„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”
Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!
S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!
Ráadásul ma is egy igazán különleges meglepetéssel készültünk nektek, hiszen a mai történetünk is egészen különleges. Ugyanis ezt a történetet - a kocsihajtó vagy diadalszekér tarot kártyához társítva - nem mi, a Blogturné Klub tagjai írtuk, hanem egy igen kedves meglepetés vendégünk. Hogy kicsoda?
Ha kitaláljátok a szereplőt, akiről a mai jelenet szól, az íróját is egészen biztosan megfejtitek!
Jó szórakozást!
December 17. - Még 7 nap Karácsonyig
– Micsoda szenzáció! Nézzenek ki, kedves hallgatóim! Mit nézzenek ki?! Menjenek ki, és csodálják meg, micsoda gyönyörű hófehérbe öltözött a Nagy Tölgy! Hófehér! Mit hófehér!...
Cs kivágódott a ház ajtaján. Sziv. szavai még ott visszhangoztak a fülében, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogysem a Tölgyrádió sztárriporterén mérgelődjön.
– Hogy felejthettem el! – dühöngött, miközben elindult a kocsija felé. – A legjobb barátaimról van szó!
Botorkálva ért a Delorenhez. Lesöpörte az ajtóról és a szélvédőről a havat, beült, majd beindította a kocsit.
– Gyerünk már! – a bivalyerős motor felbőgött, Cs pedig gázt adott.
Semmi.
A motor bőgött, a kerekek kapartak, komoly hóförgeteg kavarodott az autó köré, de a Deloren úgy állt a ház mögötti úton, akár a cövek.
A cincér csodálkozva leállította a motort, majd kidugta a fejét az ajtó résén.
– Ezt nem hiszem el – suttogta. A látvány elképesztő volt. Véges végig, ameddig a szem ellátott vastag hótakaróba öltöztek az ágak. Hiába seperték a vesszőutcák lakói a házuk előtti részt, hiába dobálták a mélybe apró lapátjaikkal a havat, mintha hozzá se kezdtek volna. A hó máris betemetett mindent.
– Ilyen nincs – nézte elkeseredve a Kéregsztráda felé vezető utat. Illetve a havat, ami alatt valahol a mélyben ott lapult az út.
Még Karácsony előtt két héttel megígérte Fá.-nak, hogy ő veszi meg a vacsorához valókat, hogy illendően megvendégelhessék Ká-t, Ap-t és Kev-t – a legjobb barátaikat – és erre ő elfelejtette!
Kop, kop, kop!
Ijedten összerezzent. Valaki megzörgette a kocsi szélvédőjének üvegét.
– Hét Cs! – Jóbarátja, Ká állt vigyorogva a Deloren előtt. Bepárásodott szemüvegben, fején jókora hókupaccal.
– Hát te? – A cincér csodálkozva nézte. Kora délután volt, a vacsora még messze, éppen indulna – persze ha tudna –, és erre... De aztán észbe kapott. – Ne fagyoskodj, gyere, ülj be! – mondta, azzal kitárta a kocsi ajtaját.
– Hú! – mondta a kukac, miután beült –, nincs meleg, mi, Cs?
– Hát nincs – felelte amaz, és valamiért haragudni kezdett Ká-ra. Mintha legalábbis miatta nem tudna vásárolni menni.
– Gondoltam, sétálok egyet – folytatta a Tölgy vájára, és zavartan mosolygott. – Aztán megláttalak, és... –Elhallgatott, szégyellősen oldalra nézett, majd megköszörülte a torkát. – Már ha nem zavarok.
Cs arra gondolt, hogy de, igenis zavar. Neki dolga van! A barátainak! És akkor Ká idejön, és zavar!
Épp válaszolni akart, amikor váratlanul kinyílt a hátsó ajtó, léghuzat támadt, alig leheletnyi, aztán gyorsan be is csukódott, majd hátulról megszólalt egy finom, halk hang.
- Sziasztok.
Kev. volt az.
– De örülök nektek – pihegett mosolyogva, és megigazította nyaka köré tekert hatalmas sálját. – Gondoltam, sétálok, az idő gyönyörű...
– A Tölgy útjai kifogástalanok – bólogatott Cs, és úgy érezte a düh szép lassan végigkúszik az egész testében. Mintha már a hó nem is az ég áldása, hanem a barátai által ráküldött pusztító átok lett volna. A direkt elé gördített akadály, hogy nehogy meg tudja venni a vacsorához valókat. Úgy tűnt, csupán egyedül Ap-ban volt meg a jó érzék, hogy...
