktól. A város déli része azonban el volt zárva a lakosságtól - ott őrizték a megvadult "egyedeket". Központjában Wilson laboratúriuma.

4. Otterburn

Apró település egy napi járásra Soldier-tótól a folyó mentén. Házai hevenyészettek, viharvertek, maga a település mindféle védelmi intézkedéstől mentes : se fala, sem őrsége, sem csapdái nincsenek. Összesen kb. 30 épületből áll, melyek közül ha 25-ben laktak emberek. Az egyetlen nagyobb épület a helyiek által Közösségi háznak nevezett teraszos épület, ami azonban nem más, mint egy ivó.

5. Appletown

Megváltáshoz hasonló kisváros, kicsivel modernebb, felszereltebb verzióban. Később a horda székhelye.

6. Gaspard

Tengerparti város, mely egy kiugró földszegletre épült, így egyik oldalát a tenger, másik oldalát az éles sziklák védik. Hatalmas méreteinek köszönhetően ellenáll tűznek és karmoknak, megközelíteni is csupán egy keskeny úton lehet, mely vastag fémkapuhoz vezet.
Házai mind kőből épültek, közepén nagy, mozgalmas piac. Gazdag, ám baljóslatú, sivár hangulatú hely.

7. Lorraine

Megváltás és Soldier-tó elegye: a házak fából épültek, de az azokat körbefogó kerítés kőből. Utcái ápoltak, karbantartottak, az emberek kedvesek és harcra készek.

8. Rosemere

Kicsiny, festői sziget fehér kőházacskákkal, virágoskertekkel, piaccal. Az ott élő férfiak jórészt halászattal foglalkoznak, a fejkendős asszonyok a gyermekeket nevelik.
A város körül az Örökzöld Sziget erdői, zöldellő rétei. Nyugodalmas, békés, gyönyörű hely. Mutánsoknak nyoma sem volt sosem a szigeten.

Nyereményjáték

A Razorland trilógia egy disztópia, így különös csengésű nevekkel is találkozhatunk. Most az a feladatotok, hogy kitaláljátok, kinek a nevét rejti az alábbi kép, és beírjátok a Rafflecopter dobozba. Egy győztest hirdetünk, aki megnyeri A Hordát.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.

A mai feladvány: