Jeannette Walls: Az Ezüst csillag

A Maxim Kiadó jelenteti meg Jeannette Walls Magyarországon megjelenő új regényét,  Az Ezüst csillag címmel. A könyv Jean és Liz megindító története. Ez a testvérpár megmutatja az olvasóknak, hogy minden körülmények között érdemes kiállni az igazunk mellett, legyen az bármennyire kilátástalan helyzet. 
A könyv blogturnéja során három blogger véleményét olvashatjátok el a könyvről, megtudhatjátok, mi is az az Ezüst csillag, olvashattok érdekességeket az írónőről és az emukról. Valamint a könyv egy példánya is szerencsés gazdájára vár! 

 Jeannette Walls: Az ezüst csillag

Kiadó: Maxim Kiadó
Fordította: Marcali Ferenc

Oldalszám: 300

ISBN: 9789632615356
Előrendelés
Beleolvasó

Fülszöveg:

Egy szívszorító és felszabadító erejű regény egy bátor lányról, aki szembeszállt a felnőttek világában uralkodó igazságtalansággal. Az Ezüst csillag a képzelőerő és történetmesélés diadala.

1970-et írunk, a helyszín egy kaliforniai kisváros. Jean tizenkét éves, a nővére, Liz tizenöt, amikor művészi hajlamokkal megáldott édesanyjuk, Charlotte – aki bármerre is lakott életében, valami kivetnivalót mindenhol talált – hátrahagyva őket és egy-két hónapra elegendő költőpénzt, elindul, hogy megtalálja önmagát. Egyik nap Bean az iskolából hazatérve egy rendőrautót pillant meg a házuk előtt, ezért Lizzel úgy döntenek, inkább buszra szállnak, és Virginába utaznak nagybátyjukhoz, Tinsley-hez.

Bár a nagybácsi befogadja őket, de kevés a pénzük, így Jean nővérével együtt irodai munkát és gyermekfelügyeletet vállal Jerry Maddoxnál, a helyi gyár tagbaszakadt munkafelügyelőjénél. Hamar kiderül azonban, hogy a férfi agresszív és hatalommániás. Az alkalmazottai rettegnek tőle, senki nem mer szembeszállni vele. Liz azonban egy nap már nem bírja a megaláztatást. De mit tehet egy törékeny lány egy befolyásos üzletemberrel szemben? És lesz-e aki mellé áll ebben a küzdelemben? 

A könyvről:

"Sokkal könnyebb szó nélkül lenyelni a sértést, mint harcba szállni az erősebbel. Mindig mondhatjuk, hogy nem talált el a kő, amellyel megdobtak. Csak éjszaka - amikor feleségünk vagy a férjünk már alszik, és senki nem hallhat -, csak ekkor merünk sírni a gyávaságunkon." - mondta Paolo Coelho, s milyen igaza van! Még ha tudjuk is, mi az igazság, sokszor félünk attól, hogy mi lesz a következménye annak, ha kiderül. Félünk attól, hogy nem hisznek nekünk, talán még jobban attól, hogy mi lesz akkor, ha esetleg hisznek. Mégis tudjuk, ösztönből érezzük, hogy az igazság szent dolog. Az igazságnak ereje van, hatalma van, az igazságért küzdenünk kell foggal-körömmel, hiszen ez tesz minket magunkat is naggyá és valóssá. 

Egyesek ezt elfelejtik. Besöprik a paplan alá, elkendőzik mindenféle hazugsággal, s úgy tesznek, mintha ez lenne a világ rendje. S ritka az a lázadó lélek, aki ezzel szembe mer szállni, és küzdeni. Kitartás kell hozzá és nagyon erős hit.

Legalább olyan erős, mint Liznek és Jeannek, akik igen fiatal koruk ellenére szembeszállnak minden erős felnőttel és hatalommal, s kiállnak az igazukért.

Jean és Liz igen korán megtanulták, hogyan gondoskodjanak önmagukról. Nárcisztikus, és depresszióra hajlamos anyjuk mellett ez törvényszerű volt: tizenéves korukra szinte önellátóvá váltak. Ám egy fiatalkorú nyilvánvalóan nem élhet egyedül, gyámra, felnőttre van szüksége, s ha ez nincs, a törvény és a gyámhivatal közbeavatkozik. Hogy ezt megkerüljék, a két testvér buszra ül és felkeresik nagybátyjukat, Tinsley-t, hogy nála lakjanak egy ideig. 
Anyjuk szülővárosában aztán a lányok végre talán megtudhatják, mit jelent a család, a hovatartozás, a barátság, és sajnos azt is, hogy mit jelent a pénz, a hatalom és az azzal való visszaélés...

Jeannette Walls neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára, hiszen Magyarországon 2007-ben megjelent önéletrajzi memoárja, az Üvegpalota nagy sikernek örvend olvasóinak körében.
Én magam 2008-ban kaptam meg a könyvet, éppen azzal egyidőben, hogy az első kislányom megszületett. Hogy frissensült anyukaként érintett-e meg annyira, hogy a mai napig elő-előtörnek belőle jelenetek, vagy egyébként is ilyen nagy hatással lett volna rám a történet - most már nem fogom megtudni. Annyi bizonyos: Jeannette Walls neve azzal a kötettel jó szorosan az agyamba vésődött.

Így nem csoda hát, hogy kitörő lelkesedéssel fogadtam a hírt, miszerint hamarosan érkezik Walls új kötete, Az ezüst csillag, méghozzá a Maxim kiadó gondozásában!  S hogy várakozásom nem bizonyult alaptalannak, mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy két éjszaka alatt végiggörgettem a csekély 300 oldalt...

Az ezüst csillag

Pedig a két kötet - bár kétségtelenül sok dologban hasonló -, még több szempontból teljesen más. Az ezüst csillag fiktív személyek fiktív története, kitalált szituációkkal és élethelyzetekkel - az Üvegpalotával ellentétben. Ám mindez nem elvesz az értékéből, sokkal inkább hozzátesz, hiszen tágabb térben, tágabb környezetben mozoghat a cselekmény, szélesebb, bőségesebb témákat érinthet. S persze meg is teszi...

A történet fő szálát nézve a cselekmény egy testvérpár történetét meséli el az 1970-es évek Amerikájában, akik hosszú távollét után édesanyjuk szülővárosába látogatnak, s ott amellett, hogy rátalálnak a családi gyökereikre, egyikük áldozatul esik a gyárigazgató erőszakoskodásának. Frusztráló, felháborító, indulatkeltő ez a téma, főként annak fényében, hogy látjuk a környezet hallgatását és belenyugvását, a tényt, hogy megfordulnak és becsukják a szemüket, fülüket, nehogy ők maguk belekeveredjenek, vagy részesei legyenek. 

Ám e fő szál mellett számos más fontos, kényes téma is felmerül - megbújva, a háttérbe lapulva, ám nagyon is tudatosan és célzatosan. Legfőképpen az időszak leginkább fontos témái: Vietnám, a polgári jogok érvényesítése a feketék számára, szabadságvágy, elhanyagolás.

Jeanette Walls igazán szépen és okosan tálalja számunkra e nagyon is kényes témákat, hiszen egy alig felcseperedett, naiv és ártatlan gyermek szemén át láttatja velünk mindezt, annak minden ártatlanságával és jóhiszeműségével.
Emellett úgy meséli el a testvérek szívszorító, nyugtalanító történetét, hogy egy pillanatig sem válik érzelgőssé vagy túlírttá, szentimentalistán kesergőssé. 

S bár a cselekmény lezajlása és végkifejlete talán kiszámítható, Bean erős és hittel teli hangja feledhetetlenné teszi számunkra a könyvet.

Ez a hang adja meg a könyv sajátos hangulatát is, melyet minden szomorúsága ellenére sem neveznék fájdalmasnak vagy mélabúsnak. Sokkal inkább erőteljesnek, jellemesnek és nagyon igaznak.  Pont olyannak, akár egy kisgyermek...

Vagyis elmondhatom, hogy az írónő második kötete sem okozott csalódást: érdekes volt, izgalmas, torokszorító, tökéletesen egyedi és romlatlan hanggal, csodálatosan emberi szereplőkkel.

Karakterek:

Jeanette Walls karakterei mind hamisítatlan, eredeti személyiségek, legyenek akár pozitív, akár negatív jellemek. Kissé talán szélsőségesek, kissé talán úgy érezni, túl sok a sztereotípia, ám ne feledjük, a gyermeki szem nehezen látja meg a középszerű szürkét...

Bean mint mesélő egyértelműen a könyv legerősebb és legjellemesebb karaktere. Nemcsak erős és bátor, de vicces és humoros is, és olyan erős és ösztönös igazságérzet vezérli, ami mindenképpen tanulságos minden olvasó számára.

Liz hozzá képest burkoltabb, kevésbé nyitott személyiség, talán abból fakadóan, hogy ő az idősebb, ő a már szinte felnőtt, s viselkedésében is kevesebb a gyermeki ártatlanság és őszinteség.

S bár kétségtelen, hogy a legnegatívabb személyiség  -mondhatni a főgonosz - Jerry Maddox, én sokkal több indulattal és ellenszenvvel viseltettem Charlotte, az anya iránt, akinek önzősége és felelőtlensége a problémák gyökerét jelentették, s minden tőle fakadt. De leginkább azért vagyok rá dühös, mert látni: nem gonosz ember ő, szereti a lányait, ám képtelen felnőni hozzájuk. Számomra ez a megbocsájthatatlan.

Borító:

A Maxim Kiadó által használt borítókép - bár nem azonos az eredetivel -, véleményem szerint mégis találóbb és helytállóbb, mint az eredeti, amerikai kiadásé. Azon ugyanis a lányok bolondos viháncolása és a sötét, már-már fekete szín olyan erős ellentmondást képviselnek, amit nem tudok a kötettel összeegyeztetni. 

Mert Az ezüst csillag nem komor, nem sötét, ám nem is pajkos és vidám. Azonban a magyar kiadás világos, ám kissé beborult háttere, a lányok összetartó ölelése, ruházata és hajviselete mind tökéletesn összhangban vannak a történettel... talán csak a tipográfián változtatnék egy icipicit...

Az emukról...

Az Ezüst csillagban Jean és Liz nagybátyjának szomszédságában emukat tenyésztenek. Liz különösen közel kerül hozzájuk, teljesen a szívéhez nőnek ezek a különös, buta képű madarak. De vajon tudjátok-e, mik azok az emuk?

Az emu a madarak osztályának struccalakúak rendjébe, az emufélék családjába tartozó faj. Egyes rendszerbesorolások szerint a kazuárfélékhez tartozik.

Ausztrália hivatalos madara, a vörös óriáskenguruval együtt az emu tartja Ausztrália címerpajzsát az ország címerében.

Jelenleg az emu a világ második legnagyobb madara. Magassága 150-190 centiméter, súlya 30-60 kilogramm. A három ujjban végződő igen erőteljes lábainak és medenceizmainak köszönhetően 50 km/h sebességgel is tud futni. Szürkésbarna tollazatuk a vedlés után sötétebb, ez azonban a napsütés hatására barnára fakul. 

A párzási időszakban hallatott jellegzetes hangjuk a messzire elhangzó "dobolás", amelyet a hosszú, felfújt légzacskójuk erősít fel. A légcsőnyílás és a nyaki légzsák egymáshoz csatlakozik, így a légzsák fel tudja erősíteni a hangjukat. Mély hívóhangjuk akár 2 km-re is elhallatszik. Emellett röfögni és sziszegni is tudnak. Főként a párzási időszakban hallhatók.

Növényeket, füvet és gyümölcsöket fogyaszt, de ahernyókat és a szöcskéket is megeszi. A táplálék megőrléséhez segítségképpen 40-50 grammos köveket, néha faszenet is lenyelnek. Napjában egyszer isznak, de szükség esetén akár napokat is kibírnak víz nélkül. 

Az emuknál a nemek szerepe felcserélődött az utódgondozás terén. A nőstény kb. 5-25, átlagosan 8-10 sötétzöld színű tojást tojik. A költés csak a hímek feladata. A nőstények sokszor a környéken maradnak, és agresszívan őrzik a területet. Máskor azonban odébb állnak és új hímet keresnek maguknak. Miután rövid időn belül több kakassal is párzanak, az egy fészekaljakban kikelő csibék közel felének vér szerinti apja nem az, aki felneveli.[13] A „hűtlen” tojók ezáltal évente 3 alkalommal is tojhatnak egy-egy fészekaljnyi tojást a táplálékkínálattól függően.[

Fogságban az emu pár együtt tartható a költési időszakban is, amely valamiféle családi kapcsolat kialakulásának lehetőségét feltételezi adott körülmények között. Állatkertekben közönséges fajnak számít, Magyarországon szinte valamennyi állatkertben megtalálható, és több emufarm is látogatható.

A kereskedelmi emutenyésztés 1987-ben kezdődött Nyugat-Ausztráliában. Az első szárnyasokat 1990-ben ölték le. Az emu húsa zsírszegény, nem rágós, és leginkább a marha húsához hasonlítható. Többnyire grillkolbásznak és emuburgernak dolgozzák fel. Bőrét feldolgozzák, és kisebb tárgyakat készítenek belőle. Zsírjából olajat nyernek, amit kozmetikumokhoz és a természetgyógyászatban használnak fel. Tojását is fogyasztják. Tojását és tollát dísztárgyakhoz is felhasználják.

A kereskedelmi forgalomba hozott emuk mind fogságban tenyésztett állatok. Az összes ausztrál államnak van licence emuk tartására. Emukat Észak-Amerikában, Peruban és Kínában is tenyésztenek. Csak az Amerikai Egyesült Államokban 1 millió emut tartanak. Az emuk nagyon jól szaporodnak fogságban, de nagy nyílt területre van szükségük, mert a mozgáshiány árt az emésztésnek és a lábnak is. Napjában kétszer adnak nekik gabonát, amit zöldtakarmánnyal egészítenek ki. A vágásérettséget 50-70 hét múlva érik el.

(forrás)

Nyereményjáték

Az Ezüst csillag nyereményjátékára a kérdéseket a BELEOLVASÓ segítségével tudjátok megfejteni. A három blog mindegyikén felteszünk egy-egy kérdést, amit könnyedén meg tudtok válaszolni a linken található első három fejezet ismeretében. Sok szerencsét!

Megjegyzés: A kiadó csak magyarországi címre postáz!

A kérdés:

Hol lakik a lányok nagybátyja?

a Rafflecopter giveaway

Részt vevő blogok

10/6 Deszy Könyvajánlója

10/9 Kelly & Lupi Olvas

10/12 Roni Olvas