Ebben a pillanatban óriási döndülés hallatszott, majd megrázkódott a Deloren.
– Ez meg mi volt? – kérdezte a rémülettől elhaló hangon Kev.
– Talán egy hókupac esett a kocsira – felelte bizonytalanul Ká.
Bang!
A kocsi újra megrázkódott. A jobb oldalon elsötétedtek az ablakok, majd valaki feltépte a Deloren ajtaját, és a fogvacogtató hideg betöltötte az utasteret.
– Ap! – Ká. örömittas hangja azonnal megértette velük, mi történt.
– Bocsánat – dörögte az óriási termetű autószerelő, majd begyömöszölte magát Kev. mellé. – Ha nem zavarok, akkor beülök ide mellétek. Még jó, hogy előbb nekiestem a kocsinak, különben sose veszlek észre titeket.
– Tényleg nagyszerű! – örvendezett Kev. – Micsoda véletlen!
– Hát igen – bólintott Ap., és zavartan mosolygott. – Gondoltam, sétálok egyet, mert olyan...
–...szép az idő – vágott közbe Cs, és végképp elborultan markolta a Deloren kormányát. Méghogy sétálni?! Zavarni! Hát nem értik, hogy neki VACSORÁT KELL VENNIE?!
Úgy érezte, mindjárt felrobban. Nem elég, hogy pár lépésre tőle, ott várja türelmetlenül Fá a fényes ablakok mögött, nem elég, hogy haragudni fog rá, amiért elfelejtette a vásárlást, még a barátai is feltartják, és miattuk nem tud... Végül nem bírta tovább:
– Miért nem sétáltok akkor?! Karácsony van, az este még messze van, nincs jobb dolgotok?!
Szavait követően óriási csönd támadt. Ká., Ap. és Kev. csak ült a bepárásodott ablakok mögött, a Deloren szűk utasterében, majd egyszerre megmozdultak mind a hárman.
– tulajdonképpen de… – dörögte a szentjánosbogár.– Végül is én is – mondta bizonytalanul Kev.
– Én pedig – kezdte Ká, végül kibökte – szintén...
Azzal mind a hárman egyszerre nyitották ki az ajtót, szálltak ki a hóesésbe, Cs pedig egyedül maradt a kocsit újra átjáró hideg levegővel.
– Na végre – morogta, majd letörölte a szélvédőt, és elkeseredetten bámulta a kavargó ítéletidőt.
Talán öt perc is eltelhetett ebben a nagy némaságban. Nézte a szakadó hóesést, markolta a kormányt, és egyre inkább úgy érezte, ebben a hóviharban csupán egyetlen jó hely létezik, mégpedig a ház legmelegebb sarka, és itt bizony nemhogy vásárolni nem fog, de örül, ha visszatalál a házhoz, és... Hirtelen belényilallt valami. Oldalra hajolt, letörölte a párát az ablakról, és kinézett. A kinti ítéletidőtől azonban az orráig sem látott.
A felismerés most már teljes bensőjét kitöltötte.
Hiszen a vacsorát... éppen miattuk, nekik... és akkor...
– Mekkora ökör vagyok! – kiáltotta hirtelen, majd kivágódott a kocsiból, bele a hóviharba, és botorkálva útnak indult. – Ká! Ap! Kev! - ordította. – Hol vagytok?
De nem felelt rá senki.
Hirtelen megcsúszott a jeges vesszőutcán, földre esett, és úgy maradt. Megérdemli. Legjobb, ha itt marad, és megfagy. Akkor nem csinál többé ilyen hülyeséget...
– Meg fogsz fázni.
A hang a feje fölül jött. Cs-t azonnal melegség járta át. Felpillantott, Ap volt az.
– Add a kezed – hallotta Ká. hangját a másik oldaláról, majd egyszer csak Kev. arca tűnt fel a látómezejében.
– Én is megcsúsztam itt – bólogatott megértőn a színészpók, majd rámosolygott a cincérre.
Cs már vigyorgott. Hálásan, és kicsit szégyenkezve is. Végül belekapaszkodott a felé nyújtott baráti jobbokba, taplra ugrott, és átölelte Ap-ékat.
– Barátaim!... –Gyertek, menjünk!
Dülöngélve, nevetgélve indultak el. A kavargó hóesésen át már látszottak a fénylő ablakok, amelyek mögött Fá. várta őket, és tudták: pompás este elé néznek, bármi is lesz a vacsora. Éppen úgy, mint máskor, amikor nem volt karácsony.
/A megfejtendő személy: CS/
Nyereményjáték
Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?
Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.
Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
