Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Fülszöveg: Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.

Cselekmény: Két szálon fut a cselekmény: az egyik az idős Jacob Jankowski időskori jelenében, a másik a 23 éves múltjában játszódik. Az idősek otthona előtti térre ugyanis ellátogat egy vándorcirkusz, ami arra ösztönzi a bácsit, hogy visszaemlékezzék a 30-as évekre, mikor állatorvos-hallgatóként elszegődött egy cirkuszhoz, és végiggondolja az ott történteket: a cirkuszi életet, a megismert szerelmet és közben - rejtve ugyan - a történelmet. (nagyon nagyszerű megoldás - és ilyet még azelőtt nem láttam -, hogy a múlt fejezeteit régi, cirkuszmúzeumoktól kölcsönzött fotókkal választja el az írónő a jelentől!)

Igazság szerint nem is értem, hogy miért nem akadt ez a könyv már előbb a kezembe... annyira lenyűgöző, magával ragadó és érdekes, minden egyes sorát szerettem. sokan romantikus könyvnek bélyegzik fel, de én azt hiszem, hogy nem az. Van ugyan benne szerelmi szál, de nem az a lényege - inkább a kaland, a cirkusz bemutatása. És - bár én úgy gondoltam az elején, engem nem érdekelnek a cirkuszok - mindezt úgy teszi, hogy egy pillanatra sem gondolod, hogy ez így van :-) 

Az, hogy mindez hiteles - hiszen az írónő utószavából kiderül, mennyi utánajárás, mennyi kutatás előzte meg a regényírást - csak még szebbé teszi.

Karakterek: Nagyon valósághűek, bonyolult személyiségek a szereplői, olyanok, mintha mindig is ismerted volna őket. A nyelvi játékok, a köznyelviesítés még közelebb hozza őket hozzánk.

Jacob igazán szeretni való főhős - nem is tudom eldönteni, hogy a fiatal,  vagy az idős korú Jacobot szerettem-e jobban. Tény, hogy annyi megható gondolat fogalmazódik meg az idős bácsi fejében az öregkorról, az idő múlásáról, hogy sokszor elszorult a szívem. EZt csak fokozza, hogy mindezt olyan öniróniával teszi, hogy igazán meghatódik az ember. És bár én még fiatal vagyok, mégis átérzem minden egyes gondolatát! GYönyörű!

Hangulata: Igazán sajátságos, nem is annyira cirkuszi hangulat, inkább a 30-as évek Amerikája. Nem az, amit jobbára a filmekből ismerünk (gondolok itt a gengszterfilmekre), ez itt a csavargó, utazó közemberek világa. Elvarázsol, és úgy érzed, Te is ott élsz közöttük.

Borító: Jó-jó, de nekem mégsem az igazi. Nem ösztönzi arra az embert, hogy mindenáron el akarja olvasni, engem inkább visszatartott...

Összességében: Ez a könyv arra ösztönzi az embert, hogy beszéljen róla. Én végeláthatatlanul csacsogok a páromnak róla, kár hogy ő nem egy nagy olvasó... És kár, hogy még senki más nem olvasta el a környezetemben...de mindenképp kölcsönadom! Már csak azért is, hogy valaki végre diskuráljon velem róla... 

Kíváncsian várom, milyen filmet sikerült belőle alkotni!

Ha pontoznom kell, könnyű szívvel adok rá 5 pontot!