Kiadó: Ulpius-ház Kiadó

Oldalszám: 890 oldal

Kötés: papír / puha kötés

ISBN: 9789632547886 

Megjelenés: 2014

Fülszöveg:

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól - szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

A könyvről:

Kedves Levente!

Azzal kell kezdenem ezt a bejegyzést, amivel mindig nehéz kezdeni. Azzal, hogy megkövessem magam. Méghozzá úgy, hogy semmi konkrét bűnöm nincsen, egyszerűen csak annyi, hogy kishitű vagyok. Kishitű vagyok azokkal a könyvekkel szemben, amelyekre ráaggatják, hogy "erotikus", vagy főleg: "erotikus thriller". 

Talán a rossz tapasztalat, talán a számomra kissé közönségesnek ható borítók, talán minden korábbi előítéletem miatt együttvéve...

Mert bizony, bármennyire is szeretnénk távol maradni az előítéletektől, néha azért akaratlanul is kialakulnak bennünk és sokszor nehéz függetleníteni magunkat tőlük. 

Ez öreg hiba, amit időről időre korrigálni kell. Éppen ezért fogadtam el egy kedves ismerősöm ajánlását, hogy olvassam el a könyvedet, és mondjak róla véleményt. Úgy gondoltam, ez egy jó próbatétel! Hiszen addig, amíg nem láttam, nem hallottam, nem tapasztaltam saját szemmel, addig minden magamban alkotott vélemény hamis, elhibázott következtetés, ami elfedi a valóságot.

És bizony így lett. A valóság ugyanis ismételten rávilágított arra a már sokszor igazolt közhelyre, hogy : "ne ítélje elsőre"! Próbáld ki, éld át, tapasztald meg, - jelen esetben - olvasd el, és ez alapján alkoss véleményt!

Íme az enyém: az Aktus nagyszerű, szórakoztató olvasmány, érett, intelligens írásmóddal és tökéletesen körbejárt és megalapozott háttérinformációkkal.

Aki nem ismerné a történetet, annak érdemes tudni, hogy az Aktus gyakorlatilag két szálon fut. Az egyik szál Anna és Anton története, kapcsolatuk hullámvölgyének felvázolása, illetve a zavaró tényezők "feltárása". A másik szálon a magánnyomozó Laura életébe nyerhetünk betekintést: magánéletének alakulásába, belső vívódásaiba, melynek okozója volt párkapcsolata, Dr. Lengyel Dávid. És van egy harmadik szál, ami lassan, fokozatosan építkezve egyre közelebb és közelebb hozza a két különálló történetet, hogy a könyv végére teljesen összefonódjanak és eggyé váljanak. Ez a szál adja a könyv thrillerbe hajló, nyomozati részét, amelynek éppen akkora pszichológiai, mint kriminalisztikai jelentősége van, és engem - bevallom - ez a rész hozott leginkább lázba! 

A történet ezen része ugyanis tökéletes dramaturgiával felépített, izgalmas, érdekes, szinte látni, ahogy egyik rész a másikba illeszkedik, ahogy az egyik nyom vonja maga után a másikat. Laurával - illetve a másik szálon Annával - együtt illesztjük a helyére az kirakós darabkákat, és nagyjából a könyv háromnegyed részénél már meg is oldottuk a bűntényt!
Ám még ekkor sem dőlhetünk hátra, hogy kivárjuk a végkifejletet, hiszen a nyomozás végeztével sincs mindenre megoldásunk, a könyv végéig bizonytalan a lezárás. S mikor a prológus visszaköszön a könyv utolsó lapjain - egészen biztosak lehetünk benne, hogy az elején még nem így értelmeztük a befejező jelenetet! Mondtam: ne alkoss véleményt első pillantásra, ismerd meg a háttéranyagot! 


A szerelmi szálak mindegyike azt hivatott feltárni, hogy egy kapcsolattal mi történik, mi történhet, ha hullámvölgybe kerül. Hová vezet, mit okozhat a féltékenység, a túlzott birtoklási vágy, az állandóság vagy éppen a bizalmatlanság. A Laura-Dávid-Róbert szál érezhetően érettebb, kiforrottabb, mondjuk úgy "felnőttebb" Anna és Anton kicsit gyerekes, "első szerelem"-jellemezte csetlés-botlásainál, ráadásul sokszor nem is túl szimpatikus Anna sokszor logikátlan, kicsit önző viselkedése, majdhogynem közönye. 

Ám mindez célzottan történik. A két pár más korosztályban, más élethelyzetben van, más körülmények között él. Problémáik még ha hasonlóak is, mégis eltérőek. Bármelyikük is áll közelebb hozzánk, mindegyikük sorsa lehetne akár a miénk is, vagy a hozzátartozóinké. Valósághű és létező problémákat taglal, hitelesen, hozzáértően, minden oldalról megvizsgálva, olyan mélységben, hogy minden olvasó mérlegelni tudja, ő mit tenne, mi lenne a helyes döntés.

A közben megjelenő erotikus, valóban 18 éves kor feletti karikával jellemezhető jelenetekre ugyanez a helyzet: Laura és Róbert szenvedélytől fűtött, eredeti és heves  "játékai" minden szempontból fantáziadúsabbak, egyedibbek és szikrázóbbak voltak, szinte érezni lehetett a kettejük közti vonzalmat és szikrákat, míg Anton és Anna esetében inkább kétségbeesést, dühöt és haragot éreztem - nem véletlenül. 

De ami a leginkább meglepett és ámulatba ejtett, az az érettség, az az intelligencia, ami a könyv soraiból árad. Kedves Levente, mondd, honnan szedtél ennyi élettapasztalatot, ennyi rálátást az emberek lelkületére? Honnan ez a pszichológiai mélység, ez a nagyfokú emberismeret? Le a kalappal!

A másik megemlítendő dolog az a körüljártság és tájékozottság, ami a regényben felmerülő témákat érinti. Legyen az akár a tangó, akár bármelyik nyomozati anyag. Nagyon tetszett, hogy nem odavetett információkat kapunk, hanem egy komplett háttéranyagot, mögöttes tudással és hozzáértéssel, érezhető utánajárással.

A könyv stílusának szereplőkhöz való alkalmazkodása szintén dicséretes. Attól függően, hogy éppen kinek a hangján szólal meg a narráció, változik a nyelvezet, a szóhasználat, az egész hangvétel. Ez aztán egy rendkívül jó színezetet és változatosságot ad a könyvnek, sokszínűvé és élvezetessé téve azt.

Karakterei jól kidolgozott, komplex szereplők, saját hanggal és egyéniséggel, erős jellemvonásokkal. Okosan kidolgozott személyiségük rendkívül eltérő, mégis valahol nagyon hasonló: okosak, érzelmesek, fejlődőképesek, és jó humorúak. Igazán szerethetőek! 

Összességében véve tehát az Aktus egy nagyon okosan megírt, jól szerkesztett, rendkívül érdekes és tanulságos olvasmány, izgalmas karakterekkel, nagyszerű fordulatokkal, és sokat - de mindenképpen folytatást - ígérő végkifejlettel!

Kedves Levente! Gratulálok !

Fülszöveg:
A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál. 
De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni. 
Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról. 
Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését.

A könyvről:

Azok közé tartozom, akik az első részt egészen elfogadható olvasmánynak tartották - annak ellenére, hogy hatalmas logikai, irodalmi és nyelvészeti hibákat halmozott. Azért, mert megvolt benne a lehetőség, a fejlődés, a javulás ígérete, és azért, mert Christian Grey alakja igazán érdekes volt: hideg, távolságtartó, állatias, titokzatos... 

Vártam ezt a második részt, hogy mi történik, milyen titkokra derül fény, stb.

Nos, hatalmas hiba volt...

A lehetőség és a javulás ígérete sajnos igen hamar elszállt, a titkokra ugyan fény derült, de annyira semmilyen, annyira közhelyes volt - jó-jó, persze szomorú, ha valakinek ilyesmit kell átélni, de az előzmények alapján sokkal nagyobb durranásra, valami igazán meglepőre és letaglózóra számítottam. 

A történet pedig....az elején még úgy tűnt, lesz...mármint történet...és cselekmény...

hiszen a könyv ott kezdődik, ahol a másik véget ért: Ana szenved, igazából már bánja, hogy otthagyta Chistiant. De a szenvedése nem sokáig tart, hiszen Mr. Grey nemsokára ajándékokkal és e-mailekkel halmozza el, és kiderül: ő is békülni akar. Így aztán persze Ana megbocsát, nemsokára ismét egymás ágyában kötnek ki. Igen ám, de közben kiderül: Leila, Christian korábbi alávetettje az összeomlás szélén áll és követni kezdi Anát. Taylor és a biztonsági emberek mindent megtesznek, hogy elfogják a nőt, ám látszólag nyoma vész, csak azért tűnik fel, hogy Anát halálra rémítse: például mikor éjszaka megjelenik az ágyának lábánál. 

De aztán az izgalmaknak - amiből akár még valami jó sztorit, valami igen rémisztő kis történetet is ki lehetett volna hozni - igen hamar vége szakad, mintha az írónő már igencsak unná és utána nem marad más, mint a nyavalygások végtelen halmaza, az örökös macska-egér játék, az éjszakai vanília szex, tépelődések, viták, igazából semmi...unalmas és idegesítő lett....

A végén már igazán megfeküdte a gyomromat és alig-alig bírtam végigolvasni...

Az első kötetben még keménynek és újszerűnek tűnő erotika itt minden fantáziát nélkülöző, egyszerű pornóvá vált, ami inkább visszataszító volt, mint érzéki és vadító, és már nem akartam róla olvasni, már undorodtam tőle....

És még egy dolog: Engem nagyon bosszant, hogy a könyvek 90 %-ában azon vitáznak és nyavalyognak a szereplők: hogy "elég jó vagyok-e neki!", "nálam jobbat érdemel.", nem vagyok elég....stb...és ezért szakítanak..Azt hiszem, én elég kishitű vagyok, de én eddig még ilyen miatt sosem szakítottam senkivel. Sokkal inkább azért, mert azt gondoltam: "hát, én sokkal jobbat érdemelnék ennél"...nem tudom...talán velem van a baj...:P

Karakterek:

Nos, ami az első rész erőssége volt, az egyértelműen Christian Grey...a titokzatos és hűvös "sötét" alak igazán izgalmas és érdekes karakternek tűnt, én nagyon szerettem az ő udvarias nyugalmát, a tekintélyét, amit mindenkitől megkövetelt.
Ám a benne rejlő lehetőség és izgalom éppúgy elszállt, mint a történet nyújtotta ígéret valami jóra, érdekesre, fantáziadúsra.
Chistian Grey végül szánalmas és sajnálatraméltó szürke lett, semmi igazi vadság, semmi feljebbvalóság, semmi tisztelet... Csak egy térdenállva nyüszítő és zokogó, elveszett, szánnivaló beteg kisfiú lett....

Ana az első részben megismert formáját nyújtotta, semmiféle változást és fejlődést nem nyújtott a karaktere, Mrs. Robinsont James úgy alakította, ahogy ő szerette volna: végül mégiscsak egy utálatos szörnyet faragott belőle (én nem így gondoltam rá sosem, de a könyv végére ő így döntött).

Továbbra is Taylor a legkedvesebb, legszeretetreméltóbb karakter a könyvben, de azt hiszem, még az ő személye is kevés lesz ahhoz, hogy elolvassam az utolsó kötet is...:(

Borító:

A borító az első kötet szisztémáját követi: ugyanaz a szürke borító, ugyanúgy egy emlékezetes tárgy az elején. Összességében nem rossz, a kiadás minőségével nekem nagyobb problémáim voltak: az üzletből hazaérve már macskafüles, olyan agyonolvasott kinézetű, a fedlapon minden ujjlenyomat meglátszik. És továbbra is sok a szerkesztési és nyomdai hiba...:( Pedig hát, nem egy olcsó könyvről van szó...:(

Érdekességek:

E. L. James erotikus regényének filmes adaptációjáért az Universal Pictures és a Focus Features felel - mint már tudjuk. Nos úgy tűnik, a  sikert nem bízzák a véletlenre. Hónapok óta folynak a tárgyalások, és most már biztos: Kelly Marcel lesz a Szürke ötven árnyalatának forgatókönyvírója. A főhősöket megformáló színészekről továbbra sem született döntés...

Én eddig Matt Bomert preferáltam és mostanában még Henry Cavillt is elég esélyesnek gondoltam. De most, hogy elolvastam ezt a második részt, már nem tudom....
Túlságosan szeretem mindkettőt ahhoz, hogy egy zokogó, térden állva könyörgő férfi képében lássam őket viszont a filmvásznon.... Talán mégis valaki mást kéne választani